Petőfi Népe, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-28 / 304. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1983. december M. ALACSONY A JÖVEDELMEZŐSÉGE Csökkent az érdeklődés a cukorrépa iránt Bács-Kiskun nem az ország legnagyobb cukorrépa-termesztő megyéje, de az itt betakarított nyersanyagra mindig szüksége volt hazánknak. Szolnok, Kaposvár, Ercsi, majd a termelési körzetek átszervezése után Hatvan-, Selyp gyárai dolgozták fel a répát. A megye mai közigazgatási te. mieten az 1930-as, 1940-es évek között 1300 hektáron, vetettek cukorrépát. Húsz esztendővel később 4—5 ezer hektár között ingadozott a területe. A mezőgazdaság átszervezése utáni években 6 és fél ezer hektárra nőtt. Kellett a nyersanyag a cukorgyáraknak, a munkaalkalom, a tagság rendszeres foglalkoztatási lehetősége Evedig az újonnan megalakult közös gazdaságoknakSajnos, az 1960-as évek végére változtak a közgazdasági körülmények, s a répatermesztés nem volt elég jövedelmező. Mindezen felül a mezőgazdasági szakigazgatás irányító szerveinél sokan úgy vélték, hogy olcsóbb a hazai cukorfogyasztást fedezni a külföldről behozott nádcukorral, mint itthon termesztett répával. Egyből le is csökkent a termőterülete. Bács-Kiskun állami és szövetkezeti gazdaságai 1970-ben már csak 3,9 ezer hektárt, vetettek. összefüggött ez a cukor alacsony világpiaci árával és az eh. hez igazodó hazai termelői fel- vásárlási áraikkal is. Újabb kormányzati intézkedésre volt szükség, hogy újból fellendülhessen a hazai répatermesztés. Sajnos, az intézikedése- ket — olcsóbb gépek, vegyszerek, kedvezőbb nyersanyagátvételi árak — -kellő ütemben nem követte a hazai növényinemesítő munka, A jórészt külföldiről behozott, korszerű répamagvakra alapozott termesztés mindig függvénye a külső körülményeknek. Sok száz milliót érő gépeket vásároltak a gazdaságok, de a pótlásukra az ágazat egyire szerényebb jövedelmezősége miatt kevés pénz jutott. Bács-Kiskun megyében a két cukorgyár termelési körzetében jórészt az 1973—1976. évek között beszerzett répatermesztő gépekkel dől. goznak, kis részük 1981-es, 1982- es vásárlás eredménye, de 1983- ban említésre méltó műszaki fejlesztés már nem történt. Ezt az állapotot tetőzte be az aszály. Jóllehet, azon a több mint 6 ezer hektáron, amelyet a Bácskia és a Duna-mellék cukorrépa-tér. mesztői a Mátra-vidéki gyárakkal kötött szerződés alapján mű. veitek, 33,1 tonna lett a hektáronkénti átlag. A növényállományban a vegetációs időszak jelentős részében ennél jóval magasabb termés ígérkezett. Ehhez a tényhez még hozzátartozik, hogy Hatvan és Selyp termelési körzetének vállalati átlaga alatta maradt a Bács-Kiskun megyeinek. Az ország jelenlegi gazdasági helyzetében nem képes akkora támogatást nyújtani a oukorrépa- ter-mesztőknek, amekkorát az ágazat .méltán megérdemelne. A szocialista országokban -gyártott répa termesz tő gépsorok beszerzéséhez mégis hozzájárul anyagi erejéhez mérten, s az összegeket az érdekelt gazdaságok a megyei mezőgazdasági szakigazgatás közvetítésével kapják meg. Fiat. John-Deere, Crista U-Ze tor és hasonló teljesítményű erőgépekre felszerelhető NSZK- és francia gyártmányú cukorrépa-adaptereket is vásárol a- gép. és alkat- részkeresikedelem. amelyek 1984-ben kaphatók lesznek. A cukorrépa felvásárlási árát is emelik. százkilograimmonkén-t két fo. rinttal, s mindent egybevetve, megközelítőleg 93 forint lesz a nyersanyag .mázsánkéntl ára. A Szolnoki Cukorgyárnak nagyjából az 1983-as vetésterületre, vagyis 1200 hektárra -van előzetes megállapodása a kiskunsági szövetkezetekkel. A megalakulása óta igen eredményes cukorrépa-termesztő tisza- kécskei közös gazdaság azonban még latolgatja az esélyeket. A Mátra-vidéki cukorgyárak bácskai és Duna-mellé- ki körzetében 6 ezer hektár az előirányzat. Eddig 4400 hektárra van megállapodás. A solti Kossuth és Szikra Tsz — mint régi cukorrépás gazdaságok, mo-st sem hagyják abba, sőt a Kossuth Tsz 300 hektárra szerződik. A ha-rtai szövetkezetek közül a Lenin Tsz növelni szándékozik az 1984-es vetésterületét. hogv a háztáji és kisgazdaságainak többet juttasson a oukorgyári meléktermékékből. Az előző években vadonatúj gépeket vásárolt kisszállás! 'Bácska is megmarad a Heves megyei gyárak régi partnerének. A miskei Március 15. Tsz-.ben 43,1 tonna volt a cukorrépa idei termésátlaga, legmagasabb a Mátra-vidéki gyárak körzetében, mégis csökkenteni szándékozik a cukorrépa 1984. évi területét, mert nem tartja, elég jövedelmezőnek az ágazatot. És ebben van igazság, ha az ott honos más növényfajok gazdaságosságával hasonlítják össze. A garai Vörös Csillag Tsz gazdáinak itiég megéri a répával foglalkozni. Hasznát látják a melléktermékének. A bácsbokodi Aranykalász Tsz tagsága is a cukoripar partnere marad 1984-ben. Minden elisime. rés érte. A helyi áfész szintén fenntartja a cukorrépa-termesztő szakcsoportját, amely évek óta igen eredményesen működik. A Duna mellékén a Kalocsai Állami Gazdaság sem válik meg a cukorrépától. Az Áliaimpusztai Cél- gazdaság pedig az egész térség legnagyobb répa termesztőjének számít a Duna mellékén, csakúgy, mint a Kiskunságban a félegy. házi Vörös Csillag Tsz az évenként szokásos 450—500 hektáros cukorrépa-területével, amelyet jövőre is megtart. K. A. • Utolsó szakaszában a cukorrépa-feldolgozás. (Bede Géza felvétele) Tengeri hajózás, tengernyi gond A világ nagy hajótársaságainak iránytűje bizony zavarodottan meg-imegpördült az utóbbi években, s aligha van köztük olyan, amely azt állítaná: megtalálta a hajózás helyes irányát. Hogyne okozna hát gondot a biztos koordináták felvétele a magyar hajózás navigátorainak — ■irányítóinak, felelőseinek? Igen, a „tengerre, magyar!” kossuithi jelszó megvalósítása manapság (tengernyi gonddal jár. A MAHART-nál a közelmúltban új szervezeti forma lépett életbe. Arra törekszenek, hogy integrálják a folyami, tengeri, illetve kikötői tevékenységüket, vagyis háztól házig továbbítsák az árut. Mindez azt jelenti a gyakorlatban, hogy a MAHART vállalja például a Hajdú-Biiha,r megyében gyártott és Líbiába szánt gyárberendezés eljuttatásának minden gondját. Az első lépcsőben közúton vagy vasúton a Csepeli szabadkiikötöbe érkezik az áru, itt folyami hajóra rakják, amely lecsurcg egy tengeri kikötőbe. Aztán valamelyik magyar tengerjáró veszi gyomrába, hogy később Tripoli,ban érjen ismét partot az értékes berendezés. Utána ismét tengelyre kerül és irány a sivatag, az építkezés színihelye. Nos. ezt hívják komplex szolgáltatásnak. Minderre az élet. még inkább a világgazdasági helyzet kényszerítette a Magyar Hajózási Részvénytársaság got. Jelenleg ugyanis a* egész világon túlkínálat van a vízi szállítási lehetőségekből. Nem egy nagy hajótársaság — a gazdasági számítások alapján —. jó néhány tengerjáróját kivonta a forgalomból, és várja a szebb napo. kát. A MAHART-nak is csökkent az ömlesztettáru-forgalma. A darabáru inkább a kurrens cikk, ezért is döntöttek az említett új szolgáltatás mellett. Erre kényszerítette őket a magyar export áruszerkezete is, elvégre az a céljuk, hogy a magyar termékek tengeri szállításánál ők legyenek az első számú partne. rek. W A folyami hajóknak a belföldi szállításban van — s lehetne még nagyobb — szerepük. Képünkön: a bajai javítóüzem kikötője. A magyar hajók leggyakoribb úbioélja — éppen a már említett exportlehetőségek miatt — az észak-afrikai kikötők, illetve a kelet-mediterrán (török, szír, görög) partok. Újabban egyre gyakrabban tűnriek fel a magyar tengerjárók a vörös-tengeri és spanyolországi kikötőkben is. A harmadik nagy célpont Távol- Kelet. Amszterdami starttal Malaysia, Szingapúr. Indonézia felé hajóznak. ilyenkor többnyire a külföldi fuvaroztatók megbízatásának tesznek eleget. A hajózás számunkra devizakímélő. illetve deviaszerző tevékenység. Hogy milyen sikerrel? Miután a hajóstársaságok árgus szemekkel figyelik egymás eredményeit, elégedjünk meg azzal, hogy a devizakitermelés a mindenkori árfolyam szintjén alakul ... A gazdaságosságra való törekvést segítik a MAHART Ri- jekában, Triesztben. Alexandriában, Algírban. Bejrútban. Amszterdamban, valamint a szovjet és román kikötőikben állomásozó képviselői, de rajtuk kívül az a csaknem száz ügynökség is, amelyek jutalék ellenében fuvart szereznek a magyar tengerhajózásnak. Gond is akad a MAHART Vigadó utcai központjában. Mindenekelőtt az, hogy hajóparkjuk — elsősorban a 21 hajóból álló tengeri flotta — lassan elöregszik. Ezeknek 60 százaléka — ez a hordképesség 35 százalékát teszi ki — már elérte, vagy megközelítette a 15 évet. amely bizony szép kor a hajóknál. Adott tehát a feladat: fejleszteni, frissíteni. Annál is inkább, mert — a már említett telítettség miatt — most igen kedvező áron lehet vásárolni hajókat. (Ezt használták ki például a svédek: teljesen kicserélték hajóparkju. kát, amelynek átlagéletkora most 5 év.) Ám rögtön felvetődik a kérdés: mikor, mennyi idő alatt térül meg a jelenlegi szállítási helyzetben ez a beruházás? A MAHART-nál mindenesetre bizakodnak, hogy kapnak majd új hajókra hitelt. Erre azért is szükség lenne, mert nyilvánvaló, hogy a tengeri recesszió sem tart örökké, és a szebb napok kezdetén majd az kerül lépéselőnybe, aki korszerűbb hajókkal rendelkezik. F. P. \ SJUTÖPOSTA A név és a cím ezúttal nem fontos. Csak a történet, mely sajnos korántsem tekinthető egyedinek. Íme röviden: A másodszor házasságot kötött fiatalasszony • nemrégen adott életet egy szépen fejlett, egészséges kislánynak. Aki igazi örömet jelent a családban. Ahol mégis oly gyakori a bánat, a szomorúság. Az apuka „jóvoltából”, mert egyik alkalommal túlságosan későn jön haza, máskor, ha otthon van, durván fenyegetőzik. Amiben viszont roppant következetes: egyetlen fillérrel sem segíti a háztartást. A kismama szülei kölcsönzik egyelőre az OTP-tartozás befizetéséhez, valamint a lakásrezsi számlái ki- egyenlítéséhez szükséges pénzt. De a jövőben már nem tudnak jótékonykodni. Mit lehet tenni ilyenkor? Az édesanya a lapunkhoz küldött levelében tette fel a kérdést, melyre nem éppen egyszerű a válasz. Már csak azért sem, mert a megoldásnál van egy kikötése: még egyszer nem szándékozik elválni. A csonka családok, vagyis a gyermeküket egyedül nevelő anyukák és apukák nehéz, nemegyszer szánalomraméltó sorsáról valóban köteteket lehetne írni. Ezért tennénk rosszul, ha arra buzdítanánk olvasónkat, gyarapítsa az ilyen emberek táborát. Persze egészen más a megítélés, ha nincs más kiút a zsákutcából. Van, ahol, még minden rendbe jöhet jóakaró rokonok, segítő barátok, ismerősök, esetleg a szűkebb munkahelyi kollektíva közbenjárásával. Nem tudjuk, élt-e az anyuka e lehetőségekkel. Vagy fordult-e .támogatásért a helyi Vöröskereszt szervezetéhez, esetleg a jogsegélyszolgálathoz, mely szintén sokat tehet a családi problémáik rendezése érdekében'. Végezetül említjük meg, hogy egy községből érkezett a levél, ahol úgy tűnik, még túlságosan magárahagyatottak az ily módon bajbajutottak. A közigazgatás átszervezése után, vagyis a jövő évtől kezdődően, amikor tovább növekszik a helyi hatóságok, szervek hatásköre, a tisztségviselőknek fel kell készülniük arra, hozzájuk is 'bekopogtatnak hasonló ügyekkel az emberek. És konkrétabb, érdemibb választ várnak, mint amilyenre egy cikk vállalkozhat... ÜZENJÜK Barna Lajosnak, Kerekegyházára: Szomorúan olvastuk levelét, melyből kiderül, hogy a kecskeméti kiskörúton a közelmúltban felborult és kigyulladt motorkerékpár oltásában csak ön vett részt, s a közelben álló számos jármű vezetője közönyösen nézte az esetet. Hadd emlékeztessünk itt a KRESZ egyik előírására, miszerint autó, motor stb. kigyulladásakor a balesettel nem érintett járművek vezetői is kötelesek a tőlük elvárható segítséget nyújtani. Ha valamelyiküknél poroltókészülék is van, azt haladéktalanul rendelkezésre kell bocsátania. Ehhez még annyit: egy-egy ilyen alkalom után talán célszerű lenne hatóságilag felelősségre vonni azokat, akik elmulasztották az oltási kötelezettségüket. Fodor Andrásnénak, Kalocsára: A hatályos rendelkezések értelmében az örökbe fogadott gyermek után is jár a gyes. Az ilyen szabadságon töltött időből maximum egy évet lehet figyelembe venni a fizetett szabadság — vagyis az évente 15 nap alap- és a háromévi munkaviszonyként egy nappal szaporodó pótszabadság — megállapításakor. Soraiból úgy ítéljük meg, az ön munkaadója, a városi kórház tévesen járt el az ezzel kapcsolatos ügyében, tehát a sérelme jogos. Igénye érvényre juttatásához kérje a helyi szakszervezeti bizottság, esetleg a megyei tanács egészségügyi osztályának a közbenjárását. CIKKÜNK NYOMÁN Felvásárolták a vágómarhát — de... November 16-i Sajtóposta rovatunkban tettük közzé a panaszt, miszerint a bugaci Radóczi Antalné — aki jobb híján szóban kötött álLathizlalási és -értékesítési szerződést a helyi szakszövetkezettel — idén augusztus óta háromszor kínálta fel a meghízlak, s a követelményeknek megfelelő súlyú szarvasmarháját, ám az átvétel elől mindig elzárkózott a felvásárló. Következésképpen több hónapja kénytelen etetni az állatot olvasónk, mégpedig igen drága takarmány felhasználásával. Cikkünkre a minap érkezett meg az illetékesnek, a Báts-Kiskun megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnak a válasza. Bíró Imre igazgató az alábbiakat írta levelében: Kiskunfélegyházi kirendeltségünk arra szólította fel a bugaci Aranykalász Szakszövetkezetei,' hogy november 1-én összesen 15 vágómarhát vegyen át. Ezzel szemben 17 állat elszállításáról értesítette a környékbeli érdekelt kistermelőket. A fuvarozó gépjárműre azonban csak 16 darab fért fel, az utolsó — történetesen az említett panaszos állata — azonban már nem, s azt végül is november 22-én vásároltuk meg, 465 kiló súllyal és a legmagasabb minőségi kategória szerint. A kellemetlenséget az okozta, hogy a gazdaság fel- vásárlási ügyintézője pontatlanul végezte a munkáját. Bár e sorok — melyek sajnos nem tudatják, miért hiúsult meg az előző két alkalommal is az átvétel — egyetlen szóval sem utalnak rá, mi reméljük, hogy Radócziék nem károsodtak a szükségesnél jóval hosszabb idejű hizlalás miatt, sőt megtalálták az anyagi számításaikat. Ám félő, ha a jövőben sem foglalják írásba a hízott állatot átvevő szövetkezet és a szerződő egyéni fél kötelezettség-jogait, esetleg máskor is előfordulhat hasonló eset. Éppen ezért olvastuk volna szívesen,, hogy a felvásárlás körül fokozottabb fegyelmezettség érdekében is tett valamilyen intézkedést az állatforgalmi és húsipari vállalat, melynek aligha lehet közömbös, milyen kedvvel, bizalommal vállalkoznak hizlalásra a gazdák, például Bugacon! REÁLIS AZ IGÉNY Ha a fodrász lenne a vendég... A különféle szolgáltatások fejlesztésének, s a kisvállalkozások elterjedésének eredményeként számos területen váltak könnyebbé dolgaink: egyes üzletek kiszállítják a megadott címre a vásárolt nagyobb súlyú és értékű árut, felkérésre megszervezi a hivatal a családi ünnepséget, jönnek hívásra a lakástakarítók, a szobaberendezők stb. Erre bizonyság a Kecskemétről érkezett levél, melyből kiderül, hogy sajnos sokan vannak ágyhoz kötött betegek, a szobát elhagyni nem tudó idős és mozgássérült emberek, akiknek a haja, arca ápolásra szorul. Állítom — írja olvasónk —, ha egy fodrász felmérné e valós helyzetet, s megértő is lenne, annyi vendéget találhatna, hogy nem győzné őket ellátni. No persze a megszokottól eltérő módon, hiszen ezúttal neki kellene vendégeskednie, mégpedig a megadott címeken. Ahová alighanem hetenként, vagy kéthetenként is visszajárhatna hajat vágni, meg borotválni, vagy éppen szakállt igazítani. A munkához szükséges kézieszközök és egyéb anyagok beleférnének egy kisebb táskába ... őszintén szólva, életrevaló ötlet ez, még akkor is, ha nem tekinthetünk el az anyagi vonzatútól, például a kiszállási költségtől. Bár az is igaz, a mostani hivatalos tarifa sem lenr\e alkalmas a munkadíj megállapításához, hiszen az jelenleg tartalmazza az üzlet úgynevezett rezsi-kiadásainak bizonyos részét is. Szóval alighanem külön árkalkulációra lenne szükség. Az új szolgáltatási forma megvalósításának lehetőségeiről megkérdeztük az illetékeseket is. A kecskeméti fodrász- szövetkezet elnöke így válaszolt: A rászoruló emberek jogos, reális óhajáról van szó. Hiszen a közérzetet is jobbá teszi a megmosott és szakszerűen kezelt haj, s az üdére borotvált arc. Tagtársainkkal mielőbb megbeszéljük a részleteket. Még azt sem tartom kizártnak, hogy kedvezményes árakkal is dolgozhatunk. A KIOSZ megyei titkára eképpen reagált: — Kisiparosaink zömmel segítőkész emberek, ami jellemző a fodrászokra is. Javasoljuk, hogy aki tehet, csatlakozzék e kezdeményezéshez, s bízom benne, közülük szép számban vállalkoznak a nemes feladatra. Mit tehetünk ehhez hozzá? Legfeljebb azt: úgy legyen! KÉRDEZZEN — FELELÜNK Fűtenek-e megfelelően? Sürgős segítséget kérő levelet kaptunk a kunszentmiklósi szociális otthonból. Feladói, a zömmel hetven, nyolcvan és kilencven éves gondozottak közölték, hogy az elmúlt hetekben rendszeresen dideregtek, mert a helyi előírás akkor sem tette lehetővé a fűtést, ha 15 foknál is kevesebb volt a szobáik hőmérséklete. Olvasóink bennünket kérnek, járjunk közbe, ne oly módon takarékoskodjon az energiával az intézmény, hogy közben megfázzanak, betegek legyenek annak lakói. Az elgondolkodtató — és valljuk be, felháborodást is keltő — panasszal kapcsolatosan beszéltünk a nagyközségi szociális ott- horf*vezetőjével, akitől a következőkről értesültünk: Az otthon háló. és fürdőszobái, társalgói stb. megfelelő fűtésének a technikai és személyi feltételei adottak. Mindegyik olajtüzelésű kályha kifogástalanul működik, a kezelésük hozzáértő alkalmazottra van bízva. Tüzelőolaj is bőségesen áll rendelkezésre, november óta összesen több mint hatezer liternyit vett át felhasználásra a szentmiklósi vasútállomás közelében levő épületrészünk gondnoka, ugyanis az ott tartózkodó idősekről van szó. Fűtés; korlátozást illetően semmiféle belső szabályzat nincs érvényben, kötelező viszont betartani az általános rendelkezést, melynek értelmében a hálókban minimum 20, a nappali szobákban 22, a fürdőhelyiségekben pedig 24 Celsius-foknak kell lennie. Ez mindig biztosított, sőt nemegyszer ennél jóvaj magasabb az ottani hőmérséklet. Az. persze lehetséges, hogy vannak úgynevezett fázósabbak. akik melegebbet kívánnak, de még az ő igényük is kielégíthető. A szóban forgó didergés különben akkor fordulhatott elő, ha közvetlenül a kitakarítás, a szellőztetés után vették birtokba a szobákat a lakók. A szerk. megjegyzése: > Semmi mással, csupán biológiai okokkal magyarázható, hogy az éltesebb korúak szinte kivétel nélkül érzékenyebbek több mindenre, így az időjárásra, mely ténnyel akkor is számolni kell, ha ők külön nem figyelmeztetnek arra. Amennyiben a kunszentmiklósi szociális otthon dolgozói minderről sohasem feledkeznek meg, bizonyosra vehető, hogy akkor sem fáznak majd a gondozottjaik, ha a tél további* hideg napokat hoz. Szerkeszti: Veikéi Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 20-111.
