Petőfi Népe, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-23 / 302. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1983. december 23. MEGNYÍLT AZ ORSZÁGGYŰLÉS TÉLI ÜLÉSSZAKA (Folytatás az 1. oldalról) tűzésének napján lépnek hatályba — mondotta. Az előterjesztéshez egy hozzá­szólás volt. Dr. Antalffy György (Csongrád m. 9. vk.), a szegedi József Attila Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára, a jogi, igazgatá­si és igazságügyi bizottság titká­ra kiemelte, hogy az Alkotmány módosításáról beterjesztett tör­vényjavaslat a szocialista törvé­nyesség jegyében irányozza elő államéletünk korszerűsítését, egyes alkotmányos intézményeink továbbfejlesztését. A javaslat egy­aránt kiterjed a jogszabály-alko­tásra, a végrehajtásra, a választá­si rendszerre, s a közigazgatás szervezetére, vagyis egymással összefüggésben álló alapvető in­tézményeket érint. Az alkotmánv- jogi tanácsról szólva megállapí­totta: ilyen intézmény mindeddig nem szerepelt jogi életünkben, s lényegében a jogalkotás köz"onti és utólagos ellenőrzését valósítja meg. Az alkotmányjogi tanács nem „bíróságként”, hanem az or­szággyűlés egy sajátos szerveként kísérné figyelemmel a jogszabá­lyok alkotmányosságát. A bizottság egyetértett azzal, hogy erősödjék a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság alkotmányos jogállása, s hasonló egyetértés alakult ki az államigazgatási rendszer átalakításának kérdésé­ben. valamint a választási rend­szerünk korszerűsítését illetően is. Az országgyűlés az Alkotmány módosításáról szóló törvényjavas­latot egyhangúlag elfogadta. Ezután dr. Markója Imre igaz­ságügy-miniszter terjesztette elő az országgyűlési képviselők és ta­nácstagok választásáról szóló tör­vényjavaslatot. rosszízű emlékeit ma már keve­sen ismerik, s különben is az a lényeg, hogy jól funkcionáljon. Ez pedig szocialista közegben ter­mészetes lehetőség. A másik kí­vánalom ebből következik: hogy tudniillik a testület szélesebb körben legyen gazdája — a szék­helytanácsba illeszkedve is — a társközségnek. Az elöljáróság leg­főbb feladata ugyanis a gyors ügyintézés megszervezése, segí­tése mellett olyan községközös­ség kialakítása, amely képes a népességet megtartani, mégpe­dig úgy, hogy odaköti a fiatalo­kat, hogy a foglalkoztatásban vá­lasztékot kínál, ideértve a város­ba ingázás kulturált feltételeinek megteremtését is, hogy az ellátás testreszabott legyen. A bizottság megállapította, hogy a választásoknál az érdemi tennivalók mellett a technikai lebonyolítás gondjai is újszerűek. A 60 napot a választási előkészü­letre az egész bizottság kevesell­te, mert jelölteket kell kiválasz­tani, meggyőzni, ismertté tenni — hiszen nagyon igényes politi­kai előkészítésre van szükség. A bizottság jelentésében javasolt 90 nap meggyőződésünk szerint elegendő és megnyugtató. E gondolatokat tolmácsolva jelentem be, hogy az országgyű­lés jogi, igazgatási és igazság­ügyi bizottsága az országgyűlési képviselők és tanácstagok válasz­tásáról szóló törvényjavaslattal, a mellékelt módosításokat tartal­mazó jelentéssel egyetért, azt támogatja és ajánlja az ország­gyűlésnek megvitatására és el­fogadására. Dr. Gajdócsi István után Bibók Istvánná (Csongrád m.) követke­zett, majd Korom Mihály, az MSZMP KB titkára, Bács-Kis- kun megyei képviselő emelkedett szólásra. A javaslat kiemelkedő politikai jelentőségű Népünk nagyra értékeli a kiegyensúlyozott Markója Imre beszéde Az igazságügyminiszter beve­zetőben kiemelte: a választási, rendszer és a választójog minden államban hű kifejezője az ural­kodó társadalmi és gazdasági vi­szonyoknak, s egyik alapvető esz­köze a politikai hatalom gyakorlá­sának. így van ez a szocialista társadalmakban is, ahol a válasz­tási rendszer és a választójog a munkásosztály, a dolgozó nép ha­talmának fontos megtestesítője és megvalósítója. Törvényszerű, hogy pártunk és kormányunk társadalmunk egé­szét, s ezen belül is elsősorban' a gazdaságirányítás rendszerét és a politikai intézményrendszert il­letően folyamatosan keresi azokat az újszerű megoldásokat, ame­lyek révén eredményesebben megvalósíthatjuk társadalompo­litikai és gazdaságpolitikai elkép­zeléseinket. A beterjesztett törvényjavasla­tot kiemelő politikai és jogi je­lentősége miatt különös gonddal készítettük elő, s e munka során .maximálisan igyekeztünk érvé­nyesíteni a törvényelőkészítés de­mokratizmusára vonatkozó köve­telményeket. A választójogi tör­vényjavaslat soha nem tapasztalt érdeklődést váltott ki közvéle­ményünkben, ez a tömeges ér­deklődés egyértelműen jelezte, hogy a szocialista demokratizmus elmélyítése társadalmi és gazda­sági fejlődésünknek egyre in­kább folyamatosan érvényesülő ata-pvető elemévé;.-i+letve—igényé— vé válik — mondotta Markója Ittire'. Elmékeztetett rá, h'ögjé a'" törvénytervezetet a Hazafias Népfront Országos Tanácsa más társadalmi szervekkel együttmű­ködve széles körű országos társa­dalmi vitára bocsátotta. A több mint 1300 fórumon több tízezer résztvevővel lezajlott vitákon mintegy 25 ezer észrevétel és ja­vaslat hangzott el. Á tapasztala­tok számbavétele egyértelműen bizonyította, hogy választási rendszerünk lényegében jól szol­gálta a néphatalom, a. szocialista nemzeti egység megvalósulását, ugyanakkor arra is ráirányította figyelmünket, hogy az alkotmány­ban és a választási törvényben megfogalmazott céljainkat nem mindig sikerült töretlenül, követ­kezetesen valóra váltanunk. A vá­lasztásokkal kapcsolatos politikai szemléletünkben és módszereink­ben, de a jogi szabályozásban is indokolt előbbre lépnünk, bizo­nyos változtatásokat bevezet­nünk. A képviselői és a tanácstagi vá­lasztásokon két, vagy több jelölt állítását hatályos rendelkezéseink is lehetővé teszik, s most az új vá­lasztási törvényjavaslat jogi esz­közökkel is biztosítani kívánja, hogy az egyéni választókerületek­ben a képviselők és a helyi ta­nácstagok választásakor minde­nütt két vagy több jelöltet állít­sanak. A törvénytervezet értelmében a társadalmi életben jelentős szere­pet játszó kiemelkedő személyisé­gek köréből képviselőnek javasol­tak egy részét — az országgyűlé­si képviselők mintegy tíz száza­lékát — az országos választási lis­tán jelölnék és választanák meg. Jogaik és kötelességeik természe­tesen teljesen azonosak lennének az egyéni választókerületekben megválasztottak jogaival és köte­lességeivel. Visszahívásukról — a Hazafias Népfront Országos Taná­csának javaslatára — az ország­gyűlés döntene. A választási rendszerben bekö­vetkező lényeges - módosulások szükségessé tették a szavazás módjának megváltoztatását is. A jövőben a Választás alkalmával minden választópolgár három szavazólapot kap: egyet-egyet a választókerület országgyűlési kép­viselőjének, a helyi tanácstagnak, valamint az országos választási listán jelölt képviselőknek meg­választásához. A törvényjavaslat úgy rendel­kezik, hogy a községi közös ta­nácshoz tartozó, s nem a közös ta­nács székhelyén levő társközség­ben a megválasztott tanácstag, egyben a község elöljáróságának is tagjává válik, a törvényterve­zet tehát e rendelkezésével a társr- községekben bevezeti az elöljáró­ság intézményét. Tapasztalati tény, hogy a tes­tületek működésének tartalmát a testületek tagjainak számát is be­folyásolhatja. A túl magas lét­számú testületek nem válhatnak elég vita- és munkaképes fóru­mokká. A törvényjavaslat azt in­dítványozza, hogy a tanácsi tes­tületek létszáma jelentősen, mint­egy 20—25 százalékkal1 csökken­jen. Az új testületi létszámok ki­alakításánál messzemenően fi­gyelembe kell venni a helyi vi­szonyokat. a települések jellegét és a lakosság lélekszámút. Meggyőződésünk,1 hogy a tör­vényjavaslat, ha mindent megte­szünk következetes valóraváltá- sáért, hasznosan fogja szolgálni a szocialista demokrácia további kibontakoztatásának ügyét — mondotta Markója Imre. Ezután dr. GajdocsA István., a Bács-Kiskun megyei 13. számú vk. országgyűlési képviselője az or­szággyűlés jogi. igazgatási és igazságügyi bizottságának elnö­ke kapott szót. El kell jutnunk minden állampolgárhoz Dr. Gajdócsi István felszólalása — Az országgyűlés jogi, igazga­tási és igazságügyi bizottsága nagy aktivitással (12 hozzászóló volt) tárgyalta meg a törvényja­vaslatot, juttatta el jelentését az országgyűléshez. Azt kötelességem megjegyez­ni, hogy egy nem bizottsági tag képviselő a vitában hiányolta azt, hogy a kát törvényjavaslatot kü­lönös fontosságukra tekintettel más bizottságok nem tárgyalhat­ták ’ meg, szerinte ezek sommás észrevételeit ugyancsak számba kellett volna venni a jogi bizott­ságnak. Mindezt azért említem, mert egyrészt így hangzott el, másrészt ez is igazolja azt a példátlan érdeklődést, amelyet e kát törvényjavaslat kivált és megérdemel, A bizottság egyöntetűen álla­pította meg, hogy a törvényjavas­lat a szocialista demokrácia ki­teljesedésének korszakos aktu­sa, amely miközben épít az ed­dig jól bevált gyakorlatra, egy ilyen kis országban csaknem 8 millió ember számára állapítja meg a választás jogát, azzal az igaz meggyőződéssel, hogy né­pünk érett és alkalmas erre. Egy olyan törvény megalkotá­sán dolgozunk, amelynek a XII. kongresszus határozatát végre­hajtva progresszív előzményeit már élvezhetjük, és amelyről nyu­godtan elmondhatjuk, hogy eb­ben a házban még ilyen társa­dalmi vita nyomán törvényja­vaslatot nem terjesztettek elő. Mindehhez még azt sem feles­leges hozzátenni, hogy itt és most nem önmagáért keressük az újat, hanem az alkotó, a növekvő kö­vetelményekkel küzdő és ez által fejlődő ember' jogainak, felelős­ségének kibővítését emelhetjük törvényi rangra. Érdeklődésre tarthat számot, hogy a kettős-többes jelölés kö­telező jellege, szükségessége mind a társadalmi vitákban, mind a bizottságban elfogadásra talált. A régi választásokra, közömbös­ségre is emlékezve — amikor el­fogytak a kettős-többes jelölések — a lakossági és a bizottsági egyetértés most nem engedélye­zett kiskaput és ezt nyitogató taktikát sem egyedül induló je­löltek érdekében, javára. Mégis a képviselők megfogalmaztak olyan véleményeket, észrevéte­leket, amelyek tulajdonkeppen a gyakorlati megvalósítás zavarta­lanságáért aggódnak. Ezek az észrevétálek egyformán igazolták, hogy az elfogadás ma­radéktalan, a jelenségeket pedig azért tették szóvá a képviselők, hogy a vitában az érvek erejével erősödjön a helyes álláspont, s hogy előzzük meg, kerüljük ki az új gyakorlat nehézségeit, eset­leg buktatóit. Ami a jelölőgyűlések fontossá­gát illeti, azt a bizottságban min­den hozzászóló — Rőder Edit képviselő szavai nyomán — a legizgalmasabb fórumnak ítél­te. Nagy József, Bartha László, Tóth Attiláná képviselők egyfor­mán beszéltek arról, hogy egyen­lő esélyt megteremteni csak na­gyon komoly ás igényes politikai munkával lehet. A választási elő­készületek során szóval és betű­vel, agitációval, baráti hangulat­ban, az egyetértés igényével el kell jutnunk minden állampol­gárhoz. Az is nyilvánvaló, hogy az ed­digieknél jobban kell tervezni, szervezni a jelölőgyűléseket, a sajtónak népszerűsíteni a jelöl­teket, figyelembe venni rétegek, csoportok, üzemek, vállalatok szervezett fellépését, úgy, hogy az ne hasson a meglepetés ere­jével. Juhász Tibor, Nszvál Fe­renc, S. Hegedűs László képvise­lők azt feszegették'hozzászólásuk­ban, hogy a jelölésnél, a válasz­tásnál milyen lehet az értékrend. Mert például az országos politika (a szocializmus) nyilván nem kí­nál más utat, de a helyi politi­kát már lehet színesíteni, a je­löltek kiálthatnak különböző — egyébként helyben is tervezett — alternatívák mellett, lehetnek többirányú és sajátos elképzelé­sek. koncepciók, amik ugyancsak választékot adnak. A bizottsági vitában esélyt ad­tak a kivívott tekintélynek. a közéleti szereplésnek, a munka­helyi példamutatásnak* s olyan szubjektív elemeknek, mint a fel­lépés, a meggyőző erő, a kezde­ményezőkészség, a szimpátia és ennek részeként a szerénység. A tanácstagoknál különösen hang­súlyozták a tekintélyt, a szerve­zőkészséget, a lakossággal való kapcsolatokat. Az országos lista létrehozásával — amelyről Markója elvtárs bő­vebben beszélt — a bizottság tag­jai egyetértettek, azt támogat­ták. A visszahívás módozatáról folyt némi vita. de az a törvény- javaslat szellemét elfogadva le­tisztult. Az állami munka fejlesztése kapcsán már jó ideje és széles körben folyik vita arról, hogy a közös tanácsok társközségeinek hátrányos helyzetét' hogyan le­hetne kompenzálni. A bizottság vitája a különböző intézkedések közül egyet emelt ki: az elöljá­róságok létrehozását, szerepét. Lényegében két témakör rajzoló­dott ki. Az egyik: testület nélkül — és ez tulajdonképpen a demok­ratikus fejlődés dicsérete — ma már a helyi politika is elképzel­hetetlen. Kell tehát testület, és ha ezt alöljáróságnak hívják, az sem baj. Hiszen az elöljáróság Korom Mihály beszéde belpolitikai légkört Korom Mihály (Bács-Kisikun m. 8. vk.). az MSZMP Politikái Bizottságának tagja, a Központi Bizottságának titkára elöljáróban arr&l szólt, hogy a Magyar Szo­cialista Munkáspárt megkülön­böztetett figyelmet fordít társa­dalmunk politikai intézményeire. Az MSZMP XII. kongresszusa is működésük demokratizmusának erősítését tekintette az egyik leg­fontosabb fel ad a t n ák. — A kongresszus határozatai nyomán az elmúlt években a párt és az állam vezető testületéi — közöttük az országgyűilés is — visszatérően foglalkoztak e kér­déskör különböző részeivel, pl. az alkotmányjogi tanács létre­hozásával, a népi ellenőrzés sze­repének növelésével, a közigaz­gatás korszerűsítésével. Ebbe a sorba illeszkedik az előttünk fek­vő törvényjavaslat is — mon­dotta. — Az államélet) és a szocialis­ta demokrácia fejlesztése, elmé­lyítése hosszabb távra szóló program: rendszerünk lényegéből fakadó követelmény. Történelmi tapasztalatok bizonyítják, hogy az állami szervek és a .szocialista demokrácia intézményeinek haté­kony működése nagymértékben erősíti a dolgozó nép hatalmát, segíti céljaink elérését. Fejlődésünk olyan szakaszához érkeztünk, amelyben a szocialis­ta társadajomépítés további feladatai csakis az emberekben rejlő aliktító energiáknak az ed­diginél is nagyobb mértékű fel­színre hozásával oldhatók meg. Ez nagy mértékben függ a köz­élet demokratizmusától, a dolgo­zók cselekvő aktivitásától, attól, hogy maguk is érezzék: részesei sorsuk alakításának. az őket érintő döntések meghozatalának. A választások társadalmunk életének mindenkor kiemelke­dően fontos politikai eseményei. Az országgyűlés és a tanácsok de­mokratikus államrendünk alap- intézményei. Tükrözik társadal­munk osztály- és réteg viszonylatit, a kommunisták és .a p árt ónk ívű _ liek együttműködését, a szocia­lista célok jegyében megvalósuló nemzeti egységet. Az állampol­gárok mindenekelőtt választott képviselők útján vesznek részt 'az ország és a szőkébb lakóterü­let ügyeinek felelős intézésében, a társadalom irányításában. A választás olyan megmozdu­lás, amely az egész felnőtt lakos­ságot, érinti. Milliók vesznék részt a jelölő-, illetve választási gyűléseken, százezrek moncte-niak véleményt Közel nyolcmillió ember dönt a jelöltekről, és .«sza­vaz a Hazafias Népfront által meghirdetett programról. Á vá­lasztások alkalmat adnak arra is, hogy a legszélesebb körben megismerjük politikánk társa­dalmi fogadtatását, a lakosság véleményét céljainkról, s mozgó­sítsuk a becsületes állampolgáro­kat a társadalmunk előtt álló feladatok .megoldására. A Magyar Szocialista Munkás­párt a társadalomban betöltött vezető szerepe folytán nagy fi­gyelmet fordít politikai intézmé­nyeink sorában a népképviseleti testületek rendeltetésszerű mű­ködésére. Hivatásával együtt jár a gondoskodás arról, hogy az megfeleljen hazánk társadalmi viszonyainak, kifejezze szocialis­ta közéletünk yaloságos^szüikség- leteit, a ma és a holnap igényeit, követelményeit. Ez a szándék közüggyé vált,, általános egyetér­tésre. támogatásra talált a tör­vénytervezetről lefolytatott szé. les körű társadalmi vitákban, s megfogalmazódott a Hazafias Népfront Országos Tanácsának a párt Központi Bizottságához el­juttatott állásfoglalásában is. A politikai intézményrendszer fejlesztésénél továbbra is fontos feladatunknak tartjuk az alap­vető és jól bevált elveink követ­kezetes érvényesítését, a megle­vő keretek még tartalmasabb kitöltését. Ugyanakkor számolva az új igényekkel, kezdeményez­zük a szükséges változtatáso­kat is. A hatályban levő választási törvény alapvető rendelkezései eredményesen szolgálják szocia­lista céljainkat. Ennél fogva a mostani törvényjavaslat is tar­talmazza mindazokat az elveket, amelyek létjogosultságát az élet, a gyakorlat igazolta. Ezeket a jövőben ás megőrizzük. A továbbiakban az új javasla­tokról szólva kiemelte a kettős vagy többes jelölés általánossá tételét. — Ezt főként az indokoltja — mondotta , hogy amíg az el­múlt évtizedben társadalmunk számos területén tovább fejlőd­tek a szocialista demokrácia in­tézményei és tartalmi vonásai, addig a választások sok helyütt leszűkültek a szavazás mozzana­tára, a voiks leadására. Növekszik annak jelentősége, hogy a választók jól. megismer­hessék a jelölteket, figyelemmel kísérhessék tevékenységüket. _§ ezzel együtt fokozódik az igény az iránt, hogy a jelöltek jóil is­merjék választókerületüket. Ez a valódi értelme a kettős,, illetve többes jelölés általánossá tételének. Megjegyzem, hogy több szocialista országban is hasonló gyakorlat érvényesül. A kettős, illetve többes jelölés általánossá tétele az eddigi hely­zettel szemben azt igényli, hogy igazítsunk a szemléletünkön is. Nem lehet egyetérteni például azzal a nézettél, amely szerint ..nincs a lakosságnak igénye” másik jelölt, illetve jelöltek ál­lítására. Áz eddigi „többjelöltes” választókerületekből származó tapasztalatok nem igazolják ezt a nézetet. A kettős, illetve többes jelölé­sek általánossá tételéből követke­zik a pótkápviselői, és a póttanács­tagi intézmény törvénybe foglalá­sa. Meggyőződésünk, hogy ez a megoldás megkönnyíti a többi je­lölt indulását. Választási rendszerünk jelenleg az egyéni választókerületekre épül. Ezek megtartását az eddi­gi alapvetően jó tapasztalatokból kiindulva a törvényjavaslat a jö­vőre nézve is tartalmazza. Az. egyéni választókerületi rendszer kizárólagossága azonban ellent­mondásokat is hordoz magában. Ezeket hivatott feloldani a tör­vényjavaslat ama rendelkezése, amely — meghatározott módon és mértékben — előirányozza az or­szágos képviselői lista rendszere­sítését. Korom Mihály hozzászólásában kitért- arra, hogy milyen nemzet­közi és hazai körülmények köze­pette került sor a törvényjavaslat benyújtására. A Magyar Népköztársaság sza­vának súlyt ad az ország politi­kai stabilitása. Dolgozó népünk nagyra értékeli azt a kiegyensú­lyozott politikai légkört, amelyben — minden külső és belső gond ellenére — élünk és dolgozunk. Tudatában vagyunk annak, hogy a nehézségek leküzdése érdeké­ben újabb erőfeszítésekre van szükség életünk minden területén. Meggyőződéssel valljuk, hogy az új választójogi törvény elfoga­dása és gyakorlati alkalmazása népünk egységének, összefogásá­nak erősítésében újabb fontos állomás lesz. Ezért a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága és'a magam nevében an­nak elfogadását ajánlom a tisz­telt országgyűlésnek — mondotta végezetül Korom Mihály. Korom Mihály után Bognár Rezső (Hajdú-Bihar m.), Szent- istványi Gyuláné (Baranya m.), Simon Ernőné (Somogy m.) fel­szólalása következett. A szünet után Cservenka Fe- rencné, az országgyűlés alelnöke bejelentette: a szünetben tanács­kozott az építési és közlekedési bizottság, s új titkárává dr. Szi­lágyi Gábort Hajdú-Bihar megyei képviselőt választotta meg. Ezután Pozsgay Imre, a Haza­fias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára emelkedett szólás­ra. A korszerűsítést a párt kezdeményezte Pozsgay Imre felszólalása Bevezetőjében aláhúzta: egyet­ért a törvényjavaslattal, amely ■kiállta a széles körű társadalmi vita próbáját. Csaknem 250 ezren mondtak véleményt a tervezetről, fejtették ki jobbító szándékú ész­revételeiket, kritikai megjegyzé­seiket. A viták politikai tapasztalatait összegezve elöljáróban arról szólt, hogy a résztvevők méltányolták a párt kezdeményező szerepét, azt a törekvését, hogy fejlesszük to­vább. korszerűsítsük választójo­gi törvényünket. A tanácskozások alkalmával a népfront-aktivisták sohasem mulasztották el tudato­sítani azt. hogy a kezdeményezés érdeme a Magyar Szocialista Mún.káspárté, Ennek politikai je­lentősége kétségbevonhatatlan: hiszen, akik szót kértek, pártta­gok és párton kívüliek, tisztában voltak azzal, hogy jelenlétükkel és véleményükkel gyakorlatilag „visszaigazolják", mintegy elis­merik az MSZMP irányító szere­pét, s megerősítik azt a kívánsá­gukat, hogy szeretnék, ha ez to­vábbra is így lenne. Mindez arra utal. hogy az elmúlt 25 évben a kikovácsolódott társadalmi szerző­dés — párt és nép között — él, érvényben van és fennmaradása kívánatos. Pozsgay Imre ennek kapcsán kiemelte: a szocialista társadalom ‘a nemzeti identitástudattól im­máron elválaszthatatlan, a társa­dalmi konszenzus markáns kife­jezője. A szocialista nemzeti egy­ség másik megnyilvánulása: a párt vezető szerepét vállalták, mi tcbb. megerősítették a pártonkí- vüliek is. így az egész társadalom gondjává, kötelességévé vált, hogy véleményezze a párt tevékenysé­gét, segítse az egész nép érdekeit képviselő szándékainak megvaló­sulását. A társadalmi viták tapasz­talatait tovább boncolgatva a Ha­zafias Népfront Országos Taná­csának főtitkára megállapította: társadalmunk széles tömegei el­fogadták a párt szövetségi politi­káját. s annak megtestesítőjét, a Hazafias Népfrontot. — loglalta össze Pozsgay ír tanulságot. s tovább széli a lehetséges következtetése] garát, megállapította: a válj jogi tervezet, amennyiben a sőbbiekben törvényerőre kedik, hozzájárul a politika bilitás növekedéséhez, a s;

Next

/
Oldalképek
Tartalom