Petőfi Népe, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-08 / 83. szám

1984. április 8. • PETŐFI NÉPE 8 3 A műszaki értelmiség helyzete, feladatai Beszélgetés Suhajda Istvánnal, a megyei párt- bizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetőjével A megye műszaki értelmiségé­nek helyzetét, a társadalmi, gaz­dasági életben betöltött szerepét, valamint anyagi és erkölcsi meg­becsülésének tapasztalatait a kö­zelmúltban a megyei pártbizott- ■ ság végrehajtó bizottsága is meg­tárgyalta. Szó volt arról, hogy az értelmiségen belül a műszakiak sajátos csoportot alkotnak. Szere­pük és felelősségük a gazdaság­ban, valamint a politikában egya­ránt megnőtt. Suhajda István köz­gazdásszal, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának ve­zetőjével erről a témáról és a gon­dokról beszélgettünk. — Többféle meghatározást hallani arról, hogy ki tekinthető műszaki ér­telmiséginek. ön hogyan fogalmaz? _ Az értelmezések résiben fedik egym ást. Általánosságban mondható, hogy azok a képzett szellemi foglalko­zásúak, akiknek munkája a terhelés­hez kapcsolódik, műszaki értelmiségi­nek nevezhetők. Ide tartoznak a szel­lemi munkát végző mérnökök, techni­kusok, függetlenül attól, hogy melyik népgazdasági ágban dolgoznak. Vagyis a műszaki igazgatói, főmérnöki mun­kakörben dolgozóktól a műszaki kuta­tókon és műhelyfőnökökön keresztül az önálló laboránsokig és műszaki raj­I zolókig. Van egy szűkebb meghatáro­zása is e csoportnak, amely csak a mérnöki, üzemmérnöki végzettséggel rendelkező szakembereket tartja mű­szaki értelmiségnek. — Politikai és gazdasági szempontból nőtt-e a csoport szerepe? — Politikai szempontból meghatá­rozó1 jelentőségű, hogy az értelmiségi rétegből a műszakiak azok, akik f leg­közvetlenebbül kapcsolódnak a mun­kássághoz. Munkájuk nemcsak hazánk­ban, de világszerte felértékelődött, ugyaüis a nehéz gazdasági helyzetből kivezető út megtalálásának igénye nö­veli e csoport tevékenységének fontos­ságát és szükségességét. —.És Bács-Kiskunban? — A megye gazdasági szerkezetéből adódóan Bács-Kiskunban az országos­nál nagyobb szerepe van a mező- és erdőgazdaságban, valamint az élelmi­szer-feldolgozásban tevékenykedő mű­szaki- értelmiségnek. Az iparban dolgo­zók helyzetét pedig meghatározza a gyári, gyáregységi szervezeti forma. A műszaki értelmiség aránya az országos­hoz képest kisebb, bár az elmúlt, évti­zedekben mérsékelt növekedés tapasz­talható. Míg 1960-ban az aktív kere­sők közül csak minden századik, 1970- ben már minden harmincadik dolgozó volt műszaki foglalkozású. 198Ó-ban pedig az aktív keresőik egynegyede tar­tozott a szellemi és egyhuszada a mű­szaki beosztásúak közé.- A megye ipa­rának, élelmiszer-vertikumának és nagyüzemi mezőgazdaságának megte­remtésében jelentős, kiemelkedő mun­kát végzett a műszaki értelmiség. A I további dinamikus fejlődéshez a ma­gasan képzett szakemberek számának növelésére volna szükség. —' Ezek szerint sokallja, hogy a me­gyében a műszaki értelmiségi munka­körökben foglalkoztatottak 44 százalé­ka még ma sem rendelkezik felsőfokú végzettséggel? Igen. Jelentős azoknak a, száma, akik diplomával nem rendelkeznek. Ez azonban nem minden esetben jelenti azt, hogy alkalmatlanok is munkakö­rük betöltésére. Ugyanakkor ennek el­lenkezőjére is lehet példát találni. Az elmúlt húsz évben megtízszereződött az ipari,' négy és félszeresére nőtt az ag­rár- és üzemmérnökök száma. Az azon­ban feltűnő, hogy a műszaki fejlesztés- I ben —: műszaki kutatók, tervezők, I szakértők — dolgozók fele nem ren- | delfcezik felsőfokú végzettséggel. Ked- I vező azonban, hogy a fiatalok aránya nőtt, a megyében a műszaki foglalko­zásúak mintegy hatvan százaléka har­mincöt éven aluli, a műszaki vezetők­nek pedig negyvenöt százaléka tartö- | zik a fiatalabb korosztályba. — Napjainkban éppen a fiatalok ■I gondjai égetőek. Hátrányban érzik ma- gukat az anyagi, erkölcsi elismerésben, valamint lakáshelyzetük tekintetében, j s nem tartják megfelelőnek fölfelé ha- ladásukat a „ranglétrán” ... — Summásan ezek- a gondok. Azon- 1 ban nem lehet egy kalap alatt elintáz- 11 ni, vagyis az általánosítás és az | így levont következtetés félrevezető. Indul­junk ki abból: megfelelnek-e a velük I szemben támasztott követelmények- nek? Az agrárérteímiságet vizsgálva azt mondhatjuk, igen. A megye mező- I gazdasága dinamikusan fejlődött. Ezzel párosult az is, hogy jövedelmi viszo­nyaik, lakáshelyzetük az átlagosnál I jobb, munkájukat megbecsülik, elisme­rik. Az ipari, építőipari üzemeinkben tevékenykedő műszaki értelmiségiek I helyzete korántsem ilyen egységes, je­v lentős különbségek vannak a jövedel­mi- és Lakásviszonyokban, nagy válto­zatosság tapasztalható munkájuk elis­merésében is. Az mondható, hogy a megyei székhelyű vállalatoknál a mű­szaki értelmiség helyzete megközelítően azonos az agrárgazdaságban dolgozó­kéval. Míg a többi ipari egységnél gya­korta lényegesen szerényebb az anyagi elismerés nagysága, s hozzáteszem, hogy több esetben mindez érdemtelen és in­dokolatlan. — Azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy az agrárágazatban dolgozók lehe­tőségei a legnagyobbak, akár a megye adottságaival, akár a társadalmi igény­nyel hozzuk párhuzamba. — Kétségtelen, ez a megye terme­lési szerkezetéből is adódik. Mindettől függetlenül valamennyi ágazatban az anyagi elismerés mértékének a vég­zett munka minőségét és mennyiségét kell tükröznie. Igaz, hogy vannak szél­sőségek, amikor a vállalati nagyság, vagy éppen a több évtizedes vezetői múlt jobban előtérbe kerül, mint az eredményesség. De ezt sem lehet álta­lánosítani és egy-egy példából ítéletet alkotni. — Az agrárágazatról szólva az is megállapítható, hogy. ebben sok fiatal szakember tevékenykedik és számuk dinamikusan nőtt. Talán annak is tu­lajdoníthatjuk, hogy könnyebb a beil­leszkedésük? — Lehetséges, mivel a tapasztalatok azt mutatják, hogy ebben az ágazat­ban más a munkastílus, a kapcsolat- rendszer például a vezetők között is. A mezőgazdasági üzemek jobban igény­lik a fiatal szakembereket. Sok válla­latnál gondok vannak a fogadókészség­gel, nem minden helyen bíznak a fia­talokra igényes munkát, azaz ■ a vég­zettségüknek megfelelőt. De azt sem hallgathatom el, hogy a fiatalok egy jelentős' része csak fehér köpenyben, • íróasztal mellett tudja elképzelni a mű­szaki értelmiségi feladatkört. Jóllehet,' több millió forint értékű berendezés, vagy gépcsoport kezelését bízzák rájuk, mégis úgy érzik: leértékelték tudásu­kat. — Mivel a vezetők között még ma is vannak, akik csak nyolc általánost végeztek és jelentős azoknak a száma, akik felsőfokú diplomával nem rendel­keznek, vagy éppen szakmailag kevés­bé műveltek, jogosnak vélem a fiata­lok igényét egyes vezetői beosztásokra. — Ahhoz, hogy valaki vezető lehes­sen, a szakmai ismeret, a politikai al­kalmasság, a vezetni tudás ás képes­ség szükségeltetik. E három feltétellel együttesen kell rendelkeznie a vezető­x nek. Valamint azt is fontosnak tartom, hogy munkatársai megbízzanak benne. — A felsorolt kritériumoknak a mai vezetők mindegyike megfelel? *— Ezt nem állíthatom ... — Akkor az alkalmatlanokat miért nem váltják fel, teret nyitva ezzel a megfelelőbbek előtt, akik között lenné­nek fiatalok is. — Ez a munkáltatói jogokat gyakor­ló Szervezet vagy testület feladata. Minden vezető értékelése rájuk tarto­zik, amelyben kétségtelen, hogy első helyre kerül az, hogy eredményesen dolgozik-e a gazdaság, vállalat, üzem, vagy sem. Az életkor nem lehet alkal­massági szempont. Vannak nagyon jó vezetőink a harminc év környékén já­rók között is épp úgy, mint a hatvan éven túljutottak között. Másrészt nem számíthat minden műszaki értelmiségi, diplomás arra, hogy egy-egy munka­helyen első számú vezető legyen, hiszen ez abszurd dolog volna. Egy-egy gyár­ban, szövetkezetben az igazgató és el­nöki poszton túl még számos vezetői munkakör van. Ezek betöltésére is csak a legjobbaknak lehet igénye; akik már bizonyították alkalmasságukat, azok számíthatnak előrelépésre. — A munkáltatók mellett a politi­kai szervezetek egyetértése is szüksé­ges a vezetők kinevezéséhez, illetve felmentéséhez... — Ez igaz, ugyanis a felsorolt krité­riumokban szerepel a politikai alkal­masság is. Ebből azonban nem követke­zik, hogy a politikai és gazdásági fele­lősség elválasztható egymástól. A gon­dot abban látom, hogy társadalmi, gaz­dasági életünkben és a közvélemény­ben, sajnos, súlyos elmarasztalásnak hat, ha egy vézetőt alacsonyabb, sőt az is, ha ‘egyszerűen más vezetői beosz­tásba helyeznek. Azt mondják rá, le­bukott. Holott csupán arról van szó több esetben, hogy egy érdemeket szer­zett vezető egy másik beosztásban tud­ja képességeit a legjobban kamatoztat­ni. Vagy például\ arról, hogy egy újabb munkakörben. képes megújulni, alko­tóvá válni a közösség és a saját maga javára, hasznára. Az is bizonyos, hogy egyes vezetőkből hiányaik a kellő ön­kritika ... A politikai elvek világosak és egyértelműek, a gyakorlat azonban ezt nem mindig követi, vagy éppen át­menetileg nem követheti. — Esetleg azért is, mert a vezetők kapcsolataik révén sok protektorra tesznek szert, vagyis némi összefonódás sem hagyható figyelmen kívül. Az üze­mek demokratikus fórumain nemigen hangzik el bírálat, vagy váltási javas­lat, amely vezetőkre vonatkozik. — Szűkülőben vannak ezek a jelen­ségek és nem is protektorokról vagy összefonódásokról beszélnék, ‘ hanem sokkal inkább egy vélt, egy eltúlzott ha­mis tekintélyről. Bár tudom, hogy a közvélemény azt gondolja, hogy van összefonódás, mert nem egy vezető, amikor gyengülni érzi szakmai, embe­ri, vezetői tekintélyét, valóban gyak­ran hivatkozik „magas” pártfogókra. A „pártfogók” többnyire erről semmit sem tudnak. Egyébként is, ha egy vál­lalat eredménye romlik, s ezt elsősor­ban vezetési hibák okozzák, akkor a vezető kapcsolatai széttöredeznek,^ te­kintélye is szertefoszlik és a műsza­kiak, főként a párttagok, nem rejtik véka alá a véleményüket. Erre több megyei példát is sorolhatnék. — Megfelelőnek tartja a műszaki ér­telmiség politikai, társadalmi, közéleti tevékenységének elismertségét? — Kezdjük a munkahelynél, a hi­bákkal. Nem tartom követésre érde­mesnek, ha az igazgató, a főmérnök, vagy elnök öt—tíz társadalmi funkciót is visel. A fiatal szakemberek vezető­vé válásának kulcskérdése, hogy mi­képpen tudjuk őket bevonni a közéleti tevékenységbe. Nyilvánvaló, ha a tár­sadalmi, közéleti megbízatásokat egyes vezetők kisajátítják maguknak, akkor ezen a téren nem lehet előre lépni. Egyébként az említett gyakorlat sen­kinek sem jó. A vezető nem tud vál­lalt kötelezettségeinek eleget tenni. A közösség nem kapja azt, amit jogosan vár, a fiatal pedig Visszahúzódik, be­zárkózik, s végül is elszigetelődik. Ami az. anyagi elismerést illeti, az elsősor­ban a vállalat teljesítményéhez kötődik. De nemcsak ez számít, hanem az er­kölcsi elismerés is, a kitüntetés, a ju­talmazás, a dicséret. Elterjedt, de na­gyon hibás, rossz gondolkodás a követ­kező: „ha nem szólok, nincs semmi baj, tekintsd dicséretnek!” Szükségük van az embereknek, főként a fiataloknak a dicsérő, biztató szóra. Ez is lelkesítő, a jó munkahelyi légkör velejárója, s ahol az elismerésben nem fukarkod­nak, ott általában jobb eredmények is születnek. — Mivel magyarázza, hogy a fiatalok érdeklődése megcsappant a műszaki pá­lyák iránt? — Ez bonyolult téma, igen sok össze­tevője vari, amelyekből csupán néhá­nyat említek. Kétségtelen, hogy a mű­szaki értelmiség kereseti viszonyai romlottak. A megyében a bér- és jöve­delmi lehetőségek több más megyénél kedvezőtlenebbek. Havi átlagbérük öt és félezer forint körüli, 500—700 forint­tal alacsonyabb az országosnál. La­káshelyzetük sem kedvező. A családala­pítás, az önművelés nehézségeket okoz a fiatal műszakiaknak. A vállalatok többsége ma már .nem tud gyors és megfelelő segítségét nyújtani a lakás­gondok megoldásában. Mindez nem te­szi vonzóvá a műszaki pályát. Pedig az értelmiségnek e rátegcsoportja nagyobb megbecsülést érdemel, felelősséggel végzett munkáját, alkotó tevékenysé­gét anyagi és erkölcsi szempontból egyaránt jobban el kell ismerni. Mindez szemléletbeli változást követel, elsősorban a vállalatok, szövetkezetek első számú vezetőitől. Adjanak nagyobb teret a műszaki értelmiségnek a fej­lesztéssel, a termeléssel kapcsolatos el­képzeléseik kifejtésére, ezért a válla­latok és szövetkezetek egyaránt töre­kedjenek a nyíltabb tervezési, fejlesz­tési politikára. Ösztönözzenek a mű­szaki fejlesztésre például szakmai pá­lyázatok kiírásával. Az önképzés és a továbbképzés elősegítésében megyénk felsőoktatási és művelődési intézmé­nyei, a műszaki klubok vállaljanak nagyobb feladatot. Az értelmiség tudo­mányos egyesületei, a MTESZ megyei, városi, és üzemi szervezetei teremtse­nek széles lehetőséget arra. hogy a műszaki értelmiségiek elmondhassák véleményüket egy-egy témáról, beszá­molhassanak tevékenységükről, kutatá­si eredményeikről és átadhassák hasz­nosítható tapasztalataikat. De a szak- szervezeteknek, a KJ.SZ-nek is van feladata abban, hogy javuljon a Mű­szaki értelmiség közérzete. Vagyis tár­sadalmi szintű tennivalókról van szó. amelyek együttesen érhetik el kedvező hatásukat. Minderre kitért a párt me­gyéi végrehajtó bizottsága, s nemcsak megvitatta, hanem meg is határozta a kommunista műszakiak és. gazdasági vezetők ezzel kapcsolatos teendőit. Csabai István MÉNTELEK, 1984. ÁPRILIS Homok, fák, tanyák, homokbuckák, er­dősávok, homok, tanyák, homok... Vé­gül a helységjelző tábla: Kecskemét- Méntelek. A „centrumot” körülbelül nyolcvan családi ház jelenti, valamint egy öreg templom, egy kocsma a vegyes­bolt szomszédságában, s innen kőhajitás- nyira az általános iskola nagy, sárga épü­lete. A környék mintegy háromszáz; ta­nyájának lakóit is beleértve, a falucska lélekszáma alig ezerkétszázra tehető je­lenleg. Ha felüti az ember a telefonköny­vet, mindössze három telefonszámot ta­lál a Méntelek címszó alatt. Az egyik a Kossuth téeszé, a másik az iskoláé, a har­madik pedig egy magánlakásé.' Aki nem ingázik vagy nem maszek, az a helyi ter­melőszövetkezetben keresi a kenyerét, míg a rávalót (azaz a mellékes jövedel­met) többnyire a háztáji, az állattartás adja a családoknak. Valójában az a fajta apró település Méntelek, amit — viccesen — így is jellemezhetnénk: két sor ház, a többi „utca”... • Kovács István Tornaterem és ócskavas Az iskola mögött fák­kal koronázott jókora ho­mokdomb, az épület mel­lett kis sportpálya, amit egy évtizede építettek a tanárok és a tanulók. Üdí­tő, szép vidék ez, különö­sen így tavasszal. A sport­pálya mellé kerül majd az új 24 méterszer 12 mé­teres tornaterem, — ami­nek építésére 800 ezer fo- rint támogatást szavazott meg legutóbbi ülésén Kecs­kemét város Tanácsának végrehajtó bizottsága, s a helyi téesz is segítő kezet nyújt — mintegy félmilliót érő építőanyaggal, munká­val. — Vagyis hamarosan megvalósulni látszik a mén­telkiek régi álma; az új sportlétesítmény. A homokdomb melletti lankán hatalmas ócskavas­kupacok sorakoznak most. A tavasz ugyanis a vas­gyűjtés időszaka az iskolá­ban. Tavaly csaknem húsz­ezer forintot kaptak a hul­ladékokért, s osztályonként a diákközösségek döntöt­ték, döntik el, mire fordít­ják a pénzt. Beszélő számok Több mint negyedszáza­da tanít Méntelken Kovács István, s 1969 óta igazga­tója ennek az iskolának. Miközben terepszemlét tar­tunk, elmondja, hogy 161 diákja, 13 pedagógusa, nyolc osztálya és hét tan­terme van az iskolának. Ez utóbbi azt jelenti, hogy egy osztály mindig vándo­rol: a tornaórákat a sza­badban, rossz idő esetén az előcsarnokban tartják, a technika (gyakorlati fog­lalkozás) oktatására pedig ugyancsak az előcsarnokot használják. — Dolgos emberek lak­ják ezt a vidéket — -ma­gyarázza. — A baj csak az: a szülők egy része nem so­kat törődik azzal, hogyan tanul a gyermeke, mond­ván, neki sincs sok iskolá­ja,-mégis házat épített, ko­csit vett... És sajnos egyre terjed ez a szemlé­let. A legutóbbi felméré­seink szerint egyébként, csak egyetlen anyuka van (apuka egy sem), aki felső­fokú végzettséggel dicse­kedhet. Szakmával 27 édes-1; apa és 8 édesanya rendel­kezik. Viszont | csaknem félszáz azoknak a szülők­nek a száma, akik nem végezték el a nyolc általá­nost. Ügy hiszem, ezek a számok önmagukért be­szélnek. — Vagyis jócskán akad hát­rányos helyzetű, az iskola 161 diákja 'között. Van veszélyez­tetett is? — Sajnos több olyan családot tartunk számon, ahol mindkét szülő alko­holista. Mondanom sem kell, mennyire rossz ha­tással van a gyermekre az ilyen otthoni környezet. Többnyire ők jelentik az iskola -úgynevezett fekete statisztikáját. Mert volt már néhány diákunk, akit át kellett adnunk a gyám­hatóságnak, sőt olyan is, aki Aszódon végezte. Pil­lanatnyilag hét nebulónk­nak igazság szerint a gyógypedagógián lenne a helye. Tekintettel azonban a bejárás nehézségeire, itt tanulnak, együtt a többi diákkal, csak gyógypeda­gógiai tankönyvből, s mind­egyikkel heti hat órában külön is foglalkoznak ta­náraik. — Szebb, dolgokról is be­Iskola a homokon ^1 Ádám Józsefné szélnek a számok, adatok? Hi­szen úgy tudom, igen sok értel­mes, jól felkészült diák is ki­került már ebből az iskolá­ból.. . — Az utóbbi évtizedben hatvan fiatal végzett kö­zépiskolát, csaknem hú­szán pedig felsőfokú képe­sítést szereztek egykori diákjaink közül, ami való­ban nem rossz arány, ha azt vesszük, hogy átlag húsz nyolcadikos hagyja el évente az iskolánkat. A bukások száma egyébként hasonló az országos átlag­hoz. Évi három—négy szá­zalék. A hátrányos és a veszélyeztetett helyzetű ta­nulókat illetően különösen nagy jelentőségű volt, hogy három esztendeje felépült iskolánk napközije. Ma 45 napközist és 35 tanulószo­bást számolunk, vagyis a diákok nagy része itt tölt­heti a délutánjait is, ta­nári felügyelet, segítség mellett. Hajóstisztből pedagógus Botos Gyula itt született, itt nőtt fel egy méntelki tanyában, ide járt iskolá­ba, e falak közé, nyolc éven át. Ahol most tanít. Néhány kalandos esztendő után tért vissza, mint ten­gerésztiszt. — Az érettségi után nép­művelő szerettem volna lenni, -azután mégis bá­nyász lettem. A barátaim rábeszélésére jelentkeztem a Budapesti Műszaki Egye­tem hajózási szakára. Fel­vettek, elvégeztem, s a MAHART állományába ke­rültem, mint harmadtiszt. — Merre járt a világban? — Szingapúr, Borneo, Jemen, Algéria, Földközi­tenger és Skandinávia ki­kötővárosai ... — Miért hagyta ott végül is a tengerhajózást? — Az igazság az, hogy már a kezdet kezdetén tud­tam, nem hajósként me­gyek nyugdíjba. Jól ke­restem, érdekes volt járni a világot, de valójában nem arra a pályára szü­lettem én. — Mennyit keresett havonta? — Hatezret kaptam fo­rintban itthon, amit a bankba tettek minden hó­napban, míg úton voltam. Ezen felül teljes ellátást és napidíjat kaptunk a ha­jón, havi 160 dollárnak megfelelő különböző valu­tát, a különböző kikötők pénznemének megfelelően. Amit én törvényesen ke­reshettem, mindent együtt­véve legtöbb 16 ezer forint volt egy hónapban. — Jelenleg mennyi a tize- tése? — 2800 forint, mert még képesítés nélküli vagyok (az egyetlen a tantestület­ben). Most jelentkeztem a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola magyar—törté­nelem szakára, levelező ta­gozatra. Jól érzem itt ma­gam. Nem minden a pénz, számomra legalábbis. Amint sikerül rendbehoz­ni szüleim tanyáját — ami itt van a közelben — oda­költözöm a családommal. — És ha nem veszik fel a főiskolára, mihez kezd? Bozontos szakállát si­mogatva, kicsit rémülten ' néz rám. — Erre gondolni sem merek — mondja vé­gül; ■— De bármi legyen is, itt maradok. Ezen a vi­déken. • Boros Gyula Kati néni Meglehet, hogy nemcsak ' a méntelki iskola, de az egész megye legidősebb pedagógusa, aki rendszere­sen tanít még ma is, hét iksszel a háta mögött. Fél évszázada kapta a diplo­máját, a zsámbéki tanító­képzőben, később pedig magyar—történelem % sza­kos képesítést szerzett. Csak hófehér haja beszél Ádám Józsefné — vagy' ahogy mindenki nevezi: Kati nér ni — koráról, amit köny- nyen feledtet kedélyessége, szellemi frissesége, mond­hatni: fiatalos lendülete. — Jánoshalmán kezd­tem tanítani, 1948-ban, az iskolák államosítása után — meséli. — Előtte, csak mint ideiglenes és ingye­nes kisegítő oktathattam a gyermekeket, állandó ál­lást nem kaptam. 1954-ben költöztünk Kecskemétre a férjemmel, aki szintén pedagógus volt. Ma is a megyeszékhelyen lakom, onnan járok ki ide Mén­telekre, reggelente. — Több mint tözenöt éve, hogy , elérte a nyugdíjaskort, de lemondott a megérdemelt pihenésről, s azóta is rendű* letlenül dolgozik. Miért? — Mindenekelőtt azért, mert szeretem nagyon ezt a hivatást, szeretek gyere­kek között lenni, figyelni: hogyan okosodnak, változ­nak. Másrészt egyedül élek, mióta meghalt a férjem, s a fiaim megházasodtak, családot alapítottak. Egye­dül élek, de nem szeretek egyedül lenni, s így tartal­masabban telnek a nap­jaim, mintha otthon üldö­gélnék. Harmadsorban pe­dig, egy kis mellékes is összejön a nyugdíj mellé. Nem mondom, hogy köny- nyű pálya ez, de nagyon szép, s ha háromszor szü­letnék, újra meg újra a katedrát választanám ... Amíg úgy érzem, hogy tes­tileg és szellemileg elég friss vagyok, amíg haszno­mat vehetik, tanítani aka­rok. — Hogyan tapasztalja, a ma* gas kor tekintélyt ad a gye* rekek előtt, vagy inkább igye­keznék kihasználni ezt? — Nézze, a tekintély nem attól függ, hogy hány éves az ember, hanem hogy mit tud. A diákokat pedig úgy lehet legjobban fegyelmezni, ha jól felépí­tett, érdekes és tartalmas órákat tart számukra a ta­nár, ami leköti őket. — Több iskolában, tantestü- letben tanított az elmúlt év­tizedek során. Ezekhez viszo­nyítva, milyennek ítéli a méntelkit? — Kicsinek. S egy kis létszámú tantestületnek az a nagy előnye, hogy nem tudnak klikkek kialakulni. Jobban egymásra vagyunk utalva, jobban megismer­jük egymást, s hamarabb szövődnek itt baráti szálak is, úgy hiszem, mint a nagy kollektívákban. És más érzés barátok között dolgozni, mint merev kol- légális viszonyt tartó, ri­deg légkörben. Már maga a vidék is szép. Nézzen^ körül! Gyönyörű fák, ha­talmas szabad területek, ragyogó tavaszi napfény!.. Iskola a homokon, Kecske­méttől néhány kilométerre. Egy a sok közül, mégis más mint a többi. Nem jobb, nem rosszabb: más. Ahogy a kör­nyezete, diáksága, tantestüle­te is. Nyolc pedagógus itt te­lepedett le, személyes, jó kap­csolatokat építve ki az itt élőkkel, ami mindenképpen eredményesebbé teszi — tehe­ti az oktató-nevelő munkát. Nyugodtan mondhatni: ennek az iskolának sajátos arculata van, s nincs híján az érdekes egyéniségeknek sem — tűnő­döm, elhagyva az apró tele­pülés határát jelző táblát, amin túl homok, erdősávok, elszórt tanyák, homok, homok... Koloh Elek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom