Petőfi Népe, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-22 / 171. szám
1984. július 22. « PETŐFI NÉPE • 3 LEHÚZOTT REDŐNYÖK?! Más ez a mai piac! A Sütő- és Édesipari Vállalat 204-es számú üzleténél beállók én ■is a sor végére, Szege Zoltán* mögé, aki tejért és kenyérért jött ma az őz utcából. — Szombaton kint voltunk a tanyán — mondja sortársam —, . ezért a vásárlást mára halasztottam. Volt-nincs édes kalács Erről a boltról az f hír járja, hogy sokfajta napicikket árusít. Polcán most is étolaj, méz, kávé és kétszersüít várja, hogy gazdát cseréljen. Néhány, vasárnap keresettebb áru azonban hiányzik. — Hiába álltam sorba! .Nincs se élesztő, se Szalagáról Molriár Lászióné bosszús, hogy tíz percet feleslegesen elveszített. — Évike, van-e kalács? — hangzik a következő kérdés. — Kettő — mutatja az eladó. — Azt az egyik édes kalácsot kérem! — így a sorra került asz- szony. — A hiánycikké-válás kellemetlen pillanatainak vágyóik a tanúja. Az édes kalács egyszál magában kénytelen tűrni a vásárlók rosszalló pillantását. Nyolc óra, és elkel az utolsó kalács is a szakvállalat üzletében! Erre a sorsra jut rövidesen a tejföl is. Tejjel és vajjal egyelőre még győzik. Megnyugtató, hogy kenyérből ott a pótlás, a tárolóban: két konténerrel. Három eladó helyett — kettes Az üzletben e reggeli órában a szerényebb kínálat néz szembe az erős kereslettel. Ez az egyik tanulság. A másik: fordítsunk figyelmet a pult mögött dolgozók helyzetére is! Az ilyen forgalmas reggel, mint ez a vasárnapi, nagy erőfeszítést követel tőlük. A .három személynek való boltban csak ketten dolgoznak. A múlt hónapban 315 ezer forint bevétel-, re tettek szert. Reggel fél 5-kor ■talpon vannak. Várják a szállítókat. Tejből 360 litert, tejfölből meg 300 pohárral vettek át. Többet nem mertek, mivel — Fekete Imréné boltvezetőtől megtudom: „Két Ikis hűtőszekrény az egész hűtőkapacitásunk.” ő, a vezető is kiszolgál, és a papírmunkát hazaviszi, mert mikor volna ideje a nyitvatartás alatt akár egy szorzást is elvégezni?. Szabó Jánosné a szomszédos tejpresszóban szinte szünet nélkül forgatja a merőkanalát, hogy a vevőknek tejet, kávét, vagy kakaót töltsön pohárba. — Ma meddig tart a kiszolgálás? — Tizenegy óráig,'' illetve... amíg a tej elég desz. Zárva talált fizietek De mennyi itt az elég? Ki tudna erre pontos, naprakész választ adni? Ki az, aki megjósolja, hogy Hetényegyházáról, Méntelekről, vagy a Rendőrfaluból ma nem 1800-an, hanem háromezren jönnek ,be vásárolni? Talán igaza vplna annak az ismerősömnek, aki szerimlt: „A kereskedelemben az ember csak szép lehet, de okos nyerni"? Értve ez alatt azt a sajátosságot, hogy a kereslet—kínálat változásairól nem mindig lehet olyan megbízható információkat szerezni, mint az egy évre ‘kibocsátott vasúti menetrendkönyv lapjairól. Miképpen tud ma mégis megfelelni a piac — adott esetben a kecskeméti — a kereslet oldalán jelentkező kihívásnak? Ügy semmT esetre sem, mint ahogy a nagy költséggel épült csarnok nyolc üzlete mutatja. Mind a nyolcat zárva találtam. A lehúzott redőnyű állami gazdasági csemegeboítnak, a Halértnek és egy tsz-halüzletnek, a ZÖLDÉRT — egyébként jó forgalmú — boltjának, vagy a július 1-től augúsztus 15-ig zárva tartó Gerbéra virágüzletnek nem fizetődne ki, hogy a hét 7. napján is árusítson? Vasárnap egyébként is piaci nap! Megértem, hogy a kereskedelemben dolgozóknak is jár pihenőnap és szabadság, de a rugalmas mun- . kaidő-bepsztást már régen kitalálták. A bolt azért van, hogy abban kiszolgáljanak, lehetőleg minél kevesebb sorbanállással! Akik talpon vannak Jó hallani 9—10 óra között a Konzum Kereskedelmi Vállalat szerződéses üzleténél Marton István eladótól: — Élesztő, tej, tejföl, csomagolt túró és kenyér van bőségesen. — Rágógumi? — érdeklődik egy fiú. — Milyet adjak? — így a kereskedő. • — Húsz forint egy kilogramm élesztő — mondja Marton István. — Nem nagy pénz érte, de rossz lenne, a yevőnek, ha épp ez az olcsó áru hiányozna. Szilvást Ferenc társával május elején vette át szerződésre az UN.IVER ÁFÉSZ húsboltját. Hogy megéljenek — Faragó Ferenc piackezelő szavait idézem: „Ma reggel 4 -órakor már ütötték a tőkét: bontották u húst a körülbelül kétezer főnyi vásárlójuknak.” Az áfész másik, szerződéses üzlete baromfiipari termékeket és hozzávalókat árusít. Vasárnap sem húzzák le a redőnyt, akárcsak a Kossuth Tsz zöldség- és élelmiszerboltjában. Ennek a vezetője, Szálontai Zoltán hangyaszorgalommal dolgozik. Este vagy éjszaka: bármelyik órában látták rakodni a piackezelőség dolgozói. Készült a következő napi árusításra. „A mai piac más, inint a régi piac” — mondják a kecskemétiek. Csakugyan. Közvetítő szerepének vagyunk a tanúi, amikor látjuk: kívül a falakon, kocsiszámra cserél gazdát a paprika, a paradicsom, á káposzta és a burgonya. Autó autót ér. Szeretne mindenki gyorsan eladni és vásárolni. Az idegen- forgalmi szezonban ezrével érkeznek ide külföldiek. A Centrum Áruház közelsége és a városkörnyék népessége nemkülönben növeli a keresletet. Vevőnek és eladónak tehát érdeke, hogy a megváltozott körülményekkel a piaci .bolti kiskereskedelemiben is számot vessen. Az üzletek hatékonyabb kihasználásával, ha szükséges, a nyitvatartási idő meghosszabbításiával, járuljon hozzá a fogyasztók még jobb, vasárnapi ésshétközbeni ellátásához! Kohl Antal Csempészet a határon Három Bács-Kiskun megyei vámhivatalnál léphetnek ki az országból az utazók. Számuk egyre emelkedik, s közülük azok vannak többségben, akik betartják a törvényt. Növekszik azonban a csempészek tábora is. Lássunk egy-két tipikus példát! A tompái vámhivatalnál kilépésre jelentkezett egy kiskőrösi lakos. A rutinszerű vizsgálat során személygépkocsijában elrejtve huszonkét kilogramm kávét — több mint nyolcezer forint értékben — találtak a vámtisztek, s a tulajdonos nem tudott deviza- hatósági kiviteli engedélyt felmutatni. A kávé egyébként népszerű, csempészáru. Az előbbihez hason- \ ló módszerrel egy bajai lakos ti-J zenhárom kilogrammot — ájá több mint ötezer forint — próbált magával vinni. A valutacsempészet sem ritka. Egy bajai utas 9600 jugoszláv dinárt kívánt átjuttatni a haitáron. Valószínűleg nem jó érzéssel gondol a rágógumira az a kunpe- széri lakos, aki tízezer darab jugoszláv csemegét próbált behozni, hogy darabját itthon egy forintért eladja. „Hőseink” mind szabálysértéstf köyettek, el, s ezért felelősségre is vonják őket. * Igen hasznos a külföldi út előtt felkeresni a helyi vám- és pénzügyőrségeit, ahol részletesen, mindenre kiterjedően tájékoztatják az érdeklődőt. Kevesen tudják még, hogy a szabályszegésre irányuló otthoni gondolatokat (és persze lépéseket) közvetlenül a vámvizs- gálait előtt i,s lehet korrigálni. Az utas következmény nélkül kérhet felvilágosítást a rá vonatkozó rendelkezésekről. Ugyanezt a csoportos utazásban résztvevőknek is melegen ajánljuk. Nemcsak magukat, hanem Útitársaikat is megkímélhetik a hosszas vesztegléstől a határon. Aki ugyanis a csoportból jogsértő cselekményt követ el. várakozás- j ra kényszeríti vétlen társait — és az illetőt súlyosabb esetben ki is zárják az utazásból. * Kicsivel több figyelemmel a külföldre vihető bankjegyek címlete sem okoz gondot. A deviza- hatósági engedély nélkül személyenként kivihető kétszáz forint csak ötven forintos vagy annál kisebb névértékű pénzekből állhat. A valutaárusító helyeken — IBUSZ-nál, OTP-nél — a külföldre utazó magyaroknak lehetőségük van száz, kétszáz és ötszáz forintos címletű forintcsekk kiváltására, amely a hazatéréskor felmerült költségek fedezésére szolgál. Huszonkét kiló kávé Kérdezni kell! Ne pénzt, forintcsekket! Ajándék-kérdések Amikor már bűntett Szegedi vásárfia (Folytatás az 1. oldalról.) A határ menti árucsere és termelési együttműködés fórumává is lett a Szegedi Ipari Vásár. Jellemző, hogy a déli szomszéd országból 119 cég, termelőközösség, közöttük a zágrábi Jadran bútorgyár, továbbá a szőkébb hazánkban eddig sportkapcsolatairól ismert Bácsto- polya vállalata is bemutatja bútorújdonságait. Se szeri, se száma a jugoszláv élelmiszeripari, híradástechnikai cikkeknek, a mezőgazdaságot kiszolgáló gépeknek, munkaeszközöknek. Julius 23-a, hétfő, jugoszláv nap lesz. Szeged szovjet testvérvárosa, Odessza, a vásár főbejárata mellett, külön pavilonban az élelmiszer-, a gép-, a textil-, a fém- és műanyagiparának, itt és a ivásár más területén, a szovjet megyéből resztvevő 58 vállalatnak a gyártmányaiból mutat be ízelítőt. Turku, a finnországi testvérváros, amely tengeri közlekedési csomópont, gép-, nyomda-, ruházati és élelmiszeripari újdonságokat hozott Szegedre. A^ len§ gyelországi Lodz textil- és konfekcióiparával ismét jelentkezett. Franciaországból az idén állít ki először cég. Építőanyag-gyártó gépet mutat be egy avignoni vállalat — a hazánkban annyira szükséges termelőberendezés máris elkelt, Bács-Kiskunt 21 ipari mezőgazdasági, kereskedelmi vállalat, üzem, szövetkezet képviseli. ív« A* • Az exportra gyártott pezsgők az Izsáki Állami Gazdaságból. (Straszer András felvételei.) • Jadran bútorgyár praktikus székei, melyeket Mladen Oresics tervezett. Itthon is szívesen látnánk: • A mélykúti U NEVER EXPO Szövetkezet ÉRDÉRT faháza. • A Kiskőrösi Ipari Szövetkezetben készítik a* országos munkavédelmi tudományos kutatóintézete tel közösen fejlesztett munkavédelmi sisakokat,» a közúti közlekedésben kötelező motoros bukósisak különböző típusait. Ha az engedély nélkül kivihető 200 forintnál több van az utasnál, akkor sincs» különösebb gond —, ha ezt a tényt bejelenti a határ- vámhivatalnál. Ekkor kérheti a pénz letétbe helyezését is. A hazatérés után — ötezer forint ösz- szeghatárig — az ország valamennyi OTP-fiókja visszatéríti a pénzét. (Ezen felül csak a budapesti XI. kerületi OTP-fiók adja vissza a letéti összeget.) * A magyar állampolgárok, személyenként ezer forint (határszéli forgalomban havonként egy ízben kétszáz forint) belföldi fogyasztói árat meg nem haladó összegű, szokásos mennyiségű ajándéktárgyat vihetnek. Az ezen a címen kivihető, de csak devizahatósági engedélyhez kötött áruk körét a Magyar Nemzeti Bank időnként újra szabályozza. Ezért erről célszerű tájékozódni a helyi vám- és pénzügyőri szerveknél az utazás előtt. Ha. az útiholmik között értékesebb tárgy (óra. ékszer, hangszer, rádió, magnetofon stb.) is szerepel, a külföldre utazónak a vámmentes visszahozatal érdekében a vámárunyilatkozaton ajánlatos ezeket igazoltatni a határon. * A devizagazdálkodásra vonatkozó szabályokat a legváltozatosabb módon lehet megsérteni, hi. szén elég sok kötelességet írnak elő, illetve tilalmat állítanak fel. Leggyakoribb a fizetőeszközökkel kapcsolatos szabályszegés, ezt többnyire megelőzi a külföldi fizetőeszköz magánforgalomban, a a hivatalostól eltérő árfolyamon történő megvásárlása. Sűrűn előfordul az is, hogy magyar és külföldi állámpolgárok üzletelnek egymással. A külföldiek sűrűn próbálkoznak magyar régiségeket, olykor muzeális értékeket is kicsempészni az országból. Gyakori, hogy a szocialista országokból jövők tranzitutasként a Magyarország területén átvinni szándékozott tőkés fizetőeszközeikre elmulasztanak „értékbehozatali tanúsítványt” kérni. Kiemelkedően veszélyesek a nemzetközi csempészbandák, amelyek az árut nemcsak behozzák, hanem többfelé szétosztják (a „tisztán” bejött társaiknak); árusítják, majd az érte kapott forintokkal megpróbálnak kereket oldani, • A szabályszegők a társadalom valamennyi rétegét reprezentálják, ám a vám- és devizabűncselekmények többségét mégis a jó, vagy legalábbis megfelelő anyagi körülmények között élők követik el. Bár valamennyi esetben a haszonszerzés a cél, a tapasztalat szerint a vám- és devizabűncselekmények legtipikusabbjai alkalmi jellegűek. Ezeket a kisebb súlyú bűncselekményeket büntetlen előéletű. egyébként tisztességes emberek követik el. akik arra a kér. désre, hogy megérte-e, szinte kivétel nélkül azt válaszolták: -„Nem volt érdemes!” Tuza Béla Leszoktatás A továbbképzésen Margitai Zoltánnal kerültem egy szobába, akiről az egész szakma tudja, hogy (egyik cigarettáról la másikra gyújt. Tíz nap és tíz éjszaka (nikotinfélihőben — eat jelentette Margitai. Éppen ezért, amikőr elfoglaltuk szobáinkat, komoly képpel szóltam hozzá: — Nézd, Zolikám, iTíz nyugalmas riap íüár ránk, idegeskedés nincs, itt vagyunk a jó erdei levegőn. Nemhiába itt építették fel ezt a továbbképzési központot. ^Férfiasán tegyünk fogadalmat, hogy (nem gyújtunk rá tíz napig. 'Hátha éppen most sikerül leszoknunk étről az átkozott bagóról? Így esett, hogy a következő napon keményen egymás szemébe néztünk: {Megszűnik rajtunk a cigaretta uralma. Margitai alig (tudott uralkodni magán, napközben többször (megindult keze a cigarettásdoboz felé. (Ügy döntöttünk, lélektanilag jobb, ha nßm zárjuk el a bűnbe vezető utat. Hadd érezzük, csak magunkon múlik, hogy nem szokunk pisisza.) Este a kétágyas vendégszobában kényelembe helyeztük magunkat. Mhrgitai 'elővette a cigarettát és a gyufát, s kirakta a szekrényére. Már- már a szájába vette, amikor gyengéden rászóltam: — De Zoli! — Nagyon ezégyellte magát. Mint mondta, \egy pillanatra elfeledkezett fogadalmunkról. Az előadásokon nem volt szabad dohányozni. Ezért a bagósok már alig várták a szünetet. Egy délelőtt Margitai eltűnt a szemem elől. Véletlenül láttam meg a távolból, az intézet kis patkjában. Szájában cigaretta füstölt. Magasra emelt kézzel fenyegettem meg. Zavartan kikapta szájából a büdös rudat, eldobta éS eltaposta. Valahogyan helyre kellett 'billentenem a lelki egyensúlyát. Másnap vásároltam egy doboz cigarettát, s amikor a számba vettem, és gyufa után kotorásztam, diadalmasan csapott le rám: — Hohó, barátocskám! Nem úgy verik a cigányt! Ha nekem nem szabad, neked sem! Zavart mosollyal, mentegetőzve raktam visz- sza a cigarettát a csomagba. Így ment ez nap mint nap. Vitézül imegálltuk, hogy nem gyújtunk rá. Mert Margitai szenvedett, láttam rajta, noha szégy eilte mondani, iNem ment a fejébe, hogy én különösebb megrázkódtatás nélkül tűröm a nikotinelvonási (tüneteket. De büszkesége nem engedte (meg, hogy kérdezősködjön, hogyan csinálom. Elérkezett a továbbképzés utolsó napja. Margitai dicsekedett a többieknek: i— Gyerekek, leszoktam a /cigarettáról. Együtt csináltuk G.-vel. — Na, ne hülyéskedj — mondták neki —, G. sohasem dohányzóit. Margitai megsemmisítő pillantást vetett rám. Dühtől reszkető kezekkel feltépte a cigarettásdobozt és rágyújtott. Azóta, ha találkozunk, tüntetőleg elfordítja a fejét, és nem köszön. Gőz József