Petőfi Népe, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-20 / 67. szám

1984. március 20. 0 PETŐFI NÉPE • 5 ÚJ FELSZABADULÁSI EMLÉKMŰ KECSKEMÉTEN A legutóbbi kecskeméti ta- nácsülés szünetében Slavi- tsek Endrével, a Szakszerve­zetek Szakmaközi Bizottsá­gának titkárával beszélget­tem. Felszólalni készült — olyan ügyekben, ame­lyek’ sokunkat érdekelnek. ,— Ügy hal­lom — mondta —, hogy elbírálták a felsza­baduló«! emlékmű építésére kiírt pályázatot. Az a javaslatom, hogy tegyék közszemlére a győztes tervet, hadd ismerhesse meg min­denki: elvégre is ném mindegy, hogy milyen szobor előtt koszorúzunk. Az öllel -r a széles közvéle­mény ismerje meg még az ava­tás előli,a leendő emlékművet — jó alkalom volt, hogy a városi ta­nács kulturális ügyekben' illeté­kes elnökhelyettese, Fischer Ist­ván szólaljon meg. y-.’Hogy tetszik a pályadíjas terv ?- — Illés Gyula szobrászművész véleményem szerint olyan em­lékművel átkot, amely hétközna­pokon is lehetőséget ad az ünner pélves visszaemlékezésre. S az­zal, hogy a teret lezáró épüléttől távolabbra, egy enyhén emelke­dő lerepdofnborulatra helyezi el a plasztikát, valójában ennek a célnak is igyekszik megfelelni. A másik szempont a tér célszerű kihasználása. Úgy látom, hogy a rendelkezésre álló háttérrel is biztosítja, hogy nem kell túlmé­retezett függőleges irányú formát alkalmaznia, s ezáltal az emlék­mű az eVnberHi méretekhez igazo­dik. elkerülve a gigantomániát. — Itt van előttünk egy1 makett­fotó: az aligha állítható, hogy I'líés Gyula szokványos emlék­művet tervezett. ,,Hétköznapokon is ünnepélyes” — A szob­rász sajátos jel- és forma­rendszerrel dolgozik. Ezzel igyekszilc a le­hető legtöbb gondolatot közvetíteni, így nyújt al­kalmat 4 szem­lélőnek, hogy alkatának megfelelően szubjektív kapcsolatba léphessen a művel;. — Elég ne­héz szavakkal lefesteni a plasztikát: egy függőleges osz­lopon három vízszintes — ez így túl száraz ... — 'illés Gyula tervéről az első benyomásom az, mintha - életfa­szimbólummal akarná kifejezni az emlékmű mondanivalóját. De asszociálható a szabadságot jel­képező fáklyalánggal és a két­i /.eléves jellel, a szárnyas Niké­vel is, aki a győzelmet szimboli­zálja. A felső hármas tagozódás fémmel kombinált megoldása, a plasztika függőleges formájának kialakítása a görög mitológia győzelmi jelképére enged kö­vetkeztetni — a gyakorlottabb nézó ezt a többértelműséget biz­ton megérti. Gondolhatunk a küzdelemre, a győzelemre, vagy a felszabadulás utáni fényes sze­lekre. A plasztika alatti. amorf kőlapra pedig ojyan szöveg vés­hető fel, amely az arra sétálók, nézelődők számára a városköz­pont e pontját is epikussá teszi. — Elkészült az építészeti terv is, eszerint a szobor az Alföld áruház elé kerül, éllel a szalag­háznak. — Gulyás Zoltán építészeti és környezetrendezési tervének leg­főbb előnye az elhelyezés és a lépték megváíasztása. A tércso­portok egymásba folyásának e pontján felelőssé teszi a sarkot. Kevés terülttel burkolva, füvesí­téssel és földplasztikával, intenzív fásítással teremt rendet, békítj ki ,azokat az ellentmondásokat, vizuális konfliktusokat, amelye­ket a város fejlődésében rendkí­vül jelentős közelmúltbeli épít­kezések teremtettek. Ez a kerté­szeti rendezés -jól illik a Kecske­mét központját alkotó sajátos fő- lércsoport léptékéhez. □ □ n Az új emlékmű süttői kemény mészkőből készül. A terepmun­kákat áprilisban kezdik, fát ősz­szel telepítenek. 1985. április 4- én pedig már itt is koszorúzhat­nak a megyeszékhely lakói. B. J. KÖNYV* FXEFÁNTBŐRBEN Egy kihaló mesterség (vagy művészet?) Alig egy hete, hogy a kecskeméti Épületkarban­tartó és Szolgáltató Ipari Szövetkezet tanácstermé­ben kiállítás nyílt az ÉPSZISZ amatőr művészeinek alkotásaiból. Három festő képeit, egy fafaragó szobrait és ifjú Tarapcsik Sándor könyvkötő mes­ter, fíjí.ves munkáit mutatja be ez a „házi” tárlat. Elefánlbörbc kötött indiai útleírás, Mária Terézia törvénykönyve gyönyörű, s egyben tartalmat sejte­tő borítóban, díszdobozok, minikönyvek, szám sze­rint csaknem negyven könyvcsoda. A megyeszékhely Mária úti könyvkötészete az ÉPSZISZ legjobb ered­ményekkel dicsekvő részlege. Vezetőjével, ifjú Ta­rapcsik Sándorral, a kiállítás ürügyén beszélget­tünk mesterségről, művészetről. — Ügy tűnik', kihalásra ítéltetett a dísz- műkönyvkötészet az utóbbi évtizedekben. Véleménye szerint miért? <.j— Talán azért, mert az emberek több­sége nem igényli az esztétikus, szép külle­met,: ha könyvről .van szó. Tehát a^ keres­let és a kínálat viszonya kétségtelenül köz­rejátszik ebbén. A részlegünk példáját nézve,; a legtöbb megrendelőnk olcsó, azaz egyszerű kötést kér; különösen a vállala­tok, intézmények. De a magánszemélyek között is elvétve akad, aki igényesebb, dí­szesebb, tetszetősebb „ruhát" szeretne a . hozott irományokra, ■ iratcsomókra. Más­részt |H bár ez bizonyára összefügg az em­lítettekkel HH kevés-az olyan könyvkötő manapság, aki nemcsak a nagyüzemi, gé­pesített formáját, de a kreatív jellegű, két­kezi‘munka titkait is ismeri.. • — Azt mondja, nincs igény a mívesebb kötésű könyvek iránt. Nem azért, mert a könyvek esetében elsődlegesen a belbecs és nem a külcsín a fontos? Gondolok itt a ..salátává olvasott” bestsellerekre, ame­lyek rongyos formában is népszerűek, uram bocsú': magas a zugpiaci áruk. ••égr\ Kétségtelen, hogy így igaz. Csak- - hogy i. .• Elnézést, hirtelen nem találok más hasonlatot: bármilyen szép. csinos, kedves, okos egy nő valójában, ha topron- gyosan, slamposan megy’ végig az utcán, észre seih veszi a férfinép. Viszont a ,ke-. Vesbé szép,' csinos hölgyön, ha ízlésesen, divatosan öltözik, hamarabb megakad a szem;- jobb, kellemesebb benyomást kelt. Valahogy így van ez l a könyvvel is. Ha a' külleme szép, esztétikus, hamarabb fel­hívja magára, a figyelmet, s' mindenkép­pen előnyösen szolgálja a borítók között rejtö.Vi tartalmat, ‘mondanivalót. Egyéb­ként azt, hogy milyen díszműkötést kap egy könyv, a tartalom és az írás Kora határoz- za meg elsődlegesen) — Mesterség vagy művészet a könyv- kötészet? ' — Mesterség, amit lphet művészi szin­tén is csinálni . A nagyüzemi könyvkö­tészet csak elvétve, kivételes esetekben tud művészi igényességre törekedni. Az egye­di munkákat illetően' már kedvezőbb a helyzet, hiszen a mester szakmai ismere­téinek tárházából ,saját elképzelései, be­nyomásai szerint válogathat, saját -észté- . tilsai érzékére hagyatkozva dönthéti el, hogy milyen borító illik leginkább az adott könyvhöz, hogy bőid ázott legyen vagy sem, ■aranymetszést alkalmazzon-e1, avagy már1- váriyrnétszésf é-? így tovább. Szóval az egyedi munkák'-7 a: .megrendelő esetleges ’ Konkrét igényeit, leszámítva. —, már‘ma­gúkban hordozzák a művészi kifejezés (öhj- kifejezés) lehetőségeit, ■7'r-^ Van péidakéjie,? ■ Úgymond könyvkötő, dinasztia a mi­énk‘lEzl a me sterségét - lén wgéb$nJjörökiUi- > tóm apámtól. ■ aki sáfe.éóeh át ,Volt, veze­tői." o rf'S/jeginilV -^-.s anyámtól, egyaránt. H hyínnvit köszönhp--' ttíis nekik'; szakmaszeretetei., mélyebben rejtőző titkok megismerését. .. Az én igazi példaképem mégis Váci György. Olyan könyvkötő művész ő, akinek nemcsak Ma­gyarországon. Európában is nehezen ta­lálni párját. — Igen, Váci Györgyöt — különösen ki­állításai révén — sokan ismerik Bács-Kis- kunban is. Tudtommal minden energiáját, azaz egész életét arra áldozta, áldozza a mester, hogy megmentse ezt a gyönyörű mesterséget —- művészetet — az utókor számára. / — Igyekszem öt követni e tekintetben is. Bár néha nagyon elkeseredem, látva, hogy a tanítványaim nem veszik igazán komo­lyan ... Persze azt Is tudom, hogy a miér­tekre több válasz adható. Például az. amit é szakma fokozatos kihalásával kapcsolat­ban említettem. Az igény . .. — Az igény még kevés. Az ilyesmihez pénz is kell, vagyis nem mindenki enged­heti meg magának, hogy az összegyűjtött újságait, folyóiratait, különböző kéziratait művészi igényű, drága kötésbe csomagol- tassa. — Nem mindenki, ez igaz. De ha csak a negyede, sőt ha csak a tizede másként vélekedne a könyvkötészetről azoknak, akik anyagi helyzetüknél fogva megen­gedhetnék maguknak, egykettőre rene­szánszát élne a diszműkünvvkütés. . — Hány tanulója van jelenleg a részleg­nek? — Négy. Ül Milyen lehetőségek kínálkoznak ma a művészi továbbfejlődésre egy könyvncö- tö mesternek? — Szinte kizárólag csak az önművelődés. Néha, ha valamelyik barátom ’ révén hoz­zájutok egy-egy- külföldi szakfolyóirathoz, a remény legalább adva van. hogy sikerül valami szakmai újdonságra, érdekességre, eddig . ismeretlen betülipusok.ra bukkan­nom. Egyébként saját magam kísérletez^ gelek, különböző mintákat tervezve papir­és bőrborítókhoz. Olykor napokig rágódik az ember a ..megoldáson'', olykor pedig egészen váratlan, lehetetlen helyzetbén villan fél egy jó ötlet.’Tegnapelőtt este pél­dául, .már útban voltam hazafelé, s bár nagyon zűrös nap yolt mögöttem; hirtelen eszembe jutott..egy érdekes elképzelés. Visszajöttem á műhelybe kipróbálni ... Igen. egy kis megszállottság ehhez is. kell. mint mindenhez — úgy hiszem —, ha mes­terfokon akarja csinájni valaki... 1 • If iű’Tarapcsik' Sándornak nem ez az el­ső kiállítása: a megye több településén is •'bemutatták már’mives' könyvborítói!. Mű • hélyszerü irodájának'ialííl' oklevelek, ..’ki­tüntetések tapétázzák: a Szakma .Ifjfa IThis-' íteN Kiváló Dolgozó, ä Szövetkezeti Ipar ICia-Vtó Dolgozója, és így :\ovább. Valnm.yViy- iryi /jómagáért, azaz aBj-fí.nyvköIö,• u.iésle- rét a beszél, .ahogy, a diszcs, szemel, gyö­nyörködtető egyedi műnk 'I; ,köi\.v’vb'>ritói •is.'Tisztán,' tömören, közérthetően-. • Kulch Elek TÁRLATNAPLŐ Lesznai Anna Édenkertje Bár csak jövőre lesz születésének századik évfor­dulója. a Kecskeméti Galéria dísztermében mégis e nevezetes évforduló alkalmából jött létre — több­nyire magántulajdonban levő alkotásokból —g a jú­nius 15-ig látható időszaki kiállítás Lesznai Anna munkáiból. A tablókon a főszerep a festőé és ipar­művészé, de egyes képek címe alatt — nem annyira a kép. mint inkább a művész teljesebb megisme­rése kedvéért — versrészletekben, önéletrajzának kiragadott mondataiban megszólal a költő Lesznai Anna is. Aki nem vette még kézbe (mentségül legyen mondva, nem is könnyen fellelhető) versköteteit, aki netán nem olvásott tőle semmit a Nyugatban, s aki néni dől otthon általa hfmzéff parnáVa,' bizo­nyára az is találkozott, már nevével. Ha másutt nem is, de számos mesekönyvének címlapján. (Vala­mennyi közül talán a legszebb, s legismertebb A kis .pillangó utazása Lesznán s a szomszédos tün­dérországban.) Hogy művészetében mennyire szorosan összetar­tozik festészet és költészet, e kiállítás azzal is bi­zonyítja, hogy a tárlat címét 1918-ban megjelent második (s legjelentősebb) kötetétől kölcsönözte. Lesznai Anna kz 1910-es évek magyar művészeti életének különleges jelensége. A Nyugat nagy nem­zedéke magához tartozónak érezte költészetét. Le­velet váltott Bartók Bélával, élénk eszmecserét folytatott Lukács Györggyel, Ady Endrével és Ba­lázs Bélával. Ady neki ajánlotta Őszi piros virágok című versét. Lesznai Adynak ajánlott „párnája" pe­dig a kiállítás anyagában is látható. 1912—Í9.-L Jászi Oszkár felesége. A Vasárnapi Kör néven szá­mon tartott elméle­ti Vitakörben és ba­ráti társaságban Ba­lázs Bélával közös mesevilág megte­remtésére köt szö­vetséget. • Mivel a Nyugat s a Husza­dik század körül szer­veződik a progresz- sziv képzőművészeti mozgalom, . hamaro­san otthonos lesz a ..Nyolcak" körében is. Amikor 1911-ben vendégművészkénl meghívják kiállítá­sukra a Nemzed Szalonba, már kifor­rott festőegyéniség. A Kecskemétit.púiéi hiibay ki!ható v;rloga!-i> le — tészetének ■ és iparművészeiének két jelentős idő­szakából. nyújt ízelítőt. Hímzések, himzéslervek. melyek — kézimunkától szokatlan módon -4 ra­cionális szerkezetű, intenzív szmhaiású képpé áll­nak össze. Motívumkincse. Ibrmakészsége a népmű­vészettel tan rokonságot, igen sokat tanult — fő­ként technikában 1§| a mezőkövesdi himzöasszo- nyöktól. Vizuális és belső elmén veil stilizált, dekoratív formákban jeleníti meg. Többnyire szimmetrikus kompozícióin egyidejűleg van jelen kimért. íeleganv cia, s növénvi elemekből szőtt .réktélen burjánzás1. Leggyakrabban visszatérő motívuma a kehelysze­rű tárgyba zsúfolt valószinűtlenül Urai. vagv szen­vedélyesen erotikus virágcsokor. Mesterien mutat-' ja be. egvatlen témaköt bel hányféle tartalmai képes kibontani. E korszakának másik jelentős részé; formailag gazdagabb világot fslmutáló meseillüsztráchVr, al­kotják. ..Mese a bülorrkróKés a kisfiúról" című ki-, állttöt;. sorozata a tárgyúkban — egy biedermeier szék kecses támlájában, egy abrak fehérre f-sleU cirádás rácsában —3 ráutalja le! a .költészetet. . Életerős szecessziós korszaka után (a lrú-zns vek­től kezdődően) .készüli alkotásai,: a Felvidéki vá­sár. .1 Kziövá’s Lourdes é' . s váltásról 'tan«} skorl- p-.-jc. Az. első .világháború tragikus élményeit, konf­liktusa'! nem képes többé idilMeiVe1 • kiegv _•■•só!var­rt'. Ezeken az ep.k.ús a''kotásokon,'már csak npsztnl- faLlvi-tS; gísVuusként is/enik meg a mii!;. § v-arázsos .'.üdén.' 7<ánr:szerű, mozg-'m'-)?. figur-V s k-•«po­zíciók. mely.sk a naiv művészéi stílusát idézik. L '• óv.;' Am t müy/szvle (Gulác.sv ,I.;aitys.;prtSlc-lt) r .inr llae a szví:°sszíó mégkése:' hajtása,'. fpV'ly a díszítés és a kifejezés sajátos összefonódásával a mSavar .festészet sgv.i érdekes tartományát uieutti mse Ét demes szemüayt'í venni. Károlyi Júlia t Ne csak a dobogóra! — avagy miért is „Nyílik a rózsa”? Sárost Bálinttal, a kiváló ze­netudóssal értek egyet, aki Ze­nei anyanyelvűnk című köny­vének Nóta című fejezetét az alábbi gondolatokkal veze­ti be: ..A nótával azért foglalko­zunk, mert annyira a mienk, hogy zenei anyanyelvűnkhöz is hozzátartozik. Nem áll el­szigetelten kultúránkban: igen sok kapcsolata várj a népze­nével. El kell tudnunk igazod­ni benne." S míuFán elemzi születésének körülményeit, ál- t dános elterjedtségének okait, ami csupán a divattal nem magyarázható, arra hívja fel a figyelmet: a .szidás helyett nlvari irányba fordítsuk ízlés­nevelő energiánkat, hogy va­lamiféle közérthető értékren­det állapítsunk meg a nóta vi­lágában. .,Az a baj — jegyzi meg —, hogy még népdalked­velők között is igen nagy a tá­jékozatlanság: a jobb nóták egy részét népdalnak hiszik. A nóták között pedig a gyenge utánzatot összetévesztik az igazival." Maga is megpróbál utat vág­ni a giccsáradatban, s felmu- •ritni néhány tipikusát azok közül, amelyeknek szerzői, szö­vegírói valóban elfogadható ér­tékeket teremtettek a magyar nóta világában. Azt hinné az ember, hogy ilven szakavatott állásfoglalá­sok birtokában a Magyar Rá­dió és Televízió zenei vezetői arra vállalkoztak, amikor Nyílik a rózsa címmel ismét meghirdették a nótaversenyt, hogy ebben be ízlésformálás- oan fognak majd segíteni. S azt tartják elsődleges felada- • oknak, hogy olyan énekese­it. nótázni tudó embereket keressenek, akik maguk is jó példával szolgálhatnak a nagy- közönségnek, mégpedig egy- -zeivű'í természetes stílusukkal, érzékükkel. dalmegőrző és -ápoló képességükkel. Mivel ezen a területen is van mit újra felfedezni és megőrizni. De hiszen tudják ezt, mert a gyakorlatbannagy hozzáér- !őssel' végzik' i/a napi ráclió- programokat összeállítók is. Ezért adnak közre régi dalla­mokat. mutatnak be kiváló szerzőket, prímásakat, előadó­kat. S ezért nem tudunk mi, rádióhallgatók érzéketlenek lenni, ha felcsendül egy-egy ismert nótaénekes — gyakran jj operaénekes — tolmácsolása- .• ban például Balázs Árpád. • Fráter Loránd, Dankó . Pista j| valamelyik népszerűvé váll fl dala, muzsikája, olyan szöveg- 3 gél. melynek írói közt Tóth p Kálmán, Gárdonyi Géza. Pósa jj Lajos, de igen gyakran a meg- 1 zenésített verseivel Petőfi ne- 3 ve is szerepel. Annál meglepőbb volt' a jjj Nyílik a rózsa vetélkedő cél- Jg? ját illetően a többször is éli-- § mételt szöveget hallani: „A J verseny azt a célt szolgálja. B hogy olyanokat keressünk, gg akik a közeljövőben sikeres B nótaénekesek lesznek." Vagyis gj elsősorban a dobogóra kerít- |1 lést. a nótaénekesi pályára ju- JI§ lást akarják megkönnyíteni a/. JB országos vetélkedővel. Ez is jjj nemes cél természetesen, de gg| hol van ez attól a lehetőség- fjä tő! — ha már ennyit költenek (j rá! —. hogy a nagyon vegyes jjj és burjánzó nótatermésben se- 1 gítsen eligazodni mindenki- ■ nek, aki nótát hallgat vagv J§§ énekel. Tehát nem a dobogo- ra kerülés, hanem maga az jj éneklés öröme, a színvonal -jj megőrzése, s közben természc- jjj tesen a tehetséges énekesek a felszínre kerülése is — jlehe- jíf tett volna a célja ennek a ver- JJj senynek. ahogy azt a népdal- >. vagy akár a táncdalversenyek- nél is megszoktuk már. Meglepő volt az is. amikor -is az egyik zsűritag szinte étma'- jgg rasztalta a fellépőt, mivel nép- 8g dalhoz közelítően énekelt. Pe- jjj dig ez az előadásmód állt leg- jjj közelebb ahhoz, ahogyan a no- jffi ,ta ma. is legtermészetesebb jg{ közegében, a néha dalra faka- jg dó emberek között él. olvkm {jjj vegyülve a népdalokkal. Iga/, jgjj ez az „előadásmód" valóban jjj messzi esett a dobogóra áhí- jjjj tozó egyik-másik énekesjelö.t g stílusától. Az említett zenetudós szó- jjjj rint: ha nem volna az idejét jjj múlt emberi magatartást tűk- jjj röző giccses nótákból ma . is jjg meglepően nagy utánpótlás, 8 talán hamarosan tapasztal- jjj hatnók itt is a szájhagyománv gg. tisztító, kiszűrő, válogató ha- Jjj tását. Tegyük hozzá: feltéve, ha jjj engedik ezt mindenütt,'még az jjj ilyen rádiós-televíziós vetél- jgi kedőkben is érvényesülni. T. P. SZÉPÉN MAGYARUL — — SZÉPEN EMBERÜL A nyomda ördöge A sajtóhiba alighanem egyidős a könyvnyomtatással. Akármeny- nvire is gondos munkát végez a nyomdász, óhatatlanul is' közre­játszhat valami. A sajtóban meg­jelent hibás szedéseket, szavakat III tréfásan — sajtóhubanek vagy sajthibának szoktuk nevezni. Ál­talában könnyedén felismerjük, .például könyv (=könvv). natpár ( =naptár). Sokszor csak a mon­dat értelméből lesz világos, hogy a nyomda ördöge is tevékenyke­dett: ..a falióra gótbetűs és né­met nyelvű" (az összefüggésből az derűi ki, hogy a felirat — és nem a falióra — volt gótbetűs és német nyelvű). Magunkban tehát kijavítottuk i hibát, ' .a helyére tettük a mondatot — és nem ér­tettük félre. Felvetődik a kérdés: mi van akkor, ha nem jövünk rá az elírásra? Más szavakkal: van­nak olyan tévesztések is, amelyek mind az eredeti formájukban, mind megjelent (hibás) alakjuk­ban is érthetők, azaz teljesen fél- reérthetök. Ezeket nevezzük ér­telmes sajtóhibáknak. Most ezek közüt mutatunk be néhányat. jA betű-, illetve a szótagcsere a leggyakoribb. Nemi ég.) ben ezt olvastuk: ..fjjitsági sportoló". Nyilvánvaló, hogv ifjúsági volt az eredetiben. Egv-eav be;ű ki­maradhat. Például .az egvik tűz­vészről in tudósítás címe a kö­vetkező volt: „A papa kosárba dobta a cikketEbben n formá­ban nagyon félrevezet bennün­ket: méri ha egy szerkesztő el­utasít egv cikket (azaz pnpirko- .sárba dobja), abból még nem lesz tűz. Az sun-csikktől már igen. „A beszédnek nagy volt a vizhang- ja” ■■— olvastuk masnii. Nyilván a visszhangra) van sző. tehát so­kakat éldekeli | beszéd. Az. éke­det megléle vagv hránvu is sz.e- repe; játszhat: „:\ kortól meg­rokkant." A cikkben egv I ita- labb félfiról-olvashatlak. O; bi­zony. nem a kor (‘ujz a hosszú­élet) rokkantotta meg. hanem a kór-(ebben az esetben a szilikó­zis). Legtöbbször azonban az értel­mes sajtóhibák a nyelvi humor forrásai. Ez a típus könnyen a szemünkbe öt ük. és még sokáig emlegetjük: „A haderő bevetette a gyalogságot, a légierőt és a ne­hézséget" (y-nehéztüzérságet): „országos állat- és kirakodóver- senyt ( vásárt) tartottak": „az USA fokozza a fegyverkezési hajszálnak (--hajszának) az üte­mét”: „hatalmas szilvák ( szil­fák) árnyékában pihenlek a dol­gozók". A nyelvi humor végső határát súrolják, és Rejtő Jenő-i hangulatot árasztanak a követi kezők: „Méregképes ( mérlegké­pes) könyvelőt felveszünk"; „TMK-részegünk ( részlegünk) kiváló munkát végzett". Előfor­dult már olyan is, amikor a nyomda ördögének „lelke" volt. Franco, egykori spanyol diktátor elhunytáról az egyik napilapunk így irt', „szivtetenségben halt meg”. A kéziratban nyilván a szívelégtelenség szó szerepeli. Beszélhettünk volna még zava­ró és félreérthető szórendi hibák­ról. kisebb-nagvobb vétségekről, ám ezek inkább szerzői hibák, ás nem a nyomtatás során keletkez­tek. Olykor haragszunk ^agy bosz- .szankodunk a sajtóhibák láttán — főként akkor, ha ezek a sa­ját cikkünkben, olvasói levelünk­ben fordulnak elő. Egy-egv ilyen hibáért ne a szerzőt vagv a nyomdászt hibáztassuk, hanem a nyemda ördögét. Azt sem kell fi­gyelmen kívül hagyni, hogy ezek a hibák — sokszor humoros ha­tásuk ellenére — nem jelentik a nyelv rombolását; többnyire a véletlen — kellemetlen — játé­káról, van szó. Mizser Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom