Petőfi Népe, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-06 / 81. szám
1984. április 6. • PETŐFI NÉPE • 5 KECELI BATIKOSOK Húsz éve alkotó közösségben GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET Most van Kecel újratelepítésének 250. évfordulója. A nagyközség ünnepel, és biztosan nem fe- ' lejtkeznek meg egy másik jubileumról sem. A Nevelési központban (korábban az óvodában és az általános iskolában) ugyanis húsz éve folyamatosan működik B. Boros Ilona batikszakköre. Az országhatárokon tói is jól ismert műhelyben az évfordulóról a szakkörvezetővel beszélgettem. — Kecskeméten végeztem — kezdte B. Boros Ilona — a tanítóképzőben, 1958-ban. Azóta itt élek Kecelen. Gyermekkoromtól vonzódtam a képzőművészethez, ezért elvégeztem a rajzszakot Is. Szegeden szereztem diplomát a Juhász Gyula i Tanárképző Főiskolán, 1967-ben. Az első csoportom 1964- alakult. — Ma már sokféle technikával dolgoznak, a többi között szőnek, agyagoznak és varrnak. Ezt a közösséget azonban a batik tette igazán híressé... — Mesterem, a Kunszentmikló- son élt Gál Sándor tanított meg a batikolás „tudományára”. Próbálkoztam a szakkörben is ilyennel, és nagyon tetszett a gyerekeknek. — Mit gondol, miért? — Mert ezzel a technikával gyorsan elkészül egy-egy munka. A kicsik nem szeretnek várni. A szövés talán azért népszerűtlenebb, mert egy iskolaévnek is el kell telnie, amíg megszületik epv zsebkendő nagyságú gobelin. — Ha valaki ma Magyarországon batikolásról beszél, a keceli szakkör is biztosan szóba kerül. Valódi „iskolát” alapított ezzel... — Kezdettől nagy hatása volt a tevékenységünknek. Több ezer látogató jött, hogy megismerkedjen a munkáikkal. Az újságok és a televízió gyorsan hírét vitték, mit lehet létrehozni néhány egyszerű, , mindenütt megvásárolható alapanyagból. — A sok hazai és külföldi siker feltehetően fölhívta a figyelmet önre úgy is mint akit el kellene vinni „faluról”. — Többször is hívtak. De ide köt minden siker és öröm. Tehát könnyen mondtam nemet. Ügy gondoltam — és ez szerencsére meg is valósult —, hogy itt, helyben kelj megteremteni a lehető- ságéltt&nfif» «ümoíidhatom, hogy ?á!Ötoi»át«eíbb^: tezmenyeDen dolgozunk. Es ami talán még fontosabb: nyugodt körülmények között, ösztönző légkörben. — Ügy tudom, most — az óvodás, az iskolás és a felnőttcsoportot számítva — hatvan fős közösséget irányít. A húsz év alatt pedig több mint ezer szépre vágyó emberrel sikerült megismertetnie az alkotás élményét, örömét. 4 Szakköri foglalkozás. Van-e kapcsolata a régi tanítványokkal? — Az óvodában találkozom először a gyerekekkel. És a kapcsolatok nem szakadnak meg az általános iskola elvégzése után. Visz- szajárnak, nemcsak látogatóba. A felnőtt alkotóközösségben folytatják, amit gyermekkorban elkezdtek. — Ezeknek a szép gyermek- munkáknak jó piaca lenne az iparművészeti vállalat boltjaiban, vagy a művészeti vásárokon... — Mindig arra törekedtem, hogy a gyermekeknél — bármilyen rangos elismerést is kaptak — ez a tevékenység maradjon meg egyfajta kellemes közösségi időtöltésnek. Játéknak. Ne kezdjenek művészkedni. Így megmaradhattak a kis munkatársaim a korosztályuknak megfelelő spontán, játékos, gyermeki alkotásmódnál. — Visszanézve, miben látja legfőbb értékét a húszéves szakkörös tevékenységnek? — Ezt nem lehet níég igazán megfogalmazni. Bár azt hiszem. hogy ha csak annyit értem is el, hogy a tanítványaim igyekeznek szebben berendezni lakásukat; jobban összeválogatják az öltözéküket; egyfajta jobb ízlést képviselnek azokban a családokban, ahol élnek, már értelmesnek és érdemesnek értékelhetem a húsz évet. De a legnagyobb örömöm az, hogy egykori tanítványom itt, egy másik keceli iskolában szintén szakkört vezet. És gyerekei közül többen szép sikerrel szerepeltek nemrég egy indiai kiállításon. * A Keceli Nevelési Központ képzőművészeti alkőtóköre az-elmúlt húsz év alatt több száz díjat kapott a világ számos országában Kanadától Hongkongig, Indiától Norvégiáig. Eközben otthonukat, a máshol ridegnek tűnő iskolai osztálytermeket is barátságossá formálták. Az iskola szabad falfelületeit a szakkörösök festették. A nagyközség más középületeiben és természetesen a családi otthonokban is megtalálhatók a munkáik. F. P. J. Árpádvárosiak napja • Belépés csak fiúknak! — Akik irányítják őket: két árpádvárosi szülő. Hagyományteremtő szándékkal rendezték meg Kecskeméten, az árpádvárosi iskola és óvoda pedagógusai az árpádvárosiak napját. Az eseményt az Erdei Ferenc Művelődési Központban bonyolították le az elmúlt szombaton, több mint ezer gyermek részvételével. A lakótelepen élő gyermekek megemlékeztek az iskola névadójának, II. Rákóczi Ferencnek születéséről, valamint hazánk felszabadulásának ünnepéről. Óvodások, kisdobosok és úttörők együtt léptek színpadra, illetve együtt nézték a színpadon pergő műsorokat szüleikkel, testvéreikkel. Tíz órakor ünnepi megemlékezéssel kezdődött a délelőtti program, majd az úttörők irodalmi színpada megjelenítette a fejedelem korát. A gyermekszereplők ügyesen mozogtak és nagyon szépen beszéltek! (Az irodalmi színpad vezetője: Váczi Margit) A színházteremben bemutatott rövidfilmeket még közösen nézték meg, azután minden résztvevő a számára legérdekesebb műsorban vett részt. Csak fiúk léphettek be a konyhába, ahol két szülő vállalta a tanítás tisztét: hidegtálakat készítettek. # A Révay József-.terem bizony szűknek bizonyult, annyian voltak kíváncsiak a Ciróka Bábszínház műsorára, aminek címe: Jelentés egy sosemvolt cirkuszról. Főleg a lányokat és szülőket vonzotta a kozmetikai tanácsadás, a kicsinyeket pedig a bábkészítés és papírhajtogatás. Sokan tekintették meg a Vízimad arakról szóló filmet is, majd a színházteremben hallgatták meg a Kalamajka népzenei együttes műsorát. Délutánra mintegy négyszázan jöttek vissza, hogy a földszinti előcsarnokban Donkó Zita , és Sztanyik Erika irányításával kéziszövéssel, játékkészítéssel foglalkozzanak. Talán egyszer kiderül: hányán választanak kertészettel kapcsolatos .pályát azok közül, akik Nagy Éva Erzsébet kertészmérnök virágkötészeti bemutatóját végignézték, sőt az alkotásokat ajándékként hazavi- hették. Közös aerobic és divatbemutató zárta a napot, amelyet különféle tárlatok színesítettek: az ifjú alkotók óvodások, iskolások kéziszövői, formázói, bábkészítői legszebb munkái. S. K. # Az iskola irodalmi színpadának bemutatója FILMJEGYZET Veronica Voss vágyakozása A Maria Braun házassága 1981- es magyarországi bemutatásakor még nem sejthettük, hogy egy hamarosan végleg lezáruló életmű egyik utolsó, zseniális darabját látjuk. Legfrissebb — s legérettebb — filmjeinek sorába illeszkedik a közelmúltban vetített Lola, s a most látható Veronica Voss vágyakozása. Rendezőjük nem tudhatta előre, hogy e filmek mindegyike hamarosan komoly tőkét hoz majd az NSZK mozi'tulajdonosainak, életében már nem bizonyíthatta be, hogy a közönség meghódítható művészi és politikai engedmények nélkül is. Rainer Warner Fassbinder 1982. június 10-én, tíz nappal 36. születésnapja után — halott. A második világháború óta folyamatosan válságokkal küzdő nyugatnémet film (művészet és gazdaság) számára a lényeges fordulatot a hatvanas évek második felében induló filmrendezők hozzák, akik az oberhauseni manifesztumban hozzák nyilvánosságra elvárásaikat és terveiket. „Kijelentjük azt az igényünket, hogy létrehozzuk az új német játékfilmet. Ennek az új filmnek új szabadságjogokra van szüksége. Mag kell szabadulnia a szakmában elterjedt konvencióktól. Meg kell szabadulnia az érdekcsoportok gyámkodásától”. Mindezek közreadása persze, nem jelentett azonnali megvalósulást. Még a legtehetségesebbek, Alexander Kluge, Herzog, Wenders, Fassbinder is csak a hetvenes évek végére tudják a legváltozatosabb fesztiváldijakat, | a nemzetközi közvéleményt is mégnysrvq T- teljesíteni. Fassbinder, akinek 1968- tól kezdődő filmes eszméláse egybeesik Nyugat-Európa fiataljainak dezilluzjonizmusával — az utóbbi néhány évben kikristályosodó ellenkultúra vezéralakja, az NSZK határain belül a legtermékenyebb, s határain túl talán a legnagyobb " hatású rendező (mára már csak filmjei révén), korunk egyik érdekes színfoltja. A Veronica Voss vágyakozása természetesen önmagában is értékelhető, de több alkotása ismeretében nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy egy kisebb sorozat darabja is. Maria Braun — aki egyébként e „krónika” legsikerültebb alakja — Lola és Veronica Voss az ötvenes években küzdik meg kompromisszumokkal teli harcukat. Korhűságük ellenére e filmektől semmi sem áll távolabb, mint hogy „elmeséljék” a német történelmet. Egyik nő küzdelme sem jelenti a teljes ember küzdelmét, életelemük az alkalmazkodás, más-más áron, de mindhárman megkötötték belső békéjüket — a semmivel. Fassbinder Veronica Voss alakját a harmincas évek nagy sztárjáról, Sybille Schmitzről mintázta, filmjében pályafutásának végét, háború utáni korszakát eleveníti meg. Veronica a filmben már bukott, halálán lévő sztár, akii még kompromisszumaival is képes megőrizni nagyszabású, ellentmondásokkal terhes alkatát, mely lassan a bukás felé sodorja. Fassbinder megmutatja a fizikai, de főként érzelmi erőszak izgalmas változatait. A szokásost képlet ez alkalommal bővül: az ember uralmából a kábítószer uralma lesz. A Veronica Voss vágyakozása- is telített olyan apró jelzésekkel, melyek a rendező más filmjeihez kapcsolják. A Maria Braun házasságának utolsó képsora alatt az 1954-es futball-vi- lágbajnokságon szerzett német győzelemről hallhatunk, mellyel Fassbinder arról tudósít, hogy Németország a háború után alig tíz évvel az élre tört. A Veronica Voss egyik főszereplője, Robert Krohn sportriporter, aki aá9l955- ben játszódó film alatt végig arról mesél, hogyan készített interjút annak idején a győztes német válogatott kapitányával. Fassbinder futball-szimbólumai- val is képes érzékéltetni a „győzelem” keserűen nevetséges voltát. Különleges kötőelem a Maria Braun házasságkötése ás Veronica Voss haldoklása alatti mindent befogadó, s mjndent elárasztó harangzúgás, melyben ágyúdörgás, csecsemősírás elegyedik az amerikai dallal. Károlyi Júlia Szavalóverseny Kiskunhalason Megható, szép esemény színhelye volt az elmúlt napokban a kiskunhalasi, Szüts József Általános Iskola: tizedik alkalommal rendezték meg a már hagyománnyá lett megyei szavalóversenyt. A szervezők, az iskola tanárai az eseményre meghívták az elmúlt kilenc esztendő első helyezettjeit. Nyolcán meleghangú levélben köszönték meg a hívást, és írtak magukról. Beszámoltak arról, hogy a továbbiakban sem szakadtak el a versmondástól, néhányan hivatásszerűen foglalkoznak vele, mások művészeti szakközépiskolások. A versenyre négy hajdani első helyezett jött el: Táborita Ildikó Izsákról, Alföldi Róbert Szentesről, Meresz Péter Szalkszentmártonból és Szakái Ágnes Kiskunhalasról. A verseny végén egy-egy verset mutatták be. A tizedik, jubileumi verseny résztvevői értékes versválasztásai méltón fejezték ki: a ma kisdobosai és úttörői szeretik, értik a verseket, méltók az elődökhöz! Az eseményen Rigó Béla, a halasi származású költő-szerkesztő volt a zsűri elnöke, ő adott át a legkiválóbbaknak négy-négy díjat, illetve három különdíjat. A kisdobosok közül az első helyre: Semperber Kinga (Kiskunfélegyháza, Batthyány iskola), a másodikra: Tóth László (Kecskemét, Hunyadivárosi iskola), a harmadikra: Mihálovics Géza (Baja, Felsővárosi Általános Iskola), a negyedikre: Máté Melinda (Izsák, Általános Iskola) került. Az úttörők sorából az első helyre: Bartha Lívia (Kecskemét, Hunyadivárosi Általános Iskola), a másodikra: Knapcsek Edit (Kiskunmajsai Általános Iskola), a harmadikra: Lakner Attila (Császártöltési Általános Iskola), a negyedikre: Pleszár Eszter (Katymári Általános Iskola) jutott. A városi tanács. művelődésügyi osztályának kü- löndíját, „A város legjobb szavalója” kitüntetést Jeremiás Edit, a Fazekas Gábor utcai Általános Iskola hetedikes úttörője érdemelte ki: A legeredményesebb kisdobos-, illetve úttörőszavaló Baráth József, illetve Diószegi Balázs festményét vehette át. A hagyományteremtő iskola tanárai, a megyei úttörőelnökséggel megállapodva a továbbiakban is folytatják a szavalóversenyek rendezését, kétévenként várják Halasra a megye legjobb szavalóit. Összeállította: Sehneci Katalin Rejtvény fejtöknek Az elmúlt alkalommal közölt rejtvény helyes megfejtése: A jobb felső és a bal alsó dominókockát kell megcserélni. A helyes megfejtések beküldői közül könyvet nyertek: Lengvári Szilvia, Kiskőrös; Nagy Aranka, Izsák; Supka Nikolett, Csengőd; Szabó Agnes, Kiskunhalas; Petresz Hajnalka, Miske; Geiger Zoltán, Érsekcsanád; Horog Sándor, Szalkszentanárion; Fekete Nóra, Budapest; Török Orsolya, Baja; Kovács László, Jánoshalma. Ezen a héten egy össze- rakót közlünk. A betűvel jelzett kis ábrákból rakjatok össze szabályos négyzetet. A megfejtéseket rajzban kérjük beküldeni szerkesztőségünk címére — Petőfi Népe Szerkesztősége, Kecskemét, 6001. Pf. 76. — április 16-ig, levelezőlapon. A levelezőlap címoldalára írjátok rá: Üttörőrejtvény! Miért nem nevetnek a macskák ? Valamikor a macskáknak Sokszor volt jó kedve, Játszadoztak, hancú- roztak Nagyokat nevetve. Megéheztek? Tejet kaptak, Azután henyéltek, Jól meghíztak, s az egerek Tőlük vígan éltek. Szaporodott ez a népség, És mindent szétrágtak, Egyre több kárt okoztak ők Ezzel a gazdának. Szól a gazda: E helyzetnek Gyorsan vessünk ,»véget” ... Lusta macskanépet. Szétkergette seprűvel Lóduljatok ingyenélők! Lesz hasznotok végre? Szokjatok rá — javaslom — az Egérpecsenyére. Elhervadt a macskamosoly, Oda a víg élet, S a megvert had ege- részni Gyorsan szerte széledt. A lusta, s kövér cicus- káknak Volt okuk a búra. Mert bizony az ege- részés Pryna fogyókúra. Sikerült az egérhajsza? Az eredmény bármi, De azóta mosolyogva Egy macskát sem látni. OPAUSZKY LÁSZLÓ
