Petőfi Népe, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-10 / 135. szám

MM. Idain» M. • PBTOFI NOT • * MFjWB.M-.fr #B2sdfo - ftgft i-! VENDÉGÜNK VOLT Staffan Helmfrid A stockholmi egyetem rektora, Staffan Helmfriú többször járt Ma­gyarországon, de programjai eddig a fővárosba, hazánk északi vidékeire szólították. O maga kérte, hogy — ha lehetséges — a1. Duna-Tisza közére lá­togathasson mostani útján. A kerek­egyházi Kossuth szakszövetkezetből Kecskemétre autózva beszélgettünk. Megálllttatta a gépkocsit egy-egy ér­dekesebb tanyánál, érdeklődve szem­lélte a tájat, szavaiból érződött, hogy sok mindent tud erről a vidékről. — Meglep a gazdálkodás vál- tozatossága. Olvastam, hogy mennyit szenvedett ez a vidék ai török uralom alatt és mennyit küszködtek lakói a gyenge, ho­mokos földdel. Valamelyest Dá­nia nyugati részére ' emlékeztet ez a itáj, azzal próbálom össze­hasonlítani. Ott is nagyon szor­galmas és leleményes emberek éltnek és tették virágzóvá azt a tájat. — Ügy hallottam, hogy ön el- sősorban a falusi térségekkel foglalkozik. — A stockholmi egyetem Hek­tóra vagyok és alaposan leköt­nek napi teendőim. Sokan ta­nulnak intézményünkben, így mostanában 'jóval kevesebb idő jut tudományos munkára, mint szeretném. Mindenekelőtt a svéd falvak múltját,. kialakulásuk fo­lyamatát tanulmányoztam. . — Szerveztek-e hazájában olyan tudományos intézetet, mint nálunk a társaságunkban lévő dr. Enyedi György által vezetett regionális kutatások központja? — Svédország északi részén, az egyik egyetem mellett ala­kult ki efféle kutatóbázis. Az a itáj 'hazám elmaradottabb vidékei közé tartozik. Fejlesztési tervei­nek kidolgozásánál fölhasználják a településkutatók vizsgálatait. Az állam elsősorban az ipartele­pítést szorgalmazza-és az okta­tásügyet segíti. Főként a nagy távolságok nehezítették az ottla­kók életét. Kedvező feltételekkel csábítják a magántőkét északra. — Mintha növekedne az ér­deklődés hazánk iránt a skandi­náv országokban. Hasonlóak a tapasztalatai? — Magyarországnak a> skandi­náv emberek előtt jó, a képe, a megjelenése, barátságosnak és nyíltnak tartják az Itt élőket, eljutnak'hozzánk-a magyar gaz­dálkodás sikeres próbálkozásai­nak hírei, kulturális és egyéb si­kerekről is hallunk. Személyes tapasztalataim is megerősítik a Magyarországról kialakult néze­teket. Lám, milyen leleményes emberek a kerekegyháziak. Rö­vid ott-tartózkodásom alatt is tapasztalhattam, hogy milyen tu­datosan keresik az újat. — Búcsúzóul, kérdezem: úgy felértékelődött' a falu a . skandi­náv országokban is, mint ná­lunk? — Nyugaton, főként a fejlet­tebb ipari országokban már előbb érezték a gyors' városiaso­dás hátrányait, mint itt Közép- Európában. A falu fokozottabb megbecsülésével kiegyensúlyo­zottabbá vált a falu és a város viszonya. Ott harmonikus az élet, ahol- mindkettő őrzi sajátossá­gait. Örülök annak, hogy ez a gyorsan fejlődő vidék — úgy lá­tom — megőrzi sajátos kedves­ségét, hangulatát. Heltai Nándor Veronka, a tanácselnökasszony Tanácselnökké való megválasztása 1979-ben olyan ■ váratlanul érte, mint derült égből a villámcsapás. Huszonnyolc éves volt, s jól érezte magát a Kos­suth Termelőszövetkezetiben, aíhová 1972-ben került a mezőgazdasági főiskola elvégzése után. Elégedett volt sorsával, beosztásával, jövedelmével,, végezte a rábízott pártmunkát — 1972-től a párt tagja —, s mint tanácstag is megállta a helyét. — Bár tompái vagyok, szüleim is itt élnek, őszin­tén szólva megijedtem ettől a funkciótól, amikor megválasztottak — mondja mosolyogva a csinos szőke asszony, Lengyelné László Veronika. — Nem tudom, nem is kutattam miért, elfogadtak az em­berek, megtaláltam a közös nyelvet a munkatár­saimmal, de olykor még ma is zavar, ha megkérde­zik, hogyan szólítsanak. Szeretem a nevem, szok­tam mondani tréfásan, s ezért Verának, Veronká- nak, elnökasszonynak tisztelnek. Ez nagyon jó ér­zés, hiszen sugárzik belőle a bizalom. Az első tanácselnöki munkája — ma már humo­rosnak tűnik — a falu közepén" levő szeméttelep elhordatása volt. A Kossuth Tsz'szocialista brigád­jai jöttek elsőnek, azután a KJSZ-tagok, s ma már egy játszótér zöldell a helyén. Ez akkor jelentős tettnek számított, de jötték az újabb és újabb igé­nyek, megoldandó feladatok. — Nem volt könnyű a dplgom. Mégis, sikerült sok mindent a község érdekében megvalósítani. Az iskolához kapcsolódó 450 adagos konyhát, éttermet és a központi fűtést saját erőből, hétmillió forin­• Az épülő új iskolánál Veronka, a tanácselnök- asszony Horváth T. Andrással a tanács adócsoport- vezetőjével, aki társadalmi munkában végzi a fes­tést. tért hoztuk létre. Ezt az összeget a lakosság, a gaz­dasági egységek és a tanács saját bevételeiből ad­tuk össze, ötezer négyzetméter járda épült, a mun­kát a tanácstagok szervezték, s portánként 1600 fo­rinttal járultak az építési költségekhez a község lakói. Két kilométer utat, ugyanennyi vízműháló­zatot építettünk, továbbá száz építési telket alakí­tottunk ki. A község belvízrendezése is nlapirendre került, az 1,7 kilométer gerincvezeték a múlt év végén készült el, ehhez a gazdasági egységek és a tanács „hoz­ta össze” a szükséges 000 ezer forintot. A község parkosítására aránylag könnyen lehetett mozgósí­tani á lakosságot és a szocialista brigádokat, ön­ként jöttek segíteni az erdőgazdaság, az áldami gaz­daság, a Kossuth és a Szabadság Tsz, a Vegyesipa­ri Szövetkezet, az áfész és a szociális otthon szocia­lista brigádjai, de a határőrség és a Vám- és Pénz­ügyőrség beosztottai is. — A községben működő gazdasági egységek há- rom év .alatt 3 millió forinttal járultak hozzá a, gyér- * f mekintézmények fejlesztéséhez.. Éhnek, a, lakosság összefogásának és á megyei tanács támogatásának köszönhető, hogy • augusztus 20-ra elkészült a tíz­tantermes iskola... Az eddigi eredmények, a ked­vező időjárás — 500 hektárnyi háztájiban termel­nek a, tompáiak zöldséget ■— mia*tt jó az emberek hangulata. . A tanácselnöknő nemcsak érzi, érti is: funkció­ja igazi politikai munkát, elkötelezettséget kíván. Sqk meggyőző-.szóra, érvre van szükség -éppen a •községpolitikai célok megvalósítása érdekéiben. Tu­datosán törekszik a gazdasági vezetőkkel, a párt­ós az állami szervekkel, a falu lakosságával valló jó kapcsolat megteremtésére'. A' kezét figyelem, látszik .rajta, nemcsak az iro­dai munkához szokott. Észreveszi, derűsen felka­cag. ifi — öcsém háztáji földjét közösen műveljük, fe­hérpaprikát termesztünk,, s a gyomlálás nyomot hagy még a tanácselnök kezén is ... Szabad időm­'ben? Az elmúlt- évben több mint kétszáz gyűlé­sen,- beszámolón vettem részt, főként munkaidő után. S ha mégis sikerül elszakadnom a munkám­tól, kislányommal foglalkozom, mosok, takarítok, s hódolok — most már mint szakosztályvezető — régi szenvedélyemnek, a kézilabdának. Terveim? Jövőre szeretnénk megépíteni a tornatermet, a 700 köbméteres víztárolót, folytatni kell a kövesutak építését; az egészségügyi központ kialakítását és a parkosítást.. Ezekhez sok pénz, de még több igaz, meggyőző szó kell. . Gémes Gábor TÁRSASÚTON A BALKA „Szia, madzsar vaty ?” A pazar műemlékek, letűnt idők csodaszép hagyatékai után, ejtsünk néháiny szót Isztambul jelenéről, embereiről, nyüzsgő mindennapjairól is. Szokatlan, s egy magyar turis­ta számára különösen meglepő, hogy amint kiszállt az autóbusz­ból, vagy kilépett a szállodából, fiatalemberek sokasága veszi körül, s tört magyarsággal — de érthetően, meglepő mennyisé­gű magyar szókincs birtokában —, általában így kezdik az is­merkedést: Szia, madzsar vaty? Azután bemutatkoznak, megkér­dezik honnan jöttél, , hogy 'hív­nak, majd hamarosan a lényeg­re térnek, vagyis arra invitálnak, hogy' keresd fel az ő üzletüket, gyönyörű bőráruik, bundáik » arany ékszereik vannak, extra minőségű és nagyon olcsó min­den. Ne vásárolj más 'kereskédő- nél, mert az becsap, csak nála van korrekt kiszolgálás, neked különösen jutányosán számít mindent, mert magyar vagy és szimpatikus a számára, és így to­vább. Közben fényképes névkár­tyát nyomnak a turista kezébe, amelyek mindegyikén az üzlet pontos címe, telefonszáma, fek­vésének apró térképvázlata, s néhány helyesírási hibával leír­va mindaz, amit fentebb említet­tünk: szép, olcsó áruk, bő vá­laszték, stb. Ezek a fiatalembe­rek az üzletek, bazárok tulajdo­nosainak az alkalmazásában álló felhajtók, akik bizonyos százalék­ban részesednek a közreműkodé­sükkel nyélbeütött üzlet haszná­ból — amit természetesen egyi­kőjük sem hangoztat. — Ezért számtalan trükkel próbálkoznak, s elég nehéz lerázni őket. Ami viszont elgondolkodtató: mind­egyik felhajtó legalább három- négy idegen nyelvet beszél. S akaratlanul is . eszembe jut, hogy a mi külkereskedőink, üzletkö­tőink legfeljebb kettőt... • Isztambuli látkép. A bazár Több mint fél évezrede, II. Mehmed — Konstantinápoly meg­hódítója — uralkodása idején épüllt az első fedett bazársor. A XIX. század végén, már négy és fél ezer .üzlete volt az isztambu­li bazárvárosnak, ami azóta to­vább szaporodott, terebélyesedett. Ma már valóságos labirintus, ahol szemkápráztatóan - ragyognak az aranyékszerekkel zsúfolt kiraka­tok, s ahol a szőnyegektől1 a réz dísztárgyakig, a divatos ruháktól az irhábundáig, a gyönyörű bőr­holmiktól a régiségekig, szinte minden megtalálható, megvehető. Tudni kell persze, hogy a ke­reskedők eleve legalább 20 szá­zalékkal magasabb árat monda­nak egy portékára, mint ameny- nyiért valóban hajlandók: eladni. Vagyis az alku af legtermészete­sebb dolog a bazársoron. Aki al­ku nélkül fizet, az az ő szemük­ben is zöldfülű balek — bár ezt természetesen nem éreztetik sen­kivel. — Akár két-három óráig is próbálgathat, válogathat, al­kudozhat egy-egy bazárban a ve­vő, miközben1 a kereskedő teá­val, hűsítővel kínálja, s ha vé­gül mégsem vásárol semmit, azt is természetesnek veszik. Néha olyan érzése támad az embernek az üzletekét járva, hogy nem is annyira a haszon, mint az üzlet­kötés eme huzákodó, alkudozó formájával együttjáró szócsaták­ban lelik az eladók legnagyobb örömüket, miközben éppen az el­lenkezője olvasható üe arcukról. Persze ne legyen lelkiismeretfur- dalása senkinek: haszon nélkül egy rozsdás szöget sem adnak el, bár közben úgy tesznek; mint akiknek fogalmuk sincs, mennyit ér — török lírába átszámolva — egy dollár vagy egy márka. S kü­lönösen vigyázni kell arra, ne­hogy valami bóvlival lepjék meg az idegent, az eredetit illető áron. A ragyogás mögötti fekete foltok A szultánok kincstárának fel­becsülhetetlen értékű drágakö­vei, Isztambul ezernyi műemlé­kének csodálatos kincsei, a bazár­sor aranyüzleteinek ragyogása valóban gyönyörű látvány. Csak­hogy elég sok fekete főtt bújik meg e ragyogás mögött, amiket hamar felfedezhet, aki nyitott szemmel jár Isztambul . utcáin: maszatos képű cipőpucolók, leve­lezőlapot, rágógumit áruló öt­hatéves, rongyos ruhájú kisgyer­mekek, savanyú arcú medvetán­caltatók, kolduló öregasszonyok, a város peremkerületeinek nyo­mornegyedei ... — Ma Törökor­szágban a felnőttkorú lakosság csaknem 40 százaléka munkanél­küli. Edit néni Ha vannak e balkáni utazás­nak érdekes, felejthetetlen emlé­kei, akkor az Edit nénivel — Len­gyel Pálmával — való találkozást, ismeretséget még mindenképpen ide kell sorolnom. Hogy ki ő? — Negyven fős csoportunk kísérője, egy laki te­leki nyugdíjas pedagógus. Egy idős, de szellemileg, ambícióiban örökifjúnak tűnő hölgy, fáradha­tatlan szervező, aki .mellesleg” négy idegen nyelvet beszél. Be­vallása szerint, amíg fiatal volt, nem sokat utazhatott; fiait i>evel- te, s emellett pedagógus hivatá­sának, közéleti tevékenységeinek szentelte minden Idejét. Egy év­tizeddel ezelőtt vállalkozott ide­genvezetésre először. Azóta már számtalan alkalommal kalauzolta a különböző utazási irodák — közöttük a Oooptourist — szer­vezte társasutak résztvevőit, szer­te Európában. Amit meggyőző­déssel állíthatok: meglepő meny- nyiségű adat, tudnivaló, jótanács birtokosa, ami Bulgáriát és Tö­rökországot illeti. 6 ez olyan egy­értelmű igazság, mint az, hogy a Fekete-tenger egyik gyöngysze­me Neszebár, Isztambul legcso­dálatosabb látnivalói pedig a Topkapi Szeráj, az Aja Szófia, a Kék-mecset... Koloh Elek (Vége) i Építők ünnepe . Tóth Sándor képriportja Isztambul másik arca

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom