Petőfi Népe, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-16 / 113. szám
4 W PETŐFI NÉPE 9 1984. május 16. A MINISZTERTANÁCS NAPIRENDJÉN SZEREPELT Üjabb lépésváltás előtt a magyar elektronika Századunk utolsó két évtizede valószínűleg úgy vonul be a történelembe, mint az elektronika rohamos elterjedésének időszaka. Egyes kutatók már azt is javasolták, hogy az atomkor helyett — amelyen szerintük túljutottunk — 'használjuk a komputer-kor, vagy chip- korszak kifejezéseket. Bárhogyan is fogják jelenőinket az utódaink elnevezni, az kétségtelen , tény, hogy az utóbbi évtizedben az iparilag fejlett országokban rohamosan erősödik a gazdasági-társadalmi folyamatok szinte valamennyi területén az elektronikai eszközök és az ezeken alapuló módszerek széles körű elterjedése. Az elektronika a társadalmi és gazdasági szükségletek egyre több elemét képes a hagyományosnál magasabb szinten kielégíteni, megjelenése jelentős, hatást gyakorol a gazdaságok fejlődésére, s a technikai civilizáció jelenleg legerőteljesebben ható tényezőjeként sorra módosítja a nemzetgazdaságok versenyképességét, szerkezetét, nyersanyag- és energiaigényességét, a munkaerő-szükségleteket, sőt, még a munkaeszközöket is. Az elektronika szinte robbanásszerű terjedését jól jellemzi, hogy 1960-ban — az elektroncső korszakában — kevesebb, mint 100 berendezés-, alkatrészkategóriát tartottak nyilván, az USA, Nyugat-Európa és Japán elektronikai árucikkeiből fakadó bevétele1 pedig a 27 milliárd dollárt sem érte el. 1970 körül — a tranzisztor széles körű elterjedt- ségének időszakában — háromszorosára nőtt a nyilvántartott berendezés- és alkatrész-kategóriák száma, s a piacforgalom megduplázódott. 1980-ban, amikor már az integrált áramkörök jellemezték a berendezések többségét, a kategóriák ismét megháromszorozódtak, s a piac az 1960- asnak hétszeresére bővült. Az elmúlt négy évben a fejlődés még jobban felgyorsult. A magyar — hagyományosnak is tekinthető — elektronikai ipar' termelése és termékei az első — elektroncsöves — generáció korszakában még az élvonalba tartoztak. A tranzisztorok, majd az integrált áramkörök elterjedését követően azonban a hazai alkat- 1 fészgyártó ipar fokozatosan plma- ■ ráüt a nemzetközi ’ színvonaítól, s ez részben visszafogta a berendezésgyártó ipar fejlődését, részben pedig nagymértékű import- függőséget alakított ki. Nyilvánvalóvá vált, hogy ezen a relatív elmaradottságon saját érdekünkből is mielőbb túl kell jutnunk. A berendezésgyártó ipar fejlti- d 'sét határozottan meggyorsította a hetvenes évek elején, elfogadott Számítástechnikai Központi Fejlesztési Program, majd az 1981- ben elfogadott Elektronikai Központi Fejlesztési Program, amelynek keretében elkezdődtek az integrált áramkörgyártás beruházásai, felgyorsult a kutató és fejlesztő tevékenység, és megkezdődött több — az integrált áramkörök alkalmazásához szükséges — elektronikus alkatrészfajta gyártásának fejlesztése is. A számítástechnika és elektronika mindinkább beépül az ipari termékekbe is. A hazai ipar által értékesített fémmegmunkáló gépekből származó bevétel 73 százalékát 1982-ben a programozható vezérlésű berendezések adták. Hasonlóan növekszik az elektronika szerepe a mezőgazdaságban, a közlekedésben, a kereskedelemben, az ügyvitelben, s a személyi számítógépek fokozatos terjedésével egyre inkább a magánéletünkben is. Ehhez a rohamos térhódításhoz azonban nem elegendő az iskola-számítógépes program, a sok-sok egyéb említett és nem jelzett törekvés. Le kell szögezni: hazánk az elektronika fel- használásában fejlettségi szintjéhez képest igen elmaradott, sőt különböző elemzések alapján azt is kimondhatjuk, hogy az ipari automatizálás és a termeléshez közvetlenül kapcsolódó méréstechnológia elterjedésében ez az elmaradottság egyenesen aggasztó mértékű. Érthető tehát, hogy o Minisztertanács legutóbbi ülésén, de az ülést megelőzően a kormánybizottságokban és egyéb tudományos fórumokon vissza-visszatérő téma volt a számítástechnika, az elektronika, áz automatizálás, az inforrriátika és a távközlés. Abban valamennyi a témával foglalkozó fél egyetértett, hogy ezek összehangolt fejlesztése a magyar gazdaság további fejlődésének kulcskérdésévé vált. Vagy megkíséreljük, hogy a huszonnegyedik órában felzárkózunk legalább a középmezőnyhöz, vagy beletörődünk abba, hogy végérvényesen lemaradunk. •Nyilvánvaló,' hogy a választás meglehetősen egyértelműen determinált. Az e területen élenjáró nyugat-európai országok, de a KGST-tagországok többségében is kormányzati szintű programok támogatják az elektronika elter- jesztési ütemének gyorsítását. Ezért határozott úgy a Miniszter- tanács, hogy az elektronizáció folyamatának nagymértékű fel- gyorsítására olyan, valamennyi részterületet átfogó társadalmi- gazdasági programot kell kidolgozni, amely — összhangban a VII. ötéves népgazdasági terv- koncepcióval és a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésével — hozzájárul a népgazdaság hatékonyabb működéséhez, és az új fejlődési pálya követelményeihez igazodó módon dinamizálja a gazdasági folyamatokat, felgyorsítva az elektronizáció folyamatát. A program 1984 utolsó negyedére készül el, és a jelenleg is folyamatban lévő központi fejlesztési programok mellett számos új alprogramot is magába foglal majd. Közülük is minden bizonnyal az egyik legfontosabb a távközlési hálózat egészen nagyarányú fejlesztése. De ugyancsak fontos tennivaló a gyártás- technológia — és ehhez kapcsolódóan a munkakultúra — jelentős mértékű fejlesztése, a korszerű mikroelektronikai eszközök alkalmazásának széles körű elterjesztése, az automatizálás rendszereinek és eszközeinek bővítése éppúgy, mint az alapkutatások folytatása, vagy az úgynevezett „software”, a programozási technika fejlesztése. S mindezt országos méretekben összehangolva, átgondoltan, szervezetten, rendszerelvűen. Az 1986-ban induló program végrehajtása tehát nem csekély feladatok elé állít valamennyiünket. Kinek-kinek a maga terüle- ' |én akad, rnsjd köven tennivalóvá.1 S faláb ölyasmi is, amivel addig sem kellene várni... A. T. Szélesítik az 54-es utat A KM Szegedi Közúti Igazgatósága Kecskeméti Koordinációs üzemmérnökségének megrendelésére a Kecskeméti Közúti Építő Vállalat szélesíti és megerősíti a Kecskemét—Sükösd közötti út utolsó 13 kilométerét. E munkával párhuzamosan átépítik az Érsekhalma—Sükösd közötti út egyik hiúját is. Elkészülnek és korszerűsödnek az autóbuszmegálló-öblök is. A 6 méterről 7 méterre kiszélesített főút fenti szakaszát aszfaltbeton kopóréteggel látják el. A 31 millió forintos munka eredményeként nő az út átbocsátó- képessége, teherbírása, növekszik a közlekedők biztonsága. Az utolsó 13 kilométer elkészültével az 54-es út teljes hosszában, kellő szélességű és teherbírású lesz. Képünkön: dolgoznak a KÉV gépei. AUTÓÁPOLÁSI CIKKEK, ALKATRÉSZEK, GÁZPALACKCSERI jj Szolgáltatások az ÁFOR-töltőállomásokon Május 2 őta lazok az autósok, akik Kecskeméten az E—5 út mentén lévő PB-toltöállomáisen tankolnak, csodálkozva kérdezik, hogy mit keresnek ott a rácsos konténerbe zárt, 11 kilogrammos pb-g ázpalackok. A választ Almási Páltól, az AFOR megyei körzeti telepének vezetőjétől kaptuk: — Alaptevékenységünk a felhasználók részére a folyékony üzemanyagok, kenőolajok és zsírok árusítása. Száznyolcvamhat dolgozónk a kecskeméti központi telepen, a bajai, kalocsai, valamint a bácsalmási kirendeltségen áll az ügyfelek rendelkezésére. A megyében 23 töltőállomásunk van, ezek üzemanyag-ellátottsága kielégítőnek mondható. Az állomásokra és a nagyobb felhasználókhoz 22 tartálykocsival szállítjuk az üzemanyagot. Az igényeket folyamatosan ki tudjuk elégíteni, annál is inkább, mert az üzemek, vállalatok) tsz- ek egyre nagyabb gondot fordítanak megfelelő tárolóterek kialakítására, és így az idejében leadott megrendelések .teljesítése biztosítja mindenütt a gépek, fűtőberendezések és járművek folyamatos üzemeltetését. — Néhány éve sok szó esik a fáradtolajról. — Két tartálykocsink foglalkozik a szállítással. Sajnos, még sok helyen nem ismerik fel a fárad tola j gyűjtésének jelentőségét, pedig ennek népgazdasági szempontból és a környezetszeny- nyezés, illetve -védelemmel kapcsolatban fontos szerepe van. — Hogyan kerültek a pb-gáz- palackok a töltőállomásra? — Folyékony üzemanyagból — a népgazdasági elképzeléseknek megfelelően — csökken a f elhasználás. Jól segíti a takarékosságot a gázprogram megvalósítása, meg az is, hogy "a „benzinfaló” ZIiL tehergépkocsik közül egyre többet alakítanak át gázolajos üzemeltetésre. így azután nekünk is tovább kellett lépni. Az üzemanyagtöltő állomásokon egyre több szolgáltató jellegű tevékenységet végzünk. Kecskeméten a BP-állomáson 1981- ben nyílt meg a szerviz és a gyorsmosó. A kecskeméti, hajai, kiskun- halasi és kiskunfélegyházi állomásokon egyre töibb autóápoló cikket és -alkatrészt kínálunk az ügyfeleknek. Tavaly e négy helyen a kereskedelmi forgalom' meghaladta a 10 millió forintot. A múlt év júniusában Kiskunhalason és Kalocsán megkezdtük a háztartási propán—bután gázpalackok cseréjét. Ezeken az éjjel-nappal nyitvatartó állomásokon azóta naponta 100—150 palackot, cserélnek. Május 2. óta Kecskeméten is bevezettük ezt a szolgáltatást, a forgalom már eléri naponta a 60—70 cserét. Ugyancsak ettől a naptól kezdve tart éjjel-nappal nyitva a ti- szakécskei állomásunk és szintén lehet ott gázpalackot cserélni. Néhány héten ibeltil bevezetjük ezt a szolgáltatást Lajosmiasén is. — Az idei tervek között más is szerepel? — Kiskunhalason és Kecskeméten már megkezdtük az üdítő italod árusítását, a megyeszékhelyen pedig még virágtápkockát is vásárolhatnak nálunk a virágkedvelő autósak. Reméljük — mondta befejezésül Almási Pál — hamarosan cigarettához és különböző ajándéktárgyakhoz is hozzájuthatnak nálunk az autósok. » O. L. [^<1SAJTÚPOSTA CIKKÜNK NYOMÁN Az állandó lakcímre is küldhető a villanyszámla Az április .11-i Sajtóposta rovatunkban a hetény- egyiházi—lúrihegyi hobbitelkesekről írtunk, akik egyáltalán nem, vagy csak körülményesen tudják kifizetni a parcelláikon felhasznált elektromos áram díját, mert a szá|mlájiukat nem kapják meg, vagy csak késedelmesen jutnak hozzá. Ezért sokuknál megszüntette az áramszolgáltatást a DÉiMÁSZ, s csak az összeg, illetve még plusz 190 forint befizetése után kapcsolta újra hálózatba e fogyasztókat. E sajnálatos esetek megelőzése érdekében javasoltuk, hogy ezentúl a hobbisok állandó lakcímére postázza az értesítést a szolgáltató. Cikkünkre a DÉMÁSZ kecskeméti kirendeltségé, nek vezetője, Meleg László válaszolta az alábbiakat: A hobbiföldek térségében valóban nehéz a díjbeszedő dolga. Néhol a címmegjelölés hiányzik, másutt a kertek vannak zárva, sőt a fogyasztásmérő szekrények is. A kerítésre pedig nem rögzíthetők az értesítések, hiszen azokat lemoshatja az eső, vagy elfújhatja a szél. E gondot csak nehezíti a tény, hogy a fogyasztó sem érdeklődik a számlája után, jóllehet tudja, hogy a díjat kéthavonként köteles fizetni. (A városi tanács végrehajtási bizottsága nemrégen állapította meg, hogy a szolgáltatásokkal kapcsolatos díjfizetési morál Kecskeméten a legrosszabb a dél-magyarországi többi körzet fogyasztóihoz viszonyítva.) Ezek után a vállalat csak egyet tehet, megszünteti a nem fizető.tulajdonos áramellátását. Havonta 150—200 esetben kell tenni ilyen kényszerintézkedést. Ami pedig a 100 forint visszakapcsolási díjat illeti, annál sokkal nagyobbak a vállalat ezzel kapcsolatos kiadásai, hiszen szakembert, gépet kell elvonnia más termelési 'területről. A javasolt megoldásról el kell mondani, hogy a szolgáltatási szerződésekben szereplő állandó lakcímmel csak a nugáVapidás aláírásakor találkozik a vállalat, s ezt az adatot a gépi számlázás sem tudja rögzíteni. Tervezik azonban e rendszer átalakítását olyképpen, hogy a számiara mindig rákerüljön a fogyasztási és a fizetési cím is. Míg ez utóbbi bevezetésre nem kerül, mód van arra, hogy a fogyasztó írásos kérelme, és az ehhez csatolt villanyszámlája alapján az állandó lakhely szerinti címre érkezzen la számla, s így nem lehet akadálya a díjtartozás határidőn belüli rendezésének. Az ember legnemesebb érzéseinek, a tiszteletnek, a nagyrabecsülésnek, a szeretetnek, a bálának a legkifejezőbb „kellékei”. Szépek koszorúba fűzve, csokorba kötve, s akkor is, ha csak eg.y-két szálnyit adunk- kapunk. Ilyenkor, tavasszal nagy a kereslet irántuk, s ez érthető, hiszen a nők napján, az anyák napján, vagy éppen a bal'lagáís ünnepi ceremóniáján szinte mindenki akar kedveskedni valakinek, örvendetes tény, hogy a kereskedelem többé-ke- vésbé gazdag választékot kínált (kínál) mostanság is éhből az áruból, ám az egyéni árusok sem panaszkodhatnak a gyér forgalmuk miatt. Szóval minden rendjén van, illetve csak úgy 'látszik. A tisztességes szándékú vevőket 'Ugyanis enyhén szólva meghökkenti, hogy nemcsak az árak miatt tarka a virágfront, hanem az igen eltérő minőség következtében is. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a kedvezőtlen időjárás, a nem ideális szállítás, tárolás számlájára írható mindez. Az esetek zömét- feltehetően ez jellemzi. Csak hát ott vannak az árkádok alatt, az utcasarkokon, a buszmegállóiknál, az iskolák közelében, vagy éppen a temetői kapuk mentén szép számban virágot kínálók között többen, akiknek porté. Virágok kái néha bizony viharvertnek tűnnek. Mintha már fúl sok kéz szorongatta volna azokat... Míg ezen meditálunk, furcsa perpatvar üti meg fülünket a forgalmas kecskeméti tér szélén. A szócsatából fény derül: 'valaki rájött, hogy a kertjéből eltulajdonított virágokat árusítja egy idegen. Aki roppant kínosan magyarázza, hogyan jutott a virágok birtokába, ám végül is a mélyen sértődöttet játszva 'belemarkol az áruba, majd az egészet bedobja a közeli szeméttartóba, és sarkon fordul. Miközben a szerkesztőségi szobában azon töprengünk, tettenérés volt-e valójában, s kinek lehetett igaza, fiatal nő kopog be hozzánk, s elcsukló hangon mondja: az édesanyja sírjára tett tíz szál piros szegfű pár órán bélül eltűnt a helyszínről. Aztán még közli, tud számos hasonló esetről. Hogyan is írtuk a bevezetőben? A tisztelet, a nagyrabecsülés, a szeretet, a hála legkifejezőbb „kellékei” a virágok. Aki szereti őket — így a közmondás —, rossz ember nem lehet. Aki azonban az ellopásukra, meg az eladásukból származó haszon- szerzésre vetemedik, aligha sorolható ebbe a kategóriáiba... FOGADÓSZOBA ÜZENJÜK Talán nem túlzás azt állítanom, hogy a fiatal házasok örülnek legjobban, ha kézhez kapják a lakáskiutalásról szóló határozatot. Kis családom számára .— több éves várakozás után — tavaly december közepén jött el iez a nagy pillanat, s a Kölcsey u. 70. alatrti ház IV. emeletén lévő 13-as szápiú új, korszerű otthonokat is a boldogság derűje töltötte be. Ám, sajnos csak rövidke ideig, míg kiderült, hogy nem is egy okunk van a bosszúságra, az elkeseredésre. A jelenleg is változatlan helyzetünkről abban a reményben számolok be, hátha akad illetékes, aki nemcsak együttérez velem, de segít is. Minden azzal kezdődött, hogy rájöttem: a nagyszobai radiátorom nemcsak kis méretű, de alig fűi. Az ott tartózkodó két év körüli gyermekemet csak úgy tudtam megóvni a téli megfázástól, ha a villanykályhát rendszeresen működtettem. Az így elért 20—22 Celsius-fok azonban több ezer {forintba került. Arról nem is beszélve, hogy a központi rendszerből kapott alig langyos vizet is mindig külön kellett — és ma is kell — felmelegítenem a félhasználás előtt. Panaszomat eljuttattam a fűtésért felelős városgazdálkodási vállalatnak, melynek — az általam is aláírt — szolgáltatói szerződése azzal biztatott, számíthatok a díjmérséklésre. Én ezt is tettem, de úgy tűnik, kissé elszámítottam magam. Mert e cég hallani sem akar a lakás légköbmétere, valamint a melegnek titulált víz elfogyasztott köbméterei után megállapított csaknem 800 forintos havi' ■ díjösszeg csökkentéséről. No persze nem véletlen az elutasítás, hiszen az a bizonyos szerződés effélét is tartalmaz: a tervezői, a kivitelezői és a fűtési rendszer hibáiból eredő szolgáltatási elégtelenségekért nem terheli felelősség a fűtőművei. Amely természetesen úgy véli, mindenért a kivitelezést végző DUTÉP a felelős. Mellesleg ez az építőipari cég ígéretet tett a radiátorcserére, a melegvíz-ügyben viszont semmit sem vállal magára. (Ez talán érthető is.) Egyelőre azzal vigasztalhatom magam, hogy több mint egy hónapja véget ért a fűtési /Idény, a langyos csapvizet pedig tetszés szerinti hőfokúra melegíthetem a fazekakban. Ami pedig a pluszkiadások növekedését illeti, arra megvan minden reményem, ugyanis a tavaszi esőzések óta rendszeresen beázik 1 a mennyezet, s a javítás költsége nyilvánvalóan csak az. én pénztárcámat terhelheti. Különben tehetséges, hogy hálátlan módon háborgók, mert hát végtére is én igényeltem, és fogadtam el ezt a modern lakást, ahová beköltözni tényleg nem volt kötelező... (Elmondta: Radics Zoltánná bajai olvasónk.) „Járóbetegeik” jeligéire, Kecskemétre: Aggodalmukra nincs ok, mert a Nyíri úti Kórház mellett a közeljövőben felépülő új megyei szakorvosi rendelőintézet várható be- tegforgailmá/vai már számolnak a tömegközlekedés helyi gazdád. Következésképpen úgy módosítanak — indokolt' 'ésétben “néhány Volán-járatot, hogy azokkal* a vasútállomásról, a busápályaudlvanról, a sűrűn lakott városrészekből gyorsan-könnyen lehessen eiyutnl az intézménybe, s onnan vissza. A részletekről idejében tájékoztatják a lakosságot. Molnár Sándornak, Lajosmlzsére: On — aki' rendelkezik a szükséges szakképesítéssel — minden megkötöttség nélkül végezheti az úgynevezett érintésvédelmi felülvizsgálatot mellékfoglalkozásként, amiről előzőleg értesítenie kell a főállása szerinti munkaadóját. A külső és belső villamoshálózat tervezésének viszont alapfeltétele, hogy felkerüljön a tervezői névjegyzékre. Ezzel kapcsolatosan a megyei tanács építési osztályához adja be kérelmiét. Végezetül! javasoljuk, hogy a vil- laimosipari szolgáltató tevékenységéről — ami adókötelezettséggel is Jár — tájékoztassa a DÉMÁSZ területi kirendeltségét, például az együttműködés (a kölcsönös segítségadás) céljából. Urbáruiénak, Kiskőrösre: Kiskorú gyermekei luitám a magángazdálkodó is kaphat szociálpolitikai kedvezményt, ha azt az újonnan létesített, családi háza használatbavételi engedélyének kézhezvétele előtt kéri a pénzintézet helyi fiókjától, ön feltehetően már a szóban forgó engedély birtokában akart hozzájutná a kedvezményhez, ezért, részesült visszautasításban. Ha nem így történt a dolog, ismételje meg az Igénylést. Varga Attilának, Dunapatajra: Törvényes előírás, hogy a munkából való távollétet csak a foglalkozással1 kapcsolatos kötelező orvosi vizsgálat idejére tekintheti igazolt-, nak a vállalat. Mivel ön a1 saját elhatározásából jelentkezett gépjánművezetőd tanfolyamra, az ezzel összefüggő pályaalkalmassági vizsgálat napját jogosan minősítette szabadságon töltött időnek a munkahelye. □ □ □ KÉRDEZZEN — FELELÜNK □ □ □ Ha nyugdíjas az ipari szövetkezet tagja... Nyugdíjas kecskeméti házaspártól. kaptunk levelet. Ebből megtudjuk, hogy a jelenleg 70 éves férj alapítótagja annak az ipari szövetkezetnek, ahová 14 évvel később, 1965-ben belépett a feleség is, szintén tagként. Mindketten becsülettel végigdolgozták a hosszú éveket, majd nyugállományba vonultak. Azóta egyre tapasztalják, hogy elfelejtik őket az egykori munkatársaik, akiktől mostanság már minimális bírt sem kapnak a szövetkezet életéről, munkájáról. A továbbiakban ezt írják olvasóink: „összesen 5 ezer forint részjegyünk van a sző; szövetkezetben, s ez arra bizonyíték, hogy tagok vagyunk. Csakhogy semmiféle juttatásban nem részesülünk, pedig az alapszabály részletesen taglalja, mi illeti meg a nyugdíjasokat. Ügyünkben a vezetőség sem tett sokat, így hát azon gondolkodunk, megszüntetjük á tagsági viszonyunkat, s a visszakért pénzünket elhelyezzük ott, ahol legalább kamatozik. Dehát tényleg elkerülhetetlen ez a lépés?” Sajnáljuk, hogy soraik nem tartalmaznak nevet, címet, s egyéb adatot, ezek híján ugyanis nincs módunkban .kivizsgáltatni az esetet és közölni a megállapításokat; a tett intézkedést, meg a tanulságokat. így hát csak a nyugdíjazással összefüggő tudnivalók lényégének a közlésére szorítkozhatunk az alábbiakban: Ha nyugdíjas lesz az ipari szövetkezet tagja, e ténnyel nem jár automatikusan a tagsági viszony megszüntetése. Ez utóbbit írásban kell kérni a vezetőségtől, melynek a hozzájárulása nélkül is érvénybe lép az önkéntes elhatározás. Ilyenkor természetesen visszafizetendő a részjegy összege. Ennek fedezetét a részjegyalap képezi. Amennyiben a nyugdíjas nem kéri a részjegyét vissza, ez any- nyit jelent, hogy a továbbiakban is fenntartja tagságát, következésképpen részesülhet a többi taggal azonos mértékű szociális, kulturális és egyéb juttatásban, a munkaügyi szabályzatban foglaltaknak megfelelően. (A tapasztalatok szerint az idős emberek főleg segélyt kémek gyakran a szövetkezettől, valamint a kedvezményes üzemi étkezésre, illetve az üdültetésre tartanak igényt.) Nos, az előzőekből már nem nehéz arra következtetni, hogy önök —, akik tagsági viszonnyal rendelkeznek — jogos sérelemmel kopogtattak hozzánk. Csakhogy az orvoslás ott történhet, ahová az eset tartozik. Javasoljuk tehát: írásban forduljanak a szövetkézét elnökéhez, s ha a válaszával nem elégedettek, kérjék a KISZÖV megyei szövetségének a vizsgálatát, segítségét! Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 20-111. I
