Petőfi Népe, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-08 / 133. szám

ÜLÉST TARTOTT A MEGYEI TANÁCS (Folytatás az 1. oldalról) Bevételek A költségvetésről úgy adhatok számot, hogy a bevételek telje­sítése, illetve túlteljesítése jó ala­pot teremtett a gazdálkodás fo­lyamatosságához. A (bevételek módosított tervét összességében 168 millió forinttal átkerült túl­teljesíteni. Az intézmények bevételi érde­keltsége erősödött, mivel az el­érhető többletekkel ők rendel­keznek. Az illetékbevételen belül megnőtt az ingatlanforgalom. A vállalatok, a szövetkezetek, a mezőgazdasági nagyüzemek ta­nácsokhoz s2fabályozott befizeté­sei meghaladták a tervezettet, így a 104 százalék feletti rész— mintegy 52 millió forint — a központi költségvetés egyensúlyi helyzetét javította. A tanácsok pénzmaradványa az 1982. év végéhez képest több mint százmillió forinttal nőtt. A ki­adásoknak a maradványok fel­használási szándékával • és a központi intézkedésekre biztosí­tott pótelőirányzatokkal megnö­velt tervét 93 százalékra teljesí­tettük. A tanácsok és az intéz­mények legszükségesebb felada­tait sikerült teljesíteni, komoly finanszírozási probléma elvétve fordult elő. Javult a tanácsok és az intézmények bérgazdálkodása, tízmillió forinttal kevesebb az év végi bérmaradvány az előző évi­nél­1983-ban még inkább előtérbe került a megoldandó feladatok rangsorolásának igénye. A gaz­dálkodás törekedett a növekvő ellátási igényeknek megfelelni, amelyekről megjegyzendő, hogy esetenként olyan szakmai előírá­sokból eredtek, amelyekhez a szükséges fedezetet nem biztosí­tották. A tanácsok és az intézmé­nyek belső tartalékai kezdenek kimerülni, mert részben az ár­színvonal emelkedésével nem tart. lépést annak költségvetési ellen­tételezése, részben pedig vannak olyan — naturális fejlesztéssel nem járó — feladatnövekedések, illetve új feladatok, amelyek ki­adási szükségleteit nem tudjuk a központi költségvetésre is áthárí­tani. Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy a gazdálkodás szín­vonala igen differenciált képet mutat, az ellenőrzés tapasztala­tai a feszültségek jelzése mellett még sok rejtett hatékonysági tartalékra hívják fel a figyelmet.. Mire költünk és hogyan? Az egészségügy területén az említett árnövekedés már komoly problémákat hozott felszínre az elmúlt évben. Gondot okozott a kórházak biztonságos működé­séhez szükséges fedezetek előte­remtése, valamint a nem meg­felelő gyógyszerellátás. Jelentős­nek tartom azokat aiz egészség- ügyi és szociális intézkedéseket, amelyek célja elsősorban az alap­ellátás színvonalának javítása, el­érhetőségének biztosítása volt. Ez egyben fontos közérzeti tényező is. Ilyenek például a községi fog­orvosi körzétek, a nagyközségi kislaboratóriumok felszerelése, az orvosi ügyeletek URH-összeköt- tetése, a CB-rádiÓk beszerzése, a házi szociális gondozó szolgálat személyi és tárgyi feltételeinek javítása. A megye kórházaiban különféle szakmai tevékenységek kialakítása vagy megerősítése vált lehetővé, ami a magasabb szintű ellátást célozta. Így a kardiológiai program keretében EKG-laboratórium és intenzív részleg, az onkológiai program keretében cytológiai'osztályok, a psychiátriai program kapcsán ideggondozó intézőt és detoxikáló állomás létrehozása, valamint a szűrőállomások fejlesztése történt meg. Az oktatási intézményekben több változást okozott az ötna­pos munkahét bevezetése, amely­nek következményei nemcsak a pedagógiai munkában, az oktatás- szervezésben, hanem a gazdálko­dásban is lemérhetők. A közok­tatás fejlesztési programjából a nyelvoktatás korszerűsítéséhez, szélesítéséhez szükséges .pénzt a költségvetés biztosította, azonban ez sem oldja meg a gondot, hogy személyi feltételei nem, vagy na­gyon nehezen teremthetők meg. Az általános iskolai fejlesztési program és a napközis csoportok bővítésének fedezetéről a megyei és a helyi «tanácsok gondoskod­tak. Az állóeszközök fenntartására a tanácsok és az önálló gazdál­kodási joggal felruházott intéz­mények 360 millió forintot fordí­tottak, ebből 220 milliót a kar­bantartásra. összességében a rá­fordítások növekedtek, de a több­letet elvitték az áremelkedések és a kivitelezés növekvő költsé­gei. Az épületek állagmegóvásá­ban hangsúlyozni. kell az egész építőipari ágazat í felelősségét. Ennek a tevékenységnek nemcsak a tanácsi kivitelezők vállalkozá­si politikájában kell teret nyer­nie. A lakóházjavítás tavalyi teljesítése tervszerűbb volt, mint a korábbi két évben. Az elmara­dások pótlása azonban a növe­kedés ellenére sem volt kielégítő mértékű. A költségvetési gazdálkodás szervezeti formái az előző évek intézkedései következtében ki­alakultak. Általában, elmondható, hogy javult az együttműködés az intézmények és a szolgálatukra létrehozott gazdasági műszaki el­látó szervezetek között. Egyes helyeken azonban elkerülhető konfliktusok forrása a nem meg­felelő szemléletű vezető, fel-fel- üti a fejét a hatalmi természetű kölcsönös féltékenység. .1983, az új költségvetési rend alkalmazásának első éve műkö­désében nem volt zökkenőmentes. Az apparátusnál egyszerre je­lentkezett az új szerkezeti rend, a pénzforgalmi és a szakfelada­ti-üzemgazdasági rend, végül a számítógépes feldolgozás. Nem egy helyen az energiát elvonta a gazdálkodástól, holott ez lenne a fő feladat. Ehelyett a figyelem elsősorban a számvitelre irá­nyult. A testületek tájékoztatási tehetősége sem kielégítő. Az in­formációs rend túlzott bonyolult­sága miatt indokolt, hogy a Pénz­ügyminisztérium egyszerűsítése­ket vezessen be. A fejlesztési alap többlete A megye tanácsai 1983-ban minden várakozást felülmúló * mértékű fejlesztési alappal gaz­dálkodhattak, amelynek nagysá­ga az előző évi pénzmaradvány- nyal együtt több mint 1 milliárd 850 miliió forint volt, a szabá­lyozott bevételi tehetőséget csak­nem megduplázták. A bevételek közül néhány kiugró tétel: a sa­ját bevételek tervénél 105 millió forinttal többet, 324 millió forin­tot teljesítettek a tanácsok. A la­kossági önkéntes befizetések mér­téke több mint ötszörös tett, kö­zel 64 millió forint. A tervezés időszakában mértéktartóan ítél­tük meg a tanácsok és más gaz­dálkodó szervek közötti gazdasá­gi együttműködés lehetőségeit. A koordinációt ellentétes hatá­sok befolyásolták, mégis a terve­zett másfélszeresét, 342 millió fo­rint fejlesztési alapot vettek át a tanácsok a minisztériumoktól a vállalatokig. Kommunális ellátottságbeli hátrányaink gyorsabb ütemű fel­számolásának szándéka miatt szükséges volt, hogy tanácsaink éljenek az OTP beruházási hitel- felvételi lehetőséggel. Az elmúlt évi folyósítás mintegy 67 millió forint volt, az év végi állomány pedig több mint 240 millió forint, amelynek 54 százaléka vízgaz­dálkodási célú hitel. Az eíőteljes fejlesztési szándékot tükrözi, hogy a működési költségvetésből, döntően a pénzmaradványokból összesen 128 millió forintot cso­portosítottak át a tanácsok — fejlesztési alapba. A kiadások terve 1 milliárd 547 millió forintra teljesült, a pénz- maradvány 307 millió forint. 1‘25 millió forinttal több az előző évi­nél1. A viszonylag bő bevételek, egyfelől stabil pozíciót teremtet­tek, másfelől a helyi koordináció élénkülése, a lakossággal való összefogás kézzel fogható ered­ményei erősödő társadalmi kont­rollt is jelentettek a kitűzött cé­lok teljesítésében. Még mindig előfordul túlelosztás, a költségek alátervlezése és az ebből adódó meglepetés, az erőn és lehetősé­gen felüli mértékű beruházás. A beruházási folyamat ütemtelensé- gaire jellemző, hogy október vé­géig csak mintegy 800 millió fo­rint teljesített kiadás volt a me­gyében, aztán két hónap alatt ehhez még 480 millió forint jött. A népgazdasági szintű egyen­súlyi folyamatok védelmének mégoly indokoltsága' mellett is meg kell jegyezni, hogy a területi politika szempontjából kifejezet-/ 1 ten .káros hatásúnak tartom azt a gyakorlatot, amely miközben a helyi összefogás, a koordináció erősítésére buzdít, nekilendülés esetén azonnal fékeket alkalmaz, mert a gazdasági valóság nem egyezett meg a központi számítá­sokkal, vagy a szabályozás gyen­geségei miatt nem sikerült a központi akaratot érvényesíteni más módszerekkel. A mi gazdál­kodásunkban a helyi összefogás­ból »még nem lesz több kiáramló pénz, csak az egyes jövedelem- tulajdonosok közötti átcsoporto­sítás következik be társadalmi­lag hasznos célokra. Három fő terűiét 1983-ban a fejlesztések jfő irá­nyát a társadalompolitikailag leg­döntőbb ellátások jelentették, így a lakásprogram, az általános is­kolai tanteremépítés és a kórhá­zak fejlesztése. A lakásprogram­ról szólva az elmúlt évben már teljes körben életbe léptek az MSZMP KB irányelvei alapján kidolgozott új jogszabályok.i A megyében a korábbi éveknél, jó­val mérsékeltebb számú, összesen 3500 lakás készült el, ugyanakkor a folyamatban levő építkezések száma a korábbi évek 8100—8300- as állományához képest 9700-ra n$tf,í Psjbän ^^tef'JäSgzik “az "építőanyag-aúornália' 'épp úgy, mint a lakosság 1982-ről elha­lasztott építési szándéka a ked­vezőbb hitel és szociális támoga­tási lehetőségre várakozva. Az öt­éves húszezres lakásépítési terv — úgy ítéljük meg — teljesülni fog, de lényegesen éltérő belső struktúrával. Az állami lakásépí­tés elmúlt évi lemaradásáról már szó esett e testület előtt, azóta a felelősség tisztázására megyei népi ellenőrzési vizsgálat is volt. Egy biztos, legkevésbé a megren­delő tanácsok tehettek az elhú­zódásról. Az ütemesebb munka érdekében intézkedési tervek szü­lettek, megyei i vezetői tárgyalá­sok voltak. Sajnos, gondunk van több te­rületen és építményen a megye legnagyobb állami kivitelezőjének munkájával. Minden bizonnyal ebben szerepet játszik az is, hogy belföldön végzett építési-szerelé­si tevékenységének növekvő há­nyadát, tavaly már több mint a felét, megyén kívül végezte. A központi irányító szervek külön­böző ösztönzőkkel nagymérték­ben érdekeltté is teszik például a fővárosi munkavégzésben. En­nek hatása már lemérhető nálunk határidőkben és minőségben egy­aránt. A lakásra visszatérve, sze­retném felhívni a figyelmet a la­kásforgalom élénkülésére. A többi ágazat beruházásait vizsgálva az összkép tarka, a tel­jesítés hullámzó, határidőben és minőségben egyaránt. Az alap­átadással együtt és a megyei ta­nácsi döntésű beruházások tele­pítési helyének figyelembevételé­vel számított beruházási teljesí­tés 72 százaléika valósult meg vá­rosainkban, 28 százaléka pedig a községekben. A városok beruhá­zási'teljesítésének 80 százaléka a legalapvetőbb szükségleteket: a lakásellátást, a vezetékes köz­műellátást, az út, járda, óvoda, általános iskola, fekvő- és járó- betegellátást, napicifck-kereske- delmet szolgálta, tehát azt a kört, amit célunk valamennyi telepü­lésén megteremteni, fejleszteni. A figyelmet azért kell erre felhív­ni, mert a most folyó években ez lesz a jellemző és ez hosszabb távon a városok viszonylagos funkciószegényedéséhez vezet­het, hiszen nem jut pénzük a kö­zép- vagy felsőszintű ellátások bővítésére, fejlesztésére. Végezetül még arra térek , ki, hogy. a ,■ közigazgatás, JMa&rvezé- ■ sértek, hírébe?,Ví4r > tftvaljf .közvet- \ lenebb kapcsolat alakúit ki a me- 1 gye és valamennyi- helyi tanács között. A községi tanácsok gaz­dálkodási önállósága fejlődött, s~ ez egyben nagyobb felelősséggel is jár. A közvetlen tervezési-pénz- ügyi-giazdasági kapcsolat kez­deti tapasztalatai többségük­ben kedvezőek, de még mindig igen sok a különféle pénzkérés a megyétől. Az elmúlt élv egyik ta­pasztalata, hogy erősödött a me­gyei tanács újraélesztő funkció­ja. Ennek két oka: egyrészt a fő célok teljesítéséhez fűződő me­gyei érdek érvényesítésének kö­vetelménye, másrészt a helyi ta­nácsok törekvései, 'kérései is eb­be az irányiba tereltek bennün­ket. Ez nem egyezik hosszabb tá­vú szándékainkkal, de a jelen­legi helyzetben szükségmegoldás volt. Bérié András hozzászólásában a számvizsgáló bizottság megálla­pításait ismertette. Mint mondta, a megye gazdálkodásában erő­södtek a minőségi elemek. Erre utal például, hogy az 1983-as költ­ségvetési terv vitájakor a fenn­tartásban várható feszültségek­ről esett szó, ennek ellenére ki­egyensúlyozott volt a gazdálko­dás. A helyi 'tanácsok az éssze­rű pénzfelhasználással1 igyekez­tek megelőzni a gondokat. Nem lehetséges azonban minden ked­vezőtlen árváltozást „kigazdál­kodni”, s hátrányosain érinti te­lepüléseinket a bevételi túltelje­sítések 104 százalék feletti elvo­nása. Nagyobb figyelmet kell for­dítani ai lakásfelújításra, gondot okoz a lakásépítésben való lema­radás, a lakásvásárlásban pedig a magas induló összeg. Megkü­lönböztetett törődést, segítséget igényel két korosztály: az idő­sek és a pályakezdő fiatalok. A tanács a zárszámadásról szó­ló jelentést elfogadta, majd meg­tárgyalta a. községek népesség-- megtartó képességének elősegíté­sére kidolgozott intézkedési ter­vet. A napirendi ponthoz Tohai László általános elnökhelyettes mondott vitaindítót. A népességmegtartó képesség noveleseert Tohai László vitaindítója A megyei tanács testületé 1982 októberében foglalkozott először a községek népességmegtartó ké­pességének' vizsgálatával, s azok­kal a feladatokkal, amelyek ezt a képességet növelhetik. Azóta több olyan* munkát elvégeztek, amely ezt a társadalompolitikailag nagy jelentőségű ügyet szolgálja, A megyei tanács határozata alapján minden község párt-, ál­lami és társadalmi vezetése ele­mezte saját településének hely­zetét, s meghatározta a népes­ségmegtartás érdekében teendő intézkedéseket. E feladatok nagy- részének címzettjei maguk a he­lyi testületek-és vezetők, de jó né­hánynak a megoldásához a me­gyei, vagy országos szervek se­gítségét is kérik. E munkával pár­huzamosan — megrendelésünk alapján — elkészítették tanulmá­nyukat a tárgyban az MTA Regio­nális Kutatások Központja te- lepüléskútató csoportjának szak­emberei is. A megyei tanács szak- igazgatási szervei ezeket a mun­kákat felhasználva kidolgozták a most előterjesztett intézkedési tervet. Vitaindítómban az előző­ekben említett munkákból szeret­nék néhány tanulságot, tapaszta­latot kiemelni. Alapellátás, SSH hely^jení:;;^p Elsőként említem, hogy a helyi elemzések és a kutatók által ké­szített tanulmány is mindenben megerősítette a másfél évvel ez­előtti tanácsülési előterjesztésünk lényegét. Számos példa igazolta azt is, hogy e tényezők közül meghatározó szerepe van az el- tartáképességnek. Ezt nem fel­tétlenül szükséges minden eset­ben az adott településen biztosí­tani, mert az ingázással jól elér­hető körzet határain belül levő vonzó munkahely fontos eleme lett az eltartóképességnek. Ebből az következik, hogy a jövőben az egyes települések helyett olyan kistérségekre kell munkaerőmér­leget készítenünk, amely kiterjed a központi településre és a meg­felelő közlekedési kapcsolatokkal feltárt vonzáskörzetére. Mindemellett erősödik á hely­ben váló munkavállalás jelentő­sége. Ezt a dráguló közlekedési költségek és az utazással elvesz­tett idő értékének növekedése egy­aránt indokolja. A községi mun- Jkahelyek számának és választé­kának növelésében az ide települt ipari üzemek mellett egyre na­gyobb szerepük van a mezőgaz­dasági nagyüzemeknek, amelyek az utóbbi időben a szocialista vál­lalkozás legkülönbözőbb formái­val jelentkeztek és értek el ered­ményeket, s a feladatot a jövőben is leginkább e szervezetek lesz­nek képesek megoldani. Az eltar- tóképesség növelésében elsősor­ban a helyi gazdasági egységek­nek és vezetőknek van lehetősé­gük és felelősségük. »-A községek ellátóképességét il­letően * égységefeh^fes^^&'ű'mazó//1 Vcfóft* áz*áz\*géhV) látást minden községben helyben kell biztosítani — erre lehetősé­get nyújt községeink viszonylag nagyobb lélekszáma. Az alapellá­tás színvonalában meglevő kü­lönbségeket mérsékelni kell, s hosszabb távon a városival azo­nos szintű ellátásra törekedni. Ki­emelt fontosságúak a megtartó­képesség szempontjából az élet minőségét meghatározó lakáskö­rülmények, amelyek feltételezik a megfelelő telekkínálatot, a kom­fortos körülményeket nyújtó . ve­zetékes víz- és energiaellátást, a jó közlekedési és hírközlési kap­csolatokat. Széles körű tapaszta­lat, hogy a komfortosabb életkö­rülmények érdekében a helyi la­kosság jelentős anyagi áldozatra és társadalmi munkára is vállal­kozik. Az utóbbi időben felerősödtek a községi kereskedelmi ellátás választékbővítését szorgalmazó kezdeményezések, amit az utazási költségek növekedése váltott - ki. Az egészségügyi, oktatási, műve­lődési alapellátást nyújtó.intézmé­nyek bővítése, korszerűsítése csaknem minden község tervében szerepel. összességében azt lehet monda­ni, hogy a megfelelő gazdasági aktivitású körzetekben az ellátó­képesség is jó színvonalú és fej­lődő. Ennek anyagi megalapozá­sában a helyi tanácsi bevételek mellett egyre nagyobb jelentősé­gűvé válik a lakosság helyben tar­tásiban érdekelt gazdasági egy­ségek, s a maradni szándékozó •lakosság anyagi hozzájárulása. a differenciálás Ifi Az intézkedési terv általában feltételezi valamennyi községnél a népességmegtartó állapot elé­résének lehetőségét, s addig is a csökkenés ütemének mérséklését. Ez azonban osak differenciáltan valósítható meg. Egy-két többszö­rösen hátrányos helyzetű telepü­lés esetében a népességfogyást racionális eszközökkel nem lehet megállítani. E települések alapos- . egyedi vizsgálatot és intézkedést igényelnek. Meg kell ■ határozni a most ki­fejlődő új településekkel kapcso­latos teendőket, is. Ezek tanulmá­nyozására ugyancsak megbízást adtunk az MTA Regionális Kuta­tások Központjának. Egy-egy, ilyen településen annyian laknak, mint a dunántúli vagy észak- magyarországi aprófalvakban. Az itt élők alapellátásáról külön is gondoskodni kell, mert nem ele­gendő, ha ezt a néhány kilomé­terre levő anyatSTepülésen kapják meg. A tanyán élő lakosság ellá­tása érdekében indokolt a bevált módszerek szélesebb körű alkal­mazása és továbbfejlesztése is. Ilyenek például a mozgóbolt, a tanyavillamosítás, az egészségügyi és szociális ellátásnak a tanyai körülményekhez igazodó formái.. A községek mellett — és velük összefüggésben — a városok sze­repével és fejlesztésével is fog­lalkoznunk kell. Vizsgálni foglal­koztatási és ellátó szerepüket, igazgatási szervező funkciójukat. Az új • országos településhálózati koncepció jóváhagyása után mi is elkészítjük az ehhez igazodó, és a helyi sajátosságokra épülő me­gyei hosszú távú településfejlesz­tési koncepciót, amelynek szerves része lesz a községek népesség- megtartását segítő intézkedéseink sora. Önállósággal,;! felelősséggel | A települések jövőbeni fejlődé­sében az eddigieknél is nagyobb szerepet kapnak a helyi kezdemé­nyezések és erőfeszítések. A VII. ötéves tervben életbelépő új gaz­dálkodási szabályok a helyi taná­csok döntési önállóságát és fele­lősségük növelését célozzák, s ezt — a lehetőségeken belül — gaz­daságilag is megalapozzák. A me­gyei fejlesztési lehetőségekből a községek részesedése jóval na­gyobb lesz, mint eddig. Ezzel ösz- szefüggésben viszont csökken a városoké, mivel a megyei alapok nem nőnek. Bővül a terven felüli források megszérzésének elvi lehetősége — elsősorban a helyi gazdálkodó szervezetektől és a lakosságtól —, de a növekvő gazdasági gondok ennek realizálását nehezíteni fog­ják. E lehetőségek kiaknázása csak nyílt településpolitikával, a lakosság egyetértésével találkozó, értelmes célok kitűzésével, a he­lyi vezetés harmonikus együttmű­ködésével, s a lakossági kapcsola­tok további elmélyítésével -lehet­séges. Az esélyek egyenlőbbé vál­nak, de a lehetőségek kihaszná­lási hatásfokának különbségei í várhatóan az eddiginél is jobban differenciálni fogják községeink helyzetét. A városok a szűkülő pénzügyi „ lehetőségek mellett fékezni igye- ’ReZBek a .beköltözést, hiszen ki­vi ádásáik között ,igeh' nagj^‘.Súllyal jelen tik éznek a betelepülők alap­ellátásához szükséges fejlesztési és fenntartási kiadások —, ami­hez fedezettel a következő éhek­ben nem rendelkeznek. A falvak­nak és a városoknak egyaránt célja tehát a lakosság vándorlá­sának fékezése, s ez a jelenlegi időszakban megegyezik a népgaz­daság érdekével is. Intézkedési tervünkkel az' erre alkalmas községeink népesség- megtartását -kívánjuk segíteni, tá­mogatva a helyi erőfeszítéseket, az itt élő lakosság tettekben is megnyilvánuló helybenmaradási akaratát. , ' . A vitában Erdélyi Ignác ki­fejtette, hogy a terv végrehajtása során el kell vetni a szélsőséges nézeteket. Egyik véglet a leszere­lő, leegyszerűsítő, amelynek hívei a nehézségekre hivatkozva kivár­nak, vagy az ellátást például ki­zárólag a kereskedelemmel azo­nosítják. A mázlik pólus az illú­ziókeltés, ugyanis a realitásokhoz kell alkalmazkodni, s ugrásszerű fejlődést nem szabad ígérni. Sze­rencsésnek tartotta, hogy a na­gyobb községekben többszekto­rúvá vált — az ellátásban való-' ban fontos — kereskedelem, jó működéséhez azonban megfelelő tanácsi 'koordinálás is szükséges, majd a kistelepülések üzletháló­zatának rekonstrukciós prog­ramjáról szólt., Gárai Zoltánná szerint örven­detes, hogy az intézkedési terv­ben rögzített • törekvések között kellő súlyt kapott az oktatás, a művelődés, a sport is. Mert való­ban meg kell oldana például a községekben a fiatal pedagógusok letelepítését. Ma ehhez kevés a pénz. Ezért, is választják sokan a városból való kijárást. Ez ellen hat azonban az alacsony külterü­leti pótlék, és a városi lakóhely csábítása. Ám ha ezeken nem változtatunk, a külterületen pe­dagógushiány állhat elő. Tohai László összefoglalója után az intézkedési tervet meg­szavazta a testület, majd szemé­lyi ügyekben döntött. Szigeti Pé­ter pénzügyi osztályvezetőt — korengedményes nyugdíjazására való tekintettel, érdemei elisme­rése mellett — tisztségéből fel­mentette. A megyei tanács x au­gusztus 1 —ií hatállyal Kőtörő Mik­lóst pénzügyi osztályvezetővé ki­nevezte. A tanács tudomásul vet­te a végrehajtó bizottság — új rendelkezéseknek megfelelően — módosított níunkatervét, végeze­tül Harmath Lajosné interpellált az érsetohálmi bekötőút és az au­tóbusz-közlekedés tárgyában. A tanácsülésről Váczl Tamás tudósított, a fotókat Tóth Sándor készítette • Beszélgetés a szünetben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom