Petőfi Népe, 1984. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-07 / 5. szám

HORGÁSZOKNAK TÁPLÁLKOZÁS ÉS EGÉSZSÉG A falusi ember részben még ma is önellátó. Sokan hizlalnak és vágnak disznót, megtelik a kam­ra és ugrásszerííen megnő az el­fogyasztott kalóriák száma. Hur­ka, kolbász, pecsenye — és egyéb finomságok! Ugyan ki tud ellen­állná, míg akad hely a gyomor­ban? Fokozottabb feladat hárul ilyenkor az emésztésre. A fehérje emésztése a gyomor­ban, a zsíré a belekben kezdő­dik. A fehérjét a gyomornedv, a sósav és a pepszin, a zsírt az epe éa a hasnyálmirigy emészti. Az emésztőnedvek kiválasztása sza­kaszos. A bőséges zsíros-fűszeres ételek fogyasztása lökésszerűen megindítja a kiválasztást, kemé­nyebb munkára kényszeríti a gyomrot, a beleket, az emésztő mirigyeket. Az ember szervezete igen ru­galmas, könnyen alkalmazkodik. De a lomhábban mozgó szerve­zetben az erősebb táplálkozás kü­lönböző zavarokat okoz. A heveny gyomorrontásnak a legtöbbször a bő táplálkozás az oka. A gyomor nem bír megbir­kózni' a mennyiséggel, és az erős ingerre bőséges kiválasztás in­dul. A beteg ilyenkor savanyú és keserű szájízről, böfögésről, főfájásról, hányingerről, hányás­ról panaszkodik. Ezt a mohó táp­Norvégmintás kötött sapka Kedves, vidám ötletnek ígérkezik, a maradék fonalak felhasználására Is igen alkalmas, színes, norvégmintás, pomponos gyermeksapka. (Párizsi divatbemutatón, felnőttek részére, sportos együtteshez is hasonlót lát­tunk !) Hozzávalók: 5 dekagramm fűzőid, paprikaplros, középkék, napsárga Fi­renze fonal, rövid zsinórú 3-as kör- kötőtű, vagy 5 darab mindkét végén hegyes harisnyakötőtű. Kötésminták: patentm-lnta: .2 sima, 2 fordított váltakozásával .kötjük. Alapminta: körbe haladó sorokkal, a munka jobb oldalán sima szemeket kötünk. Norvégminta: leszámolható ábra szerinti színekkel dolgozunk, az ábra jelzése szerint fel nem használt színű fonalat a miunka bal oldalán vezetjük. Szem-próba: 21 szem x 33 sor = 10 centiméter. Munkamenet: a feibőségnek meg­felelően, 1H2 szemre kezdjük, zöld színű fonalból. Patentmintával 2 centi­méter magas kezdő részt kötünk, majd alapmintával, a leszámolható ábra .SMTlrt 12 centin* *t *n k>tUnk. A kr>­lalkozás is okozhatja. Főleg, ha az az étel nincs jól megrágva, felaprózva, és nem keveredik osz- sze eléggé a nyállal, az emésztő­nedvekkel. A hevenytünetek el­húzódhatnak. Ilyenkor puffadt- ság, étvágytalanság, levertség, fá­radtságéra» és rendszertelen bél­működés váltja fel a hevenytü­neteket. Az óvatos család disznóvágás után Is csak fokozatosan és mér­sékelten növeli étrendjében a ka­lóriákat, hogy a szervezetnek le­gyen ideje az alkalmazkodásra. A zsíros ételek mellett savanyú uborkát, paprika-, krumpli- vagy babsalátát, nyers savanyúkáposz­tát fogyaszt, hogy segítse a gyo­mor munkáját. A zsír és fehérje mellett szénhidrátot és vitamint is kell fogyasztani. Ha kenyeret, burgonyát, utána édes sült tész­tát, vagy gyümölcsöt eszik valaki, elkerülheti a kellemetlenséget. A zsíros, fűszeres, bőséges ét­rend elsősorban a májat és az epehólyagot terheli. Ha valami régebbi betegség, vagy egyéb ár­talom miatt az epehólyag káro­sodott, akkor a klilsebb munka- többlet is megterhelheti. Az epe- és májbeteg még jobban vigyáz­zon, mint az egészséges, mert a zsírosabb, nehezebb étrend örö­me könnyen ürömmé válhat. Buga doktor :/ vetkező sortól, a fejtetőfogyasztás ré­szére négyszer minden 3. sorban 10 szemet, hatszor minden 2. sorba-n 10 szemet elfogyasztunk. A következő sorban, a megmaradó 12 szemet, le- fogyasztás nélkül, merkelőtűvel ősz- szefogjuk, a nyílást eiivarrjuik, s a befejező tetőrészre 5 centiméter nagy­ságú piros színű pompom készítünk. P. v. Világítás a lakásban A mai lakások többsé­gében rossz a világítás. Zömmel még mindig egy- egy többkarú csillár adja a fényt, helyi megvilágítás csak alig fordul elő. Raj­zos útmutatóink azt illuszt­rálja, milyen a helytelen és a helyes követendő pél­da. 1. Az ideális távolság az étkezőasztal lapjától a fö­lötte levő lehúzható lám­páig 60 centiméter, azaz éppenosak a szemmagas­ság fölött valamivel ér vér get. Így összpontosul a fénysugár pontosan az asz­talra anélkül, hogy vakíta­na. 2. Munkahelyi íróasztal­nál az egyszerű asztali Lám­pának nincs elegendő és megfelelő fényköre. Ezzel szemben egy ilyen ferdére állítható világítótestnek a fénykévéje kiterjed az asz­tal egész síkjára, és egyen­letes, jó megvilágítást ad. 3. Televíziózás közben a több oldalról érkező és túl sok erős fény kimeríti a szemet, fárasztó. Sakkal helyesebb egy kis lámpa használata a tv-készü- lék mögött, s esetleg tompa fény­ként oldalt egy asztali lámpa. 4. Olvasásnál hasonló a hely­zet, mint az íróasztali munkánál. A legerősebb fényű mennyezeti lámpa sem világítja meg kellően a könyv lapjait. A ferdén beállít­ható olvasólámpa' — vállmagas­ság fölötti, hátulról érkező — fénykévéje a könyv lapjaira össz­pontosul, és nem fárasztja a sze­met. 'Mindazok számára, akiknek fontos a szemük egészsége és a lakás helyes megvilágítása, itt jegyezzük meg, hogy a jövő lám­pateste mozgó, állítható fényű lesz. Ezekkel minden elfoglaltsá­gunkhoz megfelelő fényt tudunk előállítani, amilyenre éppen szük­ségünk van. A tükörrendszerek- kel ellátott kis reflektorok és a megfelelő erősségű izzók oda vi­lágítanak, ahova kell. Éppen emiatt viszonylag kevés áramot is fogyasztanak, ami energiasze­gény világunkban nem lebecsü­lendő előny. A mennyezeti vagy oldalfal! sí­nen végigfutó kis lámpák képe­sek egy falfelület, egy tárgy vagy a munkahely megvilágítására. B. K. PIACI KÖRKÉP ARAK KECSKEMÉTEN (Ft/kg) Burgonya 8—HO Sárgarépa lű—30 Petrezselyem 16—20 Vöröshagyma IB—14 Fejeskáposzta 12—CL.4 Kelkáposzta 10—au Korai saláta (db) 9—ilO Karalábé io—ie Karfiol 59—60 Heteik 10—IS Zöldhagyma (csomó) 5—6 Fokhagyma 40—60 Paraj 40—50 Sóska 100 Gomba 70 Alma 4—14 Körte 16—30 Dió 25—80 Mák 1:00—1120 S avanyúikáp oszta 16—20 Tej (Liter) 7 Telj föl (liter) 50 Túró 50 Juh. és tehénsaijt 100 Élő csirke (pár) 90—120 Élő tyúk (ipár) W0—.*10 Élő pulylka (pár) 300 Élő kacsa (pár) (1120 Tojás (db) 1,00—2,50 Arak kalocsan Burgonya 2 Vöröshagyma 10—112 Fokhagyma n Bab 35—40 Kelkáposzta 16 Káposzta 10 Alma 19—n ii Körte US Vegyes zöldség 20 Tojás (db) 2 Napraforgó 10— Iß Sikeres szezon után A MOHOSZ Bács-Kiskun megyei Intéző Bizottsága évvégi érte­kezletén Magony Imre elnök megnyitója után Selmecl Ernő titkár számolt be a legutóbbi ülés óta végzett munkáról, összegezte a hor­gászidény tapasztalatait és szólt az elkövetkező feladatokról is. Beszámolójában örömmel állapította meg, hogy jelentősen nőtt megyénk horgásztábora. 1983-ban 17 ezer hatszáznegyvenketten vál­tották ki a horgászengedelyt, ami ezernégyszázharminceggyel több, mint az előző évben. Az összefoglalóban szó esett arról is, hogy so­ha ilyen jól még nem sikerült a halasítás. — A Kiskunsági csatornába az elmúlt évben 38 744 kg kétnyaras pontyot, 4488 kg kétnyaras amúrt, 610 kg egynyaras kárászt és egy mázsa vegyes halat helyeztünk ki — mondta a titkár, majd tájékoz­tatta az IB tagjait arról is, hogy milyen munkákat végeztek eddig a Vadkerti-tónál. — A munkálatok nagy erővel folynak, eddig ötezer köbméter isza­pot távolítottak el a tó medréből. Még nagy munka vár itt ember­re, gépre egyaránt, de remény van arra, hogy a strandidényre min­den készen lesz. Az értekezleten hallottunk arról is, hogy olajkutató fúrás alkal­mával a Vadkerti-tóba vezető csatornában olyan forrást találtak, amely percenként ezer liter vizet ad. Remény van tehát arra, hogy megoldódik a népszerű tó vízellátása, egyelőre azonban a feltört víz összetételét vizsgálják. Kovács Árpád ifjúsági felelős dicsérettel szólt azokról a fiatalok­ról, akik részt vettek a tíznapos, nyári ifjúsági horgásztáborozáson. Húsz egyesületből negyvenkilenc fiatal példamutató magatartással bizonyította felkészültségét. Tóth Ferenc a fegyelmi bizottság munkájáról beszélt, megállapít­va, hogy 1983-ban több dolguk volt. Kirívó szabálytalanságot öt eset­ben tapasztaltak, de megyénkén kívül is többen védenek a sportsze­rűség ellen. A beszámolókat. követő vita után Magony Imre összegezte az el­hangzottakat, majd jutalmazásokra került sor. Az elmúlt évben vég­zett kiváló inunkájuk után adták át a díjakat azoknak a társadalmi munkásoknak, akik a legtöbbet tették megyénk horgászsportjának fejlődéséért. Az IB tagjai közül jutalmat kapott Szabó Tamás, Bodri Imre, Jäger Antal, Tóth Ferenc, dr. Bilekov Pál, dr. Hermann György, Szinnai Gyula, Bolvári István, Nagy Sándor, dr. Bozsó Ferenc, Re­gény! János és Czár Lajos. Ezenkívül 42 egyesület 83 társadalmi tag­ja kapott elismerést. Hegedűs Géza Jog és kötelesség Panaszkodnak a horgászok, hogy vontatottan kezdődik a je­gyek árusítása. Szerintük az egye­sületi pénztárosok téli álmukat alusszák. Sokan még át sem vet­ték a horgászjegyeket. A legtöbb helyen tanácstalanok abban a kérdésben is, mikor nyissák ki a pónztárajtót az egyesületi tagok előtt. Ügy tűnik, baj van a szemlélet­tel. A hozzánk érkezett jelzések­ből az derül ki, hogy egyes helye­ken tisztázatlan: az egyesület van a horgászokért vagy a horgászok az egyesületért? A válasz persze nagyon egyszerű. A horgásznak, ha kedve éppen úgy tartja, janu­ár 1-tőí joga van a horgászjegy­re, még akkor is, ha első beveté­sét csak júliusra tervezi. De meg­lehet, -hogy éppen a Szilveszter éjszakáját szerette volna a víz­parton tölteni. Az országban forgalomban le­vő válamennyi horgászjegy ja­nuár 1-tól december 31-ig érvé­nyes. Ehhez kell(ene) igazodnia az egyesületi nyitvatartásnak, a pénztári óráknak. Ahol nem eszerint szolgálják ki azt a hor­gászt, aki százasokat, ezerförin- tokat áldoz azért, hogy szabad ide­jét a vízparton tölthesse, a saját egyesülete rövidíti meg. Amelynek egyik feladata éppen az, hogy jogainak érvényesítésé­ben segítse tagjait. —banczik— Közgyűlés A l'ajosimizsei Alimiavlrág HE vasár­nap 8.30-tói a művelődési háziban tart­ja egyesületi közgyűlését. NAPTÁR Január 7-től 11-ig jó, 12-től 14-ig gyenge kapást jelez a hor­gász naptár. Tóth István: Szegény diák — gazdag diák Emlék a harmincas évekből iután sok jeles dolgoza­tot megírt már Ferkó, az elsős gimnazista, egyik, szünetben a tanári szobá­ba hívatták. Surján tanár úr mor- solyogva, széles mozdulattal in­tett neki a tiszteletet parancsoló szoba végéről, ahol több kollégá­jával diskurált. A félénk kisdiák közelebb ment, $ szorongva várt. — Nincs kedved tanítványt vállalni? — hangzott máris a kérdés. Ám hiába volt az derű­sen ikönnyed, hogy a gyerek fél- szegségét feloldja, Ferkó majd megfulladt, míg nagy boldogan kinyögte. — Hh ... hhogyne, tanár úr. Szegényember diákfiának bor­zasztó jól jött akkoriban az a kis pénz, amit a gazdagok lusta­fejű csemetéivel való bajlódásért fizettek. S ami Ferkó esetében kü­lön is fontos volt — az ajánlat­ból úgy érezte, hogy még bizto­sabban vetette meg lábát a „tu­dományok hajlékában", ahogy a gimnáziumot reggeli imájukban nevezték. A tanár eközben már noteszét lapozgatta, s honnan olvasta a cí­met. — Tompa utca hét... Osz­tálytársad, Cs. Nagy Sándor la­kik ott. Ma járt nálam az any­ja, s kért, hogy adjak n fia mel­lé egy jó korrepetitort... Hisz’ tudod, milyengyenge mindenből. Szabó Feri azt sem tudta, fiú-e vagy lány, szíve majd kiesett örömében. Hát hogyne, már az maga nagy szó, egyenesen .kitün­tetés volt. hagy első osztályos lé­tére tanítással bízták meg. Tízéves, és már pénzt keres! Ám amikor becsukta maga mö­gött tanári szoba ajtaját, még a lába is elnehezedett a kelle­metlen érzéstől. Cs. Nagyot fogja tanítani. Meg tud-e egyáltalán moccanni abban a gazdag világ­ban? Hogy fognak majd finto­rogni, ha megérzik ruháján a rossz kályhától odahaza belé- ivódott füstszagot? Ha látják, hogy bár ,még javában tart a tél­végi hóolvadás, neki csak elkus- bitolt tornacipő van a lábán, mert az ócska bőrcipő teljesen szét­ment a latyakban ... ! Lányok is vannak a háznál. A nagyobbik — iker Sandrival, de azt polgá­riba adták. Nekik mostohájuk a gazdaasszony. A kis Eszti már édes gyereke. nyukám, apukám ... pénzt keresek — közölte otthon Fer­kó kicsit szégyellösen és zavar­tan. És már csak ebéd után, ami­kor kurtán-furcsán elköszönt az ajtóból. — Mit beszélsz? — Majd elmondom ... Már ment is. Nem akarta meg­sérteni avia, a szegény kis szabó érzékenységét, akinek karácsony óta nem volt munkája. Akkor is adós maradt a .kuncsaftok zöme, hiszen a nagy világválság követ­kezményei alól az aprócska mű­helyek sem mentesültek. Szurkolva nyomta le a gazdag ház ikovácsoltvas kilincsét. Bent megállt egy szempillantásra, fi­gyelt, nem rohannák-e rá a ku­tyák. Ettől nem kellett tartania. Erős drótkerítés választotta el a ház előtti virágoskertet a gazda­sági udvartól, s a nagy fehér ko­mondorok meg se moccantak. Megint nehéz súlyokat érzett a lábában, míg felbaktatott a szé­les, fényes kőlépcsőn. A ragyogó műmárvány-kockás folyosó hom­lokát előkelő oszlopok tartották. Ahogy a magasban szürkéllő csa­tornára sandított, úgy tűnt neki, mintha a masszív, világossárga épület hátradűlve, meghökkentőn fogadná: „Hát téged ki hívott ide?" Azt se tudta Feri, hogy került a nagygazdáné elé, csak egyszer ott állt előtte. Se holt, se eleven nem volt, hiszen bárhogy dug- dosta is egyik lábfejét a másik mögé a tükörtiszta, barna pad­lón, a vásott tornacipő csak nem vált láthatatlanná. Amit a nagy­asszony rajtakapó vércsepillantá­sa is elórult. Pedig hogy abajgát­tá, milyen mézesmázosan invitál­ta a plüssdíványra. — h\ít te leszel a mi buta fiunk tanárja? Apádat is isme­rem — itt laktok nem messze —, majd találok neki is egy-egy kis igazítást, foltozást. Új gúnyát nem csináltathatok nála, hisz’ a mifélénk már a szalont, á földig érő tükröt szokta meg. Dusáné is azért pártolt el jóapádtól, mert az az egy szobátok van, amiben laktok ... Az a műhely is ■ ■. Tü­kör meg? ... hogy is lenne. Mondta, mondta szaporán Cs. Nagyné, és talán megsejtett va­lamit a gyerek arcszíne-változá­sából, mert Ferkó figyelmét min­den átmenet nélkül fiáira, a ke­mencének támaszkodó Sándorra terelte. — Csak nézzed már, milyen bambán bámul ez az ökör!... Kell ennek gimnázium, a fene aki beleessen ... Mennyibe ke­rült már eddig is. pedig éppen- csak fél éve jár még ... Csak gondold el, kedves Ferenc. Ruha, cipő. táska, sapka, meg az a rengeteg könyv, irka ... Nekünk nem adják ám kölcsön, mint nek­tek, pedig ami száz pengő, az ná­latok is, nálunk is száz pengő ... Most vettünk két pár lovat, egy vagyonba került az is. De mit csi­náljunk? Másképp megölne ben­nünket az a sok föld... Kati né­ni, a mosóasszony is most kért húsz pengőt előlegbe, operálják a lányát... Annyi, de annyi a ki­adás! ... Az emberek azt hiszik: mert Cs. Nagyék virilisták, min­dent kibírnak... Ez a világ lus­tája kölyök is csak kopaszt ben­nünket .... Hogy újfent ő lett a céltábla, Sandri elvörösödve, rebegő szem­mel csavargatta nyakát, majd megbűvölten, kínosan vigyorgott mostohaanyjára. Aki váratlan és érdekesen tárgyilagos kérdéssel csapott le a gyámoltalanul guny- nyasztó ifjú „tanárra”. — Oszt mennyit kérnél a faty- tyúnk istápolásáért? Ferkót valósággal elkábította a szóáradat. Amúgy is megillető- dött‘ a sötét, súlyos bútorok tár­saságában. — Én ... igazán nem tudom — vallotta be őszintén is, bután is. Alig tudta ésszel felérni, mi tör­ténik vele. Az asszony pontosan érzékelt mindent. — Úgy gondolom, nem lesz ke­vés négy pengő havonta, meg kapsz ozsonnát is — döntött vég­érvényesen. — Kisegíted evvel apádékat is ■.. Akkor holnap be is állhatsz. Na, komázzatók! — kelt fel határozottan székéről a nagygazdáné, és már tódult is ki­felé. Mikor Ferkó felocsúdott, hal­ványan emlékezett, hogy 10—15 pengő a szokásos taksa egy-egy gyenge tanuló után... De nem mert szólni. — Meg ne mondd, hogy Dár­dánál bezúgtam máma! — Ne félj . ■. Hol tanulunk? — Máma még ne!... Amoda, na gyere — indult neki Sándor, s a konyhán keresztül tágasabb, de még komorabb szobába ér­keztek. Az ablak melletti sarok­ban majd a plafonig érő cserép­kályha kevélykedett. Egyik felől, a szoba hosszirányában sötétzöld, selyemmintás rekamié nyúlt el. előtte hatalmas, nehéz barna asz­tal, túlfelén faragott, látásra is ólomsúlyú székekkel. Ezek egyi­kén ülve. könyökét a fényes lap­ra széttámasztva egy copfos, ra­gyogóan tiszta ruhájú lány ta­nult. Sanyi ikertestvérei, Angéla. Arca szinte lárvaszerűen mozdu­latlan maradt, ahogy a belépők­re, elsősorban Ferkóra nézett. — Szervusz — viszonozta ép- pencsakhoqy a fiú köszönését, s a hangja olyan volt. mintha haját húznák. Szabó Feri szeme a sötété bb falrészen, a kettős ágy fölött lógó olajfestményre tévedt. Lilásbar- na háttérbe ragasztva — beteges rózsaszínű fiatal nő tekintett megkövült arccal az örökkévaló­ságba. Keskeny szájaszéle, fa­gyos-józanul világoló szeme az Angéláéra emlékeztetett. — Az volt az anyánk — ka- pirgálta orra hegyét Sándor, és röhintve tette hozzá. — Mikor mink születtünk, megbolondult 'belé. oszt meghalt.. A nézte egymást. Feri m már felélénkülve’, Só dór inkább meghunyászkod mintha félne. Furcsa, hegyes l ponyájáröl, majdnem két sze öldökéig, csúcsosodva nőtt le haj. Fejét félrehajtotta. Nem n solygott. csak tágra nyílt szem — melyek olyan élettelennek l tottak, mint két fakókék üvi golyó — osztálytársára mere tette, és kotorászott egyik z bében. Az ujjai közé akadt péi érmék csilingelésére nekibáto dott és tartózkodóan is. meg madóan is megszólalt. / dősb Szabó Ferenc szinte bátortalan tisztelettel hallgatta diákfiát, mikor az beszámolt élete nagy fordula­táról. — Fél év alatt megkeresel egy cipőrevalót, kisfiam! — püfölt rá vidáman .a már hosszú ideje tét­lenségre kárhoztatott vasalópár­nára. — Aztán majd zakóra vagy nadrágra valót veszünk belőle. — Azt már nem! Elkel az itt­hon is — szabadkozott Feri, .és a világért nem adta volna, hogy most gz egyszer nem egyezik az apjával. / fjú Szabó Ferenc hamar beleszokott az új életfor­mába. Közben különös tapasztalatokkal gazdagodott. Nemsokára ráeszmélt, micsoda robot szakadt rá. Például a né­met szószedet kikérdezésénél. — Hogy van hát németül — ablak? — Das Fenster ... — Végre, huszadszorra -... De most már el ne felejtsd. — Az asztal? — Der Tisch. — Az ajtó? — Die Tür. — Az ablak? — Die ... nem ... der ... — Der a fenét... Das Fens­ter ... Huszonegyedszerre megint nem tudod. Próbáld már megje­gyezni. Koncentrálj. Magától nem megy az a fejedbe ... — Gyerünk ozsonnázni — csapta be a szószedetet Sandri, és kiabált a szolgálónak. — Pi­roska. ehetnékek vagyunk! Kávészürcsölés közben viho- rászva lesett Ferkóra a bögre fö­lött. — Te, voltál már szerelmes? — Miért? — Én az vagyok — hagyta ab­ba a kávézást Sanyi, és sebesen a rekamiéra hasalt. Fejét a di- ványpárnába fúrta, majd meg­fordult, s nekihevülve sugdosta. — Nem mondod meg...? Az éj­szaka is vele álmodtam ... így megmarkoltam ázt a szép nagy mejjit — ni! — Ki az, te? — De meg ne mondd... ! Ju­liska néném. Ferkó nagyot nézett.. Ez a Ju­liska még megtermett férfinál is daliásabb nő, Sandri mostoha­anyjának a húga. Aranyfogú, túl­érett szépség, aki már jópár vő­legényt megemésztett. Legutóbb egy likőrgyáros fiáról mesélte kéjes visongással a nénjének, hogy Lóránt milyen pimaszul édesen erőszakoskodott vele, mi­kor az autó defektet kapott az erdőben. I, — Hülye vagy! — forrázta le Ferenc válasza Sándort, aki pi­rulva, lihegve dagasztotta a pár­nát, és szeme furcsán ködlött. f •4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom