Petőfi Népe, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-29 / 305. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1983. december 29. A vállalat kiváló brigádja • A targoncaszerelők lelkiismeretesen végzik a munkát. Annyit tudtam a Kecskeméti Baromfifeldolgozó VáüLalat Ság- vári Endre nevét viselő szociális, ta brigádjáról, hogy ötször nyerték el az aranykoszorús hrigádér- met, s élenjárnak az új technológia bevezetésében. Amikor a gyárban .beszélgetni kezdtem Nagy Ferenc brigád vezetővel, az első mondatok igazolták, nem akármilyen munkáskoUéktíva kovácsolódott össze ebben a brigádban 1971-től. — Ha ma a forlgádrvezetők tanácskozása úgy dönt, megkapjuk a vállalati kiváló címet — kezdte. Eddig minden évben kiérdemeltünk munkánkkal valamilyen, elismerést Nem volt dicsekvés szavaiban, csupán a lényeget rögzítette. Megtehette volna az előbbit is, hiszen a tizenhat tagú — Lakatosokból, targoncaszerelőkből, mér. leg javítókból álló — brigád ebben az évben is jócskán túlteljesítette vállalásait. — A tollüzem; beruházás automata berendezésének szerelésére összesen két hónapunk volt — magyarázta a brigádvezető. — összehívtam a fiúkat és elmondtam: túlórázni, tizenkétórázni kell, mert másként nem leszünk készen ... S akkor mi van ? -+■ kérdezték vissza Egy szó miint száz, a rendes .munkaidőn kívül ezerháromszáz túlórát használtunk fel, de határidőre működtek a gépek. Ez csupán munkájuk egy része volt, hiszen ezzel egyidőben a tollosztályozóik, keverőgépek karbantartását is elvégezték, jelentősen csökkentve az állásidőket. Egyetlen példa erre: A mosóberendezés 1982-ben ezer- kétszáznegyvenhárom. az idén mindössze háromszázlkét órát állt. A targoncáik felkészítését, biztonsági vizsgálatát, a májas- konténerek javítását úgy végezték el, hogy emiatt állásidő, üzemzavar, szállítási fennakadás nem történt. — Újítunk ,js — mondta szerényen Nagy Ferenc, talán azért, mert az egyik igen jelentős megoldásnak éppen ő volt az elindítója, kivitelezője. — Szelei Istvánnal kidolgoztuk a folyamatos itoll- pnés üzembe állítását, amelynek az a lényege, hogy a nedves toliból, úgy mint a szőlőből a mustot. a vizet kipréseljük. Az előkalkuláció szerint a megtakarítás meghaladja a 2,3 millió forintot. Ezt a módszert bevezetik a sárvári és a debreceni baromfifeldolgozó . vállalatnál is. . Molnár József, a zúzakombájn szállítószalagjainak holland gumiágyba fektetett acélcsapágyát magyar csapággyal és műanyaggal helyettesítette, amely import anyagot pótol. Ezzel az újítással évente húszezer forintot takarít meg a vállalatnak. Lőhetne még sorolni, mi mindent tettek: reggel .pontosan kezdtek, és nem nézték, mikor jár le a munkaidő, sőt előre felmérték a javítási tennivalókat, s az anyagot előre odakészítették. — Igyekszünk megfelelni a kor követelményeinek, s tanulunk. Középiskolába négyen járnak, magam technikusi minősítő vizsgára készülök, tizenegyen politikai, oktatáson vesznek részt. Társadalmi munkájukat nem könnyű felsorolni. A vállalati óvodában és bölcsődében kétszázíhar- minc, a két kommunista műszakban 224 órát dolgoztak. Nyugdíjasuknak rendszeresen segítenek, patronálják a Hunyadi városi Általános Iskolát, a megyei kórház tüdőosztályát, s lehetni még sorolni tovább a szívmelegítő emberi kapcsolatokkal. Nagyjából egyforma életkornak, s nagyon összetartók, segítőkészek nemcsak a munkában, de azon kívül is. A névnapok közös ünnepek, de közös az erőfeszítés a házépítésnél, az anyagbeszerzésnél. s közös a kikapcsolódás a nyári hazai, vagy külföldi kirándulásokon. Az üzemfenntartási osztály vezetője így jellemezte ezt a brigádot: „Törekvőek, emberségesek, szakmailag igényesek, lelki- ismeretesek” A brigádvezetők tanácskozása az arra legméltlőbb- nak a Ságvári Endre szocialista brigádnak szavazta meg a vállalati .kiváló címet. G. G. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Csalás, vesztegetés libákkal Sok munkát adott a Kecskeméti Megyei Bíróságnak az a négy kiskunfélegyházi vádlott, akiket folytatólagosan elkövetett, különösen nagy kárt okozó csalás és egyéb bűncselekmények elkövetése miatt vontak felelősségre. Ha csupán azt mondjuk, hogy a bűnügyi költségek — amelyeket természetesen a tetteseknek kell megfizetniük — meghaladták a huszonkétezer forintot, már érzékeltettük ezt a sok munkát. Az ügy elsőrendű vádlottja id. Fejes László (Kiskunfélegyháza, Day-ka utca 3.) nyugdíjas, de a bűncselekmény elkövetése idején még a kiskunfélegyházi Lenin Termelőszövetkezet tagja, a kis- állattenyésztő szakcsoport intéző- bizottságának tagja és felvásárló volt,. Ez a szakcsoport évek óta foglalkozott májliba- és toliter- meléssel, s megközelítően ezer tagot számlált, akik saját gazdaságukban foglalkoztak a tépéssel, hizlalással. Mindenkiről nyilvántartási kartont készítettek, ezen feltüntették: mikor, mennyi libát vett át, s mikor mennyit, milyen súlyban adott le. A különbözet jelentette a kistermelő hasznát, munkájának ellenértékét. A sovány libákat a baromfifeldolgozó vállalat szállította a termelőszövetkezetnek, s azokat a szakcsoporton keresztül adták ki a tagoknak. Az nem volt meghatározva, hogy egy termelőnél hány libát lehet elhelyezni. A termelőkhöz történő kiszállításokat, az ezzel összefüggő szervezési, pénzügyi műveleteket id. Fejes László irányította. Minden héten nagyobb összegű pénzt vett fel elszámolásra. Egy hét alatt másfél-, három millió forint is megfordult a kezén. A szakcsoport tagjaival is ő kötötte a szerződéseket, ő fizette ki a pénzt, elkészítette a kiadási, bevételi bizonylatokat — a lakásán. Majd ezekkel a tsz pénztárában elszámolt. 1979 végén olyan döntés született, hogy minden ilyen kifizetés is a tsz pénztárában bonyolódjon. Ugyanakkor szabály volt az is, hogy a termelőnek, ha tartozása van, előleget nem szabad adni. Ezt azonban nem alkalmazták mereven, mert például, ha valakinek volt ugyan tartozása, de annak nagy részét kiegyenlítette, már kaphatott előleget. Ifj. Fejes László — az elsőrendű vádlott fia — élettársával 1980. elején úgy határozott, hogy addigi tépési tevékenységét kiszélesíti, s ennek érdekében egy tanyát vásárolt Bugac határában. Erre a tanyára, kérésüknek megfelelően 1980 nyaráig körülbelül négyezer libát szállítottak több (tételben. Ezeket megkopasztották, a tollat leadták, majd a tömőkhöz továbbították a libákat. A tanyán azonban nem voltak megfelelőek a feltételek a nagyszámú liba tartására, huzamosabb tartásra pedig teljesen alkalmatlan. Ennek ellenére 1980 nyarán, különösen augusztus és szeptember hónapokban folyamatosan érkeztek a libák. A tanyán lévő állományt hetenként több alkalommal ellenőrizte Kanyó László (Kiskunfélegyháza, Mártírok útja 2.) a szakcsoport elnöke, az ügy harmadrendű vádlottja és id. Fejes László. Ekkor már körülbelül húszezer liba gondozása, tépése jelentette a munkát, s ehhez. ifj. Fejes egy brigádot alkalmazott. De szeptember végére ifj. Fejes pénze elfogyott, az állatok rend- szertelenül kapták a táplálékot, volt úgy hogy hetekig nem jutottak élelemhez, közben az időjárás kedvezőtlenre fordult, esett az eső, hideg volt, az állatokat kolera pusztította. Ennek ellenére körülbelül 700 libát át tudtak adni hizlalásra, 7500-at pedig kényr szervágásra. Idős Fejes Lászlónak azonban „mentő ötlete” támadt, amit azonnal megbeszélt Kanyó Lászlóval: vegyék a fia tanyáján lévő libákat közös gondozásba. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a kár a termelőszövetkezetet terheli, nem pedig ifj. Fejest. A közös gondozásba vett libák már nem voltak meg, s ezt tudta mindkét Fejes, Kanyó, de tudta dr. Borbély Gábor (Kiskunfélegyháza, Csongrádi u. 1.), a termelőszövetkezet főkönyvelője is. Az átvétel megtörtént, sőt, úgy állították be az iratokat, mintha az 1980. október 1-én zajlott volna le. Ehhez kapcsolódott, hogy a takarmányozási naplókat október, november hónapokra úgy állították ki, mintha a libákat a tsz takarmányán tartották volna. A négy vádlott ezzel az akcióval összesen majdnem három millió forint kárt okozott a termelőszövetkezetnek. De még egy lehetőséget kihasználtak: egy utólagosan beszerzett állatorvosi igazolás alapján (Kanyó-és dr. Borbély kérte ezt az igazolást az orvostól, aki soha nem is látta a libákat), levelet küldtek a baromfifeldolgozó vállalathoz, ahonnan 1 millió 200 ezer forintot kapott a tsz kárenyhítés címén. A vállalat annak tudatában fizette ki az öszszeget, hogy a kolera a tsz közös állományában pusztított. Egyéni termelőnek a gyár nem fizet ilyen kártérítést. Említettük, hogy a tsz-nél kialakult szabály volt, miszerint, ha a termelőnek (szakcsoportról van szó) tartozása van, előleget nem kaphat, illetve csak akkor, ha ez a tartozás nem túl nagy összeg, s ha annak visszatérítését már megkezdte az illető. Nos, ifj. Fejes László 1980-ban egész évben több mint 100 ezer forinttal -tartozott. Dr. Borbély Gábor ennek ellenére engedélyezte neki az előlegfelvételt, az említett év folyamán Összesen 198 ezer forintot. Ifjú Fejes úgy fejezte -ki „háláját” a főkönyvelőnek, hogy két alkalommal összesen 50 ezer forintot adott neki, amit dr. Borbély Gábor szó nélkül elfogadott. Idősebb Fejes László tudott arról, hogy a fiának nincs tömésre alkalmas libája. Ennek ellenére 1981. január 10-én 700 darab soványliba felvásárlására vonatkozó pénztárbizonylatot állított ki a fia -nevére, akit Fejes Péterként tüntetett fel. Ezt ifj. Fejes aláírta, pontosabban alá hamisította és felvették a 192 ezer forintot, a 700 liba árát. Ezzel a módszerrel az említett év januárjában összesen 402 ezer forintot vettek fel Fejesék, gyakran úgy, hogy fiktív neveket írtak be a bizonylatra. A tsz-nek okozott kár a mai napig sem térült meg. A bíróság végül is idős Fejest halmazati büntetésül három év börtönre ítélte, négy évre eltiltotta a közügyektől, és 50 ezer forint pénzbüntetéssel sújtotta. Ifj. Fejes László büntetése 10 hónap börtön, 10 ezer forint pénzbüntetés és egy év közügyektől eltiltás. Kanyó László egy év négy hónapi szabadságvesztést kapott, és húszezer forint pénz mellékbüntetést. A szabadságvesztés végrehajtását a bíróság három évi próbaidőre feltételesen felfüggesztette. Dr. Borbély Gábor egy év hat hónapi börtönt -kapott, s a közügyektől két évre tiltották el. Ugyanakkor kötelezte a bíróság, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül 50 ezer forint elkobzást pótló egyenértéket fizessen meg az államnak. A vádlottakat egyetem- legesen kötelezte az eddig felmerült 22 ezer forint bűnügyi költség megfizetésére, s fenntartotta id. Fejes, ifj. Fejes és dr. Borbély Gábor különböző ingó és ingatlan vagyonára elrendelt zár alá vételt. Az ítélet még nem jogerős. G. S. NEHÉZ, DE SIKERES ÉV Könnyűiparunk számvetése Az év vége a mérlegkészítés és az előretekintés időszaka az iparban is. Az elmúlt hetekben zajlottak le a különböző iparágak vezetőinek tanácskozásai, számvetést készítettek és megbeszélték a teendőket a könnyűipar vezetői is. Hogy ennek az iparágnak milyen fontos szerepe van az exportban, arról már mindenki hallott, vagy olvasott valamit. Mint ahogy az is meglehetősen ismert, hogy például ruházkodási igényeink 80—85 százalékát ez az ágazat elégíti ki. Rugalmassághiány a kisvállalatoknál? Ugyanakkor az egyszerű családi költségvetésből is kideríthetjük, hogy amint nehezednek a megélhetési körülmények, elsősorban ezeken a cikkeken igyekszünk takarékoskodni. Ami lefordítható úgy is, hogy például esztendők óta csökken a ruházati cikkek iránt a kereslet, a világpiacon válságban van a textilipar és így tovább. Ezekkel a körülményekkel együtt — Szabó Imre ipari miniszterhelyettes fogalmazott így — összességében eredményes esztendőt mondhat maga mögött a köny- nyűipar. Igaz, az év első negyedévében anyagellátási, szervezési gondok nehezítették a termelést. Az akkori lemaradást feszített tempóban kellett behozni, de végül is sikerült: a könnyűipar 1,2 százalékkal növelte termelését. Az átlag azonban — mint mindig — eltakarja a különbségeket. Pedig ezek elég nagyok, a kimagasló és a várakozástól messze elmaradó teljesítmények között elég -nagy a szóródás. A cipőipar például 5, a nyomdaipar 4, a pamutipar pedig 2 százalékkal: -termelt többet a tervezettnél, a bútoripar és a -textilipar éppen csak ■eléri azt, a várttól viszont elmarad a -ruházati-, a gyapjú-, a -bőr-, a szőrme-, a -kötő- és a selyemipar produktuma. Elgondolkodtató, hogy a -nehezebb piaci helyzetben a kisebb méretű tanácsi vállalatok és szövetkezetek — szembén az állami nagyvállalatokkal — kevésbé sikeresen vették az akadályokat, teljesítményük alatta marad a várakozásnak. Rugalmasságukkal, a kisebb szervezet adta lehetőségiekkel kevésbé tudtak élni; aminek elsősorban a hazai ellátás látta kárát. Az időnkénti áruhiányok, a választék szűkössége jórészt erre a számlára írható, mert az ő feladatuk lett volna megfelelő hazái termékekkel e-llensú- • lyozni a szűkösebb importlehetőségeket ■ Másfelől, a -könnyűipar az ipar azon -ágazatai közé tartozik, amelyeknek az idén a tervezettet is meghaladóan sikerült a konvertibilis exportot -növelniök. Az iparág terveiben eredetileg a tőkés kivitel 13 százalékos emelése szerepelt, erre az év közben még 7 százalékot ráígértek, a népgazdaság fizetési mérlegének javítása érdekében. Az eddigi eredmények alapján még azt is sikerül túlszárnyalniuk, az utolsó hónap kezdetén a-z export már 22,5 százalékkal haladta meg a tavalyit. Kevés a munkáskéz A túlteljesítés -másik valós értékének megismeréséhez elengedhetetlen -tudni-: a könnyűiparban eközben- rohamosan csökkent a munkáskéz. Az ágazatot kétszer annyian hagyták ott, mint ameny- nyit az egész iparban terveztek. Tizenhárom ezer emberrel kevesebb — főként a termelő területeken —, akkora veszteség, amit aligha tudtak ellensúlyozni a külföldi munkavállalók. Egy-egy esetben megoldást jelentenek a tsz-ekkel kötött kooperációk is, de ez a helyzet lényegén mit sem változtat: a könnyűipar ma is a legnehezebb munkahelyek közé tartozik. Még a munkaerőpiacon is növelnie kell a verseny-képességét, hogy helyt tudjon állni az iparágak versengésében. S ez csak az egyik égető teendő. A vállalati feladatok ugyanis ebben az ágazatban sem lesznek sem kisebbek, sem könnyebbek, mint másutt, vagy mint az idén. Az ipar a jövő évben előreláthatóan a könnyűipar termelésének 0,5 százalékos növekedésével számol, a konvertibilis exportban 5,3 százalékos, a szocialista kivitelben pedig több mint 8 százalékos emelkedést irányoz elő. Ugyanakkor a teljesítés feltételei várhatóan még keményebbek lesznek, enyhülésre, jobb eladási lehetőségekre aligha -lehet számítani, emellett szigorodik a belső szabályozás is. Ez feltehetően a belső tartalékaik feltárására ösztönzi majd a vállalatokat. Mert kulcskérdéssé vált: képesek 1-esz- nek-e az eddigieknél hatékonyabban gazdálkodni meglevő eszközeikkel, csökkenteni tudják-e még indokolatlanul- magas termelési költségeiket? Azok, akik már elkezdték ezt a szigorú önvizsgálatot, s arra is mertek vállalkozni, hogy -korszerű, a termelékenységet ugrásszerűen megnövelő kereseti módszereket alkalmazzanak, azok már tudják mennyi idő, s pénz mehet veszendőbe a lezserség, a fegyelmezetlenség miatt. Mégis, az utóbbi időben, mintha lelassult volna az új munkaszervezési módszerek alkalmazása, bevezetése a könnyűiparban. Az erőfölény kétes előnyei Nem kevés kifogásolnivalót rejtenek magukban a vállalatok egymás közötti kapcsolatai sem. A partneri viszony sok esetben a pillanatnyi érdekellentétek miatt nem alakul ideálisan, pontosabban a vállalatok és persze a népgazdaság hosszabb távú, valós érdekeinek megfelelően. A nehéz körülmények között nem javult, sőt helyenként kifejezetten romlott a szerződéses fegyelem, egyes vállalatok monopolhelyzetüket kihasználva kiszolgáltatott helyzetbe juttatnak másokat. Az ilyen jelenségek elleni mind erélyesebb fellépés, a szigorodó szabályozó- rendszer azonban mind kevésbé kedvez az ilyen magatartásnak. Legfőképp azonban a fokozódó piaci verseny bírja majd magatartásuk megváltoztatására a nagyobb vállalatokat is, beláttatva velük: még ők sem lehetnek versenyképesek zavartalan termelési együttműködés, kooperáció nélkül, ennek viszont alapvető feltétele a korrekt üzleti kapcsolat, a .jó viszony. O. S. SZILVÁT, ERDŐT TELEPÍTENEK _______________ T ervek a Mathiász Szakszövetkezetben Az ágasegyházi Mathiász Szakszövetkezetben is megkezdték az idei esztendő gazdálkodási eredményeinek összesítését és a vezetőség tárgyalt a jövő évi tervekről is. Az évközi intézkedések nyomán egyes termelési ágazatokban 5—10 százalékos költségmegtakarítást és 20—25 százalékkal magasabb árbevételt értek el. — Számottevő -beruházásaink, a-z új javítóműhely, amelyet nemrég adtunk át rendeltetésének, s két és fél millió forintba került. Ezzel együtt az ipari melléktevékenység bővítéséhez szükséges helyiségek is épülteik. A Kecskeméti Ezermester KTSZ-szel kötött megállapodás alapján megkezdtük a laboratóriumi felszerelések próbagyártását, jövőre szeretnénk bővíteni az áruskálát — informál Hostyánszki György, a szakszövetkezet elnöke. A további -tervekről1 szólva elmondja, hogy a következő két esztendőben mintegy 30 hektár szilvát telepítenek. Ez a -gyümölcs nem kézimunka-igényes, tesmesz- tése viszonylag jól gépesíthető. A parlagon tevő hóm ok területek hasznosításának másik módja az erdőtelepítés. Száz hektárnyi buckát ültetnek be a különböző fafajokkal. — A közös területen nem tartunk jószágot, ezért a legelőiket bérbe adtuk az Izsáki Állami Gazdaságnak. Ezzel a -mezőgazda. sági nagyüzemmel egyéb kapcsolatunk is van. A szőlőtermést a közösből és a tagsági gazdaságokból is az Izsákiak vásárolják feli. Az idén több mint 2300 tonna termést adtunk át — tájékoz, tart a továbbiakban. Figyelemre méltó, hogy a kisüzemekben milyen nagy mértékben foglalkoznak állattenyésztéssel, elsősorban sertés - hizlalással. A mintegy kétezer lakosú községben 3500 hízósertés értékesítésére .kötöttek megállapodást a szakszövetkezet közvetítésével. A takarmányellátás folyamatossága érdekében, ■ saját kivitelezésben négy, egyenként 30 köbméter táptakanmá-ny elhelyezésére alkalmas -toronytárolót építettek. A megyei gabona- forgalmi és malomipari vállalattal kötött szerződés alapján innen látják el a tagsági és -más kisgazdaságokat. Havonta 2600— 2700 tonna- táp fogy. Mivel ömlesztve szállítják, több ezer zsákot megtakarítanak. A jó kapcsolat a bizalomra épül itt is. — Gondoskodunk a tagi és a kisegítő gazdaságok részére takarmánygabonáról, szalmáról, géppel és szállítóeszközökkel segítjük munkájukat. Szakszövetkezetünkben fontos ágazat a szőlőtermesztés, A tagság saját anyagi eszközeivel is hozzájárult a telepítéshez: mintegy 70 hektár új ültetvényt létesített, amely illeszkedik a nagyüzemi táblákba. Már régebben kialakult szakszövetkezetünkben az ipari üzemekkel való kapcsolat. A Habselyem Kötöttárugyárral még 1975-ben létesítettünk melléküzemágat, s ezzel megoldottuk -nyolcvan asz-, szony és lány folyamatos foglalkoztatását. A varrodában dolgozók ebben az évben is sokat segítettek a szőlőszüretben. Az elnök végezetül még elmondja: — Az új szabályozók szigorúbb feltételeihez alkalmazkodva most dolgozzuk ki, hogy miként lehetne még tovább csökkenteni a költségeket a jövő esztendőben é6 növeln-i az árbevételt, főként tér. mékei-nk minőségének javításával. Az alaptevékenység mellett tovább fejlesztjük a melléküzemágakat. K. S. 9 A saját kivitelezésben épített takarmánytárolók.
