Petőfi Népe, 1984. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-26 / 21. szám
1984. január 26. PETŐFI NÉPE • 3 A TURISTÁK FELFEDEZTÉK BÁCS-K1SKUNT Példás összefogás, növekvő idegenforgalom Az „El a Balatontól" jelszó korántsem azt jelenti, hogy bármiféle kényszerintézkedéssel kellene megakadályozni az ideáramló idegen- forgalmat. Nem titok azonban, hogy ha a tó látogatottsága nem csökken, a víz biológiai egyensúlya felborul. Viszont azt is tudjuk mindannyian, hogy jelenlegi gazdasági helyzetünkben különösen szükségünk van az idegenforgalomból származó valutabevételre. A megoldás tehát: hazánk más tájait felfedeztetni a külföldiekkel és oda csábítani őket. Azt, hogy az elmúlt esztendőben miként sikerült e tervet Bács-Kiskunban teljesítenie a Pusztatourist Idegenforgalmi Hivatalnak — három személyi elismerés tükrözi. A belkereskedelmi miniszter Kiváló Munkáért kitüntetését érdemelte ki Kovács Zoltán, a hivatal helyettes vezetője is. Vele beszélgettünk a sikerek hátteréről, s a további elképzelésekről. — Ügy érezzük mi Is — mondja Kovács Zoltán —, hogy a három személynek szóló kitüntetés az egész hivatal munkájának elismerése. Ez nem csupán az 1983-as, hanem sok korábbi évi erőfeszítéseink eredménye is. Amit korántsem tekintünk csúcsnak, inkább kezdetnek, kellő alapnak ahhoz, 'hogy terveink megvalósulhassanak. — A jövő előtt maradjunk még a múltnál. Mindenekelőtt 1983- nál, ami több szempontból is a látványos fejlődés éve. Tudomásunk szerint az országban általában csökkent a nyugati turista- forgalom, Bács-Kiskunban növekedett. — Valóban a kevesebből szakítottunk nagyobb részt, s szeretnénk ezt a folyamatot — hiszen több év óta ez jellemző megyénkre — erősíteni. Ehhez elengedhetetlen a feltételek javítása — gondolok itt szálláshelyekre, kulturált vendéglátásra és kereskedelemre. Az idegenforgalom a köztudatban sokáig úgy élt, mint az az ágazat, amelyre költeni nem kell, tiszta bevételt hoz. Jól tudjuk, ez nem igaz, sőt. Mivel a nyugati vendégek egyre igényesebbek, s mind teljesebb szolgáltatást várnak, az idegen- forgalmi beruházások költsége is növekszik. Több esztendős erőfeszítésünk gyümölcse — mint már utaltam rá beszélgetésünk elején — az idegenforgalmi hivatal és a megye gazdaságai között kialakult -jó kapcsolat. Lényegében ennek a példás összefogásnak köszönhető, hogy tavaly háromszáz szálláshellyel gyarapodott Bács-Kiskun. Áldozott ezért a Pmztatourist is — fejlesztési pénzünkből jelentős összeget fordítottunk az általunk üzemeltetett bajai Sugovica szálló és a lakiteleki camping létesítésére —. de hosszasan sorolhatnám a tsz, eket, szakszövetkezeteket, állami gazdaságokat, vagy a magánkereskedőket is, akik új fogadókkal. vendéglőkkel járultak hozzá a feltételek javításához. — Ezt az összefogást tükrözte az október végén Budapesten, a Margitszigeti Nagyszállóban rendezett bemutatkozás is. Van-e már konkrét eredménye az itteni szereplésnek? — A bel- és külföldi utazási irodák — amelyek képviselőit meghívtuk erre a bemutatkozásra — általában több évre előre készítik el ajánlott pogramjaikat. Az bizonyos, hogy felfigyeltek ránk, s reméljük, a szálloda külföldi vendégei is elviszik hazájukba a látottak hírét. Elmondják, hogy nemcsak Tokajra, Badacsonyba lehet menni szüretelni, hanem például Szabadszállásra, Helvéciára is. De mi is okultunk a margitszigeti szereplésből, méghozzá egy igen örvendetes tapasztalattal gazdagodtunk. Egyetlen gazdaság sem akadt megyénkben, amelyhez hiába .fordultunk, mindegyik készségesen segített, holott nyilvánvaló volt: a termékkiállítás inkább költséget jelent nekik, mint hasznot. Érezték, értették azonban a célt is: megyénket csak úgy tudjuk felfedeztetni, megkedvelteim, ha felvonultatjuk értékeinket, érdekességeinket. S mint ahogy idegenforgalom nincs alapvető feltételek nélkül, úgy az idegenforgalom is visszahat a termelésre és a kereskedelemre. Terveink éppen ezzel kapcsolatosak. — Azaz? — Tavaly több mint hatvanezer nyugati turistát fogadtunk Bács-Kiskunban. Szeretnénk, ha nem egy-két éjszakát töltenének nálunk, hanem itt lenne egy-két hetes magyarországi látogatásuk centruma. A gyakorlat ugyanis az, hogy Budapestről vagy a Balaton mellől ‘ érkeznek hozzánk rövidebb időre. Ezt kívánjuk megfordítani. Innen vinnénk őket a fővárosba, hazánk más tájaira. Ügy érezzük, az alap ehhez adott — ezt még fejleszteni tudjuk —, 5 megyénk sokoldalúsága, sajátossága is elegendő vonzerő. Természeti, kulturális kincseinket még inkább ki kell aknáznunk, vagyis elérni, hogy a nálunk tartózkodó vendég nálunk is költse el a pénzét. A Vásárolt jó színvonalú szolgáltatások, termékek tovább gyarapíthatják Bács-Kiskun hírnevét. K. K. FILMJEGYZET Tű a szénakazalban Sok fii'lim több műfajiban feldolgozta már a második világháborút, és nyugodtan mondhatjuk, hogy a most bemutatásra kerülő az eddigiek egyik legizgalima- sabbika, de nem lenne igazságos, ha eltitkolnánk, hogy ez Ken Füllet regényének; a forgatókönyv irodalmi nyersanyagának köszönhető. Ez alkalommal a regény sikere nehezen szigetelhető el a film sikerétől. Akik olvasták a Rakéta regényújsághan évekkel ezelőtt megjelent, méltán nagy sikert aratott művet, azok olyan jogos várakozással ülnék a vászon elé, amelynek Richard Mar- quand, a film rendezőije nem tud igazán eleget tenni, nézőj a film erényeit már nem fpeják összecserélni a ikalandregény erényeivel. A cselekmény szokatlan nézőpontból láttatja az 1940—44 között történteket, a szövetséges csapatok normandiai partraszállásának előzményeit. Tű — aki e filmbeli alakítása után valószínűleg meg fogja személyesíteni a köztudatban a mesterikém fogalmát — hajszál híján tökéletes, de ezúttal negatív hős, a németek legügyesebb embere. A háború kezdetétől hadászati fontosságú helyeken teljesít szolgálatot, egyszerű tisztviselő, s unalmas agglegény benyomását keltve dolgozik. Az Intelligence Service- nek komoly gondokat okoz a titokzatos, kiismerhetetlen Henry , Faber. Felkutatása, azonosítása lehetetlen, bármilyen hajtóvadászat eredménytelennek bizonyul; vakmerőén behatol a gondosan őrzött kelet-angliai támaszpontokra és megbizonyosodik arról, amit- eddig is sejtett, nem Calais-ná.1 lesz az átkelés.' Márpedig akkor csak Normandiában lehet, Ettől kezdődően tartja kezében (ha csak rövid időre is) a második világháború sorsát, „csak” el kéne juttatnia jelentését a Führerhez. Lassan szorulni kezd körülötte a hurok. A csaknem lakatlan Vihar-sziget nyújt számára védelmet átmenetileg, itt próbálja, bevárni az érte küldött német tengeralattjárót. E vadregényes terepen sem lesz hűtLen önmagához, gyanakvó társaságát egyszerűen kiirtja. Az életben hagyott csodálatosan szép hölggyel pedig — akinek nem sok ideje miarad azon tűnődni, férje gyilkosán álljon-e bosszút, vagy érzékei felszabadítójához vonzódjon-e — szabad idejében szeretkezik. Talán nem túlzás azt állítani, hogy így önmagában (a második világháborús kaland- filmekhez minden változatban vonzódó közönség számára) már ennyi is elegendő lenne a sikerhez, a ráadás (csak a filmben, keresendő ritka ráadások egyike) Donald Sutherland, a nálunk is mind népszerűbbé váló kanadai— angol színész emlékezetes játéka. Az utóbbi évek egyik legtöbbet foglalkoztatott filmszínészének személyében — a Sáska nápja, MASH, s a közelmúltban bemutatott KLUTE című filmek- ,ben is láthattuk — hitelesen ölt testet Tű nemcsak embertelen, hanym már-már emberfeletti alakja. A kevés eszközzel, de árnyaltan kibontott jellemraiz, a felerősített lélektani .mozzanatok (az asszony, férje és Faber „háromszöge”) s, viszonylag óvatosan adagolt erotika és vér, ráadásként a romantikus köcnyezett- rajz a történelmi kalandregény összetételben a jelzett szóra összpontosítja a figyelmet, míg maga a történelmi helyzet — holmi jelzőként — a kelleténél súlytalanabbá válik. MEGÚJUL A ZENE HÁZA A A Várnegyedben a Zene házának rekonstrukciója befejezéséhez közeledik. A Táncsics Mihály utca 7. számú házba, az egykori Erdődy-palota épületébe március I-én költözik az MTA Zenetudományi Intézete, a Zenetörténeti Múzeum és a Bar tők-archívum. A főváros új 93 személyes hangversenyteremmel is gazdagodik a Zene házában. KIRAKATRÓL KIRAKATRA Eljárás indult a betörő ellen Erősen ittas állapotban sok olyan dolgot művelhet az ember, amit józanon feltehetően nem tenne meg. De a törvény értelmében, ha valaki önhibájából kerül olyan állapotba, hogy nem tudja tettének következményeit felmérni, akkor cselekményét ugyanúgy kell elbírálni, mintha „józan” lett volna. Ebben a cipőben jár a 34 éves Balázs Mihály is (Kecskemét, Forrás utca 16.), aki 1983. december 15-ére virradóra erősen ittas állapotban betörések sorozatát követte el Kecskemét belvárosában. Életmódja már korábban is kívánnivalót hagyott maga után, 'hiszen többször volt büntetve erőszakos, garázda jellegű cselekményekért, és néhányszor már rendőrségi felügyelet alatt is állt. Amikor (ritkán) kedve volt, akkor szakmájának megfelelően szobafestő-mázolóként dolgozott. Az említett éjszakán elsőként az Aranyhomok szálló rnögöttiőngyújtó-szak- üzlet kirakatát zúzta be egy téglával. Elvitt 6 darab öngyújtót és néhány töltőpalackot, összesen 550 forint értékben. Ennél többe került a kirakatüveg, amelynek helyreállításához 770 forintra volt szükség. Ezután a már egyszer „jó szolgálatot tett” téglával a Szivárvány áruház hátsó kirakatát törte be. Innen egy női szőrmebundát, egy férfi átmeneti kabátot, egy síanorákot, két inget, egy összecsukható férfiernyőt, egy férfiöltönyt, két pár zoknit, valamint egy tréningnadrágot vitt el mintegy 1.1 ezer forint értékben. Az éles üvegdarabok elvágták a kezét, s az össze- vérezett ruhadarabok egy része teljesen használhatatlanná vált. Ügy látszik, ez sem volt elég, mert folytatta a sorozatot. Igaz, előtte egy Jókai utcai' üres telken elrejtette a holmikat, mert csak üres kézzel lehet téglát fogni. A tapétabolt kirakata következett, ahonnan mindössze egy posztert vitt el 660 forint értékben. Ezt később — mint számára értéktelent —: egy kukába dobta. A tapétaüzlet kirakatának újraüvegezése (6600 forint) szintén Balázs Mihály számiáját terheli. A Jókai utca 23. szám alatti cipő- és bőrdíszműüzletnél folytatódott a betöréssorozat ezután. Tizenhat darab fél pár cipőt (a párja egyiknek sem volt a kirakatban), öt darab övét és két táskát talált mozdíthatónak. amelyek elvitelével több mint 17 ezer forint kárt okozott a bolt tulajdonosának. Zsákmányban gazdag útjának utolsó állomásául a Jókai utca 46. számú házban levő használ tcikküzletet szemelte ki Balázs Mihály. Ismerhette már alaposan—a helyet, ugyanis tavaly áprilisba^ a mostanihoz hasonló céllal már meglátogatta. Itt is téglával zúzta be a kirakatot, majd a keze ügyébe kerülő tárgyak közül válogatott. Cserépfigurákkal, karámianjppek- kel, magnókazettákkal, kristályvázával, dohányzókészlettel gyarapította éjszakai gyűjteményét. A legvégén pedig ez utóbbi tárgyakat is elrejtette a Jókai utcai üres telken. Szerencsére a rendőrség rövid idő alatt elfogta Balázs Mihályt, aki megmutatta a rejtekhelyét. Az áruk zöme alkalmas volt arra, hogy tulajdonosának visszaadják, így az összkár mintegy 80 százaléka megtérült. A rendőrség hamarosan befejezi a betöréssorozat ügyében a nyomozást, és a vizsgálat anyagát vádemelési javaslattal átadja az ügyészségnek. Tuza Béla # A Szivárvány áruház „ideiglenes bejárata”. ÚJ ELLENŐRZŐ TESTÜLET: AZ ALKOTMÁNYJOGI TANÁCS Törvényeink összhangjáért Az alkotmány minden ország alaptörvénye, érthető tehát, hogy az egyes államok megkülönböztetett figyelmet fordítanak arra: miként érvényesülnek ennek előírásai a gyakorlatban. Lenin írja egyik művében : „... az alkotmánynak az a lényege, hogy általában az állam alaptörvényei és különösen azok a törvények, amelyek a képviseleti intézményekbe való választójogra, a képviseleti intézmények hatáskörére vonatkoznak, a tényleges erőviszonyokat tükrözik az osztályharcban. Fiktív az alkotmány, ha a törvény és a valóság eltér egymástól, és nem fiktív, ha azok egybeesnek”. A .történelmi fejlődés során gyakran születtek úgynevezett papirosalkotmányok, amelyeknek szépen hangzó elveiből a gyakorlatban jószerivel semmi nem valósult meg. A magyar ‘alkotmánytörténet új fejezete az 1949. évi XX. törvénnyel kezdődik. Ez volt az első olyan alaptörvényünk, amely már minden szempontból megfelelt a szocialista alkotmánnyal szemben támasztott követelményeknek. Köztudott, hogy az élet igényeihez igazodva, a Magyar Népköztársaság Alkotmányát azóta az ország- gyűlés többször is módosította, legutóbb éppen néhány hete, a parlament 1983 decemberi, ülésszakán. Ez a legutóbbi módosítás már csak azért is külön figyelemre méltó, mert az alkotmányosság tényleges megvalósulásának egyik fontos új biztosítékát építette a jogrendszerbe — az Alkotmányjogi Tanács létrehozásával. Ennek az országgyűlés által választott testületnek kifejezetten az a feladata, hogy ellenőrizze: a különféle jogszabályok és jogi iránymutatások összhangban állnak-e az ország alaptörvényével. A tanácsnak joga van arra, hogy az alkotmánnyal ellentétes rendelkezések végrehajtását azonnali hatállyal felfüggessze. Ez alól csak a parlament és az Elnöki Tanács által alkotott jogszabályok — tehát a törvények, és a törvényerejű rendeletek —, valamint a Legfelsőbb Bíróság irányelvei és elvi döntései a kivételek. A módosítás előírja azt is, hogy az Alkotmányjogi Tanács által kért adatokat mindenki köteles a testület rendelkezésére bocsátani, illetőleg előtte vallomást tenni. Joggal vetheti fel most bárki: ez tehát azt jelentené, hogy eddig az alkotmányt büntetlenül meg lehetett szegni? Szó sincs róla, hiszen az alaptörvény megtartása és megtartatása valamennyi politikai, társadalmi-állami szervnek és minden állampolgárnak alapvető kötelessége. A parlamentnek eddig is jogszabályban rögzített feladata volt az alkotmány megtartásának ellenőrzése, az állami szervek alkotmányba ütköző rendelkezéseinek megsemmisítése. Az alkotmány végrehajtásán a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa is őrködik, s ebben a jogkörében minden az alaptörvényünkkel ellentétes jogszabályt megsemmisít, illetőleg megváltoztat. Az alkotmányosság védelmével kapcsolatban fontos feladatai vannak továbbá a bíróságoknak és az ÜeY,éS??éggteek is. _______ r a parlament legutóbbi ülésszakán mindennek ^llénéí'éűgir ítélte m egv Ragyind okölt Továbbiéj 1 esr- tem az alkotmányosság érvényesülésének állami- jogi biztosítékait a jogalkotás és a jogalkalmazás területén. Az elhatározásban bizonyára szerepet játszott az is. hogy az utóbbi években az élet, a társadalmi viszonyok bonyolultabbá válása miatt megnövekedett a különféle állami szervek által kiadott jogszabályok, rendeletek, iránymutatások száma. Indokolt tehát, hogy a paragrafusok alkotmányosságát egy külön erre a célra alakult testület rendszeresen vizsgálja — parlamenti képviselők és neves tudósok, jogászprofesszorok közreműködésével, így könnyebben elérhető, hogy az alsóbb szintű rendeletek a magasabb szintű jogszabályokkal teljes összhangban legyenek. Az alkotmány kimondja például, hogy az egyesülési jogot törvény szabályozza. Az egyesülésekről mégis törvényerejű rendelet. született. Igaz, hogy az Elnöki Tanács két országgyűlési időszak között helyettesítheti a parlamentet, így törvényt is módosíthat törvényerejű rendelettel. S az is elképzelhető —, sőt az esetek többségében valószínűsíthető —, hogy végső soron a törvényerejű rendelet is a parlament akaratát tükrözi, összhangban áll az alkotmánnyal. Ám a jogtudósok makacsul tartják magukat ahhoz a véleményhez, hogy a hasonló esetek elszaporodása sérti a törvényességet, a jogbiztonságot. Hiszen az igazán fontos, demokratikus döntések csakis a parlament nyilvánossága előtt születhetnek. Csökkenteni kellene tehát a törvény- erejű rendeletek számát. Más: az alkotmány korábban előírta, hogy az országos hatáskörű szervek vezetésével megbízott államtitkárok csak az állami szervekre, vállalatokra, szövetkezetekre és egyéb gazdálkodó szervekre kötelező rendelkezéseket adhatnak ki. Mégis, főleg az Országos Anyag- és Árhivatal, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal, valamint az Országos Vízügyi Hivatal elnöke egy sor olyan rendelkezést jelentetett meg, amelyek a legközvetlenebbül érintették az állampolgárokat is. Elképzelhető, sőt valószínű, hogy az államtitkárok kényszerhelyzetben voltak, hiszen másként nem tudták volna megoldani feladataikat. De ez a megoldás formailag akkor is alkotmányellenes volt. A mostani módosítás során egyébként ez a konfliktus megszűnt, mert az alkotmány már felhatalmazza az államtitkárokat, hogy kiadhassanak az állampolgárokra is kötelező rendelkezéseket. Attól persze így sem kell tartanunk, hogy a hamarosan megalakuló Alkotmányjogi Tanácsnak már nem lesz dolga ... D. A. A Kincskereső januári száma A Kincskereső ez évi meglepetése: Világjáró magyarok címmel új sorozat indul. Nagy utazók és emigránsok útleírásaiból, illetve a róluk szóló művekből közöl részleteket a folyóirat, s a borító 4. oldalán egy-egy szép rajz mutatja be a világjárót és valamelyik kalandját. A januári számban Mikes Kelemen három törökországi levelét olvashatjuk, és Lévay József Mikes című költeményét. íjon Tichy (Lem: A világűr csavargója) ezúttal a Pintára. a halóták bolygójára vetődik, ahol mindenki a víz alatti életet dicsőíti, . de titokban mindenki „szárazra” vágyik ... Ota Pavel cseh író elbeszélése (A legdrágább egész Közép-Eu- rópában) egy üres halastó körüli bonyodalmakról szól; a mulatságos írás méltán került a Nevető, irodalomóra sorozatba. Békés Pál állatmeséje — Szűcssebestyén megtalálja a megoldást — példázat az együttéléshez szükséges türelemről és megértésről. , Január a legtélibb hónap. Ennek hangulatát idézik fel Szabó Lőrinc, Illyés Gyula és Nemes Nagy Ágnes versei. Ezen kívül a Három árva című székely népköltés, Morgenstern abszurdjai és Ingrid Sjöstrand „gyerekszáj- versei” teszik teljessé a szám lírai anyagát. Az interjú-rovatban Sebő Ferencet szólaltatja meg Kovács Lajos. A Testvármúzsák a kecskeméti Játékmúzeumot mutatja be dr. Kolozsvári Judit, az intézmény igazgatója kalauzolásában. A Könyvek között rovatban Le- vendel Júlia Erich Kästnerröl szóló szép írását olvashatjuk. J? év októberében lesz a Kincskereső1 országos folyóirattá válásának tizedik évfordulója. Ebben az évfolyamban minden számban a lap egy-egy grafikusa megrajzolja, milyennek látja a Kincskeresőt. Az első jubileumi rajzot Papp György készítette. Károlyi Júlia