Petőfi Népe, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-06 / 263. szám
8 Q PF nővér PUSKINNAL A KRÍMBEN Bács-Kiskun megyei vezetők távirata Négy kép az együttműködésről bontakozott ki, s azokról a tanulságokról, amelyek ma is irányadók a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom számára. Tisztelgünk azok előtt, akik e forradalmat győzelemre vitték, s ezért életüket áldozták. csodálaitos félszigetén, abban a tesitvérmegyében, amelyet már 22 éve fűz baráti kapcsolat a Duna—Tisza közéhez. Büszkék vagyunk az Önök társad a lomépítő, a gazdaságban elért eredményeik, re. V. Sz. Makarenko elvtársnak, az SZKP KB tagjának, az UKP Krím területi Bizottsága első titkárának, J. G. Bahtyin elvtársnak, a Krím területi Tanács elnökének, Szimferopol Kedves Elvtársak! A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének 66. évfordulója alkalmából szívből kö- szöntjük Önöket, és Önökön keresztül a Krím területi .pártbizottságot és tanácsot, szovjet testvérmegyénk valamennyi kommunistáját, dolgozóját. Az évfordulón együtt emlékezünk meg Öltökkel ai Nagy Október világot 'formáló jelén tőségéről, amelynek eredményeként imáiig hattó vUágforradalimi folyamat A Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a Szovjetunió megalakulása, s napjainkban a fejlett szocialista társadalom építése egy hosszú, történelmi folyamatnak jelentőé állomásai. Az elmúlt 66 év alatt a Szovjetunió a világ élenjáró országa lett, s méltán vált ki őszinte elismerést a szocializmus, az általános emberi haladás, a béke hívei között szerte a viliágon. Bács-Kiskun megye kommunistái és dolgozói mindig, is nagy érdeklődéssel és tisztelettel figyelik, hogy ,mi történik az Önök A megyei pártbizottság és a megyei tanács nevében kívánjuk nemzeti ünnepükön, hogy sok sikert érjenek el a fejlett szocialista társadalom építésében. Ehhez erőt, egészséget, családi életükben sok boldogságot kívánunk. Elvtársi üdvözlettel: Dr. Romany Pál a Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottságának első titkára Dr. Gajdócsi István a Bács-Kiskun megyei Tanács elnöke Könnyező kút a szerájban Külkereskedő legyen a javából, aki át tudja tekinteni a magyar- szovjet gazdasági együttműködés valamennyi részterületét. Az ismert szám mögött — külkereskedelmi forgalmunk egyh.armadát a Szovjetunióval bonyolítjuk le — olyan széles körű, az Iparra, a mezőgazdaságra, a közlekedésre, és a kát népgazdaság más szféráira is kiterjedő munkamegosztás rejlik, amelyet valóban csak az képes átlátni, aki hivatásszerűen is a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok szervezésével, fejlesztésével foglalkozik. Alábbi képösszeállításunk ebbe a kölcsönösen előnyös munkamegosztásba nyújt némi betekintést — kiegészítve a testvérüzemi együttműködés egyik példájával. 0 Festékszóró robotpisztoly a Szovjetunió számára, a Hajtómű és Festőberendezések Gyárának új terméke. Csupán ez az egy gyár százhúszmillió rubel értékű festékszóró berendezést szállít. O Százötvenezer köbméter fa érkezik az idén a Szovjetunióból az Erdőgazdasági és Faipari Termékeket Értékesítő Vállalat debreceni telepére. Az értékes áru a magánépítkezőkhöz is eljut. • Korszerű, új szovjet gépet szerelnek a százéves Pápai Textilgyárban. i Puskin tollrajza önmagáról. . „A végzet országunk vesztére tört; Gonosz, kemény gazdát küldött a nép nyakára... A szörnyű rabtartó dühöng, vad ökle dong ...” A cár forradalmi költeményei és epigrammái miatt Szibériába akarta száműzni a iköltőt, de a befolyásos barátoknak sikerült enyhíteni a Puskint fenyegető büntetés szigorán, ezért délre küldték, s az ottani 'tartományok íókormányzóját bízták meg Puskin felügyeletével. De alig érkezett meg Jekatyerinoszlávba, súlyos . maláriába esett, ápolás nélkül'feküdt egy külvárosi kunyhó' deszkából összeácsolt ágyán. Itt talált rá Rajevszkij tábornok, aki családjával körutazást tett délen, s Puskint még Moszkvából ismerte. A nyarat a költő ezzel a családdal töltötte, így jutott el a gyógyforrásokhoz, majd a Krím- félszigetre is. Bahcsiszerájban, a tatár kán egykori rezidenciáján csupán egy éjszakát szándékoztak tölteni a táboraidként, de Puskán kissé meghűlt, köhögött, így a tartózkodást meghosszabbították. A költő azonban a csodálatos levegő és a gondos ápolás következtében másnap reggelre már meggyógyult. Megejtette a környezet keleties varázsa, elképzelte a kán körüli életet, a szeráj hétköznapjait, s külön lakosztályban dolgozni kezdett. Ekkor már régen foglalkoztatta az Anyegin, s az elbeszélő költeményt, a verses regényt itt kezdte írni S természetesen innen ered A bahesiiszeráji szökőkút című romantikus költeménye is, amely Girej kánról, a véres kezű hadvezérről és szerelméről szól. Járkálok a szerájban: a hárem- hölgyek termében, a zárt udvaron, az üvegtisztaságú tavacskánál, ahol a lányok meztelenül fürödtak a főeunuch felügyelete alatt, miközben a kán rejtett ablakon át leste háremének tagjait. Most csönd van, üresen állnak a termek, a szobák, de a márványból faragott kút működik, és ugyanúgy dalolnak, csivitelnek a madarak, mint századokkal ezelőtt. Végre lent, lent egy homályos sarokban megtaláljuk a nevezetes „szökőkutat”. A látvány csalódást Okoz: nem szökőkút ez, csupán egy mesterien faragott márvány, amelynek rózsa alakú nyílásán, mintha csak könnyezne, szivárog a víz egy eleven rózsaszálra. Onnan nyolc lépcsőn átjutva leér a kilencedikbe. A rózsát reggelenként cserélik a kertben nyíló ezernyi rózsából. A kút mellett Puskán mellszobra. Kísérőm elmondja^ hogy az első rózsát maga a költő tette a kúthoz, s azóta nem szakadt meg ez a folyamat. A háború alatt sem. Turisták százai nyüzsögnek a szeráj udvarán, a szobákban, azután megebédelnek a szemközti vendéglőben: óriási húsos lángost adnak, mézádes limonádéval. N. A hőségben izzanak a környező hegyek kopár sziklái, a tenger felől sós szél hoz újabb forráságat. G. S. O A kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat öt éve lépett gyümölcsöző kapcsolatra a Szimferopol közelében lévő Juzsnaja mezőgazdasági kombináttal. A két üzem együttműködési szerződést kötött egymással, s a munkások, vezetők, szocialista brigádok között barátságok szövődtek. A rendszeres szakmai tapasztalatcserén túl — ami mindkét fél számára hasznos — számos apróbb-nagyobb mozzanata van ennek a testvérkapcsolatnak. A tollUzem Alkotmány szocialista brigádja például egyike a szoros kapcsolatot kiépítő munkahelyi közösségeknek. A bri. gádvezetői tanácskozásnak (képünkön) pedig mindig izgalmas pillanata az, amikor eldől, melyik brigád érdemelte ki a krimi testvérüzem által adományozott vándorzászlót. 9 A bahesiszeráji „szökőkút” (Tóth Sándor felvételei) A ki valamelyest is jártas a világirodalomban, annak sokat, nagyon sokat mond Alekszander Szergejevics Puskin neve. Az „proszofc Petőfije — ahogyan nálunk nevezik — alig harminchét éves korában halt meg, a cári testőrségbe két évvel korábban ikerült francia .tiszttel vívott pisztolypár - báj következtében. Akkor, amikor a mi Petőfink éppen betöltötte 13. életévét: 1836. jiainuár 29-én. Puskin halálának előzményei, majd a párbaj körülményei meglehetősen közismertek az érdeklődők előtt. Régen nem titok az sem, hogy I. Miklós cár jó előre tudta, isejtette, hogy párbajra kerül sor a költő és testőr között, hiszen a francia katonatiszt volt •a Puskin elleni rágalomhadjárat fő alakja. Puskin tökéletesen tisztában volt saját költői értékeivel, s azzal is, hogy verseinek forradalmi hevülete, népi ihletetettsége nem nyert meg az uralkodók tetszését. Mór 1820-ban ilyen epigrammát írt (.amikor még I. Sándor volt a cár); „Ha csupa hülyeséget írnál. Akkor lehetne tán remény. Hogy átenged a cenzor, s így már Ragyoghatnál a cár egén Most azonban nem- az a szándékom, hogy Puskin életéről, költészetéről értekezzem. Csupán azt a látogatást szeretném felidézni, amelyre 1983. júniusában került sor: akkor jártam a Krímben, s volt alkalmam eljutni Bahcsisze- rájba is. Tudtam, amit minden középiskolás tud, hogy Puskin is járt. ebben a ma már kisvárossá fejlődött, keleties helységben, s innen merítette a későbbi elbeszélő költemény legendái anyagát, Több, mint 160 évvel korábbam, 1820-ban járt ott a költő — mint száműzött. Az az I. Sándor cár száműzte, akii úgy mutatkozott. be Európának, mint a népek felszabadítója a napóleoni zsarnokság alól, mint, olyan, aki türelmes és liberális politikát folytat országán belül és kívül. Csakhogy természetesen a cár fülébe jutottak a puskiini epigrammák, s a költő ekkor már- megírta Falu című költeményét, amelyben ilyen sorokat találhatunk: / v ermesztő téli reggelen érkeztem Moszkvából; még sötét volt, mint éjszaka, égtfk az utcai lámpák, s a pályaudvar előtti téren egy modern óra világító számlapjáról leolvashattam a hőmérsékletet is: mínusz 16 fők — ez pedig a párás levegőjű, szeles Leningrádban már nagyon érezhető hideg, Fázósan húzódtam a taxi sarkába, s alig vártam, hogy a „Leningrad’’ szállodában forró fürdőhöz jussak, és szundíthassak még egyet reggeli előtt. Amikor felébredtem és széthúztam az elsötétítő függönyöket — a lélegzetem is elállt: ragyogó téli napsütés fogadott, a Néván lomhán zajlott a jég, és szemben ott horgonyzott az Auróra. A négykéményes, tengerszürkére festett legendás cirkáló; amelynek ágyúja november 7-éré virradóan úgy dördült el, hogy az egész■ világ meghallotta. Most fehér gőzfelhők szálltak fel oldala mentén, s •a szél lengette vörös lobogóját. Már előzőleg is tudtam, hiszen olvastam róla nem keveset, hogy az Auróra ma is a Néván horgonyoz, —, de ez a hirtelen találkozás mégis váratlan, s lenyűgöző volt. Ott álltam az ablaknál, s ebben a hosszú- percben vált bennem élő valósággá. hogy itt vagyok, abban a városban, amely a világformáló forradalom bölcsője volt. Itt, a Néva ián, karnyújtásnyira az Aurórától s mindentől. amiről eddig csak tanultam, olvastam: a Szmolnij, az Ermitázs, a Palota tér, a Nyevszkij, a Péter-Pál erőd, a Mojka, a Fon tanka, a piszkar- jovi temető. A folyón buzgólkodó kis jégtörő hajó dudája zökkentett ki ebből a mélázásból. Szép volt ez az 'első találkozás. Ügy emlékszem rá ma is, mint az első szerelemre. Aztán — már később, itthon — egy régi könyv lapjain is találkoztam Leningráddal, úgy, ahogy a Horthy-Magarország propagandája láttatta kiadványaiban, a gyűlölet és a hazugság ködfüggönyén keresztül. Ez a könyv — A föld és lakói —, amely tudományosnak és tárgyilagosnak minősítette magát, azt próbálta elhitetni az olvasóval, hogy a Nagy Októberi Forradalom egyenlő minden érték elpusztításával, gyilkosságokkal és rablásokkal. „Aminek Szentpétervárból a forradalom megkegyelmezett, azt az új politikai kbrmányzat mesterségesen elsorvasztotta. Megszüntette egykori híres iparát és kereskedelmét. Lassanként átváltoztatta a várost egy előretolt katonai fellegvárrá. Szentpétervár ma nem egyéb, mint elfakult emlék. Talán már sohasem tud talpra állni” — írta 1938-ban (!) a szerző, aki állítólag járt ebben az időben is Leningrádban. Ezeknek az állításoknak a valótlanságát, rövidlátó, buta célzatosságát meg sem kell cáfolnom: az élet bizonyítja az ellenkezőjét, amellyel már az a sok tízezer magyar látogató is találkozhatott, aki járt Leningrádban, és megcsodálta az Ermitázs csodálatos képtárát, a Puskin-szín- házat, vagy az óriási Állami Könyvtárat, Oroszország legrégibb könyvtárát, amely egyúttal a világ egyik leggazdagabb könyvgyűjteménye, aki sétált a Nyevszkij-proszpekten, és vásárolt üzleteiben, vagy ősi árucsarnokában; látta a világhírű leningrádi balettet, vagy hallotta a leningrádi szimfonikusokat; járt a Szmolnij- ban, vagy látta a Finn pályaudvaron azt a mozdonyt, amellyel Lenin tért haza; aki tisztelettel hajolt meg a Marsmezőn a forradalmárok tömegsírjainál; látta az Admiralitás aranytornyát, s a Péter-Pál erőd égre meredő jellegzetes körvonalait; áthaladt a szép lovasszobrokkal ékesített Anyicskov-hídon, vagy a Néván az öntöttvas Lityerjnij-hídon; aki állt már a város páratlan panorámájában gyönyörködve a Vasziljevszkij-sziget csúcsán, szinte a Néva közepén, vagy átadta magát a híres fehér éjszakák hangulatának, bármely év júniusában. Leningrád az egyik legszebb európai város, varázsa alól nem lehet szabadulni. A ma már négymilliónál több lakosú metropolis sosem volt félmilliós, sosem volt „elsorvasztott" város, vagy puszta „katonai fellegvár”, hanem mindvégig kulturális és ipari központ, az orosz szellemi élet egyik legjelentősebb centruma, ahonnan olyan szellemóriások léptek a világ elé, mint Sosztakovics, Aszaf- jev, Prokofjev zeneszerzők, de sorolhatnám a tudósokat, írókat, festőket is. Ami pedig az ipar „mesterséges megszüntetését” illeti, számunkra' is közismert az F.lektroszila, ahol a világ legnagyobb vizierőmű-turbinái készülnek, a Kirov-gyár (a történelemből ismert Putyilov-üzem), amely ma a Szovjetunió és a világ egyik legnagyobb nehézipari üjzeme, a Krasznogyargyejec orvosi műszergyár, a Kmszrúj Treugolnyik gumigyár, amely arról is nevezetes, hogy a húszas évek közepén itt alakult az első élmunkásbrigád, vagy a Krasznij Viborzsec üzem, ahol a történelem első szocialista munkaverseny-szerződését írták alá. Leningrádot — mint bármely más várost — csak gyalogosként lehet megismerni. Olyan ez, mint egy őszinte kézfogás, amely mentes minden udvariaskodástól, formaságtól, úgy is mondhatnám: a protokolltól. Gyalogosan látom a hátsó udvarokat is, érzem, ha valahol még nem javították ki a télen felfagyott aszfaltburkolatot, beállhatok a kvászoslajt mögött a sorba, s beszélgethetek az emberekkel. Leningrádot természetesen a barátaim is megmutatták; annak rendje és módja szerint elvittek minden jelentős épületbe, templomba, múzeumba és képtárba; felvittejc a Kirov-sta- dion legmagasabb pontjára, ahonnan elláttam a kék Balti-tenger felé, s bevittek a Péter-Pál erőd legmélyebben levő pincezárkáiba, ahol a dekabristákat és más forradalmárokat tartották fogva a cár porkolábjai; álltam a Szmol- nijban, abban a teremben, amelynek emelvényéről Lenin a forradalom napjaiban beszélt; í átmentem a vezérkar palotájának boltívei alatt, ahonnan a roham indult a Téli Palota ellen. Engem mégis egy piciny szoba ragadott meg a leginkább: az a fehérre meszelt falú zug a Szmol- nijban, ahol Lenin dolgozott és pihent. Krupszkaja leírja, hogy a hálófülkés kis szobában, amelybe a mosdón keresztül kellett bemenni, azelőtt egy tanárnő lakott. A falnál kis ovális asztal, előtte egyszerű szék. A paraván mögött megvetett ágy, s egy alacsony kétajtós szekrény. Ennyi az egész, Gyanítom, hogy többet olvasott és írt a kényelmetlen kis asztalnál, mint amennyit pihent a vetett ágyban. De ő így lobogott egész életében. * Ez a piciny szoba is mindig tele volt katonákkal, küldöttekkel. S Lenin türelmesen magyarázott, válaszolt mindenkinek, hogy azután újra elmélyedjen a forradalom pokolian nehéz irányításának munkájában, s itt és most sem szünetelő tudományos tevékenységében. Ez hát a szoba, amely szigorú puritánságával magán viseli Lenin eaész egyéniségét, egyszerűségét. fáradhatatlanságát. S ebben a. kis szobácskábán volt a forradalom szellemi központja, irányító nana. Maaam előtt látom az orosz forradalmárt aki rövid életének ötvenvéau éve platt t/ibhet tett az emberekért.. mint előtte évezrede k Imikor kilövök a Szmolnij kamtján omb pnnorr'isnnrj. °oohrá- vnl találkozom a virágzó, tűzpiros kának között; . Haynal Kornél A nagy forradalom 1 • • I rr * r ft bölcsőjénél — Leningrádi jegyzetek —
