Petőfi Népe, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-15 / 269. szám
1 1983: november 15. • PETŐFI NÉPE • 5 KÖNYVESPOLC Hegyi Béla: Latinovits JEVTUSENKO FOTÓKIÁLLÍTÁSA Néma monológok EGY CSEPP A TENGERBŐL Mi leszel, ha nagy leszel? • -Megkértem a kecskeméti Mátyás király körúti Általános Iskola 8/A. osztályának diákjait, válaszoljanak három kérdésemre. 1. Továbbtanulnak-e (ha igen: hol?) 2. Mik akarnák lenni? 3. Mekkora keresetre számítanak? Egyetlenegy fiú, Nagy Ottó irta csak azt a papírjára, hogy nem tanul tovább, de ezt nem hiszem el, mert szobaifestő vagy bútor- asztalos akar lenni, tehát egész biztosan, beiratkozik valahová. A harmincnyolc Lapot végigböngészve a szakmák sokasága villan feL Egy-két eset azt példázza, hogy — a gyerekek szerint — egyre kevesebb a „fiús” és a „lányos” szakma: Sáfár László például a divattervezést választja élethivatásául, s Oroszt Márta vagy Juhász Anita sem idegenkedik a közgazdászi munkától. Természetesen ennek ellenére megjelennek a „férfias” és a „nőies” pályák is: Borsodi Kornélia gyors- és gépírónő, Bernáth Rita órvónő, Orgoványi István pedig hivatásos katona szeretne lenni. Ügy tűnik, továbbra is népszerű a kozmetikus foglalkozás (Kovács Teréz), csakúgy, minit az elektroműszerészt (Gucsi Zsolt). Huszonegy lány és 17 fiú jár - a nyolcadik A-ba. A fiúk elsősorban a szakmunkásképzőt (9) választják, majd a gimnázium és a szakközépiskola' a sorrend. Bár a lányok zöme is szakmunkásképzőibe jelentkezik, a többség a gimnáziumot és a szakközépiskolát választja. Ez utóbbit kenyeret is adó szakképzése miatt: óvónő, védőnő, borász, műszaki rajzoló munkakörben szeretne elhelyezkedni például Göbölyös Alexander. Csordás Hilda, Bernáth Rita, Tóth Márta, Kun Péter, Horváth Vera, Vincze Gábor. Meglepően sokan igyekeznek a kereskedelembe. a vendéglátáshoz: eladó vagy felszolgáló akar lenni Bacher József, Kisprumik Adám, Nichl Róbert, Fertig Sarolta, - Kristóf Anikó, Hajagos Ilona, Magó Anita, Virágh István, Vas Anikó, Kiss Rita, Fehér Terézia, Fertig Györgyi. Mekkora- keresetre számítanak munkába állásukkor a mostani nyolcadikosok ? Háromezer forintot mindössze hatan, várnáik, tíz gondol 3000—4000-re, kilenc 4000—5000 forintot számolgat. A legtöbb — éppen egy tucat — válasz ötezer, vagy afölötti ha/vi keresetet irányoz elő. Urai Jancsi így ír: vállalatnál megkapom a három és felet (au tóka ross 7éria- lakatos szándékozik lenni de — teszi hozzá — magánként a tízezret is, s bizonyosan igaza is van. Az idén végző nyolcadikosoknak nagyon kicsi töredéke csupán a Mátyás király körúti Általános Iskola harmincnyoilc diákja. Csepp a tengerben — de (osz. szevetve az országos és a megyei adatokkal) olyannyira jellemző is. hogy válaszukat, szándékukat átlagosnak tekinthetjük. B. J. A kép. az érzéki megjelenítés a költészet elemi tartozéka. Sok olyan költőt ismerünk, aki rajz. ban, festményben is megpróbálta megragadni a világot. A kétféle tehetség gyakran pálosul egymással. Jevgen-yij Jevtusenko, a világhírű szovjet költő bevallja: „A rajzoláshoz, ellentétben elődeimmel, tragikusan tehetségtelen vagyok." Ám mégis képekben látja a világot, ezért fogott fényképezőgépet. ha már a keze nem engedelmeskedik képzeletének. Ehhez a művészethez viszont mostani. Ernst Múzeumiban látható kiállításának tanúsága szerint nem js akánmilygn tehetsége van. Különös szerencséje, hogy bejárhatta az egész világot. Képein 9 Jevtusenko magyarországi kiállításának megnyitóján. Mongólia, Japán, a Fülöp-szige- tek, Szingapúr, Ausztrália, New York, Kanada, Anglia, Jugoszlávia, Olaszország, s természetesen a Szovjetunió elevenedik meg. Kevés táj, csendélet, nagyon sok arc, mert Jevtusenkót elsősorban az ember érdekli. A világon mindenütt a köznapi, a csendes, a póz nélküli rejtelmeket, a pillanatokat, a rezdülő részleteket látja meg. A kisemberek, az elesettek, az öregek. a kisgyermekek bukkannak föl legtöbbször képein. „A fotográfia — vallja — azok néma monológja, kik nem kaptak szói az irodalomban.” „1983. június 4-én múlt hét esztendeje annak, hogy Balaton- szemes határában megtörtént a tragédia. Lezárult egy másokat gazdagító és kétségektől marcangolt, önpusztító és önpazarló élet. A színész üstökösszerű ragyogása és futása a vonatsínek között ért véget. Így vesztettük el az 1956 után induló nemzedék legjelentősebb színészegyéniségét, Latinovits Zoltánt”. — olvasható Hegyi Béla vaskos könyvének utószavában.--Sioiyannyira alapos, átfogó és mélyreható e kötet, hogy mire az olvasó eljut az utószóig, egy pillanatig sem kételkedik a „legjelentősebb” jelző jogosságában. Különösen, ha felejthetetlen emlékeket őriz az „őrült zseniként” emlegetett La- tinovitsról: ha látta színházban, mozivásznon játszani, hallotta verset mondani... • Hét esztendeje, hogy annyira elborult száguldó-zakatoló elméje, hogy szemberohant a száguldó-zakatoló halállal: Hét esztendeig váratott magára egy La- tinovits-monográfia, s nem hiába. Igen, vagyak merész monográfiának titulálni: egy életutat, egy színészi pályát kimerítően tárgyaló, tudományos (színház- és filmtörténeti) igényű műnek, bár az utószóból kitűnik, hogy a pontos műfaji meghatározást^ illetően maga a szerző zavarban van, ugyanis ezt írja könyvéről: „beszélgetésekben kifejtett tanulmányok, vagy esszék beszélgetésekben feldolgozva.” Az L. Z. gyermekkorát, ifjúságát felelevenítő első fejezetből megtudhatjuk, hogy tízéves koráig egyedül nevelte édesanyja — Gundel Katalin, (a neves vendéglős: Gundel Károly leánya). Ugyanis Latinovits Oszkár, a „bohém gazdálkodó”, még fia születésekor elhagyta családját. Később dr. Frenreisz István főorvos lett a nevelőapja. Érettségi után asztalosinas, majd segédmunkás volt, azután felvették az egyetemre, ahol építészmérnöki diplomát szerzett. A színészi pálya gondolatával lényegében már gyermekkorában is kacérkodott, de csak egyetemi éveinek végén szánta rá magát, hogy az amatőr színjátszócsoportokban való lelkes ténykedésen kívül, (Galamb Sándor, majd Lehotay Árpád keze alatt) magánúton szinészmesterséget tanuljon. Huszonöt évesen kezdte az „új életet”, mint segédszínész, a debreceni Csokonai Színházbán. A „miskolci kitérőtől” — két évad — eltekintve, 1962-ig játszott a cívis város színpadain; itt érett igazi színésszé, előadó- művésszé. Gyorsan haladt az országos hírnév felé, sikeres alakítások sokaságával igazolva ritka tehetségét, bár már kezdetben sem volt buktatóktól, konfliktusoktól mentes a pályája. Egy mondat, a pályakezdésének éveit taglaló fejezetből: „Olykor erősen gátlásosnak tűnt, máskor túlzottan magabiztosnak.” S ez lényegében egész életére jellemző volt. Debrecen után Pest következett. Várkonyi Zoltán, a Vígszínház direktora szerződtette. Rómeó (a „nagy szerelem”, Ruttkai Éva oldalán), az Amerikai Elektra Orinja, a Karamazov testvérek Ivánja, IV. Henrik, Ványa bácsi ... Számtalan nagyszerű szerep jelzi a Vígszínház porondján töltött csaknem egy évtizedet. Közben két évadra a Tháliába szerződik, ahol (talán?) pályafutásának legremekebb színpadi alakításaival — Örkény István Tóték című drámájában az őrnagy, illetve Thomas Mann Mario és a varázsló című novellájának színpadi változatában a hipnotizőr Cipolla megformálásával — vívja ki a közönség és a kritika tetszését. A viharos sikerek azonban minduntalan a depresszió, a sértések, az alkohol árkaiba szédülnek ... A könyv külön fejezetet szentel Latinovits írásainak, rajzainak, vitázókedvének, új, meg új oldalairól mutatva be a legendás színészóriást. Kétségtelen, hogy a színházon és a filmen kívül, ha valami felejthetetlenné teszi az ő művészi, zsenialitását, az a versmondás.' Király István akadémikus jóvoltából, harminc oldalnyi, részletes elemzést olvashatunk a kötetben Latinovits előadóművésze- táről. A halála előtti néhány évben már bezárultak előtte a fővárosi színházak kapui: nehéz természetét, depresszióit és vad kitöréseit egyre több kollégája sérelmezte. Veszprémbe kerül, ahol néhány szerepben még felcsillan, s itt jegyzik élete két rendezését: Németh László Győzelem és Gorkij Kispolgárok című színművét állítja színpadra. A kritika halk- szavúan fogadja ... Egy művészi pálya ívét megrajzolva, méltó emléket állít Hegyi Béla könyve Latinovitsnak, az elmúlt évtizedei;: „legjelentősebb színészegyéniségének.” (Gondolat Könyvkiadó, 1983.) Koloh Elek Film a Tiszáról A Magyar Televízió Szegedi Körzeti Stúdiója elkészítette a Tiscia című filmet. A harmincöt perces riportban megismerkedhetnek a nézők az ország második legnagyobb folyójával és .azzal a sokoldalú erőfeszítéssel, amely sok-sok elhivatott szakember munkája révén, az eddiginél is jobban hasznosítani kívánja közlekedési, mezőgazdasági, ipari és tudományos szempontból a Tiszát. A műsor ma este 18.20-kor kezdődik a tévé első csatornáján. •x-x-x-x-x-x-x-x-x-x-x-x-x-x-ra.:*:*: 6. Ördögi körben A proletárcsaládoknál iágyrajá- rót tartani ikülönösen olyankor volt elkerülhetetlen, amikor a családfő munkanélkülivé |vált. És ez a szerencsétlenség gyakran érte a munkáscsaládokat. Munkanélküliség idején is lenni ikért a család és a lakbért is pontosan fizetni jkellett. Ellenkező /esetben a háziúr azonnal intézkedett lés az ilyen <helyzetbe <került munkáscsalád hatósági segédlettel — télen vagy nyáron 1— hamarosan a szegényes motyóval együtt ,a kapu \alatt vethetett ágyat. , A Barabásékhoz költözésem után röviddel itapasztaltam, hogy milyen .kellemetlen és kényelmetlen egy nég^szer-négyméteres szobában és négyszer-kétméteres konyhában nyolc embernek együtt lakni. De Barabás, a lalSás bérlője, nem tehetett [mást. Lakbért kellett — havonta és pontosan — fizetnie. Ennek kiegyenlítése után keresete harminc (százalékkal apadt, öttagú icsaládjával ennie és ruházkodnia is kellett. Minden fizetéskor kiderült, hogy ia kereset nem fedezi a '•család szükségletét, ezért Ivolt kénytelen a kisméretű lakásba még idegeneket is befogadni. Téli éjszakákon nyugtalanul aludtunk. A levegő gyorsam elhasználódott, ablaknyitásról, szellőztetésről viszont szó sem lehetett, mert a méregdrága tüzelőt csak szűkösen lehetett felhasználni és az alvók nehéz kilégzése jelentett e tekintetben pótlást. A melegért cserébe az oxigénhiányt HARMATI SÁNDOR: Munkásemlékek és az emberi testek isokszor nem éppen illatos kigőzölgését kellett elviselni. A nyár megváltást jelentett, mert nem kellett tüzelőre pénzt adni és a nyitott ablakon beáramló friss levegő nyugodtabb pihenést tett lehetővé. < A nappalok, különösen a téli ünnepnapok és a lefekvés előtti ébrenlét, az ágyrajárókat befogadó proletárcsaládokban állandó konfliktusok veszélyét hordozták magukban. A két kis helyiségben gyakori volt a feszült légkör, jHalálosan unták egymás társaságát és a leg jelentéktelenebb dolgok miatt is veszekedések robbantak ki. Egyéni életük minden takar- gatnivalója megmutatkozott az egybekényszerültek nyilvánossága előtt. Á szűk lakást rendszeresen felverte a zsörtölődés, a ivita, a verekedések zaja.' A legelviselhetetlenebb azonban annak a tudata volt, hogy helyzetén egyik fél sem tud változtatni. A lakásbérlő az ágyra- járókra, az ágyrajárók pedig a bérlőkre voltak utalva, ördögi kör volt ez, amelyből nem volt menekvés. Így éltek mindvégig egy nagy bérkaszárnya proletár lakói, és a hozzájuk tapadt ágyrajárók hada. Barabáséknál lakva, az itteni élet Iminden rezdülése engem is érintett. Mi, ágyrajárók, a bér- kaszárnya lakóinak legalsó haté- ■ góriájába tartoztunk. Tovább szaporította inaskori nehézségeinket, hogy «, társadalmat eluraló reakciós szellem behatolt az élet minden területére, így a mi műhelyünkbe is. A műhelylégkör megváltozása összefüggött tanítómesterünk helyzetének alapos megváltozásával is. Wekerle mester szerény kisiparosként kezdte, de aztán politikailag helyezkedve, anyagiakban gyorsan gyarapodva eljutott a tehetős emberek világába. Főnökünk időben felismerte, hogy az ellenforradalom győzelme jután a Wolf .Károly-féle (Keresztény Községi Párt vezérei lesznek hosszú időn keresztül a főváros urai. További terveit (erre a felismerésre építette. Első lépéseit a meggazdagodás felé azzal tette (meg, hogy mélységesen willásosnak, hivő katolikusnak mutatta magát. Ebben az álöltözetben közel került a domonkosrendi atyákhoz, akiknek rendháza és temploma a közeleső Thököly úton ma is áll. A rend vezetőinek segítségével sikerült kapcsolatba lépnie a városházát uraló Wolf-párt hatalmasságaival. Ezzel tulajdonképpen csatát is nyert. Mesterünket a városházi friss ismeretség nagy összegű lakatos- ipari megrendelésekhez juttatta a polgármesteri hivatal által beindított építkezéseken, ö aztán hálája kifejezéseképpen a hivatal vezetőinek villáiban térítésmentes vasipari munkákat végzett. Egy szép napon aztán arra lettünk figyelmesek, hogy mesterünk végleg leteszi ía szerszámot, üzem- és művezetőket alkalmaz, műhelyét kibővíti és a korábbi három-négy segéd helyett fokozatosan negyven—ötven embert kezd foglalkoztatni. E magaslaton aztán az egyikori kisiparos minden vonatkozásban egyre jobban idomult jótevőihez. Szembefordult a szervezett munkásokkal, nem tűrt meg üzemében olyan dolgozót, akinek valami köze volt a munkásmozgalomhoz. Nekünk inasainak, fövesztés terhe mellett megtiltotta a vasas ifjúmunkás mozgalomhoz való kapcsolódást. Az üzemen belül — amely most már valóban kisebbfajta gyárrá fejlődött — a hangot la gazda érdekeit mindenben szolgáló, reakciós gondolkodású új vezetők vitték. Hess András üzemvezető, Mike József művezető és Sarkadi József, az üzemen kívüli szerelőmunkák legfőbb irányítója, fő feladatukat abban látták, hogy főnökük üzemétől távol tartsák a „vörös veszedelmet", vagyis a szervezett munkásokat. (Következik: 7. KITÁGUL A VILÁG) Jevtusenko fotói (MTI-fotó ée Hauer Lajos reprodukciói.
