Petőfi Népe, 1984. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-24 / 19. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1984. január 84. Rekeszek és raklapok A pálmanostorai Keleti Fény Termelőszövetkezetben 1981 őszén hozták létre a lá- daüzemet. A következő évben már 5 millió forintot kaptak a- három típusban készített gyümölcsös rekeszéként, tavaly pedig tízmillió forint értékű .— 500 ezer darab rekesz — került innen a megrende. lökhöz. A kis üzem fejlődését. piacának bőiwülését bizonyítja, hogy ebben az évben a Bács-Kiskun megyei ZÖLDÉRT Vállalat részére 12 millió forint értékű rekeszt készítenek. Január elején megkezdték a raklapok gyártását, és az év végéig készülő mintegy 15 ezer darab négymillió forinttal növeli az árbevételt. A negyvenöt állandó dolgozó — közöttük 21 nő — tevékenységét most a téli hónapokban negyvenen segítik, olyanok, akik ilyenkor saját. kinti munkájukat nem végezhe. tik. • Bcnkó Imrénc és Oroszi Istvánnc egyre nagyobb gyakorlatra (esznek szert a rekeszek összeállításában. • A raklapok alkatrészeit munkálja meg Hlavács János és Kurucz József. A mezőgazdasági munkák idején mindketten Rába-Steiger traktorral dolgoznak. (Opauszky László felvételei) K eres Péter szépen megírta annak idején a Pályamunkások című könyvében, hogy az emberi természetben benne van a tisztességes, becsületes munka ösztöne és belső kényszere. Még az alig megfizetett, sok megaláztatással terhes, keserves munka, mint a vasúti krampácsolás és kavics- rakodás közepette is felébredt az emberekben a virtus, a versenyszellem. „A munkavezetők és urak persze csak nevettek minket. Milyen jó bolond ez a magyar munkás! Csak dicsérni vagy macerálni kell, és kimenne a világból" — írta egy helyen, de másutt is visszatért erre a gondolatra. öreg szakik, tisztességben megöszült kisiparosok, egy- egy szakma megszállottjai mutatják a példát napjainkban is, de nincs olyan területe az emberi tevékenységnek, ahol ne villanna fel időről időre valamilyen formában a jál végzett munka öröme. Még akkor is, ha akadnak gúnyosan vagy mosolyogva legyintök, az igyekvőket kifi- gurázók, kigúnyolók. ■ A munka igazi értelmét, megbecsülését hirdető jelszavakkal sokszor visszaéltek már az évtizedek során. Nemcsak akkor, amikor az ötvenes évek elején néhány mestersé- . gesen megnövelt teljesítményt A munka elérő emberre aggatták rá az országos dicsőség fényes díszeit, ettől várva a húzóerőt, a százalékok növekedését. Mint tudjuk, ezek az erőltetett mozgalmak hamar letűntek, de azért még gyakran kísértett á munka dicsőítésének olyasféle szelleme, amely eltakarta a valódi értékeket, a hétköznapi cselekedetek, egyszerű tettek, a kirakat nélküli csendes tevékenység sokaságát. Akadnak persze olyanok, akik azt mondják, hogy a legnagyobb megbecsülés ott kezdődik, ha az embernek egyáltalán van munkája, gondolva nálunk is a harmincas évek nagy válságára, s a tőkés világban létező és nem szűnő munkanélküliségre. Való igaz, felbecsülhetetlen az a biztonság, amelyet szocialista társadalmi rendszerünk a teljés foglalkoztatottság elérése és megtartása révén teremtetett. Ennek az időszaknak hősi krónikájával még ma is adósak vagyunk. S talán ennek a biztonságnak is köszönhető, hogy a ma embere — érthető ez a törekvés — nem elégszik meg azzal, hogy dolgozhat valahol, hanem mindig jobbat, számára megfelelőbbet keres, feltéve, ha van módja becsülete hozzá. Mert az is tény, hogy a kisebb településeken, falvaikban nem könnyű a hajlamaihoz, képességeihez illő munkát találni mindenkinek. Ezért aztán sokan több órás utazással küzdik le naponta ezeket a hátrányokat, s bizony a munkahellyel kapcsolatos igényeik sem terjednek túl az egyszerű kereseti lehetőség fogalmán. Mégis azt kell mondani, hogy azoknak a vezetőknek van igazuk, akik a dolgozót nem tekintik egyszerű „munkaerőnek", s önmagukat sem képzelik a régi értelemben vett „kenyéradónak’’. Annál is inkább, mivel — ahol csak teheti — ez a mai „munkaerő” már válogat, s nemcsak a jobb kereseti lehetőség érdekli, de az is, hogy milyen abban az üzemben, műhelyben, gazdaságban az általános megbecsülés, túl a borítékban is kifejeződő elismerésen. Másrészt nehéz volna tagadni, hogy a gazdasági körülmények rosszabbodása, ami az emberek életszínvonalának javulását is fékezi egy idő óta, sokakat arra késztet, hogy kiegészítő munkával javítsanak a család helyzetén, s igényeikhez így szerezzenek nagyobb jövedelmet. Mindannyiunk környezetében találhatók úgynevezett „hajtás’’ emberek, akik szinte látástól vakulásig, önmagukat csöppet sem kímélve dolgoznak ezért a többletért, néha csak az elvárható kényelmesebb otthonért, családi házért és egyéb — ma már luxusnak egyáltalán nem nevezhető — célodért. A munka igazi értelme olykor mintha ezeknek a feladatoknak a megoldásában nyerne előttük kifejezést, s nem tudni, marad-e elegendő energiájuk, ambíciójuk a tényleges kenyérkereső foglalkozásra, s lelik-e örömüket abban is az előbbihez hasonlóan. Persze az volna a jó az egyénnek és a társadalomnak is, ha ilyen kettősség nem alakulna ki az életben, s mindenki ott tudná megvalósítani, kiteljesíteni önmagát, álmait, egyéni és közösségi céljait, ahol a hivatásul választott I munkáját is élvezettél, örömmel és áldozatkészséggel, s anyagilag és erkölcsileg kellően megbecsülve végezheti. Lehet, hogy ezek az elképzelések ma még irreálisnak tűnnek sokak szemében, pedig mind ott szerepelnek a szocialista társadalom céljai és programja között, s ha együttes megvalósíthatóságukban nem hinnénk, akkor nem sok értelme maradna annak, amiért élünk és dolgozunk.- F. Tóth Pál NŐK AZ IPARBAN Eladni—másként Sokszor leírtuk az elmúlt évben, hogy nehezehb külföldön eladni. Ügy jellemeztük a helyzetet: pang a piac, dekopjumktúra van. Most sem sokat változott a helyzet. Némely termékfélét hónapokig kell tárolni — olykor külföldön, hűtőházakban, raktárakban — kivárva azt a pillanatot, amikor lehet, vagy érdemes értékesíteni. Ezek közé tartozik a konyhakész baromfi is. Nemcsak a csirkéről vájj szói. hanem a libáról és kacsáról egyaránt. A feldolgozó vállalatok az idén a második félévre még átvételi szerződést sem kötötték a baromfit tartókkal, mondván, attól teszik függővé, hogyan alakul a pia*. Ugyanakkor | megyében nem lehetünk elégedettek a b'aromíi- választékkal. a városokban sem, de főképpen a nagyközségekben. Másrészt: még a megyeszékhelyen sincs vendégcsalogató, korszerű, ízléses, olcsó, harmadoísztá- lyon értékesítő, . baromfihúsokat kínáló ebédlő-, vacsorázóhely. Mintha nem is ebben a városban lenne, az ország egyik legkorszerűbb b a romi if éld o lgozój a. Kevés az a három baromfiszakbolt — bár gazdag választékú —, amely Kecskeméten van, és ugyanez mondható a grillcsirkét árusító Arany János utcai büféről is. Annyi különbséggel, hogy ez utóbbi, finoman szólva „esztétikai szempontból kívánnivalót hagy maga után”. Miért nincs több — mondhatnám úgy is sok — kicsi baromfi- ételbár? Kiskunhalason az otta. ni feldolgozó már nyitott ilyesmit, de ha példára van szükség, erre elsősorban a BÁCSHÜS- alkalmas: Baján gusztusos, szép büfét üzemeltet, ahol saját termékeiből készült ételeket árusít, és Kalocsán is hasonlót nyitottak. Már egy éve szó vau arról, hogy Kecskeméten ugyancsak lesz ilyen boltjuk. Tudom, hogy a BÁCSHÜS most is szeretné a tervet megvalósítani... csak-, hát. És most következzék a válasz arra. mik az akadályok: nincs üzleihelyis&e. vagy olyan drágán ■ kapják meg a vállalatok, hogy nem tudnak annyit rászánni. Ki mondja m_eg az üzlet vételi árát?/ Többnyire a helyi tanács. Anélkül, hogy elmarasztalnám az üzletárak megállapítólt, hadd mondjam: egy-egy város érdeke is a bőségesebb ellátás, az ide érkező vendégek jobban érzik ma. gükait. ha több, kisebb, .specialitásokat kínáló ételbárak közül választhatnak és - természetesen a helybéliek ugyancsak örülnének. Nem mondom, hogy az üzletek nyitásával „levezethető” az eladatlan árukészlet, de hogy valamelyest csökkenne, az bizonyos. Mindez azt sugallja: érdemes lenne megegyezni a vállalatokkal! a tanácsoknak az üzlethelyiség-gondokban. 1 Például úgy: néhány éves hitelt adnának az épületrész kifizetésére. (Az üzletemberek azon is töprengr betűének: megérné-e a környező országok egyikében,- másikában magyaros ételbárokat üzemeltetni?) Gondolkodni kellene a megoldáson. és gyorsan cselekedni, egyrészt, mert igény van az em. lített típusú étkezcihelyekre. másrészt mindannyiumk érdeke a megfelelőbb ellátás, ezzel a megtermelt javak értékesítése. Csabai István i* rekek. Ugyan a kislányuk mezőA darus A darukosar — vagyis a vezérlőfüűke, amelyből az emelőgépet irányítani lehet — tíz méterrel a född felett mozog. A teher, amit a daru markolóval, vagy mágnessel fölemel és harminc méterre! odébb tesz, egy mesebeli óriás erejét is próbára tenné. Azonban a darus munkája sem könnyű, mint általában a gépkezelőké. A különbség annyi, hogy ő egy kicsit magasabban, egy kicsit magányosabban tölti napját. A vezérlö- fültében a mázsás terhek mozgatója egyre gyakrabban asszony. A kecskeméti Zoménc- és Kádgyárban mér 16 évvel ezelőtt is sok nő jelentkezett, airniikor da- rustamfcilyamót indítottak. Farkas Ferenc- né a gyárkapun látta meg a kiírást, és a mosoda helyett az öntödét választotta. Mint mondja, azóita sem bánta meg. — Tízen jelentkeztünk. mindannyian nőik. Mostanra négyen maradtunk abból a társaságból. Nem volt különösebb elképzelésünk a darusok munkájáról. Csináltuk és megszerettük. Fizikailag ugyan nem nehéz, de az állandó figyelem miatt fárasztó. A kádgyártásihoz szükséges anyagot, a vasat, kokszot, homokot, mészkövet visszük a térüzem kjét darujával az öntödébe. Olyankor nehezebb a munka, ha ugyanakkor vagonrakás is van, s még jobban kell figyelnünk, hogy az . öntők is időben megkapjanak mindent. Én a lányommal dolgozom egy műszakban. A két darug sokat segíthet egymásnak, én megyek az ő oldalára, ha kell. vagy fordítva. . A gyár valódi családi munkahely. hiszen itt dolgozik a férj Farkas Ferenc mozdonyvezető, és a fia is, mint esztergályos. A szülők „hozták” őket. úgy gondolták, jó helyen lesznek a gyegazdasági szakközépiskolát végzett, de nem kellett nagy rábeszélés, hogy ezt a munkahelyet válassza. A legfőbb érv talán a kereset volt. Órabére ugyanannyi, mint édesanyjának. A három műszakos munka, a gyakran végigdolgozott szpmbalt-vasárnap a fizetést szépen növeli. — Ösztönzőbért is kapunk — folytatja Fairkasné — itt a nők is jól keresnek. Hét végén a tér- üzeimi dolgozóknál alakult gazdasági munkaközösségnek is segítünk. Így aztán együtt dolgozom a férjemmel, h'a ő jön, én is. — Amíg lehet,. itt maradok a darun. Isimerem a munkafolyamatot, leköti a figyelmemet. Felelősséggel is jár. mert egy pillanatra sem szabad elfelejtenem, hogy emberek dolgoznak odalenn, akikre vigyáznom kell, Fejszés Edit Mezőgazdasági kombinát a Hosszúhegyi Állami Gazdaság Megteremtették a termelés, feldolgozás és értékesítés összhangját Jellemző, hogy ez a gazdaság bonyolította le a magyar borászati termékek tőkés- és szocialista országokba irányuló forgalmának 7—8 százalékát. Az új szervezeti keretek, a mezőgazdasági kombináttá alakulása révén, áz idén még több lehetőséget tud feltárni a hosszúhegyi gazdaság a szélesebb körű együttműködésre a szőlőtermelés és borászat valamennyi folyamatában. Ilyen többek között az a kapcsolat, amelyet a Bajai Mezőgazdasági Kombináttal teremtett a legutóbb megkötött szerződés' keretében. Nagyfokú specializációra nyílik ezzel lehetőség a szőlőfeldolgozásban, borászatban, a pa- • A hazai borászati termékexport 7—8 százalékát a hosszúhegyi lackozásban, értékesítésben, a hakombinát bonyolítja le. Képünkön a pézsgöüzem töltősora. zaj £s a külpiaci forgalomban egyaránt. " pénzügyi helyzete, felhalmozóké" pessége nagyobb az átlagosnál. Éz tette lehetővé azt, hogy több ágazat teljes vertikumát; a termelés, a feldolgozás, az értékesítés egységét megteremthesse. Kutató, fejlesztő tevékenységet is végeztek szakemberei, és tudományos munkájuk eredményét, tapasztalatait megosztották a közeli és távolabbi mezőgazdasági üzemekkel. .W«£ . . .. Szőlő- és gyümölcstermelési rendszeréhez szűkebb hazánk és a szomszédos megyék számos gazdasága tartozik. Több mint ezer hektár szőlő- és 500 hektár gyümölcsös ültetvénye van. Ebből következik, hogy a növénytermelés összértékének több mint kétharmadát a. szőlő, valamint a téli alma és ennek feldolgozása, a borászat, a pezsgőgyártás, a gyümölcsértékesítés, sűrítménygyártás szolgáltatja. A hosszúhegyi gazdaság a kertészeti gazdaságok számára elég kritikus 1983-as esztendőben is jelentős exportot bonyolított le. A tőkés piaci kivitelét növelte mindenekelőtt, a magas feldolgozottsági fokú és kivá-t ló minőségű termékeivel. . Eleget tett azoknak a kötelezettségeinek is, amelyek a KGST-országok közötti kereskedelmi forgalomban reá hárultak. Sőt, a megfelelő minőségű termékek tárolt készleteinek birtokában a soronkívül jelentkezett, pótlólagos exportigényeket is kielégíthetett mindkét piacon. Az utóbbi másfél, két évtizedben az átlagosnál dinamikusabban fejlődött Bács-Kiskun egyik kertészeti nagyüzeme, a Hosszúhegyi Állami Gazdaság. Harmincöt eves fennállásának igen jelentős szakaszához érkezett: a Mezőgazdasági él Élelmezésügyi Minisztérium mezőgazdasági kombináttá nyilvánította. Az erről szóló okmányt a MÉM képviselői ezen a héten nyújtják át az üzem vezetőinek. A Sükösd, Érsekcsanád, Nemesnádudvar, Hajós, Császártöltés határában elterülő új kombinát gazdasági feladatai eddig sem voltak könnyűek. A magas színvonalú termelési, szervezési feltételeknek azonban az ott dolgozó vezetők és vezetettek évek óta tisztességgel eleget tettek. A gazdaság számos alkalommal nyerte el a,* kiváló vállalat kitüntetést, i Termelésfejlesztési lehetősége, • Korszerű osztályozó, válogató gépsoron készítik elő a téli almát a belföldi és a külpiaci értékesítésre. • Hat településen — köztük Hajóson — gazdaság. (Méhesi Éva felvételei) élelmiszerboltot is nyitott a A hosszúhegyi kombinát szántóföldi növénytermesztését, gabonatermesztését egészíti ki az állattenyésztés, az erre alapozott sertéshizlalás, húsfeldolgozás és -értékesítés. Valaménnyi készítményét a saját kereskedelmi hálózatában is értékesíti. Sükösdön élelmiszer- és gazdaboltot, Hajóson, Dusnokon, Érs'ekcsanádon. valamint a hajósi külterületi településen, Érsekhalmán élelmiszerbolr lot nyitott: amely a helyi lakosság ellátásában lényeges szerepet tölt be. Kiss Antal SZÉLJEGYZET T
