Petőfi Népe, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-29 / 124. szám

I 1984. május 29. PETŐFI NÉPE Elmélyiilten dolgoznak a kis alkotók a SZOV-sportpályán. Színes, vidám gyermeknap Sokleié tapasztalható, hogy évről évre növekszik az érdeklődés a gyermeknapi műsorok, rendezvények iránt. Egyre népesebb közönség előtt játszanak, szerepelnek, versenyez­nek, örülnek és mókáznak a fiúk és a lányok. A szervezésből — így volt ez most is — kiveszik a részüket az ifjúsági szervezetek, iskolák és köz- művelődési intézmények. Sőt, már egyes vállalatok és más munkahe­lyek is aktívan közreműködnek an­nak érdekében, hogy a legkisebbek remekül érezzék magukat azon a napon, amikor országszerte fokozot­tan rájuk irányul a figyelem. Vasárnap megyeszerte gyermekna­pi rendezvényeket tartottak. Sze­rencsére az időjárás kedvezett az apró résztvevőknek. Kecskeméten a SZÜV sportkertjében szórakoztak egész nap. Csak a késődélutáni zá­por vetett véget a vidámságnak. Ahol immár hat esztendő óta is­métlődik a gyermeknapi műsor, ott ezúttal is több százan rajzoltak, ve­télkedtek, gyöngyfűzést készítettek, és tréfás kacsavadászaton mutatták ügyességüket. Fellépett kedvükért többek között a ’ Garabonciások együttese is. Ugyancsak a megyeszékhelyen, a Széchenyi sétányon szórakozhattak a környékbeli gyerekek és szülők. Itt labdajátékok, látványos bemuta­tók és kötélhúzóversenyek tarkítot­ták a programot. Immár csaknem egy évtizede ismétlődik a városköz­pontban az Alföld Áruház egész­napos gyermeknapi műsora. Ezúttal minden eddiginél nagyobb volt az érdeklődés. Több ezren tolongtak a tágas központi parkolóban. Nagy volt az érdeklődés az aszfaltrajz­verseny iránt, és remekül sikerült a kerékpárverseny, amelyet a Kecske­méti Közlekedésbiztonsági Tanács közreműködésével bonyolítottak le. Ezt kedvezményes helyszíni kerék­párvásárlással kötötték egybe, ösz- szesen hatvannál több jármű talált gazdára. Hasonló eseményekre került sor szerte mindenfelé a megyében. Csak néhányat sorolunk fel ezek közül. Kerekegyházán kerékpártúrát, Kis­kőrösön a parkerdőben ügyességi játékokat, Bácsalmáson kerékpár- versenyt szerveztek. Madarason a KISZ-alapszervezet, Jánoshalmán a helyőrségi művelődési ház segítette a gyermeknapi rendezvények lebo­nyolítását. Kaskantyún a szülőkkel és pedagógusokkal közösen vettek részt egész napos erdei kirándulá­son az iskolások. V. M. ÜDÜLŐHELYEK A SZEZON KEZDETÉN (V.) II £1» Tass A tassi Kis-Duna és vidéke el­sősorban a horgászok birodalma, ám emiatt hiba volna lebecsülni forgalmát: a több mint 800 nya­raló- és hétvégi ház önmagában is tekintélyes tömegű vendégse­reget sejtet, méghozzá a kevésbé forró nyári, sőt őszi napokra is. Az üdülőövezetben az elmúlt évi kereskedelmi ellátást jónak, de semmi esetre sem kifogástalan­nak minősítették az arra illeté­kesek. Előfordult, hogy alapvető élelmiszereket hiába kerestek a vevők, ami a tanács vezetői sze­rint is megengedhetetlen. Sajnos sok magánkereskedőt kellett ár­drágításért,' súlycsonkításért meg­bírságolni. Mint köztudott: március 21-én leégett a Halászcsárda. Hiányoz­ni fog, különösen meleg ételei­vel. Pótlására a többi vendéglátó egység (a magánszektorban is) növeli kínálatát, a Dunavecse és vidéke áfész pedig kitelepül egy büfével. Egyébként a csárdát a SZÖVOSZ anyagi hozzájárulásá­val, eredeti funkciójának, foga­dójellegének megfelelően állítják helyre. Amennyire kellett, elta­karították a romokat — a falak 2—3 méter magasságig megma­radtak —, a munka most már a. tervezőasztalon folytatódik. Jól­lehet.- a pénz együtt van, a nyitás csak 1985-re képzelhető el. A községi tanács tavaly 5,7 millió forintos vízműfejlesztésbe fogott, melynek készültségi álla­pota 80 százalékos. Természete­sen bekapcsolják a vezetékes ivó- * vízhálózatba az üdülőfalut is, jeT lenleg éppen ott fektetik a csö­veket. Így aztán nem csoda, ha a folyómenti szabadstrandra már egy fillért sem tudnak fordítani. És sátorozóhely sem lesz. Ugyan­• Itt épül a gyalogoshíd, a fő­csatorna fölött. akkor hétszázezer forintért ha­marosan elkészül a gyalogoshíd a Kiskunsági főcsatornán keresz­tül, közvetlenül a torkolatnál. —kutas!— Vasárnap félidejéhez érkezett a beruházási javak 79. szakvásá­ra, a tavaszi BNV. Az elmúlt napokban zsúfolt programot bo­nyolítottak le a kiállítók, üzleti tárgyalásaik jó része szerződés- kötéssel, vagy annak előkészíté­sével már be is fejeződött, de a következő napokban is telt ház lesz a tárgyalókban, s a vásár­város konferencia központjában, ahol a BNV zárásáig még sok szimpoziont, gyártmányismertető tájékoztatót tartanak. Sok kül­döttség kereste fel már eddig is a vásárt, amelyek nemcsak a magyar ipari újdonságokra vol­tak kíváncsiak, hanem a kiállí­tó 28 ország termékeire is. Üz­letemberek jöttek a távoli Auszt­ráliából és Mexikóból éppúgy, mint Afganisztánból és egész kontinensünkről. Bár a tavaszi BNV, a beruhá­zási javak szakvására, a nagy- közönséget is vonzzák a műsza­ki újdonságok, elsősorban a szá­mítástechnikai standokra, ahol a laikusok is bepillantást nyerhet­nek korunk elektronikájába. Va­sárnap is szerveztek programo­zói vetélkedőket a SZÁ­MAIK és a KFKI bemuta­tóján, s videojátékokkal szóra­kozhattak a látogatók több gaz­dasági munkaközösség és külföl­di kiállító bemutatóján. Munkaruha-bemutatók is gaz­dagították a programot, s a nagy- közönség ellátásáról több tucat étterem, gyorsbüfé és tájjellegű csárda gondoskodott. Sokan vá­sároltak divatcikkeket a Cent­rum Áruházak pavilonjaiban és különféle árukat a BNV élelmi­szerüzleteiben. Tegnap folytatódtak a szak­mai rendezvények, délelőtt csak szakmai jegyekkel látogathatták a vásárvárost az érdeklődők, délután pedig ismét megnyitot­ták a kapukat a nagyközönség előtt. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Amikor ebben az ügyben a nyo­mozás befejeződött, olvasóink már találkozhattak lapunkban a Csömör testvérek esetével. Fel­színesen nézve azt is mondhat­nánk a januárban lezajlott tra­gédiára, hogy szokványos törté­net: egyik részeg ember az éppen kezében lévő késsel leszúrja a másikat. Csakhogy — a testvéri kapcsolaton túl — itt messzebb­re mutató tanulságokkal kerü­lünk szembe. Olyan jelenséggel, amelyre, ha közmondással vála. szólnánk, azt felelhetnénk: nem esik az álma messze a fájától. Az ügy körülményeit azonban mégsem fedi pontosan ez a mon­dás. mert éppen az egyik Csömör testvér példája mutatja, hogy be­teg fának is lehet egészséges gyü­mölcse. Ne beszéljünk tovább rébu- szokban, vegyük immár közelebb­ről szem ügyre, mi történt 1984. január 2I-én a Kiskummajsa mel­letti ötfa dűlő 136. számú ta­nyában. Természetesen minden eseménynek előzménye, gyakran, évekre, évtizedekre visszanyú­ló, szinte észrevétlenül épülő ok­sorozata van. A Csömör testvé­reknél ezt nem volt nehéz kimu­tatni, almikor a bűnügyben a nyo­mozás folyt,.majd tárgyalást tar­tott a bíróság. T estvérgyilkosság Csömör József, a tettes ötven. éves. A bátyja, akit megölt — Csömör Dezső — egy évvel volt idősebb nála. Mindketten Kis- kunmajsán születtek, s ott is él­tek a bűncselekmény elköveté­séig. Igaz, Dezső egyszer megnő­sült, de hamarosan szakított -asz- szonyával, s visszatért a családi tanyáiba'. Abba a házba, ahol szü­letésétől élt, s ahol természetes volt a mindennapi italozás. Az apa — diszkréten fogalmazva — szerette a szeszes italt, s amikor tizenkét évvel ezelőtt meghalt, az özvegyen maradt édesanya is rá­szokott a borra. De 1982 végén az anya is meghalt. Csömör Jó­zsef és Csömör Dezső kettesben maradt a tanyán. Igaz, volt e|gy harmadik testvérük is, a legfia­talabb, s ő. az, akire a bevezető­ben utaltunk: ez az alma ugyan­is szerencsére messzé esett a fá­jától. Nem követte a szülők, az idősebb testvérek „példáját”, más életformát választott. Kivált a családból, állandó munkahelyet keresett és talált, megnősült és megbecsült emberként él család­jával. Éppen az ő példája bizo­nyítja, hogy nem törvényszerű követni a rosszat, még akkor sem, ha az legközvetlenebb kör­nyezetünkben tenyészik, és rom bek A tanyában maradt Csömör testvérek napszáipos munkát vé­geztek, elsősorban szőlőkben dol­goztaik. Az idősebb Dezső az év nagy részében más községekben vállalt ilyen feladatokat, időn­ként azonban a hozzájuk közeid tanyákon dolgozott, s ilyenkor otthon aludt. A háztartási teen­dőket Csömör József látta el: fő­zött, mosott, takarított a bátyjá­ra is. Mindketten erősen és rend­szeresen ittak, s ilyen állapotuk, ban gyakran összevesztek, de az is előfordult, hogy felkaptak valami üt'leget, és azzal verték egymást. Csömör József arcán például máig látható annak a szőlőcsákánynak a nyoma, amely- lyel Dezső próbálta „meggyőzni” a saját igazságáról. Pedig Csömör József volt az erősebb akaratú, hirtelen természetű férfi, aki nem egy alkalommal még az anyját Is megverte, ha az idős asszony leittasodott. KÜLFÖLDRE KERÜLT AZ ORR-DÍJ — AZ EGÉSZ FALU ÜGYE A hajósi borünnep • Izmot erősítő kötélhúzás. (Tóth Sándor felvételei) ■ A kerékpáros KRESZ-verseny szereplői. Benézek az első pinceházba: fiatalok, idősebbek beszélgetnek hosszú asztalnál. Szomszédjában borral kínálgatja vendégeit a há­zigazda. A harmadikban magyar, német és olasz szó keveredik, át- ellenben pincepaprikást falatoz­nak jóízűen. Nincs egyetlen zárt pince a ha­jósi Orbán-napi borünnepen. Ki­tárult ezer és ezer szív vasárnap a festői környezetű pincefaluban. Helybéli nagypapa meséli Pest­re szakadt unokájának a szőlő titkait, a Felvidékről áttelepített idősebb család egykori szülőföld­jéről fogad rokonokat Népünnepély a javából! Levél­tárak mélyén rejtőző okiratokból feltámasztott hagyomány. A kalo­csai zenebarátok együttese, a csá­szártöltési úttörő, a hirlingeni, a minerbói és a vaskúti fúvószene­kar a hosszan elnyúló pincefalu különböző pontjain adott műsort. A színpadon bajai, bátyai, csá­szártöltési, érsekcsanádi, kalocsai, kecskeméti, öregcsertői, vaskúti, hajósi, bakonyszentistvándi tánc­csoportok, népi együttesek váltot­ták egymást. Jöttek saját költsé­gükön az első hívó szóra, mert tudták, hogy nemcsak élményt fa­kasztanak, hanem maguk is él- ményesen távoznak. Ilyet még nem láttam. Az egész falu apraja-nagyja magáénak érzi ezt az ünnepséget. Elridegülő vi­lágunkban már ennyi emberi me­legségért érdemes volt Hajósra buszozni, autózni. Kérem kedves V Pillanatkép a színpadról és környé- ' kéről. (Méhesi Éva felvételei) • Orbán szobra is helyesli az 1984-es orr-bán választást. A győztes olasz építészmérnök a díjjal.-jgy 1:5,13 -• vc'L>I. iciiojUt-- . SzáKmáfWndezYények a BNV-n M Január 21-én — ebben az év­ben — Csömör József egész nap otthon maradt, mert előző nap egy tyúkot kaptak, s a bátyjával úgy beszélték meg, hogy vacso­rát készítenek belőle. Csömör De­zső reggel elment dolgozni, és délután öt óra körül ért haza. Ta­lán mondanunk sem kell, hogy súlyosan ittas állapotban. A kony­hában egy kis sámlin ült testvé­re, szintén erősen részegen, fején kucsma, kezében egy kés, amivel krumplit hámozott a pörkölthöz. Dezső kifogásolta, hogy még nincs kész a vacsora, s véleményének meglehetősen drasztikus szavak­kal adott hangot. Azt a választ kapta, inkább üljön le, és segít­sen burgonyát hámozni, azzal is hamarabb lesz étel. Ezt az aján­latot azonban nem fogadta el, megsértődött és felkapta az ágy mellől a csizmabúzásra használt fakutyát, s ráütött vele az öccse fejére. Áz ütés azonban hatásta­lan maradt a vastag kucsmától. Ebben a pillanatban a megtá­madott embert is elfogta az indu­lat, á a késsel nagy erővel hasiba szúrtai az előtte álló -bátyját; mégcsak fel sem emelkedett a sámliról. A vérző testvér elkiál­totta magát: — Megszűrtél! — azután odament az ágyhoz és le­feküdt. Egy pillanatra mintha olvasóimat, tekintsenek el az ün­nepség, a program tételes ismer­tetésétől. Talán csak annyit, a borversenyt Angali Ferenc Cy­bernet Franc bora nyerte, ugyan­ilyennel lett második Bohner Jó­zsef, míg Valter István Tramini­je a harmadik helyet érdemelte ki. Inkább arról szólnék, hogy a 85 esztendős Ummenhoffer bácsi­ról ismerősei most tudták meg: ma is ismer néhány sváb szerel­mes dalt. A szintén nyugdíjas Várhelyi József olyan küzdelme­sen gyönyörű életet élt — mint azt elmesélte az Orbán-nap buz­dítására —, hogy napestig elhall­gatnánk igaz történeteit. E sorok írója egy pillanatra megrökönyödött, amikor egy rendőrzászlós hívta magához jó­kedvű integetéssel. Arra volt csak kíváncsi Pálfi István ügyeletes tiszt: mit szólok pincepaprikásuk­hoz? Annyira ízlett a főztük, hogy megkérdeztem: ki volt a szakács­nő? Szabadnapos bajtársuk: Vö­rös Tamás. Jóízűen fogyaszthat­ták: nem volt szükség beavatko­zásukra, noha sok ezer turista, vendég múlatta az időt a pince­faléban. Igaza lett a beköszöntő rigmus­nak: mindenki meglelte a maga kedvét. Köszönet érte sokaknak, különösen a kitaláló-szervező mindenesnek, Alföldi Albert mű- velődésiház-igazgatónak, a Hosz- szúhegyi Mezőgazdasági Kombi­nát ügybuzgó dolgozóinak. H. N. kijózanodott volna a tettes, azon­nal elszaladt a közeli iskolához, és telefonált a mentőknek. Visz- szafeflé haladva még beugrott egy pohár borra a legközelebbi ta­nyára, s ott is maradt, amíg a rendőrség elvitte. Mire a mentők megérkeztek, Csömör Dezső meghalt. Halálát elvérzés okozta, ugyanis a kés át­vágta a körülbelül ceruzaivastag- ságú esipővisszeret... A tettes Csömör Józsefet a bí­róság kilencévi; börtönben le­töltendő szabadságvesztésre ítél­te, s további öt esztendőre eltil­totta a közügyekben való részvé­teltől, ugyanakkor elrendelte kényszergyógyitását is. Az ítélet kiszabásánál a büntetőtanács eny­hítő körülményként értékelte a vádlott bűnösségére is kiterje­dő, beismerő vallomását, megbá­nást tanúsító magatartását, bün_ tetten előéletét, s azt, hogy tettét pillanatnyi indulatában követte el. Súlyosbító tényező volt vi­szont, hogy közeli hozzátartozó­ját ölte meg ittas állapotban, ita­lozó életmódjával összefüggés­ben, s hogy a megye területén a hasonló cselekmények elsza­porodtak. Az ítélet még nem jog­erős. G. S. , i

Next

/
Oldalképek
Tartalom