Petőfi Népe, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-15 / 63. szám

1984. március 15. a PETŐFI NÉPE • 3 Teljesült a fülöpháziak kívánsága Ankét a bérautóbuszok igénybevételéről Régi huzavona végére tett pon­tot a szerkesztőségünkben né­hány napja megrendezett kerek- asztal-beszélgetés. Az előzmények, ről néhány szót: Fülöpháza alig félezres településének lakói — akik közül 27-en reggel 6 órára járnak be' a megyeszékhelyre dolgozni — hosszabb id'ő óta kér­ték, hogy a községből 5 óra táj­ban induljon autóbusz Kecske­métre, munkahelyükre. Ez év el­ső hónapjának végén a ínegyei ta­nács közlekedési osztályának, a Volán Vállalatnak a képviselői és a községi tanács vezetői megbe­szélést tartottak. A községi ve­zetők azt is kérték: a megyei ta­nács vizsgálja meg annak a le­hetőségét, hogy a községet jelen­leg is érintő vállalati bérautóbu­szok milyen mértékben ás íor. mában vonhatók be az egyéb uta­zási igények kielégítésébe. A fülöpházi lakosok panaszát a megyei tanács közlekedési osztá­lya megvizsgálta, s ajánlásokat tett a Volán, illetve a Fémmun­kás Vállalat kecskeméti gyárának, az Ingatlankezelő ás Távfűtő Vál­lalatnak. a DUTÉP-nek, valamint az Irodagép- és Finommechanikai Vállalatnak. Már.már úgy lát­szott, hogy a fülöpháziak kérése átförhetetien falakba ütközik, amikor a Volán Vállalat felaján­lotta: próbaképpen, egyhónapos időtartamra, ISü-löpházáról autó- buszjáratot rendszeresít március 5-től 4.45 órai indulással. Az autó­busz 5.30 órakor érkezik Kecske­métre. így a dolgozók idejében érkeznek munkahelyükre. Ezt megelőzően hívta meg la-, punk szerkesztősége kerekasztal- beszélgetésre a Fülöpháza közle­kedési gondjainak megoldásában érintett vállalatokat, s a megyei pártbizottság, a megyei tanács, s a Közlekedési Minisztérium köz­lekedési főosztályának képviselőit. A megbeszélés — ami Fülöpháza gondját illeti — rövid volt. A községi tanács elnöke, Pesti Jó- zsefné köszönetét mondott a Vo­lán Vállalatnak az új autóbusz- járat megindításáért, amely a leg­égetőbb gondjukat megszüntette. A Volán képviselője hangsúlyoz, ta, hogy amennyiben az utaslét­számban emelkedés nem történik, az igény csak látszólagos volt — jelenleg 3—4-en utaznak —, a já­ratot megszüntetik. A tanácselnök egyetértett vele. Kisközség apró gondjáról volt szó, miért kértük mégis a nagy vállalatok szállításvezetőit, hogy jelenjenek meg a megbeszélésen? Modellt szerettünk volna kialakí­tani arra, hogy miképpen lehet bekapcsolni a vállalati bérautó­buszokat a tömegközlekedésbe. A cégek képviselői nem zárkóztak élj hogy munkásszállító bérautó- buszaikkal más vállalatok dolgo­zóit Kecskemétre utaztassák. Ra­gaszkodtak azonban — s ez ért­hető — saját üzemük munkakez­désének időpontjához, amely, ha percekkel is, de eltér a már em­lített 27 dolgozó műszakkezdésá- től. Egyetlen üzem sem vállalta — nem is vállalhatta —, hogy a bér­autóbuszt menetrendszerűen köz­lekedteti, illetve annak elromlá­sa esetén másik autóbuszt küld. A késéseket az adott munkahelyen kénytelenek tudomásul venni, de más vállalatok esetében a pon­tosságért felelősséget nem vállal­nak. Nagyon érdekes volt dr. Beré- nyi Jánosnak, a KM közlekedési főosztálya személyszállítási osz­tályvezető helyettesének érvelése: Országos érdek, hogy a vállalati és bérautóbuszok az adott útvo­nalon kapacitásuk teljes kihasz­nálásával közlekedjenek, s ne hagyják az út szélén álldogálni mások munkásait. Ha olyan eset fordulna elő a megyében, hogy félkapacitással közlekedő válla­lati vagy bérautóbuszok időpont­egyeztetéssel el tudják szállítani más üzemek dolgozóit, akkor az érvényben levő rendeletek meg­változtatására hívják fel a mi­nisztérium figyelmét. A kerekasztal-megbeszélés vég­ső kicsengése az volt, hogy a bér. autóbusszal rendelkező vállalatok szívesen utaztatnák, más üzemek dolgozóit, de a jelenlegi rendel­kezések, köztük a vonalfelelősség ezt nem teszi lehetővé. Az egyik szállításvezető javasolta: meg kel­lene szüntetni a közületi és bér­autóbuszrendszert, s a munkás- szállítást teljes egészében a Vo­lánra bízni, még olyan áron is, ha emiatt az utasoknak 400—500 mé­tert gyalogolniuk kellene a la. kástól a megállóig, illetve a meg­állótól a munkahelyig. Gémes Gábor TETŐZIK A DEMOGRÁFIAI CSÚCS Elférnek a padokban az elsősök Két év alatt ezerrel nőtt Kecskeméten az elsősök száma: ilyen népes soha nem volt még az általános iskolai korosztály, s még többet mond a létszám- gyarapodásról, ha tudjuk: Bács-Kiskun 1981 és 1985 közötti hétezer fős „demográfiai dagályának” fele a megyeszékhelyen növeli a tantermek iránti igényt. A napokban tartott beiratkozásokon sok szülő nem minden aggodalom nélkül kérdezte: igaz.e, hogy Kecskeméten is megkezdődik a buszos vándorolta­tások korszaka? — Válaszadásra Császár Cirillt, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetőjét kértük fél. — Három év alatt teljesült Kecskemét üt évre szóló terve, sőt, az eredetileg számítottnál több tan­terem épült: 65 helyett százhárom helyiséget állí­tottak a kötelező általános iskolai oktatás szolgála­tába. Elégedett? — Az igazság az, hogy az óriási erőfeszítések is csak annyit eredményezhettek, hogy nem nőtt to­vább a zsúfoltság. A szeptemberben kezdődő új tan­évben például hat osztálynyival több gyermeknek kell iskolába járnia, s az idén nem gyarapszik to­vább a hálózat. — Ezek tehát a tények. Kidolgozták a megoldást? — Nyugodt szívvel mondok igent! A statisztiku­sok csak áprilisban tudtak volna megfelelő adatok­kal rendelkezésünkre állni, ezért magunk vettük kézbe az ügyet: az óvodáktól bekértük a nagycso­portosok nevét és címét — az előkészítő foglalkozá­sokon ugyanis gyakorlatilag mindenki részt vesz. Ezután Kecskemét térképén — pontok formájában — megjelöltük, hogy hol mennyi gyerek van. — Bizonyára enélkül is tudták, hogy a lakótele­peken több, a belvárosban kevesebb, vagy nem? — Tudni tudtuk, de nem pontosan. Mire végez­tünk, világossá vált, hogy 540 új elsős lesz a Szé- chenyivárosban, s az átlagosnál több Kiskecskemé- ten — itt nincs is iskola —, továbbá a Hunyadivá­rosban és a Műkertvárosban. Elméletileg van hely a többletlétszámnak, de a gyakorlatban is meg kel­lett oldani a problémát. — Ezért oldották fel a korábbi körzethatárokat, s tették lehetővé, hogy mindenki oda írathassa gyerekét, ahová akarja? — Igen. Ha a szülő önként vállalja, hogy nem a lakásához legközelebbi .iskolába, hanem a messzibb városközpontiba íratja — és viszi naponta — a fiát vagy a lányát, akkor tulajdonképpen a mi vállunk- ról veszi le a terhet —, miért álltunk volna útjába ennek? Különösen, hogy előre tudtuk: marad — rossz szóval — „szabad kapacitásunk” olyan jóhírű intézményekben, mint a Czollner téri Tóth László, a Zrínyi, a Jókai, a Hoffmann János utcai és a Béke téri. Továbbra sem engedélyezzük viszont hetény- egyháziaknak, helvéoiaiaknak, és katonatelepiek­nek, hogy behozzák gyereküket: részint mert fölös­legesen csak tovább növelnék a benti zsúfoltságot, részint' mert az ottani jobb lehetőségek maradná­nak kihasználatlanul. — Végül is „bejött a csel”?' — Négyszázkilencvenhat elsős gyerekkel számol­tunk a Széchenyivárosban, beiratkozott 452 — eh­hez nem kell kommentár. Ez persze nem azt jelen­ti, hogy ürességtől konganak majd az iskolák, sőt, a volt TESZÖV-székházban öt szükségtantermet is kialakítunk. A lényeg az, hogy nem rosszabbodott a helyzet. — Sajnos, nem is javult, sőt, bizonyos esetekben továbbra is elfogadhatatlanul rossz: a napközis helyzetre gondolok. Azt hiszem, egyetértünk abban, hogy a tízéves gyerekek még rászorulnának a peda­gógus délutáni segítségére, annál is inkább, mert nagyon kevés az a család, ahol délutánonként ott­hon vannak. Tud valami vigasztalót mondani? — Azt mindenképpen, hogy az utolsó betűig egyet­értek önnel — de egyelőre egész egyszerűen nincs lehetőség, hogy a felső tagozatosok is kaphassanak napközis ellátást. Ebédet igen, de ha jár az iskolák­ban, tapasztalhatja: még fél háromkor is tart az ét­kezés. Meg kell tudni küzdenünk azzal, hogy hat­száz személyesre tervezett iskolában egy tízszer-tí- zes teremben ezerkétszáz gyerek ebédel... Mi egyébként minden apróságot számon tartunk, pél­dául felhívjuk a Volán figyelmét arra, hogy új já­ratra is szükség lesz az 1-es vonalán, ahol regge­lenként már most is tűrhetetlen a helyzet, de szep­tembertől további százötven elsős jár innen be a városba. — Tanár lesz elég? — A tanítónő kevés, helyüket felsőtagozatos kép­zettségűekkel töltjük be, s továbbra sem lesz szük­ség képesítés nélküliekre. Ballai József JEGYZET BÁCS-KISKUNBAN: GAZDÁRA TALÁLNAK W Előtérben a helyreállított védőfalak, háttérben a klasszicista stílu­sú torony. I Orvosi eskü Minden tiszteletem az em­beriség gyógyítóié. Azoké, akik a hippokratészi esküt törvény­nek tartva fáradoznak szörnyű betegségeink leküzdéséért, nem kímélve akár önnön egészsé­güket sem. Az ORVOS ... Hi­szünk benne, mint hatalmas titkok tudójtejéül. Nemegykzéjí' valóban csodát várunk tőle, holott tudjuk, nem mindenha­tó. De azért bízunk. Benne, s ezzel az életben. Ezért volt iszonyú olvasni, hallani a hírt: orvosok állnak bíróság előtt, a legkegyetle­nebb bűncselekmény, ember­ölés vádjával... Nem vették észre, hogy az áHaluk világra segített csecsemő él, amikor pedig — órák múlva — tudo­másukra jutott, hogy az „abor­tum” nyöszörög, a szolgálati vécében dugták el. A szörnyű­ségre fény derült. Sajnos, túl későn. A gyermek időközben tényleg meghalt... Nem vagyok járatos a bűn­üldözés hivatalos nyelvében, de ha valami, akkor ez — sze­rintem — igazán: különös ke­gyetlenséggel elkövetett em­berölés. S amiért megbocsát­hatatlan: olyanok követték el, akik az élet megőrzésére es­küdtek. Vérszomjas se vagyok, de most szigorú ítéletet várok. Ezzel, azt hiszem-: nem állok egyedül. Sokan vagyunk, akik innen-onnan hallott esetek miatt már eleve félelemmel gondolunk a gyógyítás e nél­külözhetetlen intézményeire. Pedig hinni akarunk — hin­nünk kell! — bennük. Éppen gyógyulásunk érdekében ... Az itt-oti fejét felütő orvosi lel­kiismeretlenségről szóló men­demondák miatt azonban, ez néha nem megy. Tisztelt főorvos urak, dok­tor bácsik, medikák...! A biológiai életben való hitünk karbantartásához is az Önök segítségére van szükségünk. (S önöknek sem lehet közömbös fehér mundérjuk tisztasága.) Ne hagyjanak magunkra ben­nünket ezekkel a — remélem: rosszindulatú — pletykákkal. És ne higgyék, hogy a tata­bányai orvosok pere most elég­tétellel tölti el azokat, akik már csalódtak, némelyik kol­légájukban. Az orvosi tévedés vagy mulasztás csak szomorú­ságot hagy maga után. Nem pereket, botrányokat kívánunk mi. Jobb lenne, ha ilyenekre soha nem'kerülne sor. Azt várjuk — elvárjuk! —, hogy mindennapi munká­jukban jobban figyeljenek egy­másra, legyenek önmaguk és munkatársaik szigorú, igazsá­gos kritikusai — ezzel előzve meg a legapróbb hanyagságot i$. Az orvosi szótárból pedig gyökerestől irtsák ki azt a szót: betyárbecsület. Mindannyiunk érdekében. Szabó Klára Pannónia halma Sok dimbje-dombja van a mi Dunántúlunknak, ám messze ki­válik közülük egy, no nem a ma­ga mindössze.300 méterével, ha- '’inéin mindazzal^ arm‘hozzá ’'kap­csolódik, s amely históriai lánco­lat, nemzeti történelmünk fő sod­rába fonódik. Pannonhalmának hívják ezt a helyet, ám ez az elnevezés egé­szen újkeletű: a nyelvújító Ka­zinczy Ferenc keresztelte el így, aki a maga Bányácska nevű lak­helyét is Széphalommá változtatta. Azelőtt Szentmártonnak hívták, mert az ott megtelepült bencések ; r— róluk alább esik még szó — különösen tisztelték a római kori Sabaria Sicca-nak (a mai Szom­bathely elődjének) jeles szülöttét, Mártont, aki a franciaországi Tours püspökeként érdemelte ki szentté avatását. A Sabaria Siccát is magában foglaló Pannónia provincia az V. század táján felbomlott, maid pe­dig — a 900-as évek végén — a Kárpát-medencének ezen a táján js megjelentek a honfoglaló ma­gyarok. Élükön nem kisebb vezér­rel, mint éppen Géza fejedelem­mel, aki, hogy népét keresztény hitre térítse, szerzeteseket hívott be. Köztük azt a rendet, amelyet Nursiai Szent Benedek 529-ben alapított, s akiről követői aztán a bencés nevet kapták. E papság lakhelyét Géza Szent- mártonban jelölte ki, akik 996-os helyfoglalásuk után hamarosan égv kis templomot is építettek. A hittérítőknek ez a fészke hamaro­san az ország egyik legfontosabb vallási — sőt politikai — központ­jává nőtte ki magát. A koronás fők egész serege fordult meg ott. István maga is onnan indult el Somogyba, hogy az ellene lázadó Koppány vezért leverje, maid fel­Egyre jelentősebb az állami gaz­dasági és termelőszövetkezeti élel­miszeripari kisüzemek szerepe a lakosság ellátásában. A csaknem háromezer feldolgozóban készülő termékek a hazai ellátás mintegy 30 százalékát adják, s gazdagít­ják a helyi élelmiszerkínálatot. Zömében a környék ízlésének megfelelően fűszerezett terméke­ket készítenek. Az élelmiszergyártó kisüzemek tevékenysége azért is gazdaságos, mert többnyire helyben megter­melt, nyersanyagot, dolgoznak fel. Az értékesítést is jobbára kis kör­zeten belül oldják meg, így a szállítás költségei mérsékeltebben terhelik az árut. A kisüzemek kö­zül a i'g'-.’ii) — szám szerint 306 négyeltesse. Szent László zsinatot tartott a mind nagyobbá terebé­lyesedő településen. Kálmán kirá­lyunk ott szegült szembe a Szent­földre igyekvő keresztesek egyik hadával. A ma is álló templomot 1225- ben szentelték fel. A török idők­ben idegen kézre került, a törö­kök mecsetnek is használták né­hány esztendeig. A bencések az 1700-as évek ele­jén újabb, még nagyobb építke­zésbe fogtak Szentmártonban: fő­ként egy volt kuruc harcos, bizo­nyos Sajghó Benedek főapát irá­nyításával kerültek tető alá az újabb és újabb szárnyak és ter­mek. 1802-től gimnázium is fogad­ta a tanulnivágyó ifjakat. 1832- ben elkészül az empire stílusú fő­könyvtár; 1836-ban hatalmas ko­ronaként uralkodni kezd az 55 méter magas, klasszicista stílusú torony. Közben pedig mind több és több tudós fő tanul, kutat a könyvtár­ban és a levéltárban, ahol ritká­nál ritkább értékeket őriznek. — húsfeldolgozással foglalkozik. Közös gondjuk az elavult tech­nika. Berendezéseiknek döntő többsége a hasonló profilú nagy- üzemsktől került ki, igencsak el­használódott állapotban. A gép- utánpótlás hiánya mindinkább a kisüzemek fejlődésének kerékkö­tőjévé válik. A legkézenfekvőbb megoldás az ipari gyártás bein­dítása lenne. Csakhogy rendsze­rint egyedi rendelésekről van szó, az iparvállalatoknak pedig a nagy sorozatok előállítása a gaz­daságos, ugyanakkor az ipar még nem számol komolyan az élelmi­szeripari kisüzemek igényeinek kielégítésével. Máshol a kisüzemeket fenntar­tó állami gazdaságok, termelő­Egyebek között Tacitus Germániá­ját, Heltai Gáspár Krónikáját, Luther röpiratainak első kiadá­sait, valamint az 1001-ből való, Szent István adományozta alapí­tólevelet. Pannonhalma a történelem egy­mást váltó viharaiban mindvégig sértetlen maradt. Még a második világháborúban sem esett baja, mivelhogy akkori főapátja, dr. Ke­lemen Krizosztom már jóelőre szerződést kötött a Nemzetközi Vöröskereszttel, amelynek értel­mében egy óriási vöröskeresztet festhettek' a gimnázium épületé­nek tetejére — ez azt jelentette, hogy oda tilos bombát dobni — a kapura pedig kiszögezhették, a háromnyelvű kiáltványt, hogy oda fegyverrel behatolni nem lehet. Egyedülálló menedékké vált. ahol a legvészterhesebb időkben há­romezren is bújkáltak a németek meg a nyilasok elől. A műemlékvédelemnek hála, Pannonhalma ma szebb, mint va­laha. A. L. szövetkezetek maguk igyekeznek gépet s alkatrészt gyártani. S ar­ra is van példa, hogy a megye nagy élelmiszeripari üzemei kar­bantartó műhelyeiben kezdik meg az alkatrészkészítést. így van ez például a sárvári és kecskeméti baromfifeldolgozókban. A gépek egy részét külföldről szerzik be. E célra az idén a MÉM 110 millió forint támogatást ad. Az összeg­ből jut a többi között a Komáro­mi Állami Gazdaság húsüzemé­nek töltőgépek beszerzésére, a vaskúti Bácska Tsz feldolgozójá­nak nyúlvágó berendezés vásár­lására, és több borüzemnsk a mi­nőség javítását elősegitő techno­lógiai felszerelés megvételére. Ml l \ \(.OI \ \S \ROLA VÁ5KÚTI BÁCSKA Nő az élelmiszeripari kisüzemek szerepe A kötvénykibocsátás és -jegyzés tapasztalatai A kötvénykibocsátás és -jegyzés tapasztalatait összegezve a KSH félmérése megállapítja, hogy a kommunális kötvények kísérleti bevezetésének idején — 1981 ok­tóbere és 1982 szeptembere kö­zött — a kibocsátott 56,6 millió forint, értékű értékpapír 62,2 szá­zaléka talált vevőre. Baranya, Bács-Kiskun, Somogy, Szolnok és Zala megyében az összes kommu­nális kötvényt felvásárolta a la­kosság, Csongrádban 92,7 százalé­kát, Hajdú-Bihar megyében 54,8 százalékát. Vas megyében 44,2 százalékát, Komárom megyében viszont csak 26,6 százalékát. Űjabb kötvényeket .a múlt év második felétől kezdtek kibocsá­tani a vállalatok és szövetkezetek. Komárom megyében mezőgazda- sági termelőszövetkezetek kínál­tak a lakosságnak kötvényekben pénzbefektetési lehetőséget szőlő- feldolgozó üzemek korszerűsítésé­re, illetve létesítésére 10, illetve 15 millió forint értékben. A la­kosság kedvezően fogadta a kez­deményezést, év végéig a kötvé­nyek 100, illetve 75 százalékát megvásárolták. További négy me­gyében lakossági gázkötvényt bo­csátottak ki városi, illetve nagy­községi tanácsok. összességében a múlt év végéig — a telefonkötvények nélkül — a 162,1 millió forint értékben kibo­csátott lakossági kötvényeknek mintegy 40 százalékát vásárolták meg, megyénként eltérő mérték­ben. Az emberek elsősorban olyan beruházásokra áldoznak szívesen, amelyeknek előnyeit közvetlenül érzik. A gázkötvényeknél viszont sérelmesnek találják a vevők, hogy a jegyzés semminemű előnyt — sem előresorolást, sem anyagi kedvezményt — nem biztosít a földgáz bevezetéséhez. Sok _ eset­ben az a gond, hogy a kötvények híre nem jut el az érintettekhez: Baján például a csatorna építésé­re kibocsátott kötvényt elsősor­ban a munkahelyeken hirdették meg, viszont itt nagyon sok a be­járó, aki nem érdekelt,- ugyanak­kor a helybenlakók tájékoztatása nem volt kielégítő. A közeljövőben többen tervez­nek újabb kötvénykibocsátást. Az idén várható a mágocsi 12 tanter­mes általános iskola felépítéséhez két és fél millió forint értékű kommunális kötvény kibocsátása. Bács-Kiskun megyében 19 millió forint értékű kötvény eladását tervezik lakásépítési céllal. A felmérés külön kitér a Ma­gyar Posta és az Állami Fejleszté­si Bank telefonkötvényére, ame­lyet a múlt év november 25-én hirdettek meg 310 millió forint értékben Szegeden, valamint Hód­mezővásárhelyen- és további ti­zenöt környező településen. A Szegedi Körzeti Telefonkötvényt magánszemélyek és közületek egyaránt megvásárolhatják, s en­nek révén új telefonvonalhoz jut­nak. A Szégedi Általános Telefon- kötvény viszont'nem jogosít új vonalra, s ezt a fajtát csak közü­letek vehetik meg. Mint az Álla­mi Fejlesztési Bankban elmond­ták, január 31-ig 280 millió forint értékű telefonkötvényt jegyeztek, de nem a várt összetételben. Az­zal számoltak, hogy a kötvények­nek több mint 80 százalékát a la­kosság jegyzi, az eddig elkelt köt­vényeknek azonban nem egészen a felét vásárolta meg a lakosság, a többit a vállalatok jegyezték. Az első befizetők várhatóan jú­niusban kapják meg a telefont. (MTI) Kertészeti áruház Szentesen Nyitás: március 15-én 10 órakor. Ajánlatunk: — kertészeti szerszámok és eszközök, — vetőmagok, növényvédő szerek, — vízvezetékszerelési cikkek, — kötél, zsák, zsineg, — önetetők és -itatok, — vas- és lemezáruk, — fólia, műtrágya, — öntözőcsövek, — szerelvények, — műanyagáruk, — kazánok, — faáruk és még sok egyéb árucikke] várjuk tisztelt vásárlóinkat. Közületeket is kiszolgálunk! Cím: Csongrád megyei ZÖLDÉRT 145. számú bolt Szentes, Szarvasi út 1. Nyitva: hétfőtől péntekig 8—1? óráig szombaton 8—13 óráig . . 554 HAZAI TÁJAKON

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom