Petőfi Népe, 1984. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-10 / 7. szám
4 ® PETŐFI NÉPE 9 198«. január 10. Mindennapi kenyerünk Élen járnak az állami gazdaságok „A terv gabonafélékből legalább 15 millió tonna betakarításával számol. Ez a hazai ellátás mellett módot ad számottevő kivitelre is.** (A magyar népgazdaság 1984. évi tervéből.) Az idősebb nemzedék még emlékszik rá, hogy az asztali fohász — „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma...” — nem volt jelképes értelmű. A családfő nagyon is komolyan és szinte szó szerint gondolta azt. Különösen az esztendő közepe táján, amikor már nagyon is fogytán volt a kamrában a gabona, s néha csak kölcsönkéréssel tartott ki az újig, a cséplésig. A fohász ugyan nem sokat segített, legfeljebb reményt adott... Az új termés sorsa, kilátása telve volt bizonytalansággal. A gyengébb földeken — például az alföldi homokon — jó ha a leggyakoribb rozsból megtermett holdanként négy—öt mázsa, de sokszor csak az elvetett mag másfél—kétszerese. Nem irodalmi emlékek nyomán írom ezeket, hanem nagyapám kis földecskéjére, az önellátásra utalt „birtokra” gondolva, ahol a szántást az év során ledolgozott munka ellenében az igásállattal bíró szomszéd végezte el. A kenyér itt és a még rosszabb sorban levők között valóban a napról napra kiharcolt életet, a „betevő” megszerzését jelentette. Év eleji gondolatok ezek, .talán nem is mindenki számára érthetőek, hiszen már a hajdani munkaeszközök is múzeumi tárgyakká váltak, s a rájuk vonatkozó elnevezések is idegenül csengenek, maholnap csak az értelmező szótár őrzi őket. Nincs is szándékomban néprajzi vonatkozásokkal előhozakodni, bár egyszer érdemes volna elgondolkodni azon, hogy a hatalmas társadalmi, gazdasági — ag- rokulturális, technikai, technológiai — változás valóban szükségszerű gyorsasággal és végérvényesen söpörte-e tova a közelmúlt emlékeit a tudatunkból, környezetünkből, életünkből? Az eredeti gondolathoz, a mindennapi kenyérhez fordulva: mennyire más a jelentése napjainkban, mint volt akár fél évszázaddal vagy csak néhány évtizeddel ezelőtt. Nem az érzelmi kötődés ismert és sokszor megénekelt mozzanatait akarom itt felsorolni, még csak nem is a máig meglevő gondatlanság, pazarlás „bűnjeleit” kirakatba tenni. írták, mondták, megtették ezt mások rajtam kívül. Sokkal nagyobb hatásúnak érzem azt a tényt, amit az a bizonyos 1984-re tervezett 15 millió tonna gabona jelent, s ami emögött meghúzódik szinte elrejtve a boltban naponta kenyeret vásárló ember szeme elöl. Mert megértem én, hogy hazánkban a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok termelése gabonafélékből 1970 és 1982 között 83,7 százalékkal növekedett, s ez nemzetközi viszonylatban is a legjobbak közé tartozik. De jobban felfogom, ha azt látom egy táblázatban, hogy a búza termésátlaga az 1966—1970-es évek átlagában még csak 26,2 mázsa volt hektáronként a megyében, s ez fokozatosan — néha kissé visszaesve — növekedett összességében csaknem másfélszeresére, de sok helyen a kétszeresére. Azt is belátja az ember — csak egyszerű állampolgár módjára is —, hogy hazánk nem fogja „lesöpörni" a piacról a nagy gabonatermelő országokat, hiszen a részesedésünk — példá- ' ul búzából — a világ termelésének csak alig másfél, s a KGST-országok gabonatermésének mindössze öt, öt és fél százaléka. De emlékszünk még arra is, amikor az ország ke- nyérnekválóból behozatalra szorult, s a gazdasági nehézségek egyik forrása éppen ez a tény volt. A szakemberek biztosan meg tudják ítélni, hogy mennyire merész a mezőgazdaságra szabott idei terv, amely az 1982-es esztendő kismértékű meghaladásával számol, s ezen belül a gabonaprogram mennyire feszített. A megyei tanács ülésén még tavaly a nyár folyamán hangzott el ez a mondat: „A megyében évente kb. 1,2 .millió tonna, vagy ezt meghaladó mennyiségű gabonát kell megtermelni." A megyei pártbizottság legutóbbi üléséről kiadott közleményben pedig ezt olvashatjuk: „A szántóföldi növénytermesztésben a kalászosgabona-termő terület növelése mellett o fajlagos hozamok emelésével, az energia- és költségtakarékos eljárások alkalmazásával kell növelni a termés mennyiségét és jövedelmezőségét." Aki a boltban naponta csak egy-két kiló kenyeret vásárol, a család létszámától függően, nem nagyon törődik a statisztikai számokkal, az ország, a megye termelési adataival. Érthető ez, amikor őt elsősorban a kenyér minősége. mindenkori megvásárolhatósága és ára érdekli. De azért sokkal jobb érzés olyan ország polgárának lenni, ahol a kenyérnekvalót a hazai föld megtermi, sok-sok esztendő erőfeszítései nyomán, mint ahol ez — időjárási vagy más tényezők folytán — nem szerepel az elérhető célok között. Mindennapi kenyerünkről tehát mégsem árt néha a múltba tekintve is elgondolkoznunk. F. Tóth Pál Nem barkácsolók:- nlőrí 6 ai iul9crnosA7>uD9?T r-% ezermesterek A kecskeméti Ezermester Ipari Szövetkezet elmúlt négy évét ösz- szefoglaló grafikonon a termelékenység, az árbevétel, a nyereség, az export vonalai szépen fölfelé futnak, a munkáslétszámot jelképező vízszintes pedig mutatja, hogy a létszám eközben változatlan maradt. A kiindulópont az ezermesterek életében akkorra tehető, mikor elhatározták: a korszerűtlen, ráfizetéses, nehezen eladható terméküket, a vegyifülkét piacképessé té- szik. A lépcsőfokokat is el lehet sorolni. Első volt a személyi feltételek megteremtése. Ezt követte a termék újbóli „kitalálása”, majd a piacke- resés. A belső változással egy- időben, a szövetkezet telephelyének épületei, gépei, az úthálózat is megújult. A vegyifülkét elemekből szerelik. Ezzel a gyártás gépesíthetővé vált, be lehetett vezetni az új festési technológiát. A termék elkészítési ideje negyedére csökkent. Az ötéves tervidőszak végére a szövetkezet a 93 millió forintos termelési érték elérését tűzte célul maga elé. Akkor ez merész vállalkozásnak látszott. De már 1982-ben átlépték, a százmilliót, tavaly pedig — bár ez még nem mérlegadat — 115 millió forint értékű terméket állítottak elő, és ennek kilencven százalékát exportálták. Sikerült ésszerűen alakítaniuk a raktárkészletet, számolva az esetleges anyagellátási nehézségekkel, de megszüntetve a felesleges halmozást. Génét csak olyat vásároltak, amelyet maximálisan ki tudnak használni. Elkészítették a sűrített-levegő hálózatot, új elektrosztatikus festősort telepítettek a műhelybe, pneumatikus kis°éDe- ket állítottak munkába. Néhány lemezmegmunkáló gép beszerzése —, valamint az, hogy az új fülke önhordó vázszerkezettel készült — megnövelte a termelékenységet. A szövetkezét fejlődésének intenzív szakaszába lépett. Az á'lóeszközök W> Szovjet kutatóintézet kívánságai alapján született meg a vegyifülke legfrissebb változatának prototípusa. Készítői: Csorba László (a képen) és Áron Lajos a szövetkezet dolgozói, munkaidő után alakították ki az új konstrukciót. (Tóth Sándor felvétele) értéke eközben mindössze ötmillió forinttal nőtt, és az eszközhatékonyság, a jövedelmezőség, a fajlagos energia-felhasználás gazdasági szempontból fontos mutatói is a vártnál jobbak lettek. A döntési szabadságuk elég nagy. A váratlan lehetőségeket is kihasználhatják. Így például tavaly év elején csak egymillió forintos tőkés exportot terveztek, hiszen megrendelés mindössze 800 ezer forint értékű árura érkezett. Kereslet nem a hagyományos termékeikre volt. Ezért, ha kellett iskolapadot, meteorológiai jelződobozt, laboratóriumi — vagy épp boncasztalt készítettek a műhelyekben. Végül négymillió, forintra nőtt az exportjuk. Nagy tétel a szovjet megrendelés. Az új évre már másfél millió, rubeles üzletet kötöttek, további kétmillióra a napokban írnak alá szerződést. Szovjet fikizai-kémiái intézet kívánságára elkészült a vegyifülke legújabb speciális igényeket kielégítő változata — ismét a házi ezermesterek által tervezve és kivitelezve. Tanfolyam szövetkezeti vezetőknek A hagyományokhoz híven a megyében dolgozó két tsz-szövetség az idén is ötnapos tanfolyamot szervezett a mezőgazdasági szövetkezetek vezető szakembereinek. Budapesten a TOT székházában tegnap Romany Pál. a megyei párt- bizottság első titkára beszélt a szövetkezetek községfejlesztésben betöltött szerepéről, a megye társadalmi-gazdasági helyzetéről és az újabb vezetési módszerekről. Ma az idei tervekről, a műszaki ágazat helyzetéről és fejlesztéséről hangzik el egy-egy előadás. A következő három napon részletes tájékoztatást hallanak a résztvevők a gazdasági szabályozás változásáról, az exportlehetőségekről és a feladatokról, a politika és a külkereskedelem összefüggéseiről, a szervezeti és intézményrendszer továbbfejlesztéséről, valamint időszerű szövetkezetpolitikai kérdésekről. Dr. Herpai Balázst, az Állami Gazdaságok Központjának vezérigazgató-helyettesét arra kértük, értékelje az állami gazdaságok múlt évi teljesítményét, beszéljen a gondokról, feladatokról is. — Az állami gazdaságok megtartották-e vezető szerepüket a mezőgazdaságban az elmúlt esztendőben? — Az agrártermelésben az állami gazdaságok mellett az utóbbi nyolc évben már igen sok tsz is vezető szerepet tölt be. A mi vállalataink megfelelő eredményeket értek el, vannak kiemel- kedőek, de sajnos veszteséggel zárók is. A megszokottnál nagyobb a differenciálódás. Az okok között a termőhelyi adottságok különbözősége kívánkozik az első helyre, amit az aszályos időjárás még inkább felszínre hozott. Másik a termelési szerkezet, az alap és ezen kívüli, illetve mezőgazdasági melléktevékenység aránya és szerepe. Gondolok például a borászatra, amibe a különféle szeszes- és idítő- itál-, valamint a pezsgőgyártás is beletartozik. Ebben a megyében mind jelentős. Harmadsorban említem a vezetési színvonalat, s végül azt — bár a legfontosabbnak tartom —, hogy az adott piaci körülményeket mennyire tudták termelési szerkezetükből adódóan kihasználni vállalataink. Az értékesítésben képesek voltak-e jelentősebb nyereségrátát elérni. Az említettek változatos variációja tapasztalható az állami gazdaságokban. A fejlődés kézzelfogható: három és fél százalékkal növekedett — folyó áron számolva — a termelési érték 1982- höz képest. A nyereségráta viszont kisebb. Míg 1970-ben az állami gazdaságok az ország mezőgazdasági bruttó termeléséből 15, most 19—20 százalékkal részesednek. — A megyénkben gazdaságokban is hasonló a helyzet? — A Bács-Kiskun megyei állami gazdaságok átlaga ennél jobb. A nem végleges adatok szerint 6—6,5 százalékos a termelésbővülés. Az aszály legnagyobb gondot — 60 milliós kárral — a Városföldi Állami Gazdaságban okozott, ahol a szántóföldi növénytermesztés, s az erre alapozott állattenyésztés a meghatározó. A kedvezőtlen időjárás mindenütt éreztette hatását, például a bácsalmásiak sem tudták elérőn! kukoricából'a tíz tonna feletti hozamot, csak húsz százalékkal kevesebbet, ami viszont nagyon szép eredmény. — Az állami gazdaságok egy hektárra, illetve egy dolgozóra számított nyeresége, bruttó termelési értéke jobb a szövetkezetek átlagánál, viszont az állóeszköz-hatékonysági mutatóik alacsonyabbak. Ez minek tulajdonítható? — Többféle indokot sorolhatok, egyebek között ä nagy állatsűrűséget, azt, hogy korszerű, speciális eszközökre van szükség az állattenyésztésben éppúgy, mint a növénytermesztésben. Jelentős felületet foglal el a szőlő- és gyümölcskultúra, az alaptevékenységen kívüli munkáink döntő többsége élelmiszeripari .jellegű ... Az említettek mind eszköz- és épületigényesek. A megyében a nyolc állami gazdaság több mint 1 millió (!) hektoliter árubort, pezsgőt, vermutot gyárt nemcsak saját, hanem a térségi termelési integrációban részt vevő szövetkezetek terméséből. Ehhez nagy és értékes állóeszközökre van szükség. — Milyennek értékeli a megye állami gazdaságainak piaci alkalmazkodóképességét. Tavaly mi okozta a legtöbb gondot? — Két ágazat küszködött gondokkal az elmúlt esztendőben. A szőlészet-borászatban a lagymatag piac és a nagy készletek miatt aggódtunk. Év közben sikerült újabb értékesítési szerződéseket kötnünk, a belföldi igények sem csökkentek, a szüretre javult a helyzet. A megyében az ágazat termésátlagban megközelíti a közép-európai versenyképességhez szükséges hozamot, az átlagtermés nyolc tonna körüli hekInterjú dr. Herpai Balázzsal táronként. Az értékesítés expürt- centrikusabb, jobban szervezett és kiépített, mint például a gyümölcsé. A MONIMPEX üzlet- és piacpolitikája eredményesen segíti munkánkat. Sajnos kedvezőtlenebb a helyzet a gyümölcstermelésben, ezen belül az almagondok jelentősek. Az alacsony termésátlagok, a kedvezőtlen fajtaösszetétel a külföldi értékesítői hálózat gyengesége, valamint a járulékos létesítmények — hűtőtároló, feldolgozó — hiánya a legsúlyosabb. A termelés hatékonysága, hozama, a munka termelékenysége alacsony. Feltétlen szükséges lenne selejtezésre, ezzel együtt ültetvényrekonstrukcióra, valamint a feldolgozókapacitás bővítésére. Almából legalább egy tucat jól értékesíthető terméket lehetne gyártani, emellett a konzervipari integráció javításával egyéb készítményekhez, vagy önállóan is felhasználható volna. — Kedvező a helyzet a szántóföldi növénytermesztésben és az állattenyésztés ben? — A megyében a növény terme-., lés alapvetően takarmányozási célokat,, valamint a uetőmagelőr-vi állítást szolgálja. Ez utóbbi nagyon jelentős, főként Bácsalmáson és Baján. Az állattenyésztésben a szarvasmarha- és sertés- tartás kiemelkedő. A tehenészettel rendelkező gazdaságok az élvonalba tartoznak. A hústehén- tartásban, illetve a vágómarhahizlalásban ugyancsak kiváló gazdaságok sora található, közöttük a kiskunhalasi és az izsá- ki élenjár. Sertéshizlalásban és húsfeldolgozásban a hosszúhegyi, a városföldi, a kiskunhalasi, a bácsalmási, a bajai és a kiskőrösi gazdaságainkban egyaránt jók a teljesítmények. Figyelemre méltó, hogy a költségmérséklés mindenütt a cselekvés középpontjába kerül." Valamennyi állami gazdaság nyomon követi a piaci változásokat, arra törekszik, hogy értékesíthető termékkel rukkoljon élő, ugyanakkor ezek ára és minősége versenyképes legyen a nemzetközi kereskedelemben. — Az állami támogatások csökkenése ellenére képesek-e a gazdaságok versenyképességüket megtartani, vagy éppen növelni? — A beruházási jellegű, valamint üzemviteli támogatás mérséklődik. Ezt ellentételezi az árszínvonal-emelés, amelynek célja, hogy a termelési árak közeledjenek a fogyasztói árakhoz. Az exportképesség érdekét szolgáló árszubvenció viszont fent- - marad. A mezőgazdasági alaptámogatások mérséklődése az üzemeket a jobb, a költségtakarékos termékelőállításra, ugyanakkor a minőség javítására is ösztönzi., — A nemzetközi versenyben helytálló termékek készítéséhez korszerű, döntően nyugati orszá-, gokból beszerezhető gépekre, eszközükre, berendezésekre van szükség. A külföldön is értékesített termékekben „megjelenik" bizonyos importhányad, ami végül is közvetett dollár-exportot jelent... — Végső soron igaz, alig van termékünk, amely ne tartalmazna valamekkora dollárhányadot. Például egy palack bor csak részben mezőgazdasági termék: ital, amelyet az említett korszerű berendezésekkel lehet jó minőségben előállítani. Az üveg, a címke, a csomagolóanyag, a parafa ipari eredetű, ezek is kisebb-na- gyobb dollárhányadot tartalmaznak, s az általában növekszik, ha a minőséget javítják. Az ármegállapodásoknál ennek elismerésére törekedtek eddig is az illetékesek, a kiélezett piaci viszonyok között még inkább szükség van ilyen üzletpolitikára. Ez a téma bonyolult, sokrétű, amelyhez még az is hozzátartozik, hogy az árucsere üzletkötéseknél mezőgazdasági termékek ellentételét más népgazdasági ágak használják... Például az alma jelentős részét világpiaci ár alatt adjuk el, aminek ellentéte viszont nem az almatermelőknél jelenik meg... , / — Maradjon így? — Bizonyos esetekben sokat segíthet, ha a külkereskedelmi vállalatok és termelők együtt kötnek szerződést a külföldi vevővel. így közelebb kerülnek a piachoz, hogy úgy mondjam „belelátnak” a lehetőségek tárházába. De* legfontosabb az, amit a gazdaságok saját maguk megtehetnek: javítják a "gép, eszköz és élőmunka hatékonyságát, a belső tartalékok kihasználásával pedig csökkenthetik a termelési költségeket. — Ezt is és még a termelés- növekedést is képesek segíteni az állami gazdaságok a háztáji, a részesművelés és egyéb vállalkozási formák kibontakoztatásával? — Az említett vállalkozási formák olyanok, amelyek erre alkalmasak. A kistermelői integráció a megyében jelentős. Jó példák, hasznos kezdeményezések tapasztalhatók Kiskőrösön és Kiskunhalason az ültetvénykultúrák művelésében, betakarításában. Az országban az állami gazdaságok 1982-ben 2,1 millió sertést hizlaltak, ennek tíz százalékát kistermelői integráció-' ban. Ez utóbbinak viszont több mipt;ri kétharmadát Bá,cs-Kiskun megyeben az állami gazdasagokkal kötött szerződés alapján hizlalták a kistermelők. Ebből is látható, hogy itt a legjobb a háztájikkal az együttműködés. Hasonló a helyzet Csongrád megyében is. — Az állami gazdaságok kezdeményezői tudnak-e lenni az indokolt, az eredményességet, a „többlábon állást” is segítő tőke- allokációs folyamatnak? — A mostani gazdasági körülmények között jelentősebb mozgásra sajnos nincs lehetőség. Oka a pénzhiány, ugyanis nagyok a korábbi fejlesztések kamat- és hitelterhei. A vállalatok törekvése az, hogy a tartozást mielőbb visszafizessék. Most a legjobb „befektetés” az adósságtörlesztés, ami viszont szabadtőke-hiányt okoz. A körülmények változása teszi lehetővé a tőkemozgást, amely új vonásokkal gazdagíthatja, jövedelmezőbbé és biztonságosabbá teheti az állami gazdaságok termelésfejlesztési törekvéseit, és országos érdekeket is szolgál. — Idei reményei? — Bizonyos vagyok abban, hogy az ország 122 állami gazdaságában a 140 ezer fizikai és szellemi dolgozó ebben az esztendőben is mindent megtesz a népgazdasági tervben rögzítettek teljesítéséért, hogy feljebb jussunk és áthaladjunk a világgazdaság meredek hegyi ösvényén. A Bács-Kiskun megyei állami gazdaságok többsége eddig is a legjobbak közé tartozott. Az idei esztendőt megalapozottan kezdik, terveik, elképzeléseik tükrözik piacérzékenységüket, ezért is bizakodom az újabb sikeres évben. Csabai István Fejszés Edit 9 A saját fejlesztésű műszerrel néhány perc alatt megmérhető egy gépkocsi üzemanyagfogyasztása. Tavaly hét, az idén várhatóan tíz készül el ebből a keresett termékből. Megélni — önállóan Kalocsán az AFIT megyei központjából alakult — szinte azt mondhatni „vissza” — a Fém- és Villamosipari Vállalat. A gépjárműjavítás mellett termékgyártással is foglalkoznak, mondván, így az önálló vállalat a maga' erejéből, mégpedig jól meg tud élni. Olyan berendezéseket is készítenek, amelyeket hazánkban alig, vagy egyáltalán nem gyártanak. Az újdonságokról Pásztor Zoltán fotóriporterünk számol 'be. 9 Sikert aratott tavaly a vállalat által készített tizenöt hőtárolós kályha, az idén ezer darabot gyártanak, s elsősorban a kalocsai megrendelőket látják el.
