Petőfi Népe, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-22 / 44. szám

1084. február 22. • PETŐFI NÉPE • 8 HETVENEZER EMBER GONDJAI, ÖRÖMEI Új szerepkörben Kiskunhalas: vonzáskörzetközpont Január elsejével lépett életbe az új közigazgatási rendszer. Az egykori kiskunhalasi járásból városi jogú nagyközséggé lépett elő Kiskunmajsa, amelyhez Csólyospálos, Jászszent- lászló, Kömpöc és Szánk is tartozik; délen Bácsszőlős, Csi- kéria „csatlakozott” Bácsalmáshoz. Kiskunhalashoz, a kör­zetközponthoz kapcsolódik továbbra is Balotaszállás, Harka- kötöny, Jánoshalma (a társközségével, Kéleshalmával), Ke- lebia, Kisszállás, Kunfehértó, Mélykút, Pirtó, Tompa és Zsa- na. A közigazgatási reform Kiskunhalas város Tanácsát is új feladatok ellátására kötelezi, s ezzel kapcsolatosan a vá­rosfejlesztés dolgai sem „magánügyek” immár: szolgálniok kell a vonzáskörzet lakóinak javát, a kereskedelmi, az egész­ségügyi, a kulturális igények kielégítésében. Tánczos Sándort, a kiskunhalasi városi tanács elnökét eb­ben az „új minőségében” kértük meg, beszéljen előbb a vá­ros tavalyi erdményeiről, és az idei feladatokról. — A városfejlesztésben elért elmúlt évi sikereink összegzése hosszú lista lenne. Tőmondatok­ban: befejeződött a Kossuth ut­ca rekonstrukciója. Harminchá­rom kilométerre bővült a gáz­hálózat. Az Átlós út ideiglenes kiépítésével a vasúti szintbeli kereszteződés forgalmát csök­kentettük. Telkeket alakíttattunk ki a magánerős lakásépítéshez. Rendeztük a városközpontot, folytattuk a foghíjak eltünteté­sét. Az idei esztendő tennivalóit a gazdálkodási nehézségek figye­lembevételével ‘határoztuk meg. Zöld utat kapott a lakásépítés, a Kossuth II. lákótelepen. A ta­valy is igen körülményesen át­hidalható általános Iskolai tan­teremhiány megoldására (idén szeptemberben 200 elsős kisdiá­kot kell padba ültetni!), meg­kezdődött a több célú iskola építése. Minden követ megmoz­gatva, az oktatási szárnynak a tanévkezdetre el kell készülnie. A felüljáró építését kiemelten kezeljük, a Közlekedési Minisz­tériummal történt tárgyalások biztatóak, s amennyiben a költ­ségek — egyszerű kivitelben — nem lesznek magasak, az idén szeretnénk az építését, közös erő­vel, megkezdeni Folytatjuk a gázhálózat bővítését, az utalk korszerűsítését, mindkettőhöz a 'lakosság támogatását remélve. — A körzetközpont fejlődésé­nek terveit is szem előtt tartva, milyen munkamódszert alakítot­tak ki az új feladatok végrehaj­tásához? — Vannak adott dolgok: pél­dául az, hogy a Semmelweis kórház-rendelőintézet továbbra is központja az integrált beteg­ellátásnak. Vagy az is. hogy az áruházak bevásárlóhelyei ma­radnak a környékbelieknek. Ugyanígy a Gőzön István Mű­velődési Központ, a könyvtár szakmai-módszertani segítséggel áll a községek intézményeinek segítésére. Azt viszont nem sza­bad elhallgatnom, hogy bár az átszervezés január elsejével lé­pett érvénybe, ma is vannak tisztázatlan kérdések, amelyek­nek eldöntése nem a mi hatáskö­rünk. Mindenesetre abban már egyezségre jutottunk tanácsel­nök kollégáimmal, hogy ezt az átmeneti időszakot szeretnénk lerövidíteni, s együtt dolgozni a lakosság érdekében falun és vá­roson egyaránt. Ha áttekintjük dolgainkat, azonnal szembetű­nik, hogy azonoslak a gondok, problémák. A kereskedelmi el­látás. az egészségügyi szolgálat, a kulturális igények magasabb szintű kielégítése, a szolgáltatá­sok bővítése közös ügyünk, te­hát összehangoltan kell csele­kednünk. Tulajdonképpen nem is- járunk egészen új úton. hi­szen Pirtó tanácsával már évek óta együttműködési szerződésünk van. Most, mondhatnám, ezt a bevált gyakorlatot kell kiterjesz­tenünk. Ezért is hozzuk létre a koordinációs bizottságot, amely segíti az együttműködést a köz­ségi testületekkel. — Rendelkezésre áll-e a fel­adat megvalósításához a megfe­lelő apparátus? — Bizonyos gondok jelentkez­nek ugyan, de a feladatok ellá­tására megfelelő szakgárdánk van. Velük el tudjuk látni az elsőfokú hatósági tevékenységet — például a törvényességi felül­vizsgálat, az építési hatósági fel­adatok, az egészségügyi, művelő­désügyi igazgatás területén. A községeknek megnőtt az önálló­sága, viszont mindazokon a te­rületeken, amelyeken segítenünk lehet és kell, a vonzásközponti szerepkörben ránkruházott kö­telezettséggel állunk helyt. — Hiszem, hogy korrekt mun­kakapcsolatot sikerül kiépíte­nünk, s erre az ad reményt, hogy a vonzáskörzet valameny- nyi tanácsi testületének vezető­jével eddig is baráti szóval ér­tettük meg egymást. Abban is bízom, hogy az együttműködé­sünk jól szolgálja majd a több mint 70 ezer ember állampolgári, lakóhelyi közérzetének jobbítá­sát —, mondotta befejezésül Tán­czos Sándor. Nagy Mária TANULMÁNY, KRITIKA, SZOCIOGRÁFIA Változatos irodalmi és tényköz­lő anyaggal jelentkezett a Forrás februári száma. Az ismertebbek — Csorba Győző, Tornai József, Pákolitz István — mellett több fiatalt, ritkábban előforduló ne­vet is felvonultat a folyóirat. Ti­zenkilenc vers, három rövid el­beszélés nem kevés, ha-annak sú­lya van. Hadd emeljük ki ezút­tal a kolozsvári Banner Zoltán nevét, aki Búcsú az énekkartól című versét annak a Nagy Ist­vánnak a halálára írta, aki elő­ször mutatta be Erdélyben Ko­dály kórusműveit. A Való világ rovatban — nem baj, hogy egy évvel a rádióbeli elhangzása után, mert most is időszerű — az alföldi óriásfal­vak sorsáról folyik elmélkedés, s némileg mintha az idő is igazol­ná, beváltaná a meditációt, pél­dául: „meg kellene gyorsítani a várossá nyilvánításokat." De azért sok nyitott kérdés is ma­radt azóta. Tóth Tibor nagykő­rösi tanár nyilván nem ment messzire témáért, amikor Idő­zavar címmel egy csaknem 30 ezer lakosú kisváros kulturális helyzetét — s bizonyára nem egyedi jelenségeit — rajzolta meg vázlatosan, kritikus szemmel. Kissé sötét tónusúra sikeredett ez a kép, s az okok felderítésére A Forrás februári száma már nem volt fdeje — türelme? — a szerzőnek. Lehet, hogy foly­tatja majd? Mit kezdhet a szociológia a szerelemmel? — teszi fel önma­gának is a kérdést Heleszta Sán­dor, s nincs igaza a hozzá levelet író Deák Tamásnak, aki tévedés­nek minősíti következtetéseit. Mert nagyon is igaz és rokonszen­ves az <a gondolat, hogy a kérdés- feltevés csak akkor értelmes, ha a szérelmet értékként tételezzük fel, s így közelítjük. Ilyenformán miért ne lehetne — az ember társadalomtörténetével együtt — a szerelemnek is, értelmezései­nek és megnyilvánulási formái­nak társadalamtörténete. Ha évfordulóhoz kötjük látszó­lag késett, valójában, főleg sok­sok értékes és érdekes informá­cióit tekintve változatlanul és mindvégig időszerű a Műhely rovatban megjelent Emlékek Babits Mihályról című írás, amely­ben Keresztury Dezsővel folyta­tott beszélgetését adja közre Al­bert Zsuzsa. A fővárosban taná- roskodó, de Kecskeméthez kötő­dő Körber Tivadar Pop — min­den mennyiségben? címmel, az esetleges vitát is felvállalva — a zenei közízlés elsilányosodásáról fejti ki őszinte véleményét. A képzőművészeti anyagot ezúttal a Duna fotóklub tagjai által készített felvételek képvi­selik a folyóirat lapjain, kiegé­szítve Albertini Béla értékelő jegyzetével. A Szemle rovatban Király László romániai magyar költő verskötetéről, a szintén er­délyi Farkas Árpád publiciszti­kai ■ írásainak gyűjteményéről, Sándor Iván: Ködlovasok című regényéről, valamint Kardos Lászlónak az őrségi népi táplál­kozásról írott könyvéről olvas­hatunk ismertetőt. „Tegnap a Gyimesben jártam ...” címmel a balladagyűjteményéről v~Tsmert Kallós Zoltánnal történt beszél­getést ismerhetjük meg, s a ro­mániai magyar írókat bemutató kötetről is rokonszenves hangú értékelést olvashatunk. T. P. Egy asszony a pult mögött A pult előtt állok. Mosoly­gok. Az asszony a pult mögül szintén mosolyog. Udvarias vagyok vele. Ö velem — szin­tén. Körülöttem sehol egy táb­la, mely a kulturált érintke­zésre figyelmeztetne, ennek ellenére kifogástalan modor­ban beszélgetünk. Azt az inget szeretném meg­nézni. Az asszony a pult mö­gül csábos mosollyal adja át az inget. Nem, az ing nem is tetszik. Azt á másikat, ott, az alsó polcon, nem, nem azt, a másikat, igen, igen, azt1 sze­retném megnézni. Az asszony a pult mögül majdhogynem pukedlizve adja oda. A mo­soly továbbra is virágzik az arcán. Sajnálom, de ez az ing sem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet. Talán épp az a másik, ott a legfelső polcon, balra, nem, nem, még egy ki­csit balra. Az asszony a pult mögül feláll egy székre, és leveszi az inget. Igen, pontosan ezt keresem. Megveszem. Az asszony a pult mögül azonban lebeszél: ^éppen az ilyesfajta nem áll nekem jól. Az ing kockás, én meg egy kicsit po­cakos vagyok. A sörhasú fér­fiaknak nem áll jól a kockás. A pocakos férfiaknak jobb a csikós: azok a vékony, vilá­gos csíkocskák! Igen ám, 'csakhogy ilyen csíkozású ing éppen nincs á polcokon. Az asszony a pult mögül ismét elmosolyodik, és közli, hogy alighanem lesz egy pontosan ilyen a raktárban, várjak, mig megnézi. Várok. Az asszony a pult mögül a raktárba megy. Meg­nézi. Szerencsém volt — ma­radt még egy ilyen ing a rak­tárban, ráadásul pont az én méretem. Az asszony a pult mögül odaadja. Megintcsak csábos mosollyal, ismétcsak félig pukedlizve. Igen, igen, az ing gyönyörű. '• Megyek a pénztárhoz. Az ördög vinné el! Az ing egy kicsit drága — nem elég a nálam lévő öt leva ... Dühbe gurulok. Az asszony a pult mögül megnyugtat, elővesz a zsebéből öt levát, és kipótolja az összeget. Boldogan távozok az üzlet­ből. Milyen jó dolog, ha egy asz- szony a pult mögül a te asz- szonyod! A te törvényes fe­leséged! ... Dimiter Berzsanszki LAKÁSÉPÍTÉSI TÁMOGATÁS VASUTASOKNAK A MÁV-nál nagy figyelmet fpr- dítanak dolgozóik szociális gond­jainak megoldására, s ezen belül is kiemelt feladatnak számít a la­káshelyzet javítása. A gyakran kritikus mértéket elérő létszám- hiány ellensúlyozására ezzel is megpróbálják vonzóbbá tenni a vasúti munkát. Tavaly a vállalat fejlesztési alapjából 147 millió forint jutott lakásépítési támogatásra, összesen 1400 vasutas dolgozónak nyújtot­tak átlagosan több mint 100 ezer forint támogatást. Az idén 110 millió forintot szánnak erre a célra, s ehhez járul még mintegy 38 millió forint, amely a korábbi Vállalati kölcsönök törlesztéséből származik. Ez az összeg nem ele­gendő valamennyi igény kielégíté­sére, ezért a MÁV elsősorban sa­ját vállalati érdekeit veszi figye­lembe a támogatás formájának, mértékének alakítása során. A fő cél: a munkaerő vonzása, illetve megtartása, ennek szolgálatába állítják a lakástámogatást. Min­denekelőtt azok részesedhetnek belőle, akikre Hosszú távon szá­míthat a vasút, s akik a 1 legnehe­zebb munkakörökben, a mostoha körülmények között is helytállnak. Természetesen a juttatás sorrend­jét a rászorulók szociális helyze­te is befolyásolja. A támogatás elsősorban anyagi hozzájárulást jelent a magánerős építkezésekhez, az egyéni szerve­zett lakásvásárlásokhoz, mivel, a MÁV már évek óta nem épít sa­ját lakásokat. A vasutasok lakás- helyzetén javít az is, hogy a fő­városban, illetve Miskolcon épülő közlekedési lakótelep lakásainak csaknem felébe ők költöznek majd. A támogatás bevált formája: a MÁV a tanácstól vevőkijelölési jogot szerez annak fejében, hogy hozzájárul a közműfejlesztéshez. A MÁV már régebben is sokat tett dolgozóinak lakásellátásáért. Szerte az országban jó néhány vasutas lakótelep épült, az itt le­vő lakások többsége azonban ma már inkább csak nyűg a MÁV nyakán. A 13 ezer 240 lakás nagy részében ugyanis ma már nem * vasutasok laknak, a lakásokkal kapcsolatos fenntartási költségek mégis a MÁV-ot terhelik. A gon­dokat fokozza, hogy több mint hatezer lakás félkomfortos, illet­ve komfort nélküli, s megközelíti az ötezret az egyszobás lakások száma. A korszerűtlen, régi építé­sű lakások komfortosítását csak hosszú távú programmal lehet megoldani, mivel a beruházási költségeknek csupán töredékét tudják évről évre előteremteni. Az idén erre a célra 43 millió forin­tot fordítanak. Mi lesz veled, apostagi zsinagóga? Kevesen tudják, hogy Apostagon van hazánk egyik legszebb izraelita műemléke. A XVIII. szá­zad közepén épült imaház nem válik díszére a ma­gyar műemlékvédelemnek. A romos, elhanyagolt épület remek ívű és arányú ‘boltozata több helyen beomlott. Sorsa ezzel — ha nem érkezik sürgős segítség — megpecsételődött. Miért itt épült? A kérdés akaratlanul is a szemlélő eszébe ötlik. Oly megkapó és különös ez a romjaiban szép épü­let a falu határában. Miért itt, ebben az egykor oly szegény, poros alföldi faluban telepedett meg az a népes izraelita gyülekezet, amely — a hátrányos megkülönböztetések, törvénytelen adók terhei mel­lett — már az ezerhétszázas évék közepén ilyen zsinagógát tudott építeni? Történelmi tény, hogy a török hódoltság után a Magyarországon élő zsidók sorsa sokat romlott. A szabad királyi városokból kiűzték őket. A bányász- városoktól is meghatározott távolságra verhettek csak tanyát. Ipart nem űzhettek, csak kiskereske­delemmel, uzsorával és pálinkafőzéssel biztosíthat­ták megélhetésüket. Túlnyomórészt nemesek bir­tokain éltek. Apostagra — minden bizonnyal — egyik jótevőjük telepíthette a családok nagy ré­szét. Ami még megmaradt... Az apostagi zsinagóga 1768-ban épült, klasszici- záló barokk stílusban. A centrális elrendezésből ar­ra lehet következtetni, hogy a korban divatos len­gyel imalházak mintája alapján tervezték. Hason­lót láthatunk még Bonyhádon (1780) vagy — copf stílusban — Mádon (1790). Az imaház két részből áll. Az előcsarnokból — itt tartották a belépők rituális tisztálkodásához szükséges felszereléseket — valamint a tulajdon­képpeni templomiból. A bejárattal szemben, közé­pütt négy oszlop osztja kilenc boltmezőre a teret. A baldadhinul szolgáló középső alatt állt a törvény­olvasó asztal (almamor). Az épület keleti falán van az izraelita vallás szerint a frigyládát helyettesítő, egykor díszes függönnyel (porokét) elfedett „szent­ségszekrény” (aron-hakode), amely a Tóra teker­cseinek volt az őrzőhelye. Mellette függött az örök­mécses, és ezen a részen állt a rabbi széke is. Az istentiszteleteken a zsinagóga karzatán a nők, a földszinten a férfiak foglaltak helyet. Szobrok vagy képek nem voltak, de a falra festett héber bibliai idézetek részletei ma is fölismerhetők. „Lebontása tilos!” Hazánk — sőt megyénk is — európai rangú tel­jesítményeket tudhat magáénak az elhagyott szak­rális műemlékek (templomok, imaházak, kolosto­rok) felújításában és ötletes újrahasznosításában. Példának elég talán a zalaegerszegi vagy a kecske­méti zsinagógák átalakítását említeni. Bizony Nagy Lajos szülőfalujában is elkelne egy e műemlékből kialakítandó könyvtár—művelődési ház—múzeum együttes. A helyi tanács omlások miatt életveszélyesnek nyilvánította és lezárta az épületet. Gondoltak már arra is, hogy lebontatják („ne csúfoskodjon így!”), anyagát pedig eladják. Szerencsére a rögtön ott termett illetékesek közölték: „az épület védett, le­bontása szigorúan tilos!” Megmentéséré máig nem történt intézkedés, pe­dig a nemzet „kincstárának” értéke ez is __ F arkas P. József Versenyben jó esélyekkel: a mandulakajszi Az első export próbaszállításoknál igen jó minősítést kapott a Gyümölcs és Dísznövény Fejlesztő Vállalatnál nemesített új fajta, a mandulakajszi. A jelek arra mutatnak, hogy ismét olyan gyümölcsfajtát sikerült kine­mesíteni, amely jó esélyekkel indul­hat a nemzetközi gyümölcspiac éle­sedő versenyében. A.kajsziféle ugyan­is külsőre tetszetős és emellett — a körültekintő ellenőrző vizsgálatok sze­rint — hasznosanyag-tartalma és ize is állja az összehasonlítást. Az új barack onnan kapta nevét, hogy gyümölcse erősen megnyúlt for­májú és lapított; tehát mandula ala­kú. Termése igen nagy átlagsúlyú, egy-egy szem átlagosan 56 grammot nyom. Színe világos narancssárga, és a napsütötte oldalán kárminpirosra váltózik. Húsának színe valamivel vi­lágosabb a magyar kajsziénál, sár- gásabb árnyalatú. A gyümölcs húsa jellegzetes ízű, nem túl édes, ám igen zamatos. A mandulakajszi minősíté­se azért is jó, mert a gyümölcs a szál­lítást jól tűri, és ipari feldolgozásra is alkalmas. A kertészeti szakembe­rek szerint a mandulakajszi termő­rügyeinek fagyállósága lényegesen jobb mint a magyar kajszié. Ez azért lényeges, mivel a termés nagyfokú ingadozását éppen a kajszi fagyérzé­kenysége okozza, a fagyok nemegy­szer akár a teljes termést már vi­rágjában elpusztíthatják. A fajta ter­méshozama kedvező, csaknem 50 szá­zalékával nagyobb mint a magyar kajszié. A vállalat megkezdte a szaporítást. Saját faiskolájában 1500 oltványt ál­lítottak elő, és 8600 szemet is átadtak az üzemi faiskolának. A törzsültet­vényt és a központi ültetvényeket is ellátták úgynevezett szuperelit olt­ványokkal, úgyhogy nincs akadálya a fajta* széles körű elterjedésének.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom