Petőfi Népe, 1984. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-18 / 14. szám

nut Műt: Eleinte IM len havazással, átmenetileg eaóvel. n felhőzet. FeihßAt- vonulás lehet, gyakori hőzáporokkal. A sokfelé erői, néhol viharos szél északnyugatira fordul, A kora délutáni hőmérséklet 1 és S fok között véthető._______________________________■_[ ________________ V ILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK I IDŐJÁRÁS Napközben Várható Időjárás többnyire borult Illetve sokféllé nyugat felől lassanként fölszakad AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIX. évi. 11. szám Árai 1,40 Ft 1984. január 18. szerda MEGKEZDŐDÖTT A STOCKHOLMI KONFERENCIA ?lof Palme: „A békét és biztonságot a tárgyalóasztalnál kell keresni” Tegnap délben Stockholm kulturális központjában 33 euró­pai állam, valamint az Egyesült Államok és Kanada rész­vételével megkezdődött a konferencia „az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekről, valamint a leszerelés­ről”. A madridi találkozón 1983 szeptemberében elfogadott záródokumentum alapján a stockholmi konferencia a kato­nai enyhülést, a szembenállás csökkentését, a békeidőben folyó jelentősebb katonai tevékenység helyes értelmezését hivatott előmozdítani. A küldöttségeket Lennart Bodström svéd külügyminiszter köszöntötte, majd Olof Palme kormányfő mondott megnyitó beszédet. A svéd miniszterein ok emlé­keztetett arra, hogy az európai biztonságot több mint egy gene, ráción keresztül az „elrettentés” eszközrendszerében keresték, amelynek ugyan volt bizonyos szerepe a béke fenntartásában, de távlatilag nem szolgálhat a béke, a stabilitás és az egyenlő­ség alapjául a nemzetközi tár­sadalomban. Utalt a vezető atomhatalmak „nyugodt és ész­szerű ítéleteinek” fontosságára a nukleáris háború kérdéseiben és hangsúlyozta, hogy „nem lehet tényleges biztonság csupán az egyik fél számára”. Olof Palme rámutatott, hogy a nagyobb bizalom légköre termé­keny alapot teremthet a politi­kai párbeszédhez és a létfon­tosságú eszmecseréhez. „Senki sem kívánja, hogy a népek sza­kítsanak ideológiai felfogásukkal, és megváljanak azoktól az érté­kektől. amelyekben őszintén hisz­nek”. A kormányfő kifejezte remé­nyét, hogy a stockholmi találko­zó elősegíti az őszinte párbeszé­det, a félreértések és a téves ér­telmezések kiküszöbölését az or­szágok képességeit és szándékait illetően. Fordulópontot, új indulást je­lent Stockholm, amelyben, a né­pek a remény jelét látják, éa amelytől konkrét eredményeket várnak — mondotta végül Olof Palme svéd miniszterelnök, alá­húzva, hogy a biztonsági prob­lémák megoldása csak politikai akarattal és gyakorlati együtt­működéssel lehetséges. „A békét és a biztonságot a tárgyalóasz­talnál kell keresni” — 'hangoz­tatta. (4. oldal) Új fajták, jobb minőség Az Erdészeti Tudományos Intézet Duna—Tisza közi Kí­sérleti Állomásának elmúlt évi munkájáról adunk áttekintést a fenti címmel. Dr. Walter Fe­renc igazgató elmondja, mi­lyen kísérleteket végeztek ta­valy. Tevékenységükbe bele­tartozik, hogy közreműködnek a gépesítési kutatásokban is. A cél az, hogy elősegítsék az erdészeti gépgyártás hazai fej­lesztését és a tőkés importot minimálisra csökkentsék. Ké­pünkön: talajfertőtlenítő gép munka közben az egyik erdé­szeti csemetekertben. 1 Sajtóposta (4. oldal) KÍSÉRLETEZŐ pedagógusok ] (5. oldal) Gyümölcslésűrítmény­gyártás együttműködéssel Három mezőgazdasági nagyüzem újabb példáz mutat arra, hogy milyen hasznos a közös érdekű együttműködés. A bó- csai Petőfi Tsz-ben a száztíz ezredik flakont töltlik meg azzal a gyü­mölcslésűrítménnyel, amelyet a Kecskemét- sziikrai Állami Gazdaság 6 ácsán ugyanakkor egy szállít a szövetkezetnek. műanyagcsavarkészítő üzem is működik. Itt a szövetkezet dolgozói maguk állítják elő a fla­konok zárósapkáit. A harmadik gazdaság a lakiiteleki Szikra Tsz, amely a gyümölcsfor- fáj'ú, ízlésesen kivitele­zett műanyagflakonokal gyártja a fröccsöntő gé. pein. A 160 gramm sűrít­ményt tartalmazó kis- tartályokat — egyelőre dupla töménységű cit­romlével töltve — már forgalmazza a kereske­delem. A következő ter­mék az ugyancsak szik­rai gyártmányú szamó­ca, meggy, alma, feke­teribiszke lesz. Vala­mennyi a hazai válasz­ték bővítését szolgálja. A Petőfi Tsz töltőüze­mében tíz asszony és leány dolgozik egyelőre egy műszakiban. Később, a termékek iránti keres­let növekedésétől füg­gően, majd több műsza­kot is szerveznek a gyü- mölcsszirup-töltő bócsai munkahelyen. • Képünkön: higiénikus körülmények között töl­tik az apró tartályokat szikrai citromsűritménnyel és helyezik a műanyag „citromra” a gyártmány- ismertető címkét. A terméket az állami gazdaság forgalmazza, a DÉLKER közvetítésével. (Méhesi Éva felvétele.) TIZENHATEZER ABLAK, AJTÓTOK TERVEN FELÜL Sikeres év után a faipar halasi gyárában Jó hangulatban kezdte meg az új esztendőt az Épületasztalosipari és Faipari Vállalat kiskunhalasi gyárának kollektívája. Erre minden oka megvolt, hiszen terven felül mintegy 16 ezer ablakkal és aj­tótokkal járult hozzá 1983-ban a soha nem látott építési kedv miatt bekövetkezett anyagellátási gond enyhítéséhez, javuló termékminőség mellett, s ter­mészetesen a pihenőnapokon végzett többletmun­ka anyagi elismerése sem maradt el. Király István igazgató elmondta, hogy a válla­lat eredetileg 214 ezer 267 darab kis lakásépítésihez szükséges ablak-, illetve házgyárak által rendelt, utólag felszerelhető ajtótok előállítását tűzte célul eléjük. A második félévben, szeptemberiben kérték tőlük, hogy programjukon felül járuljanak hozzá az építőanyag-kínálat javításaihoz. A többlettermelés­hez az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium­tól többlethér-kiíizetési lehetőséget, preferenciát kaptak. A dolgozók nagy kedvvel vettek részt a szombati, vasárnapi munkában, annál is inkább, mert a külön, keresetet tíznaponta kifizették. Az év végéig 133 ezer 400 ablakot szállították el az onszág 732 TÜZÉP-telepére. Ezek a halasi ter­mékek — a kereskedelem visszajelzései szerint — igen keresettek, mert a kalocsai Műanyag- és Gu­mi feldolgozó Vállalatnál gyártott „embrió” tömí­téssel kitűnően záródnak, és sokkal olcsóbbak, mint más vállalatok ugyanilyen cikkei. Nyitódásuk sze­rint öt típust készítettek tavay, 30 féle méretben, igazodva a .kislakásépítők igényeihez. Az ablako­kon kívül 97 ezer ajtótok került ki a halasi üzem­ből, nagyipari felhasználásra. Az első- és a másod­osztályú termékek aránya együttesen elérte a 30 százalékot, ami ebben a szakiméban igen jó ered­ménynek számít. Az ÉPFA kiskunhalasi gyára 1963-ban túltelje­sítette a tenmelésáérték-előirányzatát, s a terve­zett 12 millió helyett várhatóan több mint 17 mil­lió forint lesz a nyeresége. Az ereidmányöfbblet nem csupán a több terméknek, hanem a jó gazdálkodás­nak is köszönhető. A hatékony munka 5,6 százalé­kos béremelést tett lehetővé, fj bérpreferencda ré­vén pedig ezen felül még átlag 10,2 százalékkal nőt­tek a keresetek. (Megjegyzendő, hogy ez utóbbi nem épült be véglegesen a bérekbe.) Nem mindenki élt egyformán a kereseti lehetőséggel: Volt, akinek — átmenetileg — 30 százalékkal, másnak semmi­vel sem emelkedett a havi jövedelme. Az új évre teljes egészében . lekötöttiék a gyár kapacitását megrendelésekkel, sőt 40 százalékkal többet is vállalhattak volna. Tekintettel a nem csökkenő építőanyag-szükségletre, az idénre is meg­kapták a töbibleVbér kifizetésének lehetőségét, a többlettermelés arányában, amivel az üzem kollek­tívája élni akár. Már az új év első két hetének szombatját, vasárnapját is munkával töltötték.' (A halasi gyárban az „év embere”, azaz a siker egyik fő kovácsa Lakatos András üzemvezető volt. A 4. oldalon bemutatjuk őt.) BAJA, NAGYBARACSKA, RÉM Halastó három szövetkezet összefogásával Tasstól Hercegszán tó-Hódunáig határolja Bács-Kiskunt a Duna, a Tisza pedig 30 kilométer hosszan. Számos kisebb-nagyobb tó és csatorna, természetes és mester­séges vízfelület teszi változatossá a Duna—Tisza közét. Mégis a legnagyobb megyében a halhús­termelés csupán öít százalékát te­szi ki a hazainak. A szakigazga­tási adatok szerint, 6,2 ezer hek­tár az összes víztenület, amelyen halászat folyik. Ebből 800—900 hektár a belterjes tógazdaság, a többi természetes víz. Szőkébb hazánkban, a halászat nagyobb arányú fejlesztésének gátat vet a természetes vizek szennyezettsége. Lehetőség van azonban új tógazdaságok terem­tésére. Tény, hogy az 1984. évi népgazdasági terv nem irányozta elő a halhústermelés számottevő növelését, inkább a szín ten1 tartá­sát, Bács-Kiskun megyében még­is törekednek a mezőgazdasági üzemek a halászati elképzeléseik valóra váltására. Dávödön az Augusztus 20. Tsz, Szakmaron a Petőfi, Hantán az Erdei Ferenc és a Lenin. Tasson a Dózsa. Úszódon' az Egyetértés, Szabadszálláson a Lenin Tsz, Du. naszenitbenedek térségében pedig a helyi Üj Hajnal' és a foktői Bé­ke, ezen kívül a Kalocsai Állami Gazdaság szándékozik tógazdasá­got teremteni, vagy a meglevőt kiegészíteni. A legjelentősebb ter­vet a nagybaracskai Haladás Tsz valósítja meg, természetesen nem egyedül, hanem a rémi Dózsa Termelőszövetkezettel és a bajai Üj Elet Halászati Tsz-szel össze­fogva. Hosszabb távon 400 hek­táros tógazdaság létesítésére ki­náükozik itt terület, de az több ötéves tervre elosztva, hiszen, a nagybaracskai szővetkeztenek a Margittá-szigeti, nagytérségi me­liorációban is számottevő az ér­dekeltsége és az ezzel összefüggő pénzügyi elkötelezettsége. A nagybaracskai tógazdaság beruházásának első ütemében 200 —230 hektáros tavat építenének meg. amelynek 50 százalékán az idén előreláthatólag megkezdhe­tik a hal ásítást. A halastavat a Dunából a Ferenc-csatornán ke­resztül töltenék fel a folyó ma­gas vízállásakor. Ha erre nem volna lehetőség, akkor a bajai Deák Ferenc-zsilipnél. szivattyú­állást szerelnek fel, hqgy annak segítségével emeljék át a Duna vizét a nemzetközi érdekeltségű Ferenc -tápcsator néha. K. A. • A nagybaracskai halastó építői kihasználják a viszonylag kedvező időt. (Pásztor Zoltán felvétele.) Masina-szemlélet A gyár udvarán már hóna­pok óta áll a targonca. A se­gédmunkások izmaik megfe­szítésével dolgoznak, pedig könnyebb munkát ígértek ne­kik: a raktár korszerű, búcsút lehet végre inteni a kézi anyag­mozgatásnak. Csakhogy egyre-másra rom­lanak el a modern targoncák, az anyagbeszerzők szinte már találomra böknek ki egy he­lyet a térképen, ahol alkatrész után érdeklődnek — minden hiába, s még szerencse, hogy az izmokhoz kertesebb pótal­katrész szükségeltetik. De té­ved, aki azt hiszi, hogy most szemrehányó hangnemben a karbantartás renyheségét, a szervizelés megannyi hibáját, valamint az anyagellátást fo­gom szapulni. Téved, mint ahogy én is tévedtem, amikor a gyár. igazgatójától vártam ugyanezt. ö azonban egészen másról kezdett beszélni. És amit mon­dott, az talán még fontosabb, mint az unos-untig ismert pa­naszok, amelyek természete­sen ettől függetlenül mielőbbi orvoslásra várnak. A masina­szemlélet ellen lépett fel — azt firtatta, hogyan használjuk, kezeljük a ránk bízott gépe­ket. A közelmúltban még job­bára masinákkal dolgozhatott az a munkás, aki most szám­jegyvezérlésű berendezés mel­lett dolgozik. A masina keve­set tudott, de sok mindent ki­bírt. Néhány kulcsmüveletre szakosodott, hangosan doho­gott, még kezelése is fizikai erőt igényelt, de erős volt, s szinte elronthatatlan. Ma már egyre több a készülék, amely már finomabb jószág, így a vele szemben alkalmazott bá­násmódnak is másmilyennek kell lennie. Körültekintőbb­nek, átgondoltabbnak, meste­ribbnek. Vége az „üsd, vágd, nem apád” korszaknak, a berende­zések egyre érzékenyebbek, egyre precízebbek — minél többre képesek, annál köny- nyebb elrontani őket. A gépe­ket használók azonban még masinákhoz szokott kézzel és képzettséggel dolgoznak. Em­lékszem egy olyan esetre, ami­kor a világszínvonalú gép töb­bet állt, mint járt — és a gyár­tó cég képviselője hitetlenked­ve javította újra és újra, majd kétkedésére indokot is talált:' a készüléket kalapáccsal(’) ser­kentették gyorsabb munká­ra ... Visszatérve a targon­cákhoz, az igazgató biztos ab­ban, hogy masinákként keze­lik őket, holott ezek már fi­nom műszerek, egyszerre több funkció ellátására képesek, vi­szont nem tűrik a durva moz­dulatokat, a lustaságot. Tud­niillik sokszor dodzsemest ját­szanak velük, a koccanások alkalmával harsány a röhej, a raktár nyílegyenes útján gya­kori a verseny. Egy mérnöktől Hallottam, hogy nálunk sokkalta több pót- alkatrész fogy el, mint a fej­lett ipari államokban. Nem­csak azért, mert a még javít­ható darabok is az enyészet sorsára jutnak. A nem megfe­lelő használat is gyorsabban koptatja a gépeket. No meg az ápolás hiánya. Gyakorta látok építkezéseken olyan be­rendezéseket, amelyek piszko­sak, elhanyagoltak, úgy. néz­nek ki, mintha az ócskapiac­ról szállították volna oda őket, holott csak néhány éve szol­gálnak. És a gyárakban sem szánnak elég időt a masinák tisztántartására, a mindenna­pi ápolásra. Azt írtam, hogy a gépeket használók még mindig masi­nákhoz szokott kézzel és kép­zettséggel dolgoznak. Bizonyá­ra igaz a feltételezés, de akad más baj is.* Tudniillik az a targoncás, aki vidáman dod­zsemet játszik a sok százezer forintot érq járművel, munka­idő után oly óvatosan ül bele Trabantjába, mintha a kocsi ütése porcelánból volna. Tamás Ervin & A. T. S.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom