Petőfi Népe, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-29 / 151. szám

1984. június 89. # PETŐFI NÉPE • 5 «A GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET harmadszor E most befejeződött találkozótmelyet nyugod­tan nevezhetnénk fesztiválnak is, íbiszen ebben az évben már dijakat is osztottak — ugyanaz jelle­mezte, mint az idei magyar filmszemlét: nem vol­tak nagy meglepetések, nagy feltűnések, nagy vi­ták. Zömében hasonló művészi kiindulásé, a mér­cét eleve nem túl magasra tevő^ egységes (realisz­tikus) művészi nyelvet használó, egyenletes szín­vonalú, de nem túl lélekborzolo volt a vidéki szín­házak országos mustrára bocsátott produkcióinak java. Általában nem kockáztattak sem a darabválasz­tásban — ami1 sok esetben már magában megszab­ta az előadás lehetőségeit — sem az értelmezésben. De ne tagadjuk, ez a biztonságra törekvő közép­szint eredmény is, például a tavalyi évhez ké­pest, mikor meglepően összecsapott, végiggondolat­lan előadások is képviselték színhazunkat, mint az évad legjobb produkcióit. És a fővárosiak? Az országos színházi találkozó szervezői észre- vehetően, folyamatosan keresik, és egyre inkáhb meg is találják rendezvényük profilját. Az idén a nyitottság felé mutató jel volt, hogy „versenyen kívül” is bemutatkozhatott több olyan vidéki pro­dukció, melyet alkotói vagy a rendezők erre érde­mesnek ítéltek. Az viszont nem világos, hogy a ta­valyi részleges bevonás mellett miért 'maradtak ki az immár tétre menő összemérésből a budapesti színházak, hiszen a rendezvény neve országos szín­házi találkozó. Némi szkepticizmussal megállapít­ható, hogy a küzdelem akkor is „igazságos” marad­na, ha ők is neveznének ez évi legjobbnak tartott előadásukkal, hiszen — sajnos, vagy szerencsére — igencsak egyszínű a mai magyar színházművészet palettája. Miért örülhetünk ennek? Mivel a hetvenes évek elejének sokat emlegetett vidéki színházi fellendü­lése- előtt eléggé elképzelhetetlen lett volna egy ilyen értékszempontú .művészig seregszemle, mivé1! akkortájt a vidékiek — rövid fellángolásaiktól el­tekintve — sem művészi (személyi) lehetőségeiket, s.e,m produkcióik kidolgozottsági fokát tekintve nem lehettek volna versenytársai a művészi erőket kon­centráló budapesti társulatoknak. Zalaegerszeg, Kaposvár, Szolnok És miért sajnálatos ez az összemosódás? Mivel az idén még erősebben kirajzolódott az a tendencia, hogy megállt, megtorpant a vidéki színházi műhe­lyek fejlődése, vesztettek terükből ezek a jelleg­zetes szellemi arculatot képviselő, a magyar szín­házi hagyomány kereteit tágítani képes csoportok. Nem azon kell persze siránkoznunk, -hogy egyes műhelyek — ilyen vagy olyan okból — megszűntek vagy átalakultak: hiszen egy-egy rendező körül ki­alakult közösség művészi együttfej lődése ritkán ha­ladja meg a tíz évet. Inkább az szomorú, .hogy alig alakultak helyettük újak, melyek meghaladják a már a hetvenes évek végén efért nívót, igényessé- get. Régi fényében csak Ruszt József új társulata, a zalaegerszegi tündökölt. Az ember tragédiája elő­adásuk (rendezte Ruszt József), a kaposvári Mes­ter és Margarita (rendezte Ascher Tamás), és a szolnokiak kiváló darabfelfedezése, Wedekind: Ni- coló királya szabta meg a találkozó művészi mér­céjét. De a szolnokiak dráma-megfejtését szemmel láthatóan és füllel hallhatóan akadályozta a színészi gárda tehetségbeli egyenetlensége. A tavaly a Peer Gynttel feltűnő. miskolciakból sem hiányzott az erőkifejtés, a szellemi igényesség, de mind Az em­ber tragédiája (Csiszár Imre rendezte), mind a Ró­meó és Júlia (rendezte: Szikora János) művészi ku­darc. Egyébként az említett előadások képviselték legjellegzetesebben a találkozón egyértelműen ki­rajzolódó „új konzervatív” irányt is, mely felé — úgy látszik — a magyar színház kanyarodóban van. Ez a darabválasztásban éppúgy megfigyelhető, mint a „hagyományos” értelmezések felélesztésének és igazolásának divatjában. Ezen a közhelyek igaz­ságát művészileg bebizonyítani kívánó igyekezeten bukott el a két miskolci produkció. Elbizonytalanodás Sátorozás Kóspallagon Persze ez az elbizonytalanodás, megrettenés^ a mind mélyülő kérdésfeltevésekből az új út keresésé­től való elzárkózás és visszakanyarodás a régi érté­kekhez, a nosztalgia nemcsak a színház- és filmmű­vészetre, hanem egész létünkre lett hirtelen jellem­ző. A színházművészetben ez most úgy jelentkezik, hogy a korábban a szcenikai megformálásban, és a műelemzésben egyaránt újra törő rendezők hirte­len belecsömörlöttek a „hagyományok” tagadásá­ba, sőt mintha Csiszár Az ember tragédiája, míg Szikora a Rómeó és Júlia színházi hagyományban élő mítoszát óhajtotta volna megrendezni. Nem mondtak le az eddigi szcenikai kísérletezésük ered- " ményéről, sőt mintha e látványkavalkád megte­remtését érezték volna igazi feladatuknak. Minden­esetre ez a színpadon szép lehet néhány jeleneten át, de ha az alakok tetteinek színpadi logikája nem fűződik fel gondolat- .vagy érzéssorokká a nézőben, akkor az előadás unalmas marad. Ezt a tendenciát figyelve úgy tűnik, túl gyorsan adtuk fel. Feladtuk azt a magyar színpadon aliginéhány éve megnyi­latkozó felismerést, hogy a színpad olyan sokté­nyezős művészi nyelv, melynek segítségével a drá­mai szöveg minden részében összefüggő, és értel­mezhető, végiggondolható, önálló művészi produk­tum hózható létre. Egyéniségeket! Az idei egyszínű háttérből méginkább kiviláglott, hogy egyedül a kaposváriaknak — akik el is nyer­ték a legjobb társulatiak járó címet — sikerült- a színházi munka minden területén tovább erősíte­niük magukat. Bár nagyszerű rendezőik, díszlet- tervezőik vannak, előadásaik mégis a nagyszerű színészi teljesítmény miatt a legvonzóbbak. No per­sze, mindez nem jöhetne létre a .magas szintű ren­dezői értelmezés művészete nélkül. A zsűri is az összetéveszthetetlen alkotói egyéni­séget ismerte el a Malgot Istvánnak, a kecskeméti mozgásszínház vezetőjének méltán juttatott díjjal. H. Gy. Nagymarostól 12 kilométerre, bükkerdő közepén építették fel az idén a Kecskemét környéki községek úttörőinek sátor-váltó­táborát. A festői szépségű he­lyen két nap alatt huszonnyolc sátrat, vertek fel a városi KISZ- bízottság munkatársai, Márki Gyulának, az Izsáki Állami Gazdaság dolgozójának segítsé­gével. A tervek szerint 8—9 és 10 napos turnusokban több mint ezer gyermek indulhat oda. A Bükkszéken levő faházas tá­borban és Kóspallagon a Kecs­kemét vonzáskörzetében levő ti. zennyolc községből az idén már minden harmadik általános is­kolás táborozhat! Ezekben a napokban jött ha­za az első csoport', a lászlófal­vi, tiszaalpári és , ágasegyházi úttörők. És már készen állnak az indulásra a következők, a ti- szakécskeiek, kerekegyháziak ... Tudósítóink jelentik Nagyon jól sikerült a kisdo­bos- és úttörőavatás Géderla- kon, erről küldött beszámolót Miholics Annamária. „Üttörőegyenruhában volt a csapat minden tagja az avatás napján, amikor rajok szerint felsorakoztunk az udvaron. Be­számoltunk a végzett munká­ról, és meghallgattuk csapatve­zetőnk hozzánk és a vendégek­hez intézett szavait. Az avatás alkalmából a kisdobosok és az úttörők emléklapot kaptak. Jól sikerült a rövid műsor is, ame­lyet erre az alkalomra állítot­tak össze nevelőink. Délután rajzversenyt, foci­meccset. akadályversenyt ren­deztünk. Sokan elmentünk a művelődési házba, ahol rajzfil­meket vetítettek. Befejezéskép­pen valamennyien fagylaltjegyet kaptunk, amit természetesen gyorsan beváltottunk ...” Jánoshalmáról Suba Teréz küldött levelet, szülőhelybemu­tatót. „Tizenháromezren lakunk ezen a helyen, a megye déli ré­szén, Kiskunhalas körzetében. Az elmúlt évek során sokat'fej- lődött a községünk, tavaly eljutott hozzánk a vezetékes földgáz is. Készül hetvenhat új lakás és egy szolgáltatóház, va­lamint javában épül a csatorna, hálózat. Jánoshalma lakói főként a termelőszövetkezetekben dolgoz­nak, de vannak ipari szövetke- . zeteink is. Két nagy parkunk­ban sokan sétálnak, pihennek. Három iskolánk van. Nagyon szeretek itt élni, látni szülőhe­lyem fejlődését.” Rejtrényfejtőknek Sok ügyes kisdobostól kaptunk az elmúlt héten •közölt ftejtönőre helyes megfejtést: két kismajom bújt el a lombok között! A sorsolás a következők­nek " kedvezett (részükre könyvet adtunk postára): Andrási Márta, Kiskőrös, Bolyki Zoltán, Ágasegy­háza; Schmidt Mónika, Kunbaja; Gálfi Szilvia, Tiszaalpár; Gyetvai Lajos, Katymár; _ Bajáki Berna­dett, Kecskemét; Benes Roland, Miske; Tári Már­ta, Kiskunfélegyháza; Endler Zsolt, Nemesnád­udvar; Végh Ildikó, Já­noshalma. ÜZBÉG NÉPMESE Fösvény Szoki és Böki Hol van a Rossini utca? Signor Piccolo kitárta az ablakot, és odakiáltotta egy arra haladó járókelőnek: — Hé! — Mi az? — Megmagyarázom magá­nak, hol van a Rossini utca. Itt egyenesen ' továbbmegy, azután jobbra fordul, azután balra, és néhány perc múlva már ott is van. — Köszönöm szépen, engem azonban egyáltalán nem ér­dekel, hol van ez az utca. Más­hová megyek. — Nekem pedig egyáltalán nem számít, hogy érdekli ma­gát, vagy nem, a Rossini utcá­ba azonban csakis úgy jut el, ahogyan megmagyaráztam! Megértett? — Bocsásson meg, tisztelt uram, de nincs szükségem az ön tájékoztatására, egészen másfelé tartok. — Ezt már hallottam! — Hát akkor tartsa meg magának a tanácsait. — Micsoda alak! Hát annyi­ra kellemetlen magántik, hogy én egy kis szívességet akar­tam tenni, bár egyáltalán nem ismerem? — Az ördög vigye el, hiszen én a maga felvilágösítása nél­kül is nagyon jól tudom7 hogy hol van 'a Rossini utca! — Hát így vagyunk! — mondta sértődötten signor Piccolo. — Miért nem mondta mindjárt? Én arra pazarlóm a drága időmet, hogy magának magyarázgassák, ráadásul pe­dig az a veszély , fenyeget hogy meghűlök ebben a hu­zatban, maga pedig... Pi­masz fráter! — kiáltotta sig nor Piccolo, és nagy c satt a nással becsapta az ablakot. Carlo Manzoni (Fordította: Gellért György FILMJEGYZET A tűz gyermekei Néprajz és történelem ele­venedik meg az 1980-ban ké­szült ausztrál— tasmániai film­bén. A történe­tet Beth Ro­berts romanti­kus regénye nyomán Ken Kelso írta. 1830-at írunk, a fehér telepe­sek szinte már teljesen meg­hódították Tas- mániáj;. A Wa- * termán család emeletes kőháza, akár szülőföldjükön, Angliában is állhatna. Életük boldog és zavar­talan, legapróbb részleteiben is alkalmazkodik a viktoriánus kor­szak eszményeihez. A gazdag bir­tokon békés jólétben nevelkedik a három gyermek. A helyi fehér kolónia parancsnoka végső leszá­molásra készül az őslakók meg­maradt csapata ellen. Rajtuk üt- • nek az alvókon, és Manganinnie kivételével lemészárolják vala­mennyit. A kétségbeesett asszony nem találja helyét, egyedül ődöng a vadonban. Egy zuhatag mellett felfigyel egy az apjával kirándu­ló, testvérétől távol játszadozó kislányra. Joanna közeledik elő­ször hozzá, nem ijed meg, sőt a karjába búvik. Manganinnie el­vezeti barlangjába, Joanna vi­szonylag gyorsan megbarátkozik szokatlan helyzetével, miközben rémült aoja hiába keresi. — Jel­beszéddel érintkeznek, a bennszü- . lőtt asszony okosan ismerteti meg kis tanítványát a vadón szabá­lyaival, a táplálékszerzéssel, s a tűz varázsáról szóló legendákkal. Joanna egy ügyetlen mozdulat következtében elveszíti kincsüket, a tüzet a .téngerparton, ahová á tél elől húzódtak. Tűz nélkül pe­dig nincs élet. Manganinnie ab­ban reménykedett, itt felleli ro­konait, de közülük senkit sem ta­lál. Élete kockáztatásával para­zsat lop, ám ez sem deríti jobb kedvre. Halálát-érzi,, de előtte még hazajuttatja a gyerekét. An­ja nagy ovációval fogadja, riadt- sága azonban meglépi. Tapintato­san veszi tudomásul kívánságát és elhatározza, gondoskodik Joanna „nevelőanyjának” temetéséről. Éj­szaka azonban a gyermek felkel és —egyedül méltó szertartásként — az asszony testét a lángoknak adja. így pusztán a mese első jelen­tése alapján joggal gyanakodhat­nánk holmi,primitív zsánerhistó- riára. Még a film bevezető képso­rai is megtévesztőek, azokat a westerneket juttatják eszünkbe, melyek áz indiánok oldalán áll­nak. Mégsem a „civilizátorok” ál­tal írt történelem áll a középpont­ban, hanem a két ember összefo­nódó életének, egyre meghittebbé váló kapcsolatának ábrázolása. Alakjuk valóban két külön világ, első találkozásuk is szemléletes; a hófehér fodrokba öltözött Joan­na a vízre vetődő tükörképként pillantja meg a bőrökbe bugyolált asszonyt, aki akár ötvenezer év távolából is érkezhetett volna. A vad és gyönyörű tájképek is a tárgyhoz tartoznak, minden egyes kép, sőt minden egyes szín túl­mutat önmagán. Még a kislány hajszíne is jelkép, az asszonyt ez ragadja meg először, hiszen né­pének mondái valamiképpen a vöröshöz (a tűzhöz) kapcsolód­nak. A vörös jegyében jön létre a filmet indító jelképes találko­zás. A gyermek egy este lopakodó sziluettekre lesz figyelmes: a hegygerincen, a lemenő nap ko- •; rongja előtt eleven tűzzel körül­ölelve fedezi fel későbbi társát. A Gary Hansen által fényképezett film a lehető legjobb értelemben képekben beszél. Károlyi Júlia Valaha rég élt két barát: Fös­vény Szoki és Fösvény Böki. Kül­sőre cseppet sem hasonlítottak egymásra. Az egyik magas, so­vány, a másik zömök, kövér volt. Ám a kapzsiság terén hajszálnyi különbség se volt köztük. Bár sül- ve-főve együtt voltak, egymásnak soha semmiben nem segítettek. Jóllehet, az idők folyamán mind­ketten egy agyagedényre való réz­garast kuporgattak össze, mégis rongyokban jártak, sovány kosz­ton éltek. Szóval, nem hiába hív­ták őket fösvénynek ... Egyszer Fösvény Szoki otthon a pénzét számlálgatta, és azon töp­rengett, hová dughatná a garaso­kat, hogy se a felesége, se a gye­rekei ne találják meg. Közben megéhezett. Kikiáltott hát az udvarra a feleségének: — Hé, asszony! Hol marad az ebéd? — Adtál tán pénzt, hogy a ba­zárba menjek? Hát nincs ebéd! Fújtatott, nyöszörgött Fösvény Szoki, végül megbékélt: „Igaz, csak nem fogjuk értelmetlen dol­gokra herdálni a pénzt!”. — Hát jó! — mondta. — Elme­gyek vendégségbe Fösvény Boki- hoz. Fösvény Böki felesége épp le­pényt sütött. A pirosló, illatos le­pények nagyon kívánatosak vol­tak. Ám, mikor Fösvény Szoki nyúlt volna értük, az asszony fürgén fölkapta a tálat, s bevitte a lepé- nyékét a szobába. Fösvény Szoki ezt nem vette a lelkére, hisz hozzászokott már ahhoz, hogy a barátja soha sem­mivel sem kínálja meg. így egész este korgó gyomorral ücsörgött a vendégségben. Mikor beesteledett, Fösvény Szoki a barátjánál tért nyugovó-, ra. Az asszony a verandán vetett neki ágyat. Alig kezdett szenderegni Fös- 'vény Szoki, mikor suttogást hall: — Ha elalszik a vendég, ébressz föl, hogy egyek egy kis lepényt! — pusmogta Fösvény Böki a fele­ségének, aztán hamarosan el­nyomta az álom. Fösvény Szőkít sem kellett vol­na ringatni, csakhogy egyre az evésen járt az esze. Csendben föl­kelt, fogta a takaróját, s a veran­da szélére feküdt. Kis idő múltán az asszony, gon­dolván, hogy a vendég réges-rég alszik, ment fölkelteni a férjét. A í verandán olyan sötét volt, hogy mái* niin sem látta. Ezért férje helyett a vendéget kezdte piszkálni: — Siess, kelj föl! — súgta. — A vendég alszik. Mehetsz enni. Fösvény Szoki meg csak ódp erre várt. Takaróba burkolva az arcát, hogy az asszony ne ismerje föl, besietett a lakásba. A kony­hában aztán, nosza, tömködni kezdte magába a lepényeket, amit az asszony egész hónapra sütött. Föl is falta mind egy szálig egy ültő helyében. Az asszony meg csak hülede- zett, soha nem látta még ennyit enni a férjét. Miután belakott Fösvény Szoki. kialudta magát, és hazament. Reggel Fösvény Böki éhesen és dühösen ébredt: — Hé, asszony, miért nem kel­tettél föl? _ Hogy-hogy, hisz fölfaltad az öss zes lepényt, amit egV hónapra sütöttem! Rájött Fösvény Szoki, hogy ala­posan elbánt vele a barátja. De hiába bánt el vele, mert ő maga meg belebetegedett a lakmározás- ba. így büntette meg egymást a két fösvény. (Fordította: Grabócz Gábor) PETŐI NYOMDA Kecskemét, Külső-Szegedi út 6. Baja, Dózsa György út 31. ■ki I Kalocsa, I. István út 31. ■ ■ I Kiskunfélegyháza, József A. u. 3. Kiskunmajsa, Félegyházi út 4. ipari tanulónak beiskoláz: ÁLTALÁNOS ISKOLAI VÉGZETTSÉGGEL FIUKAT kéziszedőnek, ofszetgépmesternek, magásnyomó gépmesternek. Tanulási idő 3 év. ÉRETTSÉGIZETT LÁNYOKAT ÉS FIÜKAT: Kecskemétre nyomdai fényképésznek, nyomdai retusőrnek, Monotype-szedőnek. Tanulási idő: 8 év. Társadalmi ösztöndíjban részesítjük ipari tanulóinkat. Jó tanulmányi eredményt elért fiatalok az utolsó félévben szakmunkásfizetést kapnak. JELENTKEZNI: Kecskeméten a személyzeti vezetőnél, vidéki üzemeinkben a vezetőnél. Megalapozza jövőjét gyermekének, ha nyomdász szakmára taníttatja. Várjuk a fiatalok jelentkezését! 1194 Országos színházi találkozó,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom