Petőfi Népe, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-04 / 261. szám

T 9 PETŐFI NÉPE # 1983. november i. Határozat az intervenció ellen események sorokban BUDAPEST _____________________ Cs ütörtökön a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának szék­házában Pozsgay Imre főtitkár fogadta Francisco de Costa Go­mes tábornokot, Portugália volt köztársasági elnökét, a Portugál Béke- és Együttműködési Tanács elnökét, a Béke-világtanács alel- nökét. TASKENT________________________ Taskentban ülést tartott az Üz- bég Kommunista Párt Központi Bizottsága. A tanácskozáson szer­vezeti kérdést tekintettek át. A párt új főtitkárává — az elhunyt Saraf Rasidov helyére — Iham- zson Uszmanhodzsajevet válasz­tották, aki eddig a köztársaság legfelsőbb tanácsa elnöksége el­nökének tisztét látta el. WASHINGTON___________________ Az Egyesült Államok képviselő­háza szerdán 328 szavazattal 97 el­lenében rekord nagyságú katonai költségvetést szavazott meg. A törvényjavaslat az 1984-es költség- vetési évben 247 milliárd dollárt irányoz elő katonai célokra, telje­sítve ezzel a Reagan-kormányzat csaknem valamennyi, az amerikai fegyverrendszerek fejlesztésére vonatkozó pénzügyi kívánságát. A törvényjavaslat, amelyet hama­rosan a szenátus elé terjesztenek, nagy hangsúlyt helyez az új ha­dászati fegyverek, köztük az MX- rakéták és a B—1-es vadászbom­bázók kifejlesztésére és gyárts í- ra. (Folytatás az l. oldalról.) A Karib-tenger térségében to­vábbra is fennmarad a fokozott amerikai katonai jelenlét. Szerdán. Thunderbolt típusú katonai repü­lőgépek indultak Puerto Ricóba és Barbadosra. Csütörtökön az ..Ame­rica" repülőgép-anyahajó nyolc más hadihajó kíséretében folytat­ta útját Grenada irányában. Az „America" fedélzetén ötezer, a többi hajón 2400 katona tartózko­dik. A hírügynökségi jelentésekből az is kiderül, hogy a grenadai ha­zafiak folytatják partizánakciói­kat a megszálló amerikai erők el­len. Az amerikaiak újra meg újra átfésülik St. George-t, és más vá­rosokat. olyan személyek után ku­tatva, akik éjszakánként partizán- támadásokban vesznek részt. A városokban egymást érik a ház­Csütörtökön a kora reggeli órák­ban példátlan hevességű és mére­tű fegyveres konfliktus robbant ki az El Fatah palesztin szervezet két szárnya, a Jasszer Arafáthoz hű erők és az Abu Szaleh, Abu Mussza vezette lázadók között az észak-libanoni Tripoli térségében. A nehéztüzérség, a rakétaütegek és harckocsik bevetésével vívott ütközet kiterjed Tripoli városára, a vele szomszédos palesztin me­nekülttáborokra, az El Fatah hegyvidéki bázisaira, sőt Szliman Franzsije volt libanoni elnök szü­lővárosát, Zghortát is több belö- vés érte. kutatások és a razziák, a megszál­lók letartóztatják a partizángya­nús személyeket. Szemtanúk be­számolói szerint a sziget minden­napi életére a megszállás nvomja rá bélyegét. Brit újságírók az amerikai katonák magatartását kihívónak minősítik. HAVANNA Szerdán megérkezett Havanná­ba a grenadai harcok során ame­rikai fogságba esett kubai állam­polgárok első csoportja. Az 57 se­besültet és 10 orvost szállító sváj­ci repülőgép helyi idő szerint 16.15 órakor szállt le a kubai főváros nemzetközi repülőterén. A sebesülteket és az orvosokat a repülőtéren Fidel Castro kubai államfő, valamint a Kubai Kom­munista Párt és a kormány többi vezetője fogadta — katonai tiszte­letadás mellett. A WAFA palesztin hírügynök­ség jelentése szerint szíriai és lí­biai csapatok, valamint a Palesz­tinái Felszabadítási Hadsereg szí­riai parancsnokság alatt álló Hit- tin dandárja is támogatja a láza­dó egységek általános támadását. Jasszer Arafat, az El Fatah veze­tője, a PFSZ végrehajtó bizott­ságának elnöke csütörtök hajnal­ban sürgős, kétségbeesett felhívás­sal fordult az arab, az el nem kö­telezett és a szocialista országok vezetőihez: fékezzék meg a három irányból indított általános táma­dást, akadályozzák meg a véres tragédiát. Üjabb űrséta Egy héten belül másod­szor lépett ki csütörtökön a világűrbe Vlagyimir Ljahov és Alekszandr Alekszand- rov; a Szaljut—7—Szojuz T —9—Progressz—19 űrkomp­lexum két lakója újabb ki­egészítő napelemet szerelt a Szaljut—7 űrállomás külső részére, A két űrhajós először no­vember elsején csaknem három órára hagyta el az űrállomást, hogy a már több mint másfél éve, még a Szaljut—7 építése idején kidolgozott terveknek meg­felelően megnövelje az űr­állomás napelemeinek felü­letét. Az eredeti napele­mekbe épített csatlakozók­hoz több mint 4 négyzet- méter területű, kiegészítő elemet rögzítettek. Csütörtök reggel, moszk­vai idő szerint 6 óra 47 perckor Ljahov és Alek- szandrov ismét kiszállt a világűrbe, s 2 óra 55 perces munkával újabb kiegészítő napelemegységet rögzített a Szaljut—7-re. Az egy hét leforgása alatt végrehajtott, összesen 5 óra 45 perc időtartamú két űr­séta, a kiegészítő napele­mek felszerelése bebizonyí­totta, hogy helyes az az el­képzelés, amely az űrkuta­tás egyik fejlődési útját a nagyméretű szerkezetek világűrben történő összesze­relésére alapozza. Fegyveres konfliktus az El Fatah két szárnya között Kohl japán körúton O Tárgya­lásait befe. jezve Hel­mut Kohl nyugat­német kan­cellár vidé­ki körutat tesz Japán­ban. A ké­pen Kyotó- ba érkezik. A „Hajnal—4” iráni hadművelet A teheráni rádió csütörtökön bejelentette, hogy az iráni erők aznap virradóra megindították az október 20-án kezdett „Hajnal—4” fedőnevű hadművelet harmadik szakaszát. A támadás céljaaPenj- win körüli magaslatok elfoglalása és az iraki utánpótlási vonalak elvágása. A bagdadi rádió csütörtökön megerősítette a támadás hírét, s egy katonai szóvivőt idézve hozzá­fűzte, hogy az iraki erők „szét fogják zúzni" a Penjwin ellen tö­rő iráni erőket. Maradnak a szankciók Reagan amerikai elnök gya­korlatilag kizárta annak lehető­ségét, hogy enyhítsék a Lengyel- ország ellen 1981 decemberében hozott gazdasági szankciókat — így értékelik a lengyel lapok Lar­ry Speakes fehér házi szóvivő szerdai bejelentését. Speakes közölte, hogy az Egye­sült Államok hajlandó tárgyalni Lengyelország 1981-ben esedékes adósságainak átütemezéséről, az 1982-es és 1983-as adósság átüte­mezését azonban az amerikai kor­mánynak tetsző lengyel magatar­tástól, amint Washingtonban fo­galmaznak, az „emberi jogok te­rületén való előrehaladástól" te­szik függővé. A Lengyelország elleni többi szankciót, a légiforgalmi bojkot­tot. a kereskedelmi diszkriminá­ciót, a mezőgazdasági szállítási ti­lalmat, valamint a fejlett techno­lógia szállítására vonatkozó kor­látozást Washington továbbra is fenntartja — közölte a Fehér Ház szóvivője. Békében élni minden országgal írta: Roska István külügyminiszter-helyettes A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének napjáról megemlékező köszön­tőkben rendre elhangzik, hogy az új hatalom első szava a béke volt. Több mint hat és fél évtized történelmi távlatának minden ta­pasztalata azt is tanúsítja, hogy a béke nem­csak első szava volt a szovjet külpolitikának, hanem máig élő, lényegi tartalma maradt. Ennek igazságát naponta érzékelhetjük. A világ, s benne Európa helyzete egyre fe­szültebbé és veszélyesebbé válik. Az impe­rializmus szélsőséges körei a féktelen fegy­verkezési hajsza útján nyíltan törekszenek a katonai fölény megszerzésére. Soha nem lá­tott méretekben halmozzák föl a tömegpusz­tító nukleáris, hagyományos és vegyi fegy­vereket. Különösen veszélyes e tekintetben, hogy folytatják a gyakorlati előkészületeket az új közepes hatótávolságú amerikai raké­ták nyugat-európai telepítésére. Mindezt éles hangú szovjetellenes és szocializmus-ellenes propagandakampány kíséri, többek között azzal a céllal, hogy az ideológiai ellentéteket az államközi kapcsolatok tényezőivé tegyék. E propagandakampány arra is irányul, hogy az imperialista hatalmak elhárítsák maguk­ról a felelősséget a nemzetközi légkör meg­rontásáért, és elködösítsék valódi szándékai­kat. A szovjet külpolitika, szocialista lényegé­hez híven, homlokegyenest ellentétes irány­vonalat követ. A rágalmakat elvi alapon, hig­gadtan és határozottan visszautasítja, de nem folytat szitok-átok hadjáratot ellenfeleivel szemben. A mostani feszült és durva impe­rialista propagandával mérgezett helyzetben is tovább küzd a béke megőrzéséért és meg­szilárdításáért, az enyhülésért, a fegyverke­zési hajsza megfékezéséért, az államok együtt­működésének bővítéséért és elmélyítéséért. Amikor ezt teszi, nemcsak a saját és a szö­vetségesei biztonságának védelmére gondol, hanem áthatja a felelősségérzet a világ né­peinek sorsáért* is. Abból indul ki, hogy jó­zan fejjel, a realitások talaján nincs és nem is lehet más emberileg elfogadható alterna­tíva a világ előtt, mint a békés egymás mel­lett élés. Nem hagy kétséget afelől, hogy a történel­mileg kialakult erőegyensúlyt semmiképpen nem engedi megbontani, de ezt az egyensúlyt nem további fegyverkezés útján, hanem a tényleges leszerelés eredményeként, a fegy­verzetek alacsonyabb szintjén kívánja elér­ni. Ez a törekvés vezeti a Szovjetuniót, ami­kor arra összpontosítja erőfeszítéseit, hogy ne kerüljön sor új amerikai közép-hatótávol­ságú nukleáris rakéták nyugat-európai tele­pítésére. A megállapodás előmozdítására egy sor javaslatot tett a genfi tárgyalóasztalra. A döntő szakaszba lépett tárgyalásokon még van lehetőség a megállapodásra, és ennek elérésére további erőfeszítések szükségesek, bár — nem a Szovjetunió hibájából — már sok idő kárba veszett. * A Szovjetunió önállóan és a Varsói Szerző­dés keretében, szövetségeseivel együtt a ja­vaslatok egész sorát dolgozta ki és tárta a világ közvéleménye elé. Valamennyi azonos célt követ: a béke megóvását és a nemzet­közi biztonság megerősítését Európában és az egész világon. Egy részük az enyhülés idő­szakában és annak előkészítéseként — ami­kor még megvolt a partnerek készsége is — realizálódott. Szovjet kezdeményezésre szü­lettek olyan jelentős nemzetközi megállapo­dások, mint az atomsorömpó- és az atom- csend-egyezmény, mint a baktérium-fegyver betiltásáról kötött szerződés, az első és má­sodik SALTHinegállapodás — még ha ez utóbbi nem is lépett hatályba — és egy sor más fontos szovjet—amerikai egyezmény. A Szovjetuniónak és a Varsói Szerződés többi tagállamának kezdeményező szerepe volt a Helsinki Záróokmány elfogadásában. A Szovjetuniónak és a Varsói Szerződés­nek ma is számos javaslata és kezdeménye­zése van, amelyek elfogadása megállíthatná a nemzetközi feszültség növekedését, • csök­kenthetné az emberiséget fenyegető veszélye­ket, és visszavezetné a világ országait a köL csönösep előnyös együttműködés útjára. Az e helyen felsorolihatatlan számú, érvényben lévő békejavaslat közül többet is megemlít­hetünk, amely a szovjet külpolitika lényegét különösen megvilágítja. így például a Szov­jetunió és a Varsói Szerződés többi tagálla­ma javasolta, hogy a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai kössenek szerződést, amely­ben kötelezettséget vállaljak, hogy kölcsönö­sen lemondanak a katonai erő alkalmazásá­ról és békés kapcsolatokat tartanak egymás­sal; a nukleáris hatalmak, amelyek eddig nem tették meg, vállaljanak kötelezettséget arra, hogy elsőként nem alkalmaznak nuk­leáris fegyvert: az összes nukleáris hatalom egyidejűleg fagyassza be mennyiségi ás mi­nőségi tekintetben is, a birtokában lévő nuk­leáris fegyvereket; általánosan és teljesen tiltsák be a nukleáris fegyverkísérleteket; tiltsák meg a világűr miiitarizálását; men­tesítsék Európát a vegyi fegyverektől annak első lépéseként, hogy az egész világon be­tiltják és megsemmisítik ezeket a fegyvere­ket. Ezek a javaslatok, sok más kezdeménye­zéssel együtt még érdemi válaszra, tárgya­lásra és realizálásra várnak. A másik fél azonban nem ad érdemi választ, pedig az itt felsorolt javaslatok kézenfekvő következte­tést kínálnak: mindegyik olyan, amely figye­lembe veszi a másik fél jogos érdekét is. Nemcsak a Szovjetunió és a szocializmus ér­deke, hogy a Varsói Szerződés és a NATO mondjon le a katonai erő alkalmazásáról, és a két szövetségi rendszer tagállamai tartsa­nak fenn békés kapcsolatokat egymással. Nemcsak a Szovjetunió és a szocializmus ér­deke, hogy ne alkalmazzanak nukleáris fegy­vert, hogy hasznosabb célra fordítsák a fegy­verkezésre használt csillagászati összegeket, hogy megakadályozzák a világűr miiitarizá­lását és így tovább. Ez mindkét fél, sőt, az egész emberiség életbevágó érdeke. A magyar népnek is érdeke ez. Ezt fejezte ki a magyar párt- ás kormányküldöttség jú­liusi moszkvai látogatásán, amikor hangsú­lyozta, hogy nagyra értékeljük a Szovjetunió kimagasló szerepét a világbéke megőrzésé­ben. Teljes mértékben támogatjuk az egyen­lőség és az egyenlő biztonság elvén alapuló szovjet javaslatokat, amelyek a fegyverkezé­si verseny megfékezésére és a nukleáris há­ború veszélyének elhárítására irányulnak. A szovjet külpolitika erejének egyik for­rása éppen abban van, hogy élvezi a békéért küzdő népmozgalmak, a haladó erők szim­pátiáját és cselekvő támogatását. A szovjet külpolitika h ást gyakorol a realista módon gondolkodó nyugat-európai politikai körökre is, amelyek felelősséget éreznek népük és a világ sorsa iránt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 66. évfordulóján nem téveszthetjük szem elől a fennálló feszültségeket és veszélyeket, de bízunk és bízhatunk is abban, hogy a fegyverkezési hajszának véget lehet vetni és elháríthatok a békét fenyegető veszélyek. Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárá­nak szavaival élve: ..A felelős állami veze­tőknek csuDán egy választásuk van — min­dent meg kell tenniük a nukleáris kataszt­rófa elhárítása érdekében. Minden más ál­láspont rövidlátó, mi több, öngyilkosság.’ * A Szovjetunió — amint azt Jurij Andropov 1983. október 27-i nyilatkozatában foglalt újabb javaslatok is bizonyítják — mindad­dig nem mond le a megállapodás kereséséről, ameddig az Egyesült Államok saját lépései­vel ezt lehetetlenné nem teszi. Avatóünnepség a Paksi Atomerőműben (Folytatás az 1. oldalról.) Minisztertanács jókívánságait. Külön is köszöntötte a tudomá­nyos kutatókat, a tervezőket, a berendezések gyártóit, az építő­ket, a beruházás megvalósításá­ban közreműködő szovjet, bolgár, csehszlovák, lengyel, NDK-beli barátainkat — mindazokat, akik szakértelmükkel, szorgalmukkal hozzájárultak e különlegesen igé­nyes feladat eredményes megol­dásához —, valamint az atomerő­mű vezetőit, munkáskollektívá­ját, szocialista brigádjait. — Az épülő atomerőmű, amely­nek első gépegységét avatjuk, nemcsak a beruházás méreteit és műszaki bonyolultságát tekintve egyedülállóan nagy vállalkozás, de újabb meggyőző példája a szocialista országok gyümölcsöző együttműködésének, és fontos szerepet tölt be energiapolitikánk megvalósításában — hangsúlyoz­ta Lázár György. — A tíz évvel ezelőtt bekövetkezett olajár- röbbanás az egész világgazdaság­ban olyan nagy horderejű és tar­tós folyamatokat indított el, amelyek az országok többségében — így nálunk Ls — merőben új követelményeket állítottak a gaz­daságfejlesztés, ezen belül az energiapolitika elé. — Ezekből a követelményekből kiindulva dolgoztuk ki a kor­mány energiaprogramját, amely­nek végrehajtása már mérhető eredményeket hozott. Az utóbbi években új bányák megnyitásá­nak eredményeként a szükségle­tek kielégítésében növekedett a szén- és a hazai földgáztermelés részesedése, az olajé pedig az 1978. évi 41 százalékról 33 szá­zalékra csökkent. Figyelmet ér­demlő előrehaladást könyvelhe­tünk el az energiával való ta­karékos gazdálkodásban is, ami abban jut kifejezésre, hogy az energiafelhasználás az utóbbi kát évben mindössze körülbelül fél százalékkal növekedett, a nemzeti jövedelem egységére szá­mítva pedig csaknem 5 százalék­kal csökkent. — Energiapolitikánkban, az energiaforrások összetételének további átalakításában fontos szerepe van az atomerőműnek, amelynek első blokkja 1982 de­cemberétől ez év végéig csaknem 2 és fél milliárd kilowattóra ára­mot termel, az - idei villamos- energia-termelés tíz százalékát adja. Ez a részarány a kapacitás teljes kiépítése után meg fogja közelíteni a 30 százalékot. Az erőmű jelentőségét más megkö­zelítésben jól érzékelteti, hogy egyetlen reaktorblokk egy év alatt annyi villamos energiát fej­leszt, amennyit 650—700 ezer tonna kőolaj elégetésével lehetne csak előállítani. — Az atomerőmű több más szempontból is megkülönbözte­tett figyelmet érdemel. Elegendő két tényre utalni. Egyrészt arra, hogy Paks a KGST-országok sok­oldalú atomenergetikai gyárt­mányszakosítási együttműködé­sének az első igazi próbája. A kezdeti gondok ellenére — 'mert ezekből is van bőven — a ta­pasztalatok teljes mértékben iga­zolják annak a közös elhatáro­zásunknak a helyességét, amely e téren is utat nyitott a szocia­lista gazdasági integráció fejlesz­tésének meggyorsításához. Más­részt az atomerőművek építése — mint a tagországok mindegyi­kében — nálunk is új lendüle­tet ad a tudomány fejlődésének, a műszaki haladásnak, a gyártá­si ágak egész sorában segíti elő a magas fokú műszaki kultúra és a legkorszerűbb technológiák meghonosítását. Lázár György a továbbiakban a közelgő ünnepnapra utalva a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom jelentőségét méltatta, maid beszéde végén időszerű kül- és belpolitikai kérdésekkel fog­lalkozott. Az ünnepségen felszólalt Alek- szej Antonov is. A nagygyűlésen Lázár György kitüntetéseket nyújtott át a be­ruházás szervezése, megvalósítá­sa során kiemelkedő munkát végzett dolgozóknak. (MTI) Elismerés a sajtó dolgozóinak A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 66. évfordulója al­kalmából csütörtökön kitüntetési ünnepséget tartottak a Parlament­ben. A sajtó területén kifejtett eredményes munkásságuk elisme­réséül a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa által adományo­zott Munka Érdemrend arany fo­kozatát tizenegyen, köztük Nagy Ottó, a Petőfi Népe ipari rovatá­nak vezetője, az ezüst fokozatot tizenöten, a bronz fokozatot ti­zenegyen vették át. A_ Miniszter- tanács Tájékoztatási Hivatala el­nökének Kiváló Munkáért ki­tüntetését ötvenhatan. kapták, köztük A. Tóth Sándor, lapunk olvasószerkesztője. Az eseményen jelen volt Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Sarlós István, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, a Politikai Bizottság tagjai, vala­mint Lakatos Ernő, a Központi Bizottság aigitációs és propaganda­osztályának vezetője. A kitün­tetéseiket Bainok Zsolt államtit­kár, a Minisztertanács Tájékozta­tási Hivatalának elnöke adta át LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • Marjai József és Heribert Apfalter tárgyalása Marjai József miniszterelnök-helyettes tegnap fogadta Heribert Apfaltert, az osztrák Vöest-Alpine AG vezérigazgatóját, aki vállalata budapesti kereskedelmi képviseletének megnyitása alkalmából tar­tózkodik hazánkban. A megbeszélésen az aktuális világgazdasági kér­déseken túlmenően a Vöest-Alpine és a magyar vállalatok közötti együttműködés kérdéseit vitatták meg, mindenekelőtt a vegyipari gép­gyártás területén és a harmadik piaci közös fellépést illetően. A ta­lálkozón jelen volt dr. Arthur Agstner, Ausztria budapesti nagykövete. • Lengyel jegyrendszer Wójciech Jaruzelski, a lengyel minisztertanács elnöke tegnap vá­ratlanul rendkívüli tanácskozásra hívta össze a kormányt. Erre azért volt szükség, mert a lengyel társadalom nagyobbik része negatívan fogadta a vaj, a margarin és a zsír jegyre való árusításának vissza­állításáról szóló döntés megvalósításának módját és indoklását. A kormányülés összehívásáról szóló közlemény leszögezi, hogy a kormány szükségesnek tartja a jegyrendszer visszaállítását, de egyet­ért mindazokkal a dolgozókkal, akik bírálják a döntés bejelentésének módját, s levonta a megfelelő következtetéseket. • Sulyok Mária kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Sulyok Mária Kossuth- díjas színművésznek, a Magyar Népköztársaság Kiváló Művészének, kimagasló művészi munkássága és a színházi közéletben betöltött szerepe elismeréseként, 75. születésnapja alkalmából, a Magyar Nép- köztársaság Zászlórendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést csü­törtökön Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke adta át. Aljechina megtartotta vezető helyét Csütörtökön a 8„ utolsó előtti fordulót rendezték meg az országos női egyéni nyílt sakkbajnokságon a Magyar Sakk Szövetség verseny­termében. Az élen állók közül a szovjet Aljechina döntetlenjével megőrizte vezető helyét. Nagy Helga győzelmével a 2. helyre jött fel. Az utolsó forduló előtt az élcsoport állása: Aljechina (DUTÉP SC) 7, Nagy H. (Makói SVSE) 6.5, Csőm E. (H. Mereszjev SE) 6, Csatári (Volán SC) 5.5 pont. Hét versenyzőnek 5—5 pontja, van és az utolsó forduló dönt a helyezésükről. (MTI) S A A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom