Petőfi Népe, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-22 / 44. szám

1984. február 22. • PETŐFI NÉPE • 5 A KÖZMŰVELŐDÉS SZOLGÁLATÁBAN Budapesten született, az érettségi után a tanárképző főiskolán magyar—történe­lem szakos diplomát szerzett. Egy ideig tanított, majd végérvényesen a könyvtáro­si szakmát választotta. A kecskeméti Katona József Könyvtár osztályvezetője. Harminchat éves, a férje pe­dagógus, két gyermekük van. — Egészen fiatal koromtól ré­gész akartam lenini,, de a gim­náziumi évek alatt megváltozott a szándékom. Hogy másképpen döntöttem, 'hozzájárult az is, hogy nem ismertem a latin nyel­vet ... — Mit jelentett az életében az,- hogy eljegyezte magát a könyv­tárosi szakmával? — Nagyon sokat, különösen azután, hogy megismerkedtem minden területével. Az olvasó- szolgálati munkakörrel, a feldol­gozással és a gyermekrészleggel. — Ügy gondolom, hogy a könyvtárosi munka nem idegen a pedagógiától... — Ezt vallom én is, és hozzá­teszem, hogy a . könyvtárosi munka „szabadabb légkörben” folytatott pedagógiai tevékeny­ség. — Törekedtek arra, hogy a legfiatalabbakkal megszerettes­sék az olvasást? — A többi között azzal pró­báltuk elérni ezt, hogy a könyv­tárban magyar- és történelem- órákat szerveztünk. Ehhez az Juhász Ferencné könyvtáros M HONISMERET — HELYTÖRTÉNET mmm. kellett, hogy jó kapcsolatot ala­kítsunk ki az iskolákkal. Az eredmények bizakodóvá tettek bennünket. — öt esztendőn keresztül gye­sen volt. Hogyan teltek el ezek az esztendők? — Kettős hasznom volt belőle. Egyrészt hozzájárultak az otthon eltöltött évek önmagam jobb megismeréséhez, másrészt idő­közben elvégeztem az egyetemet, könyvtárszakon. Cseppet sem mellesleg: én nevelhettem a gyerekeimet... A dolog érde­kessége, hogy abban az időben együtt tanultunk a férjemmel; KÉPERNYŐ Kapcsoljuk Szarajevót A Nemzetközi Olimpiai Bi­zottság elnöke szerint a jugo- szlávok rendezték eddig a legszer­vezettebb téli olimpiát. Csak ér­zéseimre és fakuló emlékeimre hivatkozva kockáztathatom meg azt az állítást, amely szerint a magyar sportriportereknek rit­kán sikerült így összehangolni munkájukat. A budapesti mű­sorvezető rugalmasan, ügyesen fűztea tfisze áfjimár megtörtént és á'^jelettldéjÜ sporteseményeket. A képsorok és a magyarázó meg­jegyzések fönntartották az ér­deklődést. Könnyű nekik — mondhatnék — ilyen körültekintően szerve­zett verseny közvetítése csupa öröm, a színházi életből vett ki­fejezéssel: jutalomjáték. így igaz. Gyakorlott stáb számára hálás rutinfeladat az efféle lát­ványos sereglés tudósítása. A tévé sportosztálya kikül­dött munkatársainak és a meg­hívott közreműködőknek azon­ban olykor sikerült a rutin fe- ledtetése. Olyan ámuló figyelem­mel és csodálattal figyelték á néha drámai versengéseket, mint akiket az első élmény lelkesít. Észrevették a küzdő, az erejét megfeszítő, a valamit akaró, a tökéletességre törekvő embert. Talán annak is köszönhető - ez a felülemelkedettség, hogy mi természetesen nem lehettünk versenyben. Jó lenne a nyári já­tékokra is megőrizni a tárgyi­lagosságnak most tapasztalt szel­lemét. A nézők figyelmét is rá­irányították az apró és nagy em­beri drámákra. El kellett gon­dolkodnunk azon, hogy ma már gyakran tized- és századmásod­percek döntöttek. Nyilván az élet más területein is ilyen apróságok­tól függ a diadal vagy a kudarc. Hozzá kell edződnünk: mindent beleadva dolgozunk valamiért, alakítjuk önmagunkat, noha tud­juk,- hogy fáradozásaink hozama nemcsak- tőlünk -függ. A feltáma­dó szél, fagyos göröngy több ezer órás felkészülést tett hiábavaló­vá^ Fölöslegessé? Aligha — érez­tették is ezt a riporterek —, mert maga a győzelem csak ráadás. Igaz, gyönyörű ráadás. Az iga­zi babér a „megcselekedtem amit kívánt tőlem a haza” tu­data. Méginkább: megküzdöttem önmagámmal. 'Mennyire igaza volt a rende­zőknek, amikor a találkozó játé­kosságát hangsúlyozták. Az olim­pián nincs helye á katonás pa­rádéknak, a merev formalizmus­nak. Játékos fiatalok versenyez­nek, méghozzá elsősorban nem német, magyar, or'osz, svéd spor­tolók, hanerrf ifjú hölgyek és fér­fiak. Ezért illene sportújságírá- sunknak is erőteljesebben szolgál­nia az olimpiai eszmének ezt a gondolatát. Nem egy-egy ország nyer aranyérmet, hanem egy kü­lönleges adottságú, különleges szorgalmú sportoló. A Szarajevó­ból és a környező hegyekből köz­vetítők, ahol lehetett, felmutat­ták az összetartozás szálait: jól szolgálták az olimpiai gondolatot. Péntek esti randevú Kollégális ’ rokonszenv íratja -velem, hogy a fiatalok műsora, a Péntek esti randevú jobb volt a szokottnál? Sok érdekes embert megszólaltattak és érződött a közreműködők igyekezete. Az akarás mindig rokonszenvet, ér­deklődést kelt> A Magyar Újság­írók Országos Szövetségének is­kolájába járó fiatal pályakez­dők többsége ki akart tenni ma­gáért. „Fölkészült interjú-alanyá­ból”, tájékozódott a megvitatásra- szánt kérdésről. A hűségről. A -magazinműsor erénye egyúttal gyengéje is volt. Egyik-másik megszólaló nagyon okosat akart mondani, nagyon bölcsnek sze­retett volna látszani, ami a ter­mészetesség rovására. ment. Min­dent összevéve: hasznára válna a televízió műsorainak általá­ban, ha külsősök gyakrabban kapnának feladatokat. Faustus doktor boldogságos pokoljárása Gyurkó László regényének té- véfilm-feldolgozásából eddig há­rom folytatást láttunk. Koráb­ban megnézhettem a 6. és 7. részt és így nyugodtan ki merem je­lenteni: sikerült a vállalkozás. Elég reménytelennek látszott a kísérlet: a sokfelé ágazó, a kor ismeretét feltételező regény lé­nyegének a megragadása. Az egy­szerűsítések általában az írás sava-borsát lugozzák ki, elhal­ványulnak a jellemrajzok, nincs idő, hely a szereplők töprengé­seinek, vívódásainak hitetőere­jű és részletességű érzékelteté­ugyanis ő magyar—történelem szakon folytatta tanulmányait, szintén áz egyebemen. Amikor visszajöttem 1980-ban a megyei könyvtárba, akkor a tájékoztató szolgálat felelőse lettem. Immár második éve osztályvezető va­gyok. —I Hogyan foglalná össze fel­adatainak a lényegét? —r Tulajdonképpen olyan a mi munkánk az osztályon belül, mintha egy ■ városi könyvtár funkcióját töltenénk be. Felada­tunk a lakóhelyi könyvtári el­látás, a Kecskeméten működő fiókkönyvtárakkal közösen, a helyismereti gyűjtemény kezelé­se, valamint a folyóirat-kezelés. — Ezek közül melyiket szere­ti a legjobban? — Talán a tájékoztató szolgá­latot. Ugyanis közben „kibújhat belőlem” a pedagógus... Ez alatt azt értem, hogy amikor külön­féle kérdésekkel állnak elő az emberek, akkor mindig erezhe­tem azt, hogy segítek, mások is­meretét bővítem. — Ebben a munkakörben nyilván sok jó és gyümölcsöző kapcsolatra van szüksége ... — Ez nagyon fontos. Minden­esetre igyekszem a középiskolák­kal, szakmunkásképzőkkel és más intézményekkel felvenni a kapcsolatot. A többi között an­nak útját-módjá,t keressük, mi­ként lehetne minél tartalmasab­ban beilleszteni a könyvtári munkát a tantervbe. V. M. Békedalpályázat A KISZ Központi Bizottsága és az Országos Béketanács If­júsági és Diák Bizottsága pá­lyázatot hirdet békedalok, ze­neművek Írására. A pályázaton olyan, nyomtatásban még meg nem jelent művekkel lehet részt venni, amelyek szövege igényes tartalomn^a] szól a békéről, a szabadságról, az if­júság ezzel kapcsolatos életér­zéseiről. A jeligés pályázatra a mű kottáját, vagy kazettáját há­rom példányban kell elküldeni a KISZ Hajdú-Bihar megyei Bizottságának címére: Debre­cen, Simonyi út 14. 4028. A bé­kedalpályázat jelentkezői kü­lön, zárt borítékban mellékel­jék nevüket, valamint munka­helyük, vagy lakásuk pontos címét. A beküldési határidő március IS., az eredményhirde­tés május $-én lesz. A pályá­zat nyertese 20 ezer, a két má­sodik helyezett 12—12 ezer, a három harmadik helyezett 6—6 ezer forint jutalmat kap. Agrárátalakulás Solton* A! * IX. * IX. z MSZMP 1956 utáni agrárpolitikájának kö­szönhetően elértük Solton azt, hogy ma már a mezőgazdaság kielégítő színvonalon fedezi a község lakosságának élelmiszer-fogyasztását, amely egy főre számítva az utóbbi 'harminc év alatt megkét­szereződött. 1960 óta emelkedett a búza, a kukorica, a zöldség, gyümölcs és a szőlő hozama, nőtt az állatállomány és az állati termékek termelése, ja­vultak a fajlagos hozamok. Az állattenyésztés húsz év alatt csaknem nyolcvan százalékkal nőtt. Az egy főre jutó hústermelés megközelíti a százötven kilogrammot. Egy tehén évente átlagosan csaknem négyezer liter tejet ad. Mindaz, amit az utóbbi 28 évben a mezőgazdaság és a falu fejlesztésében elértünk, sok tényező ered­ménye. Az 1960-as évek elején a parasztok reál- jövedelme mintegy 15—17 százalékkal maradt el a munkásoké és az alkalmazottaké mögött. Az 1960- as évek közepén és második felében a termelés je­lentős emelkedésével egybekapcsolódó termelőszö­vetkezeti jövedelmek növekedése eredményeként ez a különbség megszűnt, a parasztok ugyanannyit kaptak munkájukért, mint a városi munkások és az alkalmazottak. Az 1970-es években történelmi horderejű válto­zások kezdődtek a termelőszövetkezeti parasztság nyugdíj-, családipótlék- és egészségügyi ellátásá­ban, az iskoláztatásban, a kultúrálodásban és a szakemberképzésben. Ez utóbbinak ékes bizonyíté­ka, hogy az állami gazdaságban és a termelőszö­vetkezetekben dolgozók mintegy egyhetede közép- és felsőfokú végzettségű, egyharmada pedig szak­munkás. A nemzedékváltás során nagyobb tudású fiatalok veszik át a stafétabotot az idősektől. Gon­dolkodásuk, életkörülményeik, igényeik is egyre inkább azonosak az iparban dolgozókéval. A mezőgazdaság eredményes fejlődésének másik forrása a biológiai és műszaki-technológiai korsze­* Szemelvények a nagyközség készülő monográfiájából. • Solti látkép — előtérben a Szikra Tsz szakosított szarvasmarhatelepe. rűsítés, amely Solton a nagyüzemek kialakulásával kezdődött, s napjainkban is tart. Az 1960-as évek közepétől kezdve egyre több ágazatban —> búza, kukorica stb. — terjedtek el nagyhozamú, világ- viszonylatban is versenyképes fajták. Az egy hek­tárra jutó műtrágya-felhasználás hatvanról három­száz kilogrammra nőtt. A tárgyalt időszakban ti­zennyolcszorosára emelkedett a növényvédő szer alkalmazása. A traktorok vonóerő-teljesítménye megháromszorozódott. Többet tudnak fordítani az öntözésre és a meliorizációra; szakosított szarvasmarha- és sertéstelepek léptek termelésbe. Az agrárfejlődést az önállóság, az anyagi ösz­tönzés érvényre jutása, a gazdaságirányítás kor­szerűsítése jól segítette. A reform után a nagyüze­mek a bővített újratermelést saját forrásból képe­sek finanszírozni. Tartósan jó hatású következmé­nye az irányítás fejlesztésének a termelési és érté­kesítési biztonság, érdekeltség. A nagyüzemi terme­lés szerves kiegészítői a háztáji és kisegítő gazda­ságok, valamint a vállalati társulások. A nagy­üzem meghatározó túlsúlya mellett fontos szerepet töltenek be Solton a kisgazdaságok. Munkájukat a termelőszövetkezeti szocialista szervezetek és az ál­lami gazdaság, az áfész integrálják. Legelterjed­tebb formája ennek a háztáji termelésre kötött szerződéses rendszer, amelynek alapján a nagygaz- ' daság állatot, takarmányt, gépimunkát, szolgálta­tást nyújt a termeléshez és értékesíti a lekötött termékeket. A szövetkezetek Solton is történelmi feladatot ol­dottak meg a kisárutermelés — a parasztgazdasá­gok, a magánkisiparosok és a kiskereskedők — szo- cialista útra vezetésével. Alkalmas keretei a me- zőgazdasági termelés nagyüzemi megszervezésének, jól kiegészítik az erősen koncentrált állami ipart és kereskedelmet. Dr. Nagy Béla LENGYEL HÉTKÖZNAPOK II. A titkár egy napja sére. Jancsó Miklós — aki elő­ször dolgozik tudtommal elektro­nikus tévéteehnikával — meg­találta az egyedül lehetséges meg­oldást. Olyan szélsőséges helyze­tekben mutatja be a'szereplőket, amikor indokoltak végletes meg­nyilvánulásaik. A szikrázó kon­fliktusok (töprengések) vissza­menőlegesen is és előremutatóan is árnyalják a cselekményt, a szereplőket. Jó munkatársakra lelt Márk Iván vezető operatőr­ben, Mezey Emőke dramaturgban. Heltai Nándor Lengyelországi utazásom első napján egy vajdasági pártbizott­ság üzemi konyháján ebédelek kí­sérőmmel, a. Glos Wielkopolski cí­mű napilap szerkesztőjével együtt. Néhány leves, második fogás és befőttféleség közül lehet választa­ni. Pénztárnál fizetünk, mint idehaza az önkiszolgáló étkezdék­ben. A sarokban büfépult húzódik. A tojás itt ugyanúgy 14 zlotyba kerül, mint Poznan bármelyik üzletében. Sehol sem illik késni. Ebben az épületben különösen nem, mert a pártmunkások ideje szinte be van táblázva. Fél kettőre me­gyünk Jan Milcarek szervező- titkárhoz, akit újjáválasztottak januárban. Nem mindegyik titr kártársa mondhatja el Ugyanezt magáról. Köztudomású róla, hogy szerényen — az egyik új városne­gyed kétszobás lakótelepi lakásá­ban — él családjával. Lakatos szakmunkásként kezdte, szak- szervezeti tisztségviselőként dol­gozott, majd városi első titkár lett. Onnan került a vajdasági pártbizottság fontos posztjára a nyolcvanas évtized elején. Kül­döttként részt vett a LEMP IX., 'rendkívüli kongresszusán. Sok minden próbára tette ítélőképes­ségét az elmúlt időszakban: meg­tanulta, hogyan különböztesse meg a lényegeset a kevésbé fon­tostól. — Az anarchia időszakában különböző viták dúltak arról, hogy változtassuk meg a Len­gyel Egyesült Munkáspárt nevét — kezdi a beszélgetést. — A párt­nak viszont évszázados hagyó-' mánya van, amit aligha lehet semmisnek tekinteni egyik nap­ról a másikra. S a probléma nem is az elnevezésben rejlik. Egy nagyon nehéz, bonyolult időszak­. ban kitartottunk a marxista—le­ninista ideológia mellett, a párt minden ereje a munkásosztály­ból ered, sikerült megvédenie az osztályérdekéket a felfordulás­tól, s nem akarja megismételni azokat a hibákat, amelyeken már túljutott. — Mi is történt? Az egyik ér­tékelés szerint „a körülbelül 125 ezer tagot és tagjelöltet számláló wielkopolskai pártszervezetek­ben a 6237 kilépő közül 800-an Poznan legnagyobb üzemében, a népszerű Cegielski Művekben dolgoztak”. — Ez még 1980. júliusa és 1981. szeptembere között, a szükségál­lapot bevezetését megelőzően ment végbe, s az ipari nagyüze­mek munkásainak távozása va­lóban nagy veszteséget jelentett. 4. LEMP Központi Bizottságá­nak októberi ülése levonta a tanulságokat, s megerősítette a IX. kongresszuson elfogadott tár­sadalmi megegyezés irányvona­lát. Mindent megteszünk, hogy ne sikkadhassanak el emberi prob­lémák, és véglegesen magunk mögött tudhassuk a nehéz idő­ket. v — Hogyan rendezik soraikat? — Hatalmas tisztulási folya­maton mentek át a párt szerve­zetei. Az 1 millió 260 ezer lako­sú poznani vajdaságban csaknem 30 százalékkal, 91 ezerre csök­kent a LEMP-tagság létszáma. Kihullottak azok, akik nem értet­tek egyet az ideológiai irányvo­nallal. Vagyis akik inkább csak léteztek, de igazából nem csele­kedtek, nem tettek a megújulá­sért semmit. Kiderült, hogy vol­tak, akik csupán a karrierizmusuk miatt tartoztak hozzánk. Gyak­ran az alapszervezetek kezde­ményeztek kizárást — például az anarchisták esetében, akik gyen­gítették, zavarták a létrejövő egységet. A január végén tartott vajdasági pártértekezlet sokol­dalúan értékelte a végbement fo­lyamatokat, és megállapította, hogy javultak a szervezeti, poli­tikai és ideológiai munka felté­telei. Beletartozik ebbe a Ce­gielski Művek is, ahol üzemi pártbizottság dolgozik. — Már könnyebbek a hétköz­napok? — Inkább úgy fogalmaznék, hogy ma is összetett a helyzet, s továbbra sem mondhatunk le a megfeszített munkáról. Nagyon sok gondon kell enyhíteni — fő­leg az üzemekben, ahol fontos pártprogramok, határozatok vál­nak valóra. Rendkívül fontos a meggyőző politikai érvelés. Már­pedig ezt nem lehet íróasztal mellől végezni. Levontuk a szük­séges tanulságokat. • Jan Milcarek a zsúfolt nap egyik megbeszélésén. — A társadalmi élet minden területén,? — A IX. pártkongresszus be­hatóan elemezte a korábbi idő­szakot, rámutatott valamennyi fontosabb-hibára és új irányvo­nalat fogadott el. Harcolunk a politikai ellenfelekkel: azokkal, akiknek a célja ellenkezik a köz- megegyezéssel. Mi is valljuk: aki nincs ellenünk, az velünk van. Gazdasági, politikai és társadal­mi reformok indultak meg. Min­den eddiginél nagyobb aktivitás­sal végzi országgyűlési munká­ját a szejm, soha ennyi törvény nem született ennyi idő alatt az erkölcs és igazságosság- nevében. Új- törvények foglalkoznak a szakszervezetekkel, a vezetők fe­lelősségével, az állami hivatalok dolgozóival, szabályozzák a terü­leti önigazgatás rendszerét, . a földmagántulajdon szerepét. Ké­szülünk a helyi tanácsválasztá­sokra. Mindez a szocialista meg­újulást és a demokratizálódást tükrözi. Az életszínvonalat érintő és más fontosabb kérdésekben széles véleménycseréket kezde­ményezünk. Az elkerülhetetlen áremeléseket például három vál­tozat előzte meg, s a leginkább elviselhető, negyedik variáció lé­pett életbe. — Milyen célokkal indult a gazdasági reform? — Nagyon rövid idő alatt és nehéz, áruhiányos helyzetben kellett dönteni az önelszámolás, önigazgatás és. öntevékenység ér­vényesítéséről. Egyik oldalról a munkahelyi demokratizmus tel­jesedik ki, aminek párosulnia' kell a teljesítményhez igazodó, ösztönző bérezéssel, az eredmé­nyekért érzett nagyobb felelős­séggel. Ha mind' többen érzik magukat tulajdonosnak az üzem­ben, -többet is tesznek a közös célokért, az anarchia és fejetlen­ség ellen, a vezetőség és a be­osztottak közti konfliktusok meg­előzéséért. Hároméves tervet dol­goztunk ki, hogy elérjük az 1979- . es esztendő termelési színvonalát. A gépek, eszközök jobb kihasz­nálása érdekében munkaközös­ségek is szerveződnek. * — Hol és milyen eredmények születtek? — Néhány ágazatban a terve­zettnél hamarább teljesítjük a célokat. Ezek közé tartozik pél­dául a szénbányászat. Magas, 10 százalékot elérő növekedést mutat 1982-ihöz képest a vegyé­szet, elektronika, vas- és színes­fémkohászat. Erőteljes ütem­ben fejlődött a hazai nyersanya­gokra épülő ipar. Ugyanakkor nem éri el az átlagot sem az im­portanyagokat feldolgozó üze­mek egy része, köztük a textil­gyárak. De vannak kivételek. Ahol előrelátó, jó vezetés intézte az ügyeket és számolt a dolgozók anyagi érdekeltségével, ott egyen­letes emelkedés tapasztalható a létrehozott értékekben. Két esz­tendő alatt a gazdasági reform megmutatta, hogy a korábban üres üzleteket meg lehet tölteni áruval. Igaz, még sok a hiány­cikk, és az emberek vágyai na­gyobbak a pillanatnyi lehetősé­geknél. De ez is sürgeti: minden­kinek úgy kell dolgoznia, hogy javuljon a termelés. — Milyen a pártbizottsági tit­kár átlagos munkanapja? — Reggel 7-kor kezdek, s tíz órakor már többnyire nem va­gyok az épületben. Járom a vaj­daságot, az üzemeket, intézmé­nyeket. Párt-tisztségviselőkkel, munkásokkal találkozom, meg­beszéléseken és gyűléseken veszek részt. Ha valami miatt nem kell korábban visszatérnem, mint ma, akkor 18-tól 20 óráig fogadom azokat, akik szót akarnak váltani velem. Lehet, hogy túl sokáig időztem volna a szervezőtitkárnál? Amikor szerkesztő barátommal együtt kilépünk az ajtón, már hárman várják, hogy bemehesse­nek. Szeretnének elmondani vagy kérdezni valamit, ami számukra — most minden bizonnyal a legfon­tosabb dolgok közé tartozik az életben. (Folytatjuk) Halász Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom