Petőfi Népe, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-06 / 55. szám
1984. március 8. • PETŐFI NÉPE # S A DÍSZBEMUTATÓK ÉS ANKÉTOK HÁTTERE Eredményes esztendővel dicsekedhet t Bács-KIs- knn megyei Mozi üzemi Vállalat: amint arról nemrég olvasóinkat mór tájékoztattuk, több mint tía százalékkal többen látogatták filmszínházait az elmúlt esztendőben, mint 1982-ben, s a vállalat nyeresége meghaladta a hárommillió forintot. A sikert hosszú lista magyarázza: ésszerű műsorpolitika, a differenciált forgalmazás egyre nagyobb térhódítása^ a különböző rendezvénysorozatok (Filmnapok falun, Film és ifjúság stb.) meghonosítása, a filmklubmozgalom fellendülése... Újdonságok ebben a sorban azok az együttműködési szerződések, amelyeket a vállalat eddig néhány hazai filmgyártóval kötött, s amelyek a magyar produkciók népszerűsítését hivatottak szolgálni. Cél: a magyar filmek népszerűsítése — Konkrétan melyek ezek? — kérdeztük Gila Jánostól, a Bács- K is kun megyei Moziüzemi Vállat igazgatójától. — Az első, ilyen, .megállapodást a múlt év szeptemberében írtuk alá a Pannónia Rajz- és Animációs Filmstúdió vezetőivel. Kapcsolatunk elsődleges célja, hogy a művelődéspolitikai irányelveknek megfelelően, a filmkedvelők minél szélesebb táborába eljuthassanak a magyar animációs alkotások, hogy minél több lehetőséget kínálhassunk a nézők, és az alkotók közvetlen találkozóira, a közös beszélgetésekre, s hogy a filmklubhálózatokon keresztül a legkülönbözőbb korosztályok is minél jobban megismerhessék az animáció formanyeivét, művészi kifejezőeszközeinek gazdag tárházát. Vállalatunk fokozott segítséget nyújt a rajzfilmek propagálásában, kiállításokkal, ankétokkal egybekötött vetítések szervezésében, különös tekintettel a filmstúdió kecskeméti műtermében készült produkciókra. — Ennek fejében az egéiz estét betöltő rajzfilmek országos premier előtti díszbemutatóját ezután a megyeszékhelyen tartják? — Igen. Szeptemberiben debütáltunk, a Városi moziban, a kecskeméti műterem egyik alkotásának, a Vízipók—csodapóknak a díszbemutatójával. Ezt követték még az elmúlt esztendőben az Idő urai és a Misi mókus című animációs filmek. — Mely rajzfilmek dísz bemutatója várható az idén? — Több is lesz. A jövő hónapban például a Hófehér, később pedig a Daliás idők oímű animációs mű ünnepélyes, országos forgalmazás előtti vetítését tervezzük. — Ha jól tudom, a MAFILM Objektív Stúdiójával is hasonló együttműködési szerződést kötöttek. — Ez év januárjában írtuk alá a megállapodást, melynek értelmében közös rendezvényeket, bemutatókat, ankétokat szervezünk a jövőben, közös kiadványokat állítunk össze, s a vállalatunk megkülönböztetett figyelmet fordít az Objektív Stúdióban készült filmek forgalmazására, propagálására. Űj alkotásaik díszbemutatójának ugyancsak Kecskemét ad otthont. A sort Bokor Péter Királygyilkosság című produkciója kezdte februárban, amit a múlt héten, Rózsa János Boszorkányszombat oímű alkotásának ünnepélyes vetítése követett, a Városi moziban. A vetítés után a film rendezőjével, forgatókönyvírójával (Kardos Ferenccel), egyik főszereplőjével (Köllő Miklóssal), illetve az Objektív Stúdió vezetőjével, Marx Józseffel találkozhattak, beszélhettek az érdeklődők. Szeretnénk hagyományossá tenni az ilyen találkozásokat ... Reméljük, hamarosan sor kerül Elek Judit új filmjének, a Márianapnak a díszbemutatójára is. — Hallottam, hogy a kecskeméti Otthon moziban hamarosan tévéfilmeket is vetítenek... — Pontosak az értesülései. Valóban terveink között szerepel a tévéfiiimek bemutatásának meghonosítása a megyeszékhelyen. E cél érdekében a Magyar Televízióval is együttműködési megállapodást írtunk alá az idén, miszerint a Fiatal Művészek Stúdiója tagjainak alkotásaiból tíz film retrospektív formában történő vetítését tervezzük még ebben az esztendőben, s a vetítéseket klubszerű feldolgozás követi majd az Otthon moziban, minden alkalommal. Hosszú távon is sok új lehetőséget kínáló forgalmazási formának tartjuk a tévéfilmek bemutatóit. A jövőben további hazai filmstúdiókkal is megpróbálunk jó kapcsolatokat kiépíteni, remélve, hogy ily módon nemcsak népszerűbbek lesznek a hazai filmalkotások a megye mozikedvelőinek népes táborában, de a művészeti ág törekvéseit, fejlődési irányait is közelebbről, behatóbban megismerhetik a nézők, az alkotókkal való találkozások, beszélgetések során. Végezetül egy-két adat, amely önmagáért beszél: tavaly 9315 alkalommal vetítettek magyar filmet Bács-Kiskun mozi jaiban. S ezekre csaknem egymillióan voltak kíváncsiak! Azaz mintegy 17 százalékkal többen néztek hazai filmet, mint 1982-ben. Ez az arány, az ország többi megyéjét tekintve a legjobb volt. S a megyei mozi/üzemi vállalat új kapcsolatainak, kezdeményezéseinek, törekvéseinek jóvoltából, bizonyara ez év végén is szép eredményeket mutat majd a magyar filmek bemutatóinak, nézőinek számát rögzítő statisztika. Koloh Elek Mi lesz az értékes kövekkel? Felfedezés a műemlék templom felújításánál — Már megint fölöslegesen bontanak, rontanak — csóválták fejüket a kecskeméti református templom déli oldalánál elhaladók. Téljesen ép kőlapokat kupacol- tak a járdára. Süttői mészkőlapokat raktak a felszedettek helyére. Legutóbbi kecskeméti látogatásakor, a városvédők sikeres an- ketjáh Ráday Mihály ■ ds kifogásolta a fölöslegesnek látszó cserét. Nem állt egyedül véleményével. Az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség új területi felelőse sem tapsolt örömében, amikor tudomást szerzett a többszázéves padozat eltávolításáról. — Az elődje javasolta a cserét — közölte az ellentétes szakértői vélemények miatt bosszús Varga László lelkész, aki szívesen tájékoztatott a templom felújításáról. — Sikerült pénzt gyűjtenünk és szereznünk az idén 300 esztendős épület belső terének kdcsinosítá- sához. — Lelkész úr is szükségesnek ítéli a cserét? — Kezdetben csak a belső tér kifestésére gondoltunk. Nehéz eldönteni, hogy meddig bírták volna a régi kövek. Legalább a fele megsérült, kicsorbult, palásán megrepedt az idők folyamán. A nagyobb méretű, újabb lapok jobban bírták az igénybevételt. Ezek a fűtő vezetékeket fedték. Ígértek pénzt is az új padozat elkészítéséhez, végül is költségeink csupán egyharmadát fedezi — a köszönettel vett — műemléki támogatás. A jó állapotú köveket a megyebeli református templomok helyreállításánál hasznosítjuk. Kunszentmiklósra, Szabadszállásra küldtünk már egy-egy fuvart. Talán Dunapatajra is jut va'la- .mennyi. Mentjük, ami menthető. Megjegyzem: templomunk eredetileg vörö&tégla padlózató volt. — Látom, fehérben pompázik belül a műemlék épület. Kiste- renyei Ervin restaurátor azonban egy téglavörös oszlopon dolgozik. — Magunk is meglepődtünk, amikor kiderült, hogy az 1781-es felújításig ilyen színű oszlopok sorakoztak kétoldalt. Kísérletképpen egyet most restaurál a kiváló szakember. Ha megnyeri híveink tetszését, f mintegy két évtized múltán esedékes újabb festésnél talán visszaállítjuk az eredeti színezést. — Mikor fejezik be a miunkát? — Májusra elkészül a festés és a világítás korszerűsítése. A külső tatarozást 1986-ra tervezzük. H. N. Schöffertanítvány kiállítása Debrecenben „Ez nem szokványos kiállítás” — mondta dr. Geri István, a Bács-Kiskun megyei tanács elnökhelyettese a debreceni Kölcsey Ferenc Művelődési Központban Dargay Lajos kiállításának megnyitóján. Hajdú-Bihar megyeszékhelyén nagy érdeklődéssel fogadták a Schöffer-tanátvány útkereső, nálunk egyelőre szokatlan alkotásait. Azért éppen Kalocsa város volt 'tanácselnökét kérték föl a tárlat méltatására, mert hosszú évek óta támogatta azt a művészi útkeresést, amit az orosz konstruktivizmus, Kassák Lajos, Moholy- Nagy nyomás Schöffer Miklós emelt új magaslatokra. A 'kalocsai születésű művész — mint ezt dr. Geri István hangoztatta — a konstruktivizmust szervesen egyesíti a kinetizmussal (a mozgással), s a művészet új minőségét teremtette meg. A kiállító művészt a Párizsban élő mesterrel a szellemi rokonságon kívül szinte mindennapos kapcsolat is összefűzi, hiszen Dargay Lajos a Schaffer-gyűjte- mény és az alkotóház vezetője is. SZÉPEN MAGYARUL — — SZÉPEN EMBERÜL Gyakran szoktuk mondogatni, hogy játékos nemzet vagyunk. Ebben a megállapításban sok igazság van. Mi, magyarok ugyanis nem csupán a szó legszorosabb értelmében vett játékokkal szórakozunk, hanem anyanyelvűnkkel is. Már Jókai és Mikszáth művedben is gyakran találkozhatunk játékos szófordulatokkal. S mi is játszunk. Most egy keveset a magyar sajtóban tallóztunk. Onnan válogattuk ösz- s7e anyagunkat, hiszen a toliforgatók is játékos emberek. Szójátékaink egyik formája az azonos hangzás. Például ez a cím: „Diák diák”, — azaz diákok által készített diafilmek. Vagy: „Jó tett — a TETT” (= Telefon Testnevelési Tanácsadó). A „Nem gyerekjáték a gyerekjáték” mondat az első látásra egyszerű tagadást jelöl, de a cikket olvasva, hamar rájövünk az eredeti jelentésére: a gyermekjátékok tervezését, készítését komolyan keli vennünk, hiszen nem közömbös, hogy mit adunk csemetéink kezébe. Egyik vidéki napilapunk tudósításának az alábbi címet adta: „Stop! Süteményvásár!” Némi magyarázattal tartozunk: egy Stop nevű cukrászda rendezett süteményvásárt; a stop szónak itt két jelentése van. Egy másik példa: „A labda Kunszt elé került, akinek már nem volt nagy kunszt a hálóba továbbítani.” Itt jegyezzük meg, hogy sporttudósítóink nagyon gyakran élnek szójátékkal, még akkor is, ha ikássé elcsépelt íme: „Nagy, nevéhez híven, nagy gólt ragasztott a bal sarokba”. A hasonló hangzás is szerepet játszhat a szójátékban: „Hajszesz- hajsza”. „Voltverseny”. (Egyes városrészek azon versengenek, hogy hol magasabb a feszültség ingadozása; nem nehéz felismerni, hogy a holtverseny szó analógiás hatására keletkezett.) Az alkalom kedvéért vagy éppen hatására szólásokat is megváltoztathatunk: „Sok kifli sokra megy” (a cikk olyan emberekről szól, akik kiflivel üzérkedtek). A következő mondat még mosolyt is kelt: „A televízió talán egyik legnagyobb vállalkozása mondott csütörtököt szerdán ebben a rendhagyó krónikában”. Rímes mondatokat is szoktak alkalmazni toliforgatóink, ha lehetőség van rá, vagy a helyzet megkívánja. Általában a figyelem felkeltését szolgálják a következők: „Kazetta kanossza”, „Kanok romok”, „A házirend itt sályi rend”. Kissé meghökkentő és morbid az alábbi cím: „Bhutto a bitó árnyékában”. Erősen elcsépeltté vált a gyakori használattól a következő mondat: „X sáros város”. Előfordul, hogy a rím döcögőssé válik: A orrendet is helyesen állapították meg: kicsi, lakás, kocsi”. Nemcsak újságjainkban találkozhatunk effélékkel, hanem mindennapi beszédünkben is. A szavakkal való játék nem bűn, nem lehet hiba. hiszen színesítjük stílusainkat —, de természetesen akkor, ha az alkalomnak megfelelően élünk vele. A szellemesség ne váljon szellemeskedéssé, a szójáték szócsavarássá. Ráadásul, ha a kifejezéseket többször ismételjük, elkopnak, unalmassá válnék. Elvégre is: a gyermek sem szereti, ha minidig ugyanazt kell játszania. És miért ragaszkodna egy felnőtt megunt szójátékaihoz? Mizser Lajos • Perspektivikus rajz a színház homlokzati részéről. A Nemzeti Színház végleges terve Az új Nemzeti Színház megépítéséről tavaly, nyáron hozott határozatot az Állami Tervbizottság. Meg is jelölték a befejezés határidejét: 1989-re elkészül. Az egész ország tanúja lehet magánszemélyek és kisebb-nagyobb közösségek felajánlásainak, hazai — és külföldi — közéleti személyiségek, színészek adományai átvételének. A tervek szerint a színház a Városliget oldalán, a Hősök tere folytatásában épül fel, szemben a Gorkij fasorral, a Dózsa György úton. Hoffer Miklós egyetemi tanár elkészült a végleges tervvel. Az épületben 1100 személyes drámai nagyszínház, valamint 200 nézőt befogadó stúdió-színpad létesül. Az épülettel szemben támasztott követelmények (kialakításához, a tervező kollektíva munkájához színészek, rendezők, a színházik technikai szakemberei ás közéleti személyiségek is tanácsot adtak. A kivitelezési munkálatokkal a Közútépítő Vállalatot bízták meg. Muskátli — Megcsinálhatja — mondta ■ Kocsi mama, aki maga vott a megtestesült öregség. — Megcsinálhatja — ismételte meg Kocsi mama. — Nem hisz nekem, mivel magában sem hisz? Én biztos vagyok benne, ha bemegy az elöljáróságra, magának ítélik oda ezt a lakást, itt a szomszédban. Azelőtt egy őszhajú özvégyaatzony lakott itt. Nem is tudom, mi lett szegénnyel. Ügy gondolom, elköltözött a fiához vidékre, gazdálkodni. De maga ki utaltathatja magának ezt a lakást. Maga meg tudja csinálni ezt! — De Kocsi mama, én vagyok Lippainé, akinek a férje meghalt, én vagyok az az őszhajú özvegyasszony. — A, nem maga az kedvesem, Lippainé szép volt és fiatal. Látja, itt vannak a virágaim, ezeket is én ültettem. Mind-mind, egymagám. Az özvegy elé is ültettem, ide, a folyosóra, mindenhová. Ezeket én gondozom, látja... — De Kocsi mama drága, isten bizony én vagyok Lippainé, és ezeket a virágokat én ültettem. A maga lakát!a elé is én tettem a muskátlikat • a cserepekbe. — Méghogy maga, kétívesként? Ebből is látszik, hogy nem maga Lippainé, mert Lippainé ilyeneket soha nem mondana! — Igaza van, Kocsi mama ... — Én szeretem a virágokat, és Lippainé is szerette, de ő elköltözött vidékre a fiához, és maga nem Lippainé. Lippainé ós£ volt, és nagyon szép. — Kocsi mama, én már visz- szajöttem a fiamtól, és ezután már nem ott fogok élni, hanem itthon. Ez az én otthonom. — Nem, kedvesem, nem hiszek el én ilyen bolondságokat, de maga kiutaltathatja magának ezt a lakást. Az ötemeletes bérház harmadik emeletén két mentősruhába öltözött fiatalember karolva támogatott egy lehajtott fejű öregembert. — A Kocsi papa! Kocsi néni, megjött a férje! — örvendezett Lippainé, a szomszédból. Kocsi néni megmerevedve állt, két ökle kötényének két zsebében; dacosan várt. A két fiatal mentős bekísérte az öregembert a lakásába. A lakásban rend volt, tisztaság. Az öregember ruhástól feküdt le az ágyára. — Nem, nem kell szólni semmit a feleségemnek, majd én elintézem. Köszönöm, köszönöm a segítségüket. ■ A két fiatal mentősben felmerült ugyan, hogy mégis szólni kellene az öregasszonynak, aki kint állt a lakás előtt, valahogy ilyenformán: „Mamus- ka, meghoztuk a papát, menjen, nézze meg ..Csak enynyit, nem többet, bár ezt az öregasszony természetesen félreértelmezné. Hogy miből látni mindezt? Pontosan nem tudhatja az ember, de ha megpillantja valaki a mozdulatlan nénit, épp élég okot lát a föl- tételezésre ... — Mama, a szobában van a Kocsi papa — súgta az öregasszony fülébe Lippainé, amikor .már leszaladtak a mentősök a lépcsőn. Kocsi mama nem mozdult, feldúlt volt és tanácstalan, majd vértélen arca hirtelen megszinesedett, megigazította a haját és bement a szobába. Leült a férje ágya szélére. Megigazította a párnát a férfi feje alatt. Mosolygott. Kicsit később levetette a férfi cipőjét, étí megint visszaült az ágy szélére. Mosolygott. Várt és mosolygott. Az öregember is mosolygott. Csendben. — Föl kéne támasztani a fejem! Hoznál ide egy kispárnát a fejem alá? Az öregasszony kispárnát tett a férfi feje alá, és visszaült az ágy szélére. Mosolygott. Az öregember is mosolygott. — Tudja, az én öregem bent van a kórházban. Agyvérzése van. Be se engednek hozzá. Megmondta a főorvosi: „Kocsi mama, maga ne látogassa a férjét". Gondolhatja, mi van, ha már megmondják az embernek, hogy ne látogassa a férjét... Maga, persze, még fiatal, maga mindent kibír. A fiatalok mindent kibírnak. Kocsi mama szégyenlősen elpirult és. mosolygott. Az öregember is mosolygott. — Hoznál egy kis harapni- valót? — Kenyerem, az van! Kö- ménymagos levesem is van, meg paprikás krumplim, kolbásszal. Képzelheti, az öregem hogy befalná szegényke, de hát ezt a főorvos mindentől eltiltotta. — Hozz egy kis paprikás krumplit, mama! Az öregasszony kirepült a konyhába, a konyhából a folyosóra, és elújságolta Lippai- nénak, és sorban mindenkinek a hosszú folyosón, hogy egy fiatalembert hoztak a mentők, véletlenségből épp hozzá, a férje helyett. Egy erős, egészséges, vidám fiatalembert, s éhes, akár a farkai... Lippainé ezalatt megmelegítette a köménymagos levest és a paprikás krumplit, egy tálcára kenyeret, szörpöt és kom- pótat tett, Kocsi maga pedig boldogan vitte az elkészített ételt a szobába. Amíg a férfi evett, Kocsi mama szóval tartotta. Természetesen a férjéről beszélt, válaszként az öregember bólogatott. Kocsi mama mosolygott, az öregember is mosolygott, később föl-fölka- cagtak, időnként jóízű hahotájuk özvegy Lippainét is nevetésre késztette, amikor a muskátlikat megöntözte Kocsi néniék lakása előtt. Dér Endre Játsszunk a szavakkal! • Égy impozáns belső részlet.
