Petőfi Népe, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-03 / 129. szám

1984. június 3. • PETŐFI NÉPE • % VENDÉGEINK VOLTAK A KISZ Központi Bizottsága néhány hónapja adta ki az Ifjúság a környezetért jelszót. A ma záruló kecskeméti konferencia az első lépések egyike. Napirendjén az elképzelések kidolgozása, a környe­zetvédelemben illetékes szervekkel való együttműködés kialakítása szerepelt. Sok szó esett a gyakorlati megvalósításról és a környe­zetvédelem aktuális gondjairól. Ezekről kérdeztük a tanácskozás há­rom előadóját. A fiatalok sokat tehetnek A konferencia bevezető előadásában dr. Szórádi Sándor, a KISZ KB titkára összefoglalta az ifjú­sági szövetség februárban született környezetvé­delmi határozatának alapelveff. Megkérdeztük, ho­gyan tervezik a program megvalósítását, mik az első gyakorlati lépések? — Környezetvédelmi programunkat az első pil­lanattól nagy érdeklődés kíséri. Természetbarát klubok, vadásztársaságok, tanárok, szakemberek jelentkeztek, hogy szeretnének bekapcsolódni meg­valósításába. Egy sor természetmegismerő tábor szervezése már megkezdődött. Nemzetközi hírünk is .támadt, szomszédos országok ifjúsági szövetségei jelezték, hogy szívesen együttműködnének ha­tármenti természeti kincseink kö­zös felügyeletében, megóvásában. Ifjúsági szövetségünk munka­stílusából adódóan a fiatalok kü­lönböző rétegei számára eltérő, testreszabott feladatokat dolgoz­tunk ki. A legifjabbak, a tizen­éves korosztály körében a szem­léletformálást tekintjük legfon­tosabb feladatnak. Csak az haj­landó tenni is a természetért, aki ismeri és sajátjának érzi értékeit. Olyan természetközeli, „nomád” táborokat szervezünk, ahol lehe­tőség nyílik hasznos cselekvésre is. Az egyetemista korosztálytól azt várjuk, hogy vegyenek részt vezetőként, kutatóként a kör­nyezetvédő klubok és szakkörök munkájában. A szakintézmények­ben tanuló fiatalok tegyék isko­lájukat a környezetvédelem messze kisugárzó központjává. A, dolgozó fiataloknál azt tűztük ki célul, hogy minél szélesebb kört rádöbbentsünk: környeze- tüfik védelme az ő kezükben van, munkahelyükön sokat te­hetnek ezért az ügyért. Az Országos Ifjúsági Környe­zetvédő Tanács tevékenységét nem szeretnénk csak a KISZ tag­jaira korlátozni. Támogatjuk a fiatalok minden értelmes, elve­inkkel összhangban álló törekvé­sét e területen: a természetbarát és városvédő egyesületeket, az egyéni kezdeményezéseket. Nem zárjuk ki a felnőtteket sem, tőlük elsősorban azt kérjük, hogy a lakóhelyi környezetben segítsék a fiatalok megmozdulásait. Érvényesüljön a tanácsok elképzelése Jantner Antalt, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium miniszterhelyettesét, aki Település- fejlesztés, lakókörnyezet, városvédelem és környe­zetkultúra címmel tartott előadást, megkérdeztük, hogy városaink emberszabásúak-e? — A magyar városok — Budapest kivételével — nem túlméretezettek. Ami gondot jelent, az a fór város nagyságának aránytalansága. Éppen ezért, a településfejlesztési koncepció az öt vidéki nagyvá­rost akarja „felhozni”, miáltal egyensúlyozható lesz Budapest nagysága. —. A falvak népességmegtartó képességének nö­velését vajon nem a 24. órában tűzték napirendre? — A kérdés akár így is han­gozhatna: kizsákmányoltuk-e . a falvakat? Nem ilyen egyszerű a dolog. Harminc—negyven évvel ezelőtt nem egyszerűen csak ipa­ri munkásokra volt szükség, a mezőgazdaság sem volt képes él­tartani a lakosságot. Természetes volt tehát az elvándorlás. Csak éppen az a kérdés, hogy jó volt-e az, hogy Budapest népessége gya­rapodott leginkább. Az átgondolt iparpolitika, a munkahelyek te­remtése, az általános életszínvo­nal emelkedése Is egyértelműen abban az irányban hat, hogy a falvak megtartsák népességüket. — Van-e jövője a tanyavilág­nak? — Ügy ítélem, meg, hogy ma a tanyák kezelése normális me­derben van. Volt idő, amikor arról beszéltek, hogy meg kell szüntetni azokat, sőt, maguktól is eltűnnek. Véleményem sze­rint, ahol a tanyák nem zavar­ják a nagyüzemi termelést, kö­zel vannak a kulturált telepü­léshez, ott fennmaradnak, sőt, erősödik a kikívánkozás a külte­rületre. Hiszen, ha a munkahely 20 perc alatt elérhető járművel, a család más tagjai pedig otthon, a kistermeléssel foglalkozhatnak, ez az életvitel beletartozik a tár­sadalompolitikai céljainkba. — Beleszólhat-e az ember egyéni döntésével, hogy hol kí­ván élni? Gondolok itt a telepü­léshálózat fejlesztésének tervé­ben nem szereplő, spontán falu­szerveződésre. — Az élet néha rácáfol a leg­gondosabb tervezésre is. S ha az életnek van igaza, nekünk kell korrigálni a terveket. Az elmúlt évben hagyta jóvá a kormány a településfejlesztés koncepciójá­nak megújítását, amelynek lé­nyege: nem kell mindent köz­pontilag megtervezni. Érvénye­süljön a helyi tanácsok elképze­lése, de még az egyes emberek szabadsága is abban, hogy hol, milyen környezetben kívánnak élni. „Nem vagyok borúlátó Dr. Dénes Lajos, a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium miniszterhelyettese A környe­zetvédelem kérdései és feladatai címmel tartott előadást, amely két fontos témacsoportot ölelt fel: a mezőgazdasági termelés során felhasznált „káro­sító” vegyi anyagok hatását a környezetre, vala­mint a nagyüzemekben és az élelmiszer-feldolgo­zókban keletkezett melléktermékek közömbösítését. — A hozamok növelése a termelésben egyértel­mű célunk. Éhhez viszont a megfelelő kemikáliák nélkülözhetetlenek. Ügy vélem, hogy a szigorú ma­gyar szabványok, amelyek az alkalmazhatóságot megszabják, és az alkalmazók felkészültsége is, biztosíték arra, hogy azon a „határon”, amely ve­szélyessé válhat a környezetre, nem lépünk túl. Amiben le va­gyunk maradva, az a veszélyes- hulladékok megsemmisítése, tá­rolása. A mezőgazdasági nagy­üzemek dolga elsősorban a fal nem használt kemikáliák össze­gyűjtése, de a „temetők” kijelö­lése az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal fel­adata — mondotta beszélgeté­sünkkor. — A gyakorlatban nem ilyen egyszerű ez! Több esetben veszé­lyes vegyszerek mosódnak a ta­lajvízbe ... — Szélsőséges példák vannak, 99 de a szakemberek, akiknek a me­gyei agrokémiai állomás tanács­adással, ellenőrzéssel is a segít­ségükre áll, garanciát nyújtanak arra, hogy mind kevesebb ilyen eset álljon elő. — Ezek szerint optimista a ter­mészetbe való emberi beavatko­zás végkimeneteiét illetően? — Nem vagyok borúlátó. Em­lítettem a szigorú szabványokat, amelyek a vegyszerek rövid le­bomlási idejét is számításba veszik. A kifejezetten veszélyes vegyszerek alkalmazása pedig nagyon körültekintően történhet, fokozottan ügyelve a környezet­re, és az élővilágra, s benne az emberre is. Lovas Dániel—Nagy Mária VÁNDORTANYÁKON, A^ÁCVIRÁGZÁSKOR „Szúrnak a méhek de édes a méz...” Az akácvirágzás hazánkban a zamatos, aranyszínű, édes csemege, a méz termelésének a főidénye. A méhészek egész éves tevékenykedésüket ehhez a csak néhány hetes periódushoz igazítják. Ha ebben az időszakban tíz, tizenöt, esetleg húszkilós súlygyarapodást elérnek, kaptáronként naponta, akkor már megérte: megtérül az egész évi szorgoskodás. Jellemző, hogy a szakemberek akác előtti és akác utáni időszakokra osztják föl az évet; Füstöl az erdő Május második és június el­ső fele — a virágzás ideje — méhészeink számára a nagy re­mények és a fáradságos munka időszaka. Idén kissé megkésve és rossz előjelekkel kezdődött ez a szezon. A májusa fagyok az er­dőkben is tetemes károkat okoz­tak. A megmaradt, kimyílit vi- rágocskákban pedig a szeles, hű­vös esős idő akadályozza a nek- tarképződést. Mindezek ellené­re a szakemberek java része reményekkel indult Vándorútra, ősi, csak a beavatottak által is­mert praktikák alapján már jó előre kijelölték, lefoglalták a vándortanyák helyét; kémlelik az eget. tanulmányozzák a me­teorológiai előrejelzéseket, és ter­mészetesen nap mint nap megjelennek a kaptáraknái, hogy jó körülményeket teremt­senek a szorgalom mintaképei­ként ismert bogármilliárdoknak az „aratáshoz”. Mostanában a Duna menti ár­téri erdőkből is gyakran szál­lingózik a füst. Nem a gondat­lanul eldobott cigarettavég, vagy az elhagyott tábortüzek miatt — szerencsére. Vándor­méhészek tanyáznak a tájon. És a parázsló, pudvás eperfa — számukra kedves, mert a ta­vaszt, a „szezont” jelenti, de az édesszájú bogárhadnak riasztó — fanyar füstjével tömjénezik körbe méhonszág kockaházait. Jött a nyári „monszun”... Mózes Gyula, a kunszentmik- lósi Damjanics János Gimná­zium tanára, hobbiként űzi ezt a mesterséget már évtizedek óta. Láthatóan „profi”: amíg a segítő családtagok (lánya és ve- je), valamint a hívatlan vendég komolyan izgul a szúrós méhek társaságában testi épsége miatt, eddig ő ingujjban tesz-vesz a kap tárak körül. Ott jártamkor a csabonyi erdő tisztásán miég az előpörgetés ideje volt. Ilyenkor kiürítik a gyűjtőedényeket (lé— pékét), hogy a legédesebb, leg- zamatosabb csemegét, az akác­mézet tüszltán nyerhessék majd. Petrás László (a gödöllői egyetem fizikusa) a rítushoz szükséges védőöltözetben füstmesterként segített, míg a társaság egyet­len hölgytagja — Petrásné Mó­zes Noémi — néhány méterrel odébb egy fabódé szomszédsá­gában a pörgetés előittd műve­letet végezte: födelezett (a viasz eltávolítása a lépről). Volt né­hány perc szünet a kaptár ürí­tése közben, beszélgethettünk. — Nem dicsekedhetünk az idei szezonnal — mondta Mózes Gyu­la — pedig lelkiismeretesen ké­szültünk, Már kora tavasztól cukros sziruppal tápláltuk, erő­sítettük a családokat, hogy né­peslek, erősek legyenek a sze­zonra. Rendbehoztük a kaptára- kat, az eszközöket és a vándo­roltatáshoz is előkészítettünk mindent. Sükösd és Szeremle környékén az akácosok 70—80 százaléka. lefagyott. Mosit meg az időjárás kényszeríti visszafogott tempóra az állatkákat. Beszélgetés közben megérke­zett a szomszéd méhész, Szabó Béla is, Szenvedéllyel kapcsoló­dott a beszélgetésbe: — Az Orbán-nap táján bekö­szöntő nyári „monszun” miatt eltűntek a földrajzi távolságok, és szinteltérések okozta virág­fejlődési különbségek. A déli és az északi mézel és közöltt csak öt-hét nap van, pedig vannak évek, amikor három-négy hé­tig is lehet akácmézet pörgetni. — Erről a tájról leginkább Nógrádba, Salgótarján környé­kére, valamint a bakonyi erdők­be szoktak áttelepülni — vette át a szót isméit a tanyagazda —, de most nagyon kockázatos a költséges szállítás: nem biztos, hogy elérjük az északi virágokat. De mindezzel számoltunk, szá­molunk is, hiszen mi aztán tud­juk: szúrnak a méhek, de édes a méz. Évszázados jó hír kötelez Az utóbbi időkben sokat hal­lani a méhgazdaságról. Ki ne is­mémé a virágpor és a propo­lisz készítmények karrierjét? De a gazdasági adatok, elemzések is jó deviza termelőként emlege­tik ezt a szakágat. A természe­ti gyógyászat, így a méhésze/ti termékek újrafelfedezésének idején, vajon miként alakulnák a termelés feltételei ma a szak­csoportok, szövetkezetek tagjai számára? — erre a kérdésre már egy másik akácosban, Tatár- szentgyörgy közelében kértem választ Farmos Páltól, a Duna- vecse és Vidéke ÁFÉSZ méhész szakcsoportjának vezetőségi tag­jától. — Tekintettel a mézexport gazdasági jelentőségére, az Or­szágos Tervhivatal kilátásba helyezett többféle támogatást is. Mindenekelőtt — nemesített fa­jokból — új erdők telepítését se­gíti majd. Sajno6, azonban a ter­melők meglevő gondjai vissza­fogják a fejlesztés lendületéit. Kevés a fiatal a pályán, ala­csony a műszaki -színvonal és — amikor jó termés mutatkozik — az értékesítés is gondot okoz. A termelési költségek növe­kedtek; az egyik legfőbb ténye­ző, a szállítási tarifa például rö­vid időn belül megduplázódott. Soha ennyi gond nem volt a kórokozókkal, mint ma. A HUN- GARONEKTÁR Vállalat — ez jelenti számunkra a nagy-, il­letve a külkereskedelmet — mo­nopolhelyzetben van. Az árak nem. tartamiak a költségekkel, nem emelkednek megfelelő mértékben. Ez évben megszűnt a vándoroltatásra ösztönző fu­varvisszatérítési támogatás is. A HUNGARONEKTÁR-nak jó gazda módjára kellene képvisel­ni az érdekeinket. Mert most, amikor az ázsiai országok is nagy mennyiségű, ölesó. minő­ségi mézzel jelentkeznek a vi­lágpiacon, nem szabad kiszorul­nunk a versenyből. A magyar akácméz évszázados jó hire kö­telez. Szaktudást, pontosságot, türelmet követelő ősi mesterség a méhészeké. A mézexport a népgazdaságnak is jelentős be­vételi forrása. Június elején mit is kívánhatnánk nekik mást, minthogy —* saját mondásukkal — nehézség essen a kaptá- rakba ... Farkas P. József Emberközpontúan Ni Napjainkban sok vitában, pár talapszervezetek veze­tőinek képzésén, .pártonkí- vüliek körében visszatérő kérdés, hogy nem túlságo­san' gazdaságcentrikus-e a párt politikája, pártszerve­zeteink munkája. Néhá­nyon úgy vélik, hogy hát­térbe szorul a pártszerve­zetek politikai tevékeny­ségében az emberközpontú­ság. Elhangzanak olyan szélsőséges, helyenként ál­talánosító vélemények is, hogy az emberi oldallal csak a pártszervezetek és ösztön­zésükre a tömegszerveze­tek foglalkoznak, de a gaz­dasági, intézményi veze­tők többségét egyedül a tervteljesítés és a gazdasá­gi eredmények érdeklik. Az így vélekedőket nem a rossz szándék vezérli. In­kább az ellenkezője. Néha úgy érzik, egyedül marad­nak ebben a munkában, és csak ők foglalkoznak iga­zán emberi ügyekkel. Olyan jelenségről van szó, amely mindenképpen elemzést, választ igéiiyel. Abból kell kiindulnunk, hogy a politi­ka mint fogalom: a társa­dalmi osztályok érdekei­nek, céljainak és feladatai­nak összessége. Vajon a szó. cialista társadalomnak nem a legfőbb célja-e a nép anyagi, kutív/rális ellátott­ságának magas szintű ki­elégítése? Márpedig való­ban az, és ez a cél minde­nekelőtt az anyagi termelés javainak, tehát a gazdasá­gi termelés magas szintű minőségi és megfelelő terv­szerű mennyiségű előál­lítását igényli a szocializ­must építő egész nép szá­mára. Hovatovább közhelynek számít, hogy csak azt le­het elosztani; amit megter­melünk. Mégis, amikor a nép anyagi javainak jobb és magasabb szintű kielé. gítését szorgalmazzuk, so­kan hajlamosak megfeled­kezni erről az alaptételről. Pedig ennek a tudati szfé­rába hatolása nemcsak a közvetlen gazdasági mun­kát irányító vezetők fela­data, hanem a politikai munkát végző pártszerveze­teké, kommunistáké és tö­megszervezeti vezetőségeké is. így tehát, amikor a párt­testületek, alapszervezeti taggyűlések a termelési ter­vek teljesítésének nehéz­ségeiről, a munkaiver- seny-mozgalom kiemelkedő eredményeiről, a munka­idő tényleges kihasználá­sáról, a munkafegyelem javításáról, az exportte­vékenység fejlesztéséről vagy a vállalati beruházás hatékonyságáról tárgyal, nak, akkon nem elsősorban gazdaságcentrikus, elvont, politikai munkát látiiak el, hanem éppenséggel em- bercentrikus politikát haj­tanak végre. Ennek a fel­ismerése szükséges vala­mennyi pártszervezet ve_ zetősége és kommunista számára. A mi pártunk egész poli­tikájában, az MSZMP har­cában a párt kongresszu­sain is végigkísérhetjük azt a dialektikus egységet, amely a szocialista építő- munka folyamán össze­kapcsolja a gazdaság fej­lesztését és az emberi élet magasabb szinjtű kibon­takoztatását. Ilyenképpen kapcsolódik az ember a gazdasághoz, amelynek megteremtője, továbbfej­lesztője és természetesen a megtermelt gazdasági ja­vak fogyasztója és élvező­je. A megyei pártbizottsá­gok és szerveik napirend­jének több mint a fele fog­lalkozott gazdasági, illet­ve gazdaságpolitikai kérdé. sekkel. Hasonló a helyzet a közép irányító szervek­nél is. E gazdasági jellegű napirendek során azonban mindenkor szóba került konkrét adatok birtoká­ban is az ott dolgozók anya­gi, kulturális, szociális el­látottsága, a munkásműve­lődés fejlesztése. A Központi Bizottság legutóbbi ülésén tárgyalta a gazdaság további korsze­rűsítésének feladatait. En­nek megfelelően határoz, zák meg a megyékben is a pártszervezetek működési területükön a további ten­nivalókat. De vajon lehet-e gazdasági feladatokat úgy tárgyalni, hogy a végrehaj­tás során ne mindent terü­leten az ember igényének kielégítése, az emberköz­pontúság csendüljön ki? Vagy ehhez hasonlóan a tömegszervezetek napirend­jén szereplő ifjúságpoli­tikai, érdekvédelmi, kér. dések, társadalmi munka­akciókra mozgósítás nem mind éppen az ember ér­dekében történik-e? A szocialista épitőmun. kának vannaík olyan terü­letei — éppen az osztály­viszonyok nyomán —, ahol a széles körű embercentn- kusság kerül előtérbe. Ide tartozik, hogy hazánkban törvényes rend és fegye­lem, jó közbiztonság az uralkodó, az állam védi a munkával szerzett szemé­lyi tulajdont. Az olyat már szinte el is felejtjük az em- bercentrikusság politiká­jának körébe sorolni, mint a munkához való jog, az in­gyenes orvosi ellátás, vala­mint azt, hogy az állam­polgároknak a művelő­désre, magasabb politikai végzettség megszerzésére joguk és lehetőségük van. Ezek ma már természetesek számunkra. De amikor a gazdasági építőmunka ne. hézségei arra késztetik pártszervezeteinket, hogy erőteljesebb, szakszerűbb gazdaságpolitikai tevékeny­séget folytassanak, akkor a politikai munkásoknak ■nemcsak a gazdaságköz­pontúságra, hanem az em­beri oldalakra is egyenlő gonddal kell megfelelniük. Abban is mérhető pár­tunk politikája és társa­dalmi rendszerünk’ ember­központúsága, hogy 'ha­zánk . állampolgárainak ügyeit, az államhatalmi, ál lamigazgátási, illetve nép- képviseleti szerepet betöl­tő tanácsok milyen hozzá­értéssel, gyorsasággal, kul. turáltsággal intézik. A megyékben évente több tízezer állampolgár ügyé­vel foglalkoznak érdemben a tanácsok, s elenyésző azok száma, akik elégedetle­nek ezekkel. Megfelel ez annak a párthatározatnak, amely kimondja, hogy a vezetőknek döntéseik meg­hozatalánál számolniok kell a politikai hatással is. Tel. jes felelősséggel keü érez­ni, hogy politikai és jogi értelemben egyaránt fele­lősek vezető munkakörük­ben a párt és az állam po­litikájának végrehajtá­sáért. Döntéseik maguk­ban rejtik, hogy a gazdasá- gi cél elérése, beteljesedő, se a vállalat, az intézmény dolgozóinak anyagi jobb- létét is eredményezik. Vég- sösoron tehát a gazdaságos­ság kritériuma, eredmé­nyessége a gazdasági veze­tők törvényszerű, gazda­ságcentrikus gondolkodá­sa. is embercentrikusságot takar. Nem nélkülözhető a gaz­dasági vezetői, irányító munkában sem az emberi tényező. Ezzel minden jó­zan gondolkodású gazda­sági vezető tisztában van. Ezért’ születnek a munká­sokat, a vállalat dolgozóit is érintő olyan döntések, hogy az üzemi demokrácia kötelező fórumain túl is módot találjanak közvet. len találkozásra, eszme­cserékre a dolgozókkal, ügyes-bajos dolgaik meg­vitatására. Ez így is van jól, mert ahol háttérbe szo­rítják az emberi oldalt a gazdaság javára, ott nem születiúek számottevő, tar­tós eredmények, s az az ál­lapot nem is tartható so­káig. A gazdasági alap: „A társadalom termelési vi­szonyainak összessége a fejlődés adott szakaszá­ban. Továbbá a felépít­mény politikai, jogi és egyéb intézmények, valamint a társadalmi tudatforma anyagi alapja". Ezt az anya­gi alapot kívánja mind ma­gasabb szinten tartani pártunk valamennyi ha­tározata. Azok is, amelyek adott esetben a bonyolult külgazdasági hatásokat is figyelembe véve, a gazda­ság tényezőit, a gazdaság fejlesztését állítják elő­térbe. A pártalapszerveze- tek gyakorlati végrehajtó munkájában ezért fontos elv, hogy a gazdaság, és a politika nem elkülönült, elválasztható fogalmak. Hazánkban mindkettőt az ember, a szocializmust épí­tő ember valósítja meg az emberiség további felemel­kedése javára. dr. Arató András IP PH • Födelezés, a pörgetés előtti munkafázis.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom