Petőfi Népe, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-22 / 171. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIX. évf. 171.szám Ára: 1,40 Ft 1984. július 22. vasárnap A szejm ünnepi ülése „Alapvető enyhülés állt be a lengyel társadalmi és gazdasági válságban, s a lengyel nép mar megengedheti magának a mérsé­kelt, óvatos derűlátást” — jelen­tette ki Wojciech Jaruzelski szom. baton a szejm ünnepi ülésén, amelyet a népi Lengyelország megszületésének negyvenedik év­fordulója alkalmából tartottak Varsóban., Négy évtizede, július 22-én hir­dette meg az ideiglenes kormány a még csak részben felszabadult országban a népi, demokrácia megteremtésének és a Szovjet­unióval való szövetség megalapo­zásának programját. Azóta Len­gyelország újjászületéseként tart­ják számon ezt a napot. A nem­zeti ünnep alkalmából a szejm díszülést tartott, amelyen részt vettek a testvéri szocialista orszá­gok delegációi, közöttük a ma­gyar párt- és állami küldöttség is. élén Sarlós Istvánnal, az MSZMP PB tagjává!, a Minisztertanács el­nökhelyettesével. Az ülésen Woj- cíecfa Jaruzelski után Jan Dob­(Folytatás a 2. oldalon.) I Lehúzott redőnyök ?! MÁS EZ A MAI PIAC! Menjünk a piacra! — hatá­rozzuk el, és szemügyre vesz- szük a kínálatot: mi legyen az ebédrevaló. Július 15-én. vasárnap reg­gel sem volt ez másként, ami­kor Kecskeméten minden irányból megindult a vásárlók hada a csarnokba. Becslések szerint 15 ezer em­ber ment ki a piacra — közöt­tük munkatársunk is. Tapasz­talatainak összegzése: megbo­csáthatatlan pazarlás, hoey vasárnap — hagyományos kecskeméti piacnapon — a 'legtöbb üzlet ki sem nyit. Sok­sok millióért építették a csar­nokot, de nem azért, hogy bolt­jai lehúzott redőnyökkel riasz- szák el1 a vásárlókat... (Riportunk1 a 3. oldalon) V A Bajai Mezőgazdasági Kombinát gabona, és zöld- ségmagvai, talajtápjai. Szegedi vásárfia Még az időjárás is kedvezett a pénteken megnyitott Szegedi Ipari Vásárnak. Két nap alatt sok ezren keresték fel a Marx téri árubemutatót, a Tisza-parti város Volán autóbusz-pályaudvarának szomszédságában. Régóta nem helyi jellegű a szegedi vásár. Ezt bizonyítja az idei, hi­szen az országos nagyvállalatok, kisebb termelőegysé­gek, szövetkezetek, vállalkozások, sőt kisiparosok, szinte hazánk minden részéből kiállítják termékeiket. (Képösz- szeállításunk a 3. oldalon.) Megyeszerte aratják a búzát, a rozsot isiilppis: ÉLET, ERŐ, EGÉSZSÉG Zökkenőmentes a tej- és tejtermékellátás Új tanévre készülnek Pedagógusok Rekordot javított ezen a héten a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat kecskeméti tárháza. A folyamatos ügyelet egyetlen 24 órája alatt 3 ezer tonna új búzát vettek át a telep dolgozói. Egye-, lőre a homokhátsági térségben gyorsult meg a betakarítás, ahol az őszi árpát kevés kivétellel le­aratták és a rozs is érik. Aratnak a Bácskában és Duna mentén egyaránt. A lajosmizsei Almavirág Szak- szövetkezet az étkezési minőségű rozsból szép termést takarított be, meghaladva a múlt esztendei át­laghozamot. A kiskunsági szö­vetkezetben ugyanis a talajadott­ságok folytán leginkább rozs ter­meszthető, s a közös gazdaság szakemberei nagy gonddal készí­tették elő e nélkülözhetetlen ga­bona kombájnolását. A Kiskunságon másutt is érik a rozs, éppen ezért nem halaszt­ható tovább az aratása, hiszen az idén a búzával egyidőben takarít­ható be. Rosszul teszi az a szö­vetkezet, amelyik a gabonasor végére hagyja az idén jó minősé­gű rozstermés gyűjtését, mert az esetleges esőzés miatt még a ka­lászban is kicsírázhat és csak ta­karmány értékűvé minősül le ez a kenyérgabona. Sajnos, egyes helyeken a búza is hasonló sorsra jutott. A sükös- di határban már aratják a Május 1. Tsz súlyosan jégvert búzáját, amely a tervezettnek csupán har­madát adta. A jég nemcsak ki­csépelte a többi magot, hanem a kalászban még visszamaradt né­hány búzaszem is csak takar­mánygabona értékűvé vált Ez a nagyüzemnek és a népgazdaság­nak egyaránt súlyos veszteség Nemcsak Sükösd, hanem Borota, Érsekcsanád és több község ter­melőszövetkezete is több tízmil­liós jégkárt szenvedett. Szerencsésen megúszta a jégve­rést és a szélvihart a Gabonater­mesztési Kutató Intézet fülöpszál­• Aratnak a GKI fülöpszállári kísérleti állomásán. (Pásztor Zol­tán felvételei) lási kísérleti állomása, ahol ezek­ben a napokban gyűjtik, a külön­leges kombájnnal, parcellánként elkülönítve a nemesített’ magva­kat. _ A hét utolsó napjaira teljes mű­szakot szervezett valamennyi ga­bonatermesztő szövetkezet, állami gazdaság nemcsak a Kiskunsá­gon. hanem a Bácskában is. Bár a búza nedvességtartalma délen még magas, 19—22 százalék kö­zött van. és így nem raktározható közvetlenül. A szárító üzemeket is munkába állították, hogy a kombájnolt kenyérnek való a tisz­títás, szárítás után mielőbb biz­tos helyre kerüljön. A terményátvevő helyek folya­matosan nyitva tartanak, hogy a gabona átadása se késsen. K. A. • A kalocsai határban nyomban a gabona betakarítása után £elt8**k a tarlót, hogy a csekély nedvességből valamit megőrizhessenek a ta­lajban. Nyáron is jó színvonalú a tejellátás. Ennek megszervezé­se nem könnyű feladat, hiszen az idén mintegy 5 százalék­kal emelkedett a fogyasztás, s a melegben tovább nőnek az igények. Az ipar fokozta a felvásárlást a tehenészetekből, s így elegendő alapanyaghoz jut. Bács-Kiskun megye négy legjelentősebb tejüzemében ezekben a hetekben a megszokottnál is jobban szervezik a szállításokat, a minőség ellenőrzését. A Gsongrád megyei Tejipari Vállalat bócsbokodi üzeméből hét­köznaponként 26 ezer, szombaton­ként pedig 32 ezer liter tejet szál­lítanak 384 elárusítóihoz. Az első teherautó éjfélkor indul, hogy a bácskai üzletekbe legkésőbb reg­geli 6 óráig eljusson a friss tej. A kiskunfélegyházi Petőfi Ter­melőszövetkezet tejfeldolgozója a városba és az öt környező köz­ségbe szállít. Naponta 15 ezer li­ter alapanyagból tej és tejföl ké­szül, s ugyanennyi vaníliás, cso­koládés és 3,6 zsírszázalékú ho- mogénezett tejet, továbbá ötféle joghurtot és kefirt gyártanak. Az általuk felvásárolt tej egy részét más üzemnek továbbítják feldol­gozásra, így 22 vállalat termékeit forgalmazhatják. Kiskunfélegy­házán — néhány üzletben — 70—80-féle tejtermék között is válogathat a vásárló. A legtöbb tejet — naponta 100— 120 ezer litert — a Közép-magyar­országi Tejipari Vállalat kecske­méti üzemében dolgozzák fel. A kánikulai napokon külön _ ügyelet ellenőrzi a gyártó- és hűtőgépek élőírásszerű működését. Mivel a hűtőlánc az üzletekben megsza- kad — van ahol 15 Celsius-fokon tárolják a tejet — az üzemben nem kis többletköltséggel, a meg- szokottnál és -a megszabottnál 2—3 Celsius-fokkal alacsonyabb hőmérsékleten folyik a gyártás. • A vásárló jogos igénye, hogy pénzéért friss és hűtött tejter­méket .kapjon. A megye legújabb tejüzeme a Kalocsa környéki Agráripari Egye­sülésé. Innen látják el friss áru­val a Duna menti községeket és a környékbeli üdülőtelepeket. Jó‘néhány üzletbe naponta két­szer is szállítanak árut. Tegnap például 23 ezer pohár tejfölt, 2,7 tonna túrót, és 60 ezer liter tejet juttattak el a boltokba. Cz. P. továbbképzése — Eta újból kezdhetném, csak tanár lennék — ez a sóhaj gyak­ran kiszalad az ember száján, amikor • a nyári kánikulában munkába menet vagy onnan jö­vet összefut pedagógus ismerő­sével. Az egyébként kevesek ál­tal sóvárgott pálya ilyenkor igen­igen vonzónak tűnik. 'Nem sok irigykedönek fordul meg a fejé­ben az, hogy az igazi, a hivatá­sának valóban elkötelezett peda­gógusok ilyenkor próbálják pó­tolni mindazt, amiről az évközi hajszában lemaradtak, amire nem jutott idő — vagy energia — a késő esti órákba nyúlt dolgozat­javítás. órára való készülés után. A pedagógusok többsége tehát nyáron sem „teszi le a lantot”: olvas, búvárkodik és részt vesz a nyári továbbképzéseken, ame­lyek szervezéséről a megyei Pe­dagógus Továbbképző Intézet gondoskodik. A 'tanfolyamok egy része — ■mint az új tantervi felkészítők — kötelező, a többire saját belátá­suk szerint jelentkezhetnek az érdeklődő pedagógusok. Népsze­rűéit például a napközi otthoni, a diákotthoni nevelők és a gyer­mekfelügyelők nyári tanfolyamai, ahol a tanulók szabad idejének minél célszerűbb megszervezésé­hez, hasznos, de a gyerekek szá­mára mégis izgalmas és vonzó 'programok összeállításához kap­nák tanácsokat. Pár évvel ezelőtt még egymást' követték az új tantervi felkészí­tők. Az idén a munkaközösség- vezetőknek rendeztek tanfolyamot a hatodik osztályos oroszból, mindegyik — a tantárgyat tanító — pedagógusnak a hetedikes bi­(Folytatás a 2. oldalon.) A falu és a város kapcsolata napjainkban mindinkább fon­tos tényezővé válik, főként a kisebb településeken élők szá­mára. De a város akkor sem viselkedhet előkelő idegenként a környező településekkel szemben, ha a vonzáskörzeté­be tartozó településeken jó, vagy legalábbis elfogadható az ellátás, hiszen — bár az ará­nyok lényegesen megváltoztak az utóbbi évtizedben — mun­kalehetőséget még mindig in­kább a közeli város kínálj a falvak lakóinak is. És nyilván­való, hogy ennek megfelelően, az üzemek és emberek igényei­hez igazítva kell megszervez­ni a közlekedést, mint ahogy az is természetes, hogy a be­járók jó néhány dolgot nap mint nap la párosban Ivásárol­nak meg, s szintén állandó vendégként vesznek igénybe egy sor szolgáltatást. ■ Az 'előrelátó városfejlesztés már eleve számol ezzel a tény­nyel, és az alapvető szolgál­tatásokat nyújtó intézménye­ket, létesítményeket (megpró­bálják a város „nappali lélek­számúhoz’’ igazítani. Feltehetően a megcsappant anyagi lehetőség a fő oka an­nak, hogy mostanában gyak^ rabban morog [a városi polgár, mondván: azért van zsúfoltság az üzletekben, azért kell több időt várni egyik-másik helyen, mert a falusiakat is nekik kell ellátniuk. Miért nem teremte­nek ők maguknak olyan kö­rülményeket, hogy ne szorul­janak a városra? Az ésszerűség, a kialakult szokás- és kapcsolatrendszer is úgy kívánja, hogy az _ egy­mással kölcsönhatásban élő te­lepülések kölcsönösen oldják meg gondjaikat, együtt teremt­sék meg az ott élők jobb élet- körülményeit. A hangsúly a kölcsönössé­gen, egymás érdekeinek tisz­teletben tartásán van, a város és u környező ^települések kö­zös életének jobb megszerve­zésén. Énnek az sem mond el­lent, hogy a közigazgatás kö­zelmúltbeli átszervezésével nagyobb szerepet kaptak a vá­rosok, s városi jogokat kapott a körzetek központjában lévő néhány nagyközség is. A köz- igazgatás korszerűsítésének nyilvánvaló célja a települések nagyobb önállóságának megte­remtése, lehetőség arra, hogy jobban érvényesüljenek a he­lyi érdekek. A közös érdek, mármint a falun vagy a városon élő em­berek közös érdeke úgy kíván­ja, hogy a különböző rangú települések egymás mellett —'■ nem alárendeltségi viszony­ban — egymással együttmű­ködve dolgozzanak. Erre a közigazgatás új rendje több lehetőséget is kínál, úgy, hogy közben sértetlen marad a te- lepülések valóban kívánatos önállósága. A tervszerű, rugalmas együtt- I működés egyik módja a vá- I roskömyéki bizottságok ala- 9 Ikítása. Természetesen ez nem I kötelező forma: a helyi taná- I csők maguk dönthetik el, hogy I részt kívánnak-e venni a bi- I zottság munkájában vagy sem, I s azt is, hogy ki képviselje ér- I dekeiket a bizottságban. Az I országban nagyon sok helyütt 9 ismerték fel az ebben rejlő le- I hetőségeket és már jó néhány 1 ilyen városkörnyéki bizottság I működik eredményesen. Ne- I hogy bárki is azt higgye, hogy I az együttműködésnek ez a I módja tulajdonképpen a oá- I ros „bábáskodásának” egyik I burkolt formája. Szó sincs er- I rőt: mindenki egyforma jogo- 1 kát élvez, s a kölcsönös érdé- I kék figyelembevételével, az I ésszerűség alapján hangolják I össze különféle teendőiket, sőt I — amint arra például a kun- I szentmiklósi városkörnyéki I bizottság már példát is mu- I tat: — egyik falu akár kölcsönt I is adhat a másiknak. A város és a községek egy- I más közötti kapcsolatának I sokféle, akár kötetlen is lehet I az útja-módja, hogy a telepü- I lések egymást értve együtt I munkálkodjanak azért, hogy I falun és városon egyaránt jól I érezzék magukat az emberek. I Kónya József ■NMH

Next

/
Oldalképek
Tartalom