Petőfi Népe, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-04 / 80. szám

XXXIX. évf. 80. szám 1984. április 4. szerda Ára: 1,80 Ft AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Időjárás Várható időjárás ma es­tig: gyakran beborul az ég. Sokfelé várható eső, zápor, néhol zivatar is valószínű. Élénk, időnként erős lesz a déli, délkeleti szél. A leg­magasabb nappali hőmér­séklet általában 8 és 13 fok közptt alakul. A szocializmus építése újabb tetteket kíván Nagygyűlés a felszabadulás évfordulóján Kiskunmajsán az Ifjú Gárda Művelődési Központban nagygyűlésen emlékeztek meg a felszabadulás évfordulójá­ról. A magyar és a szovjet himnusz hangjai után Tardy Balázs és Kovács Gyula, a kecskeméti Katona József Szín­ház művészeinek szavalatai hangzottak el, majd Nagy Ist­ván, a városi jogú nagyközség pártbizottságának első titkára köszöntötte a résztvevőket, a párt- és tanácsi szervek, a tár­sadalmi { és tömegszervezetek, a fegyveres testületek képvi­selőit. Ezt követően Terbe Dezső, a Bács-Kiskun megyei pártbizottság titkára mondott ünnepi beszédet. Nemzeti ünnepeink sorában ismét ahhoz a történelmi évfor­dulóhoz érkeztünk, amelyet né­pünk minden más ünnep elé he­lyez. Mélyen átérzi annak a 39 évvel ezelőtti tavaszi napnak a jelentőségét, afnelyen a magyar nép — évszázados álmainak betel­jesüléseként — visszavonhatatla­nul elnyerte nemzeti függetlensé­gét, kézbe vette saját sorsának formálását. Nemzeti újjászületésünk e ki­emelkedő napjára, 1945. április 4-re emlékezve — tartozzunk idő­sebb vagy fiatalabb generációhoz — felemelő érzéssel gondoljuk végig, mennyi mindent tömörít magába ez a múlthoz, jelenhez és jövőhöz egyaránt elválaszthatat­lanul kötődő szó: felszabadulás. A II. világháború vérzivataros napjait, áldozatait, szenvedéseit és megaláztatásait már felnőtt fejjel átélők emlékeiben és ideg­szálaiban lassan elhomályosuló képeket, de soha el nem múló nyomokat hagyott a felszabadulás előtti negyedszázad. Az 1919 utáni ellenforradalmi rendszer szélsőségesen reakciós céljai és eszközei, a más nemze­tek leigázását jelentő országgya­rapító külpolitika, az országhatá­ron belüli jogfosztottság, a be­börtönzések, a társadalom foj­togató légköre, a gyűlölet szítá­sa, a szellemi megnyomorítás, a militarizmus sorvasztották né­pünket. Mindezek elkerülhetet­lenül vezettek a Hitler által in­dított háborúhoz, ebben 600 ezer emberélet feláldozásához és en­nek betetőzéseként a nyilas rém­uralomhoz, a fasizmus igazi ar­cát megmutató időszakhoz. (Folytatás a 3. oldalon.) A fasiszta német hadsereget és cinkosait üldöző szovjet hadse­reg harca a megszállt Magyaror­szág felszabadításáért 7 hónapig, pontosan 213 napig tartott. A Vörös Hadsereg több mint 140 ezer katonája és tisztje áldozta fel életét ezekben a csatákban. A harc során az ország dolgozó né­pe segítséget nyújtott a szovjet csapatoknak. A Budapestért vívott ütköze­tekben a szovjet katonákkal együtt bátran küzdött a magyar önkéntes ezred. A kommunisták az ország különböző részein par­tizáncsoportokat szerveztek. Mind­ez azonban csak kismértékben járulhatott hozzá az ország fel­szabadításához. Az elévülhetet­Koszorúzás! ünnepségek • A megyei pártbizottság koszorúját Romány Pál és Terbe Dezső helyezte el Kecskeméten, a szovjet hősök Szabadság téri emlékmű­vénél. Hazánk felszabadulásának 39. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztár­saság Minisztertanácsa és a Ha­zafias Népfront Országos Taná­csa kedden délelőtt koszorúzási ünnepséget rendezett Budapes­ten, a Szovjet Hősök Szabadság téri emlékművénél és a Magyar Hősök Emlékművénél, a^ Hősök terén. A Szabadság téren a magyar és szovjet himnusz elhangzása után a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Losonczi Pál az Elnöki Tanács elnöke és Trautmann Rezső, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke helyezett koszorút az emlékmű talapzatára. Az MSZMP Központi Bizottsá­gának koszorúját Kádár János, a Központi Bizottság első titkára és Németh Károly, a Központi Bi­zottság titkára, < a Politikai Bi­zottság tagjai helyezték el. A Mi­nisztertanács nevében Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Sarlós István, a Miniszterta­nács elnökhelyettese koszorúzott. A Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetsége budapesti nagy- követsége részéről Vlagyimir Ba- zovszkij nagykövet, Ivan Boimov követ-tanácsos és Vlagyimir Zo­tov ezredes, katonai és légügyi attasé helyezte el a kegyelet és a megemlékezés koszorúját. Ezután a diplomáciai testület képviselői koszorúztak. Az emlékmű talapzatán elhe­lyezték a hála és a megemlékezés koszorúit a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bizottsága, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szö­vetsége, a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság és a Magyar Úttö­rők Szövetsége képviselői, a ma­gyar fegyveres erők és testüle­tek vezetői is. A hazánk felszabadításáért el­esett hősök emléke előtt tiszte­legve megkoszorúzták az emlék­művet az ideiglenesen hazánk­ban állomásozó szovjet déli had­seregcsoport parancsnokságának képviselői. Ezután a fővárosi 'tanács ve­zetői, majd a budapesti vállala­tok, hivatalok, intézmények dol­gozó kollektíváinak képviselői és a budapesti fiatalok adóztak tisz­telettel a szovjet hősök émléké- nek, s virágokkal borították az emlékmű talapzatát. A koszorú­zási ünnepség az Internacionálé hangjai után a katonai díszszá­zad elvonulásával ért véget. Ezután került sor a Hősök terén a Magyar Hősök emlékművének megkoszorúzására. • Bács-Kiskun városaiban, köz­ségeiben is koszorúzásokkal, nagygyűlésekkel emlékeztek meg a felszabadulás 39. évfordulójá­ról. Tegnap Kecskemét főterén a katonazenekar térzenéjére gyű- • lekeztek az ünnepség résztvevői, majd harangjáték és harsonaszó vezette be az eseményt. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottsága nevében Ro- ,mány Pál, megyei első titkár és Terbe Dezső megyei titkár he­lyezte el az emlékezés koszorú­ját a szovjet hősök emlékművénél. A megyei tanács képviseletében dr. Gajdócsi István tanácselnök és Tohai László általános elnök­helyettes koszorúzott. A társadal­mi és tömegszervezetek, MSZMT- tagcsoportok küldötteként Farkas József, Gráner Gyula, Némédi Sándor és Vázsonyi Miklós rótta le tiszteletét. A fegyveres erők és testületek nevében dr. Fehér Géza rendőr vezérőrnagy, Orbán Károly ezredes, dr. Cserháti Lász­ló munkásőr ezredes és Frits Pál alezredes helyezett el koszorút. Az ideiglenesen hazánkban állo­másozó szovjet alakulatok képvi­seletében A. G. Geraszimov gár­daezredes, és Sz. Ny. Jopihin gár- daalezredes tisztelgett az emlék­mű előtt. Ezután a város lakosai helyezték el virágaikat. Az ünnepség az Internacionálé- val zárult, majd utána dr. Mező Mihály városi tanácselnök átad­ta Kecskemét polgárainak a fő­téren álló ítérplasztikát, Farkas Gábor Ybl-díjas építész és Pálfi Gusztáv szobrász alkotását, amely a megye hat városának címer- pajzSát ábrázolja. A vasútkerti szovjet emlékmű­nél Kecskemét párt- és tanácsi vezetői, a társadalmi és tömeg- szervezetek, a fegyveres erők, testületek képviselői koszonúztak, míg a Budai úti temetőben az üzemek, intézmények pártszervei helyeztek el virágokat. Tiszakécskén a városi jogú nagyközség párt-, állami és tö­megszervezeti vezetői a román hősök emlékműve előtt tiszteleg­tek, így emlékezve a felszabadu­lás évfordulójára. Bizakodással tekintünk a jövőbe — Felszabadulásunk 39. évfordulóján jó érzéssel, tiszta szívvel ünnepiünk. Ünnepünk igazi fényét és tartalmát az adja, hogy egy egész nép köszönti ben­sőségesen önmaga történelmi életművét. Bármerre ' nézünk is az országban, társadalmi rendszerünk­ben, alkotásainkban, új városaink sokaságában, gyárainkban, mezőgazdasági nagyüzemeinkben né­pünk munkája, tudása ölt testet. Egy alapjaiban megváltozott ország fémjelzi harminckilenc év erő­feszítéseinek becses eredményeit. Hazánk legnagyobb nemzeti ünnepén a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a kormány nevében köszöntőm hazánk minden állampolgárát, a párttagokat és a pártonkívülieket, a városokban, falvakban élőket. Köszöntőm a Magyar Népköztár­saság valamennyi barátját, aki osztozik velünk az ünnep örömében. 1945. április 4-e méltán legnagyobb nemzeti ün- nepünk. Népünk visszanyerte nemzeti füjtí/Kfi&t gét és megnyílt előtte a társadalmi haMmíWls^s tősége. A felszabadító Szovjetunió e&jÜMs£fßnek, a haladás történelmi szükségszerűséte^Mwátemmfri felismerő hazafiaknak köszönhető, hog^wßnMjÉna- zánk nemcsak fennmaradt, hanem mjfoimgEpit megerősödve a leghaladóbb nemzetelBjíd^e soWko- zott fel. A szó legnemesebb értelméM^whonrUjii- láltak e hazában a magyarok, az itVjjfö nemívti- ségek és népcsoportok. önálló államiságunk birtokában, hWBüó rerv&szss rünk révén sokoldalúan kiteljesedetv^Kkpünkrt&rh sadalomformáló, országot gyarapító, Wfcato képes­sége. Fejlődésünk eredményeként nőtBUepünk'^ön^ becsülése, magabiztossága, MegszűwHa „magyar magáramaradottság” érzése, igaz baratHfűc vannak, hazánk boldogulását a SzovjetunióvalM^ocialista országokkal szoros szövetségben taláItufeMBL. Szocialista rendszerünk az alkotmdrw^ßfWfsW^ti zített széles körű jogokat biztosit minden allairapa*j| gárnak. A politika népünk közreműködésével és egyetértésével formálódik. Széles körű vitára bo­csátjuk legfontosabb közös dolgainkat, együttes gondolkodással, nemzeti közmegegyezésre való tö­rekvéssel alapozzuk meg társadalmi vállalkozásain­kat. így haladunk következetesen a szocialista de­mokrácia elmélyítésének, politikai rendszerünk to­vábbfejlesztésének útján. Népi-nemzeti egységünk szilárd; társadalmunk hivatott vezető erejét, a Ma­gyar Szocialista Munkáspártot tisztelet és megbe­csülés övezi. A világban kivívott rangunk, hazai eredményeink forrása 1945. április 4-e. Felszabadulásunk évfor­dulóján emlékezünk az antifasiszta harcban egye­sült nemzetek világtörténelmi győzelmére is, amely­ben a Szovjetunióé volt a döntő szerep. Örök hála és tisztelet a szovjet népnek és katonáinak, akik oly nagy áldozatot hoztak népünk szabadságáért. Kegyelettel gondolunk azokra a bolgár, román, jugoszláv, angol és amerikai katonákra, akik a mi földünkön, a felszabadító harcokban hullatták vé­rüket. Tisztelettel adózunk a magyar ellenállóknak, akik Európa sok országában küzdöttek a fasizmus ellen; a magyar partizánoknak; a szovjet hadsereg kötelékében harcoló önkénteseknek és azoknak, akik a demokratikus magyar hadsereg soraiban fogtak fegyvert népünk szabadságáért. — Honfitársaink, ha túltekintenek az oltalmat adó haza határain, nyugtalanító képet látnak a vi­lágban. Felerősödött az imperialista körök hideg- háborús, agresszív, háborúval fenyegető politikája. Világuralomra törve, hatalmi pozícióik védelmében gátlástalanul kufárkodnak népek, nemzetek sorsá­val. Aggasztó híreket hallunk, olvasunk naponta az amerikai rakéták európai telepítéséről, a Közel- Keletről, hátin-Amerika, Dél-Afrika jelentős térsé­geiről. Az a nemzedékünk, amely két világégés minden kínjától szenvedett, s az is, amely a második világ­háború poklában vérzett, csakúgy, mint a háborút nem járt fiatalabb — félelem nélkül, békében akar élni, családjával, egész népével együtt. A földré­szünkön 39 éve tartó békét nem hagyjuk megbon­tani. Békeakaratunk nem a gyenge könyörgése, ha­nem az erős követelése. Visszautasítjuk a létünket, társadalmi rendünket, vívmányainkat fenyegető imperialista kalandorpolitikát. Támogatjuk a Varsói Szerződés békekezdemé- nyézéseit, egyetértünk a Szovjetunió békepolitiká­jával. Nem engedjük meg, hogy felboruljon a világ biztonsága érdekében oly fontos erőegyensúly, hogy az imperialista hatalmak önös érdekeikért katonai fölényre tegyenek szert. A párbeszéd hívei vagyunk, az érdemi tárgyalásokat szorgalmazzuk. Szövetsé­geseinkkel együtt mindent megteszünk a békés egy­más mellett élésért, hogy a fenyegetettséget az enyhülés, a fegyverkezést a leszerelés váltsa fel. — Azokat a mélyreható társadalmi változásokat, amelyek előtt 39 esztendeje nyílt meg az út, s ame­lyek azóta hazánkban végbementek, nagyszabású építőmunka alapozta meg. Nemzeti jövedelmünk az utóbbi 30 év alatt ötszörösére, az ipar termelése cilencszeresére nőtt. Megduplázta teljesítményét Mezőgazdaságunk, a lakosság fogyasztása több mint tárantszorósára emelkedett. Ninjjj. történelmünkben korszak, amelynek fejlő- lésüehhez a 39 esztendőhöz lehetne mérni. Az igazán nagy^-korszakos vívmányaink már annyira természetese)% megszokottak, hogy ünnepi alkalom­mal sem^i^ín idézzük őket. Pedig minden eredmé­nyünk'a lattm^íz, hogy örökre megszűnt országunk- bajn-^L kusákmányolás, és mindannak, amit javak- úi^tyJKuémgban, művészetben megteremtettünk, tfjfßfflß&liöpünk a birtokosa és élvezője. Életünk egyik FMfaffibb jellemzője a létbiztonság, társadalmi mére- Tejcben éppúgy, mint az emberek egyéni életében. | nemzedék, amely a tragikus napokban a magyaH^tiáseületés programjával indult, ország— világ előtt' beváltotta ígéretét. Sokoldalúan fejlett, megőrzött történelmi értékekben és új, a szocializ- mus-4gtreho2(fi alkotásokban gazdag országot ad át ^ádM<iiLhT^f!p^rmelrí>iní>kl unokáinak. ig/^jSot£tktetty.nk, sok történelmet és sorsot for- mal^WWWWdÜtst váltottunk valóra. De nem mondhatjuk, hogy mindent elértünk. Vannak min- ■ dennapi és a „hogyan tovább" módját érintő gond­jaink is. Teljes a foglalkoztatottság hazánkban, de a hatékony foglalkoztatás még messze megoldatlan. A javak munka szerinti elosztására törekszünk, de nem értük még el, hogy aki többet vállal, többet ad tehetségéből, erejéből a köz javára, az illő módon, érezhetően többet is kapjon érte. A szociális gon­doskodás széles körű társadalmunkban, de még nem jut el minden rászoruló emberig — élnék idős em­berek magukra maradva, sokgyermekesek, akiknek meg kell gondolni, mire adják ki forintjukat. Tár­sadalmunk szerető gonddal törődik ifjúságunkkal, de nem minden fiatal embernek tudunk olyan erőt próbáló feladatot adni, amelynek megoldásán le­mérheti, hogy mit tett a társadalomért és önmaga jövőjéért. Eddig jutottunk emberöltönyi idő alatt, innen ha­ladunk tovább előre. Gondjainkat ismerjük, s hisz- szük, hogy van és lesz erőnk úrrá lenni rajtuk. Ezért foglalkozunk gazdálkodási módszereink javításá­val is. Bizakodással tekintünk a jövőbe. A szocializmus társadalmi és gazdasági alapjai szélesek, szilárdak hazánkban. Ismerjük erőnket, bízunk szocialista rendszerűnkben. Van erős pártunk, amely nehéz körülmények között is hivatotton vezette, szervez­te népünket. Vannak szövetségeseink: a Szovjet­unió és szocialista testvéreink, és van sok barátunk a világban. Nem kell félnünk a meglévő gondoktól, ha az erőt, a tudást még jobban összefogjuk, a gon­dolkodást, a cselekvést a feladatokhoz igazítjuk. i Becsüljük meg, amit harminckilenc év alatt szo­cialista történelmünk során elértünk. Becsüljük és védjük szocialista rendünket, mert ez a biztos alap továbbhaladásunkhoz. Ma az a követelmény, hogy felelősen gondolkodjunk és bátran cselekedjünk, hogy munkánknak mind nagyobb értéke legyen. Ezt kívánja a haza, ezt kívánja a szocializmus ugye, ezt kívánja népünk és benne minden egyes honfitár­sunk érdeke. Erre gondolva szívből kívánok közös dolgunk vég­zéséhez erőt, egészséget, sikereket országunk minden állampolgárának. Kitüntetések április 4. alkalmából A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa hazánk felszabadulásának 39. évfordulója alkalmából, ered­ményes munkájuk és közéleti te­vékenységük elismeréséül az állami, a gazdasági munka külön­böző (területein dolgozóknak és a fegyveres testületek tagjainak kitüntetéseket adományozott. A kitüntetettek egy csoport­jának Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke kedden délben az Országház Kupolacsarnokában nyújtotta át az érdemrendeket. Az ünnepségen megjelent Lázár György, a Minisztertanács elnö­ke, Havasi Ferenc és Korom Mi­hály, a Központi Bizottság titká­rai, a Politikai Bizottság tagjai, valamint Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. Losonczi Pál a kitüntetések át­adásakor mondott beszédében méltatta hazánk felszabadulá­sának történelmi jelentőségét. — Csaknem négy évtizede már, hogy április 4-e legnagyobb nem­zeti ünnepünk.. Ez a nap' hozta el népünknek évszázados küzdelmek és megpróbáltatások után a régen várt szabadságot. Ezért vált szá­munkra jelképpé április 4-e. Ez a nap nemcsak utat nyitott né­pünk jobb élete felé. Megismer­tetett mindannydunkat az igaz barátság, a testvériség érzésével is. — Ahogyan április 4-e a sza­badság, az új haza építésének jel­képe lett, úgy vált társadalmi esz­ményképünkké a közös munká­ban példásan helytálló* alkotó ember. Különös érdem'az élenjá­róké, akik példájukkal ösztön­zést adnak társaiknak is, akik napról napra felmutatják azt az erkölcsi és anyagi többletet, amely a legbiztosabb kiút mai gond­jainkból — hangsúlyozta Losonczi Pál, majd az MSZMP Központi Bizottsága, a Népköztársaság El­nöki Tanácsa és a Miniszterta­nács nevében megköszönte a ki­tüntetetteknek a példás helytál­lást, s további sikereket, erőt, jó egészséget kívánt. Kitüntetési ünnepséget ren­deztek tegnap Kecskeméten, a Kodály Iskola dísztermében. Az iskola tanulóinak műsora után dr. Gajdócsi István, a megyei ta­nács elnöke mondott ünnepi be­szédet, majd kitüntetéseket nyúj­tott át. Romány Pál, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság el­ső titkára köszöntötte a kitünte­tetteket, akiknek átadta az MSZMP Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a megyei pártbizottság és a megyei tanács jókívánságait. Tegnap, a (elszabadulás ünnepének előestéjén Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizott­ság első titkára köszöntőt mondott a rádióban és a televízióban. A beszédet az alábbiakban közöljük.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom