Petőfi Népe, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-14 / 62. szám

1981. március II. • PETŐFI NÉPE V S „ÖRVENDETES AZ ÉPÍTÉSI, LETELEPEDÉSI KEDV" Rém, a fejlődő kisközség A község nevének hallatán hosszú évekig a megyeszerte híres Dózsa Termelőszövetkezet ba­romfitelepé, „tojásgyára” és tész­taüzeme jutott a megyében élők eszébe. — A termelőszövetkezet mindig meghatározója volt életünknek — mondja a község fiatal tanács­elnöke, Mendler András. — Az utóbbi időben a baromfi inkább a háztájiba került, a termelőszö­vetkezetben birkát, sertést te­nyésztenek, és természetesen van hagyományos növénytermesztés: paprika, uborka, paradicsom és egyre több dohány. Üjabban so­kat jelent a község életében a szövetkezet premixüzeme. Ba­romfi- és sertéstápot állítanak elő kétműsZakos munkával. — Ezerhatszáz lakosunkkal kis­község vagyunk. De örvendetes az építési, letelepedési kedv, ami azt jelenti, hogy van kereseti és munkalehetőség. Most éppen negyvenöt új telek kialakításán munkálkodunk, a község északi, Borota felé eső részén. — Elkel ennyi házhely? — Biztosan! A három-négyszáz négyszögöles telkeket közműve- sítve akarjuk értékesíteni. A ter­melőszövetkezeti tagok pedig 150 ezer forintos hosszú lejáratú épí­tési hitelt kaphatnak a termelő- szövetkezettől. Nem csodálkozunk, hogy az új házak többszintesek. És ami a legfontosabb: ezekben a lakásokban élnek is az embe­rek, élvezik a tágasságot, kom­fortot. — Az utóbbi években milyep, beruházásaik voltak? — Tanyavillamosítás, közvilá­gítás-fejlesztés. Megépült a korszerű ravatalozónk, és több mint ezer négyzetméter járda. Most pedig a mozink! — i.. de hiszen mozi eddig is1 i volt... — Szükségvetítés volt a mű­velődési házban-'Ugyanis -a régi épület életveszélyessé vált, 'átépí­9 A rémi művelődési ház épületében alakítják ki az új, százülőhelyes mozit. tése pedig nagyon költségesnek mutatkozott. Ezért hat évig a szomszédos művelődési házban tartottuk az előadásokat. És egy­re égetőbbé vált egy technikai felszereltségében városi színvo­nalú mozi kialakítása. Persze, erre pénz nem volt, csak elképzelés. Két évvel ezelőtt az Állami Ifjúsági Bizottság fel­hívására beadtunk egy pályáza­tot. Leírtuk, hogyan szeretnénk az ifjúság szabad idejét hasznosan felhasználni, s új mozi kellene.. A pályázatunkat elutasították. Mi pedig felkerestük országgyűlési képviselőnket, Dáginé Pólyák ibolyát. Tőle kaptuk a tanácsot: forduljunk a moziüzemi vállalat­hoz, Molitorisz Károlyhoz, a mű­szaki osztály vezetőjéhez. Benne megtaláltuk ügyünk patrónusát! Együtt számítottuk ki, hogy száz­személyes mozira van szükségünk, heti 2—3 vetítésre. És kiszámí­tottuk azt is, hogy ehhez több mint félmillió forint kell! De en­nek csak töredéke állt rendelke­zésünkre. M-ive’l a terem csak he­ti néhány alkalommal, este lesz mozi, egyébként használja majd a termelőszövetkezet, az MHSZ, a községi KlSZ-afapszervezet, a 'tanács és természetesen a műve­lődési' ház, TlT-előadásOkhoz. — Szóval mindenki ad egy kis pénzt. — Egy kicsit! És nem szabad elf élejtenem a községben élő kis­iparosok segítségét sem, velük az építés valóban terv szerint halad. Április 4-én sor kerülhet a mozi ünnepélyes megnyitójára. — Hány kisiparos van a köz­ségben? — Huszonhat. Nagyon szeret­nénk egy cukrászt is letelepíteni. Neki még épületet is keresnénk, csak maradjon nálunk. — A moziban már szerelik a székeket, a falburkolatot, min­den bizonnyal elkészül felszaba­dulásunk ünnepére. Azután mi­lyen beruházásra készülnek? — Egészségházat akarunk épí­teni két szolgálati lakással. Le­gyen korszerű orvosi,* fogorvosi rendelőnk, legyen helye az anya- és csecsemővédelmi tanácsadónak. Baja vonzáskörzetéhez tartozik Rém, ötszázharminchat házból áll. Lakóinak szorgalma, ügyes­sége, igényessége a biztosítéka an­nak, hogy megépül új egészség­házuk és »évről évre növekszik majd az új' családi házak szá­ma is. Selmeci Katalin Zárszámadás után Az elmúlt hetekben a termelő- szövetkezetekben megtartották ja zárszámadó-tervtárgyaló közgyű­léseket. Számos gazdaságban nyil­vánvalóvá vált, hogy az elmúlt évi aszáiy nehézségeit egyetlen év'jó munkájával nem lehet el­lensúlyozni, az 1983-as kedvezőt­len pénzügyi helyzet várhatóan 1985—86-ban is érezteti majd ha­tását. Különösen az alföldi me­gyékben mérlegelte így a helyze­tet számos termelőszövetkezet kollektívája. Az idei tervek megtárgyalásával kapcsolatban általános volt a vé­lemény: az 1982. évi kiemelkedően jó mezőgazdasági év teljesítmé­nyeit meg lehet ismételni 1984- ben is. A feladatokhoz szükséges állóeszközök, technikai feltételek többségükben adottak, sokat segí­tett, hogy már az elmúlt év vé­gén megkapták a szükséges hite­leket azok a gazdaságok, amelyek enélkül nem indíthatták volna az 1984. évet. Sajnos továbbra is gondok vannak a műtrágyaellá­tással és a kereskedélem gépkíná­lata sem mindig van összhangban a kereslettel. Különösen sok üzemben kifogásolják, hogy bár az intenzív gabonaprogramban nem vehetnek részt, miután az maguktól az üzemektől is nagy áldozatokat kíván, és ennek egye­lőre nem tudnak megfelelni, ám szívesen fokoznák önerőből is a termelést. Csakhogy ehhez hiá­nyoznak a legkorszerűbb gépek, beszerzésükre nincsen lehetőség, örökzöld téma volt ezúttal is a hiányos alkatrészellátás. A köz­gyűléseken az értékesítési gondok is szóba kerültek. Az elmúlt évben több mint 200 tsz zárt veszteséggel vagy alap­hiánnyal. Ezekben a gazdaságok­ban a zárszámadásokon ismertet­ték a tagokkal, milyen lehetősé­geik vannak a gazdálkodás folya­matosságának biztosítására. őket se szakítsák el a várostól Hegyet jártunk. Nem a Mátrába, csak. a kecskeméti Budaihegybe mentünk. A Viacsi közből nehe­zen, kerülővel tudtunk eljutni a fákkal övezett budaihegyi ház­csoportig, apnyira átalakult itt a terep az elmúlt hónapokban. A változás oka valójában ör­vendetes. Egy magasba nyúló daru, körülötte a februárban sem szünetelő munkával annak a 690 lakásos építkezésnek a /foly­tatását jelenti, amelynek ered­ményeként az idén 125 új ’ ott­hont átadnak itt. Kényelmetlen, mi több, fáradságos azonban, a munkagépek nyomában közleke­dő budaihegyi lakosoknak, hogy csak nagy nehézség árán tudnak a Vacsi közre kijutni. Régi, .kitaposott útjukat elvág­ták ,a köztől., A közelben egy másik út, de ezt. mint kívülál­lók, csak ideig-óráig használhat­ják az építkezési területen. Vá­laszthatják a szántóföldi kocsi- nyomót — amelyet Vörös Győző vágott traktorával magának, és a” többi budaihegyi lakosnak —, ha csak nincs sár, víz. Erre, azaz i száraz időjárásra, viszont mi a garancia? —. Nagyon alkalmatlanok ezek a mostani utdk! — így a 74 éves KÉPERNYŐ- - • ■ Három Bács- Kiskun megyei faluban készí­tettek tudósí­tást a Dél-alföldi krónika kame­rás újságírói. Ügy mutatták be Tóth Menyhért egykori miskei lakóházát, hogy a környezeten, a tárgyakon ott éreztük az egész lényével odakötődő festőt. Ez a ^tárgyi és emberi környezet is közelebb hozza a furcsán szomo­rú sorsú művészt a különös vilá­gát érteni vágyókhoz. Az egykor ri otthonában kialakított emlék­múzeum és alkotóház pedig egy hagyaték példás gondozásának és célszerű továbbvitelének , szép példája. Külön öröm: a szóban és képben szépen megszerkesztett riport is sugallta, hogy mindenki Menyus bácsija élete utolsó évti­zedében érezhette az értékeiért felelős társadalom gondoskodó, megbecsülő szeretetát. Járitz Józsa ezúttal nemcsak képeivel, szavakkal is elmondta, hogy miért emberi, miért szép miért jelenthet ; sokaknak -világ­hírű városoknál, fürdőhelyeknél, felhőkkel barátkozó hegycsúcsok­nál többet Kiskunmajsa tanyavi­lága.’ Megírtuk már néhányszor, szívesen ismételjük: egy szövet­kezetnek köszönhető a művész és az ihlető táj évtizedes barátságá­nak elmélyülése. Kovászként élesztik az innen elszármazottak, vagy az éppen idetalálók táj­hazafias érzelmeit. (Az a gyönyö­rű ebben a lassan-lassan mozga­lomban, hogy mindenki tetézve akarja visszaadni, amit ettől a nagyközségtől, a szinte a végite- lenbe baktató dűlők mentég meg­búvó fehér tanyáktól, az itteni néhézsorsú emberektől kapott. Izgatott örömmel mutatta az ope­ratőr: milyen boldog a régebben Párizs és Kiskunmajsa között „ingázó”, művész képei befogadá­sáért. Azok a települések vitték vala­mire, azok használhatták ki ked­Miért nem szólnak? „Hat vagy hét szerem is van zsizsik ellen és az egyik jobb, mint a másik. De miért éppen itt, a falugyűlésen tartsak én róluk előadást?!...” — Ne­mesnádudvar fiatal gyógysze­részének bizonyos értelemben talán igaza volt: közéleti fó­rumaink a mindenkit (vagy legalábbis a sokakat) érintő kérdések megvitatásának szín­helyei, nem pedig a szakmai továbbképzéseké. Csakhogy ott, és akkor nem létezett fontosabb kérdés, mint éppen az: hogyan, milyen mód­szerekkel lehetne hatékonyab­ban védekezni a zsizsik ellen? Négy vagy öt felszólaló is szó­ba hozta ezt a gondot, ám a gyógyszerész hallgatott. Azóta is tűnődöm: ugyan miért? Ha komolyan venném azt a fölényes mosolyt, amivel a ta­nácskozás után megnyilatkozá­sát kísérte, akkor nem gondol­hatnék másra, mint hogy ir­datlan távolság választja őt el a környezetében élő falusi em­berektől. A megnyilatkozni nem aka­ró gyógyszerész esete egyálta­lán nem egyedi jelenség. Nem­régiben üzemi fiatalokkal be­szélgettem, egy eléggé laposra sikerült, „kérdezz—felelek”­szerű ifjúsági fórum után. „Hogy miért nem szóltam? — töprengett egyikőjük —. nem is tudom. Valahogy nem az én műfajom a szónoklás. A tenye­rem Is beleizzad a gondolatra, hogy ennyi ember előtt mond­jak valamit. Sokan vagyunk így. Elgondoljuk a gép mellett, hogy így kéne, úgy kéne. ezt vagy azt fel kéne vetni, aztán elakad a szuflánk. Amikor szólni kellene, csak csöndben ücsörgünk...” Ludas lehet ebben néhol a „ közömbösség is: beszéljenek az „okosok”. Bizonyára nem té­vedek azonban, ha úgy vélem: az esetek egy eléggé jelentős százalékában „technikai” aka­dályokról van szó: arról, hogy a közéletben való résztvételnek része, majdhogy nem feltétele a magabiztos fellépés, a mon­danivaló megfogalmazása, a vitakészség, az érvelni tudás. Nem mindenki rendelkezik ezekkel a képességekkel. Igaz, általában nem is születtek ve­lünk, tanulni, gyakorolni kell őket. Érthető tehát, ha az éle­tüknek, pályájuknak kezdetén álló fiatalok eleinte még ide­gennek érzik a „szereplést”. Gátlás, lámpaláz küszködik bennük a vággyal és törekvés­sel, hogy azért ők is elmond­hassák a véleményüket. Szinte biztos vagyok benne, hogy va­lami hasonlóról volt szó a ne­mesnádudvari fiatalember ese­tében is: fölényes mosolya va­lójában belső tanácstalanságot takart. A fentiek belátása természe­tesen nem jelenthet belenyug­vást. Az iskola, az ifjúsági mozgalom, a különféle tömeg­szervezetek folyamatos felada­ta az, hogy felkészítsék fiatal­jainkat1 a szólásra. Közös ügyeinknek nemcsak az átérzé- sére, de megfogalmazására, sőt, azok megoldására is. Káposztás János MÁSFÉL MILLIÓ UTAS EGY ÉV ALATT Csökkent (de nem eléggé) a vámbűntettek száma A megye három határátkelőhelyén — Tompán, Kelebián, Herceg- szántón — az országból ki- és belépő utasok száma 1983-ban 13 szá­zalékkal volt magasabb az előző évinél. A mintegy másfél millió utas vámellenőrzése általában zökkenőmentesen történt, bár a hét­végeken előfordultak az átlagosnál hosszabb várakozási idők is. En­nek ellenére aránylag gyorsan lehetett a határon átkelni, mert a határőrök és a pénzügyőrök a korábbiaknál összehangoltabban vé­gezték munkájukat. Az elmúlt év tapasztalatairól beszélgettünk Bó­dog Antal pénzügyőr őrnaggyal, a Vám- és Pénzügyőrség megyei parancsnokával. » A háttérben lakók érdekei sem kerülhetik el a figyelmet. — Hogyan készültek fel az utasok fogadására? A turistaszezon kezdete előtt pontos terveket készítettünk a forgalom biztonságos, gyors és kulturált lebonyolítása érdekében. A határátkelőhelyek vezetői az utasforgalom ellenőrzését végzők politikai és szakmai felkészítésé­ről időben gondoskodtak, aminek eredményeit a munka színvona­lán, az utasok közérzetén is mér­ni lehetett. Jó dolognak tartom, hogy az utasok többsége elége­dett volt munkánkkal. Kedvező­nek tartom, hogy az utasok je­lentős része — a korábbi tájé­koztatások alapján — ismeri a vám- és devizaszabályok előírá­sait, így az átlépésük viszonylag gyorsan megtörténhetett. A vám­árut hozók többsége eleget tett bejelentési kötelezettségének és a kiszabott vámot időben megfi­zette. Ennek igazolására elmon­dom, hogy az elmúlt évben két­szeresére növekedett a vámki­szabások száma, meghaladta a 9 Miske, Kiskunmajsa és Jánoshalma vező adottságaikat, amelyek min­dig megküzdöttek előrehaladásu­kért. Kecskemét a régi századok­ban rengeteget áldozott a gazda­sági, kulturális lehetőséget növe­lő szabad királyi városi cím meg­szerzéséért. A próbálkozások si­kertelenek maradtak, de az egész közösség élvezte, hasznosította äz erőfeszítések eredményeit. A csak azért is bizonyítsuk, hogy város­képe van ennek az óriási falu- -nak elszántságnak köszönhetően szépült a mostani megyeszékhely számos utcája. Nagyon rokonszenves, ahogyan Jánoshalma vezetői a nagyközség fejlődését, életerejét, gazdasági, kulturális teljesítményét méltat­ták. Az érveiket illusztráló kép­sorok ország-világ előtt bizonyí­tották: .gyorsan fejlődő, rende­zett, gondozott település ez a bácskai falu. Emberileg értem csalódásukat. Már Erdei Ferenc híres könyvében a város csiráit látta a gyümölcskereskedelmi központban, Jánoshalmában. Min­den körülmény arra utalt, hogy tájszervező településként nőheti ki magát. Már ő is észrevette: mintha nem lennének eléggé el­tökéltek, leleményesek, összefo­gók, kezdeményezők adottságaik kihasználásában. Az utóbbi évek közös erőfeszítései igencsak táp­lálják a reményt: Jánoshalma fel­nő önmagához. Mivel település- politikánk mindinkább méltá­nyolja a helyi kezdeményezése­ket, nyilvánvaló, hogy a jogkör bővülése nélkül is többet tehet­nek saját sorsukért, mint eddig. Természetesen a vonzáskörzeti központnak is mindent meg kell tenni az alkotó energiák kibonta­koztatásához, gyarapítsák a nem­zeti vagyont akár a székhelytele­pülésen, akár másutt. A közigaz­gatási besorolás pedig előbb vagy utóbb tudomásul veszi a társa­dalmi, gazdasági, kulturális rea­litásokat. Heltai Nándor ezret, és az utasforgalomban ki­szabott vám összege 93 százalék­kal emelkedett. Ez azt jelenti, hogy 1982-ben 170, 1983-ban pe­dig már 84 belépő utas közül fi­zetett vámot egy. Ez nyilvánva­lóan dolgozóinknak is nagyobb munkát jelentett. Az utasforga­lom gyorsaságát befolyásolta az a körülmény, hogy a hét utolsó napjain a tompa1! vámhivatalnál jelentősen emelkedett a kamion- forgalom. Az- elmúlt évben napi átlagban 100 volt az ellenőrzött nyergesvontatók száma, voltak azonban olyan időszakok és nap­szakok is, amikor ennejt többszö­rösét kellett vámkezelni. Az ott dolgozók csak kemény helytállás­sal és túlmunkával tudtak e fel­adatoknak megfelelni. — A külföldre utazók, az on­nan hazaérkezők milyen módon sértik meg a vámszabályokat? — Az utasforgalomnak termé­szetesen voltak árnyoldalai, de kedvező, hogy 1983-ban az elkö­vetett, vámjogszabályt sértő cse-. lekmények számában csökkenést tapasztaltunk. Ez azzal magya­rázható, hogy növekedett azok­nak az utasoknak a száma, akik árubejelentési kötelezettségük­nek eleget téve, vállalták a vám kifizetését. A csempészet tárgyát leggyakrabban műszaki j cikkek, így rádió és magnetofon egybe­építve, egyéb hangrögzítő és visz- szaadó készülékek, zsebszámoló­gépek, hanglemezek és magneto­fonszalagok képezték. Egy kiskő­rösi lakos 70 ezer forint belföldi forgalmi értékű személyi számí­tógépet kísérelt meg becsempész­ni a hercegszántói vámhivatal­nál. A bűncselekmény elköveté­se miatt a bíróság jogerősen 20 ezer forint pénzbüntetésre ítélte, és elrendelte az áru elkobzását. Egy szegedi lakos a tompái vám­hivatalnál kishatárátlépési enge­déllyel 80, jugoszláv gyártmá­nyú hanglemezt prqbált behozni, ö sem járt jobban, hiszen a bí­róság kimondta az áru elkobzá­- sát,- ugyanakkor 6 ezer forint pénzbüntetésre ítélte. A külföldi utasok kedvelt csempészáruja a k^vi. Egy zombori lakos a her­cegszántói vámhivatalnál jelent­kezett kilépésre, s személygépko­csijában 50 kiló Omnia kávét ta­láltak 20 300 forint értékben. A 9 Pillanatkép a tompái határát­kelőhelyen. Gyuris Jánosné pénz­ügyőr törzsőrmester vámellenőr­zést végez. bíróság jogesősen . 5 hónapi fel­függesztett szabadságvesztésre ítélte és 6 ezer forint pénzbünte­tést szabott ki rá, emellett a vám­árut elkobozták. — A vámbűntetteken és sza­bálysértéseken túl, tapasztalha- tók-e devizasértő cselekmények, forint kivitele az országból? — A devizajogszabályt sértő cselekmények száma nőtt. Az is­meretlen elkövetők száma az 1982. évhez viszonyítva csaknem kétszeresére emelkedett. Tekin­tettel arra, hogy az áruvásárlás mértéke a magyar állampolgárok részéről csökkent, így a fizető- eszköz kiviteléhez fűződő érdek is mérséklődött, míg az árukivitel nagymértékben fellendült. Egy bajai lakos Hercegszántón kívánt Jugoszláviába utazni, s elrejtve 2 ezer forintot kivinni. A bíróság 6 ezer forint pénzbüntetés meg­fizetésére kötelezte, s természe­tesen a magyar fizetőeszközt el­kobozták. Egy másik bajai utas forintot, külföldi fizetőeszközt kí­sérelt még átcsempészni a hatá­ron. A 14 121 forint értékű össze­get a bíróság elkobozta. Ennél is érdekesebb egy budapesti lakos esete. A tompái vámhivatalnál bulgáriai úticéllal jelentkezett ki­lépésre, s összesen 34 kiló Om­nia kávét rejtett el személygép­kocsijában. A bíróság jogerősen 3 ezer forint pénzbüntetést sza­bott ki. Ugyanerről az útról való hazatérése alkalmával már nem a tompái, hanem a röszkei vám­hivatalt választotta belépésre, s éz alkalommal 200 hanglemezt akart becsempészni. — Szeretném hangsúlyozni, hogy a határátkelőhelyen dolgo­zók a turisztikai, látogatási céllal utazók vámellenőrzésénél megfe­lelő, figyelmes munkát végeztek, ami azonban nem azt jelenti, hogy nem, veszik észre a spekulációs ■ szándékkal az országot elhagyni, vagy visszatérni szándékozókat. Erre a jövőben- is lehet és kell számítani — mondta a pénzügyőr őrnagy. Fehér Sándorné. — Kétszer any- myit gyalogoltunk azóta, hogy a földutumkat az építkezési terü­lethez csatolták. Hat ház lakóit ■ érinti a nehéz ki-bejárás. Ügy gondoljuk, a nagy építkezés mellett semmiképp sem szükségszerű, hogy a jelenlegi közlekedési állapotok tartóssá váljanak. A „mögöttes” terület lakóinak érdeke, hogy őket se érje hátrány, napi közlekedésük ne maradjon megoldatlanjai! K—1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom