Petőfi Népe, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-02 / 52. szám

1984. március 2. • PETŐFI NÉPE • 5 5) ...az embernek fia” • Jelenet az előadásból. (Straszer András (elvétele) A Magyar Rádió művelődéstör­téneti sorozatnak nevezte A bib­lia világa című előadásait, mert a „könyvek könyve” „a kollektív emlékezet páratlanul gazdag ol­vasókönyve és egyik őrzője az egyetemes kultúra alapjainak”. A benne foglalt történetek, szemé­lyek, tanulságok az egyiptomi hiedelemvilághoz, a babilóniai mondakörhöz, az olimposzi iste­nekhez hasonlóan részei kultú­ránknak. Szószaporítás lenne iro­dalmi értékeinek méltatása. Megtalálhatja benne a maga gyönyörűségeit a világot anyag­elvűnek tekintő és tanulságait útmutatásként' fölfogó olvasója. Gondolkodhatunk így vagy úgy, abban a modern emberek túlnyo­mó többsége egyetért, hogy a Bib­lia emberek műve. Többféle vál­tozata ismeretes. Az időszámításunk után a má-' sodik évszázadban keletkezett Lukács-evangélium szerzője csak hallomásból .ismerhette a Jézus nevű prófétával, az embernek fiá­val kapcsolatos történeteket. Az orvos evangélista elhivatottságból új hívekkel akarta erősíteni a hozzá hasonlóan érzők táborát. Igehirdetőként, rábeszélőként ter- *. mészetesen jól tudta, hogy taní­tásainak annál nagyobb lesz a hatásuk, minél inkább találkoz­nak az emberek vagyaival, ha a környezetét foglalkoztató kérdé­sekre keresik a válaszokat. Azért is mondják szociálisnak Lukács evangéliumát, mert a kisemmi­zettek, az elesettek érdekeit kép­viseli, kívánságaiknak a szócsö­ve. Az őskeresztény gyülekezetek gazdagság-ellenessége mutatko­zik meg az olyan megállapítások­ban, mint példának okáért: „bol­dogok a szegények”. (Máté evan­géliumában ehelyt azt találjuk: „boldogok a lelki szegények”). Gondolom, a Jöjj délre cimbo­rámat, A falu rosszát színpad­ra állító szándéknak tulajdonít­ható a Lukács, evangéliumon ala­puló Jézus Krisztus, az ember­nek fia bemutatása. A társulat vezetői tudatosan tágítják a szín­padi közlések érvényességi, ille­tékességi körét. Szerintük min­den emberinek helye van a színpadon. Csak akkor formálha­tunk véleményt valamiről, ha is­merjük; ez a következtetés szűr­hető le műsorpolitikájukból. A Bodansky György és Ván­dor/! ' László nevével jegyzett ái£ dÓígÖíásE’ — fnirtt erről ni'áí b'é- számoltunk — jól fogadta a kö­zönség. Az adaptálok a minden őszinte emberi -nézetet megillető tisztelettel bántak Károlyi Gás­pár biblia-fordításával. Ragasz­kodtak a történések Lukács föl­fogása szerinti sorrendjéhez. Az élőképszerű kezdet, a látványos, szertartásszerű indítás már sej­teti, hogy Vándorfi László ren­dező a bibliai szöveg mutatós, szép közvetítését érzi a legfonto­sabbnak. A helyenként orató­riumra emlékeztető előadás dra­matizált példabeszédeiből a fari­zeusokat, az álszenteket, a hatal­masokat ostorozó jelenetek a leg­erőteljesebbek. A mutatósán meg­tervezett ' mozgások dekoratív keretében változó színészi teljesít­mények szereposztási kényszerek­re utalnak. A megalkuvások mintha az át- dolgozókat igazolnák: túlságosan nagy, a kudarc veszélyével fenye­gető kockázatot vállaltak volna, ha napjainkhoz közvetlenebbül szóló, a jelzett emberi motívumo­kat kibontó drámát formáltak volna a bibliai históriákból. Ügy remélték, a biblikus — olykor már „az embernek fia” vezérel­vet halványítóan ábrázolt — kül­sőségek sém fedik el a tanulsá­got. Még a manipulálható tömeg is elfQrdítható az érdjekeit kéP; ■^viselő, a'‘köz" javát szolgáló, min­denkitől többet követelő újítók­tól, forradalmároktól! Jobban tet­szett volna a nem túlságosan nagyigényű, ám gondos, kiegyen­súlyozott előadás, ha a rende­ző még következetesebben stili­zál. Ilyen, többnyire jelzett dísz- letű (Kerényi József színvonalas munkája, bár a középső járáso­kat nem éreztem teljesen megol­dottnak) közegben kínosan hatott — például — Jézus piros festék­től „vérző” keze. A szertartásos játékkal kellemesen harmonizál­tak Rátkai Erzsébet szép jelme­zei. Illett a látványhoz a Szu- nyogh Xayér által összeállított, komponált muzsika. Téri Sándor Jézusként illúziót keltő jelenség volt, de mintha túl­ságosan sokat bízott volna külle­mére. A népes szereplőgárdából Kárpáti Denise (Mária Magdalé­na), Major Pál (Zakariás), Mi­hály Pál (Százados), Kovács Gyu­la (Farizeus), Németh László (He­rodes) színészi teljesítménye mél­tatható elsősorban. Noha „a nők evangéliumának” is nevezik Lu­kács evangéliumát, az átdolgozok meglehetősen kevés játéklehető­séget adtak a Máriát így is ked­ves hitelességgel megjelenítő Holl Zsuzsának. Ribár Éva (Erzsébet) éneke és Rimóczy Márta (Salo­me) tánca is hozzájárult, az elő- ' adás kedvező fogadtatásához. Heltai Nándor Festészetünk nesztora Alighanem a 93 éves Viski János festészetünk nesztora. Ma sem szűnő energiával fest. Mintegy húsz képpel szerepelt a Mezőgazdasági Múzeum csoportkiállításán, önálló tárlata nyílt Vácott, ahol a megnyitóra szülőfalujából, Szokolyáról népes küldöttség érkezett. Minek köszönheti az érdeklődést? Annak, hogy valami olyasmit tud, ami csak az ő festői tulajdona. Viski János a magyar állatábrázolás megbecsült mestere, munkásságát or-1 szágos figyelem és világhír övezi. . Amikor elvégezte a Képzőmű­vészeti Főiskolát Zemplényi Ti­vadar és Ferenczy Károly tanít­ványaként, a kecskeméti, szolno­ki művésztelepeken kamatoztatta tudását, Gyulán is többször tar­tózkodott, hogy Zombory Lajos­tól az állatábrázolásban . szerez­zen tapasztalatokat. Figyelt Fé­nyes Adolf figuráira, és a tájfes­tészetben Szlányi Lajos lett a mértéke. Természetesen csak kez­detben, hiszen már korán meg­lelte önmaga törvényeit, és kö­vetkezetesen megtartotta művei­ben. 1923 és 29 között bejárta Brazíliát, Perut, Venezuelát,, uta­zott Chilében, és 1930-tól rend­szeresen kiállított Párizsban a ■második világháború kitöréséig. Sikert aratott magyar csikósa, számtalan lovascsoportja és ök­rösszekere a francia fővárosban, nem különben francia fuvarosa. Dél-Amerikában több száz képe található köz- és magángyűjte­ményekben, idáig jutott el hír­ben, értékrendben az abonyi rajztanár, ahonnan 1915-ben a há­ború szólította el a frontra, ké­sőbb Budapestre. Az 1920-as évek­től a Műcsarnok kiállítója. Ragaszkodik a természethez, műveit naturális élmények élte­tik. Táj és figura kapcsolatát ra­gadta meg vadászjelenetein, ju­hokat, lovakat, csárdát, ökröket, terelést jelenítő képein, pompás rajzok találhatók vázlatfüzetei­ben. Beszélgetésünkkor az állvány mellől szól, ahol éppen most fe­jezte be az 1ökrösszekér egyik legújabb változatát: „Azért sze­retem a lovakat, ökröket, a pusz­tát, mert az Alföld része, egy darab magyar folt. A lovat azért szeretem, mert szép a formája, szép a mozgása, és okos, az ök­röt azért, mert erőt lehet kifejez­ni alakzatával.” Ügy mondja „Brazíliában mqs- képpen bántak a lóval, nem rosz- szul, csak másképpen. Nálunk a szekérhez hozzátartozik a kiscsi­ft Viski János a műtermében. kó is, mely a család része”. Sza­vai Simon István Mirzáját juttat­ják eszembe, népünk mély állat- szeretetét. Még valamit hozzátesz az elmondottakhoz: Stróbl Alajos az Epreskertben fához kötötte modell-lovát, úgy mintázott, s mi­kor észrevette, hogy Viski János lopva festi a paripát, elismerően szemlélte a képet, s biztatta új megoldásokra■. A tanyá neki akkor teljes, ha lovasszekér áll előtte, az állat ad érfelmet a földnek, s a Tere­lésben a már Petőfi és Csontváry jelezte •dobogás „hallatszik" to­vább a hiánytalan mozdulatban. Téli tájai is suhanó szánjaitól vál­nak hangulatossá, az emberi in­dulatokat is testesíti a lovak száguldássá fokozott dinamikájá­ban. Viski János Szokolyától Hor- tobágyig ívelő ifjúságát csaknem száz esztendje őrzi és alakítja festményekké csöndesen szivaroz­va, békével, derűvel budai mű­termében. Losonczi Miklós Százhuszonöt éve született Sólem Aléchem 1859. március 2-án egy kis ukrajnai faluban látott napvilágot a jiddis iroda­lom klasszikusa. Kisgyer­mekkora viszonylagos jólét­ben telt el, édesanyja azo-- ban korán meghalt, édes­apja tönkrement, ezután ő is az oroszországi zsidó kis­emberek szűkös életét 'élte. Ez határozta meg később . egész irodalmi működésé­nek alapanyagát. Sólem Aléchem orosz­jiddis író. Magyarul is ol­vasható könyveiben (Éne­kek Éneke; Tóbiás,' a tejes­ember; A Motl g-^rek; A kisemberek városa) az el­esettek, a szegények életét rajzolja meg páratlanul fi­nom öngúnnyal, költészet- ' tel. Hősei — mint egyik re­gényének címe is mondja — kisemberek: minden rossz­ból kijut nekik, a balsze­rencse üldözi őket, s mind­ezt mégis türelemmel, az évszázados szorongattatá- sokból fakadó bölcs nyuga- 1 ómmal viselik. Sólem Aléchem, aki pog­romokat élt át a cári Orosz­országban, igyekezett népén segíteni, 1905 után forradal­mi hangulatú regényt írt Özönvíz címmel, de már nem érte meg az új világot. Szülőföldjétől távol, New Yorkban halt meg 1916-ban. Életműve az p°vetemes európai kultúra része. Gy. L. fiatalokról - fSalatoknak KISZ-program tizenkétezres tagságnak Beszélgetés a városi első titkárral A közigazgatás átszervezése, a járások megszűnése után Kecske­méten a városi KISZ-bizottság titkárát, Kiss Andrást választot­ták meg a megyeszékhely és a továbbiakban hozzá kapcsolódó hét község ifjúsági mozgalmáért is felelős bizottság első titkárává. — Hogyan tovább? — kérde­zem tőle. — Munkatársaimmal annak tu­datában tevékenykedünk, hogy az elmúlt években jól érzékelhe­tő változások következtek be az egész társadalomban, így az if­júság helyzetében is. Ezek nem befolyásolták minden tekintetben kedvezően a fiatalok életkörül­ményeit. Nem hagyták érintetle­nül például a tudati, magatartás­beli formálódást sem. Ügy gon­doljuk, hogy elképzeléseinket a csaknem tizenkétezer fiatalból álló közösségnek gondosan ki­dolgozott rétegprogramokon ke­resztül tudjuk megvalósítani. A középfokú intézetekben ta­nulóknak színes, tartalmas, a vá­ros felé is nyitott diákéletet aka­runk kínálni. Célunk, hogy az is­kolában és azon kívül találják meg helyüket a mozgalmi mun­kában, szórakozásban. Az ifjú­munkások élete — a termelésben elfoglalt helyük miatt — a leg­szorosabban összefügg a gazdasá­gi élet változásaival. Ezért kell rájuk fokozottan odafigyelnünk. Nagy szellemi tartalékot látunk az értelmiségi KISZ-fiatalokban, főként a pedagógusokban, hiszen ők' nevelő hatással lehetnek a többiekre. Öröm számunkra, hogy a pedagógus KISZ-alapszerveze- - tünk a legnépesebbek közé tarto­zik: tagjai háromszáznegyvenen vannak. Nem hagyhatjuk figyel­men kívül a veszélyeztetett fiata­lokat sem, mert számuk sajnos, nem csökken. Szeretnénk őket is megnyerni a mozgalomnak. — Volt erre konkrét próbálko­zásuk is? — Igen! Propagandistáink Kecskeméten kimentek a Szé­chenyi téren unatkozó fiatalok­hoz és hívták őket a városi ta­nács épületében levő klubba. Akik eljöttek, azok a továbbiak­ban is keresték a szabadidő-el­töltés értelmesebb módját. A hozzánk tartozó alapszerve­zetekben ezekben a napokban zajlanak az értékelő, tervező tag­gyűlések. A KISZ-tagok elmond­hatják problémáikat, javaslatai­kat. Az elhangzottakat a városi küldöttgyűléseken akarjuk fel­használni, májusban. Javában dolgozunk az 1985-ben sorra ke­rülő moszkvai Világ Ifjúsági Ta­lálkozó politikai előkészítésén. Kiemelt feladatként kezeljük az amatőr művészeti mozgalom tá­mogatását. Szeretnénk tovább­fejleszteni a társastánc-, valamint az Edzett Ifjúságért elnevezésű sportmozgalmat is. — Hét község is Kecskeméthez tartozik. A továbbiakban az ott I >« i M. ÉF élő fiatalok tevékenységére is oda kell figyelnünk. — Természetesen! A községek­ben élő fiatalok egy része ingá­zó, a többiek a helyben levő üze­mekben, szövetkezetekben dol­goznak. Mozgalmi tevékenységük meghatározó a községek életében. Programjaik főként a téli hóna­pokra sűrűsödnek, mert akkor van több szabad idejük. — Tehát sokrétű a feladatuk. — Valóban így van. Ezért is szeretném társaimmal együtt po­litikai munkánkat még árnyal­tabban, pontosabban, hatéko­nyabban végezni. S. K. TEAHÁZ Kecskeméten a Szalvay Mi­hály Űttörő- és Ifjúsági Ott­hon teaházá­ban a müvé- sze(te)k és az ifjúság kapcso­latáról beszél­getnek a részt­vevők. A me­gyeszékhelyen élő . alkotók sok javaslatot tet­tek a gyere­kek, fiatalok és a művésze­ti műhe­lyek együttmű­ködésére, vál­lalták, hogy személyesen is részt vesznek a megvalósítá­sában. (Fotó: Bahget Iszkan- der) B BB MH wmm mmm I .'! m B > 4 mk mm „SZERETEM AZ ÁLLATOKAT — ÉS A RENDET” Pesti lány a sertéstelep élén „Őszintén szólva, eleinte ma­gam is csodálkoztam: pesti lány létemre mit keresek én egy ilyen hatalmas „húsgyártó” üzem élén, amilyen a Bajai Mezőgazdasági Kombinát sertéstelepe? Ennek ellenére hamar meg­szoktam a helyemet, ami végül is érthető, mert ha városlakónak születtem is, azért az állataikkal szoros barátságban1 élek, már kis­gyermekkorom óta. Legszebb em­lékeim közé sorolom például azo­kat a nyarakat, amelyeket a sza­badszállási nagyapámnál töltöt­tem, rengeteg birka, liba, tehén és egyéb állat társaságában. Any- nyira megszerettem őket, hogy meglenni sem tudnék már nél­külük. Volt már teknősbékám, arany­hörcsögöm, nyulam. Jelenleg is van egy> kutyám és papagájom, ez utóbbit még a hosszabb út­jaimra is magammal viszem. Ezeket tudva talán nem meg­lepő: semmit sem gyűlölök any- nyira, mint ha valaki felelőtlenül bánik a gondjaira bízott* jószá­gokkal. A kinevezésemet követő hetekben például- azonnali ha­tállyal elbocsátottam néhány em­bert, mert tudomásomra jutott, hogy kinyomták egy anyakoca szemét — puszta szórakozásból. Szerencsémre, mint állatorvos, jól ismerem minden dolgozón­kat, így aztán könnyű volt kivá­lasztani azt a tízegynéhány him- pellért, akinek semmi keresni­valója nem veit a jószágok kö­rül. És ilyen tekintetben máig is hajthatatlan vagyok: inkább gu-‘ micsizmát húzok, és lemegyek megetetni én. Sokáig aggódtam persze; va­jon nem szül ez majd rossz han­gulatot? Érdekes módon éppen az ellenkezőjét tapasztaltam. Az itt­maradók kezdték büszkék lenni magukra, hogy lám csak, ők meg­feleltek a szigorú mércének is. Ezt a büszkeséget különféle módszerekkel igyekszünk mélyí­teni. Elsősorban azzal, hogy a ke­reseteket teljes egészében a telje­sítményekhez igazítottuk. Alapjá­ban véve így csinálták ezt ko­rábban is, csak kissé ügyetlenül: az egész telep eredményét vették alapul, így aztán egy-egy szállá­son büntetlenül el lehetett su- mákolni az etetést. Most viszont mindenkit a gond­jaira bízott jószágok eredményei alapján minősítünk, és két ser­tésgondozó havi jövedelme kö­zött akár kétezer forintos kü­lönbség is lehet. Erősen hiszek benne, hogy az előbbrelépés sikere ilyen apró­ságnak tűnő dolgokon múlik. Mert itt van például a mi cso­dálatos új létesítményünk, a mintegy húszmillió forintért épí­tett fehérjeüzemünk. Évente öt­venezer mázsa állati hullát, vá­góhídi belsőséget dolgoz fel fo­lyékony takarmánnyá, s nemcsak sokkal gazdaságosabbá, hanem Hova menjek? A Szalvay Mihály Üttörő- és Ifjúsági Otthon programjából: Március 3. 19 órától — hajna­lig: Farsangi bál. Fellépnek: Nagy Bandó András, Maksa Zoltán hu­moristák, a Hírős Táncklub és a Monogram-együttes. Március 5. 18 óra: Hétfő esti be­szélgetés a művészetről. Hogyari nézzünk képet, szobrot. Előadó: ,ö. Szappanos István. sokkal könnyebbé is teheti a ser­téstartást — esőrendszeren ömlik itt a moslék, jószerivel emberi kéz érintése nélkül. Ám elég csak egyetlen alkalommal elfelej­teni a csőrendszer átmosását ete­tés után, a beleszáradt étel mara­dékok olyan dugulást okoznak, hogy arról koldulunk. Büszkén mondom: az ilyesféle mulasztások ma már csak elmé­leti feltevések nálunk. Viszont, ami valóság: a tavalyelőtt még veszteséges telep. az elmúlt esz­tendőt hatmillió forintos nyere­séggel zárta...” Elmondta: dr. Herpay Laura Lejegyezte: Káposztás József Március 6. 18 óra: Teaház. Ist­ván, a király. Beszélgetés Bródy Jánossal. Szörényi Leventével és Novák Ferenccel, a produkció al­kotóival. összeállította: Selmeczi Katalin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom