Petőfi Népe, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-04 / 286. szám

Bízhatunk erőnkben Interjú Romány Pállal, a megyei pártbizottság első titkárával Év vége közeledtével a megye gazdaságaiban, intézmé­nyeiben és a családoknál is számvetést készítenek. Vissza­tekintve az esztendőre, alkalmas ez az időszak arra, hogy önkritikusan elemezzük: helyesek, megalapozottak voltak-e a tervek, elmulasztottuk-e lehetőségeink kihasználását... A megye munkásainak, mezőgazdasági és értelmiségi dolgozói­nak többsége kedvező választ tud adni, mert az idén is ta­pasztalható a fejlődés, a gyarapodás. Pezsgés érezhető a megye tudományos, kulturális életében is. A lakosság élet- körülményeiben sok kedvező változást lehet számontartani. Teret kapott a többet akaró, vállalkozó szellem. Mindemel­lett gondjainkról is beszélni kell, a gazdálkodást nehezítő , körülményekről. Legfőképpen arról, milyen teendőink vannak a jövőben. Most is a legfontosabb óhajunk: békében akarunk élni. Ez teheti lehetővé, hogy újabb gazdaságépítő terveket szőjünk, hogy elképzeléseinket valóra válthassuk, hogy tartalékainkból merítve, hibáinkból okulva, remény- teljes holnapunkat építhessük. összegezni az esztendőt sokféleképpen lehet, a teljesség igényével aligha. Romány Pált, a Központi Bizottság tagját, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának első titkárát ezért arra kértük, hogy a legfontosabb tapasztalatokat és a rajtunk múló tennivalókat tekintse át. — Erőteljesen, dinamiku­san fejlődő megyének tart­ják Bács-Kiskunt. Milyen évzárásra készül most a me­gye, különbözik ez az esz­tendő a korábbiaktól? — Terveinkben az említett fo­lyamat folytatása szerepel. Ami­kor 1982. decemberében, a Köz­ponti Bizottság ülése után ösz- szegeztük feladatainkat, és meg­határoztuk legfontosabb teendő­inket, erre a dinamizmusra ala­poztuk. Fölidézve azt, emlékezte­tek néhány fontosabb követel­ményre. A költséggazdálkodás ja­vítását, az alacsony hatékonysá­gú, nem gazdaságos tevékenység visszaszorítását, a tervező és gya­korlati kivitelező munka ésszerű­sítésének következetes érvényesí­tését, és a gyorsabb változást, jobb alkalmazkodást állítottuk a fela­datok középpontjába. Azzal szá­moltunk, hogy' tovább növekszik a vállalatok önállósága, gazdasá­gi és társadalomi szervezeteik mun­kája, ami hatékonyságuk javu­lását is eredményezi. Tudtuk: ab­ból a szempontból is próbatétel az 1983-as év, hogy az új kihívá­sokra miként, milyen új eszközök, módszerek feltárásával képes vá­laszolni a megye gazdasága. No­ha, ma még a teljes összegezés ko­rai lenne, azt megállapíthatjuk, hogy kevés helyen adtak jeles vá­laszt, így gyengébb eredménnyel zár a megye gazdasága, mint ami­vel egy esztendővel korábban szá­moltunk. — Miben keresendők en­nek az okai? — Elsőként a vállalati bevéte­lek csökkenését említem, aminek következménye, hogy a költség­vetés bevételei — a vállalati be­fizetések — nem érhetik el a ter­vezettet. Egyszerű következmé­nye ennek, hogy a kiadásokat is csökkenteni kell, vagy — ha lehe­tőség van rá — növelni szükséges a hitelfölvételt. Ez viszont felidé­zi az eladósodás veszélyét. Foly­tassam? Az idei év gazdasági tel­jesítménye figyelmeztető. A haté­konyság javítására kell a legna­gyobb erőt összpontosítani. Mil­liókat visz el az alacsony eszköz­hatékonyság, az időveszteség, a laza gazdálkodás. — A lakosság közérzeté­re közvetlenül ható beruhá­zásokkal, fejlesztésekkel mi a helyzet? — Hatalmas teljesítménye a magyar népgazdaságnak, hogy gyarapodásunk mégis tekintélyes. Üj intézményekkel, iskolákkal, termelőegységekkel gazdagod­tunk. Kecskeméten a napokban átadták az új Centrum Áruházát. Folytatódott falvaink városiasodá­sa. Tucatnyi községbe jutott el a vezetékes gáz a kecskeméti járás­ban és máshol. Derekas munkát végeztek a társadalmi, politikai szervezetek az ideológiai, közmű­velődési, nevelési területeken. A tudományos műhelyekben aktív tevékenység folyik, a kutatási eredmények gyakorlattá válásáért sok és hasznos erőfeszítés történt. Akadémikusok, politikusok, ne­ves szakemberek találkoztak egy- egy alkalommal a megye lakos­ságának különböző rétegeivel. Ki­emelkedő volt a Hírős Napok idei eseménysorozata, amely sok ér­deklődőt vonzott és elismerést váltott ki. Ez a lista nem állítha­tó a gazdasági eredmények sorá­ba, de meggyőződésem, hogy már a közeljövőt, a jobb felkészülést szolgálja mindaz, amivel egy-egy területen csökkenthető az elma­radásunk. — Mi akadályozza a jobb eredmények elérését? — A jobb eredményeket elért vállalatok és intézmények veze­tőit kellene erről megkérdezni... Ugyanis, amikor azt mondom, hogy a várakozástól elmaradtak a teljesítmények, akkor még in­kább elismeréssel indokolt szólni azokról a gazdasági egységekről, amelyek elérték, vagy éppen túl is szárnyalják az egy évvel ko­rábbi eredményüket, nyereségü­ket. Legtöbb esetben úgy, hogy a különböző okok miatt bekövetke­zett veszteségeket gyors, rugal­mas váltással, piaci alkalmazko­dással, a konjunktúra felismeré­sével és kihasználásával, új isme­retek, tudományos módszerek be­vezetésével, a termelésszerkezet módosításával sikeresen kiegyen­lítették. Sőt, éppen ily módon tud­ták termelésüket és bevételüket növelni. Felsorolásuk hosszú len­ne, remélem, a Petőfi Népe majd sorra bemutatja a következő he­tekben. Nem csak ipari szerveze­tek, hanem mezőgazdasági és ke­reskedelmi egységek is találhatók ebben a körben. Minden váro­sunkban van olyan gyár, ipari szövetkezet, ahol belföldi és kül­földi vevőink megelégedésére dolgoztak, és jók a pénzügyi mu­tatóik is. Sőt, községeinkben is ta­lálunk ilyen ipari szervezeteket, például Mélykúton, vagy Lajos- mizsén. — Arról van szó, hogy helyzeti előnyben voltak ezek a vállalatok, vagy in­kább: progresszív szellemű vezetők, tehetséges szakem­berek kezdeményezéseinek köszönhető fejlődésük? — Az ilyen vállalatokban a ve­zetők érdemei nem csekélyek. A gazdasági és a társadalmi szerve­zeteké egyaránt, hiszen csak kö­zösen lehet jól is — meg rosszul is — sáfárkodni a közösség ja­vaival. Az eredményes gazdasági vezetők erényei közé tartozik, hogy becsülik a kezdeményezőket. Bi­zonyos szélsőséges esetekre gon­dolva, úgy is fogalmazhatok: meg­védik a nyughatatlanokat. Hova­tovább ugyanis, el kell fogadnom azt a nemrég hallott megjegyzést: ma már nem annyira tehetség­kutatással, mint inkább a tehet­ség védelmével kellene foglalkoz­nunk. Valóban, igazán sok a te­hetséges ember a mi környeze­tünkben. Aranykezű mesterek, precíz mérnökök, találékony em­berek szép számmal élnek közöt­tünk. Népünk egésze is ilyen gon­dolkodó, újat akaró, alkotó szel­lemű. Sajnos, a legkülönbözőbb okok miatt ___ vagy jiem sikerül mindannyiuknak' kibontakoztatni a hasznos elképzeléseket, vagy ép­pen a mellőzés szegi kedvüket, esetleg feladják a küzdelmet, mert — tévesen — gyengének érzik magukat .. . — Az üzemi demokrácia működésének hiányosságai mellett a vezefési felelős­ségtudat is közrejátszik ... — Többször is meggyőződhet­tem arról, hogy a kiemelkedő eredményeket elért vállalatoknál az üzem demokratikus fórumai jól működnek, és a vezetők he­lyesen értelmezik sokirányú fele­lősségüket. Közösen vitatnak meg dolgokat, előkészítik a döntése­ket, és az ezt követő végrehajtás­ban — ahogyan a XII. kongresz- szus zárszavában olyan szemléle­tesen elhangzott — mindenki tel­jesíti a maga kötelességét. Az ilyen gazdasági egységekben a műszaki kérdésekkel műszakiak, a politikai szervező munkával po­litikai szervezetek, a gazdasági döntésekkel gazdasági vezetők foglalkoznak. Jobb eredmények ugyanis csak jobb munkából szü­letnek. Ezekben a vállalatokban, szövetkezetekben a személyzeti munka is kiemelkedő színvonalú. A pályakezdőket, az alkotó mun­ka teljében lévőket, vagy éppen a pályájuk végére érkezőket egya­ránt megbecsülik, munkájukat és életüket figyelemmel kísérik. Ez­zel is a jó közösségi szellem ki­bontakoztatását és fenntartását teszik lehetővé. — Elégedett a műszaki, munkahelyi fegyelemmel, a gazdaságok partneri kap­csolataival? — Fontosnak tartom, éppen az eredményesen dolgozó vállala­toknál tapasztaltak alapján, a feszes műszaki rendet, amely alapvető jelentőségű a gazdál­kodásban. Ennek hiánya az egyik, ha nem a legfőbb akadálya jobb eredményeinknek. Bizonyos, hogy a műszaki kultúra elmara­dottsága mindig kimutatható gondjaink eredetében, még az oly szomorú baleseti statisztiká­val kapcsolatban is. S hangsúlyoz­ni kell az eredménytényezők kö­zött a kereskedelmi munkát, a korrekt partneri kapcsolatok ki­alakítását, az együttműködési készséget, hiszen ezek jelentősége — amikor mindenki több bevé­telre törekszik, és eladni szeret­ne — soha nem látott módon nö­vekszik napjainkban. — Mindebből az követke­zik, hogy első helyen a „bel­ső dolgaink” rendbetétele szerepel? Holott többnyire a külső körülmények rosz- szabbodására hivatkoznak legtöbben, amikor gazdál­kodásunk gondjait boncol­gatják. — Természetesen nem tagadom, hogy vannak olyan külső körül­mények, amelyek hatása kedve­zőtlen, sőt kivédhetetlen károkat is okoz. Az utóbbi években ezek gyarapodtak. Ismétlem azonban: a jövőt tekintve döntő az, hogy ezekre milyen „válaszokat” tu­dunk adni, és mennyire vagyunk képesek cselekvőén, kellő igazo­dással ezeket csökkenteni, vagy áthidalni. Ez pedig a munkahe­lyeken, a vállalatoknál dől el. Öröm, hogy sok helyen bizonyí­tották, képesek a megújulásra. Ha nem |gy lenne, nem kerülhe­tett voh)ä icle — JCecskemétre, Hartáráj Bácsalmásra — egymást követő három évben a Duna—Ti­sza köze termelési nagydíja, vagy képtelenek lennének a vállalatok dolgozóiknak olyari* bérfejlesz­tést, nyereségrészesedést, jutal­mat fizetni, szociálpolitikai ellá­tást nyújtani, mint a legjobbak teszik. Az ilyen vállalatok mun­kája példaadó, és követésre, ta­nulmányozásra érdemes. — Nemrég hírt adtunk ar­ról, hogy egész napját Ba­ján és a járásban töltötte, mezőgazdasági üzemeket keresett föl. — Kérem ösz- szegezze tapasztalatait, és beszéljen a megye mező.- gazdaságának helyzetéről... — A híradás egynapos látogatás­ról szólt, amely a végrehajtó bi­zottságunk programja szerint, az ebben leírtaknak megfelelően tör­tént. Egyébként minden vb-tag- nak hasonló a feladata. Mind­annyian rendszeresen felkeres­sük a megye gazdálkodó egysé­geit, az intézményeket, a telepü­léseket. Mindegyikről nincs hír­adás — szerencsére ... — Miért „szerencsé­re”? ... — Az embereket nem elsősorban a látogatások érdeklik, hanem ezek haszna, eredménye. Más­részt, félreértésre adna okot: nemcsak akkor dolgoznak, -men­nek el a legkülönfélébb munkahe­lyekre a vb-tágok, amikor erről az újság hírt ad... Az eredeti kérdésre válaszolva, a következő­ket mondhatom. A mezőgazdasá­gi vállalatok sem tudnak az idén jobb eredményről számot adni, mint ami az ország egészére jel­lemző. Sőt: nehezebb helyzetben dolgoztak, a megye egyes részein a szárazság jelentős terméski­esést okozott. A háztáji, családi gazdaságokban is. A termelőszö­vetkezetek két területi szövetsé­ge is erről tájékoztatott. — A tények cselekvés­re is ösztönzik a gazdaságo­, kát? — A bajai körzet gazdaságai­ban azt tapasztaltam, hogy reáli­san feltárják valóságos helyzetü­ket, levonják a szükséges követ­keztetéseket, amelynek markáns eleme: a jövőben még célszerűb­ben és okosabban kell takarékos­kodni. Ez kívánatos nemcsak a mezőgazdaságban, hanem minden vállalatnál, intézménynél. Az a legjobb, ha saját maguk jelölik meg a takarékosság irányát és útját, nem várnak központi in­tézkedésekre. Ezek nagyobb része érthetően egységes, egyfajta nor- mativitást hordoz, amely az ese­tek többségében kedvezőtlenebb, mint a belső, vállalati ihletésű takarékossági—gazdálkodási terv. A másik: a termelésfejlesztésnél szükséges megtalálni az olcsóbb eljárásokat, technológiákat, ame­lyek — egyszerűsítés mellett is — még elfogadható eredményeket hoznak. — A mezőgazdasági üze­mek eddig is törekedtek er­re. — Tapasztalható az igyekezet, de az a kérdés: elegendő-e, ho­zott-e megfelelő eredményeket? Vannak-e még ésszerű, új vagy elfelejtett régi, de jó lehetőségek? Erre viszont csak azt lehet vála­szolni, hogy vannak lehetőségek, van tennivaló. Tény, hogy a ter­melési költségek — ha nem is elsődlegesen a mezőgazdaság „hi­bájából” — emelkednek. Az el­múlt évtizedben több növény- termesztési ágazatban a termelé­si költségek csaknem meghárom­szorozódtak, a hozamok viszont csak duplázódtak. így azután egy 'tonna búza önköltsége aá,y1971. évi 1600 förintfól több fíiint '2600 forintra hízott' 1982-ré1,’íá'üi2sgált termelőszövetkezetekben. Másik példa: egy kilogramm hízómarha önköltsége 1971-ben 28,89 forint volt, 1982-ben 43,13 forint. A költ­ségnövekedést olyan intézkedések­kel is csökkenteni lehet, amit a szervezés, vagy éppen a keres­kedés kínál. — Sorolna néhány agrár­témát? — Példaként említhetem, hogy egyes növények termeltetését — kellő érdekeltséget teremtve — a feldolgozó üzemek körzetébe érdemes visszahozni, ezzel jelén- tős szállítási költség takarítható meg. A kistérségi együttműködés ugyancsak újabb alkalmat kínál akár a kedvezőbb eszközkihasz­nálásra, vagy a termelési anya­gok beszerzésére. De említhetem a magasabb értékű, jobb minő­ségű, konvertálható, a minden piacon értékesíthető, márkás áruk arányának növelését is, ami ugyancsak eredményjavító. A példák sorolása sokáig tarthatna, de célom nem az, hogy tanácso­kat adjak, annál is inkább, mert minden gazdasági egység vezetőid nek, kollektívájának magának kell döntenie, hogy adottságaik között melyek a legcélravezetőbb megoldások. Azzal ugyanis, hogy csupán panaszkodnak egyesek, és a nehézségeiket, igényeiket sorakoztatják, nem jutnak előre. Jól meg kell szervezni, hozzáér­tően munkába fpgni mindazt, amivel a bevétel és a termelés növelhető, biztonságosabbá és olcsóbbá tehető, és a gazdálkodás egészének hatékonysága javítha­tó. És amikor arról beszélünk, hogy napjaink forradalmisága miben nyilvánuljon meg, erre is gondolnia kell a vezetőknek, a beosztottaknak, pártszervezete­inknek és kiváló műszaki értel­miségünknek egyaránt. — Milyen reményekkel gondol a következő eszten­dőre, különösképpen mik foglalkoztatják? — A számontartott gondok fog­lalkoztatnak, mint a megye min­den pártszervezetét, és tudja ezeket a lakosság is. A termelő munkában, az ellátásban új, és nem egyszerű teendők várnak ránk. És több lakás, iskola, jobb közlekedési kultúra, haladás kell. A takarékban tíz milliárd forintot őriztet a megye lakossá­ga, és egy év alatt több mint húsz milliárd forintot hagy az üzletek­ben .. . Foglalkoztat most a köz- igazgatási átszervezés, és ennek hatása. Megnövekszik a telepü­lések önállósága, a helyi vezetők felelőssége. A megye hat városa és négy városi rangú nagyközsé­ge új helyzet elé került. Jobban együtt kell élnie, lélegeznie mind­egyiknek a környezetével. Ez a helyi és a megyei politikai, taná­csi szervektől is megújuló, vál­tozatosabb, jobb munkamódszert igényel. A községek, a városok és a községcsoportok belső közössé­gi ereje, cselekvőképessége, kez­deményező akarata, gazdasági és kommunális téren egyaránt előtérbe kerül. A lakossági össze­fogás ismeretlen hajtásai bonta­kozhatnak ki, s közöttük a falvak együttműködésére, a nagyobb jogi lehetőségekre, a tsz-eknél oly jól bevált közös fejlesztésekre is gon­dolok. A módosított közigazgatá-* si rendszer működéséhez a sze­mélyi feltételek, az eszközök ál­talában megvannak, s az a fel­adatunk, hogy mielőbb teljeskö- rűen rendelkezésre álljanak. — Mit tart a legfonto­sabbnak — serkentő erőnek — a megye gazdasági fej­lődésében? — Legfontosabbnak tartom a közismert szorgalmat, és annak kellő értékelését. Ami a gazdálko­dást illeti, a külső feltételek ja­vulására nem számíthatunk, a világgazdasági klíma zord. A ma­gunk és a szocialista közösség erejében bízhatunk, és erőt ad­hat az a tudat, hogy micsoda utat tettünk meg falun és városon né­hány évtized alatt. Most többre és másra van szükség. S ha már nemcsak kissé, hanem jelentősen javítani tudunk munkánkon,-ak­kor majd ismét növekedni fog a magyar életszínvonal. Pártbi­zottságunk mielőbb szeretné ér­tékelni a megye gazdaságának idei teljesítményét, megvitatni az 1984. évi tennivalókat, hogy közös munkával közelebb jussunk vállalt, szép céljainkhoz, az 1980-ban megjelölt gazdaság- fejlesztési terv teljesítéséhez. ft Csabai István H Ide érkezik a kutaktól a kőolaj. A KM—1 jelű mérőállomáson 19 szénhidrogén-kút termelvényét fogadják, s naponta 500—600 köbmé­ter kőolajat kezelnek ezen a helyen. (ft Emulzió­bontó tartályok: mindegyikük 50 köbméteres. Azon túl, hogy leválasztják a kőolajból a vizet, az olaj felmelegítését is elvégzik. Dermedt, sűrű olaj ugyanis távvezetékben nem továbbítható. W A föld mélyéből kinyert kőolaj kezdetben bizonyos mennyiségű vizet és gázt is tartalmaz. A földgáz külön­választása szeparátorok­ban történik, amelyek egyike mellett Slezák Sándor gyűjtő- állomás- kezelőt látjuk. KUTAKTÓL A TÁVVEZETÉKIG Pásztor Zoltán felvételei O A gáztechnológia holland Thomassen kompresszorokkal dolgozik. Az olajkísérő gáz alacsony nyomását a távvezetékbe továbbítás előtt az öt-hatszorosára kell növelni. Azt a gázt pedig, amelyet a földbe nyomnak, hogy az olajat vele kipréseljék, 160 atmoszférára kell komprimálni. Szakács Péter termelőmester és Farkas Sándor gépész elindítják az egyik kompresszort. *ft A bonyolult technológiai fo­lyamatokat a főgyűjtőállomás diszpécserközpontjával irányítják és ellenőrzik. Műszerek tucatjai informálják a kezelőket, s a szükséges adatok monitoron is megjeleníthetők, sornyomtatón is kinyomtathatók. Mindez a haté­konyság, a termelékenység foko­zását és természetesen a szénhid­rogénbányászok munkájának megkönnyítését szolgálja, akik­nek olvasóink nevében is hadd. kívánjunk jó szerencsét! » A főgyűjtőállomáson Horváth András gyűjtőállo. más-kezelő fogadja a KM—1, KM—2, KM—3 és KM—4 jelű mérőállomásokról beérkező kőolajat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom