Petőfi Népe, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-01 / 127. szám

1984. Június 1. • PETŐFI NÉPE • 9 MAGYAR—FINN KULTURÁLIS EGYESÜLET Nemes célokért együtt munkálkodni „Nemes cél hozott bennünket itt össze. Igen fontos, nemzettu­datunk, kultúránk szempontjából is jelentős feladatokat vállal ma­gára ez a fiatál egyesület. A né­pek barátsága, egymáshoz fűző­dő rokonsága a biztosíték arra, hogy nem maradunk munka nél­kül ...” Ezekkel a gondolatokkal köszönte meg a bizalmat az ala­kuló ülésen Buda Ferenc József Attila-díjas költő, a kecskeméti Magyar—Finn Kulturális Egyer sülét elnöke. A közgyűlésre' — a szervezők várakozását messze túlszárnyalva — mintegy ötvenen jöttek össze — többségük belépési szándék­kal. Ekkora érdeklődés láttán egyértelműen arra lehet követ­keztetni, hogy a magyar-finn egyesület megalapítása nem pusz­tán egy 'hirtelen ötlet megvaló­sulása, hanem tényleges igény volt rá. Anélkül azonban nem lett volna semmi az egészből, ha nincs, aki kézbe vegye az ügyet. Az egyesületet Kozmács István, a TIT megyei szervezetének tár­sadalomtudományi szaktitkára kezdte el szervezni, aki egyéb­ként maga is régóta foglalkozik finnugrisztikával. Két éve annak, hogy vele együtt, hárman a finn nyelv tanulására szövetkeztek. Hogy kilépjenek ebből az igen­csak szűk körből, tavaly megren­dezték a Kalevala-nap járt, ahol tapasztalhatták: az ilyesfajta ösz- szejövetelek igen sok érdeklődőt vonzanak. Ilyen előzmények Után született meg az a gondolat, hogy az eddig jobbára szétszórt, in­kább csak baráti, kapcsolatokra épülő társaság helyett egy — a hasonló érdeklődésű emberek szélesehb táborát összefogó — kulturális egyesületet kellene lét­rehozni. , Az alakuló közgyűlésen — alig hét hónapja — terjesztették a tag­ság elé az alapszabály-tervezetet. Az okmány'az alapvető teendők közt sorolja fel a történelmi előz­ményeken alapuló 'hagyományos finn—.magyar barátság további elmélyítését, valamint a szocia­lista hazafiság erősítését, a köz- gondolkodás, a demokrácia és az életmód fejlődésének segítését. Az alapszabály szerkesztői fon­tosnak tartják az önállóak mel­lett más tudományos, kulturális, illetve közművelődési szerveze­tekkel, intézményekkel és a vál­lalatokkal, szövetkezetekkel kö­zösen tanfolyamok, kiállítások, bemutatók, pályázatok szervezé­sét. A közművelődés és ismeret- terjesztés területért történő effaj­ta együttműködés egyelőre a tá­volabbi célok közé tartozik. Nem akarják viszont sokáig halogatni a finnországi Finn—Magyar Ba­ráti Társasággal való kapcsolat- teremtést. Az egyesület alapvető feladatának tekinti azt, hogy tag­jait megismertesse a finnországi népek kultúrájával, nyelvével, s az országra vonatkozó tudniva­lókból információs bázist teremt­sen. Olyan szándékaik is vannak, hogy — személyes kapcsolatokon keresztül — lehetőséget kerítse­nek a szakmai ismeretek finn­országbeli bővítésére. Igény mutatkozott arra, hogy finn nyelvtanfolyam induljon, most már nagyobb létszámmal. Ugyancsak támogatásra talált az az ötlet, hogy gondoskodni kell az egyesület utánpótlásáról egy ifjúsági csoport szervezésével, s gondolni lehet akár csereüdülte­tésekre is. t Az előzetes program változa­tosnak, sokszínűnek ígérkezik: előadás hallható majd a finn nemzetiségi politikáról, az építé­szetről, iparművészetről, ősszel a Finnországban jártak élmény­beszámolói következnek. Szó esett arról is, hogy az idegen nyelvi építőtáborba érkező finn fiatalokkal fel lehetne venni a kapcsolatot. Már nem tenv, ha­nem a megvalósulás útján halad az Espoo-.i Gokart-klub csapata (a DUTÉP meghívására jönnek) kecskeméti szabadidős program­jának megszervezése. A Hazafias Népfront finn—magyar baráti köreivel való kapcsolat.felvételé­nek első lépései is megtörténtek a közelmúltban Pécsett, a finn— magyar baráti körök országos ta­lálkozóján. Közhelyszámba megy már, any- nyit beszélünk azoknak a lépé­seknek a fontosságáról, amelyek a népek között valamiféle kap­csolatot teremtenek, vagy az ösz- szekötő szálakat szaporítják. Hogy ezeket a lépéseket nemcsak a diplomácia magaslataiban le­het megtenni, arra igazán szép példa a kecskeméti polgárok cso­portjának kezdeményezése, akik egyesületükben egyszerre műve­lődve és szórakozva munkálkod­nak a béke, a békés egymás mel­lett élés érdekében. Kormos Emese MÓRÁRÓL, BÁLINT SÁNDORRÓL. BALÁZS BÉLÁRÓL A SZEGEDI TUDOMÁNYOS' KÖNYVTÁR ÜJ KIADVÁNYÁBAN. Ki volt Boca Modol? Móra Ferenc-emlékszámnak is mondhatnánk a Somogyi-könyv­tári műhely tavaszi öszevont szá­mát. Az érdekes, értékes tanul­mányok közül Fekete János Mó­ra Ferenc félegyházi alakjai cí­mű közlése megkülönböztetett figyelmet érdemel. A jeles hely- történész körültekintő kutatás­sal igazolta, hogy nem költői túl­zással, ünnepi tiszteletadás szán_ dékával írta az Ének a búzame­zőkről, az Aranykoporsó, a Vé­reim, parasztjaim szerzője: „Az én írásaimban félegyházi szél fúj, félegyházi sárgarigó fütyöl...” Sok alakjáhak bölcsője a kiskun városban ringott, mint ezt levél­tári adatokkal is igazolta Fekete János. A Tetrakontaoktaéderekben em­lített Ágneskám, Illés J ózsefné, Móráék szomszédasszonya volt. Többször is szerepelt Móránál Agócs főtisztelendő úr, félegy­házi káplán és hittanár. Boca Modol nem volt más, mint Zöldi (Ződi) Györgyné, a második ti­zed nagyhírű javasasszonya. A többek között A gyémánt cserép­ben szerénykedő Fekete harango­zó az Ótemplom egyházszoigájja volt. A Szép karácsony szép zöld fája Berta kisasszonya, Hontthy Berta tanítónő a főelemi iskolá­ban tanított. 'Az Unokaöcsém, László (Boldogult költő korom­ról) Zentán élt, Budapesten halt meg 1944-ben; 78 hajdani kiskun polgárt, Móra-rokont „azonosí­tott” az író életművét kutató írás szerzője. A gazdag Móra-irodalmat szín­vonalasan elemzett új adalékok­kal gazdagító kiadványban Hol­lós József fiatalkori, többnyire álnéven közölt verseinek kelet­kezéstörténetét adja. Talált úgy­nevezett lappangó, napjainkra feledett költeményeket is. Intő példa az utódoknak Az első vi­lágháború kitörése Móra Ferenc' vezércikkeibén című írás tanul­sága: még a humánus tudós iro­dalmárt is — bár rövid időre — elvakította a propaganda, a tömeg- téboly. Horváth Dezső „Homok­országban” kereste az író nyo­mait, Wallinger Endre Diósszilá_ gyi Sámuelné és Móra évtizedes levélváltását, kettejük tartós kapcsolatát tárta föl értően, sze­retettel. Lele József Bálint Sándorra emlékezett, Tasi József a nópnaz- kutató családjától az íróhoz kül­dött levelekből közölt néhányat. Több Ady Endrének címzett Ba­lázs Béla-levelet is olvashatunk. A. So(mogyi-könyvtári műhely mintaszerű, közhasznú, jól szer­kesztett helytörténeti kiadvány, több közleménye közvetlenül kap­csolódik Bács-Kiskun megyéhez. H. N. ■ W FILM JEGYZET Eszkimó asszony fázik Xantus Jájnos — produkció­jával az idei játékfilmszemle leg­jobb első filmért járó díját el­nyerve — megkísérli elemezni az érzelmek és szenvedélyek termé­szetét. Az ismert zongoraművész sze­mélyszállító • repülőgépen. Maga elé néz. Zene szól. Kiss Gyula: Népdalvariációk. Majd egyet­len felfokozott tempójú, len­dületes dallam. (Hej tulipán, tu­lipán ...) A köyetkező képsor­ban. két férfi találkozása. Meg- lepetésszerű késvillanás, vér, egyikük halott. A film története e két esemény közé ékelődik. Vető László, a fiatal, külföldön koncertező (mellesleg Angliában feleséggel is rendelkező) zongo­rista egy itthoni fellépése után megismerkedik egy szőke nővel. Mari férjnél van, férje pedig — egy kissé kimódoltnak tűnő vé- ) letlein folytán — nem más, mint egy süketnéma állatkerti gon-' dozó. Mari énekesnőnek készül. Miután elhagyja férjét, Jánost, s összeköltözik Lacival, énekesnő lesz egy közösen alapított new wave együttesben. Üj életet kezd­hetne, de képtelen szakítani Já­nossal) aki hamarosan (újabb bi­zarr ötlet!) áktív dobosként — megjelenik a zenekarban, majd Mariék lakásának legújabb la­kójaként is. Az elementális erejű szerelmi háromszög ■— így egy fedél alatt — természetesen nem lehet hosszú életű. János egyre fokozódó agresszivitása miatt La­ci és'Matyi kénytelenek átköltöz_ ni Laci családjához. Mari —. bár a vásznon, énekesnői produkció­ja egyre reménytelenebb — elő­adói pályája mind magasabbra ível. Amerikába indul koncert­körútra. Az otthon maradó La­cit a felesége elvesztése miatt két­ségbeesett János megöli. A dramaturgiai sablonokon túl meglehetősen különleges alap­helyzetet teremt a három fősze­replő: az asszony, akiből új hul­lámos énekesnő lesz, süketnéma férje és| a fiatal zongoraművész. Az „eszkimó asszony”, aki ösz- töiilényként sajátos szubkultú­rában (ha tétszik „történelem alatt” kultúrában) él, az európai sikerű zongorista szélsőséges el­lentétjeként. Érzéki töltésű kap_ csolatuk — önmagában — hiteles. Az már sokkal kevésbé, hogy egy zongoraművész elhagyja a kon­certpódiumot egy állatgondozó feleségéért, s azért, hogy hasznos (billentyűs) tagja legyen a Tra­bant együttesnek. Laci, s a film koncepciója is hitelét veszti, ami­kor egy szexuális, talán még sze­relminek is nevezhető kalandon túl — pusztán naivitásból,- „szen­vedélyei sodrában” — olyan ön­pusztító kalandba merül, amely­ben kidobja legalább tizenöt ke­mény gyakorlással teli év mun­káját, s ami még meghökkentőbb, és valószínűtlenebb: gondolko­dását, kulturális értékrendjét. Nemcsak pályát, életmódot, ha­nem gondolkodást vált, amihez azért Mari és a new wave , (új hullám) minden őszintesége és igyekezete ellenére kevésnek tű_ nik. Nem is tudja a rendező hár­muk kapcsolatát végigvinni, hi­szen a két főszereplő szeretkezé­sen és féltékenységi jeleneteken kívül (más nem is látható) sem­mi egyébben nem lehet partner. Hogy a film nem merül el, csak megmerítkezik az érzelmesség- ben, s romantikus felhangjai el­lenére .is marad benne egészséges irónia és távolságtartás, arra szép példa a mezei szerelmi csendélet, háttériben egy akár Apuleiusig is vezethető szamárral. (A film­ben egyébként mindent átszőnek az erotikus motívumok.) Méhes Marietta nem megszóla­lásig, hanem úgynevezett ének-; léséig tökéletesen játssza szere­pét, dalaival azonban ■ erőszakot tesz bárminő vokális zenén. A hangszeres könnyűzene sem kerül sokkal jobb helyzetbe, a neves zongorista — mondjuk kommu­nikációképtelenség miatt (?) — redukálódó „zenei nyelve” min_ den jószándék ellenére e formá­jában sokkal inkább egy pimasz vicc zenével és' őszinteséggel. Az Eszkimó asszony egy tipikus első film abból a szempontból, hogy nem igazán jó film, az viszont ki­derül belőle, hogy aki készítette, az tehetséges. Károlyi Júlia w GYERMEKEVEK-GYERMEKELET Ünnep és avatás Az elmúlt napokban csaknem tizennyolc ezer kisdobost és út­törőt avattak megyénkben. Gyer­meknapi rendezvényekkel, ma­jálissal, akadály- és főzőver­sennyel egybekötött esemény tette valamennyiük számára em­lékezetessé a kék, illetve vörös nyakkendő felkötését. Baján és környékén huszon­hét úttörőcsapat rendezett’ ava­tási ünnepséget. Kiemelkedően szép volt a bajai Felsővárosi és a II. Rákóczi Ferenc iskoláé. A nagybaracskai gyerekeknek a község több KlSZ-alapszerve- zetével közösen rendeztek aka­dályversenyt, a szülőkkel pe­dig ügyességi vetélkedőt. Kiskunhalason és környékén tizenhét csapat ünnepelt. A gyermeknapi ese­ménysorozatot a helyi úttörőház szervezte műso­rok színesítették. A halasi strandon csaknem ezer gyermek vehetett részt a batikolásban, virágkö­tésben, rajzolásban, festésben, linómetszésben, kol­lázs- és montázskészítésben, agyagozásban, bábo­zásban, gyöngyfűzésben, kuckó- és sárkányépítés­ben. A áok résztvevőnek a testvér KlSZ-alapszer- vezetek honvédfiataljai építettek sátrakat, bölcs előrelátással, hátha eső lesz. Szerencsére, nem volt rájuk szükség! Kalocsán nagyszabású majálist tartottak a sza­badtéri színpadon és környékén. Bemutatkozott a Rodeo együttes — sikerrel, volt játszóház, politikai kaszinó, móka, mulatság. A csapatok közül a leg­több helyen avatásra is sor került. Különösen szép gyermeknapot rendeztek Pofii­ban, ahol hosszú esztendők óta híresen pezsgő a mozgalmi élet. 1971-ben a község postájának hiva­talvezetője, Gombos György, a csapat tagjainak kí­vánságára kopjafát faragptt, amelyre az általános iskolát befejező, Kiváló Úttörő-jelvény tulajdono­sok hímzett nyakkendőt kötöttek. Az évek során­• A kerékpáros ficreMégT *or­gyűltek a nyakkendők, míg az idén az első új gaz­dára talált: az első. nyakkendők egyikét Flaisz Mária kötötte fel, s most kisfiát, Balogh Zsoltot ezzel a nyakkendővel avathatta kisdobossá! így lesz ez a továbbiakban is, a hajdan kiválóan dol­gozók saját gyermekeiket ezekkel a nyakkendőkkel fogják avatni. Kecskeméten és környékén negyvenkét csapat­nál tartottak különféle ünnepélyt, vetélkedőt. Kiemelkedően érdekes volt az egésznapos ügyes­ségi vetélkedővel egybekötött kerekegyházi majális, az ugyancsak egésznapos tréfás ménteleki vetélke­dő, valamint az izsáki kétnapos eseménysorozat. A városi csapatok közül a Lánchíd utcai iskolában akadályversenyt, tanár—diák—szülő focimeccset rendeztek. És természetesen minden iskola kisdo­bosa, úttörője ott volt a Május I. téren rendezett gyermeknapi eseménysorozaton, ahol nagyon so­kan igazolták ügyességüket a kerékpár-salalom- versenyeken is. Már csak néhány hét, és itt a vakációóó... meg a táborozás, de arról a következő alkalommal ol­vashattok majd. TUDÓSÍTÓINK 1949-ben a tiszaalpári úttörőcsapat megalakulásának évében — írja beszá­molójában Bartus Tímea, — az első csapat vezetői Klucs Magdolna illetve Verebélyi Mihály volt. Azon a nyá­ron már táboroztak a Tiszánál, és egy úttörő, Kiss Mária Csillebércre mehetett. . .! A következő esztendőben a kiválóak nyakkendőt kaptak, az elsőt Dobai Sándor érdemelte ki. 1953-ban rend­szeressé váltak az őrsiJ és rajíoglalko- zások. Jelentős dátum 1961, amikor a m. Országos Üíttörotálálkozón vet­tek részt, és csaknem tízezer forint­ért tábori felszerelést vásároltak. A következő éveket tartalmas, szép jelmondatok tették emlékezetessé, összegezték a munkát. 1975-ben a köz­ség fennállásának 900. évfordulóját ünnepelték, 1981-ben pedig a megye- székhely körzetében levő községek kö­zül elsőként megnyitották az úttörő­házat, amit sok társadalmi munkával építettek fel. A következő esztendőt egy ezüstoklevél teszi emlékezetessé: az Éneklő Ifjúság kórustalálkozón az alpári úttörők a második helyet ér­demelték ki. Az elmúlt négy esztendő krónikáját lapozta át a bajai úttörőtudósító, Vattay Noémi. Mint írja, érdekes adat­ra bukkant: a négy esztendő alatt nyolc alkalommal rendeztek papír­JELENTIK gyűjtést, és összesen 29 ezer ötszáz­harmincnyolc kiló tiszta újságpapírt gyűjtöttek össze, adták át a MÉH- nek. „Bizonyára sok fát mentettünk meg a kivágástól” — fejezi be levelét Noémi. A megyeszerte híres csávolyi úttö­rő-honismereti szakkör tagjai, Nagy Géza és Rendek Antal soraiból öröm és büszkeség csendül ki: ebben a tan­évben is jól dolgoztak! „Megismertük szülőfalunk termé­szeti környezetet, növény- és állatvi­lágát. Ebben nagy segítségünkre volt Zöldági Péter bácsi, aki már hosszú ideje rajzolja a környékünkön talál­ható növényeket, állatokat. Voltunk nála is, láthattuk csodálatos növénye­it is. Kőzetgyűjteményét, nagy örö­münkre, iskolánknak ajándékozta. Jártunk Füle Péter bácsinál, aki valóságos ezermester, a helytörténeti gyűjtemény dekoratőre. Amatőr fes­tőként már sok szép díjat mondhat magáénak. örömünkre szolgál az is, hogy igaz­gatónk szakköri foglalkozáson ismer­tette velünk Szekulity Péter új köny­vét, aminek: Ez is Magyarország — a címe. öröm ez számunkra azért is, mert a Rózsa Ferenc-díjas újságíró községünk szülötte, könyveit féltve őrizzük falumúzeumunk vitrinjé­ben.” Természetjáró úttörők találkozója Kunféhértón adtak találkozót egymásnak a megye természetjá_" ró úttörői közül százötvenen. A három nap alatt játékos vetélke­dőn, akadályversenyen, sátor- verő .versenyen mérték össze tu­dásukat, cserélték ki tapasztala­taikat. Számot adtak a Kiskunsá­gi Nemzeti Parkkal kapcsolatos ismereteikről, a tábortűzrakás és a főzés mikéntjéről. A jó időben, kellemes környe­zetben, az Úttörő- és Ifjúsági Tá­bor területén lebonyolított erő­próba első helyezettjei a Tisza- kécskei II. számú iskola tanulói, a második és harmadik helyezet­tek a kiskunhalasi természetjá. rók lettek. Júliusban ők mehetnek majd a fonyódligeti országos találkozóra. Kitüntetett csapatok Az elmúlt al­kalommal kö­zölt rejtvény helyes meg­fejtését az itt látható képen közöljük. A sok ügyes meg. fejtő közül a következők­nek — sorsolás után — köny­vet postáztunk: Cseri Juciit (Kis­kunfélegyháza), Gálfi Szilvia (Ti- szaaLpár), Séra Julianna (Csá_ szártöltés), Borsodi Pál (Fülöp- háza), Nárvai Norbert (Buda­pest), Végh Ildikó (Jánoshalma), Török Orsolya (Baja), Dózsa Ti­bor (Miske), Bese Zoltán, Kovács Éva (Kecskemét). Ezen a héten betűpiramis-rejtvényt közlünk: töltsétek ki az ábrát az aláb­bi meghatározásoknak megfelelően, mindig az előző sor betűihez egyet hozzátéve kell az új szavakat kiala­kítani. 1. Az oxigén vegyjele, 2. Allatlakás, 3. Labda a hálóban, 4. Női név. 5. Folyó a Szovjetunióban. (A rejtvény­ben nem kell különbséget tenni a rö­vid és a hosszú magánhangzók között.) A megfejtéseket a szokásos módon, levelezőlapon küldjétek szerkesztősé­günk címére: Petőfi Népe Szerkesz­tősége, 6001 Kecskemét, Pf. 76. — jú­nius 11-ig. A helyes megfejtést be­küldők között tíz könyvet sorsolunk Ebben az esztendőben is kitüntetésetet kaptak a kiválóan dolgozó úttörőközösségek. Pedagógusok, úttörővezetők mérlegelték évekre, év­tizedekre visszamenőleg a csapatok munkáját, fejlődését. A követ­kezők vehettek át kitüntetéseket: A KISZ KB Vörös SelyemzásaLajának Csillagát: a bajai 937-es Tóth Kálmán úttörőcsapat (csapatvezető: Gőcze György); a KISZ KB Vörös Selyemzászlajának Szalagját a halasi 695-ös Szüts József úttörőcsapat (csapatvezető: Dósa István); 'a KISZ KB Vörös Selyemzászlaját: a kecskeméti (hunyadivárosi) 1895-ös Tóth László úttörőcsapat (csapatvezető: Balogh Jolán), vala­mint a kaskantyúi 1710-es Kossuth Lajos úttörőcsapat (csapatvezető; Kákonyi Károlyné). Kiváló Űttörőmunkáért kitüntetést kapott: a kisszállási 2978-as Dózsa György úttörőcsapat (csapatvezető: Horváth Agnes); a bajai 936-os H. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat (csapatvezető: dr. Mihálovics Istvánná); a soltszentimrei 3811-es Kossuth Lajos úttörőcsapat (csa­patvezető: Kerekes Erzsébet); és a kecskeméti (Hoffmann János ut­cai) 1334-es Hámám Kató úttörőcsapat (csapatvezető: Varga Ödönné).' A kitüntetett csapatok vezetőit, rajvezetőit, valamennyi tagját szívből köszöntjük, és további jó munkát kívánunk valamennyiük­nek. Szünidő előtt Messze a tél s a tavasz is Lassan nyárrá érik, Nem tart soká már a tanév, Alig néhány hétig. Üttörők és kisdobosok Már a nyárra várnak. Gondolataik bizony már Sokszor'messze járnak, Szövögetik terveiket A nagy szünidőre, Ábrándoznak, mi valósul Vajon meg belőle ... Hát, nem mondom, tervezni kell, De, ne feledjétek! Előbb be kell fejezni még Jól ezt a tanévet. Kinék van tán tanulásból Némi mulasztása, Fordítson most. nagyobb gondot A „hiánypótlásra”. Ki azután jeles, vagy jó Bizonyítványt szerzett, Valóra is válthatja. majd, A sok nyári tervet. Opauszky László összeállította: Selmeci Katalin Rfcji vény fejlőknek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom