Petőfi Népe, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-11 / 292. szám

1

„Egyetlen fegyver van: a nyomtatott betű.”

MAGAZIN

(Misztótfalusi Kis Miklós)

Kun-Majsa —1905

Századunk |elsö évtizedeiben divatos volt a helyi újságkiadás. Így a Duna—Tisza közén is. ahol számos haladó — szocialista érzelmű — lap ás napvilágot látott. E sajtótermékek között tarthatjuk számon a Kiskunmajsán mintegy két évtizeden fát megjelent Kun-Majsa című vasárnapi újságot. Mennyire volt haladó szellemű ez a hetilap? Erre álljon itt néhány példa:

Az újság, Miért pusztul a falu ?” című vezércikkében a iflöbbi között ezt írja: „összeszárul a szíiv, ha bejáraink utcáit. A házak sorálban egynek-egy_ nek, melyben hajdán jómódú gazda lakott, népes családjával csendes megelé.gedlésben^ zárt, vak ablakai meredtnek felénk, őszi szelek, téli esők leverték róla a vakolatot, fekete ragyás foltokat ütve rajta. Küszöbét felverte a gyom. a kiskertben, 'le. tört rózsafa iünlg-lang árva karó mellett, a rácsos kapu foghíjasán, diüledezve zárja el az utat. Hová lett a gazdája? — kérdeznénk tőle. — Váratlan szerencse szeszélye csábította-e el régi, szerény ott. honából, vagy kinn nyug!szik-e már zölidelő domb alatt a csendes temetőben?”

A cikk írója a továbbiakban hangsúlyozza, hogy ennek nem szabad így tovább folytatódnia, mert elvérzik az ország, melynek falva pusztul. (1905. szeptember 10.)

Jó néhány héttel késiőbb a Kossuth Múzeum meg. mentésién meditál a hetilap:

„Az 1848—49-ilki dicső és szoimorú idők szent em léktárgyait gyűjteni ’kellett volna a nemzet jobró jadnak, a vagyonos osztálynak, de nem jutott eszé be közülük ilyesmi senkinek. Gróf Krenth Béla volt az első;, ki már ifjúkorában hozzálátott a dicső korszakra vonatkozó képek és emlékek összegyűjtésé, hez. A Nemzeti Múzeumnak adott kisebb gyűjteményén kívül összegyűjtött tízszer annyi emléktárgyat. Több ezer nyomtatott képet, több száz festményt, fegyvert, honvéd zászlókat és ruhákat, több ezer proklamációt,, nyomtatványt és kéziratot, Kos. suth Atyánknak csaknem összes turinii bútorait és nevezetes emléktárgyait stib. gyűjtött, összevásárlásukra áldozván vagyonát, ezenkívül minden ide. jét.” (1905, december 3.)

R. M.

Vili. éríb'jaaj.

KÍkunraajja, 1905. Szeptember 10

37-ik aáiB,

MÁJ

Ai.r u-Aiyt .-zii'iimii.u.-V! i> htmAziusMit iir.Tii.vf ti K 6 I K I. E X I K U I X li K X V \ S A li X A I* Ü 1. *• ü EI..

■? tSáátí» í <U^

k <'»» „

. Sifój «**<< *•■■■.

V ». -rí« ,

V. <t■■?**' >«■ áfAR * ú ntm .

' t L>,> «

$■»«*, K& sfiL

• '••• .K» v - * <>U

: ft liíxá<<'<

Po«t * utn» 7>0 * * i;

<■* k»ví<Hu »ja>.■««*

iUVÁll SÁNDOR

k l,n siti,

T* o N > ft u 10»» 750 * 9. A Cl

Miéit pusztul a falu?

róitv. ha lejárjuk

jov odaírtuk *<'ummő a í<»?*ivje'r*r> im- * szakisok tol s atldí a kdi'övomtód. xaroh varojiáku* muakájaiial; vrűdő «adv «ztddrt i'z-'tz világ* volt. S a emluionYÓt; not« kalí U'ánvokV A

h Uu

\ w<U

V V<UiK: I

aátíU >i *'

W*» *« k<' v im'-b; í

B’

»»0

.1»., hol á!v ; t - amm-k v

a-m ÍA\ ví|»o»

líWp h

roljít

A

holnum napvrt

ntnr* mit

Kim v ífoHí

,<k

ky*

váró*} kl*hí\

•>-*

írjük* l * ;í

gttmx ívrtrtva

>■

írva

SiííkóA AUi«

irt kaka <• ->A *

Idő 1«

tiiíosfy U>t

k

kaadő i

10

üL'K.x Aí

n

in*#v’4a%y,f< íolüt

u

vl a*

\í {Vil*

ih.At'/.il. i

íííd-ií rt A<:

Kánb'a

iik,

'■fi

\Ui \

vs

ivart írttkír,

ak

{<'.«■ |*£<;

! Yí:,./ X <>v . m>

tih'r-W úll

Vrtmk»rírt*rt a,

fartW

u>

rt >: t:

k H ív- - rt i .

<<íív

ívmivík

V2

vsvtv. A l Van

k\í!tv bírt -j'í«-i

a.rt.

írlól. A k«>

L'róÚU'

m&r

Udjai í

••• ,r'dí.;k a :>('{■

♦íiVróW ínkrtJrtiMl >/<-••:

artürt

:íV V

A íu>í. utá

>u4<-* k

bhinciv

í o hs.tl-.i >

óio'rt lit'tö

tirtl a

id'<íh•i*

?rt>

^ • a' >?»-<:- t'

(nívy.nú

1 a k«d>l»is>

xrt’A:)

a

.ti» hátú a a

biiit'h

TÁV*

ki

i*>K Hítbkl

U 1 *-:0

~

: .0 a

Mi k

i km

5

;>k

<i a váró.*!M,

■'Á N./'ak * :

>•>: . •

i 'g *

i ~ ’’

íAÍl'*

A M*

i< *

ók:-} rttmh o

Írtíd‘*tÍ*f<»kk«U

u<i

ú Vat*»*

>■'£$

kdk oYr

'A

fii kApto!ó»ftó

: A

> ajirt» Uifí

V».*M»a r-írt áA

.rA v

,'V

• ■ a

i 'i,

■f'i *

M Hk

■sí

A: AY •- ; vaYA Y í • A - :Ay,. ;j

A

í.a-y <•>; *? - Í > a

j .íóYi »- ’ i

.

Yí'-vT

fcfdujíáv

í'i a Wvisv'f

a

Híavif

Uí)4< ■>

íől

idí

V V ka*

k

ivkk Mi

..... :

'Ob.

Mhti n

ití/yih i

ti>

y»jk * rtí » r-a:

*y- A ; rt rt

A iirt

m

: I .

KUA -VSM8Ü I'NÚ'VV

• Az egykor népszerű majsai folyóirat egyik 1905-ös számának címlapja.

Vélemények MINI-NYOMDA

,,A szabad sajtó a népszellem éber szeme, egy nép megtestesült bizalma önmagában, az a beszélő kötelék, amely az egyest az állammal és a világgal összeköti . . .” (Marx)

„Egy újság szerkesztésében korántsem annyira a tudományosságon fordul meg a dolog, mint inkább azon, hogy mindjárt és gyorsan arról az oldaláról fogja meg az ember az ügyet, amely a lényeges.”

(Engels)

„Közelebb" az élethez. Több figyelmet annak, hogy a munkás- és paraszttömegek valóban valami újat építenek mindennapi munkájuk során. Jobban ellenőrizni, mennyire kommunista ez az új.”

(Lenin)

A képen látható korszerű berendezés Kiskőrösön, a Mezőgazdasági Szövetkezetek Gépi Adatfeldolgozó Közös Vállalatánál működik. Segítségével a munkafolyamatok meggyorsítására és a termékek népszerűsítése érdekében beszámolókat, formanyomtatványokat, meghívókat, valamint többek között termékismertető kiadványokat sokszorosítanak.

A nyugalom öble

Azzal a kivételes szerencsével áldott meg a sors — nevezhetjük ezúttal magas kiadóhivatalnak is —, hogy szerkesztőségi szobámban három telefon van, három számmal, s három hangfekvésben csörögnek. Minek következtében a szobában igazán otthon érezheti magát — egy közösségi, társaságot kedvelő csörgőkígyó. Csörgésből tehát szükségleteink bőven „ki vannak elégítve."

A kagyló felvétele után nap mint nap újabb kalandok várnak. Először jelentkezett a posta, hogy itt jelentették-e be a hibás vonalat, ekkor, a másik telefont kellett fölvenni, amelyben megkérdezi valaki, hogy mikor fogják n\ár megkérdezni tőle, hogy miért jelentette,be a hibás vonalat. A két kagylót összeillesztettem — hadd diskuráljanak —, így én is föl tudtam venni a harmadikat.

— Halló hírszerkesztés?

— Ha hagynak!

— Kérem, ezt írják meg! Bejártam az egész várost és nenn kaptam dugóhúzót. Nincs, ezt írják meg, ez kérem politikai kérdés.

— Miért?

— Mert a felszabadulás után

dugó38 esztendővel nin húzó!

Rövid filozófiai vita után megállapodtunk abban, hogy a proletariátus dugóhúzóját is elvesztheti, ami persze nem vigasztalja még a szemináriumokat járt embert se, ha szomjas.

Ezek után alkalmam nyílt belehallgatni az előzőleg ösz- szetett telefonok közötti intim kapcsolatba. Durván nyúlhattam hozzájuk, mert megszakadt a vonal. Nyomasztó, mélységes, elidegenítő csönd szakadt reám — három másodpercig. Átvészelve ezt a kritikus időszakot, ismét hívott valaki.

— Halló, egy újságíróval szeretnék beszélni.

— Örülök a szerencsének.

— Ki?

— Hát én.

— Naná, jó hogy nem én, nem örömömben hívom. Mondja, maguk hivatalból hazudnak, vagy csak sportból? Elindulok horgászni, mert azt olvasom reggel az újságban, hogy csupán futó felhők ho- mályosítják majd el itt-ott az amúgy derűs őszi délutáni eget, s olyan eső esett, hogy hajóval jöttem haza.

— Sajtónk, kérdrn, arról hí_

rés, hogy jóslások helyett higgadt elemzés a kenyere. Következésképpen semmi közünk a meteorológiai intézethez, rossz számot hívott.

Űjabb csörgés.

— Elnézést kérek, hogy bárgyú telefonommal zavarni merészelem, de a mai lapban az jelent meg, hogy a Fiastyúk- keltető Intézet háromtagú kollektívájából kettő gyesen van, pedig csak egy.

— Nem mindegy?

— Kérem, uram, már bocsánat, de magának mindegy hogy gyesen van vagy sem? Nézzen a szemembe!

Megtettem. A telefon azzal a szelíd szemrehányással nézett vissza rám, ami csak a falusi plébánosokra jellemző, midőn vasárnap délelőtt a templomból a kocsmába ballagó nyájukat figyelik.

— Ami azt illeti, nem mindegy.

— Köszönöm, hogy megértett.

A továbbiakban már csupán néhány apróbb problémát kellet megoldanom: megállítani a gazdasági visszaesést, elsimítani a világrendszerek közötti ellentéteket, megteremteni az örök békét és megakadályozni a világegyetem tágulását.

Immár semmi akadálya nem volt, hogy hozzákezdjek napi munkámhoz.

Ekkor csörgött a telefon.

— hámori —

A

gyűjtök minden pénzt megadnának a győri Hazánk Petőfi Sándor- verseket tartalmazó számaiért. A Szegedi Napló

munkatársai között tudhatta Mikszáth Kálmánt, Tömörkényi Istvánt, Móra Ferencet. Kevesebben tudják, hogy a Kecskeméti Lapok is példásan istápolta a magyar irodalmat. A Jókai Mór kecskeméti kapcsolatairól készített 1888-as és 1893-as összeállításai ma is fontos dokumentumok. Az első világháború előtt Váradi Antal. Benedek Elek több költeményét, elbeszéléseit közölték.

Tóth Lászlónak köszönhetően — méltó formában — József Attila gyönyörű verseivel ajándékozta meg a szerkesztőség olvasóit. 1925. szeptemberében közölték Mikor az utcán átment a kedvest, december 25-én a Karácsonyt. Ilven pontosan kijelölték a helyét. „Két kötete új mondanivalók súlyával a kiharcolandó jobb holnap hitével, egyéni színeivel és bátorságával úgy köszöntött be, hoev a költészet minden ősének és rajonRemekművek

napilapokban

gojának észre kellett venni.” Ily- lyés Gyula, Móricz Zsigmond, Németh László, Tamási Áron, Féja Géza, Szabó Lőrinc mind-mind publikált a Kecskeméti Lapokban.

Gyanítható: Krúdy egyik-másik írása — például a Gyerek-nász Kecskeméten — megyénkbeli lapban került először az olvasókhoz, bizonyos, hogy Ady egyik novelláját Baján közölték először.

Az a furcsa helyzet alakult ki, hogy az alkotók többsége ma jobban örül annak, ha öt-tizenötezer példányszámú irodalmi folyóiratban jelennek meg alkotásai, mint nagy példányszámú napilapokban. De jó lenne, ha az olvasók nemcsak friss hírekre, eligazító tájékoztatásokra kíváncsian vennék kezükbe a napilapokat, hanem az általuk is kedvelt író, költő új verséért, elbeszéléséért!

H. N.

ÜJSÁGGYÁR

A teknősbéka

Nem azért barátkoztam vele, de a tény azért tény marad: Tomas barátom egy vicclap szerkesztője. Ezért teljesen természetes az, hogy ő lett új humoreszkem első áldozata.

Az alkotás lelkesedésétől sugárzó arccal rontottam be a lakására, és már a küszöbön olvasni kezdtem:

Észrevétlenül egy teknős- békát csempésztem oda a barátomnak. Amikor eltávoztam a lakásából, suttyomban kiengedtem a teknösbékát az aktatáskámból. Az meg az okos kis szemével gyorsan körülnézett az előszobában, majd határozottan elindult a dívány alá ...”

Alighogy ehhez a mondathoz értem, barátomban felébredt az önfenntartási ösztön:

— Ide hallgass, ne haragudj, de én nem akarok sablonos frázisokkal dobálózni arról, hogy mi tipikus és mi nem tipikus — de hát valóban azt képzeled, normális dolog az, amikor két ember így, se szó, se beszéd, teknősbékákat csempész oda egymásnak?

— Nem, dehogy képzelem, nyugtattam meg nagylelkűen —, de azért írtam erről, mert szokatlan helyzetet akartam teremteni. Tudod, a humor valamilyen váratlan fordulatot, szokatlan elemeket követel.

— Szokásos — szokatlan — fintorgott a barátom, aki nem kívánt engedni —, de miért választottál éppen teknősbékát?

— Azért, mert egy víziló nem fért volna bele az aktatáskába!

Ez a mélységes életbölcsesség visszavonulásra késztette To- mast. De tartózkodása nem tartott sokáig. Egy perc múlva felkiáltott:

— De valid be, ez mégsem hangzik meggyőzően! Azonkívül, nagyon átlátszó a szimbolika .. .

— Miféle szimbolika? — szakította félbe.

Gúnyosan elmosolyodott:

— Tudjuk, tudjuk, hallgass már. De figyelmeztetlek: köny- nyű átlátni a* szitán. Különösen szembetűnő a megszemélyesítés.

— Megszemélyesítés? Miféle?

— Ne tettesd magad ostobának! — támadt rám. — Hiszen magad olvastad, hogy „okos kis szemével gyorsan körülnézett az előszobában, majd határozottan elindult a dívány alá . .

— Vagy úgy —; bólintottam megkönnyebbülten —, ebben is szimbólikát látsz? Talán e nem tipikus, de Brehm állítása szerint a teknösbékák pontosan így viselkednek a szobában.

Tomas elpirult.

— Mindez nagyon nem meggyőzően hangzik. Még sohasem hallottam olyasmit, hogy valaki teknősbékát csempészett volna valakinek a lakásába.

E szavak után elindult a konyhába, kávét főzni. Mielőtt azonban elhagyta a szobát, megfordult és visszaszólt:

— Irreális és nem az életből vett!

Éppen akkor csempésztem oda a teknősbékát. Az meg az okos kis szemével gyorsan körülnézett a szobában, majd határozottan elindult a dívány alá.

Miroslav Kostka

Valamikor a nagy előd, Tóth László irányításával vívott ki hírnevet magának a kecskeméti nyomda. Ahol egyikor a Válasz és a Tanú című folyóiratok készültek. s ahol a népi írók nagyszerű művei láttak napvilágot, ma korszerűsödött körülmények között folyik a sokirányú munka. Könyveket, lapokat szednek, tördelnek és nyomnak, gyógyszerdobozokat.

EKF

ÉPÍTÉSI KUTATÁS, FEJLESZTÉS

• Az immár XVI. évfolyamában lévő folyóirat az Építési Kutató- és Fejlesztőszervezet tudományos kiadványa.

borcímkéket, naptárakat és plakátokat csinálnak, és felsorolni alig lehetne hirtelenjében, hogy mi mindent még a Petőfi nevét viselő „újsággyárban”.

Jellemző a változásra, fejlődésre, hogy míg negyedszázaddal ezelőtt csupán a Magyar Sakkéletet, a Kiskunságot, a Petőfi Népét és néhány üzemi lapot állítatták elő, ma már összesen nem kevesebb, mint száznegyven orgánum hagyja el rendszeresen a nyomdát. Egyedül a budapesti Lapkiadó Vállalat kilencven (kiadványt készíttet Itt. Ablaka István igazgató elmondta, hogy évente száz tonna szépirodalmi, tudományos és ismeretterjesztő mű, négyszáz tonna tankönyv, nyolcszáz tonna folyóirat és hetilap, továbbá ezer tonna napilap kerül iki a betű műhelyéből.

Itt készül többek között á Szovjet Irodalom. A nyomda igazgatója hangsúlyozta, hogy részükről az ilyen irányú tevékenység elsősorban nem a haszon reményében történik, hiszen a kiadványok zöme kis példányszámú. Éppen ezért időnként nehezen akad vállalkozó a megjelentetésre, ök viszont szívesen végzik ezt a munkát, mert fontos művelődéspolitikai feladatnak tartják. Hozzátette még, hogy a kollektív munka eredményeként ma már több mint évi félmilliárdos termelés folyik a Petőfi Nyomdában.

—a — y

A Ez a tetszetős kivitelű, sok reklámot tartalmazó folyóirat is a kecskeméti nyomdában készül.

összeállította: Varga Mihály.