Petőfi Népe, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-25 / 278. szám
A 1983. november 25. 6 PETŐFI NÉPE » 5 I [gÜ 'SÍÍS V» '*»>■’ '*• ? «*■"' SS MgSMMHBaSM Mfcflßj . te 4'' -.: '... Ä :>; A tudásra alapozva Az oktatási reformok minidig a képzettebb, műveltebb, szakmai és általános tudnivalókkal jobban felfegyverzett ifjúság nevelésiére irányulnak. Jómagam, túl a hanmáincoin, része, sekénit és később szemlélőjelként nézhettem végig, hogyan futnak át az általános iskolákon, a középiskoláikon az újabb és újabb oktatási reformok. A követelmény a gyerekekkel szemben egyre nő, hiszen a világ tágul, a tudásanyag maholnap roppant heggyé vá_ lik; egy emberélet legfeljebb arra elég, hogy a kisebb halmokra feljussunk. A reformok szellemében — már az én időmben is — eltűnt a „memoriter”, a fejből tudott anyag fogalma, az új matematilkaoktatás a logikus gondolkodásra tanítja a fiatalokat, miközben háttérbe szorul az, tudnak-e összeadni vagy szorozni, ismerik-e a képleteket. Egy tanárnő mondta nemrégiben a szülőknek: „ma már a munkahelyeken ott vannlafc a szaiklköny- vék, melyekből utána nézhetnek a dolgozók az elméleti dolgoknak”. Tegyük fel, hogy így van. Az asztalos, lakatos, vagy bármely szakma művelője mielőtt a raktárba menne a szükséges anyagért, előveszi a műhely fala melletti könyvespodc- ról Obádovics matematika könyvét és kiírja a köbözés képletét, amellyel' a szükséges anyagmennyiséget kisjsámölhaitja ... Hát ez, nem valószínű. Legalább az a lap képle töket ismernie kell — és szerencsére ez a szakoktatóik véiménye is. Ezért az a bizonyos szakmunkás a vizsgára mégis csók kénytelen megtanulni a százalékszámítást, a mértékegy. súgók átváltását, a terület-, kerület-, térfogat-képleteket, ha bizonyítványt akar. Min,t ahogy kénytelen megtanulná még egy sor más dolgot, s nemcsak szakmai isomere, teket, hanem az általános .műveltséghez szükséges ailaptudnivalókból is valamennyit, hiszen a szakmunkás-bizonyítványért tavaly óta irodalom- és történelemitudlásukról is számot kell adniuk a vizsgázóknak. A óéi jó: a felkészülés három éve alatt olyan dolgokat kell megtanítani az ifjakikal, amelyeket sokoldalú, politizálni tudó, közéleti, aktív, nyitott munkásoknak, dolgozóknak a mindennapok során tudni illik, hogy ne csak olvassák, hanem megértsék a napilapókban írott, rádióban, tv-iben elhangzó sok-sok fontos tudnivalót. Az első osztályban éppen ezért heti egy órában, a másodikban kéthetenként három órában, a harmadikban kéthetenként négy órában tanulják a társadalom tu dómény (tehát irodalom:—történelem—földirajz) nevű tárgyat. Az utolsó év már ideális a négy órával — állítják a tanárok. Az első év viszont szinte elviselhetetlen. Hogy miért? Az év elején a szokásos felmérőkben feltérképezik, mennyit tudnak az elsős szakmunkástanulók. Az idén az egyik .kecskeméti Ipari szakmunkásképző eredménye a követ, kező volt: a nyolcadik osztályos mércét alkalmazva, az évfolyam átlageredménye 1,27. A .gyerekék szerint Lenin többek között volt magyar szabadságharcos, egy tájékozottabb gyerek tudta, hogy van egy diai. amelyik róla szól. Marx és Engels neve a francia szabadságharcot juttatta egy ifjú eszébe, másik szerint kutatók, feltalálók voltak. A légszebb — és mondhatni az általános iskolai irodakun. oktatás gyöngyszeme — azonban az a képzettársítás, amely alapján több gyerek Kun Bélában á magyar szabadságharc jeles képviselőjét ismerte föl, aki a Dunán hősiesen megfúrta az ellenség hajóit! A nevetés ilyenkor fakad a kínból. Mert hát mit csináljon a pedagógus ilyen esetben? Üjra kezdi, 'ismét az alapoktól, hátha az ismétlés ezúttal is vállalkozik a Tudás anyjának szerepére. A szakmai tárgyaknál egy kicsivel jobb a helyzet. Ott áltálában sikerül elérni a három év alatt, hogy a ilegszüfcségesébbéket minden vizsgára bocsátott gyerek megtanulja. Aztán kikerülnek az Életbe — minit azt minden szárnyra bocsátó beszédben elmondjuk nekik —, és rájuk bízunk milliós értékű gépeket., elvárjuk, hogy most már önállóan, képezzék magukat, építsenek az alapra, amelyet az iskolákban megjtaniulitak. Ha a dolgok egyik oldalát nézzük, lehetne tán dicsekedni is. Kérem, ennyi és ennyi mii. iiiárdot költöttünk korszerű iskolákra. A tankönyvök a tudomány legújabb eredményeit is beépítik az oktatásba. A képzett tanárok száma egyre nő. Iskoláinkban csökken a bukott tanulók száma. A realitás — az iskolákból kikerülő gyerekek valós tudása — alapján azonban úgy vélem, még nelm jött el a dicsekvés ideje. Legyen inkább kicsit vékonyabb az a tankönyv; ne legyen nulladik és nyolcadik órája annak a szegény kölyöknek; egye fene, ne tudjon integrálni. Egyszóval, ne a maximumot tűzzük célul eléjük, mert so- kulk még a minimumot sem fogja így elérni! Ne legyenek bukósimentes iskoláik, de legyen a tanultak számonkérése mindenütt következetesen szigorú. És akkor — de csak akikor — számíthatunk arra, hogy a szakmunkás a műhely polcéin — természetesen, szakkönyve- ket is tant. Fejszéit Edit ■ ! m ■ ■ mm ; \ TÁRLATNAPLÓ Az ember-lét határai Kecskeméten, a Kertészeti Főiskolai Kar Galériájában Sanko- di István kiállítása igazi különlegesség tárlataikra rendszeresen látogatók számára is. Rendhagyó, hogy egy tudományos és gyógyító munkája révén nemcsak hazánkban, hanem külföldön ás számon tartott tudós — egészen más területen, a festészetben és a grafikában — érett művészként mutatkozzék be. 1939-ben született Makón, érettségi után Szegeden az Orvostudományi Egyetem hallgatója, majd a SZOTE Fog- és Szájsebészet! Klinikájának orvosa. Kandidátusi disszerltáoi ójának megvédése után 1981-ben egyetemi docenssé nevezték ká. Tudományos és művészi tevékenységének központja az ember, a betegségnek és a sorsnak kiszolgáltatott, Így találhatott medikus korában portréira a dorozsmai cigánytelepen, s később katonaorvosként egy büntetésvégrehajtási intézetben. A kiállítás anyagának tékiinté- lyes része (grafikák, szénrajzok) — de inspirációjában a többi is — 1979-es iraki tanulmányúján született. Aki látja a tárlatot, ugyancsak meglepődik, hogy e minőségében és mennyiségében is lenyűgöző anyagot mindössze Icát. hónap alatt alkotta. Néhány rajz — grafikai naplóként — intenzív élmények meghökkentően pontos és gyors lejegyzése. A kiállítás egyik érdekessége: a festmények majdnem mindegyikének felfedezhetjük grafikai előzményét. Mindez ösz- szehasonlításokra nyújt leheltőséget. Ritkaság, hogy ilyen érzékletesén követhetjük nyomon, hogyan válik a grafikából festőd kompozíció, mennyit változik a tartalom , azonos művész azonos témájának esetében, a forma változtatásával. Táblaképei portrék, általában az emberről, de a megszemélyesített sorsról, kiszolgáltatottságról is. Tárgyilagosan (de sohasem közömbösen), lírai, vagy groteszk felhanggal mindig pontosan fejezi ki az embernek természeti, társadalmi környezetéhez való viszonyát. E környezet a maga zordságával, érzéketlenségével bizonytalanságot és félelmet sugall (A homok fogságában, Kiszilkkadt vízhordók című képein). Az emberi alakot motívumként megtartja. Expresszív deformitásával, vagy szürreális átformálásával az elemi emberi érzések mutatójává teszi (Ninivei kapu, Szárítókötél). E képi világ természetesen kizárja a természetes színikezelést. A színnek az ábázolt tárgytól elvonatkoztatott önálló funkciója van (szürkéskék, sárgák és fehérek). Sonkodi István kiállítása döbbenetes erejű tudósítás az ember-lét határairól. Károlyi Júlia GYERMEKÉVEK-GYERMEKELET Ezren egy csapatban Huszonötévé« fennállásának megünneplésére készül a soltvadkerti általános iskola. Sok mostani kisdobosnak, úttörőnek már ebbe az intézményibe jártak a szülei is. Az épületen nem látszik a negyedszázad, tiszita és gondozott. Igaz, közben bővítették, felépítették a mellette levő diákotthont is, ami pedig a leglényegesebb: már csaknem ezren járnak idé naponta, hogy tanuljanak írni, olvasni, illetve ismerkedjenek írókkal, költőkkel, betekintsenek a kémia, a biológia, fizika rejtelmeibe. És éljenek közösségi, mozgalmi életet! Hogyan teszi ezt egy ilyen naigylétszámú közösség? — kérdezem a csapat vezetőjétől, Fekete Fe- rencnétől. Feleljenek erre a gyerekek, javasolja, hiszen náluk ők adják az ötleteket a csapatgyüléseken. ők szerkesztik az iskola,rádió műsorait, és tervezik a kirándulásokat is. * Kisdobosoknak, úttörőiknek teszem fel tehát a kérdést: jó a Isoltvadkerti 928. száimú Petőfi Sándor Űttörőicsiaipat tagjának lenni? — Igen, igein! — zúg a válasz! És sorakoztatják indokaikat is, hogy meggyőzzenek. • — Tizenkilenc szakkörünk van! — mondja Jeszenszky Zita. — A legtöbbjüket a mi kérésiünkre alakították meg. Nagyon, büszkék vagyunk a kerá- miaszakkőrünkre. amelyet Krebsné Tuska Zsuzsa tanárnő vezet. Minden esztendőben hívják, várják az új jelentkezőket. Tagjai sok pályázaton vesznek részt, nyernék is, de szerintem ebben a szakkörben az a legnagyszerűbb, hogy a szegedi művészeti szakközépiskola minden évfolyamában megtalálható egy-egy régi tagja! Az országjárásokra emlékezik a nyolcadikos Molnár István: — Raj túra során, Szombathelyen, Sopronban, Kőszegen jáirtumk. Emlékezetes szép út volt, haxmilnc- hatunknák. Olyan emlékezetes, hogy csaknem valamennyien. úigy -döntöttünk: oda még visszamegyünk! — Mi is rajklírándiulásan ismerkedtünk a Dunántúli Középhegységgel — folytatja Örkény László. — Veszprémiben;. Várpalotán, Herenden, Keszthelyen voltunk. A jövő nyáron a Balaton déli résziét szeretnénk bejárni. — Érdekesen, szerveztük meg. a csapatzászló ünnepét — mondja Flórián Cecília. — Az ünnepség, megemlékezés uitáin az ötödikesek-hatodikosoík almát, a hetedilkese'k-nyoloadSikosolk szőlőt szüreteltek. Szóval munkával ünnepeltünk, mert kell a csapatnak a pénz ds ... — Mire költitelt? — Légióiképpen két dologra: utazásra, ezen belül a sportolóik utaztatására, és a szakkörök fenntartására — válaszolja Martin Mónika. — Működik például főzőcske szakkörünk — folytatja Varjú Anett. — Olyan sikeres, hogy most két csoport van belőle, de lehet, hogy kerül egy harmadik is ... Modern, új dolgokat készítünk! De alapanyag is kell ehhez. És ne tessék ,azt gondolni, £ A legutóbbi kirándulásra többszázan indultak kerékpáron a Vadkerti-tóhj>z. hogy ez haszontalan dolog, mert teríteni, tálalni, kínálni is tanulunk! — Van iskolarádiótok ... — Igen, minden hétfőn, a tanítás befejezése előtt ismertetjük a csapat híreit, sikereinket, elhangzanak a dorgálások, értékeléseik, munikafeihívások — tájékoztat Hegyi Tamás, aki tagja a riporter szakkörnek is. — Milym szakköreitek .vannak még? — Irodalmi színpad, sport-, turisztika, szabás- varrás, tánc (modern, és népi), van orosz szakkör, színjátszó, kis technikus, könyvtáros, népszerű a búvárklub, ahová a biológiát kedtvelőfc járnak — sorolja Windecker Edit. — A sportok közül megítélésem szerint a kézilabda a legnépszerűbb, meg a sakk, az orosz szakkörre járók meg az elmúlt nyáron a szi.rnf erő puli pajtásokat láthatták vendégül egy hétre! Azóta ’alaposan kibővült a levelezők tábora! — Népes csapat vagytok, mi jaz, ami összeköt benneteket? — A közös kirándulások, túrák! — kapom a választ. — Volt olyan kerékpártúránk, amikor több százan kairikáztunk a Vadkerti-tóhoz, hogy együtt játsszunk, sportoljunk! , — Most mire készültök? — A vadkerti napok jövő nyári méltó megünneplésre! • * S. K.-L A párt megalakulására emlékeztek Az elmúlt napcikbatn Kecskeméten, a Szalvay Mihály Űttörő- és Ifjúsági Ház tüikörtenmében a Petőfi iskola úttörőd a Kommunisták -Magyarországi Pártja megalakulásának, hatvanötödik évfordulójára emlékeztek. Az eseményre meghívták Lakos Gáspár és Molnár Ist- fván veteránt, Simala Istvánt, a megyei pártbizottság! politikai munlka- Itársát, valamiint Schreiber Lászlónkét, aki az iskola tantestületéntek legrégibb kommunistája. A szellemesen, forgászínpaidszerűem megoldott emlékezés során ver. sek, indulók idézték a korit, s Bokányi Dezső, Károlyi Mihály, Kun iBéla és Szamuely Tibor alakját, szerepét. Beszéltek a Városmajor utcai házról, ahol a párt megalakult. Szóltak az illegalitásba kény. Szerült pártról, arról, hogy sfemmiiféle intézkedés, terror nem tudta megölni az eszmét, az 1918. november 24-én megalakult Kommunisták Magyarországi Pártjának célkitűzéseit. TUDÓSÍTÓINK JELENTIK „Nyolcadikosak rendezték meg az idén csapatunknál a Nagy Októberi Szocialista Forradalomra emlékező ünnepséget. Természetesen a forradalom legfontosabb alakját, Lenint is megjeleni, tették, támogatói, katonák, matrózok körében. A kisdobosok bemutatója arra a kérdésre adott választ, hogy miért győzött a forradalom. Méltatták az esemény jelentőségét, és azt, hogy a benne résztvevő emberek számára mindez példává lett. Bizonyltja ezt a Szovjetunió mellé sorakozott sok ország, köztük hazánk is.” — Ezt irta levelében a tiszaalpári csapat tagja, Bartus Tímea. KÉTHETENKÉNT tartja foglalkozásait a Jánoshalmi Riporter őrs, Lusztlg József Irányításával — Így kezdődik Halász Kati és Juhász Zsolt beszámolója. Ezekben a hetekben értékelik egymás első Írását, amit a nyári vakáció élményeiről vetettek papírra és a csapat LANG című lapjában közük a legsikerültebbeket. Készülnek egy szerkesztőségi látogatásra Is, reméljük mielőbb sort keríthetünk rá! HARMATI SÁNDOR: Munkásemlékek 15. Válságos idők A közeledő nagy gazdasági világválság szele már elérte az országot és a hátrányos következményeket mi, munkások éreztük elsősorban. A munkanélküliség átka mindenekelőtt a fiatalokat és az erejükben megfogyatkozó idős munkásokat sújtotta. Munkához jutni egyre nehezebb volt, és szerencsésnek mondhatta magát, aki el tudott helyezkedni. Hosszas utánjárással az angyalföldi Reitter Ferenc utcában a Vörös és Társa lakatosáru- gyárban néhány hetes munkához jutottam. A munkával eltöltött néhány hét csak annyit lendített rajtam, hogy letörleszthet- tem adósságomat. Ezúttal nemcsak az én alkalmazásom szűnt meg, hanem a kezdődő gazdasági válság a tőkeszegény Vörös és Társa céget is elsöpörte. Ezt követően a Vörös és Társa cég volt művezetőjénél, Pábóin Jánosnál kezdtem dolgozni, aki iparengedélyt váltott ki és az Orczy út (ma Mező Imre út) egyik bérházának alagsorában rendezte be kisipari műhelyét. Mesterem ígéretében bízva, reméltem, hogy nála hosszabb ideig dolgozhatom és rendezett életet teremthetek magamnak. Mesterem azonban váratlanul megbetegedett és ugyanilyen váratlanul meghalt, özvegye pedig az iparengedélyt visszaadta. Benne jártunk már az őszben, fenyegetően közeledett az újabb tél és én újra munkanélkülivé lettem. Ebben a nagyon nehéz helyzetben újabb csapás ért. Szállásadó gazdám, Hosszú bácsi is elvesztette keresetét, a lakás bérét nem tudta fizetni és felmondtak neki. Ezzel a Hosszú család, jómagam és ágybérlőtársaim is fedél nélkül maradtunk. Hosszú néni azonban még ebben a helyzetben is törődött velem. — Sándorkám! — mondta. — Van egy javaslatom a maga számára. Édesanyám a Keleti Pályaudvar közelében, a Bem utcában lakik. A jó öreg úgy tartja fenn magát, hogy tucatnyi ágy- rajárót tart a három egymásba nyíló helyiségből álló pincelakásban. Mi is hozzá költözünk, kibéreljük az egyik ágyat. Édesanyám magát is odaveszi és hitelez addig, amíg munkához jut. Szorultságomban ezúttal egy nehezen élő öregasszonytól kaptam segítséget. A környezet — ahová szorult helyzetemben kerültem — nem volt szívderítő. Szállásadó gazd- asszonyom pincelakásában három egymásba nyíló helyiség volt, amelyekben hat emeletes ágy sorakozott a falak mentén. Az utcára néző ablakok félig a kövezet szintje alá nyíltak. Ha kinéztem olykor rajtuk, akkor csak a járókelők Zabafejét láttam.t Az ágyakon tizenkét fekvőhely' volt. Az idős Hosszú mama úgy tudta magát fenntartani, hagy minden fekvőhelyre két bérlőt vett fel. Az egyik bérlő éjjeli fáradalmait nappal pihenhette ki, a másik pedig éjjel. Ily módon a hat emeletes ágy 12 fekvőhelyéért huszonnégyen fizettek ágybérleti díjat. Az én bérlőtársam egy éjszakai mulatóhely pincére volt, aki az általam éjjel felmelegített ágyat nappal vette igénybe. Az szinte természetesnek tűnt, hogy mindketten ugyanazt az ágyneműt használtuk. Az „apróbb kényelmetlenségekhez” kapcsolódtak még más, nehezen elviselhető körülmények is. A Bem utca ugyanis azokban az időkben bordélyházak működési területe is volt. A házakra tulajdonosaik nem sok gondot fordítottak. Az éjszakákat alkonyaitól virradatig vásári zsivaj és lárma töltötte iá. Éjjel álmomból felriadva, gyakran kellett végighallgatnom, hogyan alkusznak ablakunk előtt a részeg vendégek és az utcalányok. Élesen vijjogó kürtjeikkel, a rendőrlegényeket szállító kocsik is gyakran verték fel az utca „csendjét”, amikor az italozástól fölös erőt és bátorságot érzők egymás torkának estek. A zsúfoltság és szegénység párosult a piszokkal és szennyel, hiszen a tucatnyi ember után a hálóhelyiségek rendbentartásá- hoz kevés volt az erőtlen, idős asszony igyekezete. Fürdőszoba híján az ágybérlőknek nem volt módjuk tisztálkodni sokszor még a mosdótálhoz sem jutottak hozzá, különösen azok, akik későn ébredve, sietve távoztak dolguk után. A ruházatot a falba vert szegen tárolta mindenki, hiszen szekrénynek hely sem volt. Sokszor vett erőt.rajtam az elkeseredettség, haragudtam az ágybérlőtársakra, az utcalányokra, a selyemfiúkra, a randalírozó részegekre... De tudtam, hogy nem a társadalom peremére szorultakat kell gyűlölnöm, hanem azt a társadalmat, amely embereket ilyen életre kényszerít. (Következik: 16. ZSOLDOS LEHETNÉK...) Ezen a héten egy közmondás- rejtvényt (közlünk. A megfejtéseket levelezőlapon — címoldalára most is írjátok rá: Úttörőrejtvény.1 — küldjétek be december 5-dg szerkesztőségünk címére: Petőfi ; Népe Szerkesztősége, Kecskemét, 6001 Pf. 76. A helyes megfejtést — a köz- 1 mondást -— beküldők között tíz könyvet sorsolunk ki. Az elmúlt alkalommal közölt rejtvény helyes megfejtése: Megyénk területe: 8362 négyzetkilométer. j Hat városunk van: Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Kalocsa, Kiskőrös és Baja. A három gyár: Kecskeméti Konzervgyár, Finomposztógyár. Baja, Cipőgyár, Kiskunfélegyháza. (Természetesen ennél sokkal több gyár van a megyében, de (legtöbben ezeket soroltátok fel.) A három múzeum vagy tájüáz: Katona József Múzeum, Kecskemét, Türr István Múzeum, Baja, Kiskun Múzeum, Kiskunfélegyháza. Három tó: Kunfehérltó, Vadkerti-tó, Szeli- di-tó. Pontosián tizenhárom helyes megfejtésit kaptunk. Ilyenformán nem sorspltuk ki a nyertesek nevét, hanem valamennyiük címére j utaló mikönyvet postáztunk. (Tízen kapták az ígért Bújdosó nyelvemlékeinket, hárman pedig más könyvet.) 1 A helyes megfejtést beküldi ék: Dömötör József, Kovács Bea, Nemesnádudvar, Varga-Juhász Rozália, Pető- fiszállás, Lénán Judit, Kiskunfélegyháza, Beretka Izabella, Baja, Sára Julianna, Császártöltés, Bolyki Zoltán, Aga*egyháza, Rédel Antal Nyár- lőrtnc, T.* Nagy Zsuzsanna, Balló- szög, Féli Ákos, Soltvadkert, Domokos Andrea, Papp Szilvia, Papp Géza, Kecskemét. összeállította: ÍSelmeci Katalin
