Petőfi Népe, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-21 / 144. szám
1984. június 81. • PETŐFI NÉPE • 5 Kultúrpolitikai misszió nyereséges üzletként A Pannónia Filmstúdió videokazettája a Kodaly-módszerról Nyolcrészesre tervezett filmsorozat első darabjának elke^ szülte után piacot kutatni, sőt üzletet is kötni nem könnyű vállalkozás. Különösen akkor nem, ha ez a sorozat nem is a szórakoztató műfajba tartozik, és nem is sorolható az olcsó filmek kategóriájába. A Kultúra Külkereskedelmi Vállalat és a Pannónia Filmstúdió közös vállalkozása Kodály Zoltán zenepedagógiai örökségének bemutatására mégis sikerrel kecsegtet. Ügy tetszik, kulturális értékeinket úgy is terjeszthetjük, hogy hasznunk is származik belőle. Legalább 17 'külföldi film készült már a Kodály-mlódszerről a számos magyar ismeretterjesztő mű mellett. Ezek jobbára a formai elemeket, például a szolmizálást hangsúlyozták. A Kultúra 52 és a Pannónia stúdió 48 százalékos közös vállalkozásában neves zenepedagógusokkal készített és az újságíróknak bemutatott filmsorozat nem a Ko- dály-techmikára, hanem annak eredményére helyezi a hangsúlyt — mondta Forral Katalin pedagógus. Kodály-szakértő. „Közönséges” általános iskolák diákjai a néző szeme láttára adják át magukat az együtténeklés és a közös zenéhallgatás örömének, s hogy miként lehet ezt a bemutatott eredményt elérni — erről szól a film, amely így oktatási célra is felhasználható. Első részét a tavalyi antwerpeni Kodály-6zimpóziumon mutatták be, s nem végleges kópia alapján kezdte a Kultúra világszerte ajánlani a nyolcrészesre tervezett sorozatot — úgy fest, sikerrel. A belga Baltic cég — a Kultúra hagyományos partnere — öt évre évi 250 kazetta megvásárlására kötött egyedKILMJEGYZET árusítód szerződést, videokazettánként 45 dollárért. (Az USA- ban egy pedagógiai kazetta 25— 35 dollár szokott lenni, egy nagy film kiskereskedelmi ára 30—60 dollár közötti. (Ahány rész elkészül a sorozatból, annyiszor 250 darabról van szó. Immár elkészült a sorozat negyedik része is, a teljes művel — amely a 3—14 éves gyermekek zeneoktatását mustja be — jövőre, Londonban a Kodály-szimpóziumon kíván megjelenni a Kultúra és a Pannónia. A piackutatás során vigyázniuk kell, hogy ne könnyítsék meg esetleges kalózmásolók dolgát, másrészt megfelelő bemu. tatás nélkül nehéz lenne az értékesítés. A, belgához hasonló szerződést kötött a holland Cats céggel évi 150 kazettára a Kultúra. Franciaországban évi legalább 200 kazettát értékesít, de ezeket licenc- alapon adta el, azaz a magyar mesterkazettáról Franciaországban sokszorosítják a művet, s ezért darabonkénti díj, hivatalos nevén royalty jár. Ilyen szerződés várható (részenként 600 kazettára) egy svéd céggel is. s ígéretes tárgyalások folynak olasz, amerikai, japán és kanadai érté. kesítésre is — mondta a Kultúra illetékese, dr. Tolnai Éva és Dárdai Marietta. — Ez az első kézzelfogható terméke a Pannóniával való együttműködésünknek — mondta Udvarhelyi László, a Kultúra vezérigazgató-helyettese. A sajtótájékoztatón Horváth Domonkos, a stúdió műszaki igazgató- helyettese elmondta, hogy a videotechnikával 1977 óta foglalkozik a főleg rajzfilmjeiről ismert Pannónia, a szükséges technikát — a szocialista országok közül az elsők között — 1981-ben szerezte be, az önálló videostúdió tavaly készült el. Mindez több mint 30 millió forintba került. A Kodály-film úgynevezett produkciós költségei, vagyis maga a (elvétel, részenként megközelítik a félmillió forintot, :ezen túlmenően a videokazetták beszerzése, s a mesterkazettáról a sokszorosítás, vagy — ha az általunk használt PAL-rendszer helyett az NTSC-rendszerbeli lejátszásra alkalmas videokazettára van szükség, például az amerikai, a japán, vagy az ausztrál piacra — az átírás utáni másolás költségei merülnek föl. A licencdíjas megoldás előnye, hogy nem kell tőkésországból behozni a videoszalagot, és a műsoros szalag dobozának elkészítése sem a Kultúra, illetve a Pannónia gondja. Magyarországon ugyanis egyelőre nem terjedt el olyan mértékben a videoüzlet, hogy érdemes lett volna ráállni a műsoros kazetták borítóinak gyártására. Nagyobb példányszám esetén talán már érdemes lesz (Feltehetően nemcsak ismeretterjesztő vagy oktató videofilmexpartra van módunk, ilyenek kivitele egyébként szerepel a Kultúra terveiben.) A Pannónia új filmjét a belföldi szakértők — a Zeneművészeti Főiskola rektorának vezetésével — kedvező bírálatban részesítették, s fölmerül a gondolat, nem kellene-e a zenét oktatók számára a megtenkintést kötelezővé tenni. Ebből nemcsak a Pannóniának lenne haszna a gyártandó darabszám emelkedése révén. A Kodály-módszer formai elemed ugyanis nemcsak az erről szóló korábbi filmekben kerülnek túlzottan előtérbe ... A külföldi „terjesztéssel” azért foglalkozik a Kultúra, mert ez a film nem értékesíthető a megszokott videohálózaton keresztül. Kézenfekvő, hogy a Kultúra könyv, hanglemez, magnókazetta mellett oktatási, ismeretterjesztő videokazettán kínáljon, megszokott partnerein keresztül. Mostani éxportjogát a Hungarofilm, a Pannónia hagyományos alkotásait exportáló külkereskedelmi vállalat is támogatja. A filmet elsősorban oktatási intézményeknek, zenetanároknak szánják, ez utóbbiak mintegy kétórai bérének felel meg a kazetták 45 dolláros exportára, a piac tehát viszonylag nagynak tekinthető. A kézenfekvő gondolat — hogy Kodály Zoltán zenepedagógiai örökségéről magyar film készüljön — nemcsak kultúrpolitikai missziónak, üzletnek sem ígérkezik rossznak. Sz. G. A tűzzománc művésze: Kátai Mihály Házasság szabadnappal A jó mai magyar vígjáték már jó ideje hiánycikk. Bizonyítja a legutóbbi játékfilmszemle majd egy éves filmtermést reprezentáló programja, melyben a gyakran műfajilag sem egyértelmű produkciók kö. zött mindössze egyetlen „hagyományos” . vígjátéknak szánt, _s annak szabályai szerint is készített. művet találhatunk, s ez a Házasság szabadnappal című alkotás. Rendezője, Mészáros Gyula nem először kísérletezik effélével (1980-ban készítette a Pogány Míadonnát). A nem annyira igényes, mint amennyire vígjátéki értelemben ígéretes sztori nem könnyen követhető. A bevezetőben megtudhatjuk: minden egyetlen okra vezethető vissza, arra, hogy a Wotant alakító operaénekes megbetegedése miatt elmaradt az Istenek alkonya előadása. Ezért az anya (Juci) és lánya (Mici), valamint a lány úszóedzője (Zoli) jóval hamarabb érkezik haza, mint arra a papa és egyik barátjának felesége (Blanka) számított. Pedig Blanka megtett mindent annak érdekében, hogy a bunbeejtés sikerrel járjon. A gyanút nagy nehezen sikerül eloszlatniuk, ám az eset még jó ideig hatással lesz a család és barátaik életére, ugyanis elfogadják leányuk javaslatát, a „svéd modell” bevezetését. Mici — egyetemi hallgatóként — egyenesen a pszichológiai fakultásról hozta ötletét, mely szerint a család minden tagjának legyen egy-két napja, amellyel szabadon rendelkezik, amikor a többiek csak este nyolc után érkeznek haza a lakásba. A, „szabadnappal” legkevésbé a házaspár igyekszik élni (a látszatért azonban mindent elkövetnek), sokkal inkább bárátaik, azok közül is főleg a feleségek. Ráa- ( dásként egy élelmes televíziószerelő, akinek a régi séma szerint egészen más jellegű szolgáltatásait veszik igénybe. Mici sem nyugszik, egyre inkább unja a kislány szerepét, úszóedzőjébe már régen szerelmes, ám a sportos fiatalembert a baráti társaság másik hölgytagja is ki.* szemelte. Egyre nagyobb az ösz- szevisszaság, az akcióval csak annyit értek el, hogy mindenki féltékeny mindenkire) A lényeg, hogy a precízen kidolgozott elmélet a gyakorlatban — legalábbis számunkra — kihasználhatatlan. Ki megkönnyebbülve, ki beletörődve veszi tudomásul, hogy minden végérvényesen rendeződik. A szabályszerű háromszög-bohózatokra, mesterkélt intrikákra és csalóka látszatokra épített cselekmény a közönség kegyeiért bármit kész elkövetni. Fenti (még a némafilm korából származó) hatásvadászatát azzal próbálja korszerűvé, sőt naprakésszé tenni, hogy korántsem rendezőelvként, csak alapötletében egy túlságosan is érzékeny kérdést érint: a párkapcsolatok modern formáját, a sokat emlegetett (és gyakorolt) „nyitott házasságot”. Témának sem lenne rossz, de ilyen minőségében a rendező nem vesz róla tudomást. Főszereplőivel elütteti a • Részlet Kátai Mihály Holdtükör című alkotásából. kérdés élét, gyakran elkomolyta- lankodja a humor lehetőségét is. A lapos szellemességek, melyeket az ilyen egy vagy két napra nyitható házasságok éppen „szabadnapos” feleitől hallhatunk, jószerével a rendező közreműködése nélkül is kiszámíthatóak. A főszereplők pedig hiába igyekeznek rutinjuk minden tartalékával a produkció színvonalának emelésére, csodákra még Moór Marianna, Balázsovits Lajos, Schütz Ila és Bánsági Ildikó sem képes. Károlyi Júlia . Az újért lihegő, a mást, a soha- semvodtat .önmagában értéknek tekintő, századokra érvényes műveket futó pillantásra méltató korunkban ritka a forráákereső, a másokat is töprengésre, elmélyülésre késztető művész. A nagykun, az Iparművészeti Főiskolán 1963-ban végzett Kátai Mihály hiszi az emberi hivatás végtelenségét, következésként az egymást váltó nemzedékek ösz- szetartozását. A tavaszon Munkácsy-díjjal kitüntetetett művész ezént kért olaszországi ösztöndíjat. Ha minden jól megy, jövőre a Tiberis és az Amo folyók között ismerkedik az etruszk kultúra emlékeivel. Régóta készül erre az útra? A titokzatos nép keleti eredetére utaió motívumok érdekelnék ilyen erősen? Ügy véli, hogy őskultúránk megértéséhez talál újabb adalékokat, ösztönzéseket? Bizonyára, ám elsősorban az foglalkoztatja, hogy miként él tovább a múlt a művészetben. Jelesül a díszítő és a figuratív elemek kölcsönhatását tanulmányozza, valamint ezek átfolyását a római művészetbe, majd az olasz fodklórba. Addig millió tennivaló várja idehaza. Joggal érzi személyes ügyének a X. Kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep körültekintő előkészítését. 1973-ban Tbilisziben, magyar és szovjet művészek tanácskozásán, a magyarországi zománcművészeti telep gondolatának kicsírázásakor nyilvánvaló volt, hogy Kátai Mihálynak vezető szerepe lesz az új alkotóműhely megteremtésében, irányításában. A telepek művészeti vezetőjeként kezdettől részt vett a távlati tervek és a nyári programok kiála- kításában. Szükséges, a nézeteket tisztázó, az adódó feladatokat, az anyagszerűséget és a népművészet felhasználási lehetősegeit taglaló vitákban formálódott a kecskeméti telep sajátos arculata. A zománcművészet ugyanis erősen összefügg környezetével, az építészeti és tájkultúrával, műfaji kérdéséi meghatározott szemléletet követelnek. Idén a falu és a természeti környezet felé fordul a tábor alkotó- közössége. Irányjelző táblákat . terveznek Bugacra, ajánlásokat készítenek Jakabszállás szépítéséhez. A közös eszmecseréken a madármotívumok eredetét, jelrendszerét tanulmányozzák. Kátai Mihály megbeszél minden apró részletet a rendező megyei tanács művelődésügyi szakembereivel, az ügyet támogató intézményekkel. Sokat dolgozik fővárosi műtermében, műhelyében. A közeli hetekben fejezi be a kecskeméti kórházba készülő gyógyítástörténeti sorozatának első darabját. A 200x80 centiméteres öntöttvas-táblákon zománcozott, plasztikussá kalapált rézlemezek dombormű hatását keltik, a régi szárnyasoltárokat idézik. Méltó életműért kapta a Mun- kácsy-díjat: nyilvánvaló eddigi munkásságának ismeretében. 1965 óta kiállító művész. Négy év múlva mutatta' be a tévé-galéria. Hosszabb ideig élt és alkotott a kecskeméti művésztelepen. Első Bács-Kisikun megyei kiállítását a Városi mozi rendezte. Nagy feltűnést keltett az 1970-es kiskunfélegyházi tárlata. Több alkotása található megyénkben. A hold járásához kötődő jelképei jóval .többek - tükörfalát keretező díszítményeknél az Erdei Ferenc Művelődési Központ emeleti feljárójánál látható Holdtükör című munkáján. A „Székelykapu” a színházterem előcsarnokát gazdagítja. A Déli bába című művét (fa, zománcozott és domborított rézlemezek) Kalocsán állították fel. Az Égtájak a Széchenyiváros egyhangúságát oldja. Illő környezetben helyezték el' a Kiskunsági Nemzeti Park központi épületében színpompás Életfáját. Volt kiállítása a Nemzeti Galériában, Olaszországban, Ausztriában, a Német Szövetségi Köztársaságban,, meghívták londoni, moszkvai, párizsi tárlatokra. Kátai Mihály még nincs ötven- - éves. Heltai Nándor LEMEZFIG Y ELŐ TT aragszom a komputert a, ■“ az elektronikus számítógépre. No — nem irigységből, mert hogy jobban■ tud számolni nálamnál. Még amiatt sem, hogy akár van BNV, akár nincs, nem múlik el nap, hogy a televízió megfeledkezne a komputer ma- gasztalásáról. Megértem én: objektíve ez így helyénvaló. Pallérozni kell az agyakat, máskülönben úgy lemaradunk a tudományos-technikai világversenyben, mint a... mint a borravaló. Am az én appréhendálásom — neheztelésem, duzzogásom, megorrölásom, sőt vérig-sértődé- sem éppenhogy szubjektív indíttatású. S eredetétől számítva több mint évtizede tart ez az ellenszenv. Egy korabeli Budapesti Nemzetközi Vásáron akasztottuk össze a bajuszt a számítógéppel. Sajnos, azúttál olyan érzékeny ponton- ért orvtámadása, hogy lesújtottságomból máig sem ocsúdtam. Hogy rövid legyek: szépségembe vetett hitemet törte-zúzta poz- dotjává a komputer. Eladdig milyen jól megvoltam magammal. Mindig derűs optimizmussal indultam a termelésbe, miután bo. rotválkozás végeztével erről is, arról is tárgyilagosan felmértem magam. — lügen, iiigen — fakadtam esténként hangos szókra is a tükör előtt. — Egész karakán faty- tyú vagyok még. Annak ellenére, hogy már... de ezt hagyjuk. S akkor jött az az ominózus — végzetes — BNV. Kóricáltam a vásárban, s kifáradván, némi kis felüdülést reHaragszom a komputerra mélve, besompolyogtam a Fabu- lon pavilonjába. Na, azt az eny. hületet! Akkora sokadalom zse- nyegett odabent, hogy attól nem, vettem észre, nini, hiszen egytől egyig nő ez a teméntelen ember. Vissza? Hogyne, éppen én hozzak szégyent nememre ilyen megfutamodással?! Csakazértis kihúztam magam. Antul feszesebben, mennél határozottabban megsejtettem a pillantásokból szőtt kereszttűzben, hogy itt valami nem stimmel. Még görcsösebb igyekezettel álltam hát a sarat. Megúszván a konfliktust inzultus nélkül, lassacskán kiigazodtam. Rájöttem, hogy ez á több tucat hölgy — ahogy manapsági választékossággal kifejezik — lényegében sorban áll. A nők ősi türelmével várja, hogy megjelenjen a Videoton gyártmányú igazmondó számítógép színe előtt, s olt választ kapjon: ki a legszebb a világon? S ha éppenséggel nem is ők, de mit kell tenniük, hogy még szebbek lehessenek. — Azannyát! — rikkantottam majdcsaknem. — Ez a komputer az én emberem. No, majd ez megmondja, igaza van-e azoknak, akik szépségemben kételkednek vagy egyenesen tagadják azt, Ügy elöntött az öröm, hogy már csak pár nőszemély állt előttem az igazmondó számítógépig. Azaz... E pár perc alatt tájékozódtam végképp. Amint kiderült, a komputer „agya” Székesfehérvárott szuperál. Idegszálakként telefon- kábelek kötik össze a városligeti tévéképernyővel. Itt, a BNV-s tetthelyen két irgalmatlanul helyes kozmetikusnö tölti be a tolmács szerepét. Szaporán kifaggatja a pácienseket mindenről, 1 amiből az ember szépsége összeáll. Az adatokat betáplálják az igazmondó számítógépbe, $ a válasz másodpercek alatt megérkezik Fehérvárról. Ki mivel szappanozza, krémezze magát, s milyen Fabulon-készítményektől lesz szebb a tükörben. Elég az hozzá, hogy rám került a , sor. Némi pislogás, szemdörzsölés után a két aranyos firtató is konstatálta, hogy valóban egy erősebb nembeli kuncsaft tomyosodik előttük, de mint modern teremtések, ezen is egykettőre túltették magukat. Ha férfi, ám legyen. Egyébként is, kezemet ekkor már — őszintén szólva remegön — újságíróigazolványom fölött tartottam. Mondhatnám „lövésre készen”, hogy szükség esetén felmutatom, s ápérté. bevallom — „Olyan zavarban vagyok, hogy magam se tudom, fiú vagyok-e, vagy lány.” Kedvesen legyintettek, s máris záporoztak .a kérdések: hány cigarettát szívok naponta, milyen erős szeszes italok iránti vonzalmam, hány Celsius-fokú körülöttem a légkör odahaza s munkahelyemen, hadd lám csak, milyen érzékeny az arcbőröm (hogy vastagolták, megértőén, szakmai ártalomnak tudták be). Érdeklődtek, olyan forrón eszem-e még a kását, avagy? Mindkét oldalát megzsírozom-e a kenyérnek, szeretem-e a borsos tokányt, vagy inkább1 a halászlét cseresznyepaprikával? Csak az arcomat szeszezem? és mivel? No aztán jó helyen tapogatózlak. Most vettem csak igazán hasznát a szakmai gyakorlatnak. Minden kérdésre az optimális középarányos választ adtam. Tehat kijött a cikkeinkben szokásos igen pontos átlag, hogy se sósán, se paprikásán, se hidegen, se melegen, se nem iszom, mikor dohányzóm — és fordítva. Na mondom, ha ezekből se mutatja ki az igazmondó komputer, hogy hazánk egyik — ha ugyan éppen nem a legvonzóbb férfiegyéniségét tisztelheti bennem, akkor nincs igazság a Videotonban sem. Tetszenek tudni, mit felelt az átkozott számítógép? Fogódzzanak meg! — Ha egy-egy alkalommal két kiló Fabulont is kenne magára — kezdte nyomatékkai —, a maga képe akkor is ... Egyébként tökéletesen zavarba hozott — hebegte a komputer. — Ha maga ilyen mértékletes mindenben, hogy az ördögbe lehet mégis olyan csúnya? „Hibbe csúf!” '— citálta a klasszikus kiszólást a Rózsa Sándor-tévéfilmből, s hozzátette. — Reménytelen eset... Esküszöm, ez a komputertől eredezett mélységes csaló-, dós siettette nyugdíjaztatásom eljövetelét is! Tóth István Kaláka Sz^rgej Jeszenyin (1895 —1925) szovjet-orosz költő. Több szép versében szól a forradalom vívmányairól, az új élet építéséről. A lázadó köiitő kereste a rendet, sajátságosán általános értékkategóriákban gondolkodott. Az ő verseit zenésítette meg a Kaláka együttes, az a magyar zenekar, akiket csák az utóbbi néhány esztendőben kezdenek jegyezni. Régóta a pályán vannak, de csak mostanában adatik meg nekik, hogy a lemezgyárban is foglalatoskodjanak. Most a szovjet-orosz költőóriás költeményeire keresett dallamokat: Gryllus Dániel, Bencze Gábor, Huzella Péter, Radványi Balázs. S a közreműködők: Gryllus Vilmos és ■ Mikó István. Illendő megemlíteni az alkotók sorában a műfordítókat is: Rab Zsuzsát, Weöres Sándort, Fodor Andrást és Jánosy Istvánt. Tizenhárom hosszabb-rövideíbb kompozíciót rögzített a fekete korongra a négy zenész. Lemezfigyelőnkben nem soroljuk mind fel, csak a zeneileg is legkiválóbban megoldott dalokat ajánljuk. Az A oldalról négy szám nyerheti meg a tetszésünket, a lendületes daliamé Tél énekel, a tiszta vokállal' kísért Bokraink közt, a vidámabb, több hangszerrel szóló EIviháncolt a tavaszi zápor és az egyszerű Emlékdal. A B oldat mégis mintha kidolgozottabbnak tűnne. Bár lehet, hogy ezt az érzést csak a hosszú, balladai hangvételű A fekete ember kelti a lemez lejátszásakor. Megható, tartalmas, mondanivalóban bővelkedő a címadó vers, igényes zenével. Ha lenne ennek a műfajnak slágerlistája — tényleg, miért nincs?! —, bizonyára legelőször a Folyóparton tűz lobog kerülne az élre. Fülbemászó dallam ,Jól megjegyezhető szöveg. Ez a Kaláka-album is sikerült. Erénye — többek közt — az, hogy ezúttal csak egy költő alkotásaihoz írtak zenéit, s így villanásnyi képet kaphatunk Jeszenyin költészetéről. (Merész vállalkozásnak tűnne átfogó képet festeni!) Annak is örülhetünk, hogy a Kaláka egyre színvonalasabb muzsikát nyújt, ügyelve minden hangra, hangszerre. Köszönet jár a zenei rendezőnek, Szörényi Szabolcsnak, aki egyre gyakrabban jut ilyen szerephez, valamint Bohus János hangmérnöknek. A lemezborító | ízléses: Hegedűs György munkáját dicséri. (Hungaroton, 1984.) Borzák Tibor
