Petőfi Népe, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-16 / 296. szám

1983. december 18. • PETŐFI NÉPE • 5 Az öregecske szüzek férjhezmenetele, m * ^ -1 Hamisítatlan kabaré uralkodott a Kocsonya Mihály házas- úgy általában sága bemutatóján. Néhai Bilicsics Márton és Szabadhegyi Mihály pálosrendi szerzetesek — e kurta közjáték valószí­nű szerzői — minden bizonnyal elégedetten állapították volna meg, hogy még a hivatásos magyar színjátszás kezde­te előtt született, legalább kétszáz éves komédiájuk (modern változata) ma is időnkénti nevetést, kuncogást csal ki a tá­voli utókor publikumából. • Vitéz László (Berzenczey Pé­ter), Lamanda László (Kocsonya Mihály), Ecsedl Erzsébet (Ber- zenczeyné, Tóth Rita (Kocso- nyáné). (Straszer András felvé­tele) Persze az alapszituáció ősformá­ja, a vénlányság komikuma, a házasság, mint intézmény ellen­tétessége végtelen variációsorba épül a világirodalomban. Gon­doljunk Gogol Háztűznézőjére, vagy Csehov Leánykérésére. De- hát a tematika legfeljebb hálás, még nem dönt el semmit. E konfliktusformákat különböző művészi szinten fel lehet dolgoz­ni és sokféle mélységélességgel lehet eljátszani. Gágyor Péter, a Kocsonya Mi­hály házasságának átdolgozója, rendezője, díszlet- és jelmezter­vezője, valamint a társulat egy­értelműen szórakoztató produk­ciót hozott létre. Ámde a szó milyen értelmében? Az előadás engem legjobban a Telepódiu­mokra emlékeztetett, sajnos. Ez persze nem a választott kifejező- eszköz, a humor miatt tesz elé­gedetlenné — hiszen ez csak (igen termékeny) formája a mű­vészi gondolatsornak, hanem az előadásból kirajzolódó világkép közhelyessége, a drámai és szí­nészi végiggondolás nem túl ma­gas szintje, igénye miatt. Azért volt szükség az átdolgozásra, mert a pálosrendi szerzetesek há­rom életképfüzéréből álló ódon, kurta komédiája jóformán addig sem tartana, amíg a szék meg­melegszik alattunk. Így a buta nemest, csúnyácska leányát, va­lamint a csőbehúzott kérőt ki­gúnyoló nyers komédia igencsak átalakult és kibővült. Sokféle színjátéktípus és még több játék­stílus vállalhatott volna kereszt­apaságot e produkcióban. Érezhetően a közelmúltban lá­tott amatőr előadások hagyomá­nya termékenyítette meg legin­kább az együttes fantáziáját. Amíg ez a játékosságot, a rög­tönzést, a karikírozást, a helyzet- komikumok kidolgozottságát je­lenti, teljesen logikus is, hiszen eredetileg iskolaszínházi művel van dolgunk, amelyet diákok ját­szottak, diákoknak. Sokkal meggondolkoztatóbb, hogy a XVIII. századi komédiát milyen művészi indokok alapján telepítették át másfél évszázad­dal későbbre. Így például a drá­ma nyelve, mely pusztán csak régi, az újonnan beépült népies- kedő kiszólásofckal egyszeriben irónia tárgyává, s nem túl friss humorforrássá válik. Az átdolgo­zásra hatott a Jöjj délre, cim­borám nyelvi és gesztusrögtön- zési, társítási módszere. Csak mely ott egyszerre forma és je­lentésépítő eleme volt egy min­den oldalról nyitott előadásnak, itt a nagyon is egyértelmű, konk­rét, hagyományos történés kaba- rés kicirkalmazásként, időnként fárasztó poénvadászatként hat, s színházi hagyományunknak nem a legtermékenyebb ágához kap­csolódik. Ugyanez az üvegházi népiesség hatja ót a játékstílust is, pedig a tehetséges fiatal társulat látha­tóan nemcsak ilyen kifakult sab­lonokkal tudna hatni. Az átdolgozás nem korlátozó­dott az eredeti történet feldúsí­tására, hanem a XX. századi ké­telkedéstől áthatva, folytatja is a történetet. Eszerint a kínosan férjhez kényszerített öreglány lányára ugyanilyen savanyú sors vár, s mint az előadás sugallja, így lesz ez az idők végezetéig. A második, kudarcba fulladt férj- hezadás jelenetei — amelyekben már a csehovi drámatechnika for­maelemei is feltünedeznek —, az addigi vidám színpadi stílusból hirtelen együttérző, búbánatos hangnembe lökik az előadást. Mi­lyen tragikus is az öreglányok sorsa, sőt környezetüké is, tehát általában mindenkié, tűnik fel, hirtelen, az előbbiek után min­denképpen zavarba ejtő tanulság. Csakhogy a műből való ilyetén kiszólást már előre hiteltelenítet- te az előző jelenetek poénvadá­szata. Jobb, ha a drámában vagy a színjátékban a tragikum és a komikum természetszerű össze- fonódottsága egyidejűleg érezhető és nem ilyen dialektikusán, kü­lönválasztott. Az előadást szép, régies mu­zsika kísérte. Véleményem sze­rint jobban igazodott az eredeti mű korához, mint a színpadi fel­dolgozás által megcélzott XIX. századi életképhez. A tehetséges színészek közül Tóth Rita, Ecsedi Erzsébet, Be- ratin Gábor és Lamanda László tetszett legjobban. H. Gy. SIKERESEN MŰKÖDIK AZ AKTÍV AHÁLÓZAT A pártirodalom terjesztése Kalocsán A politikai és pártirodalom népszerűsítésében Kalocsán évek óta élenjárnak. A terjesztő propa­gandisták példát mutatnak abban, hogy miként lehet — és kell — eljuttatni az érdeklődőkhöz az időszerű és fontos szellemi termékeket. Erről beszél­gettünk a napokban Szabó Györgynével, a városi pártbizottság munkatársával, aki nemrégiben vette át „A pártirodalom népszerűsítéséért” megtisztelő kitüntetést. ' — Kalocsa élvek óta élemjár a politikái és ■pártiro­dalom terjesztésében. Hosszú idő óta a legjobbak között szerepelnek. Hogyan, miként sikerüli etzt 'El­érniük? , — Célúink elsősorban az, hogy tervszerűen ösz­tönözzük a munkahelyek dolgozóit a Kossuth-kááld- ványofc és pártfolyói,rátok olvasására, imajd pedig természetesen arra, hogy olvasmányélményeiket minél inkább felhasználják napi munkájukban. — Milyen módszerekkel segítik a terjesztőket? — Sikeresen ,működik aktívahálózatunk, ímely nagyban befolyásolja a pártmunkának e fontos te­rületét. Bevált módszerünk, hogy az ajánlásaink konkrétak, egyre inkább személyre szólóak. Ehlhez viszont ismernünk'kell az embereiket, kinek-ikinek az érdeklődési körét, sajátos igényét. Figyelembe vesszük azt is, hogy ki milyen mértékben és miilyen módon kapcsolódik be naponta a pártoktatásba. — Ilyen nálunk a Fékon gyár, a kórház, az egész­ségügyi szakközépiskola. És örömmel mondom, hogy a sor ezzel még nem teljes. — Ne haragudjon meg a személyes kérdésért: de ön mint a terjesztő propagandisták újonnan kitün­tetett irányítója, alvas-e rendszeresem? — Szeretem a Népszerű történelem sorozat pél­dányait, olvasom a párti oly ó Iratokat, a napilapokat. Ha ezekhez hozzáadom, hogy a televíziót és a rá­diót rendszeresen kell hallgatni, illetve nézni, meg azt is, hogy a Nők a történelemben eüneveziésű so. rozat ds a kedvenceim közé tartozik, akkor nyugod­tan állíthatom, hogy igyekszem (tartani a lépésit. — Miért csinálja? Vagyis, miért akoz örömet az ilyán irányú pártmunka? — Moldova György szavaival válaszolok, aki egyik könyviének címéül ezt írta: Akit a mozdony füstje megcsapott. Nos, engem a terjesztői munkám első éveiben a kezdeti eredmények lendítettek. És örömmel mondom, hogy ez a tény feldobott, lelke­sített, további jó munkára ösztönzött. — Meg is lett az epedmémue, hiszen legutóbb meg­kapta a pártirodalom terjesztéséért járó kitünte­tést .... — Az elismerés nagyon meglepett, hiszen ón nem ezért végzem ezt a munkát. . . Azt persze nem tu­dom letagadni, hogy nagyon örültem a kitüntetés­nek ... V. M. fSalatokról - fiataloknak 1 1 r j 1 • • 1 • A program ma változatos lesz, í hnn naT l/'r\7Kí>t1 az iskolában sem volt baj — W ILIlUll llOl IvUZj Uvll érthető, hogy Bosnyák Anlkő jókedvűen számol be a napról ____________________________________________________________________ Horváth József nevelőtanárnak. • Koruk ala®ján inkább az úttörőknek készülő összeá tiltásban írhatnánk ezekről a gyerekekről. A felelősségtudat, a felnőttes véleményformálás, az önállóság, amelybe korán belekóstoltak, mégis in­kább a nagyobbak közé sorolja őket. A kiskumífél. egyházi Bajcsy-Zsilinszky úton lévő kollégium tíz— tizennégy éves- fiúknak, lányoknak jelenti szep­tembertől júniusig az otthont — legalábbis hét köz­ben. Közös jellemzőjük a gyerekeknek, hogy vala_ mennyien a város környékén élték tanyákon, tsz. központokban; ma Is oda indulnák, ha eljön a szombat, vagy egy-egy nagyon várt hosszabb Isko­lai szünet. Itt, a városbeli kollégiumiban központi fűtés, me. leg víz, a tanulószobákban televízió van, az iskola alig kétszáz méterre, szóval teljes a komfort. „A családi légkört szerintem a legnagyobb kényelem sem pótolhatja” — fejti ki véleményét Horváth Jó­zsef nevelőtanár, míg a gyerekekre várunk. — ..Le­het, hogy otthon, a tanyán nincs villany, de ott vainnák a szülők. Van a gyerekek között olyan, aki nem bírja a távollétet, Inkább vállalja, a naponkén­ti utazást. Most is hazament egy nagyon értelmes kislányom”. A birtokos szerkezet nem a vér sze­rinti kötődést jelzi ebben az esetben. A nevelőta­nárok, akik a bekerülés pillanatától, nap minit nap órákat töltenek a gyerekekkel, lassan sajátjuknak érzik a rájuk bízott húsz—harminc fiút és lányt. •Körbejárunk a hálószobákban. Tóth Éva, aki szintén Horváth József „lánya”, most még egyedül van itthon, beteg. — Délelőtt voltam orvosnál, aztán meg olvastam, keresztrejtvényt fejtettem — ad számot a nap első feléről. — Én szeretek a kollégiumban lakni, de azért hétvégeken szívesein megyek haza apukám­hoz. — Éva jól tanul, oroszból ő a „segédtanítóm”. Közösségi ember, aki mindig szervez, mozog, csak a társai között érzi jól magát — jellemzi a nevelő, tanár. — De megjöttek a többiek is. Somkuti Anita, a diákotthon-tanács titkára. Min­den, éviben, új gyereket választanaik meg. Van, ezen kívül kultúrfelelős, sportíelglps és még sok egyéb tisztség. A szabad időbeni programok megszervezd, se az ő feladatúik. Anita, két barátnője is mellénk ül. Drózdik Mária és Szász Anita szintén hetedikes, valamennyien egy osztályba járnak. — Elég nehéz volt ímegsizofcni itt, amikor tízéve­sen bekerültünk — mondja Drózdik Marika a ti­zenhárom évesék felnőtites komolyságával. — Ma már könnyebb, mégszerettük a helyet, és látjuk, mennyivel nehezebb lenne, ha otthonról járnánk iskolába. Én Kiskunfélegyházától 13 kilométerre lakom, onnan utazgathatnék busszal. Most, hogy itt a tél, még rosszabb lenne. — Mi is azon a környéken lakunk — meséli Szász Anita. — Jobb otthon, az biztos, de így egysze­rűbb. Az alsó tagozatot minid1 a hárman a Dózsa iskoláiban végeztük el, összevont osztályban. Míg az egyik osztály csendben, tanult, a másikkal foglal­kozott a tanítónk. Nagyon rossz volt. Főleg a mia- tematiikával kínlódtunk sokat, nehezek voltak a feladatok. Egy év kellett, miikor bekerültünk a kol_ léglumha, hogy utolérjük a többieket. Akkor rom­lott is a tanulmányi eredményeim, de azóta már sá_ került kijavítlanom. A három lány — száztizenhárom társához ha­sonlóan — megszokta a környezetet'. Tíz éve mű­ködik a kollégium, és ma már a szülők többsége nem vonakodik attól, hogy elengedje gyerekét a városba. Tudják, hogy jó helyre kerülnek, ahol nemcsak a tanuláshoz, az emberré váláshoz is se­gítséget kapnak a nevelőiktől. —s —t Pillanatkép A korábbinál jóval kedvezőbb tárgyi feltételek között lát­ja el feladatát Kecskeméten 1982. október végétől a Szalvay Mihály Üttörő- és Ifjúsági Otthon. Üj típusú intézmény a megyében, amely nemcsak a gyermekeknek nyújt új progra­mot, hanem a fiataloknak is. A körükben végzett munkát a működés kezdetétől eltelt időben az útkeresés jellemezte, viszont így is jelentős részt vállalt a KISZ mozgalmi kép­zésből, módszertani munkából. Ez év őszétől pedig az úgy­nevezett szakági tevékenységben is tehetnek valamit a fo­tózás, a kerámia- és tűzzománckészítés, valamint famegmun­kálás fejlesztése érdekében. A szervezett szabadidős prog­ramok rendezésében rendelkezik a legtöbb tapasztalattal az ott­hon. Viszont rá kellett a szerve­zőknek jönni, hogy a KISZ-fia- tálokiat — érdeklődési körük és igényük megváltozása miatt —a „nagy rendezvények” nem vonz­zák igazán.. Ezért a kisebb cso­portos munkát lesz érdemes meg­honosítani. A szabadidős ifjúsági progra­mok egy .része a tudományos is­meretterjesztés körébe tartozik, amellyel az iskolában' tanultak megerősítésére, kiegészítésére tö­rekednek. Rendeztek pszichológiai, rocktörténeti, filmtörténeti sza­badegyetemet, amelyhez filmso­rozat is kapcsolódott. Az elmúlt hetekben lapunkban is tudósí­tottunk az agráregyetemi napok­ról. Ennek eredményeképpen a kari tájékoztatók, kihelyezett órák, a felsőfokú intézmények kulturális bemutatkozásai alap­ján reális kép alakulhatott ki az érdeklődőkben. A földrészeik est­jei című sorozat eddig a Közel- Kelet, Távol-Kelet és az afrikai földrész embereinek szokásaival, kultúrájával ismertette meg a lá­togatókat. A fiatalok társadalomba való beilleszkedését, közéletivé válá­sát jól szolgálják a várospoliti­kai pályaválasztási sajtófórumok, amelyeknek a továbbiakban is nagy szerepet szánnak. A szabadidős tevékenységi for­mák egy csoportja a művészeti nevelés jegyeit hordozza magán, Úgy tűnik, megtalálta helyét a mozgalommá szélesedett társas­tánc. Egyre szebb eredményeket ér el a Hírős táncklub. Megkezd­te munkáját az amatőr színját­szók köre és alakul a színházba­rátok társasága. Remélhetőleg az Otthon Galéria majd nemcsak a házban készült alkotásoknak ad bemutatkozási lehetőséget, ha­nem más fiatal amatőröknek is. Szándékosan hagytuk az Otthont bemutató pillanatkép végére a tegnap megnyitott .Logi-klubot. Erről csak annyit; ez teljesen új tevékenységi formát jelent a Szalvay Mihály Üttörő- és Ifjú­sági Otthon életében. Szép volt, (öreg) fiúk! Tízéves lehettem, amikor a rádióban gyakran felcsendültem a Tremeloes és a Dave Dee, Dozy, Beaky, Mick and Tttch angol zenekar slágerei. Könnyen megjegyezhető dallam és szöveg jellemzi stílusukat. Ma ezzel nemigen állnák a versenyt a rookmu- zsika piacán. De 1983-ban is színpa­don vannak! Igaz, nosztalgia-hang­versennyel Járják Európát. Az OBI jóvoltából hozzánk is eljutottak, a ré­gi idők nagy zenekarait bemutató koncertsorozat keretében. Jó ötlet, hogy az egykor nálunk is népszerű együtteseket meghívják a Budapest Sportcsarnokba. Fáziskéséssel, mert hiszen ma már magam keresem a kenyérrevalót, Tremeloes-ékat pedig legföljebb a Slágermúzeumban hall­hatom. Jó hullt csaptak Budapesten. Ki­tünően éreztem magamat, mint má­sok (a harmincasok), én is örültem, dúdoltam a dalokat, ütemesen járt a lábam. Közben azon morfondíroz­tam : a Tremeloes 1957-ben alakult, s most, ennyi év után vajon milyen ér­zés lehet nekik a régi slágereket új­raéleszteni? Óriási taps követte a Sárga folyó, Az én kisasszonyom, a Helue Helue, az Itt jön a kedvesem, a Tvisztelj és kiabálj!, a Hallgatni arany című kompozíciókat. Két rá­adást követeltünk ki. Az „öreg” fiúk kiváló hangulatot teremtettek. Ne­vettünk Dave Munden énekes-dobo­son, mert fenekén kirepedt a börnad- rágja.) Szünet után jött Dave Dee, Dozy, Beaky, Mick és Tich, a „bcceneves” zenekar. 19G6 óta így ismerjük őket. Most Is élveztük nótáikat: az Okay-t, a Ments meg!-et, a Zabadak-ot (haj­jaj, milyen sokan énekelték a nézőté­ren!), a Hideway-t, a Xanadu le­gendáját. Ugyanúgy szóltak ezek a slágerek, mint egykoron. Kaptak ér­tük egy rózsaszálat. A szőke hölgyet, aki a virágot dobta, felhívták a szín­padra. Szuzl egy kicsit szánalmas­nak tűnt. Dehát valahogy hangulatot kellett teremteniük. Ez a Tremeloes-nak jobban sike­rült! , (Bor) Összeállította: Tuza Béla — Úgy tudjak, hogy Kalocsán a legutóbbi idő­szakban is kimagasló eredményeiket értek el.. . — Az elmúlt évben csaknem félmillió forint ér. tékű politikai kiadványt juttattunk el szervezetten az érdeklődőkhöz. Ez a többi között azzal is Ma­gyarázható, hogy a különféle rendezvények immár hagyományos „szereplői” a könyvek, a könyvkiáil- lí tások. Egyre töbib az olyan- pántm-ap, taggyűlés, stlb., amelyen a jelenlévőiknek alkalmuk van ismerkedni a Koss-utlh-lkiadványokkal. — Az említett rendezvények melléit nyilván so­kat segítettelk az ügynek az író—olvasó találkozók is... — Feltétlenül. Az elmúlt évben például Hollós Ervinnel és Lajtai Verával ismerkedhettek meg az érdeklődők meghitt beszélgetések keretiében. Az a véleményünk, hogy a viliág aktuális eseményeire, a tudományos felfedezésekre és az időszerű politikai jelenségekre kíváncsi olvasók szívesen kerülnek emberközelbe a művek szerzőivel. — Szeretnénk hallani konkrétabban arról is, hogy Kalocsa milyen eredményt mutatóit fel a terjesztői munkában. — Városunkban — ezt büszkén mondjuk — ta­valy egy .lakos átlagosan 44 forintot költött politi­kai témájú -könyvre. Ha meggondoljuk, hogy az azt megelőző esztendőiben ez az összeg alig több minit 37 forint volt, akkor igazán elégedettek lehetünk ilyen tekintetben is. — Említetne néhány olyan munkahelyeit, ahol a. terjesztők különösen kimagasló eredményt érteik e'l? • A Kós Károly tervezte budapesti Allatkert. Kós Károly, Kós Károly Temesvárott született 1883-ban, műveiit te­kintve író, költő, iparművész, építész festő, illusztrátor, et­nográfus és iparművészet­történész egy személyben. Az 1909-ben megjelent Attila ki­rályról ének című verses elbe­szélését saját linómet­szettel illusztrálta. Az or­szágépítő című regénye Szent István királyról szól. Kós Károly is építő volt, az lett, az maradt minden -mű­fajban, az erdélyi népek és az európai nemzetek testvériség hazáját építette művészet­történeti jellegű könyveivel, ameilye,kben „Erdélyiország né­pének művészetéről” elméi, kedett. 1923-ban Erdély köivei című műve németiül is megje­lent. Hosszú ideig volt szer­kesztője az Erdélyi Helikonnak, igazgatója lett az Erdélyi Szépmiíves Céhnek. Építészként alkotta a legje. ilentősebbet sajátos stílusé­a polihisztor val, melynek szecessziós ele­mei a népi építészet forrásait is gazdagon felhasználják egyéni fogalmazás alapján. Képzeletének tisztázott bő­ségét igazolja a budapesti Ál­latkert, a Városmajor utcai iskola, a zebegényi római kát. templom, a sepsiszentgyörgyi Székely Múzeum. Nyugihatat. lansága mindig új művet ered­ményezett, sztánai lakóháza, mely otthona lett —, szintén beszédes bizonyítéka tehet­ségének, Épületeiben, mindén egyedi vonásuk melllett va-n vaila-mi összetartozó: a kelle­mes labirintus jelleg az apró tornyok szerkesztése, a mérsé kel-t his'torizáilás és az erőtel­jes -népi karakter, a fa és a kő bátor társítása. Rajzai Tamási Áron elbe­széléseivel tartanak egysze­rű és természetes rokonságot. Érdekesek és páratlanok a maguk nemében juharfából faragott sakkfligurái, melyek kész szobrok és a bástyák: épületek. Az élet és a történe. lem viharai között is meg­őrizte jó kedélyét és töretlen alkotó -kedvét. 1977-ben hun-yt el, kilenicvenhárom éves ko­rában. Ady szavainak szellemében írt, tervezett, faragott, fes­tett: „Őrzőik: vigyázzatok a strázsá-n”. őrhelye Erdély volt, és a mii századunk, azt óvta, építette regénnyel, drámával, verssel, architektúrával, a bé­két igénylő, a megbékélést szervező humánumot. Egyéni hanggal, derűsen — egy kései magyar polihisztor képébe rej­tőzve. Losonczi Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom