Petőfi Népe, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-22 / 301. szám

4 • PETŐFI NfiPB • 1983. december Cl AZ IKV-K TÖREKVÉSEI Korszerűbben, jobban dolgozni • A kecskeméti IKV a Leninvárosban házat újít fel. (Archív felvétel) Az idén — a lakásépítés mellett — a lakásfelújí­tások régóta stagnáló helyzetéről is egyre több szó esik. Az ország lakásállományából — amely nap­jainkban már meghaladja a 3,7 milliót — a legtöbb személyi tulajdonban van, de a 24 százalékos arány­nyal szereplő állami bérlakások száma sem kevés, amelyek az ingatlankezelő és városgazdálkodási vál­lalatok gondjaira vannak bízva. Legutóbb Abrahám Kálmán építési és városfejlesztési miniszter a sajtó munkatársainak adott tájékoztatójában említette a komplex lakásgazdálkodásnak ezt az alapvető kér­dését. A tanácsi lakóházak karbantartásáért szerte az országban az ingatlankezelő tanácsi vállalatoké a felelősség. A tervidőszak első két évében 42 ezer 400 lakást újítottak fel, a hátralévő idő alatt pedig évente 20 ezer rendbetétele oldható meg; sok eset­ben összekapcsolva a lakások komfortfokozatát eme­lő korszerűsítéssel is. Novemberben Kecskeméten találkoztak az ingat­lankezelő vállalatok képviselői, és a témát megillető alapossággal részletezték nemcsak a gondokat, ha­nem azt is, miként lehetne jobban, korszerűbben dolgozni. Ma négyszáz tanácsi kommunális vállalat foglalkozik az állami tulajdonú lakásállomány vé­delmével, üzemeltetésével, ezen felül köztisztasági, parkosítási és tüzeléstechnikai feladatokkal is. A nehezedő gazdasági körülmények hatása e szolgál­tató szervezeteket sem kerüli el. Ezért szükséges a fejlesztésre, fenntartásra szánt összegek ésszerű cso­portosítása és rangsorolása. A legtöbbször felmerü­lő kérdés az volt, tudnak-e a meglévő lehetőségek­kel újszerűén élni, javítható-e a szolgáltatások szín­vonala. Mivel a VI. ötéves tervidőszak alatt 47 mil­liárd forintot fordíthatnak az állami tulajdonú la­kásokra, érdemes keresni a legcélszerűbb felhasz­nálás módját. Ezt szolgálná az ingatlankezelő szervezetek to­vábbfejlesztése. A fővárosban már van példa az új típusú vállalatvezetésre, 1985-ben pedig valameny- nyi IKV áttér a nyereségérdekeltségű gazdálkodás­ra. Természetesen ennek több feltétele van. Ki kell alakítani az önálló egységeket, pontosan körvona­lazott tevékenységi körrel, továbbá szükséges az egységes szabályozó- és számlarendszer kidolgozása. Nem kevesebbet várnak az ingatlankezelő vállala­toktól, mint hogy vállalkozóként reagáljanak a pia­ci igényekre. A tagolt szervezet kialakítása segít­heti a házkezelés, a hibaelhárítás, a karbantartás, és a felújítás terén jelentkező igények gyors köve­tését. A jelenlegi vegyes helyett tiszta profilú egy­ségeket kell létrehozni, illetve az IKV-n belül sza­kosított szervezetekre van szükség, akár leányvál­lalat, akár önelszámoló egység vagy gazdasági mun­kaközösség formájában. A vidéki ingatlankezelők és a városgazdálkodási vagy költségvetési üzemek helyzete általában ked­vezőbb, mint a fővárosiaké. A tapasztalatok szerint rugalmasabbak, jobban alkalmazkodnak a helyi igé­nyekhez. Ezzel együtt monopolhelyzetük, illetve a kivitelezői kapacitás hiánya miatt irányításukból nemegyszer hiányoznak az ésszerű gazdálkodásra ösztönző tényezők. Az érdekeltségi rendszer korsze­rűsítése tehát ezeknél is jelentős hatású lehet. Már­is megindult egy olyan folyamat, amely a karban­tartásban, felújításban előrelépést hozhat. Negyven­négy vidéki egységben napjainkig 75 vállalati mun­kaközösség alakult, szinte valamennyi építőipari munkák végzésére. Vannak speciális szervezetek is, homlokzatok felújítására, utólagos falszigetelésre, s valamennyi valós igény alapján jött létre. A rejtett tartalékok azonban nemcsak a vállala­tokon belül léteznek. Jó érzékkel ismerték fel a szervezők, hogy az állami bérlakásokban élők is szívesen részt vesznek környezetük karbantartásá­ban, ha arra lehetőséget kapnak. Ezt szeretnék erő­síteni a bérlőközösségek kialakításával. A dolog lé­nyege az, hogy a lakók — természetesen megfelelő bér fejeben — átvállalnak bizonyos karbantartási, fenntartási munkákat az üzemeltetőktől. Ez több szempontból is kedvező változást hozhat. Az IKV kevesebb dolgozóval oldhatja meg feladatát, a bér­lőknek pedig nem kell minden csöpögő csap, ki­égett villanykörte miatt hosszú zarándokúira indul­ni. A tulajdonosi szemlélet kialakulását is elősegít­heti talán ez a kísérleti időszakban jónak bizonyult kezdeményezés, hiszen így ki-ki saját munkáját vé­di, könnyíti meg, ha rászól a szemetelőre, a falat firkáló, liftet romboló garázdálkodókra. Fejszés Edit NEM KÖNNYŰ A LÉPÉSTARTÁS... T avaly Akasztón tizenöt csalá­di ház épült, az idén pedig az ötvennegyedik lakás alapozásánál tartanak. Számotte­vő a felújítás és a bővítés is. Mindez jelzi, hogy hosszú távon sem kell a község elnéptelene­désétől tartani. Csekő Gyulával, az akasztói pártalapszervezet tit­kárával — aki egyúttal a helyi Béke Szakszövetkezet titkára is — arról beszélgetünk, hogy mit tesznek a kommunisták a lakos­ság életkörülményeinek javítá­sáért, a község eltartó képessé­gének fejlesztéséért. Akasztón — Ezek a teendők szerepeltek az idei munkát megtárgyaló pártalapszervezeti taggyűlés beszámolójában is — tájékoztat Csekő Gyula. — A községben meghatáro­zó szerepet tölt be a Béke Szakszövetke­zet. A párt gazdaságpolitikájának megva­lósítása, a lakosság élet- és munkakörül­ményeinek alakulása nagymértékben függ a mezőgazdasági nagyüzem gazdálkodási színvonalától, összességében: teljesítette az idei terveit a közös gazdaság. A beru­házási lehetőségek a szabályozók miatt csökkentek ugyan, de a hartai Erdei Fe­renc Termelőszövetkezettel közösen 8 mil­lió forint költséggel megépült és augusztus 1-től termel a 150 személyt foglalkoztató cipőfelsőrész-készítő üzem. Ezzel megol­dottuk az akasztói asszonyok, lányok tel­jes foglalkoztatását, mely a község népes­ségmegtartó képességének egyik fontos fel­tétele volt. A fejlődést mutatja: a lakosság anyagi hozzájárulásával 3 kilométer aszfaltborítá­sú út épült, tovább folytatódik a községi tanács és a lakosság összefogásával a jár­daépítés. Javult, de még nem kielégítő a község villamosáram-ellátása. Sürgős fela­dat az iskolabővítés meggyorsítása, ami a kétműszakos tanítás megszüntetésének és a kétműszakos tanítás megszüntetésének és a diákélelmezési gondok megoldásának fontos feltétele. Sajnos a tervezés elhúzó­dása és a kivitelezés lassúsága miatt ez év­ben csak az alapozásig jutottak el. A mű­velődési ház felújítását befejezték, de el­maradt a piactér kialakítása és a szemét- lerakó telep bekerítése. Beszélgetésünkből kitűnik, hogy az elő­ző időszakhoz képest Akasztón gyorsult a fejlődés, de az igények növekedésével nem könnyű lépést tartani. A lakosság közérze­tét befolyásolja az áruellátás és a szolgál­tatások. Még mindig későn kerül az üzle­tekbe a kenyér és a péksütemény. A Kis­kőrös és Vidéke Áfész két vendéglátó egységét szerződéses formában működte­tik. Sajnos a kísérlet -nem hozta meg a kí­vánt eredményt. Legnagyobb gond a szol­gáltatások megszervezése. Jövőre tovább építik a község út- és jár­dahálózatát, április 1-ig elkészül a piactér, és a nyáron a szeméttelep bekerítése is megtörténik. Tovább épül az iskola, amely­nek átadási határideje 1985. augusztus 20. Arra a kérdésre, hogy a szakszövetke­zet párt- és gazdasági vezetése milyen in­tézkedéseket tesz a jövő évi fejlesztésre, így válaszolt a titkár: — Az új szabályozók takarékosságra ösz­tönöznek, s a termelés növelésére. Az egyik főágazatunkban, a szőlőtermesztésben újabb területek termőre fordulása várható. A fel- dolgozási lehetőséget bővíteni kell. A ju­hászaiban — ez a másik fontos ágazat — a tenyésztési színvonalat emeljük, bevezet­jük a törzskönyvezést. Minden tekintetben igyekszünk korszerűsíteni a termelést. Ösztönző bérrendszer kialakításával sze­retnénk -növelni az egy tagra jutó jövedel­met, ami természetesen együtt jár az ered­ményesebb gazdálkodással. K. S. ■RÁNYvIELZÖ A járművezető-képzés új rendszere A közlekedési miniszter 1984. január 1-től újra szabályozza a közúti közlekedési szakemberek képzését és vizsgáztatását. Az új rendelet alapvetően a tanfolyam­ra történő felvétel feltételeiben, a tananyag változásában, a vizsgáz­tatás előfeltételeiben és a vizsga­tárgyak tekintetében tér el az elő­zőtől. A rendelet szerint a jövő­ben a járművezetők képzése — Íjat esetet kivéve — csak tanfo­lyamon történhet, és csak az bo­csátható vizsgára, aki azt elvé­gezte. Kötelező lesz a tanfolyam el­végzése többek között a segédmo­tor, a motorkerékpár, a lassú jár­mű, az állati erővel vont jármű vizsga letételéhez is. Nem lesz kö­telező például a legfeljebb 12 és 25 személyes autóbusz vezetői vizsgájához. Változnak az iskolai végzettségbeli előfeltételek is. Tanfolyamra az vehető fel. aki legalább a 8 osztályos általános, az 1941. január 1. előtt született legalább 6 osztályos, az 1930. ja­nuár 1. előtt született p>edig 4 osz­tályos iskolai végzettséggel ren­delkezik. Hajtói tanfolyamra tör­ténő felvétel előfeltétele az írni és olvasni tudás. Megváltoznak a kötelezően tanítandó tantárgyak, általában nő az óraszám. Ü.i tan­tárgyként minden járműkategó­riánál bevezetik a járművezetés elméletét amely az emberi té­nyezőkkel, a vezetéstechnikával és a veszélyismerettel kapcsolatos tananyagot ölelj fel. Az eddigiektől eltérően kötelező lesz az elméleti előadások látoga- ” tása, és nem lehet a tanfolyam el­végzését igazolni annak a hallga- k tónak, aki valamelyik tantárgy* óraszámának több mint feléről* hiányzott. Így ez a hallgató elme- ■' leti vizsgát csak akkor tehet. hat> az adott tantárgyból új tanfolya- . mot végez. Kötelezővé válik a mo­torkerékpár-, segédmotorkerék­pár- és lassújármű-oktatásokon is a gyakorlati képzés. A rendelet', előírja azt is, hogy a tanulók gya- - korlati képzését közúton csak a - sikeres KRESZ-vizsga után lehet • megkezdeni. Figyelemre méltó,. hogy a rendelet előírja a közúti c járművezetők továbbképzését, * amiről a munkáltatónak kell gon- • doskodni. Január 1-től egyes járműveze-f tői kategóriák vizsgatárgyai is bő- • vülnek. Űj tárgyként kötelező lesz’ az elméleti vizsga járművezetési ismeretekből és elsősegélynyújtás­ból. Szigorítás, hogy aki valame-. lyik vizsgatárgyból ötször sikerte- ’ len vizsgát tett, újabbat csak az1 adott tárgyból ismételten elvég- ' zett tanfolyam után tehet. Köte- 1 lező lesz a gyakorlati vizsga for- [ galomtól elzárt területen a segéd- ’ motorkerékpár és lassújármű-ve- : zetők részére. Az új rendelet, iga-' zodva a közúti közlekedés köve- ' telményeihez, lehetőséget teremt ’ az eddigieknél több ismeretet adó képzésre, emelve ezzel a közleke­désbe kerülő, „friss” jogosítvány­nyal rendelkezők tudásszintjét. Sohajda József Közlekedési szakreferensek az oktatási intézményekben • Az akasz­tói Béke Szakszö­vetkezet és a hartai Erdei Ferenc Termelő- szövetkezet közösen létesített cipő- felső- rész- készítő üzeme. A takarékosság színe és fonákja Mostanában a híradások tele vannak a beosztóbb anyaggazdálkodásról tanús­kodó eredményekkel. Mél­tán. Hiszen a gazdaság min­den területét átfogó prog­ram jelentős sikereket ered­ményezett. A textil- és textilruházati iparban pél­dául az utóbbi két eszten­dőben — azonos terjedelmű termeléshez — átlagosan 10 —15 százalékkal kevesebb importanyagot használtak fel, mint korábban. A szakma egyes területei, illetve a vállalatok még 1982-ben kidolgozták az ész­szerűbb anyaggazdálkodást szolgáló — 1985-ig — szóló intézkedési terveiket. A pa­mutipar több évre megfo­galmazott . anyagmentési el­képzeléseit már tavaly va­lóra váltotta. A gyapiúipar 1985-ig 6—8 százalékkal igyekszik lefaragni anyag­kiadásait, ebből tavaly 2,5 százalékot hozott. A kötő­ipar 7—8 százalékos terve­zett anyagmegtakarításából 3 százalék teljesült 1982- ben. Szerényebb a konfek­cionálok eredménye: a ter­vezett 3—5 százalékos anyagköltség-csökkentés­ből az év végéig mindössze 0,2 százalékot sikerült elér­ni. A vállalati intézkedési tervek arra utalnak, hogy a gazdálkodó szervezetek igyekeznek a rendelkezésre álló alapanyagokból minél nívósabb, jobb használati értékű, következésképpen jövedelmezőbben értékesít­hető portékát kihozni. Ál­talános jelenségként az is megfigyelhető, hogy a vál­lalatok termékeik könnyíté­sére törekszenek. Ezen a té­ren is bőven akad tenniva­ló, ugyanis kelméink még mindig súlyosabbak, mint a fejlett ipari államoké. Ha azonban számot ve­tünk az anyaggazdálkodás eddiei eredményeivel, a si­kerek mellett fonákságokat is tapasztalhatunk. Gondot okoz például, hogy több­nyire csak lassan, körülmé­nyesen jutnak el a jó gon- ö'-'atok, az anyagtakarékos ötletek a szomszédba, más vállalatokhoz. A zökkenőket részben a szakmai félté­kenység. részben az átvitel­hez szükséges információs csatornák, valamint az ér­dekeltség hiánya okozza. Az érdekeltség egyébként nemcsak az ötletek átadá­sának, hane-~> általában az anyagtakarékosságnak is előfeltétele. Ezt felismerve a Budapesti Finomkötöttáru- gyár üzemeiben prémium- rendszert alkalmaznak a beosztóbb anyaggazdálko­dás érdekében. A szabászok olykor keresetük tíz száza­lékát meghaladó ’utalóm­ban részesülnek, ha mér­sékelni tudják a termékek­hez szükséges anyagok fel- használását. Az utóbbi például azt je­lenti, hogy a női modellek mellett kisebbeket, gyer­mek-szabásmintákat is raj­zolnak. Ugyanezt a mód­szert alkalmazzák a Habse­lyem Kötöttárugyár kecske­méti üzemében. A ruhaipar anyagtakaré­kosságát nehezíti, hogy a kelmegyártók pontatlansá­ga miatt olykor túl nagy a szövetek szélvesztesége. Ha ugv—is jelentős a kelme szélességének ingadozása, a szabásnál többet kell rá­hagyni. Gondot okoznak a különböző textilgöbök. szál­hibák is. Az alapanyag­gyártók ugyan megtérítik ezeket a veszteségeket a konfekcionálóknak, országo­san azonban mindenképpen kárt jelentenek. A textil- és textilruházati iparban felemás megítélés­re adhat okot, hogy az anyagtakarékosságban még mindig dívik a bázisszem­lélet: az eredményeket az előző esztendőkhöz viszo­nyítják. Márpedig ebben a szakmában az anyagtakaré­kosság szempontjából is je­lentős szerepe van az esz­tendőről esztendőre változó divatnak. A szoknyák és a kabátok rövidülése például kedvezően hatott az anyag- gazdálkodásra. Noha több gazdálkodó szervezetnél felgyülemle- nek az értékes hulladékok, a beruházás — önállóan — nem volna kifizetődő. Ezért érdemes lenne megfontolni: ne csak az ötletek váljanak közkinccsé, hanem két—há­rom—négy cég közös fej­lesztéssel is igyekezzen ele­jét venni a pazarlásnak. Egyik textil-nagyvállala­tunk vezetője szerint az ésszerű anyaggazdálkodás leghatásosabb serkentője a kényszer. Náluk például je­lenleg 120 millió forintra becsülik a minőségi hibák­ból fakadó anyagvesztesé- eet. Az alapanyagok meg­drágulása és a kevesebb import arra készteti a vál­lalat minden dolgozóját, hogy ötletekkel, technoló­giai intézkedésekkel, gyárt­mányfejlesztéssel, valamint az érdekeltség javításával mérsékeljék a kárt. Van mi­ből. Olyan vállalatoknál is, ahol esetleg még nem mér­ték fel ilyen pontosan a veszteséget. M. P. szaki, vagy a gyakorlati tantárgy­ból szakoktatói bizonyítványa van. Nem célunk a feladatok soka­ságával hivatásuktól elvonni a szakreferenseket, de tevékeny­ségük a fentiekkel még nem ért véget, hiszen az osztályfőnök se­gítségével ők szervezik a szülői munkaközösségekben a közleke­désre nevelés családi feladatai­nak megoldását. Irányítja a ta­nulók iskolába járásával kapcso­latos közlekedési veszélygócok feltárását, és szervezi a változa­tos feladatokat jelentő közleke­désbiztonsági megelőző tevé­kenységet. Eközben — ez az álta­lános gyakorlat — segíti a helyi közlekedésbiztonsági tanácsok aktivistáit. A tantestületi értekez­leteken beszámol a közlekedésre nevelés fejlesztéséről, értékeli a nevelők ilyen tevékenységét, ja­vaslatot tesz a tartalmi és mód­szertani fejlesztés feladataira. Ugyanakkor — az iskola hasonló törekvéseivel egybehangoltan — felkészíti a tanulókat a szünidei üdülési, táborozási időszakok­ban a helyes közlekedési maga­tartásra. A közlekedésre nevelés fejlesz­tése érdekében részt vállal a tantestület tagjainak továbbkép­zésében. felhasználva a kiadott módszertani és propagandaanya­gokat. Teendői közé tartozik, hogy részt vegyen a közlekedési módszertani munkaközösség te­vékenységében, amelyet a helyi­leg illetékes pedagógus-tovább­képző intézet szervez. Ezenkívül magától értetődően tartja a kap­csolatot a helyi KBT-vel és a gépjárművezető-képző szervek­kel. A pedagógus szakreferensek továbbképzéséről az Országos Pedagógiai Intézet közlekedés­pedagógiai szekciója gondosko­dik. Évente két alkalommal egy­napos továbbképzésen vesznek részt Budapesten. Horák Béla Felhívjuk Tisztelt vevőnk figyelmét, hogy gyártól történő (művi) saját fuvarozású tégla és cserép vásárlása esetén a szállítás év végéig történő ÜTEMEZÉSE VÉGETT feltétlenül keresse fel a kiszolgálásra illetékes gyárat. Az ütemezés elmaradásának okát írásos nyilatkozatban kérje a gyártól, mert csak ennek birtokában tudjuk reklamációját érvényesíteni. Saját érdekében kérjük intézkedését, mivel a folyó évi UTALVÁNYOK CSAK DECEMBER 31-IG érvényesek. ALFÖLDI TÜZÉP VÁLLALAT Kecskemét, Nagykőrösi u. 32. 2291 A közoktatási intézmények­ben működő közlekedési szakre­ferens feladata tömören így ösz- szegezhető: az alsó- és középfokú oktatási-nevelési intézmények ta­nulói számára — az életkori sa­játosságok figyelembe vételével — megszervezi és irányítja a köz­lekedési műveltség, érettség és a helyes közlekedési magatartás kialakítását, fejlesztését célzó ok­tatást. A közlekedési szakreferens jelenleg általában intézményen­ként egy-egy nevelő, aki az adott környezetben (óvoda, általános iskola alsó- és felső tagozat, kö­zépfokú iskola, kollégium) segí­ti a tantestületet, osztályfőnökö­ket, szaktanárokat, úttörő-, illet­ve KISZ-vezetőket, kollégiumi nevelőket pedagógiai munkájuk­ban, a közlekedésre nevelés tar­talmi és módszertani ismeretei­nek elsajátításában. Szervezi és irányítja a tanév során a külön­féle közlekedésre nevelési akció­kat. A legismertebbek az isko­lákban, a közlekedés-biztonságért rendezvények, a kisdobos közle­kedési akadályversenyek, az út­törők önkéntes kerékpáros vizs­gái (igazolványszerzés), a kerék­páros (nemzetközi) iskolakupa, az ifjúság közlekedésbiztonsági (segédmotoros) kupa, valamint a különböző közlekedési vetélke­dők. A szakreferens az általános is­kolákban szervezi a tanulók ke­rékpáros és segédmotor-karákpár- vezetői kiképzését. A középfokú iskolákban pedig kézben tartja a fiatalok segédmotoros- és mo­torkerékpáros, valamint gépko­csivezetői képzését. Vezetői enge­dély elnyerésére lehetőséget adó tanfolyamot a középfokú iskolák szakköreiben, illetve gimnázium­ban a megfelelő fakultatív tan­tárgyat csak olyan szakreferens oktathatja, akinek vagy a közle­kedési ismeretekből, vagy a mű-

Next

/
Oldalképek
Tartalom