Petőfi Népe, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-19 / 92. szám
1984. április 19. • PETŐFI NÉPE • 5 LAJOSMIZSEl MŰVÉSZETI KÖZÖSSÉGEK - A ZENEÓVODÁTÓL A NÉPTÁNCCSOPORTIG A népdalok szeretetére nevelnek Heten vol... Móricz Ida visszaemlékezése Meg lehet-e gyökereztetni a népművészetet egy olyan településen, ahol nem voltak hagyományai? Erre a kérdésre Lajosmizsén ma már mindenki egyöntetűen azt válaszolná: lehet. 1974-ben még kérdezgették: minek a községben zeneóvóda, s ugyan mit tud produkálni a furulyazenekar? 1984-ben senki sem kételkedik a jubiláló művészeti csoportok létjogosultságában. Bizonyítani is tudom: március 17-éii előadást rendeztek az Ódry Árpád Művelődési Házban az ünneplő közösségek, a zeneóvódások, a kezdő és haladó furulyazenekar, a Magvető és a Rózsa Sándor citerazenekar, az ifjúsági és felnőtt néptánccsoport tagjai. Kétszáz szereplő lépett a pódiumra, a nézőtéren pedig háromszáz helybeli tapsolta vörösre tenyerét. ,.Több volt a napsütés..." Mozsár András, a művelődési ház igazgatója eképpen emlékezik vissza a. kezdetekre: — Pontosan tíz esztendeje, hogy egy nagy táblára kiírtam:' csoportokat szeretnék alakítani a táncoskedvűeknek, a zenélni szereteknek, a sakkozóknak, ’ az Üj Tükör olvasóinak, és még sorolhatnám, kiknek. A ‘közösségteremtés, nehéznek ígérkezett. Mégis nagy visszhangra talált a hirdetés, hiszen egy hét alatt 8—10 csoportra jelentkeztek, mintegy százan. Az első év a szervezés, a megerősödés jegyében zaj.-v lőtt. Gazdagabb, tartalmasabb időszak következett 1976 után. Ekkor már sok helyen felléptek. bemutatkoztak az amatőrök, sőt a megyei, a^ országos versenyeken is .^zép helyezéseket értek el. — Meg tudná mondani, hányszor szerepeltek az eltelt évtized alatt? —r Mintegy háromszázszor mutatták meg, mit tudnak. Hívták őket a környékbeli falvakba, távolabbi vidékekre, s az országhatáron túlra. Csehszlovákiába. Lengyelországba is eljutottak már. — Voltak-e gondok? — Persze, hogy voltak. Ma is az egyik legnagyobb problémánk, hogy Lajosmizsén nincs középiskola, s ha a gyerekek az általános iskola elvégzése után továbbtanulnak, sók-sok diák ingázik. Ez egyben azt is jelenti. hogy megválnak a csoportoktól; A ci- terások és a táncosok közösségében figyeltünk fel válságokra. Az utánpótlás is okoz gondot. — Ügy tűnik: panaszkodik ... — Nem, a helyi vezetők, a vállalatok, s a termelő egységek anyagiakkal is segítik az együtteseket, és ez az amatőröknél lé- .nyeges szemppnt. A Kossuth Tsz peldaúU^a felhőit tánccsoportot .patronálja. Ök és a Rózsa Sándor citerazenekar a Tanyacsárda folklórműsorának 1972 óta szereplői. Szép számú nyugati turista is megtapsolhatja tehát a lajosmizsei hagyományápolókat. — Hogyan összegezné az elmúlt tíz évet? — Több volt g napsütés, mint a borús idő. S szeretném, ha ez a művészeti csoportok tevékenykedésében a következőkben is így lenne. Hangvilág — meseszerűen A legrégebbi múlttal a zeneóvoda büszkélkedhet. 19,68-han szervezte meg Sajti Lajosné, a lajosmizsei zeneoktató munkaközösség tanára az első csoportot. Akkor nemigen értették a mizseiek, hogy mi lehet a hasznuk a foglalkozásoknak. Pedig a kezdeményezés az országban sokáig egyedülállónak ’számított, a megyében — ha jól tudom — ma is ez az egyetlen ilyen kisközösség. — Négyéves gyerekekkel igyekszem megszerettetni a muzsikát. 1'ell'edezfe.tni a dalolás örömét — • beszél munkájáról a zeneóvoda vezetője, — A legkisebbekkel foglalkozni szép, hasznos feladat. A kicsik elsajátítják a. szolfézs alapjait, meseszerűen ismerkednek meg a hangvilággal. Mire iskolába ménnek, már sokat tudnak, s nekik nem lesz gondjuk az énekórákon. — Hány gyerekkel foglalkozik? — Ebben az.esztendőben kezdőket és haladókat tanítok, tizenöt—húsz óvodást. Aranyoklevél Akasztóról A zongora • mellett kedvelt hangszer Lajosmizsén a furulya. Kezdő és haladó zenekarban gyakorolnak a fiatalok Vavra István tanító irányításával. ■ — Egyre többen szeretik meg e fúvós hangszert, s keresnek meg bennünket — újságolta a tanító. — Amikor megalakultunk, csak tizenketten voltunk, most pedig negyvenötén. Először megmosolyogtak bennünket, de szerencsére voltak olyanok is, akik komolyan vették, amit csinálunk. A szülők is támogatták kezdeményezésünket, nemcsak azzal, hogy hangszert !a vásároltak gyerekeiknek, hanem minden próbára, fellépésre autóval hozták — s hozzák — el fiaikat, lányaikat. — Sok-sok oklevél — ezüst, bronz — minősíti munkájukat. Mi volt a legutóbbi díjuk? — A közelmúltban Akasztón jártunk a megyei népzenei találkozón: Bartók-, Kodály- és Bárdos-feldolgozásokat adtunk elő. Áranyokiéveiet kaptunk. Érem Kóródiéknak A L ajosmizséért emlékérmet 1977 óta kapja meg az a két kiemelkedő , személyiség, akiknek tevékenységét honorálni kívánják a községben. Az idén az emlékplakettet a Kóródi család vehette át. fCóródi Antal a Rózsa Sándor, felesége a Magvető ci- terazenekart vezeti. Gábor fiuk tekerőlanton és citerán zenél. A Kóródi és a Szabó család lelkes munkája révén Lajosmizsén körülbelül kétszáz ember tanult meg a szépen zengő hangszeren játszani az eltelt tíz év alatt. — Elejében »otthon fogadtam azokat a fiatalokat, akik szerettek volna megbarátkozni a citerá- val — kezdi mondandóját Kóródi Antalné, aki egyébként egy pesti szövetkezet bedolgozója. Most a művelődési házban tartom az összejöveteleket, s a kollégiumban is vezetek zenekart. Egy éve fogom össze a kis zenészeket. — Mi a véleménye a gyerekekről? — Kezdetben bátortalanok. De miután a hangszert, a hangokat, az új játékot, a ritmust is jól ismerik már, nem félnek annyira a nyilvános szerepléstől sem. — Ismerik a népzenét? — Érdekes módon kevés népdalt tudnak, nem úgy, mint az én generációm. Mi lehet ennek az oka? Szüleiktől, nagyszüleiktől nem hallanak dalokat, ma nem divat énekelni, mint egykoron. A Magvető citerazenekarból egyenes út vezet a Rózsa Sándor nevét viselő felnőtt csoportba. Azaz vezetne. De éppen az utánpótlással van bajuk, mert á fiatalok máshová kerülnek az iskola befejezése után. (Hasonló gondokkal küzdenek a néptáncosok is, akik szeptembertől szerveződnek majd újjá.) Kóródi Antal, a helyi szociális otthon kazánfűtője. Az, hogy ci- terázik. neki is a legtermészetesebb dolog gyerekkora óta. Már tanult ember: elvégezte a citera- vezetők továbbképző tanfolyamát, s működési engedélyt is szerzett. — A DUTÉP-nél dolgoztam, s a lajosmizsei együttessel gyakran mentünk versenyekre, olyankor mindig elkéredzkedtem. Akkor kértek meg a vállalatnál, hogy szervezzek ott is zenekart. Olyan sikeres lett a kezdeményezés, hogy még most is bejárok Kecskemétre hetente egyszer ónát tartani. A lajosmizseiekkel főképp betyár- nótákat, balladákat adunk elő. Nem sokan maradtunk, ki azért maradt el, mert megházasodott, ki azért, mert megöregedett. Az egyik fiam is itt ismerkedett meg feleségével. Sajnos, már kiléptek a zenekarból... Azért vannak kitartóbbak, példáid Horog Dezsőné, Kollár Lajosné, vagy Halovánszki István. — Milyen kapocs tartja össze még ma is az együttest? — A népdal szeretete, a barátság. Őszintén be kell vallanom, kezdetben nagyobb lendülettel vezettem a csoportot, most már nehezebb összefogni őket. De nem tudnék meglenni nélkülük. Borzák Tibor s* Rögtönzött ünnepség: Kóródi Antal (jobbszélen) mutatja a Lajos- mizséért emlékérmet. A képen balról jobbra: Vavra István, Sajti Lajosné, Mozsár András és Kóródi Antalné látható. (Tóth Sándor (elvételei) „Édesapánk így szokott velünk elhencegni:' »Hat fiam és egy lyányom van nekem« — én vagyok az az egy lány. Zsiga meg a fiúk így szedték hexameterbe a neveket: Zligmond, Pis-ta, Dezső, Mik-lós, Kari, Sán-dor, I- duska”. így kezdi visszaemlékezését a megjelenés előtt álló Heten voltunk ... című kötetben Móricz Ida, Móricz Zsigmond legfiatalabb leánytestvére. A Móricz családban a szülők házasságával két különböző világ kapcsolódott össze: a szegényparaszti sorból 'kirobbanó energiával felfelé törő Móricz Bálint elvette feleségül az özvegy papné lányát, Pallaghy Erzsébetet. „Két pólus volt ez a két ház, lakóinak eredete és természeti alkata szerint is — emlékezik Móricz Zsigmond az Életem regényében. — A Móriczok a mélységből emelkedtek fel odáig, hogy a napnyugati portán a falu irányadó szintjéig feljuthattak. A Pallaghyak a magasból ereszkedtek egyre jobban le, míg végre odáig süly- lyedtek, hogy nívójuk már beolvadni látszott a keleti telken a falu szürkeségébe... A két pólus között szikra pattant, s lettem én". A paraszti sorú család gyerekei közül Móricz Zsigmond • Móricz Ida munka közben. valóban üstökösként emelkedett ki, de testvéreiből is építész, tanár és statisztikus vált, leánytestvére, Ida pedig szintén művész', szobrász lett. Ida —, aki .15 évvel volt fiatalabb Móricz Zsigmondnál — a fiútestvérek dédelgetett kedvence, a család szemefénye volt. Lánykorát már a Móricz hatására kialakuló szellemi, értelmiségi környezetben töltötte. Gyakfan töltött nála estéket, járt hozzá ösz- szejövetelekire, személyesen ismerte Adyt, Babitsot. A családban korán felfigyeltek kézügyességére, rajzkészségére. „Mindenkit lerajzoltam, aki csak elébem került. Legjobb modelljeim anyám és a fiúk voltak”. Előbb rajziskolába Íratták, majd szob- rászatot tanult az Iparművészeti Főiskolán. A legjobb művészekhez járt tanulni, Beck ö. Fülöp és Vedres Márk magántanítványa volt, s testvérei komoly művészeti eredményeket reméltek tőle. Móricz Ida apja halála napján találkozott Varga Hugó Jánossal, a filozófus-költővel. A találkozásból mindent elsöprő szerelem lett, s a szerelemből házasság. Ha Móricz Bálint és Pallaghy Erzsébet házasságára azt mondtuk, hogy két különböző világ kapcsolódott össze, akkor erre a házasságra méginkább igaz ez a megállapítás. Az eltérő kultúrájú polgári családból származó, elvont gondolkodású, egzaltált fiatalember és a magát; a képző- művészetben megvalósítani akaró, céltudatos, puritán Móricz Ida mindvégig szenvedélyesen ragaszkodott egymáshoz, de házasságuk megpróbáltatásokkal, buktatókkal volt terhes. Mindkét család gyanakodva, bizalmatlanul fogadta az elhatározást, s a fehérterror alatt sok zaklatást kapó Varga Hugó Jánossal Móricz Ida 1920-ban Bécs- be költözött. Komoly anyagi gon-: dók közt, napról napra élve négy gyermekük született. Varga Hugó János lapot szerkesztett, tanulmányokat, költeményeket írt, de ebből családját nem tudta eltartani, Ida cserépégetéssel, vázák, tintatartók készítésével próbált gondoskodni családjáról. Ekkor fordult segítségért bátyjához, Móricz Zsigmond hoz, aki élete végéig rendszeres, havonkénti anyagi támogatást nyújtott neki, különösen azután, hogy Ida férje összeroppant, többször elmegyógyintézetbe került, majd tragikus állapotba jutva meghalt. Az Anschluss után származásuk miatt hátrányos he,; z .tbe kerülő gyerekeket a család, ahol tudta, segítette: a gyerekek szinte minden nyarat Leányfalun töltöttek, Móricz állást szerzett a legnagyobb fiú- 'naic, pártfogolta, támogatta: . őt. Móricz Zsigmond és Ida'levelezését átolvasva megdöbbentő képet kapunk arról is, hogy Móricz milyen komoly erőfeszítések árán teremtette elő népes családja megélhetéséhez szükséges anyagi feltételéket. Ida feleleveníti Móricz két szerencsétlen - sorsú házasságának történetét, és Csibével való kapcsolatát is. Móricz Ida visszaemlékezése — mely a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Múzsák Kiadó közös kiadványaként fog megjelenni — négy gyermekének történetével zárul. Móricz Ida — aki ma is Bécsben él és elismert keramikus — április 21-én lesz 90 éves. K. A. FILMJEGYZET TÁRLATNAPLÓ Erről a finnről', már akl<i>di<ü- gendák szülellék, amikQi;:._ még, ■egyetlen kockáját sem vették fel. Idős és fiatal, vallásos és ateista, zenekedvelő es botfijlű egy lemf' bérként hozsannázót! az István, I királynak. Az utóbbi évek leg- nagyóbb publicitású alkotása (csak mellesleg: Szabó István Os’ear- dijas Mephistóját feleannyi figyelemre serp méltatta a tömegkommunikáció). | nem mellesleg: több műfajbah. sikert aratóit szerzemény. A királydombi 1 előadást sokszor meg kailétf' ismételni, a l/dupla nagylemezt hihetetlen pélf pjányszámbaiv elkapkodták, a szövegkönyv, éppúgy1 kurrens árucikk, mint az emblémás trikó; s' véletlen-e,; hogy .njiég. | S szegem szabadtéri” is pv,'gram juha illesz- t ott eV ySzávái, a filmről' ínár jóslöre mindent . tudunk. Hogyne tudnánk: a „sztorit", az államalapítást a kisiskolásoknak is betéve kell fújnia: Géza a fejedelmi 'birtokok növelésével, a. német' császárral kötött békével és a kereszténység terjesztésével megterem-: ti'az államszervezet alapjait. Halála után István fia tetézi be munkáját. Leveri a lázadó'törzsfőket, az": őt sikerre .segítő lovagoknak meg az egyháznak adja az elkobzott földek egy; részét: a .'többit a sajátjához csatolja, s némcsak kiépíti 1 az egyház szervezetét, hanem a tized elrendelésével fennmaradásának anyagi alapjait ‘ is biztosítja. ErUhető tehát a fal-fokozott váv rnkozás a film iránti végiére mágál -:i-‘.kirá-lydömbSprodukeiót is kifejezetten érte hozták létre. Sokszorosan sajnálatos tehát, hogy a film csalódást okoz. Ami sikerült zenében Szörényi Leventének, dalszövegben Bródy Jánosnak, az Egyesített Magyar Beatvezérkarnak, annak Koltay Gábor filmje csak legjobb pillanataiban tud nyomába lépni. Amennyire tiszta, világos, nagyszerű az alkotás a hallható nagylemezen, helyenként annyira bonyolult, erőszakolt, kicsinyesen szájbarágó a mű filmen. A nagy igyekezetben — ahelyett, hogy hagyta volna hatni magát az előadást — Koltay filmje túllő a célon: egészében még arról sem győzi meg a nézőt, hogy a rendezőnek öntörvényű koncepciója lett volna. Az csupán a legkisebb apróság, hogy míg a . főszereplők, ha stilizáltan is, de korhű — vagy legalábbis: annak látszó — ruhában mutatkoznak, addig a tömeg a „nyolcvanas- évek-népies” öltözékében (értsd: a lányok fehér bokafixben és tornacipőben, bő,, szoknyában, blúzban). Nagyabb baj az, hogy a rendező nem bízott az előadás gondolati tartalmában, ezért minduntalan bevág a filmtől teljesen idegen „megmagyarázó" képeket. A koronát minderre a végén teszi fel: az Istvánt, áz államalapító .királyt hozsannázfca a nép, s a kamera — először és utoljára — a nézőket mutatja: lám, lám, ha nincs István, itt ugyebár nem ül senki, miközben a tűzijáték petárdáinak fényein áttűnik az Országházi az Erzsébet-híd. azaz a modern Magyarország jelképei. A királydotpbi előadás ezzel szemben a rockzenére hangszerelt magyar Himnusszal ért véget, azt jelképezve a gyönyörű dallam mai interpretálásával (is), hogy egy újabb korosztály is vállalja a nemzeti azonosulást, mert az az egész darab végkicsengése ez volt. Koltay különben másodszor „csapja be” a filmnézőt; előbbi, A koncert című munkájából is a csúcspontnak számító Ha én rózsa volnék-ot hagyta ki, (a lemezről is), nem tudni miért. Az István, a király annyi vágásból áll össze, hogy a végére nem' is egységes egész. Ritmusra viliódzó kockák, erőszakolt beállítások, együttesen ez kifejezetten bosszaijtó, önmagáért való művészkedésnek hat. Kevés' kivétel van: egyik a remekül megoldott „tájkép csata után”, másik Koppány felnégyelése. * Nem minden szereplővel tud azonosulni a néző, Pelsőczy László (énekhangja Varga Miklós) a legkirívóbb példa: Istvánnak és királynak egyaránt hiteltelenül gyönge. Telitalálat viszont — éhekben is — Victor Máté Asztrikja, Vikidál Gyula Koppánya, s Szakácsi Sándor, Sörös Sándor, Balázs Péter Zseniális Sur—Solt—Bese triója. Természetesen nem nézhetetlen film az István, a király. De —t az előadás; a nagylemez alapján — á néző is mag’asra tette a mércét. Ezt a zene helyből átvitte. így aztán előállt az a helyzet: Koltay Gábcr második .játékfilmjét akkor élvezi igazán az 'ember ;ssS ha közben lehunyja a szemét. Ballai József Pócs-plakátok Hogy Bács-Kis- kun megyében a képzőművészet egyéb műfajai kő- | zül kiemelkedő helyen áll a grafika, azt mi sem bizonyítja jobban, mint két egymást érintő, s a maga nemében impozáns kecskeméti rendezvény. Az Erdei Ferenc Művelődési Központ emeleti terme a Bács-Kiskun megyei grafikusok — közöttük Pócs Péter díjazott alkotásait — anyagát vonultatja fel, a földszinti galéria pedig Pócs Péter plakátkiállításának ad helyet. A művész, aki párhuzamosan két műfaj nyoma- tékával van jelen, 1950-ben született Pécsett. 1980 óta tagja a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának, s a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének is. Nívódíjak és grafikai pályázatok nyertese, 1982-ben ő kapta az év legjobb plakátjának járó nagydíjat. Alkalmazott és képgrafikái számos külföldi kiállításon szerepeltek sikerrel. A Fiatal Képzőművészek Stúdiójának pla- kátpályázatain 1980—83-ig négyszer első díját kapott. 1983-ban a Chicagói Nemzetközi Filmplakát Kiállításon aranyérmet nyert. 1972 óta él Kecskeméten. / A plákálkiállítást végigjárva még a felületes szemlélő is isme-' rös lapokra bukkan — ide tartoznak a kecskeméti Katona József Színház programjaihoz és egyéb rendezvényekre • készült munkák. Alkotójuk neve még nem, de dIa- kntiai mártott élnek a köztudat- tan. Ha valamennyi munkát tel jes energiájával hagynánk magunkra hatni, s valamennyit (mint plakátot) komolyan vennénk, szinte veszélyes lenne a séta, ennyi felhívás, kihívás és provokáció kereszttüzében. A találkozás jellege azonban enyhít indulatunkon, most és itt — funkciójuktól megfosztva — önálló grafikai, lapok, egyedi műalkotások — és dokumentumok. Válaszok egy-egy intellektuális kihívásra, melynek Végeredménye gyakran egy újabb kihívás. Pócs Péter csak kulturális témájú plakátot készít. A falakon jelen levő témái elkalauzolnak az irodalom, a színház, a zene, a film és a tánc világába. Sajátos társadalmi érzékenységű „szociografikáinak” jellegét — kialakítási módját — erősen meghatározza a tartalom. Gyakran és szívesen alkalmaz fotós eljárásokat, ám filmplaká'tj=>i — a kiállítás anyagának tekintélyes része E egészen más technikával készülnek. E lapjain hagyományos grafikai módszereket alkalmaz, meft saját bevallása szerint „a plakáton egy kétórás film lényegét kell közölni, noha az ember csak töredéket ragadhat ki. A sűrítést csak a grafikában. egyfajta szürreális szemlélet- mód segítségével tartom megvalósíthatónak.” A legkülönfélébb vizuális gégék, fotóeljárások és grafikai elemek ilyen együttese hozza létre Pócs Péter plakátjait, a lenyomatát". Károlyi Júlia • A Rózsa Sándor nevét viselő együttes fellépés közben.