Petőfi Népe, 1984. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-03 / 1. szám
1984. Január 3. • PETŐFI NÉPE • 5 NÉZŐREKORD KÉRDŐJELEKKEL Színházi számvetés „Minden csoda három napig tart” legyint- gettek fölényesen -\ a kecskeméti színház új művészi vezetőségének gyors bukását óhajtók és jósolók, amikor „még” november elején is sorban álltak a Háry János, a Királyi vadászat, a Jöjj délre cimborám! jegyeiért. Szörnyülködve érdeklődött falusi orvos ismerősöm: „Meddig tűrik még, hogy Jancsó tönkretegye a színházat? Meztelen nőkkel csalogatja a nézőket!” Véletlenül tudom: a doktor azelőtt sem tartozott a rendszeres színházbarátok közé. Megkérdeztem: „A Háryt látta-e?" „Nem." „A Liliomot ?” „Addig nem teszem be a lábam, amíg ezek itt vannak.” December 20-án értesültem a színházi jegyirodától, hogy előjegyzésben már a januári jegyek zömét is lefoglalták, pedig még csak a közönségszervezők kapták meg a programot. A se hús, se hal A falu fossza nemzeti színű harisnyakötős parasztlányainak láttán nemzetgya- lázásról suttogók tudják-e. hogy Molnár György, a magyar népszínművek fő istápolója, az első kecskeméti Bánk bán, a piros- fehér-zöld színű harisnyatartós hölgyekkel előadatott kánkánért kapta a legtöbb tapsot. Jaj a társadalmi tudat közhelyeit megkérdőjelezőknek, jaj a az illúzíórombolóknak! Tudjuk régóta. Kecskeméten különösen. Még „a város nagy szülötte”, Kodály is megkapta néha-néha a magáét. A konzervatív polgárság kedvelt karnagya több évtizedes működése során koncerten egyetlen Kodály-művet sem mutatott be. Esetenként ma is indulatokat vált ki — ne tagadjuk — az életpéldájával többet követelő, a különböző. Néhány éve senki sem mukkant, amikor olyan főrendezőt neveztek ki, akinek itt jószerint még a nevét sem ismerték. (A gyenge művészeti vezetés kiváló művészek egész sorát késztette távozásra.) Később a társulat előzetes tájékoztatása nélkül változtatták többször is az igazgatóság összetételét. Most sginte „hadjáratot" kezdtek néhányan kultúránk külföldön is becsült jeleseinek idejo-_ vételekor. Utólag nyilvánvaló: körültekintőbb előkészítés enyhíthette volna a változással sajnálatosan együttjáró konfliktusokat, sérelmeket. Szeretnénk e helyen, is megállapítani: mindenki elismeri a Beke Sándort követő Szőnyi G. Sándor művészeti vezető érdemeit. Már-már széthulló társulatot vett át. Komáromi Attila igazgatóval és másokkal összefogva rendezték a sorokat. A részsikerek azonban sem az irányító szerveket, sem a szakmai közvéleményt nem győzték meg arról, hogy sikerül tartósan kiemelni a kecskeméti színházat a Euszt József távozását követő szürkeségből. (Az 1982 83-as évadot dijakkal értékelő vitában egyetlen szavazatot sem kaptak itteni előadások, színészek, rendezők, noha a fődíjak felét vidékiek vehették át.) A minisztériumi és a megyei irányító szervek bizalma, az állami támogatás növelése csak enyhítette a nagyjelentőségű évadkezdés gondjait. Nyilvánvaló volt, hogy az a színház, amely — Grotowszkival szólván — a konvencionális érzelmek, a brutális előítéletek brutális szétrombolá- sára törekszik, amely hadakozik mindenfajta dogma, a katekizmustudatforma minden, megnyilvánulása ellen, erőteljes ellenérzéseket vált ki. A kritika és a közöség általában lelkesen fogadta Kodály híres dalművének első kecskeméti bemutatóját. (Egy frissítő 'átrendezés falán megmozgatná a statikussá merevült jeleneteket. Olyan nagy az érdeklődés, hogy 1984 vége előtt aligha vehető le a műsorról.) A pesti siker ismeretében a Királyi vadászattól többet várt, a közönség, de a népszerű vendégszereplők behozzák a nézőket. Színházi esemény az éles vitákat, ellenérzéseket is kiváltó Jancsó mozgásszínház: a Jöjj délre cimborám! így tévedés A falu rossza. A Liliom hozta a legkevesebb újítást és a leg- osztatlanabb közönségsikert. A két egyfelvonásos sikerült legjobban a kamaraszinházi előadások közül. Kocsis István monodrámája állta a versenyt a korábbi, jó emlékű kecskeméti Bolyai-előadásokkal. Kevés nézőt vonzott Tardy Balázs Karinthy- estje. Jó hangulatú produkció, megoldatlan dramaturgiai problémái ellenére a Kocsonya Mihály házassága. Mi mással kezdhetném a gyors áttekintés vázlatos összegzését: ahány előadás, annyiféle stílus. Igazuk lenne az ötletszerűséget gyanítóknak? A színház vezetői előre meghirdették, népszínházunk lényegének nevezték a sokféleséget, a sokszínűséget. Minden közönségréteget szeretnénk becsalogatni, szórakoztatni, mond"-' ták, — feltehetően némi 'leegyszerűsítéssel. Értem a szándékot, a műsorpolitikai meggondolásokat. Nem volt, nincs, sohasem lesz azonban „az egész nép számára” alkotó művész, művészet. Gyurkó László, Hernádi Gyula és Jancsó Miklós azonban világosan látják a legfontosabbakat: nem juthatunk á-ról b-re a felszabadulás előtt kialakult — egyben-másban akkor elavult — színházi intézmény felszíni átala- kítgatásával, az adott keretek ügyesebb kitöltésével. A keretek megváltoztatásától remélhető, hogy a teátrumok a nemzet tanító oskoláivá lesznek a hajdani Kelemen László óhajtásai szerint. Ezért próbálják — egyelőre kevés sikerrel — már az alkotás folyamatába bevonni a nézőket, ezért hirdették meg a beavató- és egyéb színháztípusokat, ezért döntögetik az úgynevezett amatőr és hivatásos színházak közti falakat, ezért csökkentették az elkényelmesedésre csábító bérletrendszert. Tudják: új tömegek bevonása nélkül kérdésessé válhatnak művelődéspolitikánk eddigi eredményei is. A nézőszámok örvendetesek. Mintegy 6—7 ezerrel többen ültek a nézőtéren, mint az előző év hasonló időszakában. A bevétel 50 százalékkal nagyobb, mint • Királyi vadászat: Drahota Andrea és Bessenyei Ferenc tavaly ilyenkor, noha voltak, akiket a drágább belépők tartottak vissza egy-egy előadás megtekintésétől. (A jóért persze szívesebben ad többet, aki teheti.) A Háry János iránt mutatkozott a legnagyobb érdeklődés: átlagosan 620-an ülnek a nézőtéren. A közönség jó tájékozódására vall, hogy csak A falu rossza előadásain látni néha-néha egy-egy üres sort. A kezdeti szervezési nehézségek ellenére csaknem 6 ezren nézték meg a Csalóka Pétert. A telt, vagy majdnem telt nézőtér kedvezően hat a társulat közérzetére, az előadások színvonalára. Hiba lenne, ha Otomar Krejca megállapításának csak első részét fogadnák el: „Mindent jogunk van megcsinálni a színházban, amire bejön a közönség.” Fontosabb ennél: „Ám nem minden színház, amire bejön a közönség.” Csak a teremtett értékek, a kicsíráztatott gondolatok a közönségrészvétel (nerrr^jSTen- lét!), a társadalmi hasion közös nevezője minősítheti a színházat. Az az önmagában — különösen az előzmények ismeretében — örvendetes tény, hogy a kecskeméti színházba bemegy a közönség, még kevés. Nem menti az évadeleji kapkodást, nem takarja el a társulat gyengéit. Sőt, sürgeti a kimunkáltabb előkészítést. A jó, az okkal és lelkesen dicsért szórakoztató bemutatók után szívesen beszámolnánk társadalmi- és létproblémákat fölkavaró élménnyel fölvető, megtisztító erejű, színháztörténeti érvényű produkciókról. A számvetésnél mindenképpen több a kedvező tétel, mint amennyire általában számítottak. Az átmeneti bizonytalankodás tután, ütemesen működik a színházi mechanizmus. Tehetséges fiatalok — Mester László, Ecsedi Erzsébet, Tóth Rita, Sándor Erzsi, Gazsó György, Csendes László, Kovács Denise — igazolták, hogy kitűnő színészek. Reményeink hát tovább élnek: a kecskeméti népszínház teljesíti programját és ezáltal kovászként erjeszti, segíti a magyar színházi életet. Heltai Nándor ti) Csalóka Péter (balról): Mester László Az új hollywoodi iskola egyik legfiatalabb s legnépszerűbb rendezőjének Spielbergnek van olyan hírhedt filmje is (Cápa), amelynek csak híre jutott el hozzánk, de a, Harmadik típusú találkozások. s a filmmúzeum-hálózatban Kecskeméten decemberben vetített Párbaj című filmnek alkotóját a nézőknek már nem kell bemutatni. Népszerűségben minden eddigi filmjével vetekszik a most. látható többszörös Oscar-díjas E. T. Filmjeiben nemcsak az közös, hogy valamennyi történet Ötlete a rendezőé, hanem az i®, hogy az Egyesült Államokban George Lucas: GsElagok háborúja, s a Birodalom visszavág című alkotásai mellett — ezek a legjobban kereső filmek. Műfaji változatosságuk ellenére — a Cápa: horror, a Párbaj: allegória, a Harmadik típusú találkozások: sci-fi. s az E. T., sei-fi-mese, — valameny- nyi filmje látomás. A film értékelésiénél igen fontos, hogy műfajilag hogyan minősítjük; (némi rosszindulattal) lehet egy mesés elemekkel megtűzdelt gyermeteg sci-fi, de 'Ova- lószínűleg ez az igaz) lehet mese jóságról és szeretetről, lamély sci- fi elemekkel épült. Végső kicsengése azonban — akár jó mese, akár nem —, sajnos mindenképpen igen aktuális. Törvényszerű, hogy a klasszikus mesék mellé a napjainkban formálódók tartalmukban', s formájukban — képi világukkal — is hozzanak , újat. Nyilvánvaló, hogy E. T. nem manó (mint kezdetben a gyerekek tanácstalanul E. T. említik) —, s hogy mint új jelenség csak új fogalommal nevezhető. E. T., ha az eddigi mesefigurák közt a hagyományos esztétikai minősítés szerint nem is a legszebb, de azért neun számít igazán rossz megjelenésűnek. Spielberg könnyebben, s jobban intézte el az egységes képi nyelv gondját, nem konstruáltatoti egységes stílusú szörnyeket, vagy eklektikusságában egységes világot, mint például Lucas. Még volt számára egyetlen — igaz, hogy másfél millió dollárért — remekbe szabott lény. aki valóban önálló életre kel; édességet reklámoz, képmását minden lehetséges változatban árusítják. Ha a fiiguba kellően eredeti is, a filmbeli szituációk, s a környezet rajza hagynak „frissesé- güfcet” illetően némi fenntartást azokban a felnőttekben, akik egyedül vagy gyermekük társaságában megnézik a filmet. (A Harmadik típusú találkozások sok ötletes képét láthatjuk viszont.) Föltételezzük: hogy a rendező nem azzal próbálta megnyugtatni esetleg háborgó lelki- ismeretét. hogy ez a film úgyis elsősorban gyermekfilim, „egy újszülöttnek pedig minden vicc új...” A film., a reklámok s a gyakorlat szerint úgynevezett „családi film”, s csakugyan nem árt, ha a szülő is ott ül gyermeke mellett, nemcsak azért, mert ő is lehet kíváncsi, hanem azért is, mert van rá esély, hogy időnként a gyermek megijed. Nem E. T.-től (aki nincs olyan- ijesztő, mint Walt Disney boszorkánya), hanem inkább a rendező fölöslegesen gyakori, félelmet keltő fondorlataitól. Károlyi Júlia FILMJEGYZET NAPIRENDEN A KÖZOKTATÁS Állandóság és megújulás Ügy tűnik, elcsitultak az iskolarendszer körüli' viták. Azok is, amelyekben egyesek a tízosztályos általános iákola vagy a kötelező és ugyancsak általános közép- iskftlá tették le. a. vpkspt. ;Sf3>zpk is, ahol-a. kiforratlan tanügyi:változtatások miatti elégedetlenség volt az oka a vitának. Pedagógusokkal. tanácsi szakemberekkel beszélgetve gyakran kerül szóba az MSZMP Központi Bizottságának állásfoglalása. amely 1982. áprilisában, tíz esztendő tapasztalataira támaszkodva, a közoktatás továbbfejlesztésének irányelveit foglalta össze. Méghozzá olyan módon. hogy a realitásokkal számolva a gyökeres átalakítást még távlatilag is mellőzve — a stabilitásra, s a folyamatos megújításra tette a hangsúlyt. Kimondta azt is, hogy a folyamatos tartalmi korszerűsítést és megújítást, valamint az iskolai munka nyu- godtabb fejtételeinek megteremtését egyidejűleg egymással párhuzamosan, a jelenlegi iskolai struktúra megőrzésével, a történelmileg kialakult iskolaszer- kezet keretei között kell megoldani. A döntő érv a fentiek mellett, hogy még távolról sem merültek ki a közoktatás fejlesztésének lehetőségei a jelenlegi rendszerben. Vagyis a mai iskola keretei között is lerakhatok a szilárdabb és mélyebb általános műveltségi alapok minden tanuló számára. Értve ez alatt nemcsak az úgynevezett humán, hanem a természettudományos, sőt a technikai ismeretek elsajátítását is — hangoztatta a napirend első előadója;, a KB titkára, Óvári Miklós.' S ismételten leszögezte: „A közoktatásnak ma mindenekelőtt nagyobb stabilitásra van szüksége... Az iskola szerkezete körül kibontakozott több mint egy évtizedes vitát ezért a Központi Bizottság úgy zárja le. hogy egy távlati, strukturális reform helyett a közoktatás folyamatos megújításának programját fogadja el”. Ami természetesen nem jejenta^.aít.JhpgX »á^tSGTáibbi szakmar,-/vi$ák elaL „elzárják, gz utat. Felvázolta a jelzett állásfoglalás a folyamatos fejlesztés irányelveit is. Ennek középpontjában a 80-as évek legfontosabb oktatáspolitikai feladataként az iskola oktató-nevelő munkájának folyamatban levő tartalmi-tantervi megújítása és a nagyobb létszámú gyermekkorosztályok színvonalas általános iskolai és középiskolai képzésének egyidejű megoldása áll. Olyan időpontban került a szélesebb közvélemény elé a KB állásfoglalása, amikor nemcsak a tantestületek, aiz irányító szervek, de a gyermeket nevelő családok, a szülők és maguk a növendékek is érzékelhették a feszültségeket, amelyek feloldása nem könnyű feladat. Egyrészt a társadalmigazdasági változások új követelményeket, igényeket támasztanak az iskolával szemben, másrészt a nagyobb létszámú korosztályok, majd az ötnapos tanítási hét egyre fokozódó terheket róttak rájuk. Az oktatás tárgyi és személyi feltételeiben is — területileg ugyan nem egyenlő mértékben — súlyos gondok jelentkeztek (tanteremhiány, a pedagógusok túlterheltsége stb.) Teljes mértékben egyet lehet érteni azzal, hogy elsődlegesen ezeknek az akadályoknak az elhárítása., a zökkenőmentes fejlődés érdekében a továbblépés lehetőségeinek a felmérése, az alapfunkciók teljesítése a feladat. Az eltelt több mint másfél év során sok minden .történt az állami oktatás stabilitása és fejlesztése érdekében, de nem lehet csodálkozni azon, hogy a tényleges gyakorlati tennivalók meghatározásában és elindításában még mindig csak az első lépéseknél tartanak az illetékes szervek. A korábbi tapasztalatok alapján sokkal megailalpozottaib. átgondoltabb intézkedésekre van szükség, mint korábban, erre intett a KB állásfoglalása is. Így hát érthető, hogy — az irányelvekben is rögzített sorrendben — nemrég a kormány megtárgyalta a közoktatás és a felsőoktatás továbbfejlesztésére kidolgozott programtervezetet, s .megvitatta azokat az elgondolásokat, amelyek célja a pedagóguspálya társadalmi megbecsülésének növelése, anyagi és erkölcsi elismerése. A további tennivalókra vonatkozó akcióterv lényegében az állami szervek és intézmények feladatait szabja meg. s nem enged semmiféle lehetőséget a késlekedésre és elodázásra. Nagyon lényeges az irányelveknek az a pontja is, amely kimondta: „A közoktatás és felsőoktatás távlati fejlesztési programjának kialakításával párhuzamosan elő kell készíteni egy új oktatási törvény kidolgozását. Az új oktatási törvényt — széles körű társadalmi vita után — 1984-ben az országgyűlés elé kell terjeszteni”. Ezek tehát a már megtett és még következő lépések, amelyekétől várni lehet a közóhajnak megfelelően az iskolai oktatás általános szintjének emelkedését, társadalmi- rangjának növekedését. Amelyhez elengedhetetlen, hogy a nevelőket, az egész iskolarendszert, a pedagógusok munkáját a társadalom részéről a bizalom és a támogatás egészséges, jó szelleme övezze. F. Tóth Pál MAGYAR- VIETNAMI BARÁTSÁG Kiváló iskola A magyar KISZ-fiatalok támogatásával épült szakmunkás- képző intézetet haj esztendeje avatták fel a Hanoi körzetéhez tartozó Son Tayban. Az iskola gépekkel jól felszerelt műhelyeiben jelenleg 700 diák tanulja a lakatps, az esztergályos, a marós, a gépköszörűs, a kovács, | hegesztő, a villanyszerelő és az a ufószerelő szakmákat. Az intézet tanműhelyeiben készült alkatrészek. kisgépek | környék 50 üzemének munkáját segítik. A jól képzett ifjú szakmunkások keresettek egész Vietnam üzemeiben, gyáraiban. Az intézmény a múlt évben elnyerte a „Kiváló iskola” címet. 4) Óra az elektronikai laboratóriumban
