Petőfi Népe, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-24 / 120. szám

1984. májas 84. • PETŐ NÉPE m S

KIÁLLÍTÁS, tanfolyam, tanácskozás a SZÓRAKATÉNUSZBAN1

Nemezelés régen és ma

Egy legenda szerint Noé találta fel a nemezt, véletlenül. Hogy bárkáját komfortosabbá tegye, állati szőröket > szórt a padlóra, amelyek a nedvességtől és a sok járkálástól nemezzé álltak össze. Ma már nehezen lehetne kinyomozni, hogy valóban így esett-e, de az biztos1, hogy a nemez gazdag és izgalmas története évezredekre nyúlik vissza. Ezt a csodálatos anyagot, amely köny- nyű és meleg, strapabíró és majdhogynem vízhatlan, Mongó- , liától a Kárpát-medencéig használták a nomád pásztornépek szálláshelyük és öltözékük készítéséhez.

Ismerték a nemezt Észak-Euró- pában, a Földközi-tenger vidékén és az amerikai kontinensen is. Szinte tetőtől talpig fel lehet belőle öltözni. Érdekessége, hogy akár csizmát, akár köpönyeget, vagy kalapot lehet belőle csinálni anélkül, hogy tűt használnánk hozzá. Ázsiában számos vidéken ma még virágzik a nemezkészítés ősi hagyománya. Feljegyzések tanúskodnak arról, hogy a vándorló magyarok is nemezsátrakban laktak, s az oda nem figyelésnek „köszönhető”, hogy a két-háromszáz évvel ezelőtt még Magyarországon is viruló nemezkészítésnek a tárgyi emlékei jóformán hiányoznak múzeumainkból.

' Annak a kiállításnak az anyaga, amely most látható a kecskeméti naiv múzeum udvarán — két nemezsátor kivételével — magánkézen van. Igaz, a Szóra- katénusz játékműhelyben készült mai munkákon kívül csupán őseink lakhelyének rekonstruált váza magyar vonatkozá-, sú. A bemutató ékessége egy díszes kazah nemezsátor, színpompás szőnyegekkel, szemmelverés elleni bojtokkal, és más tartozékokkal felszerelve. Ázsiában ilyet állítanak a menyasszonyoknak. Ilyen úton-módon került a sátor Magyarországra is, egy fiatalasz- szony nászajándékaként.

Hogyan készül ?

A hetvenes évek Közepétől világszerte reneszánszát éli a nemezelés. Nem kell hozzá más, csak gyapjú, két kéz és rengeteg munka. 1976-ban Svédországban megjelent egy tanítókönyv, amely bemutatja a hagyományos svéd nemezkészítés fogásait, s az úttörő munka nyomán Eszak-Európában újra felfedezték ezt az ősi mesterséget. Onnan vették át a technikát a nyugati országok, s ez a módszer terjedt el nálunk, ha egyáltalán lehet elterjedésről beszélni.

Ügy tűnik azonban, hogy hamarosan lehet, s ez a Szóraksté- nuszban rendezőit egyhetes „első magyar” nemezkészítő tanfolyamnak köszönhető, amire az ország minden tájáról jelentkeztek népművelők, muzeológusok és művészek. A kurzust a műhely munkatársai, Vidák István és Nagy Mari vezették. A szőr- és gyapjúféleségekkel, a ne- mezelődés elvével, a lúgos svéd módszerrel való ismerkedés után a résztvevők maguk is munkához láttak. Először csak labdát,

9 Nemezsátor a naiv múzeum udvarán.

9 Munkában a tanfolyam résztvevői.

bábut, tarsolyt készítettek, majd a bonyolultabb darabok következtek: kalap, tarisznya, köpönyeg, cipő és közös munkával egy gyönyörű nemezszőnyeg. Közben jutott idő arra is, hogy előadások és diák segítségével megismerkedjenek a mai európai nemezkészítéssel, a kazah és kirgiz' szürmakokkal, azaz nemeztakarókkal, a hortobágyi nemezkalappal, és még sorolhatnám. Hogy készült tehát a nemez Kecskeméten? A kimosott és kártolt gyapjút előbb széthúzogatták, egymásra teregették, majd meleg szappanos vízzel locsolgat- ták, simítgatták és gyúrogatták. Ettől a gyapjú szálai összetapadtak és mindenféle kötőanyag nélkül tömör anyaggá álltak össze. Rendkívül gazdag lehetőségei vannak a díszítésnek is, ilyenkor a gyapjúrétegek egymásra helyezését a mintánál kell kezdeni.

Ósi mesterség művelői

A nemezelés népszerűsítését zászlajára tűző rendezvénysorozat betetőzése volt az a háromnapos.. tudományos ; tanácskozás, amely^^w^fi^WßyQS • J nemez- készítés Eurázsiában címmel hirdettek meg, ugyancsak a Szó- rakaténuszban. A szimpozion- ra illusztris vendégek — neves néprajzkutatók, történészek, iparművészek érkeztek a Szovjetunióból, az Egyesült Államokból, Angliából, Hollandiából, s természetesen képviseltették magukat a téma hazai szakértői is.

Mary Burkett asszony például az angliai Kendal múzeumának

igazgatója. Regényes körülmények között ismerkedett meg több mint húsz évvel ezelőtt a nemezzel egy ázsiai utazása során. Azóta foglalkozik nemezkutatással, leginkább az érdekli, hogyan őrzik a mai nemezkészítők az ősi motívumokat, s ezeknek mi a jelentése. A nemezelés szigetországi újjászületése tulajdonképpen annak a kiállításnak köszönhető, amelyet Burkett asszony rendezett, s bejárta az egész országot. A kiállítás általa szerkesztett képes katalógusát alapműként tartják számon.

Beth Beede asszony az Egyesült Államokból jött Kecskemétre. Neves iparművész, gyönyörű és meghökkentő nemezmunkáinak fotóit már korábban láttam egy amerikai kiadványban. Elmondta, hogy hazájában újabban jó néhány művész foglalkozik nemezkészítéssel, mivel nincs még egy ilyen anyag, amiből ennyi minden készíthető. Csizmákon, kalapokon, ruhákon, kabátokon, maszkokon kívül csinál lakásdíszeket is.

Hamarosan Magyarországon is megjelenik az első összefoglaló tanulmánykötet — _ szerkesztői Nagy Mari és Vidák Ist'váá — a kecskeméti jKatona József Múzeum gondozásában. A kétszáz oldalas esszégyűjtemény régészeti és történeti áttekintést ad, s mintegy 15 ország nemezművészetének átfogó ismertetését tartalmázza. A rendezvénysorozat és a kiadvány talán elősegíti azt, hogy ezt a csodálatos ősi mesterséget hazánkban is újra felfedezzék.

Kormos Emese

I KÖNYVESPOLC

Nagy László: A rossz hírű Báthoryak

„Gyakran hallom művészektől, hogy nem ajánlatos olyan tárgyba fogni, amelyre nézve az emberek már pártokra szakadtak, mert vagy az egyik, vagy a másik bizonyára megsértődik: a történész azonban nem zárkózhat el ez elől, hiszen ez az ő legigazibb feladata” — írja Ranke, a nagy német történész. Az idézet akár mottója is lehetne Nagy Lászlónak . a Báthoryakról írott tanulmánya elé, hiszen olyan témába vágott, amely az elmúlt századok során valóban „pártokra” osztotta a közfigyelmet. Azonnal be kell vallanunk, hogy bizony sokkal kisebb azoknak a száma, akik a reális tények ismeretében valóságos képet alkotnak maguknak a Báthoryakról. Nagy László könyve abban segít, hogy növekedjék ezeknek az embereknek a száma.

A többség azonban elfogadja, pontosabban tudomásul veszi, hogy a Báthoryak — Erzsébet Zsigmond Gábor és Anna — fejedelmi zsarnokok, s aberrált személyiségek volták. Persze kényelmesebb hinni a borzongató legendáknak, mintsem alapos stúdiumokban meggyőződni az igazságról. Az is tény, hogy ezekről a legendákról több könyv született, mint amennyi a dokumentumokkal, jegyző- könyvi kivonatokkal, vallomásokkal alátámasztott hiteles kiadvány. A példányszámokról már nem is beszélve. Könnyebb hinni, hogy Báthory Erzsébet, Nádasdy Ferenc özvegye, a csejtei vgr úrnője — akit Bethlen Gábor nádora elevenen befalaztatott — ártatlan lányok vérében fürdött, hogy megőrizze fiatalságát; könnyebb hinni, hogy Báthory Zsigmond őrjöngő zsarnok volt, hogy Báthory Gábor és Báthory Anna vérfertőző kapcsolatban voltak a testvérszereliemben. Különösen akkor, ha Makkai Sándor „történelmi regényében”, az Ördögszekérben ezt a kapcsolatot páratlan fantáziával, de tényék és megalapozottság nélkül kiszínezi. Sajnos, még a nagy realista, Móricz Zsigmond is beleesett ebbe a hibába az Erdély-trilógiában, amelyben elhiszi, hogy Anna az ecsedi boszorkány megbűvöli a férfiakat, közöttük Bethlen Gábort, a nagy fejedelmet is.

Nagy {László könyve tehát vitairat. Olyan tanulmány, amelyben .több száz év távlatából igiazságot akar szolgáltam a „rossz hírű Bá- . thoryaknak”, korabeli okmányokban keresve a választ, ugyanakkor megrajzolva az akkori Erdély és Magyarország erfkölcstörténetét is. Tárgyával szemben kétségtelenül elfogult, de szubjektivitásának soha nem enged szabad teret, csak akkor, ha állításait dokumentálni is tudja. Óriási munka áll a könyv mögött, s számtalan újdonsággal szolgál a szerző a Báthoryakról, de a kor más neves személyiségeiről is. Ahol hézagokat talált, nyíltan bevallja, hogy ezt és ezt még csak a további kutatások, a mélyebb, összefüggések feltárásával tehet tisztázni. Ismerete s annak a karfolyamatba való beágyazása, a történelem logikájának fölényes birtoklása meggyőzővé teszi tanulmányát.

Rendkívül tanulságos például Bethlen Gábor törekvéseinek", a hatalomért folyó harc során használt eszközeinek, módszereinek — tehát magának az embernek — bemutatása. Nincs ugyan közvetlen adat arra, hogy Bethlen kívánságára, netán utasítására ölték volna meg Báthory Gábort, Erdély huszonhét éves fejedelmét, a fél kézzel patkót hajlító daliát, a fölényesen fényes értelmű férfit, de a gyanút máig nem tudta lemosni senki a nagy fejedelemről — ahogyan Móricz nevezi Bethlent. Azt viszont kétségtelenül bebizonyította Nagy László, hogy örökösen a török felé bólintó Bethlen nem kis vagyont szerzett azáltal, hogy rossz hírét, boszorkányságát, vér- beni fertőzöttségét keltette és „bizonyította” a Báfchoryaknak.

Közel egy időben jelent meg a boltokban Szekfű Gyula történelmi -tanulmánya Bethlen Gáborról. Ezt is elolvasva oszthatjuk Móricz véleményét, aki azt mondta: „Komoly, becsületes, élvezetes tanulmány. Méltó a nagy fejedelemhez \..” S ha korábban Nagy Lászlónak választott témája iránti elfogultságát erényként említettük, ezt nem tagadhatjuk meg Szekfű Gyulától sem, akinek Bethlen iránti elfogultsága szintén nyilvánvaló. De az utóbbi történésznél ez a szubjektivitás abban

nyilvánul meg, hogy diplomatikusan nem tér ki Bethlen és a Báthoryak — különösen Gábor és Anna — kapcsolatára, nem mutatja meg a nagy fejedelemhez nem méltó kisded „praktikákat”. Mindez természetesen semmit nem von le tanulmánya értékéből, de amely így mégsem ad teljes és átfogó rajzolatot Báthory Gáborról. S ha az ember mindkettőt olvassa, töprenghet, vajon melyik az „objektív”?

Amit még mindenképpen meg kell említeni — éppen Nagy László könyvével összefüggésben, az riem más, mint a könyvkiadás két érdekeltségi szférájának ütközése. Az egyik, hogy tudományosan megalapozott, hiteles képet kapjon az olvasó, a másik pedig az izgalmas, olvasmányos, jól. eladható könyvek kibocsátása. így kerülhetett a boltokba — majdhogynem egyidőben — Nagy László és Szekfű Gyula munkája mellett Makikai Sándor Ördögszekér című, .úgymond történeten regénye, amely éppen azt a legendát táplálja, amely ellen Nagy László vitairatot ír. Az Ördögszekér-ről régen tudjuk, hogy koránt- j sem „történelmi”, hacsak nem abban, hogy két főszereplője Báthory Gábor és Báthory Anna valóságos személyek, s valóban testvérek voltak. Sajnos, Makkai készpénznek veszi, s túlfűtött erotikával, dús fantáziával, gazdag és sodró erejű stílussal hitelesnek állítja be mindazokat a pletykákat és rágalmakat, amelyekkel korukban elhalmozták ezt a két, jobb sorsra érdemes embert.

A veszély az, hogy Makkai könyvét többen elolvassák, s így többen elhiszik, mint a szóban forgó másik kettőt. Ügy érezzük, a 'könyvkiadásban nincs eléggé átgondolva minden, különben ilyesmi nem fordulhatna elő. Valahol egyeztetni szükséges a kiadói terveket, méghozzá úgy, hogy a két szempont — a kereskedelmi és a tudományos igény — találkozzon.

Végezetül nem hallgathatjuk el azt a véle- nyünket, amely szerint a Kossuth Könyvkiadó Szivárvány-könyvek sorozata minden dicséretet megérdemel. Elsősorban azért, mert a tudományosan megalapozott, hiteles írások egyben izgalmasak, lebilincselően fordulatosak, mint maga a történelem. Elegendő, ha csupán a Napoleon harmadik fia, a Cárok és kalandorok című kötetekre utalunk Nagy László • Báthoryakról szóló tanulmánya mellett.

Gál Sándor

BÁNYAIS SIKEREK

Küzdelem és öröm

Az utóbbi időben egyre-másra számoltunk be lapunkban a gimnazisták tanulmányi sikereiről. A legkülönfélébb erőpróbákon sze-‘ repednek eredményesen a diákok, legyen az a szép magyar beszéd, vagy az országos középiskolai tanulmányi verseny döntője. A kecskeméti Bányai Júlia Gimnáziumban jó évet zárhatnak. A mérleg a következő: két tanuló Kazinczy-énmet kapott, az OKTV második fordulójába harminckettőn jutottak be, a döntőn pedig többen taroltak, sőt ketten még a XVI. Nemzetközi Kémiai Diákolimpia széles tanfolyami keretébe is bekerültek. Az Irinyi-ver- sanyen másodikak, illetve kilencedikek lettek a növendékek. Az intézmény énekkara elnyerte az Év kórusa megtisztelő címet, az iskola KISZ-bizottsága pedig a KISZ KB dicsérő oklevelét. A kosaras gyerekek már az országos döntőben vannak.

Mi a siker titka?

Brenyó Mihály igazgató:

— A szívós, kitartó munka. Fontosnak tartjuk a tehetségápolást, ennek érdekében sokat tesznek tanáraink. Nemcsak az órákon, hanem még délután is foglalkoznak a gyerekekkel. A diákok életpályáját is építgetik egyúttal. A tanár és tanítványa célja, érdeke egybeesik. Ha a szaktárgyi versenyekre készülnek, az a pedagógusnak intenzív „szakmai továbbképzést” jelent, a diákoknak pedig a felvételire való felkészülést is. Az eredményeknek mindenki egyformán örül.

Az OKTV-n Nagy Péter végzős gimnazista kémiából került az élre. Örömében dr. Varga Sán- dorné is osztozhat. A tanárnő — és kollégája, Tiszavölgyi Kinga — készítette fel Szabó Erikát is a biológia versenyre.

Nagy Péter:

— Nem volt szerencsém az előző esztendőkben. A mostani eredmény még több tanulásra ösztönöz. Igaz, kémiából nem kell felvételiznem, de rájöttem: sok mindent nemi tudok még. Az eddigi tudásomra alapozhatok, nem érdemes abbahagyni e szakterület megismerését. Az állatorvosi egyetemre jelentkeztem. Matematikával csak hobbiból foglalkozom, csodálkoztam is, hogy kilencedik lettem.

Késmárki Andrásné matematika tanár:

— Péter a megyei versenyen második helyre került. Tudom, hogy csak kikapcsolódásképpen old meg matematika példákat. Kevesebb munkánkat tükrözi ez a díjazás, mint a kémiás helyezést.

Dr. Fodor Istvánná Mészáros Róbertnak szurkolhatott, kémiából ötödik lett.

— Robi kitartó, szorgalmas, s jó versenyző. Tudja a formáját hozni, nem izgulós. A jövő év számára nyaralás lesz. Persze, a tanulást nem lehet abbahagyni, szüneteltetni, most Péterrel együtt a nemzetközi kémiai diákolimpiára készülnek.

Mészáros Róbert:

— Sok időt együtt töltünk a kémialaborban társaimmal és tanáraimmal. Vidám hangulatban telnek az óráik, nem tanulunk állandóan. Ez a légkör kiválóan huzdít bennünket a még jobb eredmények elérésére is, s talán ezért nem vagyunk idegesek a versenyeken sem.

Bán Sándor elsős diák az Irinyi János országos kémiai versenyen kilencedik, Besztercei Gyula másodikos pedig a második helyen végzett. Dr. Varga Sándorné tanárnő sokat vár tőlük, reméli, hogy jövőre az élre törnek növendékei. Szabó Erikát is tanította, akinek szinte minden éviben más biológia oktatója volt.

Szabó Erika negyedikes:

— Nem is annyira csak a tárgyi tudás számít a versenyen. Inkább a nézőpont, a probléma meglátása, ami persze nem biztos, hogy pótolja az ismereteket. Nekem a gyakorlati feladatok jobban mentek. Negyedik lettem az .OKTV-n. Orvosnak készülök.

Bori Rita is most végez az egészségügyi szakközépiskolában.' Szakmai versenyen nyolcadik lett. Dr. Gréczy Imréné:

— Négy évig tanítottam Ritát. Közös eredményeink egyike, hogy az országos elsősegélynyújtó versenyen már sikerrel szerepelt. A szakkörben főképp az anatómiával foglalkoztunk.

Mészáros Lászlóné tanárnő:

— 1972 óta rendszeresen ottvannak a tanulók a szakmai erőpróbákon, de eddig helyezést nem értek el. Most ez is sikerült.

Borzák Tibor

A nyertes gimnazisták — tanáraikkal.

MEGSZÉPÜLT MŰEMLÉK

* A közelmúltban fejeződött be a soproni Szent Mihály templom tornyának és oromfalának műemléki helyreállítása. A külső munkálatok után 1985-ben megújul a templom hajója és a szentélye is.

1

/