Petőfi Népe, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-17 / 90. szám

1984. április 17. • PETŐFI NÉPE • 5 KIÁLLÍTÁS, ZSŰRIZÉS, KONFERENCIA... Mit csinál a népművelő? Népművelő barátomat legutóbbi külföldi útján zavarba hozták vendéglátói. Azt kérdezték tőle, mi a foglalkozása, vagyis miit is csinál, amikor dolgozik. „Nem értették meg — mondita —, hogy azért kapom a fizetést, mert egy kis, Duna-parbi falubain ... hogy ott... népművelő vagy közmű­velő, illetve, szóval — legyintett —, hogy itt a régi tanítók utódja vagyak.” Barátom zavara sejtette, hogy e munkakör­ben dolgozó szakemberek milyen nehezen tud­ják megfogalmazni — még maguknak is —, hogy tulajdoniképpen mit is csinálnak. Miért veszik fel a fizetést, mit sajátítottak el a szakmát adó középfokú vagy felsőfokú iskolában olyat, amit nem tud a pedagógus, az orvos vagy az agrár­mérnök ... Egy napló tanúsága Valóban, mit csinál a népművelő? Talán épp erre a kérdésre kívánt megfelelni az a Szeged környéki községben tevékenykedő művelődésiház-igazgató, aki könyvet tett közzé népművelő életéről. Mint írja: 23 évesen, sokirányú érdeklődéssel érkezett a pályára. Több kollégájától eltérően nem véletlenül. S bár a népművelés minden „hangszerén” játszik, szakmai tevékenységét (mely óhatatlanul életformává is vált) minded­dig nem sikerült elfogadtatni a környezetével. Naplójából kiderül, hogyan alakult a munka­ideje és a tevékenységi köre. Igen jellemző, hogy évente több mint százszor volt kilenc vagy an­nál több (olykor huszonhárom) órás munkanap­ja. Nyolcvan szakmába volt kénytelen beleárta- ni maigát, száznégy jogi és valóságos személy adott neki feladatot. A művelődési házban ezen­közben naponta két műsor, klubfoglalkozás, tan­folyam és egyéb rendezvény zajlott. Konferál, muzsikál Leggyakrabban írással nyűglődött. Fogalma­zott tájékoztatót, jelentést, munkatervet, dalszö­veget, leltárívet, jegyzőkönyvet, KlSZ-jel'lem- zést, együttműködési megállapodást .és ünnepi beszédet. A népművelő emellett még belépője­gyeket is számoz, sokféle dokumentumot olvas, tárgyal1, megbeszél, lebeszél, beszélget; műsoro­kat és közönséget szervez; felújítást, takarékos­ságot, tréfás díjakat, emblémákat tervez, képe­ket, plakátokat, dekorációt fest, fotókat, filme­ket készít, karikatúrákat rajzol, ajándéktárgya­kat, bútorokat fabrikál; előadást tart, kiállítást rendez és nyit meg, vetélkedőt, játékokat, ver­senyeket vezet: konferál, muzsikál, énekel, és ha kell, mulat vagy tombolát árusít. Kötelező éves munkaidejének csak egy negyedét utazással és ülésezéssel tölti. Szabad óráiban pedig foglalko­zási ártalomként szerzett betegségeit gyógyíttat- ja. Mert ha lelkiismeretes — annak ára is van. Múlt nélkül „Csak” ezt csinálja, .tehát egy buzgó — jobbí­tó szándékú — vidéki népművelő, aki annak a népművelő társadalomnak a tagja, amelyről a kívülállók gyakorta meglehetősen elmarasztaló véleményt alkotnak, mondván; ihogy a művelődé­si házak dolgozói tudálékossággal, fontoskodás­sal álcázzák a semmittevést. Ennek a — normálisnak nem mondható élet­formának — oka van. Például, hogy sem a mű­velődési házaknak, sem a műveknek az alkotó­tól a befogadóig vezető útját egyengetni hiva­tott kultúra-közvetítésnek nem voltak nálunk gyökerei. Ez a szolgáltatási és tevékenységi for­ma nem túl régen — az ötvenes évek. elején — kezdte keresni a helyét, feladatait, munkamód­szereit. És a kedvezőtlen történelmi örökségek­től — a körülötte megváltozó világban is — csak csigalassúsággal tud megszabadulni. Az előírások szerint a művelődési ház mind a mai napig „helyt ad, segít, fölkarol, módot nyújt”. A népművelőnek a munkaköri leírása pedig olyan általánosságokban merül ki, mint „állampolgá­raink műveltségi színvonalának emelése”, „az önnevelési igény felkeltése”, a ,kultúra érté­keinek a terjesztése'’. Alkalmazkodóképesség Sokan és sokszor adtak már okos tanácsokat, jó ötleteket a kulturális ágazat megújítására — váltakozó sikerrel. Hazánk háromezer művelő­dési otthona közül — hivatalos felmérés sze­rint — csupán nyolcvan tölti be maradéktalanul a hivatását, és a megyénkbeli arányok sem sok­kal hízelgőbbek. Ma ,már talán nem is lehet min­den bajt elmulasztó gyógyírt, mindenhol egy­formán üdvözítő módszert javasolni, hiszen a közművelődésnek — amint az az elnevezésben is benne foglaltatik — egy bizonyos 'közösség adottságaihoz, igényeihez, sajátos feltételeihez kell igazodnia. Vagyis alkalmazkodóképesség, rugalmasság és engedékenység a jó népművelő legfőbb ismérvei... De hogy mit csináljon — pontosan meghatá­rozni nem lehet... Farkas P. József JOBB KÖZÖSEN, MINT EGYEDÜL Hárman a FEB-táborbóI • Vörös Csilla Akasztóból jött. • Bocsa János: „Ha nem vesznek fel, dol­gozni fogok.” • Odor László Mély­kút környékén sze­retne majd elhelyez­kedni. Beszélgetés S^BR az amatőr képzőművészetről A Népművelési Intézet tanács­adó testületé az Amatőr Képző­művészek Tanácsa (AKT). Megyei szervezetei a helyi fnűvelődési központokhoz kötődve funkcio­nálnak, öttagú vezetőség irányí­tásával. Feladatuk, hogy felmér­jék és szakmailag segítsék a kép­zőművészeti szakköröket, alkotói közössegeket, illetve minden ama­tőr képző- és. iparművészt. Szá­muk Bács-Kiskunban ugyancsak figyelmet érdemlő: több mint 250 amatőr festő, grafikus, szobrász és iparművész van a listán. — Valójában kiket nevezhetünk amatőröknek? A dilettánsokat? Vagy akiknek még ,nem volt ki­állításuk? Esetleg azokat a pik­torokat, akik nem ecsetforgatás­ból élnek? — Valóban nem könnyű a kér­dés — mondja Balanyi Károly grafikus, az Erdei Ferenc műve­lődési Központ művészeti előadó­ja, az AKT megyei szervezeté­nek titkára. — Talán éppen ezért választotta a szakma azt az egy­szerű, bár eléggé vitatható meg­oldást, hogy amatőr az, aki nem tagja a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának. Függetle­nül attól, hogy miből él, milyen színvonalon allkot és így tovább. S hogy mennyire ellentmondásos mindez, azt egyebek mellett pél­dául az is jelzi, hogy az AKT me­gyei szervezetében több Alap-tag is dolgozik. — Milyenek a színvonalbeli kü­lönbségek az amatőrök között? — Ha csoportosítani kellene — bár nem célszerű, hiszen a műr vészetekben a kategóriák mindig összemosódnak egy kicsit —, há­rom nagyobb csoportra osztanám az általunk számon tartott több mint 250 amatőrt: az egyikbe az úgynevezett „vasárnapi festők” tartoznak. Ök egyszerűen örömü­ket lelik az ecsetforgatásban, de különösebb mondanivalójuk nincs a világról. Egy másik csoportba sorolnám azokat, akiknek vannak figyelmet érdemlő gondolataik, csakhogy szakmai ismereteik hiá­nya miatt, még nem tudják mű­vészi szinten kifejezni magukat. S végül vannak, akik már egészen nagyszerű, értékes alkotásokat produkálnak. Érzékletes példa erre a IX. Bács-Kiskun megyei Grafikai Kiállítás, amelyen a ki­állítók mintegy kétharmada ama­tőr — pontosabban: nem Alap­tag. — Mint Bodor Miklós, Bá­lint Attila, Palkó Pál, Szappanos István, s még lehetne sorolni, egészen a díjnyertes Gulyás Gé­záig. — Tehát minden mástól elte­kintve, csak úgy volna szabad ka­tegorizálni, , hogy amatőr az, aki amatőr szinten, profi pedig az, aki profi szinten alkot? — A szavak mai értelme sze­rint igen. Ugyanis az amatőr szó — indokolatlanul — eléggé pejo­ratív értelmezést kapott, ha azt veszem, hogy régebben a bátor kezdeményező kedv, a hallatlan nyitottság, gátlástalanság jelle­Az igazság kritériuma mindig az erkölcs, az erkölcsé oedig a szépség. Ezek a gondolatok hatá­rozzák meg az úgynevezett „pausztovszkiji” iskola tagjainak írói attitűdjét. Ide sorolhatók a következő írók: Jurij Bondarev, Jurij Kazakov, Vlagyimir Szo- louhin, Csingiz Ajtmatov, I. Dru- ce, V. Lihonoszov, Jurij Trifonov, Jurij Nagibin, Szergej Antonov, Alekszej Alekszin. Bondarev oeuvre-jében nyomon követhető, hogy az általa fontos­nak tartott témák hogyan telnek meg egyre gazdagabb lírával, egyre mélyebb zengéssel. Igv a békés életről ír a „Csönd”, a „Ketten”, a „Rokonok” című munkájában. Látókörének tágu­lásával későbbi alkotásaiban áz időt és teret egyre nagyobb kiter­jedésében ábrázolja. Ez figvelh°*ö meg „háborús” prózájában, „Égő hó”, „A part”, „Az utolsó ágyú­lövések”, „A zászlóalí'ak tüzet kérnek”, „Választás”. Már az Égp hó című regényében észlelhető az új hullám hatása, amely a szov­jet „háborús”, prózában eredmé­nyezett megújulást. Ennek lén ve­ge, hogy a háborús cselekménv post festum újrajátszása, ábrázo­lása mellett ä jelen is részletesen szót kér. A „Választás” (melyből filmet is készítettek, csakúgy, i mint az író többi jelentős művéből) ki­emelkedik a felsoroltak sorából. Ezt „többszólamú” jellege ered­ményei: az egykori bajtársak sorsának filozofikus átértelmezése • Szappanos István: Zene I. mezte az amatőr képzőművésze­ket, a különböző iskolákat meg­járt, különböző festői hagyomá­nyokra építkező profi mesterek­kel szemben. — A közelmúltban zajlottak a zsűrizések, ahol eldőlt, hányán képviselik Bács-Kiskun ,színeit júniusban, a XII. Országos Ama­tőr Képző- és Iparművészek Ki­állításán, Ózdon. Mondana erről néhány szót? ■ , — Felhívásunkra hetven alko­tó mintegy négyszáz művet kül­dött be. Közülük huszonhárom amatőr képzőművész munkáját értékelte olyan színvonalúnak a zsűri, hogy részt vehetnek az óz­di kiállításon. Ez a szám megle­pően nagy, a többi megyéhez vi­szonyítva. Igyekszünk egyébként úgy lebonyolítani a zsűrizéseket, hogy a felkért szakemberek min­denki képéről, szobráról véle­ményt mondjanak, azokéról is, akik kihullottak a rostán. Ezen kívül, a mások munkái mellett láthatják produkcióikat, ami jó alkalom arra, hogy összehasonlí­tásokat, viszonyításokat, rangso­rolásokat végezzenek magukban az amatőrök, képet nyerve arról, hogy hol tart pillanatnyilag a mű­vészetük. — Mi az, ami nagyon kellene, de nincs? \ — Jól felszerelt alkotóműhe­lyek, szakavatott irányítókkal. Bár tudom, hogy ez nemcsak a „piros vonal” alatt jegyzett ama­tőrök- problémája. A szakkörök legtöbbje eléggé iskolás szemlé­letű, nem törekszenek különöseb­ben a kreativitásra. Régi vágy­álom egy nyitott amatőr képző- művészeti műhely létrehozása a megyeszékhelyen, de ez ma is eléggé elérhetetlennek látszik ... Ügy tudom, Baján viszont a kö­zeljövőben megnyílik a Vizuális Művészetek Háza, ami remélhe­tőleg nagyszerű lehetőséget kínál majd. — Mi a helyzet az alkotótábo­rokkal? • — Több helyre is lehet jelent­kezni nyaranta, a Népművelési Intézet jóvoltából amatőröknek: Tokajba, Paksra, Telkibányára. Sőt, Vannak kimondottan a me­gyében élő ecset- és vésőforgatók mellett a két világrendszer erköl­csi értékorientációjáról szerzett közvetlen tapasztalatait elmélke­dő módon' dolgozza fel Bondarev. Tanítómesterének, Pausztovszkij- nak a stílusához, alkotói módsze­réhez híven a műben impresszív szépséggel telített tájakat ábrá­zol. Ezek a tájportrék nem ma­radnak meg a csendélet, a zsá­nerkép ' szintjén, hanem bennük a természet esztétikumának zsigere- kig hatoló átélése mellett a sze­replők egyénisége is sokoldalúan jut kifejezésre. Annák, ellenére, hogy a mű ter­jedelme 488 oldal, nem érzi az olvasó „túlírtnak”,- mert a könvv- ben az író mindannyónkat érintő problémákat vet fel igen frappáns módon. A regényben szerephez jutó „háborús” téma kibontásakor Bondarevet nem annyira a straté­gia érdekli, mint az emberek lel­ke. Az idősíkok mesterséges meg­szakításával azt - kívánja elérni, hogy a két főszereplőnek, Vaszi- lijnek és Ramsinngk a sorsán, sorsfordulóin elgondolkodjunk, s múltbeli énjüket minduntalan össze tudjuk vetni, a jelenben megnyilvánuló egyéniségükkel. A két barát együtt harcolt a második világháborúban, körülöt­tük szüntelenül „szikraösvéiiyek kavarogtak”. Becsületességükről, helytállásukról meggyőződhetünk. Mindketten készek akár életüket is feláldozni a harci feladat ellá­tása közben., A. háborúban egyikő­jük sem esik el; ám több évtized elmúltával szörnyű körülmények részére indított művésztáborok is, mint a kárászi vagy a hajósi. — Ez utóbbi nem kimondottan ama­tőr közösség: profik és műkedve­lők egyaránt dolgoznak itt nya­ranta. — A tapasztalatok szerint azonban, jóval nagyobb az igény a táborozásokra, mint a lehető­ség. — Négy éve volt az amatőr képző- iés iparművészek első or­szágos konferenciája. Most, jú­nius másodikán lesz a második, amelyen Bács-Kiskunt egy ötta­gú iküldöttség képviseli. Mit re­mélhetnek az amatőrök ettől a tanácskozástól? , — Sok gondot, .intézkedéseket sürgető problémát felvetettek a résztvevők az első konferencián. Itt emeltek szót először az ellen a furcsa gyakorlat ellen, hogy aki nem Alap-tag, annak nem lehet önálló kiállítása. Nem volt tisz­tázott sok minden a zsűrizéseket illetően sem. Az új rendeletek — megszületésükben kétségtelenül közrejátszott az első országos ta­nácskozás — már nem tesznek különbséget profi és amatőr kép­zőművész között, vagyis minden kiállításra kerülő alkotás árazha­tó. Ez egyrészt erkölcsi kérdés, hiszen ha ahhoz elég színvonalas egy alkotás, hogy kiállítsák, ak­kor forintban is mondják meg az értékét, még akkor is, ha azt ama­tőr (nem Alap-tag) . készítette. Másrészt, ha bármi történt a tár­laton szereplő,’ de nem árazott alkotásokkal, a művészt nem volt lehetőség kártalanítani. Az idei, második országos konferencián várhatóan az alkotói közösségek hiánya is szóba kerül majd. .To­vábbá az a tarthatatlannak tetsző állapot, hogy az országos kiállí­tások kiírásáról legtöbbször nem is tudnak az amatőrök. És még lehetne sorolni a legkülönfélébb, megoldást sürgető gondokat, amik valószínűleg felvetődnek majd a júniusi tanácskozáson. Mert min­dent egybevetve, nem túl szívde­rítő az úgynevezett műkedvelők helyzete még ma sem. Pedig akárhqgy nézzük, a képzőművé­szet legnagyobb tartalékai az amatőr mozgalomban rejlenek ... Koloh Elek között kell meghalnia Ramsinnak. A kioperálható repeszdarabok, szilánkok is nagy veszélyt jelen­tenek, de Ilja, az egykori ütegpa­rancsnok ennél sokkal súlyosabb problémával küzd. Minduntalan bűntudatot érez anyjával és egy­kori bajtársaival szemben. Ami­kor hazatér, immár élete alko­nyán, Olaszországból, meggyőző­dik arról, hogy amit elmulasztott, többé nem teheti jóvá. Anyja sza­vai vészjóslóan kondulnak meg fülében; „Késő, Iljusa, elszállt az élet”. A mű fő cselekményvonulata mellett a regény számtalan cse­lekményszálon fut. Így bepillant­hatunk egy szerelmi három-, il­letve négyszög bonyodalmaiba, át­élhetjük az ártatlanságától e-*- szqkkal megfosztott lány és szü­lei kálváriáját, továbbá azonosul­hatunk a Művészeti Akadémia tagjának nagyon is emberi Gond­jaival. Az idén hatvanéves Bondarev nemzedéki számvetése ez a re­gény, azé az íróé, aki egziszten­ciális élményeit nagy felelősséggel és műgonddal foglalja prózába. Számtalan elismerő díj mellett (Lenin- és állami díj, Fagyejev- díj...) idén megkapta a Szocia­lista Munka Hőse kitüntetést, a Lenin-rendet, a Sarló és Kalapács arany érdemrendet. Soproni András (a fordító) be­leélőképességének, kifinomult esz­tétikai érzékének köszönhetőén, felszínre kerültek a „Választás” azon jéghegyszerűen kiemelkedő érzelmi csúcsai, melyek egyben' az olvasó, mindannyiunk szerte­ágazó sorsának a kvintesszenciái is. (Magvető—Kárpáti, 1982.) Magocsa László KÉPERNYŐ Tényképek a szocialista világról Aki nemcsak a napi esemé­nyekre kíváncsi, az vajmi ke­veset tud meg a világról a Tv- híradóból. Alapos tájékozódás­ra nem mindig a fő műsoridő­ben sugárzott adások alkalma­sak, közöttük az Objektív, amelynek alcíme pontosan ki­fejezi tartalmát: tényképek a szocialista világról. Szombaton három földrész hat országában a gazdaságot igyekezett feltér­képezni a tévé stábja, méghoz­zá egy hétköznapján egyszerű nézőpontból: a kereskedelem állapotát bemutatva. Érdekes, izgalmas volt a vietnami összefoglaló. A piacon az eladó és a vevő mellett a rendőr a főszereplő, aki első alkalommal figyelmezteti az árdrágítót (van belőlük bőven), másodszor írásban ismerteti be a delikvenssel a csalást, de harmadszorra már könyörte­lenül kiszabja a büntetést. A rizst, a húst, a szövetet jegyre adják, a fejadag attól függ, „ki hogyan szolgálja az álla­mot". Személyenként 30 deká­tól — a megszólaltatott mun­kás szerint — 80 dekáig ter­jed a fejadag, amit rögzített, alacsonyabb áron vásárolhat­nak meg. A cigaretta neve: Le­nin ajándéka — szabadpiaci az ára, azaz alku tárgya. Kisignácz Ferenc vállalko­zott a szomszédos Románia gazdasági helyzetének ! illuszt­rálására. Arról tudósította a nézőket, hogy 1985-re tűzték ki a külvilágtól független ener­giaellátást. Az „így felszabadu­ló dollárhegyeket” az átüte­mezett adósságok törlesztésére fordítják. Egyébként is minden lehetőséget kihasználnak: ha­zafias .kötelesség az áramfo­gyasztás 50 százalékos csök­kentése. s.a Nicolae Ceausescu nevével) immáron 20 éve ösz- szeforrott gazdaságpolitika a termelékenység megduplázását is- elérhetőnek tartja, mert nagy tartalék forrásának te­kinti. A tudományosan megala­pozott táplálkozás, amely kor­ra és nemre előírja, hogy ki mennyit egyék, hogy rendben tartsa egészségét, úgyszintén e tartalékok közé sorolható. Talán nem érdektelen egy njűsocról szólva a tartalom ki­vonatos ismertetése: ez mind­ennél jobban aláhúzza, hogy az ieaízán érdeklődő néző . jó színvonalon, alaposan tájéko­zódhat a magyar televízióból. B. J. Három betű a rövidítése: FEB. Jelentése: felvételi előkészítő bi­zottság. Jelentősége: általa a fi­zikád dolgozók gyermekei kap­csolatban állnak a főiskolával, egyetemmel, s nemcsak boríték­ban kapnak feladatlapokat, ha­nem minden esztendőben tábort is szerveznek számukra. Így a harmadikos és negyedikes közép- iskolások jobb esélyekkel indul­hatnak majd a felvételi vizsgá­kon. Persze nem könnyű az út a dip­loma megszerzéséig. A „PEB- esek” nem kiváltságosak, csak se­gítséget kapnak a tanulásban, a felvételire való készülésben. Nemcsak a középiskolától, ha­nem a kiszemelt egyetemtől, fő­iskolától is, főképp a velük fog­lalkozó diáktanároktól. Lapunk­ban hírt adtunk arról, hogy az idén többek között a kecskemé­ti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolán volt a tavaszi szünetben FEB-tábór. Ekkor kér­deztünk meg néhány diákot ter­veikről, s kikértük véleményüket a táborról. * * *1 VÖRÖS CSILLA szülei Akasz­tón élnek, apja asztalos, anyja a háztartást vezeti. A Bányai Júlia G imnáziurpban tanul, hamarosan az érettségin bizonyít, a GAMF- •ra adta be jelentkezési lapját. — Másodikos gimnazistaként jártam először a főiskolán, iro­dalmi műsorral szerepeltünk ott. Kívül-belül megtetszett az in­tézmény. A SZÜV-ben számítás- technikai tanfolyamot végeztem. Tudom, hogy a számítóközpont­ban nem sok nő dolgozik, de meg­szerettem ezt a szakmát, érdekel­nek a komputerek. Itt, a tábor­ban, sok-sok matematika- és fi­zikafeladatot megoldottunk. Har- rhinckét diák közül csak né­gyen voltunk lányok. Hasz­nosnak tartom az eltelt hetet, hi­szen közösen oldottuk meg a pél­dákat, együtt beszéltük meg a hi­bákat. Jobb volt így, mintha csak egyedül hajoltam volna a feladat- gyűjtemény fölé. ,S az is fontos, hogy kölcsönösen megismertük egymást a tanárokkal, a társaink­kal;,., BÖCSA JÁNOS Baján, a Tóth Kálmán Szakközépiskolában ne­gyedikes. — A Finomposztó Vállalattal kötöttem szerződést, havonta 450 forint ösztöndíjait kapok tőlük. Szeretnék diplomát szerezni az automatika szakon, s az eredmé­nyes út érdekében iratkoztam be a FEB-esek sorába, másodikos koromban. Miért tartom fontos­nak a- táborit? Egyrésat azért, mert a tavaszi szünidőben nem tanultam volna önszántamból. Itt kötelezettségeink voltak. S az el­múlt hét jó alkalmat kínált arra is, hogy megismerjem a főiskolát, Kecskemétet. Sikerült, megbarát­koznunk a GAMF-fal, s most nem tudjuk, melyik szakra is jelent­kezzünk ... Ha mégsem vesznek fel, elmegyek dolgozni. * * * ÓDOR LÁSZLÓ mélykúti. Sze­geden a Déri Miksa Gépipari Szakközépiskolában fejezi be ta­nulmányait az idén. — Édesapám fémipari szakmun­kás, s az ő nyomdokaiban aka­rok haladni. Ezért választottam a szegedi iskolát. Ha sikerül, to­vábbtanulok a Gépipari és Auto­matizálási Műszaki Főiskolán. Szegeden esztergályos szakon vég­zek, ide pedig az automatizálási ágazatra szeretnék jönni. Ügy gondolom, jobb lesz diplomás­ként, sok-sok lehetőség kínálko­zik az elhelyezkedésre. Minden­esetre lakóhelyemhez közel, Kis­kunhalason vagy Baján vállalnék örömmel munkát. A FEB-tábor- ban a laboratóriumokat is alapo­san megismertük. Szórakozásra is jutott idő: a moziban az Ist­ván, a királyt, a színházban a Tíz kicsi négert láttuk. * * * Hogyan erezték magukat a megkérdezettek? Mindenki azt felelte: nagyon jól. S ha egy ki­csivel okosabbak lettek, reáli­sabban látják esélyeiket, már megérte az egy hét. Talán bát­rabban ülnek majd be a padok­ba, amikor a felvételi feladatok­kal kell megbirkózniuk. Nem is olyan soká. B. T. KÖNYVESPOLC Bondarev választása

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom