Petőfi Népe, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-20 / 143. szám

1984. Június 20. • PETŐFI NÉPE • 5 MA SZOBROT AVATNAK KECSKEMÉTEN A NÉPI LENGYELORSZÁG 40 ÉVE In memóriám Bartók Beszélgetés Amerigo Tóttal Januárban Bács-Kiskunban járt a magyar származású, világhírű szobrász, Amerigo Tot. Ekkor vált elhatározássá az az ötlet, hogy Mikrokozmosz a makrokozmoszban című, Bartók Bélának dedikált szobra Kecskeméten kapjon otthont. Élve az alkalommal, a hetvenöt esztendős művésztől interjút kértünk — bizonyár^ még emlékeznek rá kedves olvasóink —, amelyben elmondta, miért szeretné, ha éppen ebben a magyar városban állítanák fel ezt az alkotását: „Egyrészt, mert erős baráti szálak fűznek ide. Másrészt, ha azt mond­juk Kodály, a zeneszerető emberekben azonnal felötlik a nagy kortárs, Bartók Béla neve is ... ” Később még egy alkalom adódott — immár Budapesten —, hogy beszélgessünk az évtizedek óta Itáliában élő mes­terrel : művészetről, világszemléletről, Kecskemétről... S persze a szobráról, melyet ma délelőtt tíz órakor avatnak fel a megyeszékhely főterén, a Kodály-iskola előtti parkban. (Tóth Sándor felvételei) — Legutóbb azt mondta, hogy az elmúlt fél év­században, mióta idegenben él, örök dilemma ne­hezedik életére: „megmaradni magyarnak”. A fel- szabadulást kővetően mégsem látogatott haza több mint húsz évig. Miért? — Mert Rómában olyan híreiket kaptam — kü­lönösen az ötvenes évek elején —, amelyek meg­kérdőjelezték a művészet szabadságát Magyaror­szágon. S mi lehet ríasztóbb_egy művész számára, mint az alkotói, eszté'tiikiai, szabadság hiánya? Azt hiszem, mondanom sem kell, milyen kellemesen csalódtam, amikor a hatvanas években újra ma­gyar földre lépteim ... Azóta, ha egészségem enge­di, szinte minden évben hazalátogatók. Van úgy, hogy többször is. — Sokáig az úgynevezett hagyományos, figura- tív szobrászatot követte. Táncoló bacchánsnők, Ka­vicsasszony, Ülő nő, Csurgói madonna, hogy csak néhány alkotást említsünk ebből a korszakából. Azután egyre inkább az absztrakt kifejezési formá­kat kereste, |s az utóbbi évtizedekben létrehozott művei — közöttük a Mikrokozmosz a makrokoz­moszban című szobra — szinte már kivétel nélkül nonfiguratívak. — Előbb a figuratív plasztikát kellett tökélyre vinnem — birtokba vennem valamiennyi titkát —, hogy azután az elvont szobrászat felé fordulhas­sak. Mert kevés csupán a felismerés, hogy a jelek, jelképek' nem célók, hanem eszközök: megfelelő technikai tudás és szemlélet 'kell ahhoz, hogy mű­vészi módon. — gondolatokat közölve és ébresztve — használni is tudja valaki ezeket-fez eszközöket. Ami a maga nemében, egy határtalan lehetősége­ket kínáló, csodálatos valami! Gondoljon csak bele! Ha én egyetemes jelekkel fejezem ki magiamat, ak­kor valójában internacionálisan kommunikálok ... — Mit mond, mit mondhat a kecskeméti embe­reknek ,a Mikrokozmosz a makrokozmoszban cí­mű, nonfiguratív szobra? — Én ' éjzzel a művemmel megpróbáltam plasz­tikusa^ ábrázolni Bartók élete végén komponált szvitjeinek mondanivalóját. Á nagy magyar zene­szerzőnek ez a száztíz zenei darabja teremtés volt, s egyben része a teremtésnek, ö a végtelenség húr­ját pendítette meg, amit mi azóta is visszhangzunk. Persze soha nem lehet tudni pontosan, hol kez­dődik a makro- és a mikrokozmosz, mert a hatá­rokat egyetlen szó összemossa: az élet. S ebből a perspektívából már az a megállapítás sem hang­zik furcsán, hogy a végtelent irii tesszük végtelen­né. Szóval én azt akartam, hogy anonim módon, de Bartók legyen ez a szobrom ... Hogy mit mond, mit mondhat? Hiszem, hogy aki ismeri és szereti Bartók zenéjét, annak különösen sokat; az anya- föld göröngyeitől a világmindenségig ... — S annak, aki járatlan a zene világában? — Nézze, én nagyon remélem, hogy ez a nonfi­guratív szobor olyan, mint egy húsosfazék, amely­ben mindenki megtalálhatja az ízlésének, étvágyá­nak megfelelő falatokat. Emlékszem, az ötvenes évek elején, amikor a Termini pályaudvar épüle­tének homlokzatára készítettem reliefét — elvont # A szobor talapzatának tervet Somlai Tibor épí­tész készítetté. Képünkön ő látható, az idős mes­ter társaságában. formákból létrehozott dambonművet —, véletlenül tanúja voltam az állomás előtt két taxisofőr beszél­getésének. Az egyik, felnézve a homlokzatot körül­ölelő domborműre, oldalba bökte a társát: „Szerin­ted mi ez?” Mire a másik: „Mit tudom ón, de ne-, kém tetszik.” S azt hiszem, ez a lényeg. Pontosab­ban : ez is... De mondok egy másik esetet. Ti­hanyban volt égy kiállításom, s a bejáratnál fotó­kat árultak a szobraimról. Bejött egy iskolás cso­port, s észrevettem, hogy az egyik kisgyermek — olyan tízéves forma —, a többiekkel ellentétben, csak a nonfiguratív szobrokat ábrázoló képek kö­zül válogat. Megkérdeztem tőle, hogy neki miért éppen ezek tetszenek. Mire a kisfiú ezt válaszol­ta: „Azért, mert ezek sakkal inkább arra késztet­nek, hogy elgondolkodjam rajtuk.” Talán monda­nom sem kell, mit érettem abban a pillanatban ... Hiszen benne volt e mondatban szinte mindaz, amiért eddig éltem, dolgoztaim ... — Milyen benyomásokkal utazott el Kecske­métről? — Hogy szívesen, örömmel jövök vissza máskor is. Mert igazán csak felsőfokban, tudok beszélni az önök városáról. Nemcsak Kodály és az ő valóbap világhírű tanításai miatt. Kedives és művészetsze­rető emberek lakják, ami látszik is Kecskemét ar­culatán. — Tavaly ősszel avatták fel a Gödöllői Agrár­tudományi Egyetemen a Mag apoteózisa című, mé­reteiben is monumentális domborművét, ami osz­tatlan sikert aratott, s amiről azóta is rengeteget írnak, beszélnek országszerte. Boldizsár Iván Asze­rint, olyan ez a mű, mint egy ateista oltárkép. Viszont van, aki a világrobbanást látja benne. S ha már itt tartunk; mint művész, optimistának tartja önmagát? ____ — Vallom, hogy az élet nehéz, kegyetlen, sőt még nehezebbé, kegyetlenebbé válhat, ami ugyebár elég­gé pesszimista szemlélet. Ugyanakkor minduntalan azt várom, remélem, hogy az élet megcáfoljon eb­ben., ami viszont már optimizmus v... Nagyon -félek egyébként attól, hogy olyan mechanisztikus világ­ba rohanunk, amelyben háttérbe szorul a művé­szet, s ezáltal a humánum, a játékosság, a szere­tet és megannyi nagyszerű emberi tulajdonság. Nem szabad, hogy ez megtörténjen. Én mindig vállal­tam a harcot a káros, pusztító szándékokkal szem­ben, és nemcsak mint művész. — Igen, ez utóbbi szavainak ékes bizonyítéka — amit csak kevesen tudnak a világhírű szobrászról —, hogy Hitler hatalomrajutását követően, az olasz partizánokhoz csatlakozva, részt vett az el­lenállásban ... — Meggyőződésem, hogy az emberhez méltó éle­tért, a humánumért, az erőszak és a pusztítás el­len mindenkinek kötelessége — tudása, adottsága, tehetsége szerint — küzdeni. A Mag apoteózisa arról „beszél”, hogy ha a növény lehull: meghal, ám a magját a földre ejti. Vagyis a halál egyben egy új élet születése is, s a kezdet és a vég egy­idejű találkozásában a mag jelenti az élet folyto­nosságát. Ezt a biológiai törvényszerűséget azon­ban — ami a gondolattársítás számtalan lehetősé­gét 'kínálja a művész és a műélvező számára —, valóban megszüntetheti egy világrobhanás. Így te­hát nem csoda, ha az emberekben ilyen érzést és gondolatokat is kelt ez a dombormű ... — Megvallom, bennem az első pillanatban ha­sonló félelmet keltett a Bartóknak dedikált szobra is. Mert igaz, hogy egy bizonyos perspektívából nézve a végtelent mi tesszük végtelenné, ám en­nek ellenére mégis tőlünk függetlenül létező je­lenség. Ahogy légy világégést előidézhető „csoda- fegyver” — amire ugyancsak asszociálhatunk, Mik­rokozmosz a makrokozmoszban című szobrát néz­ve —, általunk, emberek által létező (sőt létreho­zott!), mégis ma úgy érezheti az egyszerű halandó, hogy tőle már független mind a létezése, mind a felhasználása. Ezen kívül persze, számtalan érzést és gondolatot képes ébreszteni még e .szobor — mint blinden kitűnő alkotás —, különösen, ha Bartókkal, zeneműveinek élményvilágával társítjuk. — És tudja, mi a legszebb? Ha e „felébresztett” gondolatokkal, érzésekkel egymást is kölcsönösen gazdagítjuk. A kavicsok, ahogy sodródnak; egy­máshoz ütődnek vagy simulnak, köziben csiszolják egymást. S valahogy ilyenek az emberek is, éppen ezért keresni, sőt fakasztani kell olyan forrásoteált, amelyek sodrában csiszolódhatunk; finomabbá, szebbé, értékesebbé válhatunk. Az emberek művé­szet szeretele pedig olyan, mint amikor kiemelünk a vízből egy sodródó, érdekesen szép formájú ka­vicsot, I aranypor csillan rajta a verőfsnvben ... — Mindehhez azonban művészek és. művek kel­lenek. S ha így nézzük, örvendetes, hogy egyre több a művész- napjainkban, nemcsak Magyaror­szágon, szerte a világban. Vagy nem? — Tudja, ez olyan dolog, hogy Alaszkába pél­dául százezreik mentek az aranyláz idején — vállal­va minden meigpróbáltatást —, mégis csak nagyon ; kévésén találtak aranyat... * — Hazajön a kecskeméti szobor avatásra? — Mindenképpen, ha tudok. Sajnos, évek óta gyötör egy betegség .. j Most is hónapokiig, feküd­tem svájci és olasz klinikákon. Megöregedtem. Reszketnek a kezeim, s bot nélkül szinte lépni sem tudok. De nagyon remélem, hogy ott lehetek az avatáson, az önök szép városában ... * Kétségtelen, hogy hasonló reményetekéi várja az avatóünnepséget Bács-Kiisikun valamennyi művé­szetszerető embere, örömmel konstatálva, hogy Csurgó,, Gödöllő, Pécs és Tihany után, egy úlalbb magyar város: Kecskemét is otthona lehat a világ­hírű szobrász, Amerjgo Tot egyik alkotásának. Koloh Elek 1. Adottságok és távlatok A népi Lengyelország az el­múlt négy évtizedben elért ered­ményeit az utóbbi esztendőkben felmerült nehézségek ellenére sem vonhatja kétségbe senki. /Visszavonhatatlanul a múlté miár a krónikus munkanélküliség és a falusi lakosság nyomoré, a kirí­vó szociális különbségiek soré. Már csak az idősebb nemzedék­nek vannak személyes emlékei a hatmillió emberáldozatot köve­telő és mérhetetlen pusztításokét okozó második Világháborúról, valamint az ország újjáépítéséről. Lengyelországban az elmúlt 40 esztendőben több mint 500 nagy és több ezer kisebb ipari üzem épült, a nagyobbak gépparkját a 70-es években felújították és kor­szerűsítették. Üj ásványi nyers­anyag-lelőhelyek egész sorát tár­ták fel: az ország keleti részé­ben, Lublin környékén a szén­medencét, az alsó-sziléziai Lubin és Glogow körzetében a rézbá­nyákat, és még sorolhatnánk a példákat. A kőszénbányákból ma éyi mintegy 200 millió tonné sze­net hoznak felszínre, barnaszén­ből körülbelül 45 millió tonnát, a villamosenergia-termelés 130 milliárd kilowatt (most épül az első atomerőmű Zarnowiecben). Nyersacélból 18—20 millió ton­na, tiszta rézből több mint 360 ezer tonna, gépkocsiból (személy- és tehergépkocsi, valamint aiuitó- busz együtt) mintegy 400 ezer darab az éves termelés. Az elmúlt 40 esztendő során Lengyelországban számos új ipar­•m ág jött létre. Ezek évente töt#) minit 400 ezer magnetofont, mint­egy 600 ezer televíziót (ezen be­lül 200 ezer színes tévét), több mint 2,1 millió rádiót, továbbá számítógépeket és száímítógép-ki- egiészútő berendezéseket, 1962 óta pedig mikroprocesszorokat állí­tanak elő. Aránylag magas fej­lettségű ’ a lengyel- szerszámgép- ipar. Ami Lengyelország élelmiszer- gazdasági potenciálját illeti, er­ről is szemléltetésiképpen néhány adat. Az országiban jelenleg éven­te töibb mint.22 millió tonna ga­bonát takarítanak, be. A gyü­mölcstermés nagyságát tekintve (ami például almáiból 2—2,5 mil­lió tonnla) Lengyelország az európai országok élvonalába tar­tozik, s ugyancsak fejlett a zöld­ségtermesztés. A Lengyel Népköztársaság 'gaz­dasági életének a fellendítéséiben fontos szerepe van a- vállalatok önállóságára, önfinanszírozására és önigazgatására épülő gazda­ságirányítási rendszer általános reformjának, amelyet 1982-ben vezettek be. Ugyancsak fontos a szerepe a szocialista közösség or­szágaival folytatott, mindinkább szorosabbá váló gazdasági együtt­működésnek és árucserének. A feladatok, amelyek a lengyel nép előtt állnak, természetesen még nagyok. Valóra váltásuk sok éves munkát és számottevő rá­fordításokat igényel. Interpress—KS Az Interpress lengyel sajtóügynökség, a Központi Sajtószolgá­lat és a Petőfi Népe közös pályázata Most és a következő öt héten egy-égy alkalommal cikk található lapunkban Lengyelországról, a végién két kérdéssel, totószerűen három válaszlehetőséggel (1, x, 2). Kérjük, a válaszo­kat gyűjtsék össze és együtt küldjék be a következő címre: Lengyel Kultúra, 1065 Budapest, VI., Nagy­mező utca 15. A beküldési határidő: 1964. július 31. A helyes megfejtők kö­zött értékes díjakat sorsol­nak ki. Fődíj: kétszemélyes, négynapos tartózkodás a varsói Fórum-szállóban, oda-ivissza ingyenes repü­lőjeggyel. További díjak: lengyel népművészeti tár­gyak — az Interpress, az Orbis, a LOT és a buda­pesti Lengyel Kultúra ajándékai. Sorsolás: 1984. augusztus 15-én. A nyertesek névso­rát augusztus 20-a után lapunkban közöljük. KÉRDÉSEK: I. Lengyelország legfőbb nyersanyagkincse a kőszén. Mennyit termelnek belőle évente? 1 50 millió tonnát x 100 millió tonnát 2 Mintegy 200 millió ton­nát. II. Mikor vezették be Len­gyelországban a gazdaság- irányítási rendszer általá­nos reformját? 1 1975-ben x 1982-ben 2 1965-ben • A katowicei kohómű a 70-es években létesült. KÉPERNYŐ Gondolkodjunk közösen Pályázati felhívás Az Országos Magyar Bányá­szati- és Kohászati Egyesület kőolaj-, földgáz- és vízbányá­szati szakosztálya, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, va­lamint a Magyar Olajipari Mú­zeum történeti pályázatot hir­det azzal a céllal, hogy a ma­gyar Olajipar iránt érdeklődök mind szélesebb rétege kapcso­lódjon be az iparág életével, történetével, fejlődéséivel kap­csolatos anyaggyűjtésbe, illetve -feldolgozásba. Pályázni lehet a kiírás idő­pontjáig másutt még nem kö­zölt és más pályázaton nem szereplő egyéni vagy csoportos pályamunkákkal: — technikatörténet, — technológiatörténet, — gazdaságtörténet, — üzem- és vállalattörténet, — a munkaerő fejlődésének története, — a testületi vezetés és mun­kásfórumok szerepe a vállalati döntés előkészítésében; vezeté­si módszerek, az üzemi demok­rácia fejlődésének története, — a vállalata jogalkalmazás és igazgatástörténet, — a munka- és életkörülmé­nyek fejlődésének, a szocialista munkaverseny, a brigád- és törzsgárdamozgalom története, — az olajipari települések története, — a szociális és kommunális ellátottság fejlődésének történe­te, — a sport-, kulturális, köz- művelődési ellátottság fejlődé­sének története, _ életrajz, visszaemlékezés, k rónika, továbbá , — technikatörténeti értékkel bíró — lehetőleg működőképes _ makettek, modellek és okta­táshoz, bemutatáshoz felhasz­nálható kisebb gépek, berende­zések, műszerek, szerelvények stb. metszetéi« A pályázat titkos, így ázon csak jeligével beküldött mun­kák vehetnek részt. A -pályamű szerzőjének (szerzőinek) ada­tait lezárt, azonos jeligéjű bo­rítékban mellékeljék. A pályá­zatokat 2 példányban a Magyar Olajipari Múzeum címére (Za­laegerszeg mi, Pf.; W.) postán kell beküldeni. Beküldési ha­táridő: 1985. május 31. Pályadíjak: I. díj’: (1 db) 5000 forint, II. díj: (2 db) egyenként 3500 forint, III. díj: (4 db) egyenként 2000 forint. Az eredményhirdetés 1985 októberében, a múzeumi és műemléki hónap keretében tör­ténik. A pályázók kutatómunkájá­nak megkönnyítése érdekében a a Magyar Olajipari Múzeum Archívuma, adattára, szak- könyvtára és más gyűjtemé­nyei forrásértékű anyagai, az egyes gyűjteménycsoportokba tartozó szakanyagok címjegyzé­ke érdeklődés esetén rendel­kezésre állnak. Hajdanán a szomszédasszony- hoz vagy a cimborához, jó ko­mához fordult a tanácsot óhajtó. A saját ügyeikben határozatla­nok, a mit tegyék dilemmájával viaskodók a napi- és hetilapok elterjedése óta a szerkesztősége­ket ostromolják kérdéseikkel. Mi­vel százam és ezrem kerülhetnek hasonló helyzetbe, mivel a szo­kásjog által nem szabályozott kö­rülmények közé sodort a megvál­tozott élet milliókat, érthető az újságok illetékes rovatához kül­dött levéláradat. A televízió sem nélkülözheti az efféle kapcsolatokat. Jellegéből következően nem vállalkozhat olyan „sajtóposta”. műsorote kialakítására, mint a Magyar Ifjúság, az Üj Tükör vagy a Szabad Föld megfelelő ro­vatai. Nem untathatják a- nézőket a mégiscsak szűk 'rétegeket érintő problémák tisztázásával. Újra és újra emlékeztetnünk kell arra, hogy ma még nem lehet a tévé valaki számára érdektelen műso­rait átlapozni. A legritkábban fordul elő, hogy bárki tiltakozna napilapja, havi folyóirata vala. melyik cikke miatt, csupán azért, mert nem keltette föl a figyel­mét, mert fölöslegesnek tartja. El sem olvassa, továbbsiklik a szeme a kíváncsiságát fölkeltő írásokra. Sokan már előre eldön­tik, hogy mit olvasnak el. A 'kép­ernyő előtt ülők többsége elvár­ja, hogy őt, és csakis őt szolgálja a tévé. Burkolt „szerkesztői üzenetek”, nek tekintem az olyan műsoro­kat, mint — például — a Jogi esetek, a Családi kör. Érdemük, hogy többnyire érdekes történet­be csomagolt közhasznú, a köz- gondolkodást „befolyásoló infor­mációkat, cselekvésmintákat is tartalmaznak. Ráadásul életsze- rűek, mert szinte minden „sze­replő” úgy véli, hogy nála van a bonyolult vagy annak látszó ügyeket megoldó, a titkolt igaz- < ság zárját kipattintó kulcs. Va­lódi és vélt érdekek, különböző fölfogások ütköznek, mint az életben.. Kétségtelenül a Jogi esetek a népszerűbb. Némi, nem indoko­latlan rosszmájúsággal mondhat­nám, hogy sokak számára ma is fontosabb a pénz, a birtoklás, a pozíció, mint az élet minősége, azért. De az igazságnak sem felel­ne meg az ilyen vélekedés. A Jogi esetekben sikerült vonzó egyénisé­geket megnyerni az ügyekben. (Természetes, hogy dr. Erős Pált más, élelmes szerkesztők is fog­lalkoztatták. Most már minden szavára odafigyelnek, kedvelt té­vés személyiséggé alakult.) Hite­lesebbek a Jogi esetek szituációi. A pedagógiai töltésű Családi kör túlságosan is tanmeseszerű. A legutóbbi kétrészes Kell egy férj?!-ben mondandójuk szerint túlságosan egysíkúra sikeredtek a szereplők. Sajnos, Bohák György rendező sem híve az árnyalatok­nak. Emiatt már az első pillanat­ban eldől, hogy kikkel rokon­szenvezünk, milyen álláspontot helyeslünk. Az Agrárvilág (Áru — piac — érték) szerda este közös dolga­inkról késztetett közös gondolko­dásra. Ma már fölismertük, hogy a családi pénztárcák is megérzik iparunk, mezőgazdaságunk pilla­natnyi helyzetét. A világgazdaság naponta változó képlete új meg új megoldást követel. (Jellemző, hogy már üzemi lapok is közöl­nek külgazdasági híreket.) A Szegedi beszélgetések — e sorozat ismertetésére alkalomad­tán visszatérünk — ezúttal Kis­város, vidéki esség címmel terem­tett alkalmat a szembenézésre. Mert — kiderült a műsorból — nemcsak a kisvárosiak létét, köz­érzetét befolyásolja, hogy mit gondolnak . önmagukról, róluk, hanem gondolkodásunk színvona­lát általában. A szerkesztő mű­sorvezető Pavlovits Miklós volt, operatőr Kiss Róbert. A jó rit­musú beszélgetésen részt vett dr. Szabó Miklós, a kiskunhalasi vá­rosi pártbizottság első titkára. A műsort Tóth-Szöllősi András ren­dezte. Csak akkor érthetjük a mát, ha tiszta képünk van a tegnapról. A Magyarország 1944-ben című kerekasztal-beszélgetés teljes mértékben igazolta a várakozást. Őszintén, a világpolitikai realitá­sok, az adott történelmi folyama­tok teljes ismeretében tárták fel azt a tragikus utat, amely a nyi­las hatalomátvételhez vezetett. Heltai Nándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom