Petőfi Népe, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-01 / 283. szám

1983. december 1. • PETŐFI NÉPE • X A KÖZSÉGEK NÉPESSÉGMEGTARTÓ EREJE Erősödő tsz-ek - városiasodó falvak Befolyásolják-e a falusi élet- és munkakörülményeket a mezőgazdasági nagyüzemek, s ha igen, akkor a kedvezőtlen vagy a kedvező hatások vannak-e túlnyomó többségben? Ezt mérték fel a közelmúltban — egy csaknem az egész or­szágra kiterjedő vizsgálat során — a népi ellenőrök. Szö­gezzük le azonnal: igen, befolyásolják, méghozzá zömében kedvezően. Ha csak azt említenénk, hogy a hetvenes évek során fokozatosan lassult a falusi lakosság városba áramlása, sőt, egyes helyeken már a visszaáramlás is megkezdődött — ezt is jelentős eredményként könyvelhetnénk el. Kulturált életviszonyok A mezőgazdasági nagyüzemek javuló munkakörülményeket, szo­ciális, kulturális támogatást, lete­lepedési lehetőségeket teremtet­tek a falvak lakói számára. Mind­emellett a tsz-ek integrálják, tá­mogatják dolgozóik és a helyi la­kosság másodlagos gazdaságát ; je­lentős részt vállalnak a települé­sek szociális, kommunális, infra­strukturális fejlesztésében, a fa­lusi társadalom szellemi és kul­turális életének formálásában. A fenti eredmények elérésében je­lentős szerepet játszott a tsz-ek kiegészítő, melléküzemági tevé­kenysége is. E tevékenységek bő­vítése hatott a falvak elsősorban szakképzetlen munkaerejének helybentartására, a tagok és csa­ládtagok — főleg a lányok, asszo­nyok — állandó jellegű foglalkoz­tatására, megindítója volt az el­vándoroltak visszaáramlásának, s hozzájárult a gazdaságoknál a betakarítási munkacsúcsok már- már krónikussá váló munkaerő- hiányának levezetéséhez is. Természetesen nem mindenütt volt ilyen szerencsés a helyzet. Néhány megyében a termelés ala­csony műszaki színvpnala, a szakemberek hiánya, az ipartól való távolság, a fejlesztési forrá­sok szűkössége miatt éppen a legjobban rászoruló, kedvezőtlen adottságú nagyüzemeknél indult későn a kiegészítő tevékenységek fejlődése- Emiatt például Békés, Somogy, Tolna, Vas és Zala me­gyében csak az elmúlt években jutottak a tSz-ek számottevő több­letjövedelemhez. Üzemorvosok es üdülés Nem lenne teljes a kép, ha nem említenénk a dolgozók egészségé­nek védelmét szolgáló erőfeszíté­seket. Annál is inkább, mert a műszaki fejlesztés, a technológiai korszerűsítés együtt jár a munka­helyi ártalmak növekedésével, újak keletkezésével. Hő-, pára- és porártalmak, vibrációval ás zajjal kapcsolatos károsodások, nagy erőkifejtést követelő műveletek nehezítik a munkakörülménye­ket és a mezőgazdaságban is meg­jelent a szalag mellett végzett mo­noton, helyhez kapcsolódó és kö­tött ütemű munka. A korántsem teljes felsorolás is jelzi: az üzemegészségügyi ellátás fejlesztésében számos tennivaló akad — főleg a termelőszövetke­zetekben. Az elmúlt három évben főleg Bács-Kiskun, Borsod, Sza­bolcs, Szolnok, Somogy és Zala megyében értek el jelentős ered­ményeket, de az üzemorvosi és körzeti orvosi ellátás összehango­lásában még ezekben a megyék­ben is akad teendő. Nagy gondot jelent a megváltozott, csökkent munkaképességű dolgozók foglal­koztatása is. E téren csak egy­két jó kezdeményezés akad, az ál­talános kép sajnos igen kedvezőt­len. A szervezett üdülési akciónak még csak kibontakozásáról alkot­hattak képet a népi ellenőrök. Az üdültetésre felhasznált összeg csu­pán harmada az országos átlag­nak, és ebből is inkább a rövi- debb, 1—3 napos országjáró prog­ramokat finanszírozzák. Viszont gyakoribb a szervezett színházlá­togatás, részvétel a sportrendez- vékenyen. Mindezt megint a mező- gazdasági nagyüzemek érdemei és eredményei között nyugtázhat­ták a vizsgálatot végzők. A kevésből is többet a kistelepüléseknek A tennivalókat elemezve, a né­pi ellenőrök megállapították, az elmúlt időszakban elsősorban a nagyobb települések fejlődtek di­namikusan. Általában alábecsül­tük az aprótelepülések szerepét, ezért aránytalanul kevesebb lehe­tőséget kaptak az alapellátás fel­tételeinek javítására, pedig a né­pességtartó- és eltartó-képesség el­sősorban éppen a kis lélekszámú apró- és törpefalvakban, vala­mint egyes tanyai településeken jelent problémát. E térségek gaz­dasági és ellátóképességének nö­velését akadályozza, hogy az itt gazdálkodó mezőgazdasági nagy­üzemek többsége — elsősorban természetföldrajzi adottságainál fogva — gazdaságilag gyenge, ál­lami támogatásra szorul. Minthogy e gazdaságok terme­lésének fenntartása, sőt fokozása népgazdasági érdek, valamilyen megoldást kell találni. Ezért a központi források el­osztásakor, a területfejlesztési döntésekben jobban érvényre kell juttatni a speciális térségek, apró­falvak, kedvezőtlen adottságú te­lepülések és tanyák érdekeit is. Ennek legjobb megoldása az, hogy az ott gazdálkodók város- és községfejlesztési hozzájárulásai­nak nagyobb hányadát fordítják e térségék fejlesztésére. Most ugyanis a legtöbb helyen a ren­delkezésre álló összegnek csupán ötödé szolgálja ezt a célt. Nem vitatható, hogy ez az összeg ke­vés. A. T. Nagyobb hozamokat tervez az IKR KIVÁLÓ PÁRTMUNKÁS Bercsényi József A vajdasági Temerinben született, 1918-ban. Volt köztisztviselő, szövetkezeti vezető, pártfunkcionárius. Mint a MÉSZÖV főosztály- vezetője m/ent nyugdíjba, 1975-ben. Azóta a kecskeméti Alföld Mező- gazdasági Szakszövetkezet belsőellenőre, illetve szövetkezetpolitikai előadója. Fáradhatatlanul dolgozik a közösségi érdekekért, a közéleti tisztaságért. Nemrégiben — sok egyéb kitüntetés, elismerés után — megkapta a Kiváló pártmunkás oklevelet. Bercsényi József így vall önmagáról: A jövő évi tervek teljesítésé­nek megalapozására az idén 1,2. milliárd forint értékű gépet vásárolt a Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelő Közös Válla­lat, az IKR. Ez az összeg lé­nyegesen több, mint amennyit eredetileg terveztek, A gépi be­ruházási programot azért tud­ta túlteljesíteni a közös válla­lat, mert a taggazdaságok egy része saját fejlesztési forrásai­ból együttesen 180 millió forin­tot ideiglenesen átengedett ré­szére. Jövőre pedig ennek csaknem a kétszeresével, 300 millió forinttal segíti a közös vállalat beruházási programjá­nak megvalósítását. Mindez jó lehetőséget teremt ahhoz, hogy az idei aszály okozta termés- kiesést a hatodik ötéves terv végéig pótolhassák a gazdasá­gok. Jövőre az IKR újabb 46 000 hektárt von be az iparszerű gabonatermelési programba. Ha sikerül elérni a hektáron­kénti 5 tonnás őszibúza-hoza- mot, akkor 1984-ben az IKR már 2,6 millió tonnával járul hozzá az országos gabonaprog­ram tejesítéséhez. Ez az or­szágos terv mintegy ötödé. Az új tervek azt bizonyítják, hogy az idei aszály nem késztette a vállalatot sem visszalépésre, sem megtorpanásra, sőt meg­alakulása óta most tervezi az eddigi legmagasabb hozamok elérését. Az aszály tanulságait természetesen elemezték, s minden taggazdaságban a ko­rábbinál nagyobb gondot for­dítanak az egész szántóterüle­tet átfogó, a vízmegőrző- és csapadéktároló képességet nö­velő talajművelési rendszer al­kalmazására. A közös vállabt az eddiginél több hozamfokozó anyagot bocsát taggazdaságai rendelkezésére, s az ígéretes fajtaszelekciós kísérletek alap. ján jövőre az aszályt lobban tűrő kukoricahibrideket és ka­lászos gabonafajtákat vonnak be a termelésbe. A jövő évi termelés feltételeinek megte-' remtésével párhuzamosan hoz­zákezdtek a következő éveket megalapozó újabb fejlesztések­hez, kísérletekhez is. „Én a pártmunkát nem tudom elválasztani a mindennapi mun­kahelyi tevékenységtől, de még a magánélettől, a családi lét ala­kításától sem. Egyszerre kell ál­dozatot vállalni, és helytállni minden vonalon. Csakis úgy le­het egész és igazi az ember élete. Mindig alapvető elvem volt, hogy szövetségeseket kell keres­ni, nem pedig ellenségeket. Ez persze nem azt jelenti, hogy el kell hallgatni a bajokat, hibákat, hogy a mulasztásokat, kisikláso­kat nem kell észrevenni. De fon­tos a realitásérzék, a tárgyilagos­ság- Dialektikus szemlélettel min­dent a maga idejében kell elin­tézni. Mert az a politikus — s bi­zonyos fokig minden párttagnak azzá kell lennie —, aki nem érzi a villanypásztort, nekimegy a drótnak ... Eltöprengek olykor az életem alakulásán. Korán megismertem a falukutató mozgalmat, a népi írá­sokat. Megdöbbentett az akkori magyar valóság. Aztán olvastam a fehérterror rémtetteirői: iszo­nyatos élmény, felismerés volt. Egyre jobban tudtam, hogy hol a helyem ... 1945-ben Hartán bekapcsolód­tam a földigénylő bizottság mun­kájába, aztán a szövetkezeti moz­galomba. Ettől kezdve különféle járási és megyei posztokon dolgoz­tam. Kezdetben a parasztpárt tagja voltam, de szimpatizáltam a kommunistákkal. Nem a szépí­tés kedvéért mondom, de ez a valóság. Láttam, hogy nemes ügyekért harcolnak. Negyedszáza­da mint párttag munkálkodom az MSZMP-ben. Mondhatnám azt is, hogy ne­kem könnyű volt a haladó eszmé­ket hirdetni, hiszen sokáig a MÉ­SZÖV szövetkezetpolitikai főosz­tályát vezettem. Az oktatás szer­vezése, a kulturális élet irányítá­sa hozzánk tartozott. S amikor a szakszövetkezetek, szakcsoportok szervezésére .került sor, hasznát vettem ilyen irányú tapasztala­taimnak. Hozzájárult ehhez, hogy tagja voltam a járási tanác? vb- nek és a járási pártbizottságnak- A revíziós bizottságban — akkor még volt ilyen — a párt belső életének tisztaságán őrködtünk. Nehéz idők voltak, amikor a me­zőgazdaság szocialista átalakulá­sáért folyt a harc, ez kétségtelen. Gyakran meséltem azóta a fiaim­nak ezekről a dolgokról. Örülök, hogy ma már mindhárman fele­lős posztokon dolgoznak, olyan eszmék megvalósításáért, melyek engem is mindig vezettek ... Közben esti egyetemet végez­tem, gondot fordítottam az önkép­zésemre, s amikor nőttek a fiaim, ezt az ő nevelésükkel kötöttem össze. Egy vaskos kötetben meg­írtam a megye szövetkezeteinek történetét. Erre büszke vagyok. Mint ahogyan a kitüntetéseimre is. Például, hogy Jugoszláviában megkaptam az Októberi Okleve­let, a népek barátságának ápolá­sáért. Ott születtem, beszélem a nyelvüket, és mindig szorgalmaz­tam a sokoldalú kapcsolatokat... Szeretem az embereket, talán ez adta a legnagyobb erőt, indí­tékot. Ha látom, hogy hiányosak az ismereteik, ha bizonyos dolgo­kat helytelenül látnak, igyekszem segíteni. Sohasem húzódoztam a vitatkozástól, számomra mindig az igazság volt a fontos. Helytállni viszont csakis úgy tud az ember, ha megvilágosodott és felerősö­dött eszmék irányítják minden helyzetben. De hozzáteszem: ezek­ről nem beszélni kell csupán, ha­nem az eszmék alapján cseleked­ni. Ez a legfontosabb . •.” Lejegyezte: Varga Mihály A VÉDŐOLTÁS NEM JÁTÉK Felelősség vagy felelőtlenség? A gyerekek több mint egyharmadát nem vitték el a megyeszékhelyen a szü­lők a kötelező Sabin-oltásra. A városi KöJ ÁL kéréssel fordult a szerkesztőség­hez, hívjuk föl a szülők figyelmét a mu­lasztás pótlására. Bár valamennyi kis­gyermekes családot névreszólóan hívták a kötelező védőoltásra, a gyermekek nagy többsége mégsem jelent meg a ki­jelölt orvosi rendelőben, csak a felhí­vás után. Nem akarok megijeszteni senkit, csak a védőoltások elmulasztásának felelős­ségére rádöbbenteni azokat, akik „fe- ledékenységből” kockára teszik gyerme­keik, de saját és környezetük egészsé­gét is. Valamennyi kötelező védőoltás idejéről, helyéről jelzést kapnak a szü­lők- Igazán csak a gyerekeket kellene felöltöztetni és elvinni a kijelölt he­lyekre. A mai anyukák és apukák esetleg csak olvasmányélményeikből ismerik a régen oly rettegett betegségeket, járvá­nyokat, mint a torokgyík, a merevgörcs, a kanyaró és a paralízis. De ehhez az kellett, hogy létezzenek a védőoltások, és hogy a védőoltásokat meg is kapják a gyerekek. Folyamatos oltásrend szerint adják a csecsemőknek a DI-PER-TE védelmet. Érdekés módon, annak ellenére, hogy ez az oltás szúrással és egyéb kellemetlen­séggel is jár, a csecsemők több mint 90 százaléka megkapja. A régen oly rette­gett torokgyík, szamárköhögés és merev- görcs — e három betegség ellen véd ez az oltás — mégis előfordul. 1975—76-ban a megyében is fellépett és sajnos sze­dett áldozatokat is. Igaz, ez olyan he­lyen történt, ahol sok gyermek nem kapta meg a védőoltást. A Dl-PER-TE-t többször kapják a ki­csinyek. Különösen fontos, hogy amikor csökken szervezetükben az ellenanyag­szint, pontosan akkar szúrják meg őket az úgynevezett emlékeztetővel, és ígv állandó védettségük biztosítva lesz. A 36 hónapos gyereknek kell orvoshoz ke­rülnie ez ügyben. Aki óvodába megv. azzal nincs gond, hiszen az oltási lapot ellenőrzik és figyelmeztetik a szülőt. De nem mindenki megy óvodába.-És velük a védőnő személyes kapcsolata is gyen­gébb már. A gyerekek csupán 97 száza­léka kapta meg júniusig ezt az emlékez­tető oltást. Az iskolás korúakkal az is­kolaorvos tart kapcsolatot és a védőol­tás szinte 100 százalékosnak tekinthető. Szintén folyamatos rendszerben kap­ják meg az egyik „pöttyös betegség”, a Morbilli, vagyis a kanyaró elleni vé­dettséget a 14 hónaposok. 1973-tól fo­lyamatosan szúrják az ilyen idős kicsi­ket. És azóta szerencsére, csak elszige­telt közösségekben, ritkán fordult elő a betegség, akkor is enyhe lefolyású és szövődmény nélküli. Igazi meglepetést és megdöbbenést az úgynevezett kampányoltások okozzák orvosi körökben. Tudniillik, hogy a SA- BIN-oltásokat a szülők nem veszik ko- molyan-A mai harmincévesek még em­lékeznek korosztályukból olyanokra, akik megkapták ezt a szörnyű betegsé­get, a gyermekparalízist és egy életen át viselik nyomát, a bénult lábat, a tolókocsit vagy a vastüdőt. A mai anyu­káik és apukák, akiknek három éven aluli gyermekük van, szerencsére ezt a szörnyű élményt már nem élték át. De ez még nem ok arra, hogy kicsinyüket és ezzel valamennyi csöppséget ne óv­ják ettől a járványtól. Az oltás maga nem fáj, hiszen egy kanál teába csöp- pentve kapják a gyerekek. Tévedés azt hinni, hogy az évente is­métlődő háromszori védelemből elég egy is. Az évi három alkalommal más típusú oltóanyagot juttatnak a gyerekek szervezetébe. Az Egészségügyi Miniszté­rium szabályozza, határozza meg, hogy mikor történnek a Sabin-oltások. Az egész országban egyidőben, általában egy hétig. Ennek oka is van. Mégpedig, hogy ilyenkor egyszerre kap minden ilyen korú gyerek enyhe fertőzést, ami szervezetét ellenanyag-termelésre ser­kenti. Sőt, ezáltal a környezetükben élő felnőttek védettsége is megerősödik. G. E. Új sorozatot indít a Helikon BEFEJEZÉS ELŐTT_____________________ A Duna—Fekete-tenger csatorna Űj sorozatot indított útjára a téli könyvvásárra a Helikon Ki­adó „A múlt születése” címmel. A könyvfüzér a legújabb régésze­ti kutatások eredméhyeire építve foglalja össze az ős- és ókortörté- netonet, mutatja be az emberiség bölcsőit, múltjának nagy korsza­kait. A régészeti sorozatot a Phai- don Elsevier kiadónál megjelent könyvfüzárre építi a kiadó, a ter­vek szerint húsz kötet magyar fordításaival és bővítésével, s könyvenként 200, többségében szí­nes illusztrációval elevenítik meg a titokzatos, ősi kultúrákat. Az első kötet — David és Joan Oates munkája, „A civilizáció haj­nala” — tartalmi igényességével, közérthetőségével és olvasmányos­ságával, képi-tipográfiai szépsé­gével várhatóan a téli könyvvá­sár egyik sikerkönyve lesz. A műnek a Közel-Kelet a tárgya, és azért választották indítóként épp ezt a kötetet, mert ez a térség szolgáltatja a legkorábbi, s talán a legismertebb példát arra a fo­lyamatra, amelynek során az első földművelő-települések írástudó, városlakó közösségekké formá­lódtak. A könyv megjelenése sze­rencsésen egybeesik a televízió­ban most futó régészeti sorozat Mezopotámiával foglalkozó epi­zódjaival. Az elképzelések szerint a soro­zat évente három kötettel jelent­kezik. A következő mű az indiai civilizációval foglalkozik, majd ezt a Bibliai tájak című könyv követi. A kiadó figyelemmel kí­sérve a televízióban sugárzott ré­gészeti sorozatot, akkor jelenteti meg a görög és a római kultúrát feldolgozó albumokat, amikor az a képernyőn is látható majd. A további kötetek egyebek között foglalkoznak majd a barbár Euró­pával, az afrikai, az egyiptomi királyságokkal, az égéi kultúrák­kal, az iszlám elterjedésével, az ősi Itáliával, Japánnal és Kíná­val, a történelem előtti emberrel, Európával, az újvilággal. Terve­zik, hogy a sorozat 21. köteteként a honfoglaláskori Maeyarorszáeot mutatják be a régészeti feltárások eredményeire támaszkodva. UdSSR; Donau­Schwarzmeer Kanal Ploie^i BUKAREST Cemavodä BULGARIEN RUMÄNIEN SCHWARZES BULGARIEN 9 A Cerna- voda és Agigea között épült, 64,2 km hosszú csatorna térképe. • Zsilip­építés Cernavodánái. Befejezéséhez közeledik Romá­nia „kék országútja”, a Duna— Fekete-tenger csatorna építése. A Cernavodát a tengerparti Agi- geával, majd Konstancával, az ország legnagyobb tengeri kikötő­jével összekötő csatorna 380 kilo­méterrel rövidíti meg a Duna és a Fekete-tenger közötti hajóutat. A 64,2 kilométer hosszú vízi út építésében az ország minden ré­széből 30 ezer építőmunkás és a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjainak ezrei vesznek részt. Az építésnél 300 millió köbméter föl­det mozgattak meg, és 3,5 millió tonna betont használtak fel. A hajók két, 300 méter hosszú, 25 méter széles és 15 méter mély, 2 —2 kamrás zsilip segítségével ha­ladhatnak át-a tenger, illetve a Du­na felé. Mindkét csatornán váró- és irányító kikötők biztosítják a közlekedést. Cernavodában, Med- gidiában és Basarábiában keres­kedelmi kikötők épülnek. A csatorna építése 1949-ben kezdődött, de — mint ismeretes — később a munkálatokat félbe­hagyták. A Román Kommunista Párt Központi Bizottsága 1973- ban hozott ismét határozatot az építés folytatására. A munka nyolc esztendeig tartott. Az óriá­si beruházáshoz szükséges eszkö­zök és berendezések legnagyobb részt Romániában készültek, de egyes nagyobb létesítmények, így a nagy ívtávolságú vasúti és köz­úti hidak építésében más szocia­lista országok is részt vettek. Agi- geánál találjuk Románia első fer­de kábelhídját. A csatorna a mezőgazdaság szá­mára is nagy jelentőségű: segít­ségével a közismerten csapadék­szegény Dobrudzsában 300 ezer hektár szántó- és legelőterület vá­lik öntözhetővé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom