Petőfi Népe, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-29 / 50. szám
i \ 1984. február 29. 9 PETŐFI NÉPE © 3 KÖZIGAZGATÁS BAJÁN, ÁTSZERVEZÉS UTÁN A nagyobbik testvér felelősségével Kiállás és egyértelműség Ezekben a hónapokban — nem teljesen felhőtlen körülmények között, mert jó néhány, pillanatnyilag még tisztázatlan kérdéssel is viaskodva — tanulgatják a járások nélküli életet a tanácsok. Az átszervezés Indítékaival és céljaival általában'tisztában vannak az érdekelt közigazgatási szakemberek. Szokatlan azonban számukra, hogy a teendőket meghatározó,. néhány lényeges részkérdésben a központi szabályok nem adnak eligazítást. Egyik legtöbbet vitatott kérdés az, ] hogy milyen legyen a különböző szintű tanácsok kapcsolat- rendszere,, s ezén belül: vajon hogyan alakul majd a községek megyei irányításában való városi közreműködés? Elsősorban erre igyekeztünk Választ kereshi dr. Kincses Ferenccel, Bája tanácselnökével. — A járási hivatal megszűnésével egyidejűleg, Baja vonzás- körzeti központtá lépett elő. Mennyiben új ez a szerepkör? — A lényegét tekintve semmi esetre sem tekinthető újnak, hiszen amióta város a város, mindig is központja volt egy bizonyos területnek: piacain árulták portékáikat a falusi parasztok, és ha ellenség közeledett, falai mögött kerestek menedéket a környékbeliek. Más formákban ugyan, de kapcsolatot. tar,t a közeli falvakkal Baja is: a munkahelyeire például naponta több mint hatezer vidéki jár be. És csaknem ötezer diák az iskoláiba. Üzleteinek évi' kétmilliárdos forgalma felére csökkenne, ha a közeli falvak lakói elkerülnék őket. A városi kórház betegeinek hatvanöt százaléka szintén falusi ember. Gyanítom, hogy valami ehhez hasonló arányt mutatnának a szórakozóhelyek előtt parkírozó autók is. A közigazgatási rendszer mostani módosítását éppen azért találom előremutatónak, mert egy valóságosan, létező — és nagyon mélyen gyökerező! — kapcsolatra irányítja rá a figyelmet. — Eddig talán nem tudtak róla? — Inkább csak nem törődtünk vele — eléggé. Hadd tegyem hozzá gyorsan: a körülmények sem voltak olyanok, hogy erre szükség lett volna. Példával élve: nem a buszjáratok okos megszervezése állt a figyelmünk előterében addig, amíg évente több száz lakótelepi lakást ajánlhattunk fel beköltözésre .— célszerűbbnek tűnt a falusi .munkaerőt itt helyben letelepíteni. Ez persze ezer okból, nem megy tovább. Megkockáztatom: talán nem is baj. — Hogyan készültek — készülnek — fel az új feladatokra? — Éizonyos értelemben évek óta gyakoroljuk már a ránk váró teendőket: azóta, amióta Bátmo- nostort mint város környéki falut hozzánk csatolták. Ez a folyamat aztán igen-igen felgyorsult az elmúlt év végén, amikor, valósággal „tanulni” kezdtük a hozzánk tartozó falvak földrajzi, gazdasági, igazgatási viszonyait. Ebben az időszakban hoztuk tető alá az első közös „művünket”: a^ építéshatósági igazgatási társulást. Erre azért van szükség, mert a falvak — sok egyéb mellett — önállóságot kaptak az építésügyi hatósági jogkör első fokon való gyakorlásában, 'csak éppen ritka esetben van olyan szakemberük, aki az építési engedély kiadásakor el tudja dönteni, hogy a benyújtott terv mennyiben felel meg a statikai, az' esztétikai követelményeknek, továbbá a formai előírásoknak. Nos, mi segítettünk ezeknek a szakembereknek a felderítésében, és megszerveztük , a községi tanácsok ilyen irányú együttműködését. A második lépcsőben — már ez év januárjába!) — személyes ismerkedésekre is sor. került. Részben úgy, hogy értekezlet keretében mutattuk be a községi vezetőknek a város vezetőit, részben pedig úgy, hogy mi magunk is járni kezdtük a környéket, például részt .vettünk jó néhány falugyűlésen. — Ügy hírlik, hogy a város és tanácsa jól járt ezzel az átszervezéssel ... — Ez meglehetősen felületes vélemény. Ami természetesen nincs híján azért bizonyos igazságoknak. Mert tagadhatatlanul örülünk annak, hogy a járási hivatal felszabaduló helyiségeit birtokba veheti a város: kulturális életünk fellendülését várjuk ettől. Itt kap helyet a József Attila Művelődési Központ, míg az általa kiürített épületben a vizuális művészetek lelhetnek otthonra. .Néhány pesszimizmusra hajló kollégám persze óva int, hogy mindezekben okot lássak a lelkesedésre. Attól tartanak ugyanis, hogy ezzel - a félmegoldással elütjük magunkat az igazitól. És legalább ilyen problematikus a másik „nyereségünk”: a létszám bővülése. Tény, hogy a járási hivataltól átvettünk huszonöt dolgozót, s ennek következtében — mert időközben mentek is el tőlünk — jelenleg tizennéggyel vagyunk többen, mint korábban. Félő azonban, hogy éppen erre hivatkozva, más szervek majd ránk hárítanak egy sereg olyan tennivalót, amihez valójában semmi közünk. Nem is hoztam volna szóba ezt, ha a postássá válásnak bizonyos jelei nem volnának máris szembeszökők: irdatlan mennyiségben érkeznek hozzánk a községeknek szánt küldemények, amelyeket azután nekünk tetemes idő és költség ráfordításával kell tovább küldeni. Másrészt viszont az is hozzátartozik a tényékhez, hogy nem csupán csak mi jártunk jól. A káptalanfüredi úttörőtábort a bácsbokodi tanács kapta meg, és községi kezelésbe kerül jó néhány üdülő is. Mohósággal tehát senki sem vádolhat bennünket, még a járási hivatal épületét illetően sem, hiszen a megyei tanács helyi képviselőitől az Illetékkiszabási Hivatal, a Növényvédelmi és a Felhőfizikai Állomás kirendeltségéig egész sereg iroda, a helyén maradt. — Ennyit arról, amit eddig tettek. És most mire készülnek? — Fontosnak tartjuk, hogy mielőbb létrejöjjenek a községek és a város, illetve a községek és a községek közötti együttműködésnek olyan szervei, mint például a város környéki bizottság. Ez a szervezet lehetőséget teremthet bizonyos pénzalapok képzésére, ami elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy egy-egy falu pj kiegészítve a maga vagypnkáját — esetleg valami jelentősebb építkezésbe kezdhessen. '— Végezetül az érdekelne: mit tekint ön az együttműködés hosz- szabb távra is érvényes vezérelvének? — Sajnálom, hogy éppen most kell erre válaszolnom, mert attól tartok, hogy mondandómat befolyásolják az iménti tárgyalásom csüggesztő tapasztalatai. A harmadik község vezetői fordultak már hozzám néhány nap alatt az orvoshiány nyomasztó gondjával. Építettek szép rendelőt, szolgálati lakással együtt, csak éppen orvos nincs, aki használná őket. Természetesen küldünk ki ügyeleteseket, de ez nem az igazi. Többet viszont nem tehetünk: senkit sem kényszeríthetünk arra, hogy vállaljon el itt vagy ott egy olyan állást, amelyik egyébként neki nem kedvére való. Nos, ezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy a konkrét segítség- adás lehetőségei sokszor igen behatároltak. Van viszont egy másik terület, ahol a város igen hasznos szerepet vállalhat. Ez pedig nem más, mint az öntevékenységre, a közös érdekek felismerésére és érvényesítésére való buzdítás. Szándékosan nem említem a példamutatást, mert példákkal egyre gyakrabban szolgálnak már maguk a falvak is. Hirtelenjében Nagybaracska, Dá- vod, Csátalja és Hercegszántó jut eszembe. Ez a négy falu közösen vett egy szemétszállító autót, s az együttműködést mélyítve, most közös költségvetési üzemet hoztak létre. Nem is példamutatásról, még kevésbé irányításról van itt szó tehát: inkább a rtagyob- bik testvér utat egyengető segítségéről. — Segítség? Pontosan mihez? — A saját gyakorlatunkkal szeretnénk nyilvánvalóvá tenni, hogy a nagyobb hatáskör, a nagyobb önállóság birtokában is csak akkor tudjuk eredményesen mozgósítani a lakosságot, ha a szó igazi értelmében nyílt város-, illetve községpolitikát folyhatunk, vagyis ha az emberek a szó valódi értelmében beavatottnak érezhetik magukat. Mert csak így várható el, hogy a helyben •élők, vagy az ott dolgozók sajátjukká tegyék a tanács céljait, s vállalják a részvételt a tervek megvalósításában. Káposztás János AZ ÉLELMISZERIPARI SZAKMUNKÁSTANULÓK ÉRDEKÉBEN Korszerűsíteni kell a munkavédelmi oktatást Rendőrségi hír A járások megszűnése után egyes rendőrkapitányságok illetékességi területe 1984. március 1-vel megváltozik. Ettől kezdve Bugac és Tiszaalpár a kiskunfélegyházi rendőrkapitányság:- Bácsszőlős. Csikéria és Kunbaja a bácsalmási rendőrőrs, illetőleg Bcrotával, Rémmel valamennyien a bajai rendőrkapitányság; Szalkszentmárton <és Tass a kunszentniiklósi rendőrőrs, illetve a kecskeméti rendőr- kapitányság illetékességi területéhez tartozik. Természetesen a helyi körzeti megbízotti szolgálatot, a változás nem érinti. Az élelmiszeripari szakmunkás- tanulók biztonságban dolgoznak, az oktatóműhelyekben és az ipari üzemekben megfelelő intézkedéseket ‘tettek a balesetek megelőzésére; munkavédelmi oktatásuk azonban hiányos, egyebek között azért, mert elavult, a mai követelményeknek részben nem megfelelő tananyagot kell elsajátítaniuk — ezt állapította meg az ÉDOSZ átfogó vizsgálata, amely 14 szakmunkásképző intézményben mérte fel több mint hétezer fiatal helyzetét. A tanulók szociális ellátottsága az intézetekben az elmúlt években sokat javult. A vállalatoknál is elfogadható a színvonal, szociális helyzetükön azonban van javítanivaló, mindenekelőtt a sütőipari vállalatok kisüzemeiben, ahol a körülmények nem megfelelőek. Egyéni védőeszközeik és -felszereléseik megfelelnek a követelményeknek, minőségük általában jó, és a készlet is elegendő. A munkaruhákkal — mindenekelőtt a minőségükkel — azonban á tanműhelyekben is baj van. Az intézeti munkavédelmi szabályzatok színvonala a vizsgálat szerint közepes. Mindenekelőtt azért, mart ezeknek az oktatási központoknak a többségében nincsen munkavédelmi szakember, és mivel gyakran külső szakértők dolgozzák ki -a szabályzatokat, azok — vélhetően emiatt — nem fs tükrözik kellőképpen a helyi körülményeket. A tanulók elméleti munkavédelmi oktatására az 1976-ban kiadott tankönyv, szolgál, amelyről a vizsgálat során kiderült, hogy végérvényesen elavultnak tekinthető. Az oktatás eredményességét megkérdőjelezi, hogy az előadó a legtöbbször nem rendelkezik munkavédelmi szak- képesítéssel. A munkavédelmi ismereteket tanulják még a fiatalok a szakmai, technológiai és .gépismereti tantárgyak keretében is, ilyenkor többnyire a szaktanáron múlik, hogy az újabb gépek, berendezések ismertetésénél mennyire tud foglalkozni — s marad-e ideje erre egyáltalán — az idevágó munkavédelmi kérdésekkel. Az üzemi balesetek száma év- rőí évre csökken, három éve nem volt súlyos baleset az oktatás keretében, pedig a tanulók száma növekszik. A balesetek többsége nem munka közben, hanem sportoláskor történik, vagy a fegyelmezetlenség, esetleg a felelőtlen játék következménye. — Hol kószáltál? Ha jól tudom, már egy órája lejárt a munkaidőd! — Az esti lapért álltam sorban. Ezért késtem el. — Ne lódíts! Áruld el, merre kószáltál? — Ne dühöngj annyira! Hát Baraskinnál voltam, megnéztem, hogyan meszelte ki a plafont. Ezért késtem el. — Látom, nem akarod megmondani az igazat. így, is jó! — Megmondom, jól van, no. De csakis azért, hogy ne zsörtölődj. Elcsevegtem az időt a kollégáimmal. Ezért késtem el: — Hazudsz! — Latom, előtted nincs titok. Hát elárulom: Viszlono| szovéknál voltam, fiuk született. Kiköpött , '<12 apja. Hát ezért késtem el. — Ez már valószínűbben hangzik. De még csak valószínűbben ... Érted? Mindent mondj el. l\ezdd már! — Hát.... az úgy volt, hogy Viszlonoszovék szomszédasz- szonya is átjött, hogy megnézze a kis lurkót. Együtt néztük. Ezért késtem el. — Valóban? Engem ugyan nem Versz át! Folytasd! Mi volt még? Rajta, ki vele! — A szomszédasszony elme- sélte, hogy Bergyanszkban voltak üdülni... — Folytasd! — Remek ott az éghajlat.. ■ különösen a gyerekeknek ... — Mondj el mindent! Én erős vagyok, sokat kibírok. Az igazság többet ér nekem, mint a bizonytalanság vágy a hazugság. — Együtt mentünk el... — Tovább! — Még mit mondjak? — Tőlem kérdezed? — Bocsáss meg ... Szóval, a szomszédasszony meghívott... ■— Beszélj, csak beszélj! Én. erős vagyok! — Teáztunk, néztük a tévét ... — Tovább... ! — Hm ... Szóval, teáztunk, tévéztünk... A héverőn ültünk. Elszórakoztunk egy órát. — Elég! Nem kérdezem, mi történt azután. Hadd nyomja a te lelkiismeretedet. Nekem' csak egyvalami' fontos: hogy mindig igazat mondj. Akkor sohasem lesz baj! A férfi' megkönnyebbült, só- • hajjal ment 'be a szobába. Halkan mondta: — Mitévő legyek? Én való- ban az esti lapért álltam sorban ... ■ Andrej Kucsajev (Fordította: Gellért György)-HOLNAP, KISKUNMAJSÁN T alálkozó olvasóinkkal Csütörtökön este Kiskun- máj sán találkoznak olvasóinkkal lapunk munkatársai. Este 6 órakor Sztrapák Ferenc főszerkesztő,- Ballai József művelődéspolitikai rovatvezető, Banczik István sportrovatvezető .és Heltai Nándor főmunkatárs a nagyközségi könyvtárban ált ké-‘ szén arra, hogy válaszoljon a kérdésekre. A Pártélet februári számában szerkesztőségj cikk jelent meg,1 amely — Kiállás és egyértelműség — címmel abból indul ki, hogy jelenleg bizonyos értelemben az útkeresés állapotában vagyunk. .Miközben keressük a legjobb megoldási formákat, nagy számban vétődnek fel új kérdések, egymásnak ellentmondó véleményeik. Mindez szellemi életünk megélénküléséről is tanúskodik. A .különböző vélemények azon- baii nem mindig szembesülnek egymással, és főleg a nelyes marxista állásponttal. Ez zavart okoz a köztudatban, politikai problémákat okoz. Ezért a cikk -hangsúlyozza a kommunisták politikai felelősségét, felihívja a figyelmet arra, hogy a kultúra, a sajtó, a szellemi élet vezető posztjain elsősorban az ő kötelességük lenne, hogy biztosítsák a marxista pozíciók vezető szerepét. Ez azonban nem mindig van így: ........... mintha a párttagok e gy részében bizonyos kettősség lakozna: kommunistáknak vallják magukat, de megnyilvánulásaik nemegyszer ellentétesek a párt álláspontjával, politikai vonalával’^. Vitába száll a cikk azokkal az érvekkel, amelyek az új kérdésekben a párt álláspontjainak kidolgozatlanságával magyarázzák a passzivitást. Rámutat árra, hogy a párt politikai irányvonala, határozatai, állásfoglalásai elég alapot adnak ahhoz, hogy a kommunisták megfelelő álláspontot képviseljenek társadalmi-politikai életünk legfőbb vitakérdéseiben. Á határozottabb fellépésnek és kiállásnak viszont fontos feltétele a* kérdések egységes értelmezése. Ennek kialakításához sokat segíthetnek a pártszerű viták, vagyis az eltérő vélemények szembesítése a különböző pártfórumokon. A cikk felhívja a figyelmet azokra a problémákra, amelyek szellemi életünk vitáinak gyakorlatát jellemzik; a kommunisták gondolati bátorságának szükségességére, a szubjektivizmustól, klikkszellemtől mentes elvszerűségre, a realitástól való elszakadás veszélyeire, a végletesség hibádra, és hangsúlyozza a türelem fontosságát, a vitához elengedhetetlen demokratizmus szükségességét is. Az egész kérdéskomplexum időszerűsége most abban is rejlik, hogy 1985-ben esedékes a párt soronikövetkező kongresszusa. A felkészülés fontos része, hogy minél több kérdésben váljék világosabbá a párt pozíciója. Ugyancsak a februári szám különösen figyelemreméltó ‘ írása Schmidt Péter: A magyar politikai rendszer fejesztésének irányaid című cikke. Ebben a szerző abból indul ki, hogy a szocializmus politikai rendszere a maga szervezeteivel, intézményeivel és működési mechanizmusával nem örökérvényű, nem egyszer s mindenkorra adott szükségletet elégít ki. Tartalmában és módszereiben gazdagításra, fejlesztésre szorul, hogy hozzáigazodjon, a megváltozott társadalmi struktúrához. A korunkra jellemző változások legfőbb lényege; a társadalom Szociális struktúrájának és ennek következtében politikád arculatának egységesebbé válása. Ez az egység azonban maga sem mentes belső differenciáktól, sajátos, a korábbiaktól lényegesen különböző érdek- és véleményeltéréseket tartalmaz. Ezek már a szocializmus talaján keletkeztek, és kezelésük is merőben sajátos követelményeket támaszt: engedni kell őket kifejezésre jutni, és tudni kell a demokrácia szabályainak megfelelőén integrálni, A cikk felvázolja, hogy .az MSZMP kezdeményezése nyomán milyen' jelentős változások mentek végbe a politikai berendezkedésben, így például a fokozott politikai érzékenység a társadalom különböző rétégéinek véleményére; garanciális szabályok lét- ■ rehozása és intézmények kiépítésé a hatalommal való visszaélés megakadályozására. E változtatásokkal kapcsolatban a szerző érinti az ezt kísérő vitákat, amelyek döntően arról folynak, hogy az új intézkedések a valóságban mennyire működőképesek, mi szükséges ahhoz, hogy a demokratizmust erősíteni hivatott intézkedések ne látszat, hanem valóságos garanciák legyenek. . A szocialista demokrácia fejlesztése egyik jellemző sajátosságának azt tartja, hogy az a centrális politikai és állami vezetéshez képest az intézmények önállóságának, autonómiájának megteremtésével valósult meg. Politikai rendszerünkben jelentős változások történtek az elmúlt évtizedben. Ma határozottabban és markánsabban fejeződnek ki az érdekképviseleti funkciók (SZOT, Kereskedelmi Kamara). „A pozitív irányú változások ellenére — állapítja meg a szerző — a politikai szervezet- rendszerünk ma még nem tudja eléggé kezelni, integrálni az előbb jelzett társadalmi folyama-’ tokát.” A változások ezért nem kielégítőek, s éz tulajdonképpen utal a feladatokra is. Az e kérdések körül folyó viták szélsőséges pólusai is. jelentkeznek: egyesek szűkre Szabják, mások parttalanul értelmezik a külön érdekek, vélemények képviseletét. Ezért vannak viták a KISZ, a szakszervezetek érdekképviseletéről. a párt vezető szerepének értelmezéséről. Nagyon fontos feladat, hogy ezek a viták megfelelő teret kapjanak a politikai szervezetek fórumain is. Üzletnyitás Kiskunhalason N> Három reprezentatív üzlettel gyarapodott Kiskunhalas. A Szilády Áron Gimnázium melletti Jósika utcában felépített modern lakóház földszintjén kerékpár-, bútor- és üveg—porcelánboltot nyitott a Szig- ma Iparcikk Kereskedelmi Vállalat (régi nevén a BIK). A 810 négyzetméter alapterületű üzletegyüttest 18 millió forintos költséggel létesítették. A kiskunhalasi városi tanács 1,7 millióval támogatta a beruházást. A vásárlóközönség tegnap vette „birtokba” az új boltokat. Építészetileg is érdekes az üzletsor kirakatainak elhelyezése: (Kispéter Imre felvétele.) Féltékeny feleség
