Petőfi Népe, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-25 / 97. szám

4 I» PETŐFI NEPE • 1984. április 26. I TUDOMÁNY - TECHNIKA MA JOBBAN, MINT TEGNAP, fiS HOLNAP JOBBAN, MINT MA Életmódvizsgálatok a szőlővidéken Több mint fél évig tartó, rendkívül sok utánajárást követelő feladatra vállalkozott tavaly a megyei párt- bizottság oktatási igazgatóságának szociológiai cso­portja. Kutatómunkájuk három helységre: Kiskörösre, Keceire és Soitvadkertre terjedt ki. A mezőgazdaság­ban dolgozók életmódjának és munkakörülményeinek alakulását vizsgálták. Csaknem SO« emberrel készítet­tek interjút, töltettek ki kér dőíveket, és az adatokat számítógépes programozás sál elemezték. Az összege­ző tanulmánynak terjedelmi okokból csak néhány kö­vetkeztetését ismertethetjük az alábbiakban.' A SZŐLŐ- és gyümölcstermeléséről híres há­rom helység sajátságos helyzetben van: mező- gazdaságukban a szakszövetkezet az uralkodó forma. A kutatások során azt akartuk megis­merni, ahogyan a mezőgazdaságibn dolgozók éle­tüket és munkájukat szervezik, élik és gondolják. Mit jelent nekik a mindennapi létfenntartás gondja: milyen a viszonyuk az életük hagy ré­szét betöltő, a társadalmát fenntartó munkához: mit gondolnak az élet legfontosabb céljairól, tar­talmáról és mit tartanak fontosnak? S végül ke­restük magában az életmódiban azokat a gazda­sági, társadalmi tényezőket, amelyek segítségé­vel az emberek jobbítanak életfeltételeiken, kö­rülményeiken. Munkánkat támogatták és a helyi viszonyok elemzésében segítségünkre voltak a három hely­ség párt- és állami vezető testületéi. Az in­terjúik és kérdőívek adatait viszont név nélkül kezeltük. A három helységben különbözőképpen alakult a szakszövetkezetek fejlődése, elemzésünk rész­letesen foglalkozik ezekkel a sajátosságokkal. Ezen a helyen viszont talán elég lesz arra fel­hívni a figyelmet, hagy a társadalmi viszonyok­ban a korábbi határvonalak folyamatos elmosó­dása tapasztalható, a legna_gyobb . jövedelműek a mezőgazdaságban dolgozók, • a kiskereskedők és egyes szellemi tevékenységet folytatók. Nőtt a kettős foglalkozásúak száma és a második gaz­daságban végzett munka segítette az életszínvo­nal szinten tartását. Jellemző, hogy a felsőbb támogatások csekély és csökkenő volta ellenére is a három helység fejlődésében visszaesés nincs, ment a szükséges anyagi alapokat önerőből te­remtik elő, és a lakosság szívesen áldoz társa­dalmi munkát. Ez a környék híres a kiugró jövedelmekről. A hír iazonban javarészt legendákon alapul és erő­sen eltúlzott. Tapasztalható viszont az életszín­vonal csökkenése is, főképp a nyugdíjasok és a járadékosok esetében. LÁSSUNK az elmondottak illusztrálására né­hány számadatot: A megkérdezettek közül kiereken 88 százalék az, aktív kereső. Viszonylag magas a kertészek és borászok számaránya (19,7" „), valamint a sze­relőké, műszakjaiké (14,5w/o)- Ez jól mutatja, hogy mennyire megnőtt a szövetkezetekben a szaktu­dás. a hozzáértés szere,pe. A megkérdezettek mintegy 80 százalékának van háztáji vagy valamilyen más kisegítő gazdasá­ga, s mindössze egyötödüknek nincs. Ok azök, akik a szakszövetkezethez csak alkalmazót ti mi­nőségben kötődnek. KIDERÜL a kérdőívekből, hogy az emberek­nek fele naponta dolgozik a második gazdaság­ban (s nem is keveset, több mint három órát), a megkérdezettek egy harmada pedig a hét végéi áldozza erre a munkára. Kuitatt.uk a kiegészítő gazdaságból származó jö­vedelmeket iis, Itt azonban a bevallott adatókat fenntartással kell , fogadnunk. Legtöbben havi ezer forintnál is hevesebbre értékelitek háztáji, tagi, kisegítő gazdjaságukból származó jövedel­mükéit és csupán 4,3 százalék mondott 5000 fo­rintnál többet. Ennél alighanem kedvezőbb a kép. Ugyanígy a mások gazdaságában végzett mun­kával elért jövedelmeket is a többség ezer fo­rintnál alacsonyabbnak mondta. Az interjúalanyok nagyobbik része társadal­milag alífogadhaitáhak, sőt kedvezőnek tartja, hogy az emberek k főfoglalkozáson ikívül jöve­delemkiegészítő .tevékenységgel is foglalkoznak. Jelenleg mind a népgazdaságnak, mind az egyénnek szüksége van. erre. Nagyon sokain dol­goznak napi 12—Í4 órát, a szabadságot pedig az emberek csaknem fele otthoni munkára használja fel, s csupán mintegy negyedrészük megy el nyaralni, j üdülni. Hosszan lehetne még sorolni a művelődésre, a társadalmi munkában való részvételre, a tar­tós fogyasztási cikkekkel való ellátottságra«, a kisgazdaságok műszaki színvonalára és más, az élet minőségére vonatkozó válaszok elemzését. Ehelyett két megállapítással zárnám: AZ EMBEREK élni akarnak, és ha lehetsé­ges nem nehezen és nem rosszul, hanem egyre jobban. Ma jobban, mint tegnap, és holnap job­ban, mint ma. Ez a „jobb élet” jelenleg az anya­gi életvitelre vonatkozik. A viszonyítás nem „visszafelé” és nem távoli példákhoz képest tör­ténik; az emberek önmagukat másokhoz, előre és felfelé mérik. Ez nem elvetendő, egyet lehet vele érteni. Másfelől a vizsgálat során felszínre jöttek a jelen problémái és ellentmondásai is, valamint olyan régi értékítéletek, amelyek új köntösíben szerepelnek. Ezek között legszembetűnőbb a va­gyon alapján történő újfajta' értékelés, amely megmutatkozik a megszerzett tárgyak túlértéke­lésében, ezek mutogatásában és a velük való büszkélkedésb en. Ismernünk kell az emberek gondolkodását, hogy formálhassuk. Életmódvizsgálatainkat ite- hát még alaposabban és sokoldalúbban folytat­nunk kell. Szőcs József né dr. szociológiai csoportvezető Műanyag csövek a földben A mezőgazdaságban ’ mind nagyobb tért hódítanak a, mű­anyagok. A horganyzott vas­csöveket is kezdik felváltani a műanyagból valók. Ezek nem­csak könnyebbek a fémcsövek­nél, ami mozgatásukat egysze­rűsíti, hanem hosszú élettarta- múak is, a korróziónak ellen­állnak. A lágy polietilén, poli- propilén csöveket azért része­sítik előnyben a kemény PVC- vel szemben, mert földbe süly- lvesztve nem kell a szokásos fagyhatár alá tenni őket. ugvanis nem fagyhatnak szét. Hajlékonyságuk miatt az sem fontos, hogy sima aljú árokba kerüljenek, az árok görbületét is képesek követni. A magas vízállású területe­ken a felesleges víz elvezetése is megoldható műanyag csö­vekkel. Vízelvezető árok kiala­kítása vagy más költséges módszer helyett, traktorra sze­relt ároknyitó szerkezettel, vagy e célra készült géppel — képünkön egy ilyet láthatnak — keskeny árok készíthető, amelybe lyuggatott falú mű­anyag csöveket fektetnek, hogy összegyűjtsék és elvezessék a felesleges vizet. Ugyanez a csőhálózat fordítva öntözésre is használható, úgy, hogy vizet nyomnak bele, s az fokozato­san, alulról felfelé átnedvesíti a talajt. Így rendszerint sok­kal kevesebb vízzel elérhető a kívánt nedvességi állapot, mint egyéb felszíni öntözési eljárá­sokkal. Tiszta víz helyett mű­trágyákból készített tápoldat is nyomható a földalatti csőháló­zatba, és ezzel megoldható a műtrágyázás is. Ma már van­nak olyan kombinált gépek, amelyek az ároknyitást és a csőfektetést egy munkafolya­matban, egyenletesen előreha­ladva végzik. VITORLÁS KOCSI Simon de Stevin belga fizikus 485 év­vel ezelőtt 1599-ben ké­szítette el Né­metalföld hely­tartóig, Nas- sau-Orániai Móric herceg számára vitor­lás kocsiját. Addig csu­pán olyan jár­müvekkel kí­sérleteztek, amelyeket a benne ülő kéz­zel vagy lob­bal tudott mozgásba hoz­ni. A XVI. szá­zad végén azonban megjelentek a szélenergiát hasznosító kocsik. A feljegyzések szerint Stevin vitorlás kocsija a holland tengerpar­ton 28 utassal 2 óra alatt 68 kilométert tett meg, erős szélben 40 km óra Sébességet is el tudott érni. A gyakorlatban mégsem vált be, mert az országutakon nem le­hetett vele úgy lavírozni, mint a 'tengerparton. A robusztus jár­mű egy példányát ma a. müncheni Deutsches Museumban őrzik. Drogokkal dúsított méz A Beloriisz Tudományos Akadémia minszki botanikus kertjében a Föld úgyszólván minden növénye megtalálha­tó. A kert azonban nemcsak $zép és érdekes színfoltja a belorusz fővárosnak, hanem figyelemre méltó tudományos kísérletek helyszíne is. Egyik parcellája, az úgynevezett Gyógykert az Akadémia bio­kémiai laboratóriumának tu­lajdona. Itt a kutatók hosszú evek óta sikeres kísérleteket folytatnak a vadon termő bo­gyós I növényekkel. Vizsgáló­dásuk tárgya a fekete berke­nye, a homoktövis, a fanyar- ka, az ehető lőne és a kínai eitrommagnólia. Az évek során ezekből a növényekből több értékes, a gyógyítás céljait pzolgáló, aktív biológiai anya­got vontak kii. 1 A fekete berkenye kon- centrátum bizonyos ivegyüle- teit meghatározott mennyisé­gű C-vitamininai dúsítva új, a hajszálereket erősítő anyagot állítottak elő a magas vér­nyomásban szenvedő betegek gyógyítására. : Sók reményt fűznek a méz alapanyagú hatóanyagokhoz is. Az elképzelések szerint a mézet maguknak a méhekmek p segítségével dúsítják fel ak­tív biológiai anyagokkal) azaz előre meghatározott összeté- telű. gyógyászati hatóanyagot tartalmazó mézet állítanak élő. Az eddigi kísérletek ered­ményesek. A mézelő méheket rendszeresen táplálják fekete berkenye- és homoktövis-ki- yonattal, g így magas gyógy­hatású berkenyemézet és gyylladásgátló homoktövis- hiézet kapnak. |Le akar szokni? | Francia kutatók a szenvedélyük­ről leszokni kívánó dohányosok számára új gyógyszert kísérletez­lek ki. A gyógyszer szegfűbors, jgyőmbér, koriander és édesgyökér' ikivonatot tartalmaz, s mint a töb­bi ilyen szer, kellemetlen tüneték nélkül megszünteti a nikotinszük­ségletet. A hasonló egyéb készít- ményekk'el szemben azonban elő- jnye, hogy meggyorsítja a felhal­mozódott nikotin eltávozását a szervezetből. Ez egyébként^ két-híi- rom hónapig is eltart a dohányzás abbahagyása után.-7-V'; :v (ü<széílí}tbtt^r>,M<!*t0.f': László A kitüntetett kutató A’ Bács-Kiskun megyei tanács legutóbbi ülésén adták át a Tudományos Munkáért díjat a Zöldségtermesztési Kutató Intézet Fejlesztő Vállalat igazgatójának, dr, Balázs Sándor­nak, a zöldségtermesztésben és kutatásban elért eredmé­nyeiért. A kitüntetett igazgatóval eddigi életútjáról, mun­kájáról, törekvéseiről beszélgettünk. Interjú dr. Balázs Sándorral — Mi indította el a pá­lyán? — Otthon a szüleim annak ide­jén kertészkedtek, tehát óhatat­lanul ragadt rám valami. De ak­kor nem gondoltam, hogy a zöld­ségtermesztéssel fogok majd fog­lalkozni. Jól tanultam, minden­képpen szerettem volna folytat­ni a tanulmányaimat. De közbe­jött ä háború. Amikor hazake­rültem, a kertészkedő környezet nagy hatással volt rám, s elindí­tott ezen a pályán. Budapestre, az agráregyetem 'kertészeti kará­ra iratkoztam be, és amikor vé­geztem, a zöldségtermesztési tan­széken maradtam. Ott lettem do­cens, később tanszékvezető-he­lyettes. — Mikor kezdett el ku­tatni? — Még az egyetemen. Hajtatási technológiákat dolgoztunk 'ki. En­gem leginkább az érdekelt, ho­gyan reagálnak a növények a több, illetve kevesebb fényre. E kutatási téma keretében „rátalál­tam” a gombára. így visszatekint­ve nagyon szerencsés lépés volt. Ez senki mást nem foglalkozta­tott. Tehát az elért eredmények mindenképpen „újságnak” számí­tottak. Abban is szerencsésnek érzem magam, hogy 1971-ben azt a fel­adatot! kaptam, jöjjek Kecskemét­re. Ezzel a kutatási munkámhoz társult egy másik nagyon fontos dolog, a zöldségnemesítés szerve­zése. Körülbelül öt év alatt sike­rült kialakítanunk az intézet mai szervezeti formáját. — A nemesítő munka igen sokrétű. Hogyan sikerül a feltételeket megteremteni? — Legfontosabbnak tartom a szakemberek, a kutatók személyét. Ma már sok a fiatal, jól felkészült, a nemesítési munika iránt elköte­lezett kollégánk, akik remélhe­tően átveszik az idősebbektől a feladatokat. Valamennyien tu­dunk együtt dolgozni. Nagyon fontos, hogy a kutatás, nemesítés technikai, gazdasági feltételeit elő tudjuk teremteni. > i < r ~r Idén. januárban az intézet I önálló gazdasági szervezetté, vállalattá ala­kult. Mit vár ettől a vál­tozástól? — Az intézet gazdaságilag is megalapozott, hogy vállalatként miként működik, még a jövő kér­dése. Kutatómunkánkat javítani, fejleszteni kell, mert ha ez nem sikerülne, a mezőgazdasági terme­lés, a zöldségtermesztés látná ká­rát. A belső szervezeti formán nem változtatunk, ez kialakult és' alkalmas a feladatok megoldá­sára. Á kutatási végtermékünket az elit vetőmag nagy részét a Ve- tőmagtermeltetö Vállalatnak ad­juk át, mint eddig. Ezen kívül a szaktanácsadások sora is szerve­sen illeszkedik a profilunkba. Egyelőre tapasztalatot szerzünk, hogyan is tudunk ..megélni”. — Az intézet munkájá­ba beleillik az ön kutatási témája is. Hogyan látja a gombatermesztés jövőjét? — Ma hazánkban 6 ezer tonna csiperkét és íaskagombát termel­nek évente. Ez háromszorosa az 1970-es termesztésnek. Külföldi kutatási eredményeket adaptál­tunk. Általános, hogy a nagy­üzemekben csak az alapanyagot állítják elő és a tényleges áru­gomba a kistermelőktől szárma­zik. A nemzetközi érdeklődés központjába került a laskagomba- termesztési technológiánk. Az NSZK-ban most épül szaktaná­csaink alapján ezt a fajt ter­mesztő komplett üzem. Termé­szetesen még új fajokat és fajtá­kat is be kell vonni, a termesz­tésbe. A harmat- és a bocskoros- gomba elterjesztését is felada­tunknak tekintjük. — Es a többi zöldségnö­vény? — Büszkék vagyunk arra, hogy a legújabb párád icsomnemesíté- si alapanyagunkért olyan orszá­gok termesztői versengenek, ahol nagy hagyománya van a kertész­kedésnek. Hollandok, dánok, franciák, angolok az igénylők. Egyetlen, de érdekes adat: a ha­zai termesztők 3,5 tonna magot kértek, az előbb sorolt külföldiek 70 tonnányit. Igaz, ez utóbbinak csak a felét tudtuk előállítani és szállítani. De nemcsak a paradicsom, ha­nem az egyéb zöldségnövények fajtaválasztékát ' iá megpróbáljuk saját nemesítésű anyagunkból nö­velni. Csak hazai fajtákat talá­lunk például a iközterroesztésben fűszer- és csemegepaprikából, hagymából, dinnyéből. A nálunk termesztett borsó-, uborkafajták fele már hazai nemesítésű. • Dr. Balázs Sándor — A jövő gazdászainak. szakembereinek nevelésé­ben, oktatásában is részt vesz... — Tavaly kaptam meg a Ker­tészeti Egyetem tanári kinevezé­sét és átvettem a zöldségtermesz­tési intézet vezetését. Bár ez is hivatali elfoglaltság, mégsem tar­tom álláshalmozásnak. Hazánk­ban szerintem még mindig nincs összhangban a kutatás és az Ok­tatás, ezért jó lenne az oktatókat is még inkább bevonni a kutató^, ba. A kutatókat is meg kell győz~ ni, hogy arról a témáról tartsa­nak előadásokat, amelyben leg­jobban elmélyednek. Ez minden­képpen hozzájárul, hogy a felső­fokú oktatás minőségileg javul­jon. Más szakmai jellegű társadal­mi tevékenységben is részt ve­szek. A Tudományos Minősítő Bizottságnak — ez a növényter­mesztők doktori fokozatának el­érését hivatott intézni —, a Ma­gyar Tudományos Akadémia Ag­rártudományi Osztályának, az MTA Kertészeti Bizottságának munkájába szintén bekapcsolód­tam. Három éve pedig az MTA levelező tagja lettem. Ügy érzem, valamennyi helyen lehet azért tenni, hogy a hazai kertészet szín­vonala emelkedjék. — Véleménye szerint miért kapta meg a Tudo­mányos Munkáért díjat? A közvetlen kutatási ered­ményekért, vagy egyéb te­vékenységéért? — Inkább az utóbbikért. A ve­zető megítélése attól függ, ho­gyan működik az általa vezetett i intézmény. Annak*‘idején, t árki­kor átvettem a zöldségtermeszté­si intézet vezetését, természete­sen felmerült a gondolat, nem látja-e hátrányát a ZKI ennek. Bizalmat kaptam és igyekszem is ennek megfelelni. Gál Eszter FIATALOK FÓRUMA Nemcsak közgazdászoknak Némi tanakodás után két levelet fogalmaztak; egy az igazga­tóknak, elnököknek szólt, a másik pedig „Kedves Fiatal Köz­gazdász Barátunk!” megszólítással íródott. Mondanivalója mind­kettőnek ugyanaz: hagyományteremtő céllal első ízben megren­dezik a Fiatal Közgazdászok Fórumát a kecskeméti technika házában. Az érdekelteknek küldött levél így folytatódik: „Talán nem is tudsz róla, hogy megyénkben három olyan szervezet is működik, amelynek céljai között az első helyen sze­repel a fiatal gazdasági szakemberek szakmai, vezetési és álta­lános ismereteinek bővítése, az egymással való rendszeres talál­kozás, gondolatcsere lehetőségének megteremtése, és még sok más olyan dolog, amelynek legtöbben hiányát érezzük, de nem tudjuk, mit tegyünk érte.” Nos, ez egyenes beszéd. A Ma­gyar Közgazdasági Társaság if­júsági titkára, a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Fiatalok Bizottsága és a -KISZ- bizottság Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa eddig kü- lön-külön foglalkozott e réteg gondjaival. Szervezte a progra­mokat sokszor’ egymással párhu­zamosan. Most összefogtak — ám nfem született újabb bizott­ság, hanem a legnagyobb fórum­hoz, az érdekeltekhez fordul­nak segítségért. Szeretnének be­szélni arról, milyen távlatok van­nak a fiatal szakemberek előtt, és nemcsak úgy áltálában, ha­nem teret adva az egyéni véle­ményeknek, kívánságoknak is. Az, hogy a meghívó ievelé! közgazdászoknak címezték, ne tévesszen meg senkit. Nemcsak őket várják, hanem mindazokat a mezőgazdasági, ipari mérnökö­ket is, akik eddig 'képességeik kibontakoztatására nem kaptak kellő lehetőséget, vagy úgy ér­zik. a tervezőasztal, egy műhely vezetése még nem a végcél. A fia­talok .szervezetei ezúttal nem ke­vesebbre Vállakoztak, mint hogy megpróbálják segíteni a jövő ve­zetőinek felkészülését válható feladataikra, megteremtik a fó- í úrnőt a véleménycserére, elő­adásokra. ­Számokkal dolgozó emberekről lévén szó, el kell mondani, hogy e kezdeményezés indítását is szá­mok adták. A szervezők — ma­guk is fiatalok — felfigyeltek néhány statisztikai adatra. Kecs­keméten az 1980. évi népszám­láláskor háromszázöten dolgoz­tak vállalati igazgató, szövetke­zeti vezető, főkönyvelő, gazdasá­gi vezető posztján. Közülük ek­kor 116-an lépték át — több­kevesebb esztendővel — az öt­venéves életkort. Ha feltételez­zük, hogy sokuk még hosszú évekig vállalja a vezetés sokszor nehéz (és egyre nehezedő) fel­adatát, akkor is számolni kell egy — nem túl soká, és termé­szetesen nem egyenletes gyorsa­sággal '— bekövetkező természe­tes cserére. Az üzemeltét, gyárakat járva, már ma is egyre több fiatal igaz­gatóval, főmérnökkel 'találkozha­tunk. Egy részük felkészülhetett a feladatra, mások most tanul­ják. mit jelent az, ha sok em­berért felelnek. A mai huszon- és harmincas korosztályban — nyíltan vagy burkoltan — gyak­ran elhangzik, hogy teret kér­nek, lehetőséget a „kiugrásra”, alkalmiáit a bizonyításra. Sokuk előtt nyílhatnak a jövőben uj távlatok. A fórum egyik szerve­zője mondott el ezzel kapcsolat­ban egy példázatot: „Van egy kutyám. Ha meglát egy macskát, örült zajjal kezdi kergetni. Csak akkor van baj, ha utoléri, mert nem tudja, mit kezdjen vele." Hát ezért is kell ez a fórum, nehogy mi is így járjunk — fe­jezte be a mesét. A másik levél azoknak a vezetőknek íródott, akik szívükön viselik vállalatuk sorsát — és nemcsak az utód kiválasztásá­ban. A gazdasági életben szükséges nagy műszaki ugrás, az üz­letpolitika korszerűsítése, a gyártmányfejlesztés , és termékvál­tás kényszerének egyre erősödő volta már ma is jó felkészült­ségű, ütőképes gárdát igényel. Ehhez pedig nem elég az egye­temről. főiskoláról kikerült fiatalok puszta alkalmazása. Az ala­pok mellé a többit, a pluszt, amitől igazán jó szakemberré vál­hatnak, mar csak a vállalati1 évek alatt sajátíthatják el. A szom­bat délelőttre szóló meghívókkal a Fiatal Közgazdászok Fóru­mának szervezői ehhez a folyamathoz kérnek — és kínálnak —- segítséget. Fejszés Edit

Next

/
Oldalképek
Tartalom