Petőfi Népe, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-01 / 26. szám

UM. február l. • PETŐFI NÉPE • I AZ ALAPÍTÁSTÓL A FEGYHÁZ KIÜRÍTÉSÉIG Emlékeznek ésvádolnak Néhány hónap óta bejáratosak a szegedi tévések a helyi bünte- tésvégrehajtó intézetbe. Ismer­kednek a helyszínnel. Itt forgat- ják Bohó Róbert forgatókönyv- író, rendező eszméltető, emlékező egyórás történelmi dokumentum­filmjét. Még a munkásmozgalommal behatóan foglalkozók közül is kevesen tudják, hogy több ezer ember szenvedett falai között meggyőződéséért, politikai tevé­kenységéért. Az osztálybiróság ítélete .alapjáHíide került Szán tőr, Kovács János. Az első világhá­ború végéig viszonylag elviselhe­tő volt a beböntönzöttek sorsa. A Tanácsköztársaság leverése után hosszú szabadságvesztésre ítélt kommunisták, szociálde­mokraták rettenetes napokat, he­teket éltek át a Csillagban. A négy részre tagolódó film­ben bő teret kapnak az ellenfor­radalmi rendszerben itt fogva tartottak emlékezései. Megszólal­tatják — többek között — Ta­nács Aladárt (a magán zárka­rendszerről, Rákosiról), Réti Lászlót, akit ötször tartóztattak • A szegedi Csillag 1919-ben le, s Apró Antalt. Nagyon érde­kes és szakemberek számára is újat tartalmaz Hajdók Béla visz- szaemlékezése: hogyan tanultak, hogyan jutottak számukra fontos kiadványokhoz, erről, valamint Rajk Lászlóhoz és Kiss Károly­hoz fűződő kapcsolatairól tudnak meg sok mindent a Csillagbör­tön politikai története című film nézői. A második világháború idősza­kában dugig volt minden, cella, 756 jugoszláv elitéit várta a sza­badulást számos magyar ellen­állóval egyetemben. Közülük is megszólaltat néhányat a dr. Var­ga Mihály szerkesztői és Kléner György operatőri közreműködé­sével készülő film. Máté György újságíró kollégánktól megtanul­hatjuk, mi különböztette meg a politikai és a hűtlenségi osztályt. Sáhközi Sándor födielevenítette a régi töprengéseket: érdemes-e megkísérelni a szökést? Tanulságos filmnek ígérkezik a szegedi tévések vállalkozása. H. N. • Egykori elítéltek a rekonstruált bfirtönkápolnában: Hollós Ervin egyetemi tanár. Sárközi Sándor altábornagy, Brindza Károly újság­író, Beljanszkl Milenko író és Wladislaw Rotbart, a vajdasági parla­ment titkára. KÖN-Y' i^SPOLC V alentyin Katajev Gyé- rnántos koronám és a Werbhent már megírták című alkotásaival egy tartalmas élet művészi sommá zására vál­lalkozott. Életútja az ogyesszai tengerpartról indul, mint oly sok, déli kortársáé: Anna Ahmato- váé, Margarita Aligeré, Vena En* béré. Hja Hflé és Jevgemyij Fet- rové, Iszaak Bábelé, Eduard Bag- riciké, Jurij Olesáé. Iván Bunyi- né. Konsztantyin Pausztovszkijé. A Gyémánitos koronám volta­képpen nem más, mint az írói­alkotói emlékezet kvintesszen­ciája. Az író áradó tudatfolyama a lét és annak tanulsága által al­kotott egységben eleveníti fel a megtett életutat, amelynek fon­tosabb állomásait a következő müvek fémjelzik; Feljegyzések a polgárháborúról, Kravc kísérlete. Az ezred fia, Sikkasztok. Élőre, idő, Hajrá! A távolban egy fehér vitorla, A szovjetek tatalmáiért, Kis vasajtó a falban, Á kör .négy­szögesítése, Szentkút. Gyógyír a feledésre, Kocka* Széttört élet, avagy Oberon varázskürtje stlP­Ha kezünkbe vesszük a köny­vet, már az első lapok olvasása­kor meggyőződhetünk arról, hogy hasonló kifejezésmódot alkalma­zott. Katageven kívül annak ide­jén Joyce (Ulysses), Proust és Andrej Belij is. Am a tudat sza­bad áradásának alkalmazása mellett Katajev alkotó módon felhasználta két nagy tanítómes­terének, Bunytnnak és Maja­kovszkijnak is a kifejezésmódját. Így lett Katajev a megújuló szov­jet próza egyik legizgalmasabb jelensége. A Bunyintól örökölt kitűnő megfigyelő- és elemzőké­pesség. a léthelyzet szigorú elem­zésére való hajlam nyilvánul meg például abból a részletből is, amelyből kitűnik, hogy ogyesz- szai ismerőséért, a költőért meny­nyire aggódik, „Madarász nem maradhat Ogyesszában. Bele­Katajev regényei pusztul.” írói leleménnyel rábírja társát, hogy kezdetben még fe­leségét is Ogyesszában hagyva, elutazzon^ a fővárosiba, ahol „peak gett az élet, ahol egymás után je­lentek meg az orosz könyvek, fo­lyóiratok”. A Madarász és a Kis kulcs, a a többi csak becenéven megneve­zett kortársakat bemutató sorok­ban az olvasó a cselekmény ki­bontakozás ával könnyen felismer­heti Ediuárd Bagrijckij, Jurij Qlesa, Iszaak Bábel, lit, Petrov és a többiek élményekben, váltó- zásokban gazdag életútját. A ki­emelkedő kortársak élettöredé. keinek ábrázolása során mélyen átérzett, lírai ecsetvonásokkal megrajzolt képek követik egy­mást. melyek sarkába a szerző odarajzolta önmagát is. A sze­mélyes élményeken alapuló em­lékképek a tér és idő képzete nélkül, szabad asszociációk lán­colata eredményeképpen idézik fel a múltat. Így váltogatják egy­mást a moszkvai, párizsi, angol, színhelyek az ogyesszai, leningrá- di színhelyekkel. A híres Moldovanka (ogyesszai lakónegyed) és a Deríbas főutca (Ogyesszában) környezete az el­lentmondásoktól sem mentes NÉP -korszafcbelá Moszkvával „felesel”. Szerves egységet képez a műben továbbá a szerkesztősé­gek életének bemutatása a Poli­tikai Oktatási Központ (s benne Nagyezsda Krupszkaja) munká­jának bemutatásával. Mindez az ábrázolási mód, a szimultán idő és helyábrázolás Majakovszkij alkotó módszerével rokon. Katajev nem gondolati erede­tiségével. axiómaszerű megfogal­mazásával akar hatást kelteni, hanem úgy. hogy élete „apróra- tört, fénytelen mozaákfcöveibőr ’ a fikató, az alkotói fantázia se­gítségével fegyelmezett formáiba öntött, színes, lenyűgöző képet alkot. E képben a gyöngyszem­ként tündöklő részletek úgy őr­zik a szerző mély líraisággal át­szőtt sorséLményeít, jmint az aranyozott betűk a hajdani em­ber nevét...” A Gyémántos ko­ronám alkotójának írásmódjára a kiegyensúlyozottság jellemző. Ez nem kis mértékben ered abból, hogy Katajev az emlékek tova. tűnő foszlányainak felidézésé mellett átgondolhatja velünk lé­tünk és múlandóságunk kérdé­seit, csakúgy, mint a történelem és a művészetek dinamikus, köl­csönkapcsolatát. Az emlékíoszlá - nyok ilyenfajta megszakítása él* vezhetővé, érdekessé teszi a mű­vet. A Werthert már megírták című kisregényben Katajev a múltat, jelent és jövőt egybeötvözve fes­ti meg Gyima alakját, aki téve­dés áldozata lett. A mű szerke­zetére jellemző, hogy egy jelképi, szürrealisztikus indítás exponá­lás után egységes cselekménylán- colat bontakozik ki, ami lehetővé teszi, hogy nyomon követhessük Gyima. az ifjú férj, anyja és kü­lönös módon viselkedő feleségé megrázó kálváriáját. Izgalmas szellemi játékot, iro­dalmi élményt ígér a könyvben található mindkét mű. Általuk bepillanthatunk a szovjet iroda­lom keletkezésébe, a szovjet iro­dalmárok egy csoportjának élet­töredékeibe. Nagy Elek és Pór Judit tették ezt a magyar olva­sók számára lehetővé, akik a szerző gondolatait alkotói alá. zattal tolmácsolták. (Árkádia — Budapest, 1983.) Magocsa László KÉPÉR v\() Tévések, kritikusok, díjak Egy-másfél percet kapott a tv-híradóban a film- és tévé- kritikusok díjainak az átadása. Néhány villanásnyira föltűnitek a díjazottak, a Ms ünnepség meg­nyitójából idézték is valameny nyit Az elmúlt év legjobb ifjúsági és felnőtt sportolóit 70 perces élvezetes, kitűnő műsorban mu­tatta be vasárnap délután a Telesport. Elképzelhető: a Stúdió ’84. kedden, cikkem megírása után. de megjelenése előtt kom­mentálja a díjazást, felhasználja az alkalmat áttekintő összegezés­re, netán fontos tünetek, jelen­ségek kiemelésére. Mégis, évről évre csökken a szakújságírók által megszavazott elismerések értéke, becsülete, te­kintélye. Persze az újságírók is hibásak; máért nem csinálnak nagyobb ügyet a több más or­szágban igencsak számon tartott rendezvényből. A napi- és a he­tilapok általában helyet adnak egy-egy elemző írásniak, ám ép­pen a legnagyobb hatású tömeg­kommunikációs eszközök jelen- téktelenítik az ügyet. Mintha sa. ját érdekeik ellen lennének. E kérdés föltevésével közel kerül­tem a nem is olyan bonyolult csomó kibontásához, a látszóla­gos ellentmondás feloldásához Közhely: a Szabadság téri in­tézmény vezetői és a tévé-kriti­kusok egyaránt azt szeretnék, ha minél magasabb színvonalon ala­kulna ki a televízió és a közön­ségigény közös nevezője. A do­log természetéből következően másként látták és látják a végül is kívülálló újságírók, és más­ként a műsorok készítői. Elté­rőek az érdekek. Félreértés ne essék: nem anyagi érdekeltségre utalok, hanem a feladatkörből adódó kívánalmakra. Nyilván­való — kimondva, kimondatla­nul —. az újságírók általában távlatosabb, szélesebb körű mű­velődés- és művészetpoliifciitoai kö­vetelményekkel szembesítik a képernyőn látottakat, mint a sa­ját termékeik iránt — akarva - akaratlanul — ejfogullt tévés fő- és alosztályok. Amíg jtt is. ott is tisztelettel tudomásul veszik az adott hely­zetet, amíg megbecsülik a tele­víziós műsorban, vagy a kritika, ban megmutatkozó telejsitményt. addig a legélesebb viták sem árt­hatnak az együttműködésnek. A mégoly kibékíthetetleninek lát­szó ellentétek, nézetkülönbségek kulturált hangnemű taglalása a nézőket is hozzásegíti az elmé­lyültebb műélvezethez, a műsor- gyártó intézmény szempontjai­nak, gondjainak, törekvéseinek megértéséhez! Szerencsére — mintha — múlt időben beszélhetnénk a tgye- kritika lekezeléséről, eljelenték - te Le intésének szándékáról. Talán az bosszantotta a televízió veze­tőit, hogy sorozatban elmarasztal­tak lapjaink nívódíjra kiszemelt — és csak azért is .ezzel jutal­mazott — bűnrossz alkotásokat? Azt helytelenítették, hogy évek óta javasolják kollégáim a meg­merevedett műsorszerkezet föl­oldását, az úgynevezett csúcsidő körűid félreértések és misztifiká­lások megszüntetését? ’'Nevezete­sen azt a hiedelmet, hogy a la­kosság csak dramatilkns. azaz párbeszédes, cselekményes mű­sort tart érdekesnek, elfogadha­tónak. hiába bizonygatták a föl­mérések — például — a Vitray- műsorok közönségvonzását. A legócskább krimivel sem verse­nyezhetett a legizgalmasabb do­kumentumfilm. Örömmel tudiatom, hogy végre felfrissül a tévé műsorrendje. Délutáni híradó beiktatásával megnyújtják a főműsoridőt és nagyobb műfaji választékot kí­nálnak az esti órákban. A tele­vízió új elnöke már alkalmat ke­resett elképzeléseik ismertetésé­re, megvitatására. Ott volt az Újságíró Szövetségben rendezett díjátadáson, noha korábban többször is előfordult, hogy a televízió főemberei távol tartot­ták magukat a kedves szertartás­ról. Feltehető, most sem minden­ben értenék egyet a döntésekkel, de felismerték: az elismerésék a magyar televíziózás tekintélyét növelik, az értékek fölmutatásá­val a közönséget is kedvezően befolyásolják. Idén — először — az érdekeltek kis kiadványból is tájékozódhatnak a díjazást meg­előző szakmai vitáról. Nem megalapozatlan az a re­mény, hogy 1985-ben maga a te­levízió is külön műsorra méltat­ja munkájuk áttekintését, a díjá­zottak. bemutatását. Hogyan is szokták mondani? Más lenne az akusztikája e szép kezdeménye­zésnek! Heltai Nándor „Az állatok élete érdekel” Most nyolcadikos. Kecskemé­ten, a Forradalom utcában íja- nul, a Buday Dezső nevét viselő általános iskolában. Fiaital kora ellenére komoly, határozott. fél- nőit tes a magatartása. A neve Könyves Gábor. Amiért megke­restem egy rövidke beszélgetésire az, hogy megtudtam: érdekes szakmát választott magának. Vadtenyésztő szeretne lenni. — Először egy eléggé általános kér­dést enged] meg: ki volt Buday Dezső, az iskolátok névadója? — Munkásmozgalmi vezető. 1919-ben is dolgozott Kecskemé­ten. — Vadász és vadtenyésztő akarsz lenni, azt hallottam. Miért? — Én nagyon szeretem a ter­mészetet. De különösen az álla­tok élete érdekel. Akikor kezdő­dött ez. amikor még egészen ki­csi voltam és Laki telekre jártam nagymamámékhoz. Ök az erdő szélén laktak, szép helyen. Volt mindig ott disznó, ló, tehén, ba­romfi. De őzeket, szarvasokat, baglyokat is láttam, meg móku­sokat. cinkéket, rigókat és más­féléket. Szerettem mindig nézni őket. — Ezeket közelebbről is megismer­ted? — A baglyokat leginkább. Megnéztem az odújukat, elles­tem, hogyan élnek, mit csinál­nak. És egyszer találtam egészen kicsi őzet. Érdekes volt. nem fe­lejtem el. Érdekeltek a macskák is. Nem lehettem több hét-nyolc évesnél, amikor azt mondtam, emlékszem, Jiogy de jó is lenne valami . ilyesmivel foglalkozni majd. aimikor 'felnőtt leszek, a — A szentesi mezőgazdasági szak­munkásképzőben akarsz továbbtanul­ni. Miért éppen ott? — Mert ahhan az iskolában le­het vadtenyésztést tanulni. Igaz. ha nem sikerülne oda a felvétel, akkor sem keserednék eL Men­nék szar vasma rha-tenyésatőnek. Az is érdekel. Másodiknak azt fogom beírni a jelentkezési la­pomra. — Izgulsz, hogy vajon sikerOI-e s vizsga? — Nem is kicsit. Valaki meg­tudta. hogy talán húszat ha fel­vesznek. Ez nem sok ... De hát­ha ... Ráadásul kell vinni, egy olyan papírt, hogy valamelyik gazdaságban szükség lesz a mun­kámra. Most apámmal ezt keres­sük. Remélem, lesz ilyen hely Kecskemét közelében. — Mit vársz az iskolától? — Hogy még jobban megis­merjem az állatokat Esetleg olya­nokat is, amilyeneket eddig még soha nem láttam, nem ismertem. — Mi érdekel még? — A sport. Járok a Széchenyi" városi sportjaikba. Focizok, sze. retek korcsolyázná, meg gördesz- kázni is. És szívesen nézem a tévéközvetítéseket a sportesemé­nyekről. — Olvasni is szoktál? — Elsősorban olyan könyve­ket, melyeli_az állatokkal kapcso­latosak. Nemrégiben olvastam például az Ébred a dzsungel cí­mű könyvet, és egy másikat a leopárdokról. Mellesleg nagyon tetszett a Fekete fülű fehér Bim című szovjet film. Ez egy nagy­szerű kutyáról és sok érdekes emberről szólt. V. M. TTalász Antalné szakimon* dósát jól ismerte min­denki a tanyákon. Tud­ták róla, hogy \saha nem tesz la­katot a szájára, hogy mindig ki­mondja, ami a szívét nyomja. Azt is ibeszélték, hogy a férje k leinte szép szóval, később káromkodás­sal, végül .tettlegesen is próbálta megfékezni a ‘nyelvét, de ered­ménytelenül. Nem is szerette Halásznét sen­ki: haragudtak rá a rokonai, inem szóltak hozzá a itanyaszomszédok, még a közvetlen munkatársai is kerülték a vele való beszélgetést. Hanem egyszer megbocsátották neki minden bűnét. Az eperszedés kezdetén tör­tént a dolog. Az elnök öt teher­autónyi epret kötött le külföldi szállításra jó pénzt remélve az üzlettől. Ki is hirdették, hogy hétfőn reggel minden asszony A nagyszájú Halászná ott legyen a Bánami-dűlőben, ahol a nagy eperttáblák voltak. A ve­zetőség úgy remélte, összejönnek vagy negyvenen, s délre meg is szedik Iaz epret. Akkorra rendel­ték oda a száUitóautókat is. Elnök, főkönyvelő, agronómus, mindenki ott volt hétfőn, hogy beindítsa a munkát. A gyönyörű exportládákat két vontató hoz­ta ki. Csak éppen az asszonyok hiá­nyoztak: legfeljebb, ha tizenöten voltak ott. köztük Halászná. — Hát a többiek •— hült él az elnök. — Valami biztosan közbejött nekik. — De hát ennyi embernek egy­szerre? — csattant fél az elnök hangja, és csúnyán étkáromkod- ta magát. Azzal elkezdett fel-le járkálni az üldögélő asszonyok előtt, és beszélt, beszélt a munkaerkölcs­ről, a szövetkezet helyzetéről, ar­ról, hogy azért tartanak itt. ahol vannak, mert a tagak így viszo­nyulnak a munkához, de ha min­denki a szivén viselné la tsz dol­gát, aranyhintón járhatnának még a munkába is. Szidta, szidta az asszonyokat, akik ott voltak. Halászná egy ideig tűrte a nem éppen hízelgő szavakat, az­tán felállt, és a kezét csípőre té­ve az elnök elé perdült. — Hát ide figyeljen, elnök elv­társ! Jól van, mi hibásak va­gyunk, hogy a szövetkezet ott van, ahol van. Igaz, nem dolgo­zunk úgy. ahogy kellene, de ma­guk is bűnösek ám! — Nocsak! Aztán miben? — Abban, hogy nem tudják jól megszervezni a munkát. Mert hol a gépek késnek, hol alkat­rész nincs, hol a drága terményt veri az eső •két napig a földéken a szedés után, és nincs, aki be­hordja. Aztán meg hányszor áll­tunk már mi is azért a zöldsé­gesben. mert nem volt láda, ami­be szedtük volna a paradicsomot vagy a paprikát. Vagy itt van ez a mostani dolog: van láda, de nincs ember, aki dolgozzon. Az elnök úgy nézett Halászáé­ra, mintha le akarná nyelni. — Ha maga olyan okos. akkor most mit csinálna? — Mit? No, ide hallgasson! Amikor még gyerek voltam, nem volt tsz, de akkor is volt úgy, hogy bajba kerültünk, mert hir­telen kellett valamit megcsinál­ni. Ilyenkor az apám kivezényel­te az egész házat dédanyámos- tól, unokástól együtt a földre. Aki csak mozdulni tudott, mind ott volt. Mit csináljon? Menjen be a központba, és hozza ki azt a sok irodistát, segítsenek azok is. .mert baj van. Együtt majdcsak leszed­jük délre azt az öt autó epret. Ezt csinálja! Az elnöknek villant egyet a szeme, és a két vontató vezetőjé­hez fordult. — Legények! Irány a központ! Azzal már fent is volt a maga terepjáróján, s csak úgy porzott utána az irodák felé vivő dűlőút. Nem telt bele fél óra, jöttek visszafelé a vontatók tele asz- szonyokkál. Bérelszámolók, köny­velők, gépírónők, takarítónők, aki csak található volt odabent, mind ott szoroskodott az alkalmi pa­dokon. Egy-egy döccenésnél mesz- szire hallatszott a visításuk. Tizenkettőre minden láda tele volt eperrel. Az elnök maga hordta ki a főkönyvelővel meg az agronómussal a ládákat az út- szélre. Mikor az utolsó fordulót is ki­vitték. s az asszonyok leültek pi­henni. az elnök odament Halász- néhoz, és jobbról-balról arcul csókolta. — Tudja, mit mondok én? Arany szája van magának! Érti? Erre aztán olyan nevetés tört ki mindenkiből, hogy csak úgy zengett bele a határ. Azóta mondják Halásznéról mindenütt: igaz, hogy nagy a szá­ja, de aranyból van. ' Tóth Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom