Petőfi Népe, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-11 / 109. szám

1984. május 11. • PETŐFI NÉPE • 5 Van-e túlterhelés az iskolákban? Újabban fel-felbukkannak olyan nézetek — és nemcsak pe­dagógiai fórumokon —, amelyek szenvedélyesen tagadják a diák­ság túlterhelését. Fantom az, nem más — állítják róla. Hiszen a gye­rek olyan, mint a betöretlen csi­kó — mondják szellemes hason­lattal —, amely nem enged nyer­get rakni a hátára; vagyis a gye­reket egyszerűen azért nem le­het túlterhelni, mert nem hagy­ja magát. A túlterhelés ellen mostanában folyó harc szerintük nemcsak indokolatlan, hanem ve­szélyes is, mert a tanulmányi kö­vetelmények fokozatos csökkené­séhez és a fegyelem lazulásához vezet, igénytelenséget szül'. Alapjában véve konzervatív ez az álláspont, de mégse hagyjuk teljesen figyelmen kívül, mert annyiban 1 igaz, hogy napjaink­ban a szakmai követelmények és a fegyelem terén — és' nemcsak az iskolákban — koránt sincs minden rendben. Egészséges testi és szellemi pró­batételre erőfeszítésre fejlődése érdekében minden fiatalnak szük­sége van, hiszen ahogy a régiek tartották, sub' pondere ereseit palma, azaz teher alatt nő a pál­ma; egyébként így foglal állást ebben a kérdésben a szocialista pedagógia is. De akik a túlterhe­lés ellen emelnek szót, azok mást kifogásolnak: egyrészt tantervi problémákat, például az elihur- jánzó és gyakran össze nem illő tananyagot, esetenként a rossz tankönyvet .bírálják, másrészt a nevelés iskolai és családi gya­korlatának újkeletű fogyatékos, sásai miatt nyugtalanok. Ez utóbbin azt kell érteni, hogy számos, úgynevezett hátrányos helyzetű családban teljesen ma­gukra maradnak a gyerekek a ta­nulásban, az iskola .pedig gyak­ran nincs tekintettel sajátos hely­zetükre, pontosabban: elsiklik a tanulók közt meglevő kulturális,1 illetve fejlődésbeli különbségek mellett. Még nem esett szó azok­ról a gyerekekről, akik a to­vábbtanulásra fölkészítő tanfolya­mok, különórák .terhei — volta­képpen szüleik irreális vágyai — miatt görnyednek. Igazuk van azoknak, akik a tananyag csökkentésén fáradoz­nak, de vigyázni kell a helyes arányokra, mert az alapvető tu­dományos ismeretekre minden fiatalnak szüksége van. A kor­szerűsítés semmilyen, körülmé­nyek között nem ■ vezethet szín­vonalcsökkenéshez. A megtanu­landó részek okos kiválasztásával, a tanulók megfelelő ösztönzésé­vel, a tanári módszerek és az is­kolai értékelés javításával, vég­eredményben új szemlélettel le­het sikeresen küzdeni a túlterhe­lés ellen. • Sajátos ellentmondása napjaink oktatási gyakorlatának, hogy azok, akik a legtöbbet tehetnék a tanulók túlterhelésének fölszá­molásáért — a pedagógusok —, maguk is hasonló gondokkal küsz­ködnek. Közismert, hogy az utób­bi évtizedben tovább terebélye­sedtek a nevelőkkel szemben tá­masztott társadalmi követelmé­nyek, és újabban, az ötnapos ta­nítási hét bevezetésével olyan teendők elvégzését is tőlük várja a közvélemény, amelyek minde­nekelőtt a szülők kötelességei len­nének. Például a gyerekeik meg­növekedett szabad idejének ki­töltése okos programokkal. Nem jól van ez így. Minél előibb le kell; venni a pedagógusok vál­láról az indokolatlan terheket — ez a társadalomnak is érdeke. Hi­szen ha a tanár, a tanító meg­rokkan, akkor milyen ifjúságot nevel a jövőnek? Pedagógusaink — mint minden­ki — általában a külső körülmé­nyekben keresik a bajok okát, pe­dig elfoglaltságaik szaporodásá­nak esetenként más oka is lehet. Például ■ a tantestületi munka- megosztás aránytalansága. A túl­terhelés ugyanis nem minden pe­dagógusra jellemző. Vannak, akik kibújnak mindennemű közösségi munkából, és az ő részüket is má­koknak kell elvégezniük. Az ilyes­fajta rendellenességet csak a tes­tületen belül lehet fölszámolni. Körültekintőbb munkamegosz­tásra, igazságos közteherviselés­re lenne szükség iskoláinkban is. Nemcsak a tanárok esetében. Ha­sonló jelenségek figyelhetők meg a diákközösségekben is. Szinte mindennapos, hogy egyik-másik tanuló azért „halmozza a funk­ciókat”, mert társai közül jó .pá­ran hátat fordítanak a társadal­mi-közéleti tevékenységnek. Lám, a f elnőttek viselkedési za­varai ily módon is hatással van­nak az ifjúságra. P. K. I. Móczár Károly emlékkiállítása Jövőre lesz tíz esztendeje, hogy a félegyházi szü­letésű Móczár Károly közúti baleset áldozata lett. Budapesten, a KPVDSZ Eötvös utcai művelődési központjában rendezték meg emlékkiállításét. Élet-' rajza dióhéjban a következő: 1917-ben született, 1936-ban iratkozott be a képzőművészeti főiskolá­ra, ahol mestere Aba-Novák Vilmos volt. A hábo­rú után rövid ideig Kispesten, majd 1948-től ha­láláig szülővárosában dolgozott. Tanított a félegy­házi tanítóképzőben és a gimnáziumban. A kiállítás rendezői jól érzékeltették azt a két alkotói korszakot, amely Móczár Károly művésze­tében élesen elkülönül. Az első teremben az in­duló,^ a mesterség fogásait egyre biztosabban elsa­játító alkotó képeit látjuk. Témavilága tág: .port­rék, tájábrázolások és mívesen megmunkált aktok váltogatják egymást. E korszakának legjobb képei a Tokaji dombok és a Ferenczy Károlyt idéző Szal­makalapos önarckép, melyek a nagybányai ’iskola fölszabadító szellemiségéről tanúskodnak. Móczár Károly a hatvanas évek derekára alakí­totta ki önálló festői nyelvezetét. Hosszú, önkriti­kus utat tett meg, amíg művészi vívódásai során eljutott oda, hogy a járt utat elhagyja a járatlanért. Hogy saját, máséval össze nem téveszthető hang­ját hallassa, a szobrászfejedelem Brancusihoz ha­sonlóan a természet olyan alapformáiig nyúlt visz- sza, mint a kavics és a tojás. (A közvetlen indít­tatást Amerigo Tot Kavicsasszonyai adták.) A to­jás önmagába visszatérő, zárt, ellipszoid vonalát ala­pul véve változtatgatva és sokszorosítva, egymás­sal kombinálva teremtette meg képi világának leg­jellemzőbb jegyeit. Ha formanyelvét egy szóval kel­lene megneveznünk, zavarban lennénk. Van .benne valami a szürrealizmus álomittas finomságából, a szecesszió hullámzásából és összefonódó vonalköte- geiből, ám mindig csak annyi és úgy, hogy a való­ság átköltése ne fossza meg a nézőt a látványra ismerés örömétől. Nem hagyhatjuk szó nélkül a mű­vész kompozíciós készségét: az egymásba folyó, egy­máshoz csapódó formáknak a képtáblán való elhe­lyezése és arányosítása egy-egy szerkesztési remek­lés. © Móczár Károly: Forgószél. Móczár Károly az alföldi piktúra megújítói közé tartozik: tanyákat, útszéli fákat, poros utat festett, olyan korszerű, a látványt lényegre redukáló mó­don, hogy a félegyházi táj új arcát tudta fölmu­tatni. Kedves kötelességének tenne eleget a Kiskun. Mú­zeum, ha jövőre megrendezné a művész emlékkiál­lítását.' A. F. KÖNYVESPOLC Szappanos István: Rajzolás, festés, tárgyalakítás A vizuális nevelés újabb kiad­ványát jelentette meg a Tan- könyvkiadó: a kötet az óvónőkép­zők munkáját segíti. Az általá­nos iskolák, gimnáziumok, főis­kolák számára összeállított köny­vek után — a 1 Művelődési Mi­nisztérium megbízásából — a pedagógiai munka elismerése­ként a kecskeméti Óvónőképző Intézet tanára Szappanos István kapta meg feladatul e tankönyv megírását. A régvárt mű mind a hallgatói oktató-nevelő munká­ban, mind az óvodákban sok se­gítséget jelent a jelöltek, és a már működő óvodapedagógusok számára. A kötet első részében a szerző összefoglalja a ijárom-hat éves gyermekek ábrázoló munkájának •jellegzetességeit és pszichés vo­natkozásait. A legfontosabb sza­bályszerűségeket kifejező gyer­mekrajzokkal mutatja be. A kép­zőművészet műfajait történeti­ségében jellemzi, felvillantva a korszak határokat jelző forra­dalmi eredményeket. A . plaszti­káról szólván jól és sokoldalúan ismerteti a tér és forma, a kom­pozíció, fény és árnyék kifejező szerepét. A hallgatók a fejezetek­ből óvópedagógiai feladatokat is megismerhetnek, ezek a szer­ző sokszínű vizuálpedagógiai ta­pasztalatait demonstrálják, a tér­és síkjátékot. A tárgyalakítás­ról és a játékkészségről szóló fe­jezetben fekete-tehér és színes illusztrációk az ősi népi játékkul­túrát ,, szeretnék megismertetni a pedagógus jelöltekkel. Ez a fejezet tartalmas szak- didaktikai anyagot jelenthet a községi és falusi óvodák számára is, ahol a környezet lehetővé te­szi a természetes anyagok fel- használását az ábrázoló munká­ban. A különös gonddal váloga­tott ábrákhoz esetenként rövid elemzések társulnak. A tankönyv nagy érdeme, hogy a képzőmű­vészet műremekei mellett bemu­tatja a képi kifejezés gyermeki jellezetességeit. így kerül a szer­kesztésnél Braque: Kis szalonja mellé egy bajai óvodásgyermek hasonló tér-ábrázolása, vagy Chagall: Én és falum műve mel­lé egy gyermek meseillusztráci­ója. A rajzolást bemutató fejezet­ben a történetiség kerete­in belül kaphatunk képet a technikáról és fejlődéséről. Az illusztrációk szépen mutatják be, hogy a rajzi kifejezés mennyire a rajzoló ember vérmérsékleté­nek függvénye. (Van Gogh, Rippl Rónai, Giacometti, Kléé stb.). A képi kifejezés eszközei kö­zül hangsúlyosan kezeli a szer­ző a vonalat és a foltot, és rá­mutat fontos szerepükre az óvo­dai munkában. A sokszorosító grafikai eljárásoknál egy-egy al­kotói produktumból kiindulva (Munch, Nolde, Dürer, Gácsy Mihály) jut el az óvodákban is nagy pedagógiai haszonnal al­kalmazható magasnyomású eljá­rásokig. A festés és színelmélet fejezetekben a festészeti műfa­jokról és a színtani alapfogal­makról ad jó áttekintést. A szí­nek tanulmányozására a színkeve­rési feladatok jó előgyakorlato- kat jelentenek a hallgatók szá­mára, e technikák óvodai alkal­mazása pedig változatossá tehe­ti az óvódás gyermekek festő te­vékenységét. A betűírást bemu­tató fejezetben illusztrációkkal kisérhető végig, mennyi mindent jelent az eszköz mozgatásának iránya, a betű, a szó- ési sorköz aránya az esztétikus szövegírásr ban. A tankönyv tartalmazza azoknak a helyi kísérleteknek az eredményeit is, amelyek évek óta folynak a kecskeméti Óvónő­képző Intézetben (mozaik, szö­vés, kerámia, grafika). A művészetről írt fejezetrészben egy-két ismert alkotó lényegi elemzése után más alkalommal is használható szempontokat kap az olvasó. Dicséretes az író tö­rekvése hogy a műalkotások rep­rodukcióit, diáit válogatás után mutassuk be az óvódai korcso­portokban. A legérzelmibb „elemzésekre,” ez a korosztály képes igazán. Foglalkozási vázla­tokkal exponálja a szerző néhány ismert mű óvodai bemutatását. A fejezethez kapcsolódó gyerme­ki megnyilatkozások érzékenyek, gohdolatgazdagok. A tankönyv esztétikus megjelenése Kovács Júlia felelős szerkesztő és Lojd Lajos grafikai szerkesztő mun­káját dicséri. (Tankönyvkiadó) B. S. M. fiatalokról - fiataloknak „Becsapni senkit nem ” Bemutatjuk a kecskeméti Jókai-könyvesbolt vezetőjét Szabóné D ely Zsuzsa 27 éves, Budapesten született. Dabason nőtt fel. Szüílei szintén a kereske­delemben dolgoztak, a Dabasi csárda vezetőiként. — A magyartanárom szeret­tette meg velem ^z olvasást, a könyveket. . Ez nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy ezt a pályát választottam. Eleinte én is lányregényeket bújtam, de ke­zembe keirült például Móricz Erdélye is. Pesten kezdtem el a kereskedelmi szakközépiskolát, majd édesapám halála után Kecskemétre költöztünk, itt foly­tattam a tanulmányaimat, a Ber­kesben. Persze, hogy törést jelen­tett az életemben a váltás, a költözködés. Érettségi után a Szabadság téri könyvesboltban kezdtem el a kenyérkeresést. Ha­mar megkedveltem a szakmát, a kollégákat!:. Elvégeztem a szakis­kolát, s alig telt el két év. máris vezető lettem a nagyboltban. Sze­rettem ott dolgozni. Ismertem a vásárlókat, az ízlésüket. Öröm­mel szóltam nekik, lia számuk­ra valamilyen új könyv érkezett. Ez a figy elmesség a vevőknek is fontos, híogy számítanak rájuk a könyvesboltban. Sok-sok akció részese, szervezője voltam, 1979- ben megkaptam a Kiváló Mun­káért kitüntetést. Mit csinál­tunk? A város rendezvényein mindig árultunk könyveket, ott voltunk a fogathajtó világbaj­nokságon, a Hírős Napokon, stb. Mindig • találtunk apropót arra, hogy aí kultúrát is népszerűsít­sük. Elindítottuk a Könyv és if­júság ,-kkciót, rendhagyó iroda­lomóráikat szerveztünk. Szóval nem üiltünk ölbe tett kézzel. — Közben férjhez is mentem. Párom az egykori iskolámban, a Berkes Ferenc Kereskedelmi Szakközépiskolában tanított, most ugyanott igazgatóhelyettes. Szüle­tett egy fiúnk és egy lányunk. A két gyerekkel négy évig voltam otthon. 1983-ban felkerestek a könyvesboltból, hogy nyugdíjba megy a vezető. Utódjaként rám gondoltak. Nem sokat tétováztam, elfogadtam az ajánlatot. Bár saj­náltam egy kicsit, hogy el kell jönnöm a Katona József könyves­boltból. Nagyon vártam már. hogy ismét emberek közt nyüzsöghes­sek, hiszen 1979-től „visszavonul­tan’!’ éltem. Sajnos, a boltunk eldugott he­lyem van, nem a főtéren, mint a Katona. Kevesebb a törzsvevőnk. Ide általában csak akkor jönnek vásárolni, ha máshol nem kapják meg a keresett könyvet. Milyen • „Hamar megkedveltem a szak­mát ...” (Straszer András felvé­tele) kiadványok népszerűek? A kö­zép- és alapfokú ismeretterjesztő irodalom, a regények, s a klasszi­kus művek, ha lennének. A gye­rekek szülei mindent megvesz­nek, ami a tanulásukhoz szüksé­ges. A vevők közül van, aki hagyja, hogy ajánljunk nekik könyveket, s el is fogadja a tanácsot. Becsap­ni senkit nem lehet, mert akkor nem jön hozzánk többet. Sajnos, vezetőként a vevőkkel kevesebbet tudok foglalkozni, mert rengeteg teendő akad az irodában. Éppen ezért nincs olyan jó kontaktusjom Csern us Ferenc (28 éves) a MEZŐ­GÉP tiszakécskei üzemegységének gyártmányfejiesztője, a Bác s-Kiskun megyei KlSZ-bizottság tagja: — Közigazgatásilag Tiszaíkécskéhez tartozik Lászlófalva, Nyárl&rtoc, La- kitelek. Ha szót kapnék a m egyei kül­döttgyűlésen, feltétlenül arról beszél­nék, hogy ezeknek a községeknek na­gyobb önállóságot keltene adni, illet­ve jobban ki kellene has zilálniuk a helyi lehetőségeiket. A másik problé­ma, amit felvetnek: az érdekképvise­let. Segítséget kellene nytújtani a la­kásépítésben, s a másodlagos tevé­kenységgel kapcsolatban i. Ezen van mit javítani nálunk is. (A legközelebbi Fiatal .okról — Fiata­loknak összeállításunk ban a megye más településeinek küldötteit is meg­kérdezzük: Miről szók iának a megyei KlSZ-küldöttgyűlésen, május 26-án?) velük, mint az előbbi munkahe­lyemen. — Milyen feladatai vannak a könyvesbolt-vezetőnek? A bizo­mányosokkal állandó kapcsolat­ban vagyok, ellenőrizni, elszámol­tatni kell őket. Az esztendő köny­ves akciói is rengeteg szervezési tennivalót adnak. Sok az admi­nisztráció, s pillanatok alatt vé­gezni kell vele. Már érkeznek az 1985-ös kiadói' tervek, s kérik, hogy postafordultával küldjük vissza igényünket. Nagy felelős­ség eldöntenem, hogy milyen könyveket kérjünk. Számolnom kell a várható érdeklődéssel, s úgy kell a rendeléseket intézni, hogy a boltnak, a vállalatnak, no é:s a vásárlóknak is jó legyen. Ilyenkor esténként, éjszakánként osztok, szorzók. Ha megérkezik a szállítmány, én is segítek a cipe- lésben, s a piciny raktárhelyisé­günkben a mennyezetig rakjuk a könyveket. Mindenki kiveszi ré­szét a munkából, hiszen csak ha­tan dolgozunk a boltban. 3400 fo­rint, a fizetésem. Ha teljesítjük a tervet, akkor ennek a 15 százalé­kát megkapom pluszként, s jár a forgalmi jutalékból is. Ha megkérdeznéd, hogyan ér­zem itt magam, gondolkodás nél­kül azt felelném: nagyon jól. Iga­zán elégedett lehetek a fizetéssel, a családommal, s a munkahe­lyemmel. Végül is: 27 ..éves va­gyok, s könyvesboltot vezethe­tek ... B. T. Miről szólna a megyei KKZ-kiildöttgyűlésen? JÁTÉK - NYEREMÉNYEKKEL JÖN A BREKI Pop-portrék Talán az ün­nepek miatt — vagy mert a 3. forduló nehe­zebb volt? — ezúttal keve­sebb megfej tés érkezett szer­kesztőségünk­be. Az április 27-i pop-port­rénkon látha­tó énekesnő el­ső nagylemeze a Savanyú a csokoládé cí­met viselte. A Magyar Hang­lemezgyártó Vállalat azon­ban a harma­dik, dedikált lemezét aján­lotta fel a nyerteseknek, mégpedig Firkó Erzsébet kiskőrösi pályázónknak. Színes pop-plaká1 ;ot az ordasi Sebestyén László kap: nyereményüket pos­tán küldjük el! Gratulálunk, s most a negyedik portrét közöljük játékunkban. A rövid (jletrajz azonban nem rá vonatkozik. Azt kell kitalálnotok, hogy kit láttok a képen, s kiről szól a szí övég. a megoldást a hetedik forduló1 végeztével, egyszer­re juttassátok el a címünkre. A pótkérdé sre azok válaszoljanak, akik a mostani pop-portrénkon lát­ható énekesnő — s együttese — legutóbibi nagy­lemezét — az MHV ajándékát — szeretniák lemez­játszójuk^ korongjára tenni. 4. forduló A Magyar Rádió stúdiójának növendéűréként in­dult a pályán. Versenyzett Tessék 'választanin, Made in Hungaryn, Táncdalfesztiválon. Isztambul­ban, Palma de Mallorcán, Sopotban, s még sorol­hatnánk, hol, összesen tíz külföldi fe sztiválon s hetet megnyert. Az év énekesnőjének választották az NDK-ban, tv-s Nívó-díjat kapót11 Lengyelor­szágban. 1977-ben a Bergendyékkel készített nagy­lemezt, majd a V’Moto-Rock-kai. Míostanában az LGT legénysége ír neki dalokat. A slágerlistákra is gyorsan felkerültek ragge-ritmus ú nótái. A te­levízióban dcemberben láthattuk ön,álló show-mű­sor át. Pútkérdés: — Melyik tőkés országban nyert legutóbb egy nagysza­bású fesztiválon a képen kö- zöJit énekesnő? Mi volt a dalának címe? A megfejtéseket levelező­lapon vagy borítékban küld­jétek be tfai Petőfi .Népe szer­kesztősége címére. (Kecske­mét, Sza-'oadság tér l a. SOOá.) A címo.'idialna írjátok rá: Pop-portrék 4. Egy hétig várjuk a megoldásokat. Méghozzá ellenállha­tatlanul, mint minden új, ami számít. — Ének­li az új tánc magyaror­szági apostola. Fenyő Miklós. Aktuális han­gulatban, itt végre le­hetsz önmagad akkor is, ha máshol nincs szavad — folytatódik a brék- induló. Nos, vélemé­nyem szerint ebben a mondatban minden ben­ne van, ami felsorakoz­tatni képes az állandóan újat kereső, lázadni mindig kész tizenévese­ket egy új jelenség mö­gé. Igen, majdnem biz­tos vagyok benne, hogy hazánkban ás lesz né­hány lelkes híve ennek a nyugatról begyűrűző aszfalt-akrobatikának. Azt is nyilvánvalónak tartom, hogy lesznek élelmes emberek, akik meglovagolják az új táncdivatot. Megjelen­nek majd a brék felira­tú trikók, sapkák. A t lakótelepi pinceklubok­ban és a kultúrházak nagyobb termeiben eztán nem aerobikot, hanem bréket fognak oktatni a „bréktánctanápok”. Mert a bréket tanulni kell. (Természetesen nem ingyért...) Kíváncsi vagyok, me­gyénket mikor hódítja meg a brék. Minden esetre mókás még el­képzelni is, hogy vala­ki fejenállva körbeszök- deli a kecskeméti fő­téri szobrokat, vagy, a bajai sétálóutcában le­hetetlen pózokban ara- szolgat fel S alá. Azt tart­ják, hogy a bréktánc egyfajta önmegvalósítá­si forma. Jelszavai: Nézzetek ide! Itt va­gyok! Más vagyok, mint „.Ti! A magam részéről örülök, ha hangsúlyt kap, hogy az aszfalton figurázó más mint én, vagy a velem hasonsző­rűek, akik csak járunk a nagyvárosokban el­terjedt útburkolaton. Brék ide, brék oda, olyan dolognak tartom, hogy ha nem lenne, nem ■hiányozna, sőt bevallom én ki sem tudtam volna találni. De ha már meg­van — miért ne széle­sítsük az ifjúság előtt az önmegvalósítási lehető­ségek skáláját? Különben is mellette szól, hogy aki hrókle- gény, vagy brékleány akar lenni a talpán, az nem lehet nyeszlett, nem lehet elhízott, mert a brékfigurákat csak ügyességgel párosodó jó izomzattal lehet meg­csinálni. Így talán, hoz­zájárul az új hóbort az Edzett ifjúság mozga­lom kiteljesedéséhez. Ezt az érdemet sze­rintem még az a gazda­sági vonatkozású tény sem homályosítaná el, hogy egyes helyeken jobban kopna az aszfalt, igaz, ahogy a bréket is­merem, a nadrágok is ... A nyugati ' gya­korlat mintájára biztos Kecskeméten is lenne egy állandó hely, ahol a bréktáncosok délutá­nonként összejönnének, és hódolnának szenve­délyüknek, bemutatnák egymásnak az új figu­rákat, és eldöntenék, ki a legjobban kicsavaro­dott a becsavarodottak között. Az éppen arra járók pedig arcukon kis derültséggel, ~ vagy — Mik vannak!? — meg­jegyzéssel folytatnák út­jukat. Hogy pontosan hol > lenne ez a hely, nem tudom, de gyanítom, hogy ott, ahol a legpuhább a flaszter. — L. Szabó — összeállította: Borzál, Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom