Petőfi Népe, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-21 / 43. szám

1984. február 21. • PETŐFI NÉPE • 3 A szövetkezetek követik a piac igényeit (Folytatás az 1. óldalról.) Ésszerű takarékosság A szalkszentmártoni Petőfi Sándor Termelőszövetkezet a Duna-meliék egyik ,legnagyobb közös gazdasága, amelynek a vezetősége a mérlegzáró köz­gyűlésen 'kedvezőbb eredmé­nyekről számolhatott be, mint tavaly ilyenkor. Ennek oka, hogy az elemzett időszakban sokkal inkább érvényesültek az ésszerű gazdálkodás elvei. Egész eszten­dőben jobban kihasználták a ter­melőeszközöket, ügyesen gazdál­kodtak az energiával. Figyelemmel kísérték a hazai i és a külföldi piac alakulását. Mivel a szövet­kezetben a növénytermesztés, ál­lattenyésztés mellett megfelelő szerephez jutott a kiegészítő ága­zat, a nagyüzem jobban elvisel­te a közgazdasági' körülmények változását. Szalkszentmártonban Tavaly szépen jövedelmezett a szőlő- és a gyümölcstermesztés, az állattartás. Kenyérnekvalóból hektáronként 5,8 tonna termett, vagyis a búza sokkal többet adott, mint az előző években. A kuko­rica, a cukorrépa viszont meg­közelítően 18 milliós bevételki­esést okozott a szövetkezetnek a csapadékhiány miatt. A szövetkezet 1983-ban foly­tatta az IKK-hez kapcsolódó gabo­natermelés-fejlesztési program végrehajtását. Több nagyteljesít­ményű erőgépet szerzett be, üzem­be helyezte a páskomi határré­szen a terményszárítót, a gabona- tárolót. A mérleg szerint, a Pe- , tőfi Sándor Tsz összes bevétele meghaladta a negyedmilliárd fo­rintot, tiszta nyeresége pedig el­érte a 24 milíiót. • Jóváhagyta a vezetőségi beszámolót a Magyar—Szovjet Barátság Tsz közgyűlése. (Tóth Sándor felvétele) Sokoldalú együttműködés a vállalatokkal A kecskeméti Magyar—Szov­jet Barátság Tsz-ben az 1983-as terv kidolgozásakor 35 milliós nyereséget irányozott elő a veze­tőség. Ezt a kedvező tél és kora­tavasz biztató kilátásai után 49 millióra módosította. Ha olyan kedvező maradt volna az időjá­rás, ahogyan eleinte mutatkozott, a magasabb előirányzatot is tel­jesítheti a nagyüzem. A második félév gyökeresen megváltoztatta a helyzetet, s a szántóföldi növénytermesztésnek 30 milliós kiesést kellett elköny­velnie. A szántóföldi növényter­mesztés azonban, tavaly a Ma­gyar—Szovjet Barátság Tsz vala­mennyi főágazata teljesítette az előirányzatát. A kertészeti fő­ágazat termelési kapcsolatai kedvezően alakultak a bőriparral a szőlőértékesítésban, valamint az üdítő italok nyersanyagának számító bogyósgyümöilcsök for­galmazásában. A konzerv- ás a hűtőipar számára is számottevő mennyiségű, kiváló minőségű terméket szállított, sőt a Zöldért közvetítésével külföldre is elju­tott az áru. A szövetkezet gabonatermesz­téséhez kapcsolódó feldolgozó üzemek igén eredményesen mű­ködtek A szövetkezeti malom jóminőségű liszttel látta el a sü­tőüzemet, s nyereséget is hozott. Tavaly a folyamatos termelés következtében a pékség sütőke­mencéi eléggé elhasználódtak, szükség volt a felújításra. Emel­lett a közös gazdaság az elmúlt évben megkezdte a korszerű sü­töde építését. A beruházást in­dokolja, hogy a pékáru iránt megnőtt a kereslet. A nagyobb termelésnek a műszaki, valamint az egyéb feltételeit meg kell te­remteni. A Magyar—Szovjet Barátság Tsz gazdálkodásának fontos ré­sze a háztáji termelés szervezé­se. Tavaly 25 százalékkal több sertést értékesítettek a gazdaság közvetítésével a kistermelők. A szövetkezet vemhes kocákat he­lyezett ki, s 446 tonna szalmát, 184 tonna ételhulladékot adott át a sertéstartóknak. A nagyüzem takarmányboltjai 5300 tonná tá­pot és szemesterményt forgal­maztak a kisgazdaságok számára. A Magyar—Szovjet Barátság Tsz múlt hét végi közgyűlésén arról adhatott számot a vezető­ség, hogy a tervezett nyereséget nem érte ugyan el a súlyos aszály miatt a közös gazdaság, de mégis 20,3 milliós szövetkezeti ered­ménnyel zárhatta 1983-at. Kandallócsempe Tetszetős kivitelű kandalló- csempák gyártását' kezdték meg a Borsod megyei Tanács Építő- anyagipari Vállalatának sárospa­taki üzemében. A népművészeti mintákkal, stilizált dombornyo- mású virágokkal díszített csem­péket, kézzel formázzák, aztán — még az égetés, előtt — különle­ges mázzal vonják be. A tervek szerint az idén mintegy. 60 ezer csempét gyártanak; ebből körül­belül 400 kandallót lehet építeni. NAPKÖZBEN: Business Évtizedekig árválkodott Kisszálláson az egykori ura­dalmi szárítóüzem négy- emeletes tornya. Sokáig latolgatták, nem kellene-e ipari műemlékké nyilvá­nítani, hiszen több mint fél évszázaddal ezelőtt létesíT tették: a kukoricát és a gabonát — ma így monda­nánk, korszerűen mező- gazdasági melléktermék­kel, kukoricaszár, csutka feltüzeléséből keletkezett hővel — szárították. A gondolatot elvetették, és terveket készítettek a lebontásra. Költségesnél drágább módszereket, ja­vasoltak a szakértők. M'íg- nem jelentkezett egy em­ber, aki lebontásra meg­vette a tornyot. Nem sokat teketóriázott. Fölfogadott egy traktorost, drótkötelet kötött az épü­let statikai „sarkköveire", s zuttji kát nekiveselkedés után összeomlott az egész. Ekkor kifüggesztette a hirdetményt: TÉGLA KAPHATÓ A falubéliek meg szét­kapkodták c^z oly’ becses építőanyagot, a vállalkozás jól beütött az ötletember­nek. Valahogy mégsem tudok lelkesedni a mai népmesé­be illő történeten. Azon morfondírozom, miként le­hetséges, hogy a bontással „hivatalból" foglalkozók­nak nem jutott eszébe a pofonegyszerű megoldás? Lehetséges, hogy az „ész­kerék" csak maszek fejben forog? Az a gondolat sem hagy nyugton, hogy a tég­laként is értékes torony — amelyet a kisszállásiak jo­gosan jussoltak az urada­lomtól — nem a község kö­zös kasszájának bevételét gyarapította teljes egészé­ben.1 Nagy Mária Rádiózni öröm. szenvedély Klubnapon az MHSZ-nél W Csőszi Zoltán és Hever Tamás szívesen ismerkedik a rádióval. Pelikán Sándor és Dercsár Nándor az llRH-rádión gyakorol. A konstruktőri szobában csend volt, csupán a szomszédos helyi­ségbe telepített ultrarövid-hul­lámú rádió operatőreinek hang­foszlányai hallatszottak át. Sis­teregtek az elektromos pákák, zi­zegtek a vezetékek, a „szerelők" kezében. Az ujjacskák még ügyetlenül idomultak a szerszá­mokhoz, az arcokon azonban ko­moly elhatározás, alkotókedv tükröződött. Az MHSZ kecske­méti, Villám István nevét viselő rádióklub úttörő rádióamatőr foglalkozásán vagyunk, ahol Cső- szi Zoltán, a Tóth László Általá­nos Iskola és Hever Tamás, a Pe­tőfi Sándor Általános Iskola 8. osztályos tanulói több társukkal közösen „dolgoznak”, ellenállá­sokat szedegettek ki a szeredőla- pokból. — Két éve vagyok tagja a klubnak — így Csőszi Zoli. — Nagyon szeretek idejárni, mert itt bele lehet nyúlni a rádióba ... Fizikából? Nem állok valami jól, de az itt tanultak jobban segíte­nek megismerni az elektro­technikát. Rádió- és tévé-műsze­résznek készülök, s nagyobb előnnyel kezdhetem az iparita- nuló-iskolát. — Nekem hármasom van fi­zikából, — mondta Hevér Tamás —, de nagyon szeretek mindent szétszedni, meg összerakni. Van otthon egy rossz tévénk, azon szoktam gyakorolni. Itt a klub­napokon azt is megmagyarázzák, hogy mit miért kell ide vagy oda forrasztani... Szabó Jenő klubtitkár, akinek irányítása alá tartozik az ultra- rö’vid-hullámú, a rövidhullámú, a rádiótöbbtusa, a rádióirány­mérő, a konstruktőr-szakosztály, örül a srácok érdeklődésének, hiszen belőlük lesznek az ■ igazi rádióamatőrök. — Az úttörők létszáma állan­dóan változik, a gyerekek meg­unják, vagy éppen most kezde­nek érdeklődni. Legtöbbjük azon­ban marad, mert igaziból dol­gozhat. Nincs nagyobb öröm, mint amikor ha segítséggel is, de megszólal a saját építésű rát dió. A szülők is szívesen enge­dik el a gyerekeket, mert itt ná­lunk rendet, fegyelmet és szak­mát tanulnak. Az ultrarövid-hullámú amatő­rök felnőttek, mégis komolyan gyakorolnak. Pelikán Sándor HG—8 UW és Dercsár Nándor HG—8 ZW egymás után terem­tenek összeköttetést. Nincs feles­leges szó, az éterben fegyelmet kell tartani. — Balassagyarmattal a HG— 6 KOA-val vettük fel a kapcso­latot. Az URH-rádiózás . most nagy divat. Kisteljesítményű adóval az átjátszóállomásokon keresztül gyors és jó összekötte­tést lehet teremteni — világosí­tott fel Pelikán Sándor, aki több évtizede szenvedélyes rádióama­tőr. A kívülállónak is igazi élményt jelent hallani, hogy néhány kap­csoló elmozdítása után az ország különböző tájainak rádiósai je- lenkeznek, köszöntik egymást, azután sietve újabb partnert ke­resnek a rádióhullámok között. — Ehhez a hobbihoz nagyon sok tanulás, technikai érzék, gya­korlás szükséges, de rendkívül felüdítő, jó szórakozás — mond­ta a klubtitkár. — A szakosztály tagjai mindennap gyakorolhat­nak, építhetnek, s nincs is olyan délután, hogy üresek lennének a szobák. A lehetőségéket jól ki­használják a tagok. A szombat és a vasárnap a legzsúfoltabb, ilyen­kor vannak-a forgalmi versenyek, felkészülések. Csütörtökön szak­mai napot tartunk, amit össze­kapcsolunk az amatőrvi2sgára va­ló felkészítéssel. A 140 tagot számláló MHSZ- •klub eredményeit az egész or­szágban ismerik, hiszen felké­szültségük, ismeretük magas szín­vonalú. Lehet, hogy az úttörők közül hallunk még Csőszi Zoli­ról és Hevér Tamásról, akikből akár nemzetközi -hírű távirász is lehet... A klub névadóját. Villám Istvánt napszámos szülők gyer­mekeként a posta technikai osztályára vették fel segédmun­kásnak, később szerelő lett. A tanulni vágyó fiatalember sokat olvasott, kiváló vitatkozó és szónok lett. A Szociáldemokrata Párt 1903 februárjában alakult kecskeméti szervezetének még az alakulás évében tagja lett. Munkatársait ösztönözte a párt­ba való belépésre. Az SZDP 1905. évi XII. kongresszusán a kecskeméti munkások küldötteként vett részt. A polgári de­mokratikus forradalom idején tagja lett a Nemzeti Tanácsnak, ahol a Munkástanács részéről a munkásságot képviselte. A Szociáldemokrata Párt 1919 februárjában újjáválasztott veze­tőségébe is beválasztották. V Tanácsköztársaság idején a mun­kás-, katona- év fiildmüvestanáos tagjává választották és a pos­tai ügyek direktóriumi megbízottjává nevezték ki. Az ellenfor­radalom hatalomra jutásakor a -többi munkásvezetővel együtt letartóztatták és 1919, november 19-én éjjel a Héjjas-különit- mény a törvényszéki fogházból Szikrába hurcolta, ahol a 44 éves férfit meggyilkolták. RÉGI GOND - ÚJABB KÉRDÉSEK A túlzott alkoholfogyasztás visszaszorításáért Ittasság, italozás — olyan kér­dések ezek, amelyek változatlanul irritálóan hatnak a közvélemény­re, sőt veszélyt jelentenek egyre inkább a társadalomra. Ezért is a túlzott alkoholfogyasztás vissza­szorítására a Minisztertanács 1977-ben intézkedéseket határo­zott el. Ezek azt a célt szolgálták, hogy meghatározottabb legyen a felelősség, jobban segítsék az olyan nevelő tevékenység kibon­takoztatását, amelyben világosan kirajzolódik, hogy mi az állami és u társadalmi szervek, a munkahe­lyek, az érdekelt kulturális és ne­velő intézmények, a tömegkom­munikációs eszközök sajátos fel­adata. A hozott intézkedéseket a társadalom különféle rétegeiben is szívesen fogadták. Összehangolt intézkedések Igen érdekesen tükrözte ezt a fogadtatást az a nagy körültekin­téssel összeállított kötet, amelyben Űjlaki László kérdéseire mondták el többen a véleményüket az al­koholhoz fűződő káros jelenségek elleni küzdelemről. Időközben a Minisztertanács 1980-ban, 1982­ben és 1983-ban újból foglalko­zott ezzel a súlyos, életünkre és egészségünkre oly károsan ható társadalmi jelenséggel. A kedve­zőtlen irányzat megfékezése érde­kében további összehangolt intéz­kedések kidolgozásával és meg­szervezésével is megbízta az Al­koholizmus Elleni Országos Bi­zottságot, az állami szerveket és intézményeket pedig felszólította a hathatós közreműködésre. Hogy mit is tehetnek ezek az intézmények, országos hatáskörű szervek — erről olvashatunk most újabb értékes megnyilvánu­lásokat, gondolatokat, ugvancsak Űjlaki László tollából és szer­kesztésében „Űjabb körkérdés il­letékesekhez” címmel. E kötet 25 eszmefuttatásában közéleti szemé­lyiségek kapnak hangot, államfér­fiak éppúgy, mint társadalmi, tö­megszervezeti vezetők, de még egyházi képviselő is. A társada­lom minden rétegére kiterjedő problémában ugyanis az egyházak is érdekeltek. A református egy­házon belül megalakult az Iszá­kosmentő Misszió, s — mint Bar- tha Tibor püspök, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának tagja el­mondotta — a gyülekezetekben mozgósítani arra, hogy járulja­nak hozzá annak az össztársacfal- mi légkörnek a kialakításához, amely határozottan szembefordul az alkoholizmus terjedésével és védelembe veszi az alkoholista beteg családját. Személyes foglalkozás Érdekes módon cseng egybe ez a gondolat dr. Csehák Juditnak, a SZOT titkárának szavaival, aki szintén a személyes foglalkozást sürgeti azzal, hogy lehetőséget kell találni az egyes ember, bizo­nyos munkaköri csoportok, réte­gek gondjainak megismerésére és enyhítésére az alkoholizmus ere­detét illetően. Mint mondja: ma már nem kell országos határozat ahhoz, hogy egy alkoholbeteggel vagy családjával foglalkozzon a szakszervezet is: viszont az akti­vistáknak országos segítséget, ta­nácsot, jól hasznosítható módsze- ' reket kell adni. De ehhez minde­nekelőtt olyan összehangolt egé'-7- ségügyi, gazdasági vezetői prog­ram kell, amelyhez csatlakozhat­nak. Nemcsak hosszú távú kon­cepció, hanem a konkrét tenniva­lók sora. Helyesen hívja fel en­nek kapcsán a figyelmet arra, hogy jobban kellene érvényesíte­ni az Országos Munkavédelmi Bi­zottság 1981. március 31-i állás- foglalását is, amely körültekin­tően intézkedett, miként akadá­lyozható meg az alkoholtól befo­lyásolt állapotban folytatott mun­ka. Ám a rendelet helyett a társa­dalmi segítségnél maradva, érde­mes elgondolkodnunk Duschek Lajosnénak, a Magyar Nők Orszá­gos Tanácsa elnökének a kijelen­tésén is, hogy a társadalmi szer­vekben és mozgalmakban még sok kiaknázatlan lehetőség rejlik. Pél­dául — mondja — jobban kellene hangsúlyoznunk az egyes ember, a család, a baráti kör, a munka­helyi kollektíva felelősségét ön­magáért és társaiért. Különösen ki kellene emelnünk a vezetők példáját és felelősségét. Ahol in­dokolt — munkahelyi értekezlete­ken, szocialista brigádokban, szakszervezeti csoportokban —, személyre szólóan is foglalkozza­nak a tennivalókkal. Megrögzött szokások A közvélemény támogatásában és a vezetők figyelmében lát kö­zös garanciát Hantos János, a Ma­gyar Vöröskereszt főtitkára ah­hoz, hogy az alkoholizmus elleni társadalmi és állami intézkedések konkrét programja meghatározha­tó és lépésről lépésre folyamato­san meg is valósítható legyen. Tu­lajdonképpen ez nem is olyan egyszerű kérdés, mivel gyakran megrögzött társadalmi szokások­kal állunk szemben, amint arról igen szellemesen olvashatunk dr. Hutás Imre egészségügyi minisz­terhelyettes válaszfejtegetéseiben. Mint írja: Azalkohológusokgyak­ran javasolják alkoholmentes vendéglők bevezetését. A helyes kezdeményezés mellett javasolni kellene alkoholmentes munkahe­lyeket. Nemritka a túlzó alkohol- fogyasztás értelmiségi vezető munkakörökben sem, s a szenve-, dély nem egyszer egyéni, családi tragédiákba torkollik. Alighanem ez a dolog lényege. Mert az esetenkénti, mértékletes alkoholfogyasztást senki sem ve­szi rossz néven. De tudni kell'á határt, s vigyázni, hogy kinél mi­kor válhat ez alkoholizmussá, amely — mint bárki példák soka­ságát tudja említeni — valóban tragédiába torkollik. A legszéle­sebb rétegeket összefogó mozga­lom, a Hazafias Népfront főtitká­ra, Pozsgay Imre is azt a vélemé­nyét fejezte ki, hogy semmiféle ünnep ne alacsonyodjék züllésbe, hanem őrizze meg az ember testi és szellemi arculatát. Ezért hárul a népfrontbizottságokra abban is nagy szerep, hogy az emberi gon­dolkodás, felfogás, magatartás formálásával kedvezőbbé alakít­sák az ünnepi, alkalmi poharazást. A közszellem Hosszú út vezet még odáig, hogy ez mindenütt igy legyen. Amint a kötetben olvashatjuk: ál­lami rendeletek, intézkedések, esetenként szigorú jogszabályok is hozzásegítenek ehhez. A legtöbbet azonban —, és ez Űjlaki László kötetének végső kicsengése is — az értelmes társadalmi közszel­lem tehet, amely megteremti a megfelelő szociális és gazdasági körülményeket közösségi céljai el­éréséhez. L. Z. MI LEGYEN A NEVE? A fenti címmel pályázatot írt ki a megyei tanács egészség­ügyi osztálya az elmúlt évben a Kecskeméten létesülő egészség­ügyi-szociális centrum elnevezésére. Olyan nevet vártak, amely röviden, tömören, találóan kifejezi .az időskorúak gondozásának, ellátásának újszerűségét, ami egyébként már a lakóegyüttes kialakításában is megnyilvánul. A Petőfi Népében két alkalommal megjelent felhívásra a megye minden részéből 81 pályázó, 353 elnevezési javaslatot küldött be. Voltak köztük ötletesek, szellemesek, megszokottak, és olyanok is, amelyek nagyon messzire mentek a kitűzött cél­tól. A feladat egyébként nem' volt könnyű — vélhetően akkor pályázatot sem írtak volna ki. S a viszonylag nagy érdeklődés ellenére sem talált a bíráló bizottság olyan «változatot, amely az első dijat kiérdemelné. Végül olyan döntés született, hogy első dijat nem adnak ki. A második helyet — amely nem jelent automatikusan névadást is — a „I«aguna” szó beküldője nyer­te, dr. Németh Józsefné, (Kalocsa). A harmadik helyre két pá­lyázót, rangsoroltak: a „Naplemente negyed”-ért Nagy Gergely­nél (Kecskemét), és a „TTV” (Törődj Te is Velünk) beküldé­séért dr. Tamás Józsefnét (Kalocsa). A megyei tanács egészségügyi osztálya a jutalmakat postán küldi el, § egyúttal a javaslatokat továbbítja az egészségügyi­szociális központot majdan fenntartó kecskeméti városi tanács- ,nak. (v. L) Gémes Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom