Petőfi Népe, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-11 / 35. szám

1984. február 11. • PETŐFI NÉPE • 3 NEHÉZSÉGEK A VASÜTI ÉS A KÖZÚTI KÖZLEKEDÉSBEN Hótorlaszok, viharos szél (Folytatás az 1. oldalról.) utóik. Mint a megyei hóüigyeléten Csontos Györgynétől megtudtuk, a tegnap kora/ délutáni jelenté­sek szerint az 53-as számú út Kiskunhalas—Tomppá, az 55-ös Kisszállás és Tataháza, az 55-01- es Tompa és Csikéria, s az 53-12- es Mélykút és Bácsalmás között nehezen járható. Több szakaszon Hóáitfúvás és 200 méterre csök­kent látási távolság akadályozza a közlekedést. Városföldtől Kis­kunfélegyházáig az országút, vál­takozva, latyakos, és havas. Pén­teken 31 motoros eke takarította a havat p megye útjain. A vasúti közlekedést is nehéz helyzetbe hozta az ítéletidő. A szeged—békéscsabai vonalon a gyors- és személyvonatok 60—80 percet késtek. Az orkánszerű szél ezen a pályán vezetékeket szakí­tott le. Kiskunfélegyházán a hó belepte a sínkoronét. Kecskemé­ten és környékén a hóesés egye­lőre gyenge, de a fővonali késé­sek és a rosszabb csatlakozások következtében a vasúti mellék­vonalakon is tapasztalható ki- sebb-nagyoihb eltérés a menet­rendtől!. Kecskemétről Fülöp- szátlásra és Lajosmizsére 10—15 perces, késéssel indultak él a sze­mélyvonatok — adott tájékozta­tást Tóth Sándor, a megyeszékhe­lyi vasútállomás vezetője. — Ha a helyzet megköveteli, az ál­lomási hóügyelet megkezdi a sí­nek és a váltóik tisztítását. Az autóbuszok a vonatoknál is nagyobb mértékben ki vannak szolgáltatva a viharos-havas idő­járásnak. Battonyáról a reggeli járat 60 perc késéssel megérkezett ugyan Kecskemétre, de a követ­kezőt, amely 10 órára érkezett volna, már hiába várták. Valahol elakadt, vagy talán el sem in­dult. A Kecskemétről réggel 5 óra 45 perckor indult gyulai busz a nagy hó miatt Kondorosnál visszafordult. A Kecskemétről Bácsalmásra utazóikkal délután 0 Riasztó ez az országúti kép, ha az elmúlt hetek kedvezőbb időjárására gondolunk! (Straszer András felvételei) • Késnek a buszok. közölték, hogy a 16 órás autóbusz csak Kiskunhalasig szállítja el őket. mivel az útviszonyok nem teszik lehetővé a célállomásig va-' ló közlekedést. Az E—5-ös út mlenti Aranyhegyi Csárdától, Kis­kunfélegyháza irányába az autó­buszok 30—40—50 perces késéssel haladhattak. A megye városaiban is foly­tatják a küzdelmet a kemény téllel. Baján, délelőtt még elol­vadt a leesett hó, dte a viharos északi—északnyugati szél meg­rongálta a tévéantennákat, és a tetőket. A tanácsi költségvetési üzem felkészült a hó eltakarítá­sára. Kiskunhalason hat mun­kás és két gép dolgozott a város utcáin, és közterein. Reggel 5 óra óta sózták a közterületet. A hó­ügyelet felkészült, hogy a követ­kező napok zord időjárásával is megbirkózzék. K—1 ISKOLAÉPÍTÉS, KÖRNYEZETVÉDELEM, UTCA A TANÍTÓNAK Falugyűlés Tiszaalpáron Egy jól sikerült falugyűlésen a hangulat hőfoka odáig kell emelkedjék, hogy mindenkit át­melegítsen az összetartozás, s a közért, a településért való tenni- akarás érzése. Azt hiszem, hogy a tiszaalpári lakosságnak a na­pokban a művelődési házban ösz- szehívott demokratikus fórumán a résztvevők többségében a majd háromórásra nyúlt, teltházas ösz- szejövetelnek legalább néhány percében fellobbant a lokálpat­rióta-szenvedély. Hagyomány a nagyközségben, hogy a falugyűlésen számol be az előző évi eredményeiről a kiskun­félegyházi INTEGRÁL ÁFÉSZ vezetősége. A szövetkezet vállal­ta magára a helység kereskedel­mi ellátásán kívül a kistermelők összefogását is, tehát ez a szo­kás az éle (körülményeket befo­lyásoló kapcsolat alapján alakult ki. Fekete Mihály vezetőségi tag olyan tényeket ismertetett ezút­tal, amelyeket a lakosság hozzá­szólásai többnyire elismeréssel „igazoltak vissza.” Pesir Miklós azt vetette föl, hogy a boltok árukészletének növelésével — La­kiteleken az UNIVER lényegesen nagyobb készlettel dolgozik — to­vább kellene szűkíteni azoknak az áruknak a körét, amelyekért városba kell utazni. Persze a legtöbben Novak La­jos tanácselnök szavaira válaszol­tak tapssal, kéréssel, javaslattal. Elnionata, mire költötték tavaly a falu pénzét, s mik az idei ter­vek. A múlt esztendőhöz ha­sonlóan az idén is a népesség- megtartó képesség erősítése áll a helyi politika, a fejlesztés közép­pontjában. Az MMG Automatika Művek gyáregységének átadásá­val — gépkocsi-műszerfalakat ké­szítenek ott, 1984-ben már 120 millió forint értékben —, a Villa­mosszigetelő és Műanyaggyár te­lepének megnyitásával bővült ta­valy a munkalehetőségek köre, s most kevesebben kénytelenek máshová eljárni. A Habselyem telepét életképtelensége miatt megszüntették, s a munkaerőt a gazdaságosan termelő és megfe­lelő keresetet adó helyekre irányí­tották át. Eljutott a községbe a földgáz, újjáépültek a rajta átvezető utak, elkészült az idén a crossbar tele­font fogadó műszaki épület, kor­szerűsítették a közvilágítást 500 higanygőzlámpával, épült az is­kolát bővítő szárny, melyben ez év őszén megkezdődhet a tanítás, s már — a tervezett időpontnál korábban — tető alatt a torna­csarnok. Mindehhez a lakosság 15 millió forint értékű társadalmi munká­val járult hozzá. Ám még ennél is nagyobb áldozatot vállaltak a helyi gazdasági egységek, meg­értve, hogy amit a faluért tesz­nek, azt tulajdonképpen saját dolgozóiknak adják. Tehát a fej­lődés motorja a társadalmi ösz_ szefogás volt. Hatvanegy család költözött sa­ját otthonba 1983-ban Alpáron, s a telekkínálat változatlanul jó. Az idén az iskolaépítés, a gáz­vezeték-hálózat bővítése — újabb 12 utca bekapcsolása —, utak, ut­cák korszerűsítése, a kenyérüzem felújításának megkezdése, a III. orvosi körzet kialakítása, s a ' munkaszüneti napokon való fel­ügyelet föltételeinek megteremté­se, a társadalmi munkával meg­kezdett sportöltöző építésének be­fejezése, a községi szeméttároló és a Tisza-part rendbetétele sze­repel a tervekben. A fejlődésről örömmel és elis­meréssel beszéltek a hozzászólók, köztük Balogh Károly, aiki felve­tette, hogy a műemléki helyeket, az utcákat és tereket tisztábban kellene tartami. A tanács, a kö­zösség vonja felelősségre a ron- gálókat, szemetelőket. Szabad- szállási József a művelődési ház szilveszteri zárvatartását kifogá­solta, s hogy a halászati tsz fe- lelősségrevonása késik' a Tisza- part elcsúfítása, szennyezése miatt. Kocsis István annak a re­ményének adott hangot, hogy mi­után Tiszaalpár és Kiskunfélegy­háza között a közigazgatás át­szervezése után szorosabbá váltak a kapcsolatok, az ellátás még jobb lesz. Kiss Zakarné a Tisza- part szépítését szorgalmazta. A falugyűlés egyetértett azzal a ja­vaslattal, hogy nevezzenek el ut­cát a néhai Pejisik Béla tanító­ról, a nagyközség díszpolgáráról, aki több mint fél évszázadon át plántálta a tudást a helybeliek fejébe. A felvetett kérdések, javasla­tok többségére — az anyagi lehe­tőségektől függően — megnyug­tató választ adhatott a tanácsel­nök. Végezetül dr. Horváth László népfrontelnök a tavalyihoz ha­sonló összefogást kért a lakosság­tól, az életkörülmények további javításához. A. T. S. ® A tiszaalpáriak egyik büszkesége, a tavaly felavatott MMG-gyáregység. Korszerű betonelemek a magánlakás­építőknek Az iidén az előregyártott födém­szerkezetekből megvalósul a .ke­reslet-kínálat egyensúlya — je­lentette be pénteki sajtótájékoz­tatóján Kovács József, a Beton- és Vasbetonipari Művek vezér­igazgatója. Elmondta, hogy több gyár rekonstrukciójával, külföldi l'icencek megvásárlásával, s az új gyártási eljárások meghonosítá­sával bővítették a saját-házépí­tésekhez szükséges betonelemek termelését. Egyebek között a ta­valyinál csaknem 1 millió méter­rel több födémgerendát gyárta- ■ nak, amelynek beszerzése koráb­ban sok gondot okozott a magán- lakásépítőknek. Számításaik sze­rint az idén már megközelítően 60 ezer lakáshoz elegendő külön­böző födémszerkezet-elemet szál­lítanak az építőknek. A választékot is bővítik új ter­mékekkel. Különösen jelentős a francia licemc alapján .megvalósí­tott födémszerkezeti rendszer, amely szerint kompletten készí­tenék előregyártott feszített ge­rendákat és födém-béliéstesteket. A vállalat szentendrei gyáregy­ségében néhány bét múlva meg­kezdik az újfajta födémgerendák üzemszerű termelését, áprilistól pedig a komplett födémszerkeze­tek értékesítésével új szolgálta­tást vezetnek be. Egyelőre Buda­pesten, Szentendrén és Baján a garantáltam komplett födémszer­kezet értékesítésén túl azt is vál­lalják. hogy a másféle termékek­ből tervezett épülethez szükséges új műszaki dokumentációt is kir doleozzák. Űj termékük az emeletmagas ké­mény is. amely károsodás nélkül vezeti el a szilárd tüzelőanyagok égéstermékét. Az előregyártott garázsokéit is komnlettírozták, s így ezt a kis épületet nem közvet­lenül a talajra, hanem előregyár­tott betonlemezre állítják. Az idén a tavalyinál 10—12 százalék­kal több betonelemet és egvéb terméket szállítanak a saját-ház­építőknek. A lakosság részére ké­szített termékeik aránya egy év­tizeddel ezelőtt még a 10 százalé­kot iís alig érte el, ám az idén a válTájSt termelésének már 40 szá­zaléka szolgálja a magánlakás- építők anyagellátásának javítását. Emlékülés az Akadémián Györffy István, a kiváló néprajz, kutató születésének 100. évfordulója alkalmából emlékülést tartottak pén. teken a Magyar Tudományos Aka­démia nyelv, és irodalomtudomá­nyok osztálya és a Magyar Néprajzi Társaság szervezésében az MTA nagytermében. Az emlékülést Kópeczi Béla aka­démikus, művelődési miniszter nyi­totta meg, majd Kulcsár Kálmán aka­démikus, az MTA főtitkárhelyettese tartott előadást Györffy István és a paraszti társadalom kutatása címmel. Délelőtt a jeles néprajzkutató mun­kásságáról, a néprajztudományban és a történettudományban betöltött sze­repéről, valamint az 1930-as - évek kultúrpolitikájához fűződő viszonyá­ról hangzottak el további előadások. Az emlékülés második részében, dél­után hét szakember referált egyebek között Györffy István agráretnográ­fiai, népművészeti, településföldraj. zi kutatásairól, egyetemi tanári mun­kásságáról, valamint a Nagykunság és az Alföld néprajzi feltárásában elért eredményeiről. Községek jövője „A falu mint település, és a falu mint a szocialista közösségek formálásának tere, az utóbbi időben erő­sítette pozícióit." (A kecskeméti falukonferencián elhangzott előadói beszédből.) A járások megszüntetése maiidén eddiginél jobban a kisebb közigazgatási egysé­geik, így iá falvak felé (te­relte a figyelmet. Sok kí­sérlet történt már koráb­ban Is a falu helyzetének felmérésére, a fejlődési irány meghatározására. Év­tizedekkel ezelőtt a faluku­tatók mimikái élesen világí­tottak rá az elmaradottság témyeire, majd a később tu­dományos felmérések — Erdei Ferenc neve kíván­kozik ide mindenekelőtt — a szocialista átalakulás nyomvonalát igyekeztek ki­jelölni. Az 1982 novemberében, falukonferencia néven em­legetett kecsKeméti orszá­gos tanácskozás — amely­nek anyagát a Kossuth Kiadó összegyűjtve megje­lentette — sokat tett azért, hogy tisztábban lássuk a fa­lu múltját és jövőjét. De talán az ott jelenlevők egy része sem gondolta még akkor, milyen új helyzet teremtődik rövidesen a települések életében azzal a ténnyel, hogy a százado­kig fennálló járási közigaz­gatás megszűnik. A változás távolabbi ha­tását ma még szinte érzé­kelni sem lehet, még ke­vésbé felbecsülni. Egészen bizonyos^ hogy a döntés ki­munkálói, előkészítői, poli­tikai, gazdasági mérlegelői sincsenek olyan előnyös helyzetben, hogy a jövőbe­ni mozgási irányt előre lás­sák. Mint ahogy minden születő új magában rejti a kockázatokat, de azért le­mondani róla oktalanság volna. Hasonlatot keresve akaratlanul is a saját lá­bára álló kisgyermek jut eszembe, akinek " lépesei eleinte bizonytalanok, majd egyre céltudatosabbak, bár még sokáig kell féltőn vi­gyázni rá, hogy meg ne bo­toljon, el ne essen. Hallot­tam már olyat is, hogy mintha védőernyőt vettek volna el a községek feje fölül. Minden hasonlat sán­tít, biztosan ezek is, de ta­lán mindegyikben van igaz­ság. Mert a járások meg­szűnése most már tényleg a maga lábára állítja a fa­lusi közigazgatást. Az is bi­zonyos, hogy a járási hiva­tali apparátus szakértelmét, segítő támogatását nélkü­lözve még egy ideig hiány­érzetük lesz különösen a kisebb falvak irányítóinak. Ahány település, annyifé­le adottság és lehetőség, annyiféle gazdasági, kör­nyezeti és emberi tényező együtthatása mozgatja, mó­dosítja olykor még rövid távon is sokszor teljesen váratlanul, hol kedvező, hol kedvezőtlen irányban egy-egy falu sorsát. Talán ez a mostani változás ab­ban is segíti majd. hogy természetes utón, a külső hatások minél kisebbre szol látásával, rendeződjenek a dolgok. Ne egy elképzelt településrend szabja meg a községek mindenkort hely­zetét és fejlődési ütemét — netáni elsorvadását —, ha­nem az élet által kiváltott, a lakosság szándéka szerinti folyamat. Bizonyára lesz­nek majd olyan lakott he­lyek, amelyek idővel elnép­telenednek, vagy talán üdülőfaluvá válnak, de miáris vannak új telepü­lések, ahol szinte gomba módra nőnek ki a házak, s maholnap községi rangot kér az Itteni lakosság. Ami persze nem jeleníti azt, hogy majd az évezred vé­gére is ez lesz a fejlődés iránya, de jelenleg a gaz­dálkodás útja és módja, s nem kevésbé a magánerős lakásépítési kényszerpálya is szervezi, növeli ezeket az egyre terebélyesedő, köz­művekkel alig követhető úgynevezett szórványfalu­kat. Nyilvánvaló, hogy az a településpolitika a helyes és minden időben követke­zetes — amit megyénkben már jó ideje tapasztalunk —, amely megpróbál nagy­jából egyenlő esélyeket te­remteni az emberi élethez, boldoguláshoz lakóhelyi kö­tődéshez. Ez ugyan roppant nehéz és költséges útja a fejlődésnek, fejlesztésnek, de feltétlenül igazságos. Vagyis villanyt adni, ahol lehet még a tanyának is, hogy ott dolgozni, lakni, , művelődni lehessen, s víz­zel, közművekkel, kereske­delmi szolgáltatással ellát­ni a kisebb települést is, mert a megélhetést jelentő gazdasági tényezők mellett csakis ez' köti ide a szülő­földjükhöz, régi környeze­tükhöz szívesen ragaszkodó embereket. Nem számlabe- nyújtq adakozásra gondo­lok, hanem a társadalmi összefogást és egyéni áldo­zatkészségre is mozgósító szervezésre — példa van rá bőségesen! —, a valódi önállóságra, amely nem nélkülözheti fe sokoldalú segítséget. A községek jövőjéről Ihjapjaimkbiain sokan töp­rengenek. Ha a lakosság feliének otthonit adó falu valóban korszerű — szel- . lemi, tervezői, műszaki, tudományos, banki, adó­politikai stb. — támoga­tásban részesül, felszínre törhetnek az eddig szuny- nyadó alkotói energiák. Oly módon, hogy az a bi­zonyos — ma még ritka — városias fiailu, amely külsejében, megélhetési viszonyokban; ellátásban, s lakói életnívójában is megérdemli ezt a jelzőt — nem lesz utópia. F. Tóth Pál RÁDIÓJEGYZET Angyalbőrben „El kell mennem, szólt a fiú, búcsúzzunk el ked­vesem .. „Ne menj, ne menj, szólt a leány, maradj velem kedvesem} ■ Szomorkás, népdalmotívumokkal tűzdelt az Illés együttes dala., amelyből a fenti kiét sor való. Na­gyon egyszerű strófa, ám annak, akinek valóban él kell válnia valakitől, akinek el kell mennie — mond­juk katonának! — rengeteget mond. mondhat. Február hónap a bevonulások ideje, s az igaz­sághoz tartozik, hogy a sorkötelesek szorongva, vár­ják a postást, és sok szerelmes lány, sok féltő szü­lő szíve összeszorul, amikor elbúcsúzik a fiú ... Mindez jórészt a hecomesterek hárijánasok katona- meséinek „köszönhető”, akik úgy festik le a hon­védséget, mint a kitolások, a „fókázások” és a be­zártság fellegvárát. S hogy ez nem így van, azt csak az tudja, akin már volt „angyalbőr”. Hiszen a katonaság valójában .nem a maratoni megpróbál­tatások sorozata, csak a fiatalok életének egy „for­mabontó” szakasza, amihez akaraterő és fegyelem kell, ugyanúgy, ahogy sok egyébhez is, az élet más . területein. Persze a környezet, a viselkedési forma, az alakiasság eltér a megszokottól — Jobbára erről szólít, az a félórás műsor, amit szerdán délután Fia­talok a seregben címmel sugárzott a Petőfi-adó. Molnár Tamás szerkesztő-riporter nem elége­dett meg holmi érvelő tósztokikaJ: megszólaltatott bevonuló, esküttevő és leszerelő katonákat, tiszt- helyetteseket, tiszteket... Riportjaival egy-egy né­zetet, felfogást vázolt a honvédségről, s egy-egy emberi sorsot, miközben katonadalok, vezénysza­vak harsantak. S ami a műsor valódi erénye volt, hogy nem sodródott a hecomesterek meséivel ellen­tétes végletbe, nem azon igyekezett, hogy rózsaszí­nűre fesse az angyalbőrt, Olyannak próbálta be­mutatni a katonaságot, amilyen. Érdekességképpen egy rövidke idézet az egyik ri­portból : — Egyedüli gyerek vagyok otthon, eléggé elké­nyeztetitek a. szüleim. Amikor bevonultam, olyan voltam mint Nemecsek ... Bizony elsírtam magam az első alkalomkor, amikor édesanyáinak megláto­gattak a laktanyában. Azután összeszedtem magam elvégre már a fénfiikorlban voltam, nem maradhat örökre gyermek senki. Nem kevés akaraterő kellett hozzá.... Végül háromszoros kiváló katona lettem, és megkaptam a Haza Szolgálatáért Érdemérmet. Most őrmester vagyok ... A világhírű angol író, a NObel-díjas William Golding könyveinek többsége arra építkezik, hogy különféle embereket hoz össze egy sajátos feltéte­lekkel, lehetőséggel bíró területen (szigeten, szik­laszirten, hajón sttib.), s az efféle szituációban rejlő izgalmas kérdésekre keres, választ: Az adott hely­zetben hogyan, viselkednek, hogyan változnak meg ezek az emberek. — Nos, a katonaság egy kicsit hasonlít ehhez, hiszen egy sajátos közegben, sajátos feltételek és lehetőségek között él a sorköteles más­fél évig, és sok tekintetben megváltozik. Kétségek nélkül mondhatni: előnyére. —koloh—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom