Petőfi Népe, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-21 / 300. szám
1983. december 21. • PETŐFI NÉPE • 5 Irodalom hanglemezen A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat kiadványai között az utóbbi hat-nyolc esztendőben jelentős mértékben megnövekedett a prózai lemezek száma. Ez alighanem annak az örvendetes közönségigénynek köszönhető, amely már kezdetben is megmutatkozott az eleinte szórványosan megjelenő prózai felvételek iránt, s amely később egyre fokozódott. A kereslet növekedését jól tükrözik Tóth At ti Iának, a vállalat osztályvezetőjének erre vonatkozó szavad: — Kiadványaink között, mint ismeretes, a Hungaroton márkanévvel jelzettek komolyzenei és irodalmi felvételeket tartalmaznak. Az utóbbiak nagyobb része vers, elsősorban a magyar költészet legjelesebb alkotóinak műveiből készült válogatás, másrészt dráma, drámarészlet, mese, illetve irodalmi igényű prózai lemez. Hangsúlyozni szeretném, hogy irodalmi, vagyis művészi igényű kiadványokról van itt szó, tehát nem sorolom ezek közé a kevésbé igényes prózafelvételeket. (Ezért használom szívesebben az irodalmi lemezek kifejezést a prózai felvételek helyett.) Ha tehát a Hungaroton-kiadvá- íiyokat tekintjük, érdemes felfigyelni az utóbbi időben eladott példányszámok gyors változására, üt-hat esztendővel ezelőtt ugyanis az eladott irodalmi lemezek száma még megközelítően a ti- zedrésze volt az összes eladott Hungaroitcn-f el vételnek. Tavaly .ez az arány már egyharmad részre növekedett, 1983-ban pedig már a közönség által megvásárolt lemezek felét az irodalmi kiadványok képezték. A kere-ilet tehát az elmúlt - öt-hat. esztendő alatt nem várt mértékben megnövekedett. — Hány ilyen kiadvány jelenik meg évente? bátorodva elhatároztuk, hogy jövőre a régi magyar harangok hangját vesszük fel. — Az eddigi sikeres irodalmi lemezek felsorolása helyett talán hasznosabb volna a közeljövőben, a karácsonyi vásárra megjelenő és sikerre számító kiadványok közül megemlíteni néhányat. — Ügy hiszem, nagy sikere lesz Haumann Péter lemezének, amelyen a művész Karinthy Frigyes népszerű így írtak iti című kötetéből ad edő egy válogatást, közöttük olyan ritkábban megszólaltatott részleteket is, mint Móricz Zsigmond, Karinthy Frigyes, Herczeg Ferenc írásainak paródiája. Nagy vállalkozásunk lesz a Madách-évfordulóra megjelentetett háromilemezes kiadványunk, amelyen Az ember tragédiájának 1938-ban készült rádiófelvétele lát napvilágot Németh Antal rendezésében, a főszerepben Abo- nyi Gézával, N. Tasnády Ilonával és Uray Tivadarral. Az annak idején 30 kislemezre készült felvétel egyébként a magyar hang- lemezgyártás történetében az első teljes drámafelvélel, amelynek egyik apró érdekessége, hogy például a londoni színben az akkor 78 esztendős Máikus Emília alakítja a . cigányasszonyt. Különlegesség a Színészmúzeum sorozatban megjelenő Cscrtos-lemez ... De talán a legjelentősebbek ezúttal is a meselemezek, amelyek közül kiemelném Márkus László újabb, már a felépülése után kéA MŰVELT NÉP A MŰVELT NÉPÉRT Könyv a kosárban A/f a már eszünkbe sem jut, XVA hogy könyvet másképp is lehetne vásárolni, mint önkiszolgálva magunkat, laza csuklómozdulattal a kosárba eresztve a megkívánt kötetet, de hogy ez legyen a helyzet, ahhoz az kellett, hogy valakinek eszébe jusson az önkínálás bevezetése. Preszter Sándornak hívják az illetőt, s újdonsült igazgatóként „találta ki” az akkor sem új ötletet: a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat tizenkét évvel ezelőtti megalakulásakor történt mindez., Az élet kényszerítette erre a lépésre a könyvkereskedőket, és nem az a cél, hogy leszámoljanak „a régi szép időkkel”, amikor a barátságos ügynök ismerte vevőkörének legszemélyesebb kívánságait is — minthogy azokban a korokban nem tömegek vettek regényt, verset, novellát. Maguk a szakemberek egész addig tamáskodtak az önkiszolgálást illetően — attól tar-, tottak, pusztán üzleti aktussá csupaszodik a vevő és az eladó viszonya —, amíg kedvező tapasztalataik után egy amerikai szerző tanulmánya felmérések, kimutatások, statisztikai számítások segítségével meg nem győzte őket. hogy ha valahol, hát épp a könyveladásban a leghatékonyabb az önkiszolgálás. A legszemélyesebb csevégés sem pótolja a leendő olvasó személyes ismerkedését a könyvvel, s lehet, hogy az az egy mondat készteti a vásárlásra, amelyet véletlenül lapozott fel. Nos, tizenkét esztendő alatt egymilliárd forinttal növelte forgalmát a Művelt Nép, s ez a lehető legjobb bizonyítéka akkori döntésük helyességének. Talán szentségtörésnek látszik a könyv kapcsán üzletpolitikáról szót ejteni, de végtére is kereskedelmi vállalatról van szó (legalábbis felettes szerveik annak tekintik őket), amelynek nyereséget kell nrodukál- nia, mert ez az alapja a fejlesztésnek, a továbblépésnek. Nos, tényleg kiváló üzleti érzékre vall, hogy kihasználják a korábban parlagon hagyott lehetőségeket. Néhány esztendeje elképzelhetetlennek tűnt volna könyvet venni a nagyábécében — ma ez mindennapos. Az igazgató ezzel kapcsolatos szándéka világos: „nem az a célunk — bizonygatja —, hogy a kolbász mellől Dosztojevszkijt is le lehessen akasztani, bár nem baj, ha ott va' Stratégiánk lényege az, hogy mindenki belássa: a könyv a mindennapi életnek éppen olyan része, mint a kolbász, a kenyér”. A napokban Pesten tartott sajtótájékoztatón e szavak hallatán a tudósítók egyszerre gondoltak arra: nagyon is hasonlóan viselkednek újabban a könyvek, már ami az árukat illeti... A Művelt Nép direktora nem rejtette véka alá véleményét: a népgazdaság mai helyzetében annak is örülnek a kiadók, ha a korábban megszokott összegű állami támogatásból gazdálkodhatnak, s e helyzetben csupán kettőt tehetnek. Kevesebb könyvet jelentetnek meg, mert csak eny- nyire futja, vagy pedig ugyanannyit adnak ki — drágábban. A kiadók felelőssége abban rejlik, hogy milyen műnek teremtenek nyilvánosságot (végső soron rájuk is vonatkoznak a gazdasági szabályzók, nyereséget kell „termelniük”). Az világos, hogy a krimit drágán is megveszik, és nem kell csodálkozni, ha bizonyos szerzők munkái érintetlenül porosodnak — a baj az, ha mindent alárendelnek az „ezt kívánja a közönség” hamis értékrendet mutató elvének. „A helyzet az — fejtegette Preszter Sándor —. hogy nagyjából ki lehet számítani, mennyit költ az átlagember a könyvre. Az is előre felmérhető, hogy melyik kötet lesz a legnépszerűbb — bizonyos, hogy a fél-pornográf Illatos kert helyet követel magának a házikönyvtárban, mint ahogy az is bizonyos, hogy ennek a magas ára más könyvek élvezetének lehetőségétől fosztja meg az olvasót, mert egész egyszerűen nem marad másra pénze”. A jövőt felvillantva rokonszenves elképzeléseket vázolt fel a Művelt Nép vezetője. Bevezetik — jelentette be — a folyamatos kedvezményes vásárt: a két évnél régebben megjelent köteteket féláron, illetve 5—30 forintos egységáron kínálják — eddigi taoasz- talataik szerint elsősorban a kispénzű fiatalok válogatják össze fantasztikus ízléssel a remekműveket ilyenkor. -A gyermekkönyv-szolgálat bevezetésekor a szülőket tájékoztatják a megjelent munkákról, a Helikon könyvklub-hálózat pedig — terveik szerint — a legigényesebb olvasókat tömö- rítené. A Planétás könyv első példányai a Skála Metró május 2-i nyitásakor jelennek meg. A lé.iyeg: havonta huszonöt kártyaszerű — egyik oldalon fényképes, másikon szöveges — „könyv” jelenik meg bizonyos előre meghatározott témakörben — egyelőre a konyhaművészetre és a kiskert- művelésre gondoltak —, amelyeket dobozban lehet rendszerezni. Más országokban jól bevált ez a módszer remélik, hogy a százezer példány nálunk is gazdára talál. B. J. — Megközelítően tíz irodalmi és nyolc—(tíz meselemez. De megjelennek még egyéb, szintén ebbe a kategóriába tartozó, úgynevezett közművelődési kiadványok is, például nyelvleckék, valamint olyan érdekességek, mint az egyik nemrég megjelent lemezünk, amelyen a légi magyar gőzmoz- donyok hangját rögzítettük. (Közülük egyik-másik masina olyan öreg volt már, hogy kizárólag c-sak a felvétel kedvéért, erre az egyetlen, utolsó alkalomra fűtötték be.) Az ötlet sikerétől felszült felvételét, amelyen Szabó Magda vermes meséjét, a Bárány, Boldizsárt mondja eil a népszerű művész.1 És megjelenik karácsonyra egyebek közt a gyerekek, által annyira szeretett Bors néni, Dayka Margit lemeze is, valamint Csukás István nagysikerű darabja, az Ágacska felvétele... Ügy vélem, karácsonyi kiadványainknak ezúttal is sikerük lesz a felnőttek s a gyerekek körében egyaránt. Sz. Gy. ..... .KARINTHY: ÍGY ÍRTOK TI . BAJAI HELYZETKÉP: HOL TARTUNK A TÖRTÉNELEMTANÍTÁSBAN? A nagyvilágtól a kisházáig Több mint száz esztendeje már annak, hogy a Kármán Tibor-féle tanterv jóvoltából a történelem is „önálló arculatú tantárgy” lett iskoláinkban. Sajnos, még eny- nyi idő után sem mondhatjuk, hogy történél em tan í tá su nk, tö rténelemsze mléletü nk kielégítő színvonalú. Mennyiben segíthet e gondunkon a pedagógusi tevékenységnek, illetve a tárgyi feltételeknek a javítása? E kérdésekre keresték a választ .nefnrf|jtoen fiáján, a vá- ... rosi-járási pártbizottság végrehajtó bizottsági ülésén. A testület tagjai örömmel nyugtázták, hogy a sok bizonytalankodás után végre kezdi visszanyerni becsületét a történelemoktatás. Ennek egyik fontos bizonyítékát látták például abban, hogy újra fölkerült a kötelező érettségi tárgyak listájára. Az új jelenségnek kijáró figyelemmel foglalkoztak azzal, hogy immár a történelem is „szertáros” tantárggyá vált: az általános és a középiskolák egymás után alakítanak ki szaktantermeket, amelyekben térképek, diavetítők és egyéb ■audiovizuális eszközök állnak a diákok rendelkezésére. Sajnos, e folyamat kissé akadozó. A középfokú oktatási intézménye^ közül például még csak kettő dicsekedhet szaktan- teremmel, s a meglevők között is akad hiányos felszereltségű. (A különféle szemléltető eszközök pedig igen-igen nagy segítséget adhatnak az érdeklődés felkeltéséhez, a gyors tájékozódáshoz — ezt éppen az a régebbi és újabb kiadású történelem- tankönyveket, különféle plakátokat és hanglemezeket felvonultató kiállítás is jól érzékeltette, amelyet a testületi ülés előtt tekinthettek meg a végrehajtó bizottság tagjai.) Az előbbrelépés egyik fontos állomásaként említették azt is, hogy Baja iskoláiban- kizárólag szaktanárok tanítják a történelmet, s hogy arányuk a járás falvaiban is eléri már a 85 százalékot. Örvendetes tény ez, ám önmagában nem garantálja azt, hogy az iskolákban mindenütt megfelelő formában, megfelelő színvonalon foglalkoznak ezzel a tudatformálás szempontjából oly fontos tantárgy- gyal. Amint azt a jelentés készítői megfogalmazták, „A nevelők tanítási gyakorlatában számos esetben kísért a régi tanítási módszerek kizárólagossága, így például a magyarázatok túltengése. Több esetben pedig a korszerűtlen, dogmatikus történelemszemlélet a fékező hatású. Az ellenőrzések azt bizonyítják, hogy a nevelőknél lassú ütemű a szemléletváltás: csak a legelhivatottabbak, a legsokoldalúbbak érték el a kívánt szintet az új módszerek alkalmazásában.” Éppen e szemléletváltozást sürgették a testület tagjai, akik közül az egyik megkérdezte: mit tesznek a történelemtanárok a hazaszeretet elmélyítése érdekében? S ezen belül: a szűkebb pátria, a kis haza alaposabb megismertetéséért. Azért például, hogy_ fiataljaink tudatában ne csak annyit jelentsen Baja: kevés a diszkó! A válaszból kiderült, hogy vannak eredmények ezen a területen is: a tanulmányi kirándulások névén például. Egyik-másik iskola arra is vállalkozott az elmúlt nyáron, hogy diákjai számára honismereti tábort szervezzen. Káposztás János mi falunknak is megvolt a maga bolondja. Mindenki nevette és egy kicsit sajnálta is, ahogy ez már lenni szokott. Páros napokon az alvégen járt, hét derekán a szurdokában, a szombat aztán elhozta hozzánk, a felvégre. Misának hívta kicsi és nagy. Nyakában lisztestarisznya lógott, kezében kosarat és egy furkósbotot szorongatott — ez utóbbit a kutyák és a gyerekek végett. Nagyon félt a kutyáktól, azt meg egyenesen nem tudta elviselni, ha iskolából jövet körülugráltuk, nyelvet öltöttünk rá, vagy éppen arra ösztökéltük, hogy imádkozzék. Városra költöztünk csakhamar, s én csak a nyári vakáció idején találkoztam Misával. Gimnáziumba jártam, komoly fiatalembernek tartottam magam, s más hangra váltottam, ha a bolond öregapámék udvarába vetődött. Amíg két merőkanálnyi lisztjére és a tíz fillérre várt, ami már kijárt neki, még beszélgettem is vele. Nagy búzakék szeméből ilyenkor csak úgy sugárzott az öröm. Anyám után kérdezősködött. Öt nagyon szerette, mert sohasem zavarta el, a gyerekeket is szétkergette, ha észrevette*, hogy csúfolják. Emlékszem az utolsó nyárra, amelyet a falumban töltöttem. Egyik augusztusi délután Hússal, az akköri szívem választottjával sétáltunk a faluhoz búvá kis akácos szélén. Benn a bokrosában halljuk, hogy valaki matat. A lány les- kelődő legényekre gyanított, én kutyára. Ahogy széthajtottam magam előtt az odatévedt bodzabokor ágait, Misát pillantottam meg, amint az egyik fa tövében kuporog és zsebéből pénzt rakosgat egy kapart gödörbe. Treza néni gondozta akkortájt Misát. A falutól öt pengőt kapott, s övé volt, amit koldulással gyűjtött össze a szerencsétlen. Hallani lehetett, hogy a néni rosszul bánik vele. — Lóm. a bolond is rájött — gondoltam. Léptem volna viszsza, de ekkor hátrafordult, s észrevett. — Szép ruhát akarok búcsúra! — vihogta felém. Ám ekkor, ki tudja honnan, Treza néni csörtetett elő féktelen ordítozással. Piszkolta, tolvajozta Misát. Rohant egyenesen a fához. Tíz körömmel kaparta a földet, s szedte kötényébe a pénzt, amelyet ki tudja, mióta rejtegetett oda a szerencsétlen félnótás. Aztán, amikor többet nem talált, elviharzott, ahogy jött. Még le is köpte a földön zokogó Misát. Odamentünk hozzá. Nem használt azonban sem a jó szó, sem a lányka cirógatása. Ekkor eszembe jutott valami. Pénztárcámból egy ezüst pengőt vettem elő. Vele szemben egy másik fa tövében lyukat kezdtem kaparni a földben. Odajött. Markába nyomtam a pénzt és mondtam neki, itt rejtse el, Treza nem találja meg. Arca felderült. Lázasan kaparta a földet a pengőre, s olyan kacagásba kezdett, amilyet azóta sem hallottam. Sok esztendő futott arrébb, hogy újra a falumban jártam. Misa után nem is érdeklődtem, megvallom, eszembe sem jutott. A hatvanas évek derekán aztán Bácsborsódon jártam. Abban a kedves kis községben, ahol a hírneves bácskai Latinovits-kastély- ban kapott helyet a vidék egyik szociális otthona. Sok szépet és jót hallottam az öregekkel való törődésről, igényes környezetről, amelyben élnek. Felkerestem őket. Éppen ettek a hagy és napfényes ebédlőben. Nem akartam hinni a szememnek. Az egyik asztalfőn ülő mintha Misa lenne. Kérdezősködni kezdtem. Nem tévedtem. Ö ült ott sötét ruhában, öregebb arccal, de éppen olyan világoskék szemekkel, ahogy utoljára láttam. Izgalmas lett számomra: vajon rám ismer-e vagy sem? Elvetettem aztán a gondolatot, hiszen magam is megváltoztam a vagy harminc esztendő alatt. A csoda mégis megtörtént. Misq tekintete rám tévedt. Felugrott. Szinte feldöntött mindent maga körül. Kirohant az ebédlőből. Megdöbbentünk. Előbb arra gondoltam, hogy a felismerés, mert ebben bizonyos voltam, valami lelki összegubancolódást váltott ki szegényből. Indultunk utána. De már jött is visz- sza. Két ujja között magasra emelt egy ezüst pengőt. Felém tartotta. — Tessék — nyújtotta felém. — Köszönöm — mondta, amikor átvettem tőle. — Van már ruhám, szép uras ruhám, televízió is van itt! — büszkélkedett magas, krákogó hangjával. A körülállók nem értették. Csak mi ketten tudtuk Misával a fényes pénzdarab történetét. Pár év múlva Misa meghalt, erről az otthon igazgatója levélben értesített. A pénz felső részén egy kis lyukat fúrattam, rézdrótot húztam át rajta, s a karácsonyfadíszek közé került. Előbb gyermekeim, évek óta unokáim lesik-várják, hogy vajon gyertyagyújtáskor ott lesz-e a fán a „Misa pénze"? Merthogy új nevet kapott. , Felvidéki István Ezüst pengő "'^v m ' ' .A>\' 'A '"í- h'- A: A- S'^a KÉPERNYŐ Klub 2. Létérdekünk a párbeszéd. A kapcsolatteremtés, a véleménycsere minden formája a békét szolgálja. Tudnunk kell, miit tartanak rólunk barátaink. a rendszeriünket kisebb-nagyobb fenntartással szemlélők. Mi sem titkoljuk nézeteinket, ha külföldi fórumokon szót kapunk. Az ismeret a megértést segá- ti. á Klub 2. bemutatása azért ás figyelmet érdemel, •mert tudtommal először sugárzott televíziónk Magyarországon, 'kapitalista országból érkezett stáb által, magyar közreműködőkkel készített vitaiműsort. Érződött, osztrák szomszédaink és honfitársaink egyaránt a kapcsolódási pontokat keresték. A november 17-én Ausztriában egyenes adásban közvetített eszmecserét ugyan rövidített formában láthattuk. hallhattuk, de aligha valószínű, hogy úgynevezett kényes kérdéseket hagytak volna ki a magyar változat készítői. Politikánk vitathatatlan eredményeit a 'bécsi tudósok, sajtóemberek sem vonták kétségbe, inkább az okokat kutatták. Szó sincs arról, bogy lelkesen tapsoltak volna a meghívott magyar résztvevők minden megállapításának, de sokkal tárgyilagosabb volt a véleménycsere, mint ezt 10—15 éve a legderűlátóbbak remélhették. □ □ □ Komoróczy Géza tévés személyiség, pedig — megbocsásson — ha netán kezébe kerülnek ezek a sorok, aligha tekinthető férfiszépségnek. Nem is a küllemével akar hatni a nézőkre : ügyszeretetével cö- vekeli a készülékhez mindazokat, akiket a tévéegyetem — jaj megint tanítanak! — felirat nem riaszt el. Némi túlzással: a fél életét adná ez a tudós azért, hogy minél többen megkedveljék az ókori kelet történetét, minél többen csodálják az alkotó embert. Meg akar győzni bennünket az egyiptomi, babilóniai történelem szépségéről, az évezredekkel ezelőtt teremtett értékek időtállóságáról. A legszívesebben kézen fogná minden hallgatóját és személyesen kalauzolná a hettita birodalomban Ur városában ... Példás igényességgel válogatták e kitűnő sorozat szemléltető anyagát, hatásosak az előadott, irodalmi alkotások, de mit sem érne mindaz, ha nem ez a régész hitetné el velünk: szegényebb lenne világképünk az ókori kelet ismerete nélkül. Említettem. keveslik a nézők a tévés személyiségeket, a szakemberek keresik a nagyhatású rábeszélők, meggyőzök személyiség- jegyeit. Szíveskedjenek tanulmányozni Komoróczy Géza előadói stílusát. □ □ □ , Szerettem volna megkérdezni a pesti illetékesektől. hogy — például — a Módi ’83 fizetett hirdetés-e. Sajnos egy órája hasztalan próbálkoztam a távhívással. Várnak a kéziratra, ezért csak megkockáztatom: gyanítom. Más műsoroknál is. Az egyikben szinte kizárólag csak a 'nagy kozmetikai cég termékeiről esik szó, a másikban különféle szalonok portékáit népszerűsítik. Elképzelhető, hogy valamilyen módon jelzik a hirdetésjelleget, de — ha van is ilyen megjelölés — elkerülte a figyelmemet. Nyilván másokét is. Tisztelettel kérem: félreérthetetlenül közöljék, hogy reklámiműsort vetítenek-e vagy sem. Még akkor is. ha szórakoztató formáiban, tájékoztatásiként, netáfi szolgáltatásként tálalják az információikat. Ez a legutóbbi Módi különösen 'bosszantott. Hajdan az úriasszonyok lapja közölt olyan affektáló, mit vegyek fel reggel, délben, este csevelyeket, mint a bemutatott, a Váci utca környékéről öltözködőlk- nek. A lakosság többsége még ma sem a butikokban, méregdrága szalonokban válogatja össze öltözéke darabjait, ízlésük talán lenne, de pénzük kevés. Rájuk is gondolhatna a Módi. Heltal Nándor
