Petőfi Népe, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-19 / 92. szám

1984. április 19. • PETŐFI NÉPE • 5 LAJOSMIZSEl MŰVÉSZETI KÖZÖSSÉGEK - A ZENEÓVODÁTÓL A NÉPTÁNCCSOPORTIG A népdalok szeretetére nevelnek Heten vol... Móricz Ida visszaemlékezése Meg lehet-e gyökereztetni a népművészetet egy olyan településen, ahol nem voltak hagyományai? Erre a kérdésre Lajosmizsén ma már mindenki egyöntetűen azt válaszolná: lehet. 1974-ben még kérdez­gették: minek a községben zeneóvóda, s ugyan mit tud produkálni a furulyazenekar? 1984-ben senki sem kételkedik a jubiláló művé­szeti csoportok létjogosultságában. Bizonyítani is tudom: március 17-éii előadást rendeztek az Ódry Árpád Művelődési Házban az ün­neplő közösségek, a zeneóvódások, a kezdő és haladó furulyazenekar, a Magvető és a Rózsa Sándor citerazenekar, az ifjúsági és felnőtt néptánccsoport tagjai. Kétszáz szereplő lépett a pódiumra, a nézőté­ren pedig háromszáz helybeli tapsolta vörösre tenyerét. ,.Több volt a napsütés..." Mozsár András, a művelődési ház igazgatója eképpen emléke­zik vissza a. kezdetekre: — Pontosan tíz esztendeje, hogy egy nagy táblára kiírtam:' cso­portokat szeretnék alakítani a táncoskedvűeknek, a zenélni szereteknek, a sakkozóknak, ’ az Üj Tükör olvasóinak, és még so­rolhatnám, kiknek. A ‘közösségte­remtés, nehéznek ígérkezett. Még­is nagy visszhangra talált a hir­detés, hiszen egy hét alatt 8—10 csoportra jelentkeztek, mint­egy százan. Az első év a szerve­zés, a megerősödés jegyében zaj.-v lőtt. Gazdagabb, tartalmasabb időszak következett 1976 után. Ekkor már sok helyen fellép­tek. bemutatkoztak az amatőrök, sőt a megyei, a^ országos verse­nyeken is .^zép helyezéseket ér­tek el. — Meg tudná mondani, hány­szor szerepeltek az eltelt évti­zed alatt? —r Mintegy háromszázszor mu­tatták meg, mit tudnak. Hívták őket a környékbeli falvakba, tá­volabbi vidékekre, s az ország­határon túlra. Csehszlovákiába. Lengyelországba is eljutottak már. — Voltak-e gondok? — Persze, hogy voltak. Ma is az egyik legnagyobb problémánk, hogy Lajosmizsén nincs közép­iskola, s ha a gyerekek az általá­nos iskola elvégzése után tovább­tanulnak, sók-sok diák ingázik. Ez egyben azt is jelenti. hogy megválnak a csoportoktól; A ci- terások és a táncosok közössé­gében figyeltünk fel válságokra. Az utánpótlás is okoz gondot. — Ügy tűnik: panaszkodik ... — Nem, a helyi vezetők, a vál­lalatok, s a termelő egységek anyagiakkal is segítik az együtte­seket, és ez az amatőröknél lé- .nyeges szemppnt. A Kossuth Tsz peldaúU^a felhőit tánccsoportot .patronálja. Ök és a Rózsa Sán­dor citerazenekar a Tanyacsárda folklórműsorának 1972 óta sze­replői. Szép számú nyugati tu­rista is megtapsolhatja tehát a lajosmizsei hagyományápolókat. — Hogyan összegezné az elmúlt tíz évet? — Több volt g napsütés, mint a borús idő. S szeretném, ha ez a művészeti csoportok tevékeny­kedésében a következőkben is így lenne. Hangvilág — meseszerűen A legrégebbi múlttal a zeneóvo­da büszkélkedhet. 19,68-han szer­vezte meg Sajti Lajosné, a lajos­mizsei zeneoktató munkaközösség tanára az első csoportot. Akkor nemigen értették a mizseiek, hogy mi lehet a hasznuk a foglalkozá­soknak. Pedig a kezdeményezés az országban sokáig egyedülálló­nak ’számított, a megyében — ha jól tudom — ma is ez az egyet­len ilyen kisközösség. — Négyéves gyerekekkel igyek­szem megszerettetni a muzsikát. 1'ell'edezfe.tni a dalolás örömét — • beszél munkájáról a zeneóvoda vezetője, — A legkisebbekkel fog­lalkozni szép, hasznos feladat. A kicsik elsajátítják a. szolfézs alap­jait, meseszerűen ismerkednek meg a hangvilággal. Mire isko­lába ménnek, már sokat tudnak, s nekik nem lesz gondjuk az énekórákon. — Hány gyerekkel foglalkozik? — Ebben az.esztendőben kez­dőket és haladókat tanítok, ti­zenöt—húsz óvodást. Aranyoklevél Akasztóról A zongora • mellett kedvelt hangszer Lajosmizsén a furulya. Kezdő és haladó zenekarban gya­korolnak a fiatalok Vavra István tanító irányításával. ■ — Egyre többen szeretik meg e fúvós hangszert, s keresnek meg bennünket — újságolta a tanító. — Amikor megalakultunk, csak tizenketten voltunk, most pedig negyvenötén. Először megmoso­lyogtak bennünket, de szerencsé­re voltak olyanok is, akik komo­lyan vették, amit csinálunk. A szülők is támogatták kezdemé­nyezésünket, nemcsak azzal, hogy hangszert !a vásároltak gyerekeik­nek, hanem minden próbára, fel­lépésre autóval hozták — s hoz­zák — el fiaikat, lányaikat. — Sok-sok oklevél — ezüst, bronz — minősíti munkájukat. Mi volt a legutóbbi díjuk? — A közelmúltban Akasztón jártunk a megyei népzenei talál­kozón: Bartók-, Kodály- és Bár­dos-feldolgozásokat adtunk elő. Áranyokiéveiet kaptunk. Érem Kóródiéknak A L ajosmizséért emlékérmet 1977 óta kapja meg az a két ki­emelkedő , személyiség, akiknek tevékenységét honorálni kíván­ják a községben. Az idén az em­lékplakettet a Kóródi család ve­hette át. fCóródi Antal a Rózsa Sándor, felesége a Magvető ci- terazenekart vezeti. Gábor fiuk tekerőlanton és citerán zenél. A Kóródi és a Szabó család lelkes munkája révén Lajosmizsén kö­rülbelül kétszáz ember tanult meg a szépen zengő hangszeren játszani az eltelt tíz év alatt. — Elejében »otthon fogadtam azokat a fiatalokat, akik szerettek volna megbarátkozni a citerá- val — kezdi mondandóját Kóró­di Antalné, aki egyébként egy pesti szövetkezet bedolgozója. Most a művelődési házban tartom az összejöveteleket, s a kollé­giumban is vezetek zenekart. Egy éve fogom össze a kis zenészeket. — Mi a véleménye a gyerekek­ről? — Kezdetben bátortalanok. De miután a hangszert, a hangokat, az új játékot, a ritmust is jól is­merik már, nem félnek annyira a nyilvános szerepléstől sem. — Ismerik a népzenét? — Érdekes módon kevés népdalt tudnak, nem úgy, mint az én ge­nerációm. Mi lehet ennek az oka? Szüleiktől, nagyszüleiktől nem hallanak dalokat, ma nem divat énekelni, mint egykoron. A Magvető citerazenekarból egyenes út vezet a Rózsa Sándor nevét viselő felnőtt csoportba. Azaz vezetne. De éppen az után­pótlással van bajuk, mert á fia­talok máshová kerülnek az iskola befejezése után. (Hasonló gondok­kal küzdenek a néptáncosok is, akik szeptembertől szerveződnek majd újjá.) Kóródi Antal, a helyi szociális otthon kazánfűtője. Az, hogy ci- terázik. neki is a legtermészete­sebb dolog gyerekkora óta. Már tanult ember: elvégezte a citera- vezetők továbbképző tanfolya­mát, s működési engedélyt is szerzett. — A DUTÉP-nél dolgoztam, s a lajosmizsei együttessel gyakran mentünk versenyekre, olyankor mindig elkéredzkedtem. Akkor kértek meg a vállalatnál, hogy szervezzek ott is zenekart. Olyan sikeres lett a kezdeményezés, hogy még most is bejárok Kecskemét­re hetente egyszer ónát tartani. A lajosmizseiekkel főképp betyár- nótákat, balladákat adunk elő. Nem sokan maradtunk, ki azért maradt el, mert megházasodott, ki azért, mert megöregedett. Az egyik fiam is itt ismerkedett meg feleségével. Sajnos, már kilép­tek a zenekarból... Azért van­nak kitartóbbak, példáid Horog Dezsőné, Kollár Lajosné, vagy Halovánszki István. — Milyen kapocs tartja össze még ma is az együttest? — A népdal szeretete, a barát­ság. Őszintén be kell vallanom, kezdetben nagyobb lendülettel ve­zettem a csoportot, most már ne­hezebb összefogni őket. De nem tudnék meglenni nélkülük. Borzák Tibor s* Rögtönzött ünnepség: Kóródi Antal (jobbszélen) mutatja a Lajos- mizséért emlékérmet. A képen balról jobbra: Vavra István, Sajti Lajosné, Mozsár András és Kóródi Antalné látható. (Tóth Sándor (elvételei) „Édesapánk így szokott velünk elhencegni:' »Hat fiam és egy lyányom van nekem« — én va­gyok az az egy lány. Zsiga meg a fiúk így szedték hexameterbe a neveket: Zligmond, Pis-ta, De­zső, Mik-lós, Kari, Sán-dor, I- duska”. így kezdi visszaemlékezését a megjelenés előtt álló Heten vol­tunk ... című kötetben Móricz Ida, Móricz Zsigmond legfiata­labb leánytestvére. A Móricz családban a szülők házasságával két különböző vi­lág kapcsolódott össze: a szegény­paraszti sorból 'kirobbanó ener­giával felfelé törő Móricz Bálint elvette feleségül az özvegy papné lányát, Pallaghy Erzsébetet. „Két pólus volt ez a két ház, lakóinak eredete és természeti alkata sze­rint is — emlékezik Móricz Zsig­mond az Életem regényében. — A Móriczok a mélységből emel­kedtek fel odáig, hogy a napnyu­gati portán a falu irányadó szint­jéig feljuthattak. A Pallaghyak a magasból ereszkedtek egyre jobban le, míg végre odáig süly- lyedtek, hogy nívójuk már beol­vadni látszott a keleti telken a falu szürkeségébe... A két pólus között szikra pattant, s lettem én". A paraszti sorú család gye­rekei közül Móricz Zsigmond • Móricz Ida munka közben. valóban üstökösként emelkedett ki, de testvéreiből is építész, ta­nár és statisztikus vált, leánytest­vére, Ida pedig szintén művész', szobrász lett. Ida —, aki .15 évvel volt fia­talabb Móricz Zsigmondnál — a fiútestvérek dédelgetett ked­vence, a család szemefénye volt. Lánykorát már a Móricz hatásá­ra kialakuló szellemi, értelmiségi környezetben töltötte. Gyakfan töltött nála estéket, járt hozzá ösz- szejövetelekire, személyesen is­merte Adyt, Babitsot. A család­ban korán felfigyeltek kézügyes­ségére, rajzkészségére. „Minden­kit lerajzoltam, aki csak elébem került. Legjobb modelljeim anyám és a fiúk voltak”. Előbb rajziskolába Íratták, majd szob- rászatot tanult az Iparművészeti Főiskolán. A legjobb művészek­hez járt tanulni, Beck ö. Fülöp és Vedres Márk magántanítványa volt, s testvérei komoly művésze­ti eredményeket reméltek tőle. Móricz Ida apja halála napján találkozott Varga Hugó Jánossal, a filozófus-költővel. A találkozás­ból mindent elsöprő szerelem lett, s a szerelemből házasság. Ha Móricz Bálint és Pallaghy Erzsébet házasságára azt mond­tuk, hogy két különböző világ kapcsolódott össze, akkor erre a házasságra méginkább igaz ez a megállapítás. Az eltérő kultúrájú polgári családból származó, el­vont gondolkodású, egzaltált fia­talember és a magát; a képző- művészetben megvalósítani aka­ró, céltudatos, puritán Móricz Ida mindvégig szenvedélyesen ra­gaszkodott egymáshoz, de házas­ságuk megpróbáltatásokkal, buk­tatókkal volt terhes. Mindkét család gyanakodva, bizalmatlanul fogadta az elhatá­rozást, s a fehérterror alatt sok zaklatást kapó Varga Hugó Já­nossal Móricz Ida 1920-ban Bécs- be költözött. Komoly anyagi gon-: dók közt, napról napra élve négy gyermekük született. Varga Hu­gó János lapot szerkesztett, ta­nulmányokat, költeményeket írt, de ebből családját nem tudta el­tartani, Ida cserépégetéssel, vá­zák, tintatartók készítésével pró­bált gondoskodni családjáról. Ek­kor fordult se­gítségért báty­jához, Móricz Zsigmond hoz, aki élete vé­géig rendsze­res, havonkén­ti anyagi tá­mogatást nyúj­tott neki, kü­lönösen azután, hogy Ida férje összeroppant, többször el­megyógyinté­zetbe került, majd tragikus állapotba jut­va meghalt. Az An­schluss után származásuk miatt hátrá­nyos he,; z .tbe kerülő gyerekeket a család, ahol tudta, segítette: a gyerekek szinte minden nyarat Leányfalun töltöttek, Móricz ál­lást szerzett a legnagyobb fiú- 'naic, pártfogolta, támogatta: . őt. Móricz Zsigmond és Ida'levele­zését átolvasva megdöbbentő ké­pet kapunk arról is, hogy Móricz milyen komoly erőfeszítések árán teremtette elő népes családja megélhetéséhez szükséges anyagi feltételéket. Ida feleleveníti Mó­ricz két szerencsétlen - sorsú há­zasságának történetét, és Csibé­vel való kapcsolatát is. Móricz Ida visszaemlékezése — mely a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Múzsák Kiadó közös kiad­ványaként fog megjelenni — négy gyermekének történetével zárul. Móricz Ida — aki ma is Bécsben él és elismert keramikus — áp­rilis 21-én lesz 90 éves. K. A. FILMJEGYZET TÁRLATNAPLÓ Erről a finnről', már akl<i>di<ü- gendák szülellék, amikQi;:._ még, ■egyetlen kockáját sem vették fel. Idős és fiatal, vallásos és ateista, zenekedvelő es botfijlű egy lemf' bérként hozsannázót! az István, I királynak. Az utóbbi évek leg- nagyóbb publicitású alkotása (csak mellesleg: Szabó István Os’ear- dijas Mephistóját feleannyi fi­gyelemre serp méltatta a tömeg­kommunikáció). | nem mellesleg: több műfajbah. sikert aratóit szer­zemény. A királydombi 1 előadást sokszor meg kailétf' ismételni, a l/dupla nagylemezt hihetetlen pélf pjányszámbaiv elkapkodták, a szövegkönyv, éppúgy1 kurrens áru­cikk, mint az emblémás trikó; s' véletlen-e,; hogy .njiég. | S szegem szabadtéri” is pv,'gram juha illesz- t ott eV ySzávái, a filmről' ínár jóslöre mindent . tudunk. Hogyne tud­nánk: a „sztorit", az államalapí­tást a kisiskolásoknak is betéve kell fújnia: Géza a fejedelmi 'bir­tokok növelésével, a. német' csá­szárral kötött békével és a keresz­ténység terjesztésével megterem-: ti'az államszervezet alapjait. Ha­lála után István fia tetézi be mun­káját. Leveri a lázadó'törzsfőket, az": őt sikerre .segítő lovagoknak meg az egyháznak adja az elkob­zott földek egy; részét: a .'többit a sajátjához csatolja, s némcsak ki­építi 1 az egyház szervezetét, ha­nem a tized elrendelésével fenn­maradásának anyagi alapjait ‘ is biztosítja. ErUhető tehát a fal-fokozott váv rnkozás a film iránti végiére má­gál -:i-‘.kirá-lydömbSprodukeiót is kifejezetten érte hozták létre. Sokszorosan sajnálatos tehát, hogy a film csalódást okoz. Ami sikerült zenében Szörényi Leven­tének, dalszövegben Bródy Já­nosnak, az Egyesített Magyar Beatvezérkarnak, annak Koltay Gábor filmje csak legjobb pilla­nataiban tud nyomába lépni. Amennyire tiszta, világos, nagy­szerű az alkotás a hallható nagy­lemezen, helyenként annyira bo­nyolult, erőszakolt, kicsinyesen szájbarágó a mű filmen. A nagy igyekezetben — ahe­lyett, hogy hagyta volna hatni magát az előadást — Koltay film­je túllő a célon: egészében még arról sem győzi meg a nézőt, hogy a rendezőnek öntörvényű koncepciója lett volna. Az csupán a legkisebb apróság, hogy míg a . főszereplők, ha stilizáltan is, de korhű — vagy legalábbis: annak látszó — ruhában mutatkoznak, addig a tömeg a „nyolcvanas- évek-népies” öltözékében (értsd: a lányok fehér bokafixben és tornacipőben, bő,, szoknyában, blúzban). Nagyabb baj az, hogy a rende­ző nem bízott az előadás gondola­ti tartalmában, ezért mindunta­lan bevág a filmtől teljesen ide­gen „megmagyarázó" képeket. A koronát minderre a végén teszi fel: az Istvánt, áz államalapító .királyt hozsannázfca a nép, s a kamera — először és utoljára — a nézőket mutatja: lám, lám, ha nincs István, itt ugyebár nem ül senki, miközben a tűzijáték pe­tárdáinak fényein áttűnik az Or­szágházi az Erzsébet-híd. azaz a modern Magyarország jelképei. A királydotpbi előadás ezzel szemben a rockzenére hangsze­relt magyar Himnusszal ért véget, azt jelképezve a gyönyörű dal­lam mai interpretálásával (is), hogy egy újabb korosztály is vál­lalja a nemzeti azonosulást, mert az az egész darab végkicsengé­se ez volt. Koltay különben másodszor „csapja be” a filmné­zőt; előbbi, A koncert című mun­kájából is a csúcspontnak számí­tó Ha én rózsa volnék-ot hagyta ki, (a lemezről is), nem tudni miért. Az István, a király annyi vá­gásból áll össze, hogy a végére nem' is egységes egész. Ritmusra viliódzó kockák, erőszakolt beál­lítások, együttesen ez kifejezetten bosszaijtó, önmagáért való mű­vészkedésnek hat. Kevés' kivétel van: egyik a remekül megoldott „tájkép csata után”, másik Kop­pány felnégyelése. * Nem minden szereplővel tud azonosulni a né­ző, Pelsőczy László (énekhangja Varga Miklós) a legkirívóbb pél­da: Istvánnak és királynak egy­aránt hiteltelenül gyönge. Teli­találat viszont — éhekben is — Victor Máté Asztrikja, Vikidál Gyula Koppánya, s Szakácsi Sán­dor, Sörös Sándor, Balázs Péter Zseniális Sur—Solt—Bese triója. Természetesen nem nézhetet­len film az István, a király. De —t az előadás; a nagylemez alap­ján — á néző is mag’asra tette a mércét. Ezt a zene helyből átvit­te. így aztán előállt az a helyzet: Koltay Gábcr második .játék­filmjét akkor élvezi igazán az 'ember ;ssS ha közben lehunyja a szemét. Ballai József Pócs-plakátok Hogy Bács-Kis- kun megyében a képzőművészet egyéb műfajai kő- | zül kiemelkedő helyen áll a gra­fika, azt mi sem bizonyítja job­ban, mint két egymást érintő, s a maga nemében impozáns kecske­méti rendezvény. Az Erdei Ferenc Művelődési Központ emeleti ter­me a Bács-Kiskun megyei grafi­kusok — közöttük Pócs Péter dí­jazott alkotásait — anyagát vo­nultatja fel, a földszinti galéria pedig Pócs Péter plakátkiállításá­nak ad helyet. A művész, aki párhuzamosan két műfaj nyoma- tékával van jelen, 1950-ben szüle­tett Pécsett. 1980 óta tagja a Ma­gyar Népköztársaság Művészeti Alapjának, s a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének is. Nívódíjak és grafikai pályáza­tok nyertese, 1982-ben ő kapta az év legjobb plakátjának járó nagydíjat. Alkalmazott és kép­grafikái számos külföldi kiállítá­son szerepeltek sikerrel. A Fiatal Képzőművészek Stúdiójának pla- kátpályázatain 1980—83-ig négy­szer első díját kapott. 1983-ban a Chicagói Nemzetközi Filmplakát Kiállításon aranyérmet nyert. 1972 óta él Kecskeméten. / A plákálkiállítást végigjárva még a felületes szemlélő is isme-' rös lapokra bukkan — ide tartoz­nak a kecskeméti Katona József Színház programjaihoz és egyéb rendezvényekre • készült munkák. Alkotójuk neve még nem, de dIa- kntiai mártott élnek a köztudat- tan. Ha valamennyi munkát tel jes energiájával hagynánk magunkra hatni, s valamennyit (mint plaká­tot) komolyan vennénk, szinte ve­szélyes lenne a séta, ennyi felhí­vás, kihívás és provokáció kereszt­tüzében. A találkozás jellege azonban enyhít indulatunkon, most és itt — funkciójuktól megfosztva — önálló grafikai, lapok, egyedi mű­alkotások — és dokumentumok. Válaszok egy-egy intellektuális kihívásra, melynek Végeredménye gyakran egy újabb kihívás. Pócs Péter csak kulturális témájú pla­kátot készít. A falakon jelen levő témái elkalauzolnak az irodalom, a színház, a zene, a film és a tánc világába. Sajátos társadalmi érzé­kenységű „szociografikáinak” jel­legét — kialakítási módját — erő­sen meghatározza a tartalom. Gyakran és szívesen alkalmaz fo­tós eljárásokat, ám filmplaká'tj=>i — a kiállítás anyagának tekinté­lyes része E egészen más techni­kával készülnek. E lapjain ha­gyományos grafikai módszereket alkalmaz, meft saját bevallása szerint „a plakáton egy kétórás film lényegét kell közölni, noha az ember csak töredéket ragad­hat ki. A sűrítést csak a grafiká­ban. egyfajta szürreális szemlélet- mód segítségével tartom megva­lósíthatónak.” A legkülönfélébb vizuális gégék, fotóeljárások és grafikai elemek ilyen együttese hozza létre Pócs Péter plakátjait, a lenyoma­tát". Károlyi Júlia • A Rózsa Sándor nevét viselő együttes fellépés közben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom