Petőfi Népe, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-24 / 303. szám

1983. december 24. • PETŐFI NÉPE • 11 SPORT-SPORT - SPORT A megtorpanás nem lehet tartós Interjú a megyei sporthivatal elnökével Ismét eltelt egy év, elérkezett az értékelés ideje. Időszerű tehát arról beszélni, hogyan felelt meg a várakozásnak Bács-Kiskun megye versenysportja 1983-ban. Erről kérdez­tük Borszéki Lajost, a megyei sporthivatal elnökét. — Negyvenhét csapatunk szerepelt a nemzeti baj­nokságok ikülönböző osztályaiban — mondta. — Tíz az élvonalban, huszonhat az NB II-ben, tizenegy az NB Ill-ban. Ezerötszázötvennyolcan szereztek mi­nősítést Kilencszázhetven felnőtt, ötszáznyolcvan- nyolc ifjúsági sportoló. Mi a fordított aránnyal len­nénk megelégedettek, tehát jövőre ez kínálja a leg­több tennivalót. A minősítettek közül kétszáznegy­vennégy a nő. A nyolcvanöt I. osztályú versenyző közül csak öt, a hetvenhét ifjúsági aranyjelvényes közül pedig mindössze tizenöt tartozik a gyengébb nemhez. — Hogyan szerepeltek a megye versenyzői a ma­gyar bajnokságokon és a világversenyeken? — Tizenhárom sportágban százhatvanketten értek el helyezést. Elsőt harminchármán, másodikat har- mincketten, harmadikat harminchétén, negyediket tizenhatan, ötödiket huszonkilencen, hatodikat ti­zenöten. Az országos válogatott keretekben hetven- hatan kaptak helyet. Az élvonalba tartozó sport­ágakban volt a legtöbb válogatottunk. Például csel­gáncsban tizenkilenc, röplabdában tíz. A hetvenhat kerettag közül negyvenen vettek részt világverse­nyeken. Sajnos, a tervezetthez viszonyítva az ered­mény elmaradt a várakozástól. Néhányan azonban dicsőséget, elismerést szereztek a magyar sportnak, Bács-Kiskun megyének. Volentér László, a Bajai Spartacus-Vízügy motorcsónak-versenyzője világku­pát, Gönczi Róbert, a KSC ökölvívója Európa-baj- noki bronzérmet, Deák Ferenc, a KSC cselgáncso- zója és Havas Endre, a KSC atlétája IBV-ezüstér- met szerzett. A jól szereplők közé sorolom még az MHSZ ÉBKM Vízmű könnyűbúvár-úszóit, a Kis­kunhalasi Határőr Dózsa lovasait és a Bajai Spar- tacus-Vízügy evezőseit. — Az Országos Testnevelési és Sporthivatal kate­gorizál ása szerint történt-e fejlődés? — Az egyesületi minősítés terén nagy fejlődés mu­tatkozik. Az A kategóriások száma a korábbi kettő­ről ötre, a B kategóriások száma huszonegyről hu­szonnégyre, a C kategóriás minősítést elért szakosz­tályok száma pedig negyvenkilencről ötvenkilencre emelkedett. Ez a rang nagy felelősséggel jár. Tar­tok tőle, hogy nehezebb lesz megtartani, mint meg­szerezni. — A különböző sportágak, szakosztályok hogyan járultak hozzá a megye sportjának fejlődéséhez? — Az a tapasztalatunk, hogy ahol több évre szó­ló, tervszerű munka folyik, ott törvényszerűen ki­mutathatók az eredmények. Ilyen az MHSZ Kiskun­sági ERDÉSZ DK, a Bajai Spartacus-Vízügy kajak- kenu-, evezős- és motorcsónak-szakosztálya, a Kis­kunfélegyházi Húsos SK kerékpár-szakosztálya. A kerekesek kiváló munkát végeztek. Négy első osztá­lyú és nyolc ifjúsági aranyjelvényes versenyzőjük huszonegy olimpiai pontot szerzett. Csak dicsérni tu­dom a DUTÉP SC élvonalbeli sakkcsapatát, amely ismét megszerezte a vidék legjobbja címet. Az MHSZ-sportck közül a könnyűbúvár-, a rádióama­tőr-, a vitorlázó, a modellező szakosztály országosan is az élvonalba tartozik. A lovassport ugró- és mi- litary-szakágában a kiskunhalasiak és a kecskemé­ti ifjú tehetségek hívták fel magukra a figyelmet. — Mely sportágak, szakosztályok maradtak el - várakozástól? — Az úszósport kritikán aluli, ennél rosszabb már nem lehet. Ezzel szemben a vízilabda-szakosztály di­cséretes munkát végzett. Atlétikában a Kiskunfél­egyházi Kun Béla SE hét ifjúsági aranyjelvényest nevelt, de a KSC és a KAC nem lépett előre. Baján súlyos a helyzet. Évről évre csökken a minősítettek száma. Sürgős intézkedéseket várunk a bajaiaktól. Birkózásban megyeszerte visszaesés tapasztalható. A múlt évi százhét olimpiai ponttal szemben idén öt­venötöt gyűjtöttek a sportág képviselői. Van gond­juk a kiskunfélegyháziaknak is, hiszen mindössze egy olimpiai pontot szereztek. Sajnos, a labdarúgás­ról sem beszélhetek elismeréssel. Van ugyan két NB II-es és négy területi bajnokságban szerep1 csapatuk, de a Lajosmizse kivételével valamennyi várakozáson alul szerepelt. Megyei I. osztályú csa­pataink játékának a színvonala visszaesett, ami, va­lószínűleg az edzések, a felkészülések hiányosságai­val függ össze. — Bács-Kiskun megye az elmúlt években az első hat között végzett a megyék közötti rangsorban, mi­lyen helyezésre számíthat 1983-ban? — A megye versenysportjában az idén mérsékelt volt a fejlődés. Ez az elmúlt tíz év távlatában szokat­lan, mert évről évre tervszerű, ütemes fejlődés jel­lemezte a megye sportját. 19807ban 540, 1981-ben 60 1982-ben 650 olimpiai pontot gyűjtöttek a megye sportolói. Idén 600 várható, s ezért veszélybe került az első hat közötti helyünk a megyék közötti rang­sorban. De úgy látjuk, a pillanatnyi megtorpanás nem lehet tartós, mert sok tehetséges fiatal ver­senyzőnk, szakemberünk van. A létesítményellátott­ság is folyamatosan javul. Arra törekszünk, hogy szakmailag, erkölcsileg és anyagilag is segítsük a sportegyesületeket, a tehetségek kiboiítakoztatását. A jövőben a sportéletben is érvényesítenünk kell a differenciálást. Ahol jó munkával jó eredményt ér­nek el, ott számíthatnak nagyobb anyagi támoga­tásra — mondta Borszéki Lajos, a megyei sporthi­vatal elnöke. Banczik István Az év sportolói: Temesvári Andrea, Guczoghy György és az öttusa-válogatott A magyar sportújságírók 1958- tól megszakítás nélkül az idén már 26. alkalommal választották meg az év legjobb sportolóit. Űj nevek kerültek a listára a nők és a férfiak versenyében egyaránt. 1983. legjobb magyar női spor­tolója a teniszező Temesvári And­rea lett, aki ritka fölénnyel előz­te meg vetélytársait. A fiatal, nagyreményű teniszező á 18. név a női győztesek listáján, s Temes­vári révén 1958, vagyis az első szavazás óta most került újból a sportág képviselője az első hely­re. Akkor Körmöczi Zsuzsa volt a listavezető. A nőik versenyének rekordere változatlanul az eve­zős Pap Jenőné és az úszó Gyar­mati Andrea, mindketten három alkalommal lettek az év legjobb női sportolói. Két-két győzelem a vívó Rejtő Ildikónak és Tordasi Ildikónak, az atléta Németh An­gélának, valamint az evezős Amb­rus Mariannák sikerült. A férfiak versenyében Guczo­ghy György és Kocsis Ferenc kö­zött óriási verseny folyt, egy ide­ig Kocsis látszott győztesnek, de Guczoghy a hajrában sok szava­zatot kapott és javára dőlt el az utóbbi évek legizgalmasabb fér- fisportoló-választása. 1980 (és Ma­gyar Zoltán) után került újra tor­nász az élre, s a tornászoknak a 4. első helyet szerezte. A korábbi 3 Magyar Zoltán nevéhez fűződik. A csapatversenyt az öttusaválo­gatott nyerte. Ez már az öttusázók nyolcadik győzelme, és csapatban ezzel megszűnt a holtverseny az öttusa- és a vízilabda-válogatott között. 1977-től ugyanis együtt állt 7—7 győzelemmel a két sport­ág válogatottja. Meglehetősen ré­gen volt — 1975-ben —, amikor az öttusa-válogatottat az év leg­jobbjának választatták, s azóta csak 1980-ban és 1982-ben jutot­tak egy-egy harmadik helyhez. 1983 legjobb női sportolója: Te­mesvári Andrea teniszező 243 pont, 2. Géczi. Erika, Povázsán Katalin kajakosok 131, 3. Juha Olga atléta 107. Szavazatot kapott még Rakusz Éva kajakozó, Oláh Zsuzsa asz­taliteniszező, Gódorné Nagy Ma­riann kézilabdázó, Balogh Pál­ma sportlövő (ő volt 1982 legjobb női sportolója), Vanyek Zsuzsa at­léta, Beloberk Éva és Boksay Zsu­zsa kosárlabdázók, Kelemen Il­dikó műugró és Rőder Sándorné modellező. 1983 legjobb férfi sportolója: Guczoghy György tornász 210 pont, 2. Kocsis Ferenc birkózó 199, 3. Buday Tamás és Vaskúti Ist­ván kenusok 114. Szavazatot kapott Jacsó József súlyemelő, Bujkó Tamás csel- gáncsozó, Szalma László atléta, Ribli Zoltán sakkozó, Rácz Lajos birkózó, Szombathelyi Tamás öt­tusázó, Kovács Péter kézilabdá­zó, Doleschall András sportlövő, a Ferjáncz—Tandari autóver­senyző kettős és Cserkúti József autóversenyző. 1983. legjobb csapata: Az öttu­sa-válogatott (Szombathelyi Ta­más, Fábián László, Pajor Gábor, tartalék: Buzgó József) 174 pont, 2. a gyorstüzelő pisztolycsapat 143, 3. a vízilabda-válogatott 133. Több szavazatot kapott még a női kosárlabda-válogatott, a női kézilabda-válogatott, a Bp. Hon­véd kézilabda-együttese, a futó- vadlövő-válogatott, az autómodel­lező válogatott, a női röplabdavá­logatott, a kardválogatott, és a férfi asztalitenisz-válogatott. Az 1958-tól zajló szavazáson 78 első hely talált gazdára, ezek megoszlása sportágak szerint: rt C Pk u <4 d I V N (/) *o-F tft e V :0 Vívás 5 4 6 15 öttusa­5 8 13 Atlétika 7 3 ­10 Vízilabda­- 7 7 Üszás 4 2 ­6 Birkózás­5 ­I Evezés 5- _ 5 Kajak-kenu 1 2 ­3 Torma­4 ­4 Asztalitenisz 1- 1 2 Tenisz 2- ­2 Kézilabda­- 1 1 Korcsolya­_ 1 1 Labdarúgás­- 1 1 Sakk­- 1 l Sportlövészet 1 _ ­l Súlyemelés­1 ­1 26 26 26 78 „Nálam mindenki tiszta lappal indul Beszélgetés a KSC labdarúgó-csapatának új edzőjével NÉVJEGY: Neve: Kurucz István; Születési helye, ideje: Kiskunfél­egyháza, 1950; Iskolai végzettsége: Testnevelési Főiskola: Családi állapota: nős; Szakképzettsége: testnevelő tanár; Képesítése: labdarúgó-szakedző; Eddigi egyesületei: Kis­kunfélegyházi Gépjavító, Honvéd Kun Béla SE. A napokban vált véglegessé, hogy a KSC új edző­vel kezdi az 1984-es évet. Ebből az alkalomból kér­deztük Kurucz Istvánt, a Honvéd Kun Béla SE volt mesterét. 77 — Hogyan kezdődött edzői pálya­futása? — A Testnevelési Főiskola nap­pali tagozatán 1974-ben végeztem, ahol az utolsó -két évben a labda­rúgás edzéselméíejébpír^akosod­tam és szereztem diplomát. Ha­zakerülve Kiskunfélegyházára, egykori iskolámban, a patinás múltú Móra Ferenc Gimnázium­ban kezdtem tanítani, majd ba­rátaim unszolására elvállaltam az akkoriban megyei II. osztályban szereplő Kiskunfélegyházi Gép­javító labdarúgó-csapatának ed­zésvezetését. Emellett kosaraztam is a Lenin Tsz SK NB II-es csa­patában. Később elvégeztem a középfokú edzői tanfolyamot. Négyévi kemény munka után jó kis társaság verődött össze, a csapat pedig mostoha felkészülé­si körülményei ellenére is jól sze­repelt a bajnokságban. Ennek kö­szönhetően ketten is az NB I-be igazolhattak. 1979 nyarán a Kun Béla SE vezetői megkerestek és főfoglalkozású labdarúgóedzői ál­lást ajánlottak, amit elfogadtam. Akkoriban a csapat a megyei I. osztályban szerepelt és a kitűzött cél, az NB II-be való feljutás, nem látszott elérhetetlennek. — Miért nem sikerült? — A bevonuló játékosok tech­nikai, taktikai tudása, erőnléti ál­lapota szinte évről évre gyengébb és a hadseregben töltött másfél év alatt csak nagyon nehezen lehet pótoltatni velük a mulasztásokat. Egy év kellett az erőnlét tökélete­sítésére, a csapatrészek kialakítá­sára. Ezek után pedig alig fél év maradt ahhoz, hogy mint „együt­tes” is bizonyíthasson a bajnoki mérkőzéseken. Ezért aztán a Kun Béla SE-nél töltött négy és fél év alatt nem tudtuk megvalósíta­ni dédelgetett terveinket, az NB II-be való feljutást. Szerencsére, azért akadtak örömteli pillanatok is. Például az emlékezetes MTK- bravúr a Tatabánya ellen, ami­kor dr. Lakat Károly mesteredző gratulációját fogadhattam to­vábbjutásunk elismeréseként. A befektetett sok energia nem volt hiábavaló, hiszen a leszerelt já­tékosok közül hatan az N.B í I-be, tizenöten az NB II-be tudtak iga­zolni. — Hogyan jutott el a KSC kispap­jára és milyen tervekkel vág neki a tavasznak? — Megvallom, nagy gondban voltam a szerződés megkötése előtt, hiszen köztudott, hogy az ősszel három edző is váltotta egy­mást a kék-fehéreknél és ilyen előzmények után nehéz volt a döntés. Mindezek ellenére meg­tiszteltetésként vettem, hogy szó­ba került a nevem a vezetőedzői poszt betöltésére, hiszen akár­hogy is nézzük, a KSC a megye élcsapatának számít. Nem félek a feladattól, de szeretném megér­tetni úgy a vezetéssel, mint á já­tékosokkal, hogy én munkacént- ■ rikus vagyok. Nagy eredmények­re a tavasszal még nem lehet szá­mítani, de azt el kell érnünk, hogy a csapat megszerezzen egy olyan erőalapot, amire aztán az új bajnokságban már komolyabb vágyakat is lehet építeni. Ez a feladat azért ígérkezik nehéznek, mert nemrégen még valósággal jöttek-mentek az edzők a KSC- ben. A végzett munka sem lehe­tett olyan, mint amit ennek az osztálynak a színvonala megkö­vetelt volna. Ügy látom, nagy a lemaradás taktikában és erőnlét­ben is, aminek a pótlása — saj­nos — nem oldható meg egyik napról a másikra. Türelmet és megértést -kérek a közönségtől a tavaszi idényre. A jelenlegi játé­kosállomány a vezetők szerint jó, de -nincsenek kellően „karbantart­va”. Nálam minden játékos tisz­ta lappal indul az új idényben, ahol összefogással szeretnénk a régi kecskeméti hagyományoknak megfelelő sikeres szerepléssel visszacsalogatni igényes szurko­lóinkat a Széktói Stadion lelátói­ra ... Farkas Tibor Kosárlabda OIK-döntő Kecskeméten A kosárlabda Országos Ifjúsági Kupa döntőit az évtizedes hagyo­mányoknak megfelelően idén is december utolsó napjaiban ren­dezik az év utolsó jelentős sport- eseményeként. A női és férfi ha­tos döntő színhelye most első íz­ben lesz a kecskeméti Városi Sportcsarnok. Korábban két alka­lommal, Kiskunfélegyházán és legutóbb 1980 végén Baján ren­deztek megyénkben OIK-döntőt. A kupaversenyen megyénk csa­patai hagyományosan jól szere­peltek. A kecskeméti nők és fér­fiak, valamint a bajai férficsapat többször is volt kupavédő. sőt a KSC női együttese 1982. évben is győztesként hagyta el a játékte­ret. A versenyt Kecskeméten a Vá­rosi Sportcsarnokban december 27. és 30. között rendezik. A részt­vevők, nők: (zárójelben a tavalyi helyezésük) KSI (3.), BEAC (—), SZEOL AK (—), BSE (5.), KSC (1.), Alba Regia Építők (4.). Nem jutott tehát döntőbe a tavalyi 2. MTK-VM és a 6. Szekszárd. Üjonc a BEAC és a SZEOL AK. Férfiak: ZTE (2.), MAFC (4.), Tungsram SE (6.), BSE (—), KSC (—), Bp. Honvéd (5). Itt hiányzik az 1982. évj bajnok Csépiéi és a 3. TFSE. Űjonc a BSE és a KSC. Kecskeméten már hetek óta folynak az előkészületek az OIK- döntőre. A verseny szervező bi­zottsága; Felföldi Kálmán elnök, Bacsfay Gyula és Tokaji Sándor titkárok, valamint Kégel Tamás, Rezák László és Király Sándor edzők percre kidolgozták a torna tervét. Nagy segítséget jelentett a szervezőknek, hogy a KISZ me­gyei Bizottsága védnökséget vál­lalt az OIK-döntő felett. A ver­senyprogramon felül a résztvevők számára naponta külön műsort szerveztek, így december 27-én a szálláshelyen a Táncsics kollé­giumban diszkót rendeznek, 28-án este filmvetítésre kerül sor zömé­ben kosárlabda tárgyú műsorral. A december 27-i első nap mű­sora: 10 órakor KSI—AR. Építők női, 11.30: ZTE—Bp. Honvéd fér­fi, 13 órakor SZEOL AK—BSE női, 14.30: Tungsram SE—BSE férfi. 16 órakor ünnepélyes meg­nyitó! 16.15-kor BEAC—KSC női, 17.45-kor a MAFC—KSC férfimér­kőzésre kerül sor. egysÍtorit Az elvesztett A fogathajtók soha- SCSCClhílitÓ sem ijednek meg. Abo- O v nyi Imre világbajnok Mezőkeresztesen versenyzett, s .a bugaci fogat nagy len­dülettel, óriási sebességgel vágódott a célba. Dr. Várady Jenő szövetségi kapitány ráripakodott: „Hát a segédhaj- tódat, Járvás Bélát hol hagytad?” Abonyi megfordult, nagyra nyitotta homokfútta, pusztai keskeny szemét: „Jézusom, Béla elveszett!” A rejtély gyorsan megoldódott. Az „elveszett” segédhaj­tó stopperórával a kezében futva közeledett: „Ne hajtson be. Imre bácsi, még van fél pero!” — kiáltotta, majd elme­sélte: az utolsó akadályt olyan nagy lendülettel vették, hogy ő kiesett a kocsiból. Indultak vissza... A hajtó odaszólt kedvenc segédjé­nek: „Legközelebb odaláncollék, mert ez. drága mulatsáa volt." Pontosan 20 hibapontjába és az aranyérembe került Abo­nyi Imrének . . . H etvenöt évesen is fia­talos mozgású, élénk beszédű ember Gyön­gyösi Imre nyugdíjas épí­tész, a megyei atlétikai szö­vetség elnöke. Nem keve­sebb, mint harminc éve töl­ti be ezt a tisztet. Élete ezernyi szállal kötődik az atlétika, a sport világához. Kimagasló társadalmi mun­káját a közelmúltban a Sport Érdemérem ezüst fo­kozatával ismerték el. „A középiskolában jól tanul., tam, de langaléta, ügyetlen mozgású gyerek voltam —. emlékezik —. Egy kis testi ügyesség szerzésére kezdtem el atlétizálni. Amikor a. Műegye­temre kerültem, húszévesen, megnyertem a gólyaversenyt, 400 méteren. Ez volt az első mért eredményem. A sportág Imre bácsi, nem unod még? akkoriban ntég szervezetten volt, saját felszereléssel, ma­gunkra hagyatva, saját szóra­kozásunkra sportoltunk. A ba­ráti kör volt a legfőbb hajtó­erő, a legtöbb segítséget is innen kaptam. Néhány év alatt bekerültem az országos élme­zőnybe, de megsérültem és a legjobb formámban le kellett állnom. Kárpótlásul kime- hettem az 1936-os olimpiára, amit később még négy másik Olimpia követett. Egy véletlen utcai találkozás nyomán, 1952-ben kerültem az akkor szerveződő megyei at­létikai szövetség élére. Kez­detben a bajaiakra tudtunk építeni, mert ott volt hagyó, mánya az atlétikának, a Bu- csányi-testvérck, Mihály fi János versenyzett ekkoriban, de hamarosan másutt is bon­togatni kezdték szárnyukat a tehetségek. Például Félegy­házán Zsivótzky Gyula, Kun- szenl-mlklóson Nagy Zsigmond. A kecskeméti atlétikai élet az itteni honvédegyesületre épült. A szervezéshez akkoriban az is hozzátartozott, hogy a ren­geteg kalóriát igénylő fiatal spariolókat vasárnaponként vendégül láttuk otthon ebédre. Ez az időszak még nélkülöz­te a tudományos felkészülést, de erősek voltak a társadalmi hajtóerők. Röviddel az Indulás után országos sikereket ér­tünk el. A Béke Kupát egyszer megnyertük, egyszer másodikak lettünk. A falusi spartakiádo- kon is hasonlóan szerepeltünk. Felemelő érzés volt látni ver­senyzőink győzelmét a Nép­stadionban. Szervezetileg ma már minden a helyén van, edzőink vannak, pályáink vannak, csak atlétá­ink nincsenek. Legalábbis nem annyian és nem olyan eredményekkel, amihez adot­tak a feltételek. Az atlétika rengeteg apró munkát, hosszú felkészülést igényel. A fiatalok szélesebb tömegének bevoná­sa évtizedes, visszatérő gon­dunk. Többször megkérdez­ték már tőlem: Imre bácsi, nem unod még a sporttal va­ló foglalkozást? Válaszom er­re mindig az, hogy a sportbeli sikertelenség nem tűzvész vagy elemi katasztrófa, itt mindig lehet újat kezdeni. Ezért há­lás és derűs hobbi a sport. Nemcsak szerveztem, hanem az utóbbi időkig az atlétikát magam is műveltem. A környe­zetemet, a családot is sikerült megfertőzni atlétikával; a legutóbbi olimpiára, a moszk­vaira elvittem a fiamat, veje- met is. Az én életemet — úgy érzem — meghosszabbította az atlétikához fűződő kapcsolat Tisztelem, becsülöm az öre­geket, de ma is a fiatalok kö­zött érzem Jól magam.” _____ ______Lovas Pánlel

Next

/
Oldalképek
Tartalom